Magyar Nemzet, 1947. augusztus (3. évfolyam, 173-197. szám)
1947-08-27 / 193. szám
» I am England! Irta: Kun Andor Minden idők egyik legcsodálatosabb történelmi sikere az, hogy a szocializmus mily bátor, áldozatos és fegyelmezett hadsereggé kovácsolta a proletariátust a nagytőke elleni harcában. A polgárságnakviszont igen sok országban az a legnagyobb baja, hogy nem vonta le a szervezett tömegek erejében rejlő értek tanulságait, nem szervezkedett politikai és gazdasági érdekei megvédésére, sőt nem jutott saját jelentősége tudatára sem. Századokon át kifejlődött történeti hivatásérzése, nemzeti missziójának tudata, de nem jutott el e nagy s egyébként sokrétű tömeg szolidaritásának szükségessége felismeréséig. Addig, hogy érdekeit csak szervezetten védheti s valósíthatja meg. A szocialisták osztályharcot hirdetnek, már pedig a harc logikus következménye, hogy a pártok nem ellenfélént, hanem harci frontként á latiak egymással szemben, akkor is, ha az egymással farka szemet néző hadozsonok közt ideig-óráig meg is hirdetik a békeszünetet s ha a legszigorúbban tiszteletben is tartják a genfi konvenció kölcsönös lojalitásának, kíméletének, előzékenységének szabályait. A harci frontokká kialakult pártok szükségszerűen megmerevednek, ami viszont könnyen párturalmat fejleszt ki. Bryce ennek veszedelmeit így vázolta fel: .— A párturalom túlhajtása esetén a pártvezetőség igen könnyen valóságos kormánnyá fajulhat, lebírja a törvényes kormányt s a párturalom a népszuverenitás fölé kerekedhet. Az államhatalom oly géppé válhat,, amelyet nem a népakarat, hanem a pártakarat irányít. Macii newyorki szenátor cinikus kijelentése szerint, hogy «a zsákmány az uralmon levő pártoké, a pártszervezetek zsákmányává válhatk könnyen az állami apparátus állásaival, üzleteivel együtt. Azok a tisztviselők, akiket a párturalom juttatott kenyérhez, hatalomhoz, könnyen nem a közösség, de a párt kiszolgálói lehetnek. Megeshetik, hogy nemcsak pártszempontok szerint osztogatják az állásokat, s a párthűség nagyobb kvalifikáció lesz a szakértelemnél és megbízhatóságnál, de az is, hogy míg egyeseket a párthoz való tartozás korrupcióra serkent, másokkal szemben, akik nem kapaszkodhatnak a párt védőszárnyába, viszont túlzott és kíméletlen lesz a szigor. Mi a védekezés módja? Erős ellenzéki Hangsúlyozzuk, hogy minden ízében kifogástalanul demokratikus ellenzék, amely támogatja a hatalmat a demokrácia eszméinek, szellemének, törvényeinek védelmével, de szembeszál a módszerek elfajzásával, bírálatával segíti, hogy a Tocquevile-féle bacillusok be be lopakodhatnak a demokrácia organizmusába s pláne, hogy ott el ne sokasodjanak. S mert a munkásságnak megvannak a maga zárt pártszervezetei, ez az ellenzék főként csak polgári demokrata lehet. Jackson a polgári demokrácia lényegét így fejezte ki: szabadítsátok meg a tömeget sanyarú és bizonytalan életviszonyaitól, az országot a kapitalizmus visszaéléseitől sá putokrácia hatalmától, a polgárt pedig a pártgépezet zsarnokságaiig. Bryce, akinél kevesebben ,pekngérezték ki kíméletlenebbül az Egyesült Államok demokráciájának hibáit, a USA legnagyobb erényének és fejlődése legfőbb titkának azt vallotta, hogy ,, itt is a megélhetés, boldogulás a polgárok legfőbb gondja, de viszont sehol sem érdeklik a közügyek annyira a polgárokat, mint ezt; a kereskedő, iparos, köz- és magánhivatalnok, értelmi égi éppen úgy gondolkozik nemzete nagy kérdésein, éppen úgy megvitatja azokat, mint munkás s miként a munkás osztálya s hazája elleni hűtlenségnél..- tekinni, úgy a pogár is, ha nem vesz részt az ott pedig igen gyakori szavazásokban. Ezért tudott pártokon felül emelkedő közvélemény kialakulni a nagy kérdésekben s ezérttudnak ott mindkét pártban együtt lenni északiak és déliek, munkáltatók és munkások, szegények és gazdagok, bármely valláshoz tartoznak is.» MacDonald, amikor a Labour Party a brit birodalom élére állította, kénytelen volt bevallani: " osztálypárt könnyen esik abba a hibába, hogy osztója érdeke nemzeti érdek, közérdek". A polgárságnak nincs hát helye osztálypártban. Pláne mert osztályának nincs pártja, tehát olyan pártban, amely más osztályé. A polgár jelszavát Cuntingham két szóvá egyszerűsítette: szabadság és tulajdon. A polgár nem kollektívista, hanem individualista, nem a tömegmozgalmak, hanem a jogrend és jogegyenlőség híve, nem a forradalomé, hanem az alkotmányos reformoké A magyar demokratikus polgár történelmi szükségszerűségnek tartja a koalíciót, de erősíteni akarja a polgári öntudatot, hogy egyensúly legyen létesíthető azokkal a pártokkal szemben, amelyek osztályharci szervezettségüknél fogva számarányukat sokszorosan felülmúló súlyt képviselhetnek a nagyobb, de szervezetlen polgársággal szemben, ha ez utóbbi nem jut még saját jelentősége, tudatára sem. Michelis szerint a párturalomban arisztokratikus vonás rejlik: a pártvezetők kisebbsége könnyen kohétan úrrá lehet a párttagok óriási tömege felett. Jól kipróbált módszerekkel könnyen kukkdiktratúrát teremthet nemcsak a pártban, de ha kormányhatalomhoz jut, az államéletben is. Ennek a lehetőségnek ellensúlozására is szükséges erős, demokratikus, polgári ellenzék. Bryce megállapította, hogy az első világháború előtti Németország, Olaszország és Franciaország organikus bajainak az volt legfőbb kútfeje, hogy ott a polgárság jelentékeny tömege nem tanúsított oly intenzív érdeklődést a közügyek iránt, mint a USA polgárai. Sokan cinikusan dicsekedtek azzal, hogy nem szavaznak. Saron azt hirdette Athénban, hogy be kell börtönözni azt a polgárt, aki nem foglalkozik közügyekkel, mert az önmaga ellenséges hűtlenséget követ el nemzete ellen. Idáig nem megyünk, csak azt szeretnők, ha a magyar pogár is úgy gondolkodnék, mint az angol, aki mikor szavaz — közismert szólásmondás szerint — ezt érzi: I am England! Én vagyok Anglia! A Sulyok'szenzáría ■_ belügyminisztériumi megvilágításban A Világosság, a szociáldemokrata párt déli lapja Sulyok Dezső megszökött címmel szenzációhajhászó cikket közölt. A belügyminisztérium ezzel kapcsolatban kedden az alábbi nyilatkozatot tette: Ha Sulyok Dezső valóban elutazna Magyarország területéről, akkor is egészen téves és érthetetlen ennek a hírnek 014 imbukálása, mintha a szabadságpárt volt vezére megszökött volna az ország területéről. Sulyok Dezső ellen semmi néven nevezendő eljárás nincsen folyamatban, így egyrészt nincsen oka arra, hogy szökjön, másrészt szökésnek csak azt lehet nevezni, ha valaki az illetékes hatóságok tilalma ellenére hagyja el az ország területét. Kiegészíti a belügyi nyilatkozatot az illetékes hely megerősítő nyilatkozata arról, hogy Sulyok Dezső birtokában tökéletesen érvényes útlevél van, amellyel bármikor törvényesen utazhat ki az ország területéről és jöhet haza, amikor akar. A hivatalos megnyilatkozások e tömör és félreérthetetlen fogalmazása kellő megvilágításba helyezi a Világosság szenzációit. Balogh István Budán válaszolt a rágalmakra■ Ritkán látott, hatalmas tömeg gyűlt össze hétfőn este a Városmajorban. A Független Magyar Demokrata Párt tartotta a választások előtt utolsó budai gyűlését, amelyen a párt vezetői szóltak Buda közönségéhez. Balogh István Parragi Györgygyel érkezett a gyűrs színhelyére. A párt Széll Kálmántéri budai központi helyiségétől lelkes tömeg, főként sok aszszony kísérte őket a szónoki emelvényig. A tér ekkor már feketéllett az ezrekre menő közönségtől, amely viharos éljenzésben tört ki, amikor Balogh István szólásra állt fel. — Most kaptam kézhez az újságot— kezdte beszédét —, amely azt írja, hogy visszavonulok a politikai élettől és hogy ilyen értelmű kijelentést tettem pártunk vezetői előtt. Ez a lehetőség valóban fennáll, de ebben a pillanatban kizárólag az Úristen akaratán múlik. — Amióta ez a párt megalakult és Budapesten a Magyar Színházban záslót bontott, bizonnyal hallottatok arról a ki- robbanti sikerről, amely mindenkit elragadott, aki a zászlónk al állt, de méginkább szinte fejbe feréeszerűen elszédítette azokat máraik ellenfeleink. Támadás ért bennnüket azok részéről, akik egy. Wf.l szeretnék továbbvinni a nemzet sorsát minden kritika és ellen is ólás nélkül. — Minden gyalázkodás, szemére, támadás, rágalom és benyúlniási kiséret dacára azonban [M 'Irtunk nemcsak zavartatala.’Jul működik, hany naponként erősödve végzi munkáját és trétái éppen a gyászkodások hatására még sokkal fokozottabban, és még nagyobb lekesedéssel állnak híveink a párt zászlajtr alá. — Nem akarok részletesen kitérni a, szemérem t ért vádakra. Milyet azonban megemlitek, amelyet hivatali tevékenytségemivel hoznak kapcsolatba és amelyet a szociáldemokrata pártsajtó tendenciózusan terjeszt. Ez a sajtó sokszor önmagának ellentmondva, ma nyájra saját magát is támadva hurcolja tovább a vállat, mint az a k Utya, amely valami húscafatot talált és prphdja megemészteni. — Az a '*ád ért., hogy miniszterelnökségi államtitkár koromban, május 28-án 200.000 forintot illeti ktezektül utáltam a ki. miniszterelökségen — mindenütt a világon — vannak bizalad-e erőt és egészséget, hogy végigvigyem ezt a küzdelmet, amelyet körülbelül egy hónap előtt kezdtünk meg. — Nem vonulok vissza a politikai élettől, mert gyáva volnék, ha az ezreket és tízezreket — mint ahogy itt most ti is összejöttetek és összegyűlnek az ország minden részében — cserbenhagynám. Nem volna ez méltó sem hozzám, sem ahhoz a nagy ügyhöz, amelynek diadalát célunkul kitűztük. Tudom, hogy vannak olyan vágyálmok, hogy jó volna, ha én is, Parragi György is és mások is visszavonulnánk a politikai élettől, hogy prédául hagyjuk nekik a terepet. Mi azonban a harcot nem önmagáért szeretjük és a zászlót csak addig visszük előtt, amíg célhoz jutunk. Gélünk pedig nem más, mint megszerezni a függetlenség biztosítását a magyarságnak és megtisztítani a demokráciát csökevényeitől. más alapok, ezek felett a rendelkezési jog a minisztereelnököt, bizonyos esetekben a politikai államtitkárt illeti meg. Olyan bizalmas jellegű kiadások ezek, amelyekről nincs nyugta és sem ilyen melléklet, meg a Legfőbb Állami Számszék sem érdeklődhet a kiutalt összegek célja felől. Egy ilyen alapból valóban kiutaltam bizonyos összege május 28-án, úgy, hogy ami előzetesen tudomása volt a //a társasági elnöknek és Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyenesnek, az akkori aktív miniszterelnöknek. Elmúlt június' július és senkinek sem jut-gy fiszébe — mint ahogy 1867 óta nem is történt meg soha —,' hogy ilyen összeg felöl kérdiv, tegyen fel valaki elődjébe/ Csak most fordult elő — taltán éppen azért, mert választás, előtt állunk —, hogy minden esetre megpróbálnak kicsit Genyálázni, hátha a tömegek, , amelyek olyan bizalommal -is lelkesedéssel fordulnak felé, és pártunk felé, valamennyire megtorpannak lelkesedésükben. Nem jutottam volna idáig, ha bárki feltételezhetné, hogy ennek a pártnak vezetője egyetlen fillérrel is megcsalta volna a magyar államot. (Zúgó taps.) De nem is mernék ideállni, ha így volna, hanem szégyenkezve bújnék el talán az ország határán kívül, ha egyetlen fillér is tapadhatna közéleti tevékenységemhez. (Taps, zajos helyeslés.) adja az erőt, egészségig, tisztánlátást, amely politikai párt vezetéséhez szükséges és akkor ez a bizalom nem okoz csalódást. — Kik azok, akik bizalommal fordulnak e zászló felé. Majdnem mindenütt nem a nagyok és gazdagok, csupa kisember jön hozzánk jogaiért, amelyeket a demokrácia ígért nekik, de máig sem adott meg. Tisztviselő, kereskedő, iparos, egytől egyig kisemberek vannak is és hálátlan volnék, ha külön ki nem emelném: ipari munkások is nagy tömegben. (Nagy taps.) Az én számból nem frázisként hangzik, amikor azt mondom, hogy a polgári életformáért küzdünk és hogy az ipari munkáért nem akarjuk kirekeszteni "abból a kultúrából és civilizációból, amely a polgár szánára nyitva áll Kinyitjuk szívünket, a polgári életformának minden bástyáját , és azon belül akarjuk tudni az ipari munkásokat. Fel akarjuk őket emelni magunkhoz, egyik testvért a másikhoz (Magyar egységet! — hangzanak közbeszólások). Nagyon helyes ez a közbeszólás. A célunkem az, hogy osztályharcot hidessünk, egyik osztályt szembeállítsuk a másikkal- atl kívánjuk, hogy az osztályoik egymás mellett, egymást térfogaivá haladjanak előre , nemcsak a saját maguk, hanem a haza boldogulása érdekében . Fontosnak tartom a pártokat, de még fontosabbnak a hazat, fontosak az osztályok, de sokkal fontosabb a haza, amely minden osztályt magában foglal. Hangsúlyozta ezután Balogh István, hogy a párt különösgondoskodással akar fordulni a nyugdíjasok, hadigondozottak és hadikárosultak felé. A párt nem azonosítja magát azzal a felfogással, hogy csak a kisembereknek két kezük munkájával szerzett magántulajdonát védi. Ez bizonytalanná tenné az egész gazdasági rendet, a polgári életformát és túl lenne azon, amelyen ma már a Szovjetunió áll. A Szovjetúnió sok lépést tett már jobbfelé, ezt a problémát a polgárosodás felé való lépéssel oldotta meg, felesleges tehát nekünk ezen túlmenni. — Nem gyújtunk elérheteten reményeket — folytatta Balogh — nem kergetünk lázálmokat, nem ígérünk semmit, ami megvalósíthatatan, mert a népet sohasem szabad nyugtalanságban tartani. Az a törekvésünk, hogy ez a kicsiny ország legyen a mienk teljes függetlenségében, ne idegenek diktáljanak nekünk, ne akarjanak ránk kényszeríteni idegen öltönyt. (Taps.) Úgy akarjuk kiépíteni a demokráciát, hogy a múlt hagyományaiból magunkba szívjuk mindazt, ami tiszteletreméltó és országfenntartó volt. Jövőnket nem lehet homokra építeni. Mi pedig hazánkat, függetenségünket nem évekre, hanem egy másik évezredre akarjuk biztosítani. Ilyen nagy fa kiterebélyezéséhez gyökerek kellenek. Nekünk pedig vannak gyökereink, nem kell szégyenkeznünk a műz miatt. (Taps.) Tíz évszázad annyi viharában a magyarság sok dicsőséget szerzett, amiből táplálkozhat bizalmunk és ha vannak is történelmünk lapjain elsiklások, eltévelyedések, amelyiket nem akarnunk átmenteni a jövőre, ebbő is tanulhatunk, ne kövessünk el ismét hibákat. A rágalmak ellenére a párt napról napra erősödik Mi történt valójában? — Csakhogy valójában neről is van szó? Ma, egy hete tényleg beidéztek az ügyészségre, reggel 7 órakor már a kézemben volt a 9 órára szóló idézés. Nagyon sürgős lehet itt ,a dolog, mert még iktatástársod sem tudtak rátenni. Azt hittéki, hogy nem megyek el és ma majd elővezettnek. Gomtolták, milyen csemege lesz lefényképeziM ezt a jelenetet. Nem siket fut a számításuk, mert elmentem az ügyészségre tiszta lelkiismeretem és önérzetem tulakában. Megmondtam, hogy hajlandó vagyok nyilatkozni, ha a miniszterelnök a törvény által előírt módon felment a hivatali titoktartás köteezettsége alól. — Ma egy hete történt ez, volt azóta minisztertenács és azóta igazán meg lehetett volna adni a felmentést, de még máig sem kaptam meg. Nyugodtan várom, hogy mégis megtörténje és bizonyára megkapom azt az elvi döntést is, hogy a bizalmas alapok bizalmas jellege a mai napra, megszűnik s ezentúl tehát a most kormányon levő urak majd az utódoknak felelősséggel tartoznak, mire fordították az ilyen összegeket. Nem akarok ezzel senki étlen vádat emelni, mert ez nem illik hozzám, s nincs kétségem, hogy ők is nyugodt, lelkiismerettel mernének számot adni, mint ahogy én is megtenném, ha hagynák. — Nézzék meg beszédeimet, sohasem szoktam más pártok vagy vezetőik becsmérlésével foglalkozni, csak a magam pártjának programját hirdetem. Medig politikai eszközökkel és érvekkel próbálom a magam igazát, vagy mások tévedést igazolni, de sohasem zültenék le annyira, hogy mások vélt vagy valóban elkövetett erkölcsi, avagy politikai tévedéseit használnám fel eszközül vagy érvül a magam politikai igazsága mellett. Kisemberek, munkások ?• Mint itt, már itt is ilyen tömegek gyűlnek össze a párt zászlasa köré, telve reménységgel, lelkesedéssel, bizalommal, hogy meghallhassák azt a hangot, amelyre már régóta várnak. És mert lelkiismeretem érzékeny és felességem tudata majdnem túlzott, ha látom, hogy százezrek és milliók tekintenek felém bizalommal, szinte megrohadok, vájjon képes leszek-e minden jószándékom és készségem dacára ennek a bizalomnak megfelelni , nem fognak-e bennem csalódni az emberek. — Remélem, * j« Ist« Az a határ, amelyen túlmenni nem lehet — őszintén meg kell mondanom, hogy bizonyos hajlandóság mutatkozó hiú remények ébresztésére. Demagóg népszónok lennék, ha nem válalnám annak ódiumát is, hogy mindig csak az igazat mondjam. Ezt teszem most is. Van egy határ, amelyen túlmenni kockázat nélkül nem lehet. A magam bőrét vásárra vihetem, de kockázatot, vagy könnyelműséget akkor követnék el, ha azok bőrét vinném vásárra, akik engem követnek és így az ország sorsát is kockáztatnám, s szakadt felé irányítanám. Ezt a határt eddig sem léptem tú és ezután sem teszem meg. Inkább vállaltam a mar két és fél esztendőben a vádakat és gyanúsításokat, de mindig nekem, lett igazam. Élt is a polgárok millióinak körében az a felfogás, hogy amíg ott voltam a poszton, amelyen állottam, nagyob baj nem lehet, így is történt, vigyáztam rá. Sokszor volt álmat az éjszakánk, hogy nektek nyugodt legyen az álmotok. — A jövőben sem vagyok baj, lenne ezt az országot ktckázatba vinni. Lehetnek szónokok, akik több lendülettel többet ígérnek, mint én, de az a több sokkal kevesebb,mert bizonytatlan, uniós a kevesebbnél amit én ígérek, mert ez biztos. Vasárnap dönteni kell Különösen a nők lelkiismeretét szeretném felébreszteni. A szavazóidkében majd vonuljon végig a lelkiismeretükön mindaz, amit hallottak az elmúlt hetekben és zavartalanul döntsék el, melyik politikát akarják követni. Ne felejtsék el egy pillanatra sem, hogy a politika nem szívügy", nem az érzetem, hanem az értelem, az ész világa és ha így történik, tudom is, hogy jól fogtok dönteni. Zúgó tapssal fogadta a hallgatóság Balogh István beszédét. Parragi György az ember szuverenitásáról Balogh István után hatalmas tapsorkán között Parragi György emelkedett szólásra. Elmondotta, hogy a Független Magyar Demokrata Párt vidéki és fővárosi gyűléseit ugyanaz a magával ragadó lelkesedés jellemzi, mint a kisgazdapárti gyűléseket 1945-ben. Aki még mindig nem akarja elhinni, hogy az 1947. évi kisgazdapárt más, mint az 1945. évi, az figyelje meg a jelenlegi kisgazdapárt és az ellenzéki Független Magyar Demokrata Párt gyűléseinek hangulatai közötti különbséget. Az 1947. évi kisgazdapárt gyűléseit a részvétlenség, vagy a teljes elfásultság jellemzi. Ezzel szemben a Független Magyar Demokrata Párt hatalmas tömegeket mozgósít és gyűléseinek elsodró ereje van. De ez azt is bizonyítja, hogy az ellenzéki Független Magyar Demokrata Pártot nem egyes személyek, nem Balogh István, Kovács Imre, Parragi György teremtették meg, hanem a magyar nép többségében élő ellenzéki hangulat, szabadságvágy, függetlenségi akarat viszi diadelra. Ezért joggal mondhatjuk azt, hogy 1947-ben a Független Magyar Demokrata Párt ugyanaz, ami volt 1945-ben a Kisgazdapárt, a nemzet többsége, vágyainak a kifejezője. Balogh István 1944 végén, amikor sokan teljes kábultságban éltek és minden hitüket elvesztették, ki meri, mondani a varázsigét: ,,Merjünk magyarok lenni!" 1947-ben pedig kiadta a jelszót: ,,Merjünk független ellenzékiek lenni!" Ezért csatlakoztak nemcsak egyes kimagasló politikai személyiségek a Független Magyar Demokrata Párthoz, hanem széles népi rétegek is. Baiesy-ZsfUinsirfey Endréné levele Parragi ezután válaszolt arra a kritikára, hogy az ellenzéki pártok megbontják a polgári egységet, / polgári egységet a kisgazdapárt kezdte megbontani akkor, amidőn Sulyok Dezsőés kiszorításával rálépett a zömé(A tudósítás folytatása a 3- ik oldalon)