Magyar Nemzet, 1947. augusztus (3. évfolyam, 173-197. szám)

1947-08-30 / 196. szám

M­m­ftk T ■ ■ Jfd­ Hiwa* .§1) JPUUPP Wjjj J Ul 1 117BlB#Jlvii Hal©s£li István Az az ember, akinek a halan­dók közül talán a legtöbb joga volt ehhez a mondáshoz, sze­rette említeni: a személyiség minden. Biztosan nem véletlen, ha éppen ez a goethei idézet jut szándéktalanul eszünkbe, ami­kor Balogh Istvánról szeretnénk írni. Közvetlenül a választások előtt vagyunk. Ezért kényes a feladat. Az a hajlongva lóbáló tömj­éne­­zés, melyet egyes pártvezérek «oltárképei»-nek tövében végez­nek buzgó ministrimsok, sem a •A­..gyár Nemzet olvasóközönsé­gén­ek ízlése szerint való. Nem reklámjelzőkkel kívánjuk dicser­­getni azt a Balogh Istvánt, akit személyiségnek tartunk a sok­színű, a teljességet áhító, sok­rétű emberség goethei értelme­zésében és személyiségnek tar­­tunk egyedül a politikai művé­szet gyakorlatában is. Ezt a sze­mélyiséget írói szóval rögzíteni az időben izgalmas és szép munka volna, nagyobb,­­mint amit az újságíró vállalttat az agitációs hullámok sodrában. Nem tömjénem­ akarjuk Ba­logh Istvánt. Csak kissé köze­lébe férkőzni a titoknak, hogy miért olyan népszerű és m­ért olyan szidalmazott,­­ miért fél­,­nek­ tőle sokan, miért beszél róla mindenki, miért becsül­ik és szeretik azok, akik meg­ismerhették. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, a felszabadulás óta senkiről annyit, nem írtak, senkiről annyit nem beszé­lek a hazai politikusok közül, mint Balogh Istvánról. Személyi ér­dekességével, azzal, amit az an­gol-amerikai újságíró argót „hew’s value“-nek nevez, egye­dül Rákosi vetélkedhet, a poli­tikai kontinuitás, munkabírás és szívósság­ szempontjaiból pe­dig még Gerő Ernő. Hosszú távon az ilyesmiben a közön­ség és a közönséggel lélekző közírók érzéke csal­hatatlan. Az egyéniség erejét mindig érzéke­lik. Balogh Istvánnal ellenfelei már sokféleképpen próbálkoz­tak, rágalmazással leginkább, de meg sem kísérelték, hogy hallgatással csökkentsék jelen­létének erejét a magyar politi­kában. Úgy látszik tudták, ez nem megy." Végre is az új politikusok kö­zül az országban — egy kereszt­név kicsinyített alkalmazásától eltekintve — egyedül Baloghnak van külön neve. «A Páter* — mondják és Balmazújvárostól Kőszegig mindenki tudja, kiről van szó. Ne becsüljük ezt le! A látszólag oly apró tünetet. A magyar nép nem könnyen be­céz, ha úgy tetszik, nem köny­­n­yen gúnyol, sokkal rezervál­­tabb annál, hogy egykönnyen "familiáris*" legyen, akár jó, akár rossz értelemben. Ahhoz, hogy Magyarországon politikus embernek külön neve legyen, megjelölése, amit ismernek Vá­­rosba és tanyán, valakinek kell lenni. Ez ritkán adódik. De a «páter« csakugyan — valaki. Egy újságíró egyszer Coig­­nard­ abbé mikszáthi változatú-' nak nevezte, mostanában egy politikus a harc hevében „bal­káni Mazarin“-nek. Mit gon­dolnak, kevesbítették ezzel? A Balkánon is leélt néha egy-egy MaZarin. A Balkánon még job­ban kell néha, mint a nem na­gyon boldog, de édes és erős, valaha hatalmas Franciaország­ban kellett. Pedig Mazarin ott is csak egy volt.­ És mikszáthi változat? Igen. Ez sem rossz meghatározás. Mikszáthian beles? Majdnem. Ugyanolyan kiábrándult? Nem. Nem, mert katolikus pap, az egyház év­ezredes diszciplínájával és hité­vel. Ezek a hasonlatok, akár hízelgők akartak lenni, akár becsmérlők, önkéntelenül meg­közelítették Balogh egyéniségét. Mind a két hasonlat francos­nak érzi. Jogvak A hasonlatok önmaguktól diadalmaskodtak a szándék fölött, mely leírta őket. Szellem,­ys­ágo-’ágot érzékel­­tett­ek, azt az értelmi timpidi­­tást, melyet a sztár­ék mond­hatnak leginkább magukénak, ez élet igenlését érzékeltetik, az arány és egyensúly Észleletét, ram! minden művészet titka és azért végső soron az életművé- szet és a diplomácia, művészet titka is — mert nem hiába vol­tak sokáig a franciák a legjobb diplomaták — az ösztönös okosságot érzékeltetik és végül a mikszáthi allúzióval, a legna­gyobb magyar kvalitást. A ke­­­délyt. Pedig a nyájas olvasók bizo­nyosan elhiszik, hogy 1944 ok­tóbere óta, amikor a már fel­szabadítoit Szegeden Révai Jó­zseffel és Erdei Ferenccel meg­állapodott Balogh István a koalíciós kormányzási formá­ban — szóval 1944 októbere óta mindmáig, nagyon sok kedély kellett ahhoz, hogy valaki a magyar politikában megőrizze a kedélyét. Dehát Balogh István­nak ez is sikerült. Töretlenül. .Az életnek sokféle eleme determinálja egy­­ ember egyéni­ségét. De nagyon felületesen látnak azok, akik nem veszik észre, hogy Balogh Istvánnál az elhatározó és döntő elem, akár beszél, akar , hallgat róla, katolikus papi mivolta. Ez volt a nagy diplomáciai­ iskolája, ez adta éléltapasztalatának ja­vát, ennek a diszciplínája taní­totta meg arra, hogy évezre­dekben gondolkozzék és a napi politika kényszerű ügyességeit ne tévessze össze a nemzedé­kek sorsát formáló történelem­­mel, a célokat az eszközökkel, a pártokat a nemzettel. Ezért marad Balogh István az a po­litikus, aki a hatalom édessé­geiért sem fog megfeledkezni a nép keserűségéről. Amikor azt mondottuk, hogy egyensúly- és arányérzéke van, mint minden, igazi művésznek, akkor egyben azt mondottuk: türelme van. Nagyon messze van még az idő, amikor tudni lehet majd és el lehet mondani, mennyit tett Balogh István 1944 őszé­től, 1947 kora nyaráig azért, hogy a koalíciós kormányzás biztosításával, , az ellentétek tompításával,­­legfőképpen pe­dig a polgári kultúra jó hagyo­mányainak megőrzésével, a ke­resztény polgári életforma fenntartásának lehetővé tételé­vel megkönnyítse azt az utat, mely a­ magyar népet a pusztu­lás, a bűnhődés, a züllés, az elvakultság mély szakadéka­iból ismét kivezetheti a napvilágra, s az egészséges és szabad élet felé. Ha ez az út nem járt na­gyon súlyos megrázkódtatá ok­kal, ekkor ez nem kis mérték­ben Blogh István érdem­, mert­ jó sokáig megtalálta a ki­­egyenlítés módjait. Megtalálta volna továbbra is, ha nem sű­rűsödnek körülöttünk rohamos erővel­ a viharfelhők a világban. De annyi biztos,­ Balogh Ist­ván a felszabadulás óta mind­végig részt vett a magyar politi­kai életben és olyan poszton vett részt, ahol egyet-mást tehe­tett, de mindent láthatott, ő az, aki mindenről tud és mert so­kat tud és nagyon okos ember, ő az, aki azt is tudja, hogy­­mi­kor, meddig lehet elmenni. Rit­ka tudomány ez az illúziók szo­morú földjén, Magyarországon. Nagyon rég­ parlamentáris országokban, mint például An­­gliábaan, az emberek tisztában­­ vannak azzal, hogy nem­esek a programok, a pártdogmák, az igézetek­­a fontosak. Ső­t. Mert a holt betű mögött végső soron mindig az élő ember a döntő. A mandátum — még a mi választási rendszerünk mellett is csak részben pártmegbízás. A mandátum, a politikai tapaszta­latok tanításai szerint, minden­nél inkább személyi megbízás, személyi hitelre. Ezt előbb­­utóbb, saját kárán, minden vá­lasztó szabad nép megtanulja. Ezért kell a személyiséget is nézni, azt a titkot, mely meg­fejthetetlen, de az emberi vi­lágban époly örökérvényű, mint egy másik titok, a mate­matika. Nem lehet vitatkozni azon, hogy miért születik vala­­ki hogy zenei tehetséggel vagy csodálatosan biztos ösztönű diplomáciai érzékkel, politikai józansággal, taktikai zsenil­i­­tával, így van. El kell fogadni. Az el­lenfeleknek el kell tűrni. A nép­nek fel kell használni és fel kell ismerni, a közösség, a nemzet egyetemének javára, ami több, mint a hatalom és a múlandó dicsőség. Szovjet-brit tárgyalások a béke­ratifikációról Londonból jelenti a United Press. A külügyminisztérium szóvivője pénteken kijelentette, , hogy a szovjet kormány­­ való­színűleg kooperatív magatartást tanúsít majd a csatl­ósállamok békeszerződésének ratifikálását illetően. Frank Róbert moszk­vai brit követ tanácskozott Vi­­sinszkij helyettes külügyminisz­terrel és ismét felhívta a figyel­­met a brit kormány óhajára, hogy a békeszerződéseket gyor­san ratifikálják. A szóvivő hozzátette, hogy Roberts és Vi­­sinszkij barátságos tárgyalásos­kát folytattak. Kijelentették, hogy Finnor­szág, Magyarország, Románia és Bulgária készen á­lllnak a ratifikációs jegyzékek átadásá­ra. Foglalkoztak még az oro­sz parlamentnek a ratifikált olasz békéhez fűzött fenntartásaival. Mazimosz marad a göring miniszterelnök Csütörtökön este jelentést adtak ki arról, hogy a görög kormányválság megoldódott. Caldarisz, a dezignált miniszter­­elnök, visszalépett és a kormány megalakításával ism­ét Li axi­­■­moszt, az elmúlt­ hét szombat­ján lemondott miniszterelnököt lopták meg. Az új kormány megalakítá­sára egész éjszaka folytak a tanácskozások —­ jelenti a Reu­ter —, d­e péntek reggelig nem tudtak megegyezni. A nehézsé­gek a következők­, Maximosz nagyobb hatáskört akar maga­, naki mint amilyennel a leg­utóbbi kormányban ren­delke­­zett. Papandreu szociáldemo­­krata vezető, a volt belügymi­niszter, magának követelte a hadügyi tárcát. A szocialisták egyébként mintezenképen két mi­nisztériumot kapnak az új koalíciós kormányban. Zervasz­ tábornok, aki a jobb­oldali nemzeti szabadelvű párt vezetője, rendőrminiszter volt és a szigorú kommunistaellenes módszereket pártolja, vissza­követeli a közrendészeti mi­nisztériumot, annak ellenére, hogy ezt a megoldást úgy az amerikai tanácsadók, mint­ a görög politikai vezetők szeret­nék elkerülni. Hendersort, az amerikai kül­ügyminisztérium középko­nti osztályának­­ vezetőjét Athénba várják és remélik, hogy újabb megbeszéléseken sikerül még ennek a hétnek végéig m­egala­­kítani a második Maximosz­­koraványt.­­ Iramán elnök és a pápa levélváltása Valikánv árokból jelenti az A­FP. Truman elnök levelet in­tézett a pápához. A levelet az elnök különmegbízottja, Myron Tagler adta át a Szentatyának, aki haladéktalanul válaszolt Truman-nek. Az amerikai elnök megálla­pítja, hogy különmegbízottjának eszmecseréi a vatikáni körökkel megerősíthetik a világ népeinek az erkölcsi renddel kapcsolatos­ eszményeit és elősegíthetik a tartós béke megteremtését. Ezt a békét —­Írja Tru­márt — csak keresztény elvekre lehet felépí­teni. Amerikának, mint keresz­tény nemzetnek, legfőbb kíván­sága, hogy jószándékú emberek­­kel együttműködve, elhárítsa a háborúra vezető okokat. Végül Truman ezt írja a pá­pának: Együtt szeretnék mű­ködni Szentségeddel és a világ erkölcsi erőinek többi vezetőjé­vel, hogy megerősíthessük az­­embereknek nemzedékünk örök értékeibe vetett hitét. XII. Pius pápa válaszüzeneté­ben kifejezi azt a reményét, hogy Amerikának, e szabad és nagy nemzetnek a béke meg­­erősítését célzó nemes vállalko­zása sikerrel fog járni. —­ A világbéka csak úgy le­het szilárd, — írja a pápa, ha Isteni hiten alapszik. Amikor az á­lam az Isten kizárásával magát állít­a oda az emberi jo­gok forrásául, az ember alantas­us rabszolgává válik. — Excellenciád és mindazok, — folytatódik a pápa leve­l — akik az emberi jogokat vé­dik, az Isten egyháza, az örök igazság hű védelmezője részé­­ről a legszívélyesebb együttmű­ködést fogják tapasztalni. Az a szeretet, mellyé az amerikai nép a világon bárhol a szenve­dők felé fordult, bizonyítéka őszinte békevágyának és az em­beriség haladásába vetett hitének. Az amerikai nép számtalanszor m­intezt adta a háború óta is, hogy irgamas és segítségre kész a szenvedők és az elnyo­mottak iránt. A pápa végül elítél „minden társadalmi és faji igazságtalan­ságot, a vallási versengéseket, valamint az állami hatalom túl­kapását, mely az emberek kiszol­gáltatottsága révén önző érde­kek szolgálatában áll." A cél továbbra is azoknak az irgalmassági elveknek gyakorlati alkalmazása, melyekért az egy­ház immár kétezer esztendeje küzd és szenved fejezi be le­velét XII. Pius. A brit hadiírférfim­díler Auszttriá­ban • A londoni rádió azt a figye­lemreméltó hírt jelenti csü­törtök este, hogy Beltenger brit hadügyminiszter még­­ezen a héten Ausztriába utazik, ahol megszemléli az ausztriai brit övezetben állomásozó csapato­kat és katonai berendezéseket. Az angolszász hatalmak ipari tervei stvaget- Németországn­at Londonban csütörtök éjszaka hozták nyilvánosságra a n­émet ipar színvonalának szabályozá­sára összehívott amerikai-brit­­francia háromhatalmi értekezlet­ről kiadott hivatalos záró­kom­münikét. A­­ közvéleményből­ megállapít­ható, hogy a francia álláspont csak bizonyos eszmei elismerés­ben részesült, amikor a tárgyaló-­ felek kimondották: Németország újjáépítését nem lehet előnyben részesíteni Európa demokratikus államainak talpraállí­tásával szemben. ( A ruhi­ vidéki szénbányák ex­portjára vonatkozóan — ebből a termelésből Franciaország nagy mennyiségre tart igényt saját acéliparának felépítése céljából — a francia, kiküldött fenntar­totta kormánya álláspontját és az amerikai és brit küldöttség hozzájárult ahhoz, hogy a fran­cia javaslatot késedelem nélkül vitassák meg Berlinben. Londonban hivatalosan ki­jelentették, hogy a ruhrvidéki szénbányák álamosításáról az érték­éb­­en nem esett szó és a francia megszállási övezet csat­lakozása az angol-amerikai zó­nához, csak , utólag került szóba. A németországi ipari szín­vonal emeléséről szóló határo­zatot az angol és amerikai ha­tóságok — a franciák rész­vétele nélkül — pénteken Ber­linben hozták nyilvánosságra, de ez a határozat csak az angol-amerikai övezetek ipa­rára vonatkozik. Az általános német gazdasági helyzet meg­tárgyalását a külügyminiszte­rek novemberi értekezletére halasztották. A külpolitika hírei A jugoszláv kommunista párt központi lapja, mely egyben a kormány hivatalos álláspontját szokta kifejezni, a Borba fog­­­­lalkozik azzal a kérdéssel, hogy Jugoszlávia mégis ratifikálta az Olaszországgal kötött békeszer­ződést Jugoszlávia — írja­­ a lap — nem nyugodhat bele en­nek a békeszerződésnek igaz­ságtalanságaiba, az­ aláírás és a ratifikálás áldozatát csak a béke megőrzése érdekében vál­lalta, de nem "mond le Olasz­országgal szemben támasztott területi igényeiről és jogairól. ár Thomas Dzmey, New York értem kormányzója, aki a köz­társasági párt egyik esélyes elnökjelöltje, csütörtökön este harcias hangú beszédet mon­dott. Síkraszállt a kötelező ka­tonai kiképzés mellett Amerika kész békében élni valamennyi nemzettel,­­ mely hajlandó tisz­teletben tartani a többi nép jo­gát a szabadsághoz és az ön­kormányzathoz.— mondotta. — De méy végű! megállapította: „Az igazi béke messzebb van, mint valaha volt.* •k Togliatti, az olasz kommunista párt vezetője, feltűnést keltő cikkben szolgainak minősíti az olasz kormány külpolitikáját az­ Egyesült Államokkal szemben és figyelmeztet arra a veszélyre, hogy egy új, borzalmas háború szétdúlhatja Olaszországot. * Görögország mellett a világ legneu­lgikusabb része Korea. A brit külügyminisztérium szó­vivője most kijelentette, hogy az angol­ kormány USA-javas­­atot kapott arra nézve, vitassák meg Korea jövőjét négyhatalmi értekezleten. A konferencia fel­adata volna a koreai ideiglenes kormány felállítása. A közös szovjet-amerikai bizottság, mely Koreában működik, húsz hó­nap­p­att sem tudott ebben a kérdésben megegyezni. * Willi­am Byrd, a Demokra­tikus Ifjúság Világszövetségének főtitkára, szeml­úton volt Né­metország szovjet övezetében. Jelenlétben azt mondja, hogy a nácit­anítást ezen a szerin­eten teljes mértékben , végrehajtot­ták, az ifjúság nevelése demo­kratikus szellemben történik.­­ * A United Pre­ss jelentése­ sze­rint az angol korlátozó intézke­désekkel egyidejűleg, a francia kormány is további élelmiszer­­csökkentanidet rendelt el A kenyér­fejadagot napi 208 grammra szállítják le. A nem­zetgyűlés óriási többséggel já­rult hozzá a kormány intézke­déseihez, mert a francia ga­­bottahiány katasztrofális jelle­gével tisztában van. Értekezlet a gazdaság homcBülshssgé’nek­it ífs&fsgsc­hijffgrhrii A budapesti ítélőtábla terü­letén működő igazságügyi ha­tóságok vezetői értekezletet tar­tottak az árdrágító visszaélések és egyéb gazdasági bűncselek­mények miatt indított bűn­ügyek (egységes elvek szerinti, intézése végett. Az értekezleten részt vett az igazságügyminisz­ter is és részletesen rámutatott annak fontosságára, hogy ezek a kü­önösen közveszélyes bűn­cselekmények elkövetői az igaz­ságügyi hatóságok részéről a szükséges szigorral kezeltesse­nek. Felhívta a miniszter a fi­gyelmet arra, hogy a feketézők mennyire veszede mesek a há­roméves terv akadálytalan vég­rehajtása szempontjából és hogy minden indokolatlan ké­sedelem vagy enyheség szem­be­­ásítalná a bíróságokat azokkal, akik az ország gazdasági életé­nek újjáépítésében teljes erő­vel és igyekezettel vesznek részt. Utalt az igazságügyminiszter arra is, hogy a minisztertanács által­ már elfogadott rendelet, le­hetővé teszi, hogy a bíróságok letartóztatásban tartsák a sú­lyosabb gazdasági bűncselekmé­­nyek elkövetőit. Ennek célja, hogy ne­ történhessék meg, hogy rövid időn belül visszatérjenek a gazdasági életbe olyan egyé­nek, akik ott mér súlyos is­vó­kát okoztak. Közötte az értekez­leten az igazságügyminiszter azt is, hogy a rendelet értelmében azok a bűntettesek, aki elmebe­tegség okából menekülnek a büntetés alól, ne kerüljenek sza­badlábra, hanem az igazságügyi elmemegfigyelő intézetbe szállít­sák őket. Itt határozatlan ideig állnak megfigyelés, illetve keze­lés alatt. Az értekezleten részt vevő bíráló és ügyészek felszó­lalásából kitűnik, hogy az igaz­ságügyi hatóságok egyesült erő­vel teljes szigorral küzdenek a gazdasági élet kizsákmányoló­ és­ a dolgozók megélhetését ve­szélyeztető elemekkel szemben ! Miről Kérgyall­­a világherstsk­edelnű­ hottfrrm­m­es ? Genf, augusztus hó. (A Magyar Nemzet tudsk­ájá­­tól.) Április 10-én kezdte meg Genfben üléseit a kereskedelmi világkonferencia előkészítő bi­­bizottsága és eddig 453 ülést tartott. A magyar kormány Szé­­kely Artúr iparkamarai főtitkárt küldte ki megfigyelőnek. Az üléseket szigorúan zártan tartották meg, de most már bi­zonyos részletek nyilvánosságra kerülnek. Az értekezlet feladata tudvalevőleg az, hogy a Havan­nában tartandó teljes ülés ré­szére a kereskedelem nemzet­közi világtörvény tervezetét meg­alkossa. Mint tényt közölhetjük, hogy a 453 ülés fő eredményei­­­ként a világkereskedelmi szer­vezet tagjai kötelezik magukat hazai és nemzetközi akciót in­dítani a következő célokból: 1. A reális jövedelemnek és a tényleges foglalkoztatásnak meg­felelő forgalmat biztosítani, fej­leszteni a termelést, fogyasztást, az árucserét és ezáltal hozzá­járulni a világgazdaság egyen­súlyához és kiterjedéséhez. 2. Támogatni és elősegíteni az ipar és az általános gazda­ság fejlődését, különösen azok­ban az országokban, amelyek még nem eléggé fejlettek és tá­mogatni a tőke nemzetközi ke­ringését a magánbefektetések érdekében. 5. Az élelmezési piacokhoz és forrásokhoz való hozzájutást tá­mogatni és megkön­nyíteni a szükséges termelést a gazdasági fejlődés javára. 4. A vámtarifákat és a keres­­kedelmet gátló más akadályokat csökkenteni és kikapcsolni min­den megkülönböztetést a nem­zetközi kereskedelem terén. 5. Az egyes országoknak le­hetővé tenni kereskedelmük nö­velését és gazdaságuk fejleszté­sét és ezáltal feleslegessé­ tenni, hogy olyan eszközökhöz nyúlja­nak, amelyek­­ alkalmasak a világkereskedelem szétzilálásár, a produktív ténykedés letöré­sére és a gazdasági fejlődés késleltetésére. 6. Megkönnyíteni a nemzet­közi kereskedelem problémái­nak megoldását azáltal, hogy világkereskedelmi szervezetet alakítanak. Az általános felfogás szerint sikerülni fog megszüntetni a gazdasági agresszivitást és vé­get vetnek az egyesi országok káros és végeredményében cél­talan versengésének. Robbantanak szepee­ber •196 napjaiban Legközelebb szeptember 1-én a tenyészállatvásár telepen, va­lamint­­ a Kőbányai-út és a Pongrácz-út sarkán, szeptem­ber 2-án a Kőbányai-úti felső pályaudvarnál és a Fertő-utca 8. sz. telken, szeptember 3-án a Béke-utca 19. és 19. sz. há­zakkal szemben, szeptember 4-én a Szent Leselc utca 09. sz. mögött, valamint a Tatai- utca és a Báy-utca sarkán, szeptember 5-én a Jász-utca 156. és a Várkút 137. sz. ház­zal szemben mindenkor déli 12 órakor robbantják az elhagyott lőszereket

Next