Magyar Nemzet, 1947. október (3. évfolyam, 222-248. szám)

1947-10-12 / 232. szám

4 IRODALMI K­R­Ó­NIKA A KLASSZIKUS TÖRTÉNELMI REGÉNY megérdemelten nagy­sikerű írója, Robert Gravet, me­rész, nagystílű kísérletet hajtott végre új könyvével, a „Jézus királlyal­", ő az első, aki Jézus életét teljesen modern formá­ban dolgozta fel, anélkül, hogy akár blaszfémia, akár cinizmus vagy hitetlenség vádja érhetné. Hitelesség szempontjából aligha vitatható az egész mű. Minden­kinek, aki ezzel a témakörrel kíván foglalkozni, nagyjából ugyanazok az ismert forrás­munkák állnak rendelkezésébe, s az­­író feladata a korrekt adatszerűségen kívül alig lehet több, mint a tények újszerű csoportosítása, egyéni meglátá­sok és következtetések kibogo­zása és esetleg új kommentá­rok hozzáfűzése. (írásos az utóbbit majdnem teljesen mel­lőzi, mert az igazi írók közé tartozik, akik szentenciák hirde­tése helyett, a láttatás istenadta eszközével tudnak dolgozni. Ebből a könyvéből is, mint a többiből, hiányzik az annyira elviselhetetlen „katedra mbti­­vum“: én, az író. Így éles amúgy vélekedem erről, te pe­dig vedd tudomásul. Grávás be­éri azzal, hogy anyagot ad­­ ol­vasójának a gondolkozáshoz. » a többit nyugodtan rábiízza. Teheti Sis, mert az anyag rend­kívül bőséges. Ez a teljesen mai nyelven írt kétezer, éves társadalmi és politikai regény rengeteg olyan körülményre hívja fel a figyelmet, aminyek eddig valahogyan elsikkastak, ■pedig érdemes velük foglal­kozni, tekintet nélkül arra, hogy históriailag egészében és részleteiben így volt-e, ahogyan Graves megírja. Így is lehetett. Ettől függetlenül pedig a re­gény gyönyörű, mindert ájtatos­­kodástól mentes és ezért sok­szor igazi áhítatot kelt. A MAMMUTRIPORT, Upton Sinclair aluziótlan króniiká­ja félresikerült korunkról, újabb állomáshoz érkezett. A második világháborút megelőző években a lassan, de menthetetlenül hit­­lerizálódó Európáról szól a „Tág a kapu"­. Ebben a részben már lassan­ kirajzolódnak az 'egymással szembenálló e'csopor­­tok körvonalai, nagyjából ki­­alakulnak az erőviszonyok, s a­­lévegő lassan telítődik az el­­kerülhetetlen kirobbanás mér­ges gázaival. Lanny Budd,­e­z a lassan „neoklasszikussá" váló regényalak, akit kissé korbérett, sőt kissé koravén, de rendkívül bájos gyermeknek ismertünk meg, most harmincas éveit ta­possa, s olyan mértékben őrizte meg gyermeteg báját, h­ogy a következő kötetekben m­ár az enyhe infantilizmus veszélye fenyegeti. Lanny, a dollár­királylány férje, s egyúttal a föld alatt szervezkedő szociá­list­a mozgalmak lelkes támoga­tója és önfeláldozó munka­társa. Az ő személye egyébként inkább Csak segédeszköz a re­gényben, s szerepe olyasféle, mint a fonálé, amelyre a gyön­gyöt felfűzik. Az események, amelyek még túl közel vannak hozzánk, úgy bontakoznak ki, mint egy jól ismert zenemű részletei, elég egy akkordot le­ütni, ,S már tudjuk, mi lesz a következő, a harmadik, a tize­dik... Ez éppen a legijesztőbb ebben a könyvben, amelynek k­i nem mondott vezérmotívuma mindvégig ez: akinél, merne 'volt, mindent láthatott előre. Vakok vezették tehát Európát­? Miért ez a szörnyű átok, hogy maddig csak utólag jövünk­ rá erra, ami végig ott vált a sze­münk előtt? Erre a kérdésre természetesen Upton Sinclair sem tud választ adni, sőt mint­ha nem is akarna. Igaz, hogy n­ics is rá semmi oka. WEARL S. &UCK szokatlanul hosszú szünet után jelentkezik második háborús regényével. ..Az ígéret" természetesen .Ja­pán—Kínai háborújának króni­kája, csak néhány mozaik az évekig elhúzódó és reményte­lennek látszó küzdelemből, de hű tükörképe annak az elszánt­ságnak, amellyel Csang-Kai-Sek Kínája éveken keresztül védte magát a nyomasztó technikai fölénnyel rendelkező támadók ellen. A saját hazáját védő kí­nai, s az idegen földre betört Japán küzdelme B­uck szerint csak egyféleképpen végződhetik, a reáliáktól teljesen függetlenül is, mert végső fokon mindig annak kell győznie, akinek olda­lán a morális igazság áll. Pearl S. Buck sajátos művészete, hogy még ebbe a gyászos, véres, dúlt könyvbe is át tudott menteni valamit a Kínai lélek csendes, szelíd költészetéből. EGY AMERIKAI KÖZLEGÉNY NAPLÓJA — az új Sarogán- regény, különös keveréke a hu­manizmusnak és a szocializmus­nak, a finom lírának és a fö­lösleges durvaságnak, a hánya­sét­­nyegleségnek és a tiszta irodalomnak. E homlokegyenest ellenkező­­alkotórészek, nagyjá­ban egyensúlyban tartják a"­ré­­-fényt, pedig sokszor nagyon üdvös volna, ha ez az egyen­London, szeptember hó. (A Magyar Nemzet tudósító­jától.) Ha igaz, hogy a meg­osztott öröm kettős öröm és a megosztott bánat csupán fél baj­nak szám­ít, miért ne vigasztal­juk jm­eg a pestiek?"*, hogy­ ba­jok J­áshol is vannak és a „Magyar Nemzet" sajnálatosan népszikü rovata, a ,,.mi a bajfi’, nem enyedül és kizárólag buda­­pesti ielenség. Tegyünk egy kí­sérletet, vegyük elő a Magyar Nemzet­ néhány legutóbbi szá­mát és vizsgáljuk meg, hogyan is festetek ugyanezek a közön­ség álltra írt panaszos levelek Londonm vonatkoztatva. Bitrom, zsemlye, óla)... BUDAPEST: Az a baj, hogy megint elunt a citrom, amely­­­nek behozatalát egyesek ugyan luxusnak tartják, pedig­­leg­kevésbé sem az. Mindert­ orvos tudja, mennyire fontos a cst­­yom a betgeknek, de tudjuk mi magunk, betegek is. Nagyon kérjük az illetékeseket, teremt­sék elő misét előbb újra a cit­romot stb.... LONDON.* Minden további magyarázat vagy vigasztalás he­lyett minden beteggel közöl­hetjük,­ hog­y Londonban sem citromproblé­dja, sem­ citrom nincs.• BUDAPEST: Az a baj, hogy míg a tárosnak kenyéradagjuk egy részét finom lisztből sütött zsemlyében kaphatják, addig erről vidéken szó sincs. LONDON: A gabonában teljes behozatalra szoruló Angliában, ahol a kenyér és liszt adagolva van, a pékek tizenkétféle fehér kenyeret sütnek, amiből min­denki kedve szerint választhat, természetesen a megszabott ada­gon belü­l. Éttermekben szabad a zsemlye vagy a kenyér, de csak­ akkor, ha a vendég a le­vesről vagy a süteményről le­mond. » BUDAI-PEST: Az a baj, hogy az étolaj-fejadag nagyon ala­csony. Egyes falvakban összesen havi két deci kívánatos volna ennek az adagnak jelentős fel­emelése, mert sokan „ vagyunk, akik a 25—30 forintos disznó­­vagy libazsírt nem tudjuk meg­fizetni.. .... LONDON­: Nagyon irigyeljük a pestieket, mert az­ itteni fej­adag zsírban havonta és fejen­ként mintegy tíz deka. Az ét­olaj szabad, de egy négydecis üveg hat shillingbe kerül, ami bizony ötvenforin­tos zsíráfnak felelne meg. BUDAPEST: Az a baj, hogy bár a tejárakat nemrégiben az egész országban rendezték, a termelők erről nem vesznek tudomást és­ a hivatalos árnál sokkal többet kérnek... . LONDON: Tej kevés van, ár­drágító még kevesebb­. Senkinek sem jutna eszébe a tejért­,töb­bet kérni vagy fizetni.­­ BUDAPEST: ...és tömegesen érkeznek, panaszok a pesti em­ber el.'fő­ számú közellenségéről a lármáról. Kakas, kutya, kocs­ma, rádió ,és egyebek zavarják a nyugalmat, pedig a csendren­delet, hej de érvényben van. LONDON: Olyan csend van, hogy szinte vágni lehet. Talán nincs is csendrendelet, de ezt azután mindenki respektálja. Itt a nyugalmat és csendet nem is a törvény, hanem a tapintat és az emberek egymás iránti fi­­gyelm­e írja elő. A kutya nem ugat,1* rádió nem bömből, a kocsma fűmneg 1* nyitva éjjel és kakas pedig, egyszerűen nin­­cs a. Londonban. Általában 4»» súly felborulna a rímesebb elem­ek javára. Kár, hogy ez az igazán nagy író annyira ön­maga hatása alá került, kár, hogy­ első hangjának annyira kirobbanó sikere most arra ösz­tönzi, hogy szakadatlanul gon­dosan őrizze ennek a hangnak meglepő eredetiségét —­ arai persze legtöbbször túlzásokra és disszonanciákra vezet. A HAVASI BORTOK-t, Mid­­vec­zky Bellának ezt a szép, mélyenjáró, nagy regényét a legnagyobb svéd kiadóvállalat megvásárolta Spanyolország és Dél-Amerika számára. A Havasi vihar — amelynek ez a regény a folytatása — már több nyel­ven megjelent, s biztosak va­gyunk abban,­­hogy mind a két könyv megérdemelt, komoly­­nemzetközi sikert ér el,­vés a baromfi. A konzerv pedig csendes.• BUDAPEST: Az a baj, hogy a szigorú rendelet ellenére is­mét póráz nélkül kezdik sétál­tatni a kutyákat a pesti utcán. A póráz nélküli kutyák ráron­tanak a megkötött kutyákra és azok gazdáira. Napirenden van­nak a sérülések, inzultusok, rendőrségi beavatkozások , és egyéb kellemetlenségek ... LONDON: Rengeteg kutya van, póráz alig, szájkosár egy­általában nincs. Ebből kifolyó­lag a kutyák szájkosár nélkül A HÁLA — Tempora mutantur, et nos mutamur in illik — bölcs meg­állapítása a régieknek. Ez jut eszembe, amikor a leg­ritkább és legszebb­­ erényre, a hálán gondolok. Ez a szó, hogy hála,­­­z idők folyamán igen kü­lönös változásokon­ ment keresz­tül. Először elvesztette jelentő­ségét, másodszor — és ez a szo­morúbb eset — egészen más ér­telmet kapott. Erről lesz­ szó, vatamikor régen, talán csak­ a­­ mesék világában, találkoztunk utoljára a halával, őszintén szólva, inkább természetellenes módon.. A tündérek és az álla­tok voltak hálásak. — Jólét helyében, jót várj! —mondták a mesék világában és ez nem pusztán ígéret volt. (Gyermek, korunkban hittünk még a hálá­ban.) Jót még ma is tehetsz, de cserében érte ne várj semmit. És ez még a szebbik része a do­lognak. Pár héttel ezelőtt egy napilap tárcájában megírta valaki de­portálásának egyik fájdalmas mozzanatát. Mosogatóién értek a csonttá és bőrré soványodott emberek. A tárcaírónak két da­­rab krumpli volt minden va­gyona és az egyiket odaadta egy nála is nyomorultabbnak, aki már majdnem a végét járta. Nem is akarta elfogadni, mert tisztában v­olt­ vele, milyen nagy kincset jelent. Végül­­ is úgy egyeztek m­eg, hogy­ kölcsönkép kapja s ha módjában, lesz, meg­adja. Nagy értéke volt akkor egyetlen darab krumplinak is. Többet ért, mintha szinarany lett volna. A krumpli az életét jelentette. Az arany csupán , a veszedelmet. A tárcaíró a továb­biakban elmesélte, hogy két évre ,rá — szóval pár héttel ezelőtt — megjelent nála egy jólöltö­­zött, jóképű férfi, akiben fel sem ismerte egykori sorstársát és le­tett az asztalára, egy darab krumplit. Szóval megtartotta , szavát is megadta a kölcsön-krumplit. A tárcaíró meghatóban vette át tőlé­t ■ (a másik is meghatottan adta át) és egymás kezött h­osz­­szan szorongatták .Az író elhatározta, hogy a krumplit a vitrinjébe teszi. (Oda is való.) Határozottan Szép tör­ténet volt. Szép példa arról, hogy valaki a jobb napokban sem feledkezik meg tartozásáról. Nekem csupán annyi a megje­gyezni valóm, hogy a vissza­adott krumpli (ha nagyobb mé­­retű is volt) cseppet sem merí­tette ki a hála fogalmát. Ez a krumpli csupán szimbólum le­hetett volna és kizárólag család­tagok vagy'legbensőbb jóírbra­­tok között állja meg a helyét'. Ebben az esetben eszébe sem jut : az embernek egy darab krumpli értékét mérlegeln­. (Nem­ is érdemes utána járni). Viszont az illető nem volt csa­­ládtag, i.e® jóbarát & * Radó Lili tavaly megjelent szép mesekönyvét — Boldogan éltek, míg meg nem haltak — egy finn kiadóvállalat vette meg és tíz részletben adja ki el­bűvölő rajzokkal, gyönyörű ki­állításban. MOLNÁR FERENCNEK, a sanfranciscói szimfoniku­s zene­kar magyar származású szólistá­jának felesége, Molnár Mária érdekes regényt írt egy magyar vonósnégyes kalandos Vándor­lásairól, négy különböző jellem közös munkában és baráti sze­retetben egybefonódásáról. A rendkívül közvetlen hangú, jól megírt regény elme Katika, a newyorki Harper and Brothers adta ki és pillanatnyilag az amerikai magyar könyvpiac legnagyobb sikere. Laurentiua többnyire szabadon dobolnak a gazdáik után. Ezzel szemben nem folyik vér, nincs botrány, tumultuózus jelenet. Sem a kutyák, sem a gazdáik nem harapnak. Indok: a londoniak szeretik a kutyát. Nem félnek tőle, nem sikítanak fel, ha meg­látnak egyet, így a kutya síra kap idegrohamot és már csak ezért sem harap meg senkit. Ila két kutya­tulajdonos talál­kozik, sem a kutyák, sem gaz­dái nem rontanak egymásra, hanem megvitatják fiégyába barátaik összes erényeit. Utcai ismeretségek Londonban kizáró­lag tkutye,-ügyben, keletkéz­ krumplit is kimondottan köl­csönkapta. Ezek után nem tudom hová tenni ezt a krumplit. Sőt ezt a két embert se lehet egy­forma mértékkel mérni. Neme­sen cselekedett, aki a krumplit kölcsönadta, de a másik, aki két év után becsületesen vissza­adta, úgy látszik elfelejtette az­óta, hogy mi minden történt­ a krumpli körül a múltban. (Ami most történik körülötte, az is disznóság,­ de ezt most­­ne fir­tassuk) . Ha valakinek a legszörnyűbb éhezések­­ idején minden vagyona két darab krumpliból áll és van ahhoz lelkiereje, hogy ezt a kincsét egy szerencsétlen em­bertársával megossza, úgy a jól­­értelmezett bála szerint jogosan elvárhatja, hogy­ a másik is ha­sonlóképpen cselekedjék vele szemben és megossza tőle min­den vagyonát. Ez a logika. A bakinak nincs megállapított árfolyama, de annyit ebben az esetben is feltétlenül megállapít­hatunk, hogy magáról a krump­liról szó sem lehet többé. "Mind­ez sem a krumplhösnek, sőt magának a tárcaírónak sem ju­tott az eszébe. Ez csak megerő­síti előbbi állításomat, hogy hála nincs. Annyira nincs, hogy a fentebbi történet hősét, mint unikumot, még így is ünnepelni kellett — legalább is egy tárca erejéig. Ezek után elképzelhetjük, mi van a valóságban, amiről vi­szont, nem írnak cikkeket. Még­ha Csák kipusztult volna az­ em­berelvből a hálaérzet, nem is volna érdemes szót vesztegetni rá. De ma már úgy fest a do­log, hogy mennél nagyobb szí­vességet tettél valakinek, annál nagyobb lesz a csapás, amit eze­rében rád mér. Jobb sorsba ju­tott emberek sehogy sem bír­ják elviselni, hogy egykor rászo­rultak valakire. És mennél nyo­morultabb lesz az, aki segített rajtunk, annál inkább rajta lesz­nek, hogy ezzel a kellemetlen emlékkel együtt őt magát is megsemmisítsék. Tinikus példája ennek a kö­vetkező csali Egy szerencsétlen sorsú, állás­nélküli vénkisasszonyt valaki ál­láshoz juttatott Ugyanannál a vállalatnál, ahol ő maga is dol­gozott. Egy hét sem telt bele, az illető mindent elkövetett, hogy protezsálóját kirúgják onnan, holott anyagi haszna ebből nem volt. Még más hasonló esetet is fel­hozhatnék például arra, hogy fest a mai értelemben vett hála. De jobb szeretnék legalább egyetlenegy olyan történetet hallani,­­ amelynek tanulságául el­ondhatnók. Van még hála, ha ritka is. De addig, azt hi­szem, annak az embernek van igaza, aki gazdag és befolyásos barátjára célozva így kiáltott fel: — Nincz mitől tartanom. Nem tettem veli soha semm­­i jót. ■ .Tysawis Gábor* nek, ezek a barátságok plá­­toiak, tiszták, erkölcsösek — minden rendőri beavatkozás nélkül.• BUDAPEST: Az a baj, hogy a legtöbb ház előtt a járdákat csak söprik, de nem locsolják, aminek következtében az éjsza­ka leülepedett por felszáll. Ha megbüntetnék a locsolás nélkül seprőket... LONDON: Pályád!­s annak, aki öntöző kocsit mutat Lon­­­honban. Házmester nincs, de még­­ tömb-, ház- és egyéb meg­bízott, valamint ennek helyet­tese­­ sincsen, az utcákat így minden bizonnyal nincs, aki locsolja, vagy a locsolást ellen­őrizze. Ezzel szemben a por, — ami van­­— valósággal diszkrét, láthatatlan, a port nem látni, csak este a fürdővíz mutatja, hogy London porosabb, mint Pest. Ennek ellenére senki nem kiált­hatóság és vérbosszú után. Általában az emberek türelme­sek. HoH nagyságok BUDAPEST: Az a baj, hogy az iskolákban elpusztultak nagy­jaink képei és amikor egy pe­­■öagógiis azt javasolta, hogy Kossuth, Széchenyi, Eötvös, Batthyány képeit újra ki kel- id­e nyomatni, a válasz a* volt, drága, nincs pénz és papír. Az elmúlt hetekben viszont igen gyakran találkoztunk élő nagy­jaink képével a plakátokon, amelyekre volt pénz is, papír is, nem is szólva a nyomda­­festékről LONDON: Az élő nagyságok képeik kultuszát a hálás utó­korra bízzák. Disraeli képe gya­koribb, mint Attleé-é. Mr. Shin­­well képe még Victoria királynő képénél is ritkábban fordul elő. Ilyesmiben nagyon furcsák. BUDAPEST: Az a baj, hogy a Romániába utazó magyar ál­lampolgárok román terültre érve nem tudják megváltani­­a továbbutazáshoz szükséges me­netjegyet. Ok, valutahiány. LONDON: Oh, boldog, boldog Pest, ahonnan akár még Romá­­niába is el lehet jutni. Innen ugyanis október elsejétől már csak úgy utazhat­­ külföldre az ember, ha valami távoli jóaka­rója megajándékozza a szüksé­ges menetjegyekkel. A valuta­­tervgazdálkodás hátrányait te­hát nemcsak a magyar utasok érzik. BUDAPEST: Az Anyag- és Árhivatalnál-sokáig sorban kell állni egy anyagigénylési lapért. LONDON: Mindenért sorba kel állni. Viszont sorba is áll­nak, verekedés nélkül Háztulajdon és egyéb bajok BUDAPEST: Azt mondják, a háztulajdonosok gazdagok, írna a múltbeli­­számvetésem: bevétel 5351 forint, kiadás­­2415, rá­fizetés 6­1 forint. LONDON: Még a háztulajdo­nos is ember. Ezzel szemben majdnem mindenki háztulajdo­nos. A terhek súlyosak, de­ rá­fizetni nem kell. A háztulajdo­nos köszönését fogadják, egye­sek visszaköszönnek. Sok ház­tulajdonos szavazott a Labour Party-ra. Van ami Pesten jobb, van ami Londonban. Bajok minden­hol vannak, megoldásukhoz nem is annyira javuk és re­nde­­zetek kellenek, mint jóakarat, megértés és türelem. Sylixts, István HARMÓNIA Mostanában olyan solt a disz­­harmónikus, kiegyensúlyozásla­n lélek! A válságok, változások, megrendülések korában ez nem csoda. De a haladás törvénye így kívánja. S nem is a haladás visz válságba, hanem a saját tö­kéletlenségünk. Aki belül megállt mint a rossz óra, s az nem tud alkalmazkodni. Aki pedig nem tudja megkülönböztetni az örök értéket a m­ulandótól, az oz­mánét a realitástól, akinek nincs hite, szeretete, az ingatag ma­rad. Mindenki megtalálhatná a harmóniát, ha a lelkét művelné és haladna a jobb felé. Éppen a haladás a legmegnyugtatóbb gondolati TUDOMÁNY Megkü­lönböztetés, elnevezés, osztályozás és összefüggések ke­resése. Csak ennyiből áll min­den tudomány. Mennyivel nehe­zebb, bonyolultabb a hit és minden, ami irracionális! És mennyire megvetik a rövidlátók, a féltudósok és dilettánsok, a szakmabeli közhelyek csőszei, — mennyire félreértik, amikor i­s*­­szét­veszik a hit élményeit a vijákpedággal! AZ EMBER MÉRTEKE Hogy mit érsz, nem az eszid hanem a szived határozza t meg Mit ér a legpompásabb agyvelő, kit nem táplálja­ vérrel a szív.?.« I)i Weninger Antal­ L 0 N D O N B A N ? A> i 'g obfc* sxsraKoz&a mm _ BafisrSffliSl _ aiaiRit üiiiiiUi .Vasárnap, 1947 ot«H>rr12 LÉLEKTANI FORGÁCSOK A A VILLAMOSON . A jegykezelő nem­ veszi észre, hogy felszálltam. A kocsi másik végében tevékenykedik. Bérletem van, nem is fontos, hogy ellen­őrizzen. Leülök és nyugodt lelki­­ismerettel a könyvembe merü­lök. „Jegyek, ahol kezelve nin­csenek" — hangzik a felszólítás. A fényképes igazolványom nincs mit kezelni, nem mutatom föl. Unalmas, fölösleges. De egyszerre csak nyolc-tíz szempár mered rám villogva, a szomszédaim, társaim a villamos sorsközösségben. Láttak felszáll­ni, tudják, hogy nem váltottam jegyet. A bérletben nem hisznek. Valószínűtlen. Kézenfekvőbb, hogy potyautas vagyok. A sze­m­ek izzása fokozódik. Úgy ér­zem magam, mint Jack London regényében az éjszakai tábortűz mellett heverő vándorok, amink észrevették, hogy a sötétből pa­rázsló farkasszemek vészt jósló csillagai, halálos opüll­ényei me­rednek feléjük. Van, aki végig­mér, a másiknak már az ajka mozog, sőt a fogai csattognak. Emberfarkasok. Fel fognak fal­ni, fel fognak jelenteni a ka­lauznál... Bár az már elhaladt mellet­tem, becsületem védelmében, a fenyegető pillantások hatására, az esetleges támadások és bot­rányok megelőzése miatt hátra fordulok, kihúzom zsebemből a pléhtökos menetlevelet és meg­­várom a kalauz jóváhagyó felé biccentését. Lopva nézek útitár­­saimra. De nem elégtételt olva­sok le az arcukról, hanem csa­lódást. Annyira farkasok let­tünk már, annyira megszoktuk a galádságot, hogy az ellenkezője csalódást okoz.1. KAKAS Az éberség és vidor lendü­letek jelképe, a friss hajnal­­madár, a délceg léptek pa­á­a, az irigyelt baromfifejedelem­ erkölcsös korokban mindenütt tisztelet tárgya volt. A koránke­lők e barátjában, a lusták bősz­­szántó ellenségében ma a köz­vélemény csupán a hím erényei a megtestesítőjét látja. Egyik nagy gyengeségünk: inkább hímek vagyunk, mint éberek— inkább kakasok, mint emb­erek— KÜL- ÉS BELVILÁG A külső világ nem önmagáért van, hanem csak az a jelentő­sége, hogy belvilágunk, a lel­künk rajta csiszolódjék. Amint a bensőnket áldozatul dobjuk­­feladjuk kifelé és meghódolunk az anyagiasság előtt, amelynek szimbóluma a­ pénz, a szívünk megfagy, nemes indulataink ki­apadnak, erkölcsiségünk elsor­vad. De igenis sokkal tökélete­sebben élvezzük az élet érzéki szépségeit ha élményeinket szüntelenül vonatkoztatjuk be­felé, ha nincs vámhatár és nem is tudjuk már megmondani, mi a künn és benn... MEDVEÉRDEM Illik már megmondani,­ hogy a medvének milyen fontos sze­rep jutott a modern gyermek­­nevelésben. A mackó a kicsi­nyei kedvence és bálványos alakja. Esetlensége, ormótlan tömzsi­sége, kacagtató tánca, dörmögő jókedve és a mackó­­történetek édes humora bevilá­gítja a csöppségek képzeletét. A medvék állatfajának történelmi hivatása, hogy szimbolikusan bevonult a gyem­ekszobákba és megaranyozta annak levegőjét. A mackó urakat ezért felnőtt korunkban is bizonyos tisztelet­tel kezeljük, mert fétisekké vál­tak mélyvilágunkban. A hozzá­­juk tapadó cukros emlékek édességét ízleljük mindannyiszor, ha a kirakatban megpillantjuk a bajosabbnál-bajosabb, barnás­­sárga kompozíciókat. Az ember­nek jókedve támad, ha látja, őket. És mégis: az Elizeus pró­fétát gúnyoló gyermekeket­ —« medvék tépték széjjel..)

Next