Magyar Nemzet, 1947. október (3. évfolyam, 222-248. szám)
1947-10-12 / 232. szám
4 IRODALMI KRÓNIKA A KLASSZIKUS TÖRTÉNELMI REGÉNY megérdemelten nagysikerű írója, Robert Gravet, merész, nagystílű kísérletet hajtott végre új könyvével, a „Jézus királlyal", ő az első, aki Jézus életét teljesen modern formában dolgozta fel, anélkül, hogy akár blaszfémia, akár cinizmus vagy hitetlenség vádja érhetné. Hitelesség szempontjából aligha vitatható az egész mű. Mindenkinek, aki ezzel a témakörrel kíván foglalkozni, nagyjából ugyanazok az ismert forrásmunkák állnak rendelkezésébe, s azíró feladata a korrekt adatszerűségen kívül alig lehet több, mint a tények újszerű csoportosítása, egyéni meglátások és következtetések kibogozása és esetleg új kommentárok hozzáfűzése. (írásos az utóbbit majdnem teljesen mellőzi, mert az igazi írók közé tartozik, akik szentenciák hirdetése helyett, a láttatás istenadta eszközével tudnak dolgozni. Ebből a könyvéből is, mint a többiből, hiányzik az annyira elviselhetetlen „katedra mbtivum“: én, az író. Így éles amúgy vélekedem erről, te pedig vedd tudomásul. Grávás beéri azzal, hogy anyagot ad olvasójának a gondolkozáshoz. » a többit nyugodtan rábiízza. Teheti Sis, mert az anyag rendkívül bőséges. Ez a teljesen mai nyelven írt kétezer, éves társadalmi és politikai regény rengeteg olyan körülményre hívja fel a figyelmet, aminyek eddig valahogyan elsikkastak, ■pedig érdemes velük foglalkozni, tekintet nélkül arra, hogy históriailag egészében és részleteiben így volt-e, ahogyan Graves megírja. Így is lehetett. Ettől függetlenül pedig a regény gyönyörű, mindert ájtatoskodástól mentes és ezért sokszor igazi áhítatot kelt. A MAMMUTRIPORT, Upton Sinclair aluziótlan króniikája félresikerült korunkról, újabb állomáshoz érkezett. A második világháborút megelőző években a lassan, de menthetetlenül hitlerizálódó Európáról szól a „Tág a kapu". Ebben a részben már lassan kirajzolódnak az 'egymással szembenálló e'csoportok körvonalai, nagyjából kialakulnak az erőviszonyok, s alévegő lassan telítődik az elkerülhetetlen kirobbanás mérges gázaival. Lanny Budd,ez a lassan „neoklasszikussá" váló regényalak, akit kissé korbérett, sőt kissé koravén, de rendkívül bájos gyermeknek ismertünk meg, most harmincas éveit tapossa, s olyan mértékben őrizte meg gyermeteg báját, hogy a következő kötetekben már az enyhe infantilizmus veszélye fenyegeti. Lanny, a dollárkirálylány férje, s egyúttal a föld alatt szervezkedő szociálista mozgalmak lelkes támogatója és önfeláldozó munkatársa. Az ő személye egyébként inkább Csak segédeszköz a regényben, s szerepe olyasféle, mint a fonálé, amelyre a gyöngyöt felfűzik. Az események, amelyek még túl közel vannak hozzánk, úgy bontakoznak ki, mint egy jól ismert zenemű részletei, elég egy akkordot leütni, ,S már tudjuk, mi lesz a következő, a harmadik, a tizedik... Ez éppen a legijesztőbb ebben a könyvben, amelynek ki nem mondott vezérmotívuma mindvégig ez: akinél, merne 'volt, mindent láthatott előre. Vakok vezették tehát Európát? Miért ez a szörnyű átok, hogy maddig csak utólag jövünk rá erra, ami végig ott vált a szemünk előtt? Erre a kérdésre természetesen Upton Sinclair sem tud választ adni, sőt mintha nem is akarna. Igaz, hogy nics is rá semmi oka. WEARL S. &UCK szokatlanul hosszú szünet után jelentkezik második háborús regényével. ..Az ígéret" természetesen .Japán—Kínai háborújának krónikája, csak néhány mozaik az évekig elhúzódó és reménytelennek látszó küzdelemből, de hű tükörképe annak az elszántságnak, amellyel Csang-Kai-Sek Kínája éveken keresztül védte magát a nyomasztó technikai fölénnyel rendelkező támadók ellen. A saját hazáját védő kínai, s az idegen földre betört Japán küzdelme Buck szerint csak egyféleképpen végződhetik, a reáliáktól teljesen függetlenül is, mert végső fokon mindig annak kell győznie, akinek oldalán a morális igazság áll. Pearl S. Buck sajátos művészete, hogy még ebbe a gyászos, véres, dúlt könyvbe is át tudott menteni valamit a Kínai lélek csendes, szelíd költészetéből. EGY AMERIKAI KÖZLEGÉNY NAPLÓJA — az új Sarogán- regény, különös keveréke a humanizmusnak és a szocializmusnak, a finom lírának és a fölösleges durvaságnak, a hányasétnyegleségnek és a tiszta irodalomnak. E homlokegyenest ellenkezőalkotórészek, nagyjában egyensúlyban tartják a"ré-fényt, pedig sokszor nagyon üdvös volna, ha ez az egyenLondon, szeptember hó. (A Magyar Nemzet tudósítójától.) Ha igaz, hogy a megosztott öröm kettős öröm és a megosztott bánat csupán fél bajnak számít, miért ne vigasztaljuk jmeg a pestiek?"*, hogy bajok Jáshol is vannak és a „Magyar Nemzet" sajnálatosan népszikü rovata, a ,,.mi a bajfi’, nem enyedül és kizárólag budapesti ielenség. Tegyünk egy kísérletet, vegyük elő a Magyar Nemzet néhány legutóbbi számát és vizsgáljuk meg, hogyan is festetek ugyanezek a közönség álltra írt panaszos levelek Londonm vonatkoztatva. Bitrom, zsemlye, óla)... BUDAPEST: Az a baj, hogy megint elunt a citrom, amelynek behozatalát egyesek ugyan luxusnak tartják, pediglegkevésbé sem az. Mindert orvos tudja, mennyire fontos a cstyom a betgeknek, de tudjuk mi magunk, betegek is. Nagyon kérjük az illetékeseket, teremtsék elő misét előbb újra a citromot stb.... LONDON.* Minden további magyarázat vagy vigasztalás helyett minden beteggel közölhetjük, hogy Londonban sem citromproblédja, sem citrom nincs.• BUDAPEST: Az a baj, hogy míg a tárosnak kenyéradagjuk egy részét finom lisztből sütött zsemlyében kaphatják, addig erről vidéken szó sincs. LONDON: A gabonában teljes behozatalra szoruló Angliában, ahol a kenyér és liszt adagolva van, a pékek tizenkétféle fehér kenyeret sütnek, amiből mindenki kedve szerint választhat, természetesen a megszabott adagon belül. Éttermekben szabad a zsemlye vagy a kenyér, de csak akkor, ha a vendég a levesről vagy a süteményről lemond. » BUDAI-PEST: Az a baj, hogy az étolaj-fejadag nagyon alacsony. Egyes falvakban összesen havi két deci kívánatos volna ennek az adagnak jelentős felemelése, mert sokan „ vagyunk, akik a 25—30 forintos disznóvagy libazsírt nem tudjuk megfizetni.. .... LONDON: Nagyon irigyeljük a pestieket, mert az itteni fejadag zsírban havonta és fejenként mintegy tíz deka. Az étolaj szabad, de egy négydecis üveg hat shillingbe kerül, ami bizony ötvenforintos zsíráfnak felelne meg. BUDAPEST: Az a baj, hogy bár a tejárakat nemrégiben az egész országban rendezték, a termelők erről nem vesznek tudomást és a hivatalos árnál sokkal többet kérnek... . LONDON: Tej kevés van, árdrágító még kevesebb. Senkinek sem jutna eszébe a tejért,többet kérni vagy fizetni. BUDAPEST: ...és tömegesen érkeznek, panaszok a pesti ember el.'fő számú közellenségéről a lármáról. Kakas, kutya, kocsma, rádió ,és egyebek zavarják a nyugalmat, pedig a csendrendelet, hej de érvényben van. LONDON: Olyan csend van, hogy szinte vágni lehet. Talán nincs is csendrendelet, de ezt azután mindenki respektálja. Itt a nyugalmat és csendet nem is a törvény, hanem a tapintat és az emberek egymás iránti figyelme írja elő. A kutya nem ugat,1* rádió nem bömből, a kocsma fűmneg 1* nyitva éjjel és kakas pedig, egyszerűen nincs a. Londonban. Általában 4»» súly felborulna a rímesebb elemek javára. Kár, hogy ez az igazán nagy író annyira önmaga hatása alá került, kár, hogy első hangjának annyira kirobbanó sikere most arra ösztönzi, hogy szakadatlanul gondosan őrizze ennek a hangnak meglepő eredetiségét — arai persze legtöbbször túlzásokra és disszonanciákra vezet. A HAVASI BORTOK-t, Midveczky Bellának ezt a szép, mélyenjáró, nagy regényét a legnagyobb svéd kiadóvállalat megvásárolta Spanyolország és Dél-Amerika számára. A Havasi vihar — amelynek ez a regény a folytatása — már több nyelven megjelent, s biztosak vagyunk abban,hogy mind a két könyv megérdemelt, komolynemzetközi sikert ér el,vés a baromfi. A konzerv pedig csendes.• BUDAPEST: Az a baj, hogy a szigorú rendelet ellenére ismét póráz nélkül kezdik sétáltatni a kutyákat a pesti utcán. A póráz nélküli kutyák rárontanak a megkötött kutyákra és azok gazdáira. Napirenden vannak a sérülések, inzultusok, rendőrségi beavatkozások , és egyéb kellemetlenségek ... LONDON: Rengeteg kutya van, póráz alig, szájkosár egyáltalában nincs. Ebből kifolyólag a kutyák szájkosár nélkül A HÁLA — Tempora mutantur, et nos mutamur in illik — bölcs megállapítása a régieknek. Ez jut eszembe, amikor a legritkább és legszebb erényre, a hálán gondolok. Ez a szó, hogy hála,z idők folyamán igen különös változásokon ment keresztül. Először elvesztette jelentőségét, másodszor — és ez a szomorúbb eset — egészen más értelmet kapott. Erről lesz szó, vatamikor régen, talán csak a mesék világában, találkoztunk utoljára a halával, őszintén szólva, inkább természetellenes módon.. A tündérek és az állatok voltak hálásak. — Jólét helyében, jót várj! —mondták a mesék világában és ez nem pusztán ígéret volt. (Gyermek, korunkban hittünk még a hálában.) Jót még ma is tehetsz, de cserében érte ne várj semmit. És ez még a szebbik része a dolognak. Pár héttel ezelőtt egy napilap tárcájában megírta valaki deportálásának egyik fájdalmas mozzanatát. Mosogatóién értek a csonttá és bőrré soványodott emberek. A tárcaírónak két darab krumpli volt minden vagyona és az egyiket odaadta egy nála is nyomorultabbnak, aki már majdnem a végét járta. Nem is akarta elfogadni, mert tisztában volt vele, milyen nagy kincset jelent. Végül is úgy egyeztek meg, hogy kölcsönkép kapja s ha módjában, lesz, megadja. Nagy értéke volt akkor egyetlen darab krumplinak is. Többet ért, mintha szinarany lett volna. A krumpli az életét jelentette. Az arany csupán , a veszedelmet. A tárcaíró a továbbiakban elmesélte, hogy két évre ,rá — szóval pár héttel ezelőtt — megjelent nála egy jólöltözött, jóképű férfi, akiben fel sem ismerte egykori sorstársát és letett az asztalára, egy darab krumplit. Szóval megtartotta , szavát is megadta a kölcsön-krumplit. A tárcaíró meghatóban vette át tőlét ■ (a másik is meghatottan adta át) és egymás kezött hoszszan szorongatták .Az író elhatározta, hogy a krumplit a vitrinjébe teszi. (Oda is való.) Határozottan Szép történet volt. Szép példa arról, hogy valaki a jobb napokban sem feledkezik meg tartozásáról. Nekem csupán annyi a megjegyezni valóm, hogy a visszaadott krumpli (ha nagyobb méretű is volt) cseppet sem merítette ki a hála fogalmát. Ez a krumpli csupán szimbólum lehetett volna és kizárólag családtagok vagy'legbensőbb jóírbratok között állja meg a helyét'. Ebben az esetben eszébe sem jut : az embernek egy darab krumpli értékét mérlegeln. (Nem is érdemes utána járni). Viszont az illető nem volt családtag, i.e® jóbarát & * Radó Lili tavaly megjelent szép mesekönyvét — Boldogan éltek, míg meg nem haltak — egy finn kiadóvállalat vette meg és tíz részletben adja ki elbűvölő rajzokkal, gyönyörű kiállításban. MOLNÁR FERENCNEK, a sanfranciscói szimfonikus zenekar magyar származású szólistájának felesége, Molnár Mária érdekes regényt írt egy magyar vonósnégyes kalandos Vándorlásairól, négy különböző jellem közös munkában és baráti szeretetben egybefonódásáról. A rendkívül közvetlen hangú, jól megírt regény elme Katika, a newyorki Harper and Brothers adta ki és pillanatnyilag az amerikai magyar könyvpiac legnagyobb sikere. Laurentiua többnyire szabadon dobolnak a gazdáik után. Ezzel szemben nem folyik vér, nincs botrány, tumultuózus jelenet. Sem a kutyák, sem a gazdáik nem harapnak. Indok: a londoniak szeretik a kutyát. Nem félnek tőle, nem sikítanak fel, ha meglátnak egyet, így a kutya síra kap idegrohamot és már csak ezért sem harap meg senkit. Ila két kutyatulajdonos találkozik, sem a kutyák, sem gazdái nem rontanak egymásra, hanem megvitatják fiégyába barátaik összes erényeit. Utcai ismeretségek Londonban kizárólag tkutye,-ügyben, keletkéz krumplit is kimondottan kölcsönkapta. Ezek után nem tudom hová tenni ezt a krumplit. Sőt ezt a két embert se lehet egyforma mértékkel mérni. Nemesen cselekedett, aki a krumplit kölcsönadta, de a másik, aki két év után becsületesen visszaadta, úgy látszik elfelejtette azóta, hogy mi minden történt a krumpli körül a múltban. (Ami most történik körülötte, az is disznóság, de ezt mostne firtassuk) . Ha valakinek a legszörnyűbb éhezések idején minden vagyona két darab krumpliból áll és van ahhoz lelkiereje, hogy ezt a kincsét egy szerencsétlen embertársával megossza, úgy a jólértelmezett bála szerint jogosan elvárhatja, hogy a másik is hasonlóképpen cselekedjék vele szemben és megossza tőle minden vagyonát. Ez a logika. A bakinak nincs megállapított árfolyama, de annyit ebben az esetben is feltétlenül megállapíthatunk, hogy magáról a krumpliról szó sem lehet többé. "Mindez sem a krumplhösnek, sőt magának a tárcaírónak sem jutott az eszébe. Ez csak megerősíti előbbi állításomat, hogy hála nincs. Annyira nincs, hogy a fentebbi történet hősét, mint unikumot, még így is ünnepelni kellett — legalább is egy tárca erejéig. Ezek után elképzelhetjük, mi van a valóságban, amiről viszont, nem írnak cikkeket. Mégha Csák kipusztult volna az emberelvből a hálaérzet, nem is volna érdemes szót vesztegetni rá. De ma már úgy fest a dolog, hogy mennél nagyobb szívességet tettél valakinek, annál nagyobb lesz a csapás, amit ezerében rád mér. Jobb sorsba jutott emberek sehogy sem bírják elviselni, hogy egykor rászorultak valakire. És mennél nyomorultabb lesz az, aki segített rajtunk, annál inkább rajta lesznek, hogy ezzel a kellemetlen emlékkel együtt őt magát is megsemmisítsék. Tinikus példája ennek a következő csali Egy szerencsétlen sorsú, állásnélküli vénkisasszonyt valaki álláshoz juttatott Ugyanannál a vállalatnál, ahol ő maga is dolgozott. Egy hét sem telt bele, az illető mindent elkövetett, hogy protezsálóját kirúgják onnan, holott anyagi haszna ebből nem volt. Még más hasonló esetet is felhozhatnék például arra, hogy fest a mai értelemben vett hála. De jobb szeretnék legalább egyetlenegy olyan történetet hallani, amelynek tanulságául elondhatnók. Van még hála, ha ritka is. De addig, azt hiszem, annak az embernek van igaza, aki gazdag és befolyásos barátjára célozva így kiáltott fel: — Nincz mitől tartanom. Nem tettem veli soha semmi jót. ■ .Tysawis Gábor* nek, ezek a barátságok plátoiak, tiszták, erkölcsösek — minden rendőri beavatkozás nélkül.• BUDAPEST: Az a baj, hogy a legtöbb ház előtt a járdákat csak söprik, de nem locsolják, aminek következtében az éjszaka leülepedett por felszáll. Ha megbüntetnék a locsolás nélkül seprőket... LONDON: Pályád!s annak, aki öntöző kocsit mutat Lonhonban. Házmester nincs, de még tömb-, ház- és egyéb megbízott, valamint ennek helyettese sincsen, az utcákat így minden bizonnyal nincs, aki locsolja, vagy a locsolást ellenőrizze. Ezzel szemben a por, — ami van— valósággal diszkrét, láthatatlan, a port nem látni, csak este a fürdővíz mutatja, hogy London porosabb, mint Pest. Ennek ellenére senki nem kiálthatóság és vérbosszú után. Általában az emberek türelmesek. HoH nagyságok BUDAPEST: Az a baj, hogy az iskolákban elpusztultak nagyjaink képei és amikor egy pe■öagógiis azt javasolta, hogy Kossuth, Széchenyi, Eötvös, Batthyány képeit újra ki kel- ide nyomatni, a válasz a* volt, drága, nincs pénz és papír. Az elmúlt hetekben viszont igen gyakran találkoztunk élő nagyjaink képével a plakátokon, amelyekre volt pénz is, papír is, nem is szólva a nyomdafestékről LONDON: Az élő nagyságok képeik kultuszát a hálás utókorra bízzák. Disraeli képe gyakoribb, mint Attleé-é. Mr. Shinwell képe még Victoria királynő képénél is ritkábban fordul elő. Ilyesmiben nagyon furcsák. BUDAPEST: Az a baj, hogy a Romániába utazó magyar állampolgárok román terültre érve nem tudják megváltania továbbutazáshoz szükséges menetjegyet. Ok, valutahiány. LONDON: Oh, boldog, boldog Pest, ahonnan akár még Romániába is el lehet jutni. Innen ugyanis október elsejétől már csak úgy utazhat külföldre az ember, ha valami távoli jóakarója megajándékozza a szükséges menetjegyekkel. A valutatervgazdálkodás hátrányait tehát nemcsak a magyar utasok érzik. BUDAPEST: Az Anyag- és Árhivatalnál-sokáig sorban kell állni egy anyagigénylési lapért. LONDON: Mindenért sorba kel állni. Viszont sorba is állnak, verekedés nélkül Háztulajdon és egyéb bajok BUDAPEST: Azt mondják, a háztulajdonosok gazdagok, írna a múltbeliszámvetésem: bevétel 5351 forint, kiadás2415, ráfizetés 61 forint. LONDON: Még a háztulajdonos is ember. Ezzel szemben majdnem mindenki háztulajdonos. A terhek súlyosak, de ráfizetni nem kell. A háztulajdonos köszönését fogadják, egyesek visszaköszönnek. Sok háztulajdonos szavazott a Labour Party-ra. Van ami Pesten jobb, van ami Londonban. Bajok mindenhol vannak, megoldásukhoz nem is annyira javuk és rendezetek kellenek, mint jóakarat, megértés és türelem. Sylixts, István HARMÓNIA Mostanában olyan solt a diszharmónikus, kiegyensúlyozáslan lélek! A válságok, változások, megrendülések korában ez nem csoda. De a haladás törvénye így kívánja. S nem is a haladás visz válságba, hanem a saját tökéletlenségünk. Aki belül megállt mint a rossz óra, s az nem tud alkalmazkodni. Aki pedig nem tudja megkülönböztetni az örök értéket a mulandótól, az ozmánét a realitástól, akinek nincs hite, szeretete, az ingatag marad. Mindenki megtalálhatná a harmóniát, ha a lelkét művelné és haladna a jobb felé. Éppen a haladás a legmegnyugtatóbb gondolati TUDOMÁNY Megkülönböztetés, elnevezés, osztályozás és összefüggések keresése. Csak ennyiből áll minden tudomány. Mennyivel nehezebb, bonyolultabb a hit és minden, ami irracionális! És mennyire megvetik a rövidlátók, a féltudósok és dilettánsok, a szakmabeli közhelyek csőszei, — mennyire félreértik, amikor is*szétveszik a hit élményeit a vijákpedággal! AZ EMBER MÉRTEKE Hogy mit érsz, nem az eszid hanem a szived határozza t meg Mit ér a legpompásabb agyvelő, kit nem táplálja vérrel a szív.?.« I)i Weninger Antal L 0 N D O N B A N ? A> i 'g obfc* sxsraKoz&a mm _ BafisrSffliSl _ aiaiRit üiiiiiUi .Vasárnap, 1947 ot«H>rr12 LÉLEKTANI FORGÁCSOK A A VILLAMOSON . A jegykezelő nem veszi észre, hogy felszálltam. A kocsi másik végében tevékenykedik. Bérletem van, nem is fontos, hogy ellenőrizzen. Leülök és nyugodt lelkiismerettel a könyvembe merülök. „Jegyek, ahol kezelve nincsenek" — hangzik a felszólítás. A fényképes igazolványom nincs mit kezelni, nem mutatom föl. Unalmas, fölösleges. De egyszerre csak nyolc-tíz szempár mered rám villogva, a szomszédaim, társaim a villamos sorsközösségben. Láttak felszállni, tudják, hogy nem váltottam jegyet. A bérletben nem hisznek. Valószínűtlen. Kézenfekvőbb, hogy potyautas vagyok. A szemek izzása fokozódik. Úgy érzem magam, mint Jack London regényében az éjszakai tábortűz mellett heverő vándorok, amink észrevették, hogy a sötétből parázsló farkasszemek vészt jósló csillagai, halálos opüllényei merednek feléjük. Van, aki végigmér, a másiknak már az ajka mozog, sőt a fogai csattognak. Emberfarkasok. Fel fognak falni, fel fognak jelenteni a kalauznál... Bár az már elhaladt mellettem, becsületem védelmében, a fenyegető pillantások hatására, az esetleges támadások és botrányok megelőzése miatt hátra fordulok, kihúzom zsebemből a pléhtökos menetlevelet és megvárom a kalauz jóváhagyó felé biccentését. Lopva nézek útitársaimra. De nem elégtételt olvasok le az arcukról, hanem csalódást. Annyira farkasok lettünk már, annyira megszoktuk a galádságot, hogy az ellenkezője csalódást okoz.1. KAKAS Az éberség és vidor lendületek jelképe, a friss hajnalmadár, a délceg léptek paáa, az irigyelt baromfifejedelem erkölcsös korokban mindenütt tisztelet tárgya volt. A koránkelők e barátjában, a lusták bőszszántó ellenségében ma a közvélemény csupán a hím erényei a megtestesítőjét látja. Egyik nagy gyengeségünk: inkább hímek vagyunk, mint éberek— inkább kakasok, mint emberek— KÜL- ÉS BELVILÁG A külső világ nem önmagáért van, hanem csak az a jelentősége, hogy belvilágunk, a lelkünk rajta csiszolódjék. Amint a bensőnket áldozatul dobjukfeladjuk kifelé és meghódolunk az anyagiasság előtt, amelynek szimbóluma a pénz, a szívünk megfagy, nemes indulataink kiapadnak, erkölcsiségünk elsorvad. De igenis sokkal tökéletesebben élvezzük az élet érzéki szépségeit ha élményeinket szüntelenül vonatkoztatjuk befelé, ha nincs vámhatár és nem is tudjuk már megmondani, mi a künn és benn... MEDVEÉRDEM Illik már megmondani, hogy a medvének milyen fontos szerep jutott a modern gyermeknevelésben. A mackó a kicsinyei kedvence és bálványos alakja. Esetlensége, ormótlan tömzsisége, kacagtató tánca, dörmögő jókedve és a mackótörténetek édes humora bevilágítja a csöppségek képzeletét. A medvék állatfajának történelmi hivatása, hogy szimbolikusan bevonult a gyemekszobákba és megaranyozta annak levegőjét. A mackó urakat ezért felnőtt korunkban is bizonyos tisztelettel kezeljük, mert fétisekké váltak mélyvilágunkban. A hozzájuk tapadó cukros emlékek édességét ízleljük mindannyiszor, ha a kirakatban megpillantjuk a bajosabbnál-bajosabb, barnássárga kompozíciókat. Az embernek jókedve támad, ha látja, őket. És mégis: az Elizeus prófétát gúnyoló gyermekeket —« medvék tépték széjjel..)