Magyar Nemzet, 1947. november (3. évfolyam, 249-273. szám)

1947-11-01 / 249. szám

... Mii rtvar Nroiwdt 40 miér | f Ulg J (ML 1 lv/AluJ­7l*849 Má,a Isten a mikroszkóp alatt írta: Parragi György Az angol alsóház megfosztott mandátumától egy munkáspárti képviselőt A newyorki Roosevelt-kórház­­ban néhány nappal ezelőtt meg­fialt korunk egyik legnagyobb tudósa, Lecomte du Nomi. Biológusnak indult és­ az élet­­tan tudományának világszerte egyik legismertebb és legelis­mertebb kutatója lett. Emellett azonban egyik legmélyebb gon­­dolkodóvá, eredeti felfogású filozófussá fejlődött. A bioló­gus és filozófus elválaszthatat­lanul egyesült személyében. Biológiai felfedezései mellett nem kisebb figyelmet keltettek azok a meglátásai, melyeket a lélek birodalmában szerzett Az emberi lét dualizmusa, a lélek és test elszakíthatatlan egysége és egymásmellettisége egy mo­dern tudós munkáiban sem fejeződött ki annyira, mint Le­comte du Nouy műveiben. Az a tudós volt, aki a szó legszoro­sabb értelmében a mikroszkóp alatt fedezte fel az Istent, a boncolókés nyomában találta meg a halandó, elhulló testben­­. halhatatlan lelket Életének példája megrendítő drámában mutatja be, mikép jut a gőgös, öntelt ember szük­ségszerűen lelki zsákutcába, mi­kép sodródik a hitetlenség kiet­len, terméketlen zátonyára, mi­kép vál­t kegyetlenné, ember­telenné, felelőtlenné, ha tagadja minden élet, minden mozgás ősforrását, az Istent. Mivel nálunk is megtörtént tsű­r és nap-nap után megtörté­nik, hogy laikus hallgatóságot a tudományra, főleg az élettani kutatásokra­­ való hivatkozással akarják a legdurvább, legvasko­­sabb és az igazi tudomány ál­tal már elhagyott, materializmus útjára téríteni. nmncs rajtunk ,s elhangzott már egy nemzetközi csengésű nevet viselő tudósunk részéről, hogy az uutramikro­­szkóp alatt sem­ tudott nyomára jönni a léleknek, boncolás köz­ben még sosem találkozott az tt. u. lélekkel, laboratóriumában Végzett ■ kutatásai pedig <■, nem győzték meg az Isten létéről, szükségesnek tartjuk, hogy a nagy amerikai-francia tudós életművén keresztül mutassuk fel, hogy az Isten valóban nem­csak a hívők szívében, fantáziá­jában, vágyódásában, rögeszmé­jében él, de a­ tudós által föl­fedezett természeti törvénye­se­­tb­en, az élet alap-axiómáiban is. Az­ Istent nemcsak a szentek ké­pesek meglátni a maguk extá­­zisában, hanem a tárgyilagos tudós is megláthatta a mikro­szkóp alatt. Az Istent nemcsak az­ ismeri meg, aki a tenger v­agy az élet viharába kerül, de aki, a próbacsövek, a kísér­letezések kiegyensúlyozott vilá­gában elnélyülten dolgozik. Az Isten nemcsak a templomban, a cella csendjében, az óvóhelyek mélységében, a koncentrációs táborok embertelen szenvedései között mutatkozik meg az em­bernek, de a laboratóriumban, s a műtőben, úz­ obszervatóriu­mokban is. Ezt bizonyítja Pasteur, a legnagyobb biológus érete, aki azt mondta: „Azért, mert sokat tanultam, kutattam, olyan a hitem, mint egy bra­­tagnei parasztemberé, de ha m­ég többet tanulhattam volna, olyan lenne a hitem, mint egy bretagnei parasztasszörnyé.“ És m­éginkább "bizonyítja ezt a mai a modern ember számára Les com­te da Nouy élete és tudo­mányos munkássága. Pasteur és­ ő közötte a lénye­ges különbség az, hogy Pasteur sose rendült meg hitében, de Lecomte ou Nouy, mint sok modern ember, hogy csak a két legnagyobb francia katolikus író­ra, Claudel-T­ és Pegui­-ra hivat­kozzam, hit nélkül indult az életbe. Egyikük sem érezte szük­­ségét az ifjúság küszöbén a­­tip­pek. Ellenkezőleg, tudatosan el­vetették. Az Istenről az volt a véleményük, mint Laplace-nek, a­ nagy francia tudósnak, aki, amikor bemutatta Napóleonnak a világegyetem keletkezésére­ elgondolt elméletét és Napóleon megkérdezte tőle,­­ hol maradt ebből az Isten, gőgösen így vá­laszolt: ,,Erre a hipotézisre nincs szükségért."1 . A XIX. századaik , voltak szellemi gyermekei, ame­l vakon bízott a haladás és a tudománynak minden emberi szenvedést, nyomorúságot meg­oldó hatalmában. Ennek a kor­nak evangéliumát írta meg Be­non „A tudomány jövője" c. művében, melyben megjósolta, hogy vége lesz a misztériumok korának és az athe­­na mate­rializmust viszi győzelemre a tudomány. Milyen meglepetés lett volna azonban Renan szá­mára is, ha megéri, hogy épp az ő unokája, Psichary lett a hitetlen nagyapáktól és apáktól leszármazott francia nemzedék­nek egyik spiritualista zászló­hordozója, a francia katolikus irodalom egyik büszkesége. Kétségtelen azonban, hogy a mai hivő fiatalság atyái még a tudomány és haladás renani dogmáiban hittek és ezektől várták az emberiség végleges megváltását a szerintük csődöt mondott krisztusi megváltás he­lyett. Ebben a korban, a század elején, melynek hangulatát és szellemét mesterien rajzolja meg Romain Rolland utol­só fő­­művében, a kétkötetes Peguy­­életrajzban, indult el Lecomte du Nouy, Peguy és Claudel. Mindannyian „incroyables“-ol­, hitetlenek, atheisták. Mind a három más úton ta­lálja meg az Istenhez vezető utat. Az egyik a chartresi Ma­donnához vezető körmeneten, amelyet beteg gyermeke érde­kében határozott el. A másik (Claudel) a párisi Notre Dame karácsonyi miséjén. A harma­dik a biológiai laboratóriumban. Míg az írók, művészek a rend­kívüli élmény hatása és revelá­­ciója alatt szinte pillanatok alatt találják meg a rég el­vesztett érintkezést a természet­­fölötti dolgokkal, a művészi, in­tuíció küszöböli ki náluk a földelés égi áramkörök közötti rövidzárlatot, addig a kutató tudósnak, a kételkedő gondol­kodónak jóval nehezebb és hosszabb az Istenhez vezető útja. Lecomte du Noüy is három évtizedig bolyongott a hitetlen­ség sivár pusztájában, ahol a lelket, szívet felüdítő égi­­man­nát más, földi ,,pótanyagokkal" kell helyettesíteni. Ezek, mint más alkaloidák is, átmenetileg megnyugtathatják a felzaklatott idegrendszert, ráncbaszedhetik a szív különös nyugtalanságait, lenyomhatják az ismeretlen okú, bujkáló lázakat, de végső megoldást egy élet kegyetlen tapasztalatait összefoglaló Szent Ágoston igazságának a felismerése hozhat csak: „Nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugod­­hatik Benned, Istenünk." Lecomte du Nouy három könyvét, melyekben leírta egy világhírű tudós küzdelmét az elvesztett hitért, az Isten nélkül élő ember állandó lelki elsötétí­tését, a fájdalmat és vergődést, melyet az Isten jelenlétének iránya a fény után vágyódó lélekben okoz, nem hiába ha­­­son­lították Szer­t Ágoston Val­lomásainak drámai erejéhez és lenyűgöző őszinteségéhez. Ugyan­akkor a tudós precizitásával jegyzi fel, mikép jelent meg előtte fokozatosan az Isten a mikroszkóp alatt, mik­ép fejtette ki az elrejtőzött Istent a bonc­­késével Persze ehhez nemcsak a fizikai szemlencsére volt szük­ség, hanem a lélek megérzésére és meglátására is. A biológia, az élet csodái számára az Isten csodái. Hiába akarta a XIX. század materia­lista tudománya és a belőle sorvadtan tovább tengődő XX. századbeli anyagelvűség a „csoda" szó értékét lejáratni, sőt nevetségessé tenni. Lecomte de Nouy felfedezte a tudomány nagy dilemmáit és zavarát­ az élet titokzatos jelenségeivel szemben. Bátran rámutat arra, hogy a tudomány e jelenségek­nek csak a ,pnnkéntjét“ tudja felsorolni, de nem a „imértjét"‘ megmagyarázni. Minél mélyebbre merült el ez élet titkaiba, -annál­ kevésbé -ki­elégítő válaszotffitTfvalott számá­ytygfarit* g S, Mdan) __ • • -w J- tllH I­ Londonból jelenti a* Ex­change T­elegraph: Az alsóház megfosztotta mandátumától Garry A.aigán munkáspárti képviselőt. A szi­gorú döntés, de különösen in­dokolása szinte példa nélkül áll a brit parlament újabbkori történetében. A ház egyhangú határozata szerint Alligant ,,a parlament iránti e­gért tisz­­ületlenségben tö­bee, télen magatart­ásban" mondották ki bűnösnek. A hagyományoknak megfelelő komor külsőségekben bővelkedő alsóházi ülés egy másik eset tárgyalásával­ kezdődött. A ház parókás elnöke felolvasott egy bírósági átiratot, amely szerint egy Weizman nevű munkás­párti képviselőt egyévi bör­tönre ítéltek, Weizman azonban fellebbezett. Ezután tértek rá Aliigan ügyének megvitatására. Aliigan áprilisban egy újság­cikkben azt álította: előfordul, hogy a parlament tagjai a büf­­fében itkos állapotban politikai titkokat árulnak­­ el újságírók­nak. A cikk megjelenése után azonnal parlamenti vizsgálóbi­zottságot küldtek ki, hogy ki­vizsgálja a vádat. A vád való­ban bingedolódott annyiban, hogy megállapították: egy kép­viselő gyakran árult el politikai titkokat, de nem italosan, ha­nem józan állapotban és pén­zért. Ez a képviselő pedig maga Aliigan volt, aki főleg a mun­káspárti képviselők titkos ülé­seiről tájékoztatott egy más pártállású újságot. Az alsóház meghozta Aliigan ellen súlyos ítéletét, majd át­tért Wakden munkáspárti kép­viselő ügyére. Wakdenről­ meg­­állapították, hogy parlamenti információk, részben bizalmas tények közléséért havi fizetést húzott egy újságtól. Morrison lordkancellár azt indítványozta, részesítsék Waldent a napló­ban megörökítendő szigorú dor­gálásban. A ház 152 szóval 92 ellenében így határozott, mire az elnök fekete háromszögletű kalapot tett fel parókájára, maga elé szólította Wakdent­ és szigorúan megintette. A képvi­selő lehajtott fejjel hallgatta végig a dorgálást Szovjet bejelentés a berlini Szövetséges Ellenő­rzőő Tanácsban Londonból jelenti a Magyar Távirati I­oda. A berlini Szövetséges Ellen­őrző Tanács ülésén Szokolov­­szki szovjet tábornok bejelen­tette, hogy a németországi szov­jet katonai hatóságok megszó­ld­ották a kapcsolatot Brazília katonai küldöttségével. A beje­lentés szerint a Szovjetunió és Brazília közötti diplomáciai szakítás maga után vonja, hogy Brazília és a Szövetséges Ellen­­őrző Tanács között is megszün­tessék a kapcsolokat. Clay tábornok, az amerikai övezet főparancsnoka figyelmez­­tette a tanácsot, hogy Brazília a szövetségesek oldalán harcolt Olaszországban. Hasonló véle­ményt nyilvánított a Szövetséges Ellenőrző Tanács brit és fran­cia képviselője. A szerb­t „Tat** "Cikksorozata Magyarorsiágra! Zilfichbé­­ jelent: a Magyar Távirati Iroda: A cikksorozatot kezd „Magyarországnak szüksé­ge van a nyugati hatalmak se­­gítségére“ címmel­ Az első cikk­ben a tudósító megállapítja, hogy budapesti benyomásai megkapott voltak és felveti a kérdést. .. -v Hogyan lehetséges, bfsgx egy ország, amely oly borzal­mas pusztításon és fosztogatá­son ment át, két évvel a háború befejezése után annyira össze tudja szedni magát, bár nagy megszálló hadsereget kell eltar­tania és jóvátételi terheket kell viselnie. A tudósító ezután színesen le­írja a lüktető budapesti életet. Felsorolja a közszolgáltatások és a fontosabb közszükségleti cikkek árát, majd megállapítja, hogy a mezőgazdasági cikkek ára nem alacsonyabb, mint Svájcban. Ezután felveti a kér­dést, hogyan tud a magyar nép a­­ szomszéd államokhoz, sőt Angliához és Franciaországhoz viszonyítva, egészen tűrhetően élni, illetőleg hogyan tudta el­látni magát. A választ két rész­re osztja: a stabilizáció előtti és utáni időre. 1945 első hat hónapjában Magyarországon éh­ínség volt, ezalatt a mezőgazda­ság erős lökést kapott. Az in­­láció idején az árak a világ­piaci árak csekély töredékét jelentették. Az ipari termelés ennek ellenére is rentábilis volt, mert a bérek alig számítottak és az adók sem jelentettek ko­molyabb kiadást. A Lordok Bázának reformja Londonból jelenti az Ex­change Te­lgraph. A kormány általános meglepe­tésre már pénteken beterjesz­tette az alsóházban a lordok házának reformjáról szóló tör­­vényjavaslatot, tehát oly gyor­san, amilyenre senki sem szá­mított, mert csak november második felére várták ezt a lé­pést. Ugyancsak pénteken nyúj­tották be az alsóházban a büntetőjog reformjáról szóló törvényjavaslatot. Ez többek kö­zött eltörli a testi fenyítékkel való büntetést, amely a hagyo­mányokhoz ragaszkodó Angliá­ban még ma is érvényben volt. ­ Vádat emeltek a Wall Street tizenhét legnagyobb bankvállalata ellen Washingtonból jelenti az Ex­change Telegraph. Thomas Clark, az Egyesült Ál­lamok főá­lamügyésze a tröszt­­ellenes törvény megszegése miatt vádat emelt a Wall­­street 17 legnagyobb bankvállala­t ellen. A vádemelés nagy szenzációt keltett a nagyközönség, és kí­nos megdöbbenést a kormány köreiben, mert Truman kormá­nyának sok vezetője a régebbi vagy köz­elebbi múltban vala­milyen formában kapcsolatban állt a megvádolt vállalatokkal, de nem javasolja e halálbünte­tés eltörlését­ A külpolitika káros Svédország kereskedelmi és pénzügyi egyezményt kötött Németország brit-amerikai öve­zetével. Az egyezmény részle­teit később közüik. A washingtoni kormány hi­vatalosan értesítette az Egye­­sült Nemzetek Szervezetét, hogy az UNO központi székházának felépítésére hajlandó rendelke­zésre bocsátani 65 millió dollár kamatmentes kölcsönt. Olaszország és Nagy-B­itannia között két hónapon belül eltör­­lik a vízumkényszert, a Reuter Iroda Londonban keltezett je­lentése szerint. Minisztertanács A kormány tagjai pénteken délelőtt Dinnyés Lajos minisz­terelnök elnöklésével rendes heti minisztertanácsot tartottak. A miniszterelnök előterjesztésé­re meghosszabbították a még függőben lévő nyugdíjas B-listás ügyek elintézésének határidejét. Szabályozta a minisztertanács a kereskedelmi vállalatok igaz­gatósági tant­emének újabb megállapítását, kimondotta, hogy az igazgatósági tagok 2400, a felü­gyelőbizottsági ta­gok pedig 1200 forint évi tan­t­emet meghaladó összegét a Gazdasági Főtanács határozata alapján lehet csak kifizetni. Ugyancsak a pénzügyminisz­­ter előterjesztésére a közszol­gálati alkalmazottaknak hiva­­tali minőségükből származó leg­magasabb jövedelmi összeget, beleértve a mellékj­árandóságokat is, a minisztertanács újból sza­bályozta és a felső határt 3000­ forintban állapította meg. Elvileg elfogadta a miniszter­tanács az igazságügyminiszter előterjesztésére az üzlethelyisé­­gek bérletére és albérletére vo­­natkozó rendelet módosítását, amely a rendelet kiegészítését célozza. A népügyészség Pfeiffer Zoltán (1 1 kiadatását kéri az országgyűléstől­ ­ Annak idején megemlékeztünk arról, hogy az államrendőrség államvédelmi osztálya őrizetbe vette Orbán János SS páncél­gránátos tisztet,­­ aki a rendőri nyomozás befejezése után a Markó­ utcai fogházbaz került. Mielőtt ügyészi kihallgatása megkezdődött volna, Árany Bá­lint, az össze­eskü­vési perek egyik elítéltje, külön engedély­­lyel meglátogatta Orbán Jánost a fogházban és tudomására adta, hogy a Magyar Közösség meg fogja menteni, vonja visz­­sza a népügy­é Sz~előtt a rendőr­ségen tett vallomását Közben Arany Bálint a Magyar Közös­ség két szombathelyi tagjának segítségével hamis igazolást szerzett­ Szombathely polgár­­mesterétől, amely szerint Orbán János a vádbeli cselekmények elkövetése idején Szombat­helyen tartózkodott. Ennek az igazolásnak alapján Pfeiffer Zoltán, akkori igazságügyi ál­lamtitkár, utasította az ügyben eljáró népügyészt ez eljárás megszüntetésére és követelte Orbán János szabadlábra helye­zését. Az államrendőrség azon­ban ismét elfogta Orbán Jánost, ügyében pórnyomozást folyta­tott le, amelynek eredménye­­ként kiderült, hogy Pfeiffer Zoltán intézkedése hamis iratok alapján történt s azóta Orbán Jánost már jogerősen kétévi börtönbüntetésre ítélte a­­ nép­­bíróság. Ugyanekkor vádiratot adtak ki Arany Bálint és két­ társa­ ellen,­ fogolyszöktetés elm­sméri. A napilapok Pfeiffer Zol­tán szerepének tisztázását is követelték s most a népügyész­ség is megállapította, hogy­ Pfeiffer­ Zoltán bűnpártolást és hivatali hatalommal való visz­­szaélést követett el. Ennek ér­telmében a budapesti nép­­ügyészség a népfőügyészség út­ján megkeresést intéz a­­kép­viselőhöz­ elnökségéhez Pfeiffer kiadatása iránt, letartóztatására is kiterjedő hatállyal. Rákosi Mátyás az időszerű politikai kérdésekről Rákosi Mátyás miniszter­­elnökhelyettes a kommunista párt nagybudapesti összvezető­­ségi ü­lésén beszámolót tartott. Kádár János megny­itójában be­jelentette, hogy Rákosi Mátyás lábfájása miatti kényszerű sza­badságát megszakítva, jött el a pártvezetőség körébe. Rákosi kifejtette, hogy be­számolóját egyrészt indokolttá teszi a kommunista pártnak a választások óta elfoglalt hely­zete az országban, másfelől vi­szont az itthoni és nemzetközi reakció általános idegháborút kezdett és a kommunisták első-­­ rangú sürgős feladata teljes erővel ellentámadásba menni. A miniszterelnökhelyettes ez­után előadta, hogy a gabona­­termés a rettenetes szárazság következtében gyenge, de re­mélhető, hogy tartani tudjuk a kenyérfrontot. Megnyugtató, hogy a burgonyatermés arány­lag jó volt. A kukoricatermés a tavalyinál 40 százalékkal jobb. Kijelentette Rákosi, hogy a széntermelés felülmúlja a napi 3000 vagont, de takarékossági rendszabályokra az idei télen is szükség van. A textilellátás terén utalvány­­rendszert készítenek elő, amely a legközelebbi hetekben életbe lép. A típuscipők termelése öt­ször annyi, mint tavaly volt. A Gazdasági Főtanács elhatá­rozta, hogy a papír-nyersanyag behozatalára előirányzott 480.080 dedért 290.000 dollárra csök­kenti és a megtakarítást a bőr­ipar nyers­anyagszükségletének fedezésére fordítja. Az adatok azt mutatják, hogy az idén ősszel több az élelem, több a ruha és cipő. Most biztosítani kell, hogy ezek az anyagok elsősorban a dolgozó osztályok­hoz jussanak el Kifejtette e­s­­után a miniszterelnökhelyettes, hogy az utolsó héten bekövet­kezett eső lehetővé teszi a szán­tást és vetést. Az államháztartás helyzete kedvező, a költségvetési év első negyede deficitmentes. Az adó­morál megjavult, a behajtás egyes helyeken már túl kem­ény. Miért van mégis nyugtalan­ság, idegesség, csüggedés? Van ennek két tárgyi oka: a szárazság, mely kétmilliárd forintnyi kiesést okoz a nem­zeti jövedelemből és a következ­ményképpen fellépő munkanél­küliség. Mégis erősebbek va­gyunk gazdaságilag, mint ta­valy ilyenkor. De a csalódott­ság hangulatába belekapcsoló­dik a reakció, mely fix háborús sémává­ dolgozik. " Ennek az elképzelésnek alap­ja, hogy­­Amerika háborút üzen a Szovjetuniónak és nálunk helyreállítják a régi rendet. Akik ma lelkesen beszélnek az amerikai háborúról, ugyanazok, akik három évvel ezelőtt a V. 1. és V. 2-től reméltek csodát. A rémhírek terjedése már egye­nesen fantasztikus. Jellemző, hogy Veres Péter honvédelmi miniszter szökéséről suttogtak, állítólag azért, mert a Szovjet­­únió százezer magyar katonát kért­­ a görög frontra. A háborús pszichózis okozta vásárlási láz zavarokat okoz gazdasági életünkben, felveri a­z árakat és így időokozója az álta­lános drágulásnak. A drágulás azután elkeseredést kelt a nép­ben, de éppen ez kell a reakció­nak. A kommunistáknak szí-' láid frontba kell államok a­ háborús uszítók ellen és akkor az el fogja veszíteni ezt a csa­tát. Az államvédelmi rendőrség majd gondoskodik róla, hogy" a háborús uszítók kedvét elvegye a rémhírterjesztéstől. A háborús hírverés megne­­­velte a demokrácia minden el­lenségének a szarvát és beszi­várognak már a gyárakba és a bányákba is. Rákosi megemlékezett a cse­peli nagyüzemekben fellángolt sztrájkkísérletekről is; kijelen­tette, hogy a két munkáspárt, vetélkedése veszélyes. A mun­kásegységet erősíteni kell és el kell távolítani a munkások közé befurakodott osztályellen­­séget. Ez a tisztítómunka el­kezdődött és ezt folytatni is fogják. Vissza kell állítani a. Külpolitikai programunk: fő viszony szomszédainkkal. Jugo­szláviával kulturális egyezményt kötöttünk, amit rövidesen követ majd a kölcsönös segéynyújtássi és barátsági szerződés. A rövid hónap első felében magy­ar tart­o­mánydelegáció megy Bukarest­be, hogy ott is, a jugoszláv- magyarhoz hasonló szerződés kössön. Bulgáriával a napokban (Folytatása a k tad­­loz)

Next