Magyar Nemzet, 1948. február (4. évfolyam, 26-50. szám)

1948-02-01 / 26. szám

Az egész világ gyászolja Gandhit Új-Delhiből jelentik. Mahatma Gandhi holttestét a Birja-palota erkélyén ravatalozták föl. A házban minden fényt kioltottak, csak két fényszóró vetítette fényét a holttestre. Odakinn az utcán óriási tömeg virrasztótt. Egymás mellett álltak a brahminok és az ,,érinthetetlenek", a kasztrendszer páriái, akiktől máskor még azt sem tűrik el, hogy árnyékuk elsuhanjon a papok ruháján. Az egész tömeg zokogott. Később a holttestét bevitték a házba, ahol a családtagok, a közeli ismerősök és Gandhi hívei megkezdték a sanaskar gyászszertartást. Amikor a tömeg látta, hogy a holttestet bevitték az épületbe, több ezer ember áttörte a karhatalom kordonját és betört a házba, hogy még egyszer lássa a halott Gandhit. Új-Delhiben minden üzlet redőnyét lehúzták, az utcák sötétbe borultak, a mozikat és egyéb szórakozóhelyeket bezárták. Az utcákon a közlekedés csak a legszükségesebb keretek között mozog. Mindenfelé síró férfiakat és nőket látni. A kormányzat hivatalos gyászt rendelt el az indiai domínium egész területére 13 napra. Szombaton reggel megkezdődött a temetési szertartás. A gyászházból elindult a halottasmenet a Jumna folyó, a Gangesz után India második szent folyója felé. Gandhi holttestét unokája, Ava Gandhi, titkára és a Birlaház szentéletű tagjai vitték ki a hadsereg egy virágokkal borított nagy gépkocsijára. A holttestet háziszövésű fehér kelmébe öltöztették, arcát szabadon hagyták. Ezután megalakult a gyászmenet, amelynek élén gurka katonák osztaga haladt lassú léptekkel. Utánuk következett a gyászkocsi, amely nem motorral járt, hanem katonák húzták azt. Mellettük, mint előfutárok ejtőernyős katonák csapata haladt, majd újabb katonai alakulat és lovascsoport következett. A halottaskocsi után haladt Gandhi néhány közvetlen hozzátartozója, azután Pandit Nehru miniszterelnök, lord Mountbatten, India főkormányzója, két leányával, az indiai kormány tagjai, majd a diplomaták. A halottaskocsi elvonulása után a rendőrség utat engedett a tömegnek, hogy felsorakozzék a gyászmenetben. .Százezrek vonultak fel és követték a halottaskocsit a nyolckilométeres útvonalon, a Jumna folyóig. Az egész utat virággal hintették fel, minden oldalról virágcsokrok és virágok repültek a holttest elé. Egy kísérő gyengéden eltávolította a véletlenül Gandhi arcára hulló virágokat. Mohamedánok nem voltak a gyászoló közönség soraiban, mert nem mertek megjelenni a gyászszertartáson. Gandhi holttestét a Jumnafolyó partján elhamvasztották. Ganghi holttestét szantálfából összerakott máglyára helyezték. A máglya meggyújtása előtt Pandit Nehru, India miniszterelnöke előlépett a gyászolók sorából, majd a térdre ereszkedve megcsókolta Gandhi lábát. A máglya fejénél Devadasz Gandhi, a Mahatma fia állott. A máglyát mind a négy sarkán meggyújtották és Gandhi fia időnként újabb fahasábokat dobott a tűzbe. Mikor a máglya már teljesen elégett, a gyászszertartás befejeződött és a tömeg szerteoszlott. Gandhi halála mélységes részvétet váltott ki az egész világon. A Vatikánvárosból érkező Reuter-jelentés szerint XII. Pius pápa mély megrendüléssel fogadta Gandhi halálának hírét és kegyelettel adózott az indiai nép nagy vezérének, aki, mint mondotta, mindig a békéért küzdött Az UNO Biztonsági Tanácsának ülésén, Lake Successben, több bizottsági tag emlékbeszédet mondott. A jelenlévők egyperces felállással áldoztak Gandhi halálának. Attlee brit miniszterelnök gyászbeszédet mondott a londoni rádióban, hangsúlyozva, hogy Gandhi korszakunk egyik legkiválóbb egyénisége volt. Truman, az Egyesült Államok elnöke, írásbeli megemlékezést tett közzé Gandhi haláláról. Remélhetőleg valamennyi népet eltölti az ő áldozatának szelleme —■ írja Truman —, ezért fokozott erővel fognak dolgozni a népek testvériségéért és békéjéért. Pandit Nehru, India miniszterelnöke, rádióbeszédben jelentette be Gandhi halálát. Pakisztán is mély gyászba borult. Mohamed Ali Dzsinnah, Pakisztán főkormányzója méltatta Gandhi emlékét Fanatikus hindu nacionalista a gyilkos Bombayból érkezett Reuterjelentés szerint a gyilkos neve Narayan Vinayak Gadse. A merénylő egy poonai marhatta, egy szélsőséges és harcias indiai törzs tagja. A marhatták mindig szemben álltak Gandhi törekvéseivel, szélsőnacionalista álláspontot képviseltek és ellenezték a békés politikát. Kihallgatása alkalmával csak ennyit mondott: Meg kellett tennem. A rendőrség attól tart, hogy Gandhi meggyilkolását a szélsőnacionalisták a helyzet felborítására akarják felhasználni. A rendőrség mindenütt nagyarányú óvintézkedéseket tett. A bombayi rendőrség letartóztatott öt embert, akik az adatok szerint, részesei voltak a Gandhi ellen irányuló összeesküvésnek. Hír szerint további letartóztatások is várhatók. Tötbb felelőssége lesz ez osztrák kormánynak A londoni rádió jelenti: Bécsben a szövetségi tanács ülésén Karaszov tábornok, szovjet főmegbízott elvben hozzájárult ahhoz az amerikai javaslathoz, hogy több felelősséget ruházzanak az osztrák kormányra Az amerikai javaslatról folytatott vita során Kuraszov tábornok támadta az Ausztria és az Egyesült Államok között kötött ideiglenes segélynyújtási egyezményt és kijelentette, hogy az Egyesült Államok ezen a réren ellenőrzést akarnak szerezni Ausztria felett. Elhalasztják az osztrák ügyet tárgyaló négyhatalmi konferenciát Londonból jelenti az MTI. Londoni körök értesülése szerint a február elejére tervezett londoni négyhatalmi konferenciát egyelőre elhalasztják. A konferenciát ezúttal az amerikai különmegbízottnak kell összehívnia, az amerikai kormány azonban még nem nevezte meg a lemondott megbízott, Lodge utódát. Londonban, Washingtonban és Parisban most tárgyalják az ausztriai német javak ügyében most beterjesztett új szovjet javaslatokat az idegen tőke Nyugat-Németországra nehezedő nyomásáról. Semmler kijelentette, hogy az angolok harmadik esztendeje „kifosztják övezetükben a német közgazdaságot és az amerikaiak is háromszoros árat préselnek ki a németekből silány élelmiszereikért. Semmiért rövid idő elteltével az amerikaiak eltávolították helyéről. A moszkvai rádió berlini jelentése szerint Frankfurtban megbeszélések kezdődtek a szociáldemokrata párt és CDU között a nyugatnémet állam megalapításával kapcsolatos angol-amerikai javaslatokról. A két párt megbízottai elsősorban a leendő nyugatnémet kormány tárcáinak elosztásáról tárgyaltak. A Szász-Annhalt tartományi gyűlés képviselői egyhangú határozattal tiltakoztak a frankfurti határozatok ellen. Hasonló határozatot hozott a bajor parlament, amelynek ülésén Erhardt miniszterelnök kijelentette, hogy ezek a határozatok beleütköznek a fennálló német tartományi kormányok feladataiba. A külpolitika hírei Parisból jelenti az MTI: Ferenczy Edmund, az UNESCO mellé kirendelt állandó magyar delegátus Parisban átadta megbízólevelét Julian Huxley-nek, az UNESCO elnökének. ★ Londonból jelenti az MTI: Az angol rádió értesülése szerint újabb ezer amerikai tengerész érkezett a Földközi-tengerre. Ezek a katonák a már ottlévőket váltják le. A Földközi-tengeren lévő amerikai haderő létszámát nem emelik. Elmozdították a nyugati német övezetek gazdasági közigazgatásának vezetőjét Berlinből jelenti a TASS. Bizonia katonai hatóságai néhány nappal ezelőtt elmozdították állásából Johann Semmiert, a zónaközi gazdasági közigazgatás vezetőjét. Sajtójelentések szerint az Erlangenben megtartott zártkörű ülései Semmier. őszinte képet adott Tildy elnök nyilatkozata a köztársaság második évfordulóján Tildy Zoltán köztársasági elnök a magyar köztársaság kikiáltásának második évfordulója alkalmából nyilatkozatot tett. Két esztendeje annak, hogy az országgyűlés egyhangúlag hozott döntéssel kikiáltotta a magyar köztársaságot. Az évfordulóján mindenekelőtt a nehéz sorsában is hősiesen helytálló magyar nép dolgozó fiai és leányai felé kell tekinteni, akiknek önfeláldozó és nem lankadó munkája biztosította népi demokráciánk eddigi országépítő erdményeit. Az újjáépítési munka és az eddigi eredmények fokozódó üteméből világosan látható, hogy népünk túlnyomó nagy többsége mély és megingathatatlan bizalommal viseltetik a demokrácia új világa iránt. A köztársaságot magáénak, a maga nemzeti életberendezkedésének tartja. Minden dolgozó tudja, hogy az országot most magunknak építjük. A köztársaságot az ország rendje, törvényei és intézményei szilárdan őrzik. Ez biztosítja minden időkre népünk teljes és igazi szabadságát, emberi és társadalmi jogait. Dolgozó népünk hisz a maga népi és nemzeti jövendőjében. Nagy, dolog, hogy mindezt két ilyen nehéz és nagy feladatoktól, sok megpróbáltatástól terhelt esztendő után nyugodt realizmussal el lehet mondani. Az eredményes esztendők mutatják, hogy demokráciánk jó és helyes úton jár. A nemzet felelős vezetőinek, kormányzatunknak a munkája, céltudatos, bölcs, jó és helyes volt. A nép kivívott jogait és jövendőjét meg kellett védelmezni a reakció kísérleteivel szemben. Demokráciánk megszilárdulása máris történelmi jelentőségű eredményeket hozott külpolitikai viszonylatban is: baráti egyezményeket kötöttünk a szomszéd népekkel. Ki kell küszöbölni minden tényezőt, amely az újjáépítést akadályozhatná. Ki kell fejleszteni a pozitív erőket, ezek között a legfontosabbat: a demokrácia frontjának teljes, fenntartás nélküli, célokban, munkában és módszerekben megbonthatatlan egységét. 356 Internáltat szabadon bocsátottak A belügyminisztérium sajtóosztálya jelenti: A magyar köztársaság kikiáltásának második évfordulója alkalmából 1018 február hó 1-én Rajk László belügyminiszter 356 személy internálását feloldotta. Foglalkozásukat tekintve 87 mezőgazdasági, 186 ipari és kiskereskedelmi, 55 értelmiségi és 28 foglaalkozás nélkül került szabadlábra. A volt internáltak szombaton délután hagyták el a Buda-déli központi internálótábort. dákosi Mátyás nyilatkozata a neoryorki daily IWorker-ben New Yorkból jelenti az MTI. A New Yorkban megjelenő Daily Worker közli Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes többhasábos nyilatkozatát, amelyet Budapesten adott John Stuart-nek, a lap munkatársának. A tudósító szerint Rákosi kijelentette, hogy azok az egyezmények, amelyeket Magyarország Kelet-Európa új demokratikus államaival kötött, nem jelentenek tömbképződést Európa többi része vagy az Egyesült Államok ellen. Nevetségesnek minősítette azt a képzelődést, hogy Kelet-Európát vasfüggöny veszi körül. Hangsúlyozta Rákosi, hogy újjá akarjuk építeni országunkat a háború romjaiból. Ennek legjobb útja a gazdasági tervezés rendszere. Politikai téren a munkásokon, parasztokon és a haladó értelmiségieken alapuló demokráciát akarjuk kiépíteni. Külpolitikai téren a magyar demokrácia célja a béke fenntartása az atomdiplomatákkal és imperialistákkal szemben. A magyar demokrácia minden habozás nélkül követi a béke és a jószomszédi viszony útját. Rákosi ezután ironikus hangon megcáfolta azokat a híreket, hogy a jelenlegi kormány " terrorral” tartja fenn magát és utalt az ország általános képére, amelyet bárki megismerhet. Kijelentette, hogy a parlamentben öt ellenzéki párt van, amelyek beavatkozás nélkül működhetnek, amíg tiszteletben tartják a demokrácia törvényeit. John Stuart ezután megkérdezte, hogy milyen szerepet játszik a katolikus egyház Magyarország ügyeiben. Rákosi Mátyás így válaszolt: — A római katolikus egyház ellensége a magyar demokráciánk «*1 * sWintfirm egymillió hold földet vettek el a püspököktől és azt kiosztották a magyar parasztoknak. A katolikus egyház azoknak az időknek visszatérése után vágyakozik, amikor hatalmas birtokai jelentős szerepet biztosítottak neki a gazdasági és politikai életben. Az amerikai hírlapírónak a háborús veszéllyel kapcsolatos kérdésére Rákosi Mátyás kijelentette, hogy az amerikai imperializmus következményeképpen valóban fennáll a háborús félelem, sőt a háború veszélye is. Magyarországon és Európa valamennyi demokratikus országában csak a fasiszták támogatják a háborús pártot. Szükséges, hogy mindenki küzdjön a háborús uszítók és a harmadik világháborút előkészítő reakciósok ellen. Végül kijelentette Rákosi, hogy a Marshall-terv kétségtelenül veszélyezteti az abban résztvevő országok függetlenségét. Az Egyesült Államok külön terv szerint Amerikába szállítják a magyar demokrácia ellenségeit és ott rendelkezésükre bocsátja a hivatalos rádiót. Ezek a jelenségek azt mutatják, hogy az Egyesült Államoknak Magyarország irányában folytatott politikája a reakció erőit segíti, nem pedig a demokráciát. Orville Wright meghalt New Yorkból jelenti az APT. Orville Wright, a repülés egyik úttörője, a daytoni klinikán 76 éves korában elhunyt. Orvile Wright és fivére, Wilbur Wright, a repülés úttörői, körülbelül az elsők voltak, akik a levegőnél súlyosabb, motoroskészülékkel a levegőbe emelkedtek, még 1903 december 14-én. A francia kísérletezések csak valamivel később értek el a füvéréhez hasonló eredményt. A Harc vagy békesség? Irta: Parragi György IT. „Vannak forradalmak, korfordulatok, amelyek nem utolsó sorban a Gondviselés felhívását jelentik új munkamódszerek teremtésére, nehogy a keresztanyák a régiek alkalmazásában megmerevedjenek és kényelmesekké váljanak. Épp a katolikássoknak nem szabad csak konzervatívoknak maradniok, vagy csak visszafelé tekinteniük, hogy sóbálvánnyá változzanak, mint Lót felesége. Nem szabad egyszerűen tagadniok minden újat, mert ez nem teljesen tisztázott formában jelentkezik. Az új, korszerű helyzetekkel szemben megértőknek kell mutatkozniuk és kapcsolatokat kell teremteniük az újdonságban jelentkező pozitívumokkal." Nyugodtan választhattuk volna a fenti mondatokat a magyar katolikus egyház és a demokrácia viszonyát fejtegető cikksorozatunk mottójául. A haladó, demokratikus katolicizmus felfogását és metodikáját fejezik ki az idézett sorok, melyek Josef Eberle tollából származnak. Művelt katolikusok előtt, akik régebben is túltekintettek a hazai palánkokon, nem ismeretlen ez a név. A két világháború közötti legnagyobb katolikus publicista volt Eberle, akinek szellemi befolyása kihatott nemcsak az osztrák és német, de egész Közép-Európa katolicizmusára. A XX. század Josef Görres-e volt. Fáradhatatlanul tevékeny, hihetetlen mértékben és sokoldalúan művelt, a tollnak művésze és harcosa. A német és osztrák határokon túl is híres Schönere Zukunft című katolikus hetilapnak volt a főszerkesztője, melyre teljesen rányomta rendkívüli egyéniségét,a bélyegét. Néhány héttel ezelőtt halt meg tiroli otthoniban, abban a halálos kórban, melyet a Gestapo-börtönökben és koncentrációs táborokban szerzett. Viszontagságos időkben nőtt meg Eberle az első katolikus publicistává. Olyan korban, amelyben nemcsak egyéni helyzete, lapjának sorsa, de az egész középeurópai kereszténység állandó veszélyek, szüntelen támadások pergőtüzében élt. 1936 nyarán Eberledt a Schönere Aukuhrt-ban cikksorozatot közölt, amelyben nagy világtörténelmi ismeretének, fölényes intellektusának és tömeglélektani tudásának fényében megvilágítja azokat az eszközöket, stratégiai célokat és taktikai módszereket, amelyeket az egyháznak alkalmazásra ajánl, hogy a nehéz időkön átmentse azt a szellemi örökséget, amelylyel isteni megbízatásból sáfárkodnia kell. Ez a cikksorozat ma nemcsak időszerű, de rendkívül tanulságos is. Gondolatmenetét azért ismertetjük, hogy lássuk, katolikus részről is történtek nálunk súlyos hibák és hátrányos következményekkel járó mulasztások. Ha Eberle útmutatásait elfogadják a vezető katolikus körök, úgy még sok mindent tehetne jóvátenni , az egyházat fenyegető veszélyeket vagy azok egy részét el lehetne kerülni. Eberle is az olasz és francia katolikusok elhibázott politikájából vonja le azt a következtetést, hogy a katolicizmusnak az új helyzetekkel, a reformokkal nem szabad egyszerűen a tagadás áláspontjára hevezkednie. ,,Valamikor az olasz egységgel vagy a francia köztársasággal szembeni ellenzés korszerű katolikus feladatnak látszott. Mennyi haszontalan erőpazarlást lehetett vola megtakarítani, ha a tényekkel szentben, amikor azok rendíthetetleneknek bizonyultak, nem helyezkedtek volnna egyszerűen a tagadás áláspontjával" — írja Eberle. Az egyháznak kötelessége, hogy a maga igazságát, tanutásait megvédje. Ez azonban Eberle szerint kétféleképpen történhetik, okosan és észszerűtlenül. Az utóbbi esetben az egyház felesleges módon szenved el súlyos veszteségeket, okoz önmagának, papjainak, híveinek súlyos károkat. Erről így íríberlej — A harcnak vannak helyes és eltévesztett formái. A helyes harc egészen más, mint az értelmetlen rámenés (Draufgangertum), eltompult szenvedélyesség, meggondolatlan támadás, melynek az lehet a következménye, hogy az egyházat tartós időre kikapcsolják a viadalból. A keresztény harcnak a keresztény értékrend jegyében kell lezajlania, amely a lényegeset fölébe helyezi a kevésbé fontosnak és inkább elvisel kisebb bajokat, hogy nagyobbakat elkerüljön. Ezért az okosságnak kell első helyen állnia, amely a célnak alárendeli a stratégiát és a taktikát. Második helyen következik az igazságosság, amely mindenkinek megadja azt, ami neki jár, kerüli a túlzásokat és azt, hogy fehéren és feketén állítson be mindent. Végül igénybe kell venni a mértéktartást,, amely megfékezi a féktelen energiákat és így elhárítja a veszélyeket. Eberle különösen a „csak fehérben és feketében“ való látást és gondolkodást ítéli el. Ez a figyelmeztetése különösen időszerű. Nálunk is egyik legnagyobb tévedése és igazságtalansága nemcsak egyeseknek, de széles köröknek, hogy mindent eleve rossznak tartanak, elutasítással fogadnak, amit a demokrácia teremt, alkot, létrehoz. Elfordítják tekintetüket a demokrácia nagy teljesítményeitől, nem veszik tudomásul, hogy épülnek a hidak, járnak pontosan a vonalok, ég a villany, nincsenek utcai harcok, ablakbevetések, a parasztság lassan bár, de mégis gyarapodik, benépesíti istállóit. Ami jó, előnyös, ami emberibb és civilizált életkörülményeket biztosít, nem veszik észre. Csak azt veszik tudomásul, ami rossz, ami a régi életszínvonalat, jólétet leszorítja. A közéletet, a politikát Jókai-regényként fogják fel, amelyben csak abszolút jó és abszolút gonosz hős szerepel. Abszolút gonosz ezek szemében az, aki a demokráciával szemben pozitív magatartást foglal el, abszolút jó mindenki, aki a demokrácia ellensége — abszolút jó akkor is, ha a múltban népnyúzó volt, csak a saját önző hasznát hajszolta és ezért kíméletlenül keresztül gázolt embereken. Az egyház egyes körei is beleesnek az Eberne által említett hibába. A demokráciának csak az árnyoldalát állítják közvéleményük elé, de elhallgatják azokat az előnyöket, amelyeket nálunk az egyházak más országok egyházaival szemben élveznek. Nemrég olvastam egy elgondolkodásra késztető cikket az osztrák katolikusok magas színvonalú hetilapjában, a Die Gurce-ben. A lap fájdalommal állapítja meg, hogy Ausztriában mennyire rendezetlen a katolikus iskolák anyagi és jogi helyzete, mennyi baj van a vallásoktatás körül. A zilált osztrák iskolahelyzettel szemben mint követendő példára mutat rá a burgenandi felekezeti iskolák heyzetére és megemlíti, hogy a burgenlandi iskolák előnyös helyzetüket az osztrákokkal szemben annak a ténynek köszönhetik, hogy Burgenandban ma is a magyar iskolatörvények vannak életben. Pedig Ausztriában a legnagyobb párt, a katolikus néppárt áll a kormány élén és mégis a magyarországi iskolahelyzetet tartják irigylésreméltónak odaát. Még rosszabb körülmények között vannak a németországi felekezeti iskolák. Vallásoktatás még azokban a tartományokban sincs, amelyek kormánya a kereszténydemokratákból áll. Amikor kritizáljuk a demokrácia egyes elítélhető jelenségeit, túlkapásait, igazságtalanságait, ne lássunk csak feketén, de vegyük észre a világos foltokat is, mert csak az esetben vagyunk igazságosak és tárgyilagosak és csak ebben az esetben növekednek meg a lehetőségeink, hogy ne csak az eddigi előnyös pozíciókat tarthassa meg az egyház, de elérhesse jogos sérelmeinek orvoslását is. Ehhez azonban megfelelő leg-fFolytatása a S. oldalon.