Magyar Nemzet, 1948. szeptember (4. évfolyam, 200-225. szám)

1948-09-12 / 210. szám

HÁROM HÓNAPRA új nemzetközi állam született Páris szívében Paris, szeptember 16. (A Magyar Nemzet tudósításául) Szeptember elsején a Trocadero-tér megszűnt az egyszerű párisi halandó számára létezni. A szép tér ésPáris városa közt három hónapra láthatatlan sorompót emeltek a felsőbb hatalmak s a térre való belépéshez éppen olyan vízum kell, mintha valaki Magyarországról Svájcba akarna beutazni. A tér közepén szeptember elsején egy magas rúdra felvonták az Egyesült Nemzetek ég, kék színű (olajágakkal ékített földgömlét ábrázoló) lobogóját és ünnepélyes keretek között Trygve Lie-nek átnyújtották a francia kormány nevében az új „köztársaság“ szimbólumát jelentő aranykapu-kulcsot, miközben a díszzenekar egy különös indulót játszott: az UNO himnuszt. A köztársaság e pillanatban született meg s a közigazgatást a francia főváros szívében az Egyesült Nemzetek nemzetközi rendőrbrigádja vette át. Mivel azonban az UNO rendőrök legjava Palesztinában teljesít e pillanatban szolgálatot (harminc az ötvenből) az itt lévő húszat a francia rendőrökkel pótolták ki, akik az Egyesült Nemzetek közgyűlésének tartamára felvették az UNO állampolgárságot. Az új háromhónapos „köztársaságnak“ előreláthatólag ötezer lakója lesz, ötvennyolc nemzet küldi el delegátusait, nagyszámú szakértő és újságíró kíséretében, hogy résztvegyenek az Egyesült Nemzetek nagy érdeklődéssel várt 1918. évi közgyűlésén. A három hónapig élő „köztársaság“ mindenben hasonlít hosszabbéletű modeljeikhez: saját zászlóval, himnusszal, közigazgatással, postával, telefonnal, rádióadóval, nyomdával rendelkezik. Egyben lesz majd csak különbség, hogy polgárai egytől-egyig éjszakáikataz „ország“ határain kívül fogják tömeni. Már készítik is az orosz delegáció szállását Royal Monceau, az amerikaikét a Crillon és az angolokét pedig a Georges V- nagyszállókban. A közgyűlés színhelye a Challot-palota lesz. A palotában politúron olyan telefonhálózat lesz, mint egy százezer lakosú városban. A közgyűlés igazi szenzációja azonban ez alkalommal nem valami gépcsoda lesz, hanem: az ember. És itt a tolmácsok szerepére gondolunk. A közgyűlésnek öt hivatalos nyelve van: az orosz, a francia, az angol, a spanyol és a kínai. Ha a résztvevők az öt nyelv közül csak az egyiket beszélik, már akkor minden nyelvi nehézség megoldódott számukra és könnyen kísérhetik figyelemmel a közgyűlés menetét. Ennek titka az úgynevezett „szimultán fordítás“ megszervezése. Ez a megoldás nem új, már a nürnbergi tárgyalásonis sikerrel alkalmazták. A lényeg a következő: minden delegátus asztalán egy öthullámsávos adó és vevőkészülék áll. Ha valaki beszél, akkor az adókészülék szavait elvezeti az üléstermen kívüli tolmácsfülkébe, ahol egyidejűleg azonnal fordítják az öt hivatalos nyelv mindegyikére. A delegátusoknak pedig csak az a feladatuk, hogy vevőkészüléküket arra a hullámsávra állítsák ( egy-egy hullámsáv egy-egy nyelvet jeképez) amely nyelven a beszédet hallani akarják és miközben a delegátus — tegyük fel — oroszul beszél, egyidejűleg fejhál gálán hallgathatják beszédének pontos angol, spanyol, kínai vagy francia fordítását. Szűcs György G ++ A ZENEMŰVÉSZET ÚJ ÍRÁSAI ++ Tekintélyes könyvhalmaz, recenzióra váró zenei anyag tornyosodik a kritikus asztalán. Szakembert érdeklő főiskolai tan- és segédkönyv épúgy van közte, mint közérdekű írás. Az ízléses, szép kiállítású, kottaképeiben is gyönyörködtető köteteket — egy részük Dante, Művészeti Tanács, Új Idők kiadás, a zöm a Magyar Kórus dicsősége __ jól esik kézbe venni. Hivatásérzet, ihletfeszültség, idealizmus és optimizmus sugárzik belőlük s mivel eszményekben reménykedés nélkül nem lehet hinni, az, olvasó maga is megtelik bizalommal. Bertalotti halálának '1 200. évfordulója Forrai Miklóst Ötven Solfeggio közreadására ihleti. A bolognai énekmester kotahű publikációja módszere felépítésében nyújt újat s nyeresége az eredetileg hangképzés, intonációbiztosság, ma a Prima Vista, a Dictée szolgálatában álló, időtartamban talán kelleténél hosszabbra is nyújtott szolfés tárgynak. Szigeti Kilian OSB gregorián-dolgozata a Jubilate, modern forrásművekre támaszkodó, felkészültség, átélés dolgában dícséretreméltó segédkönyv. A gazdag anyagban olyan nálunk nem tárgyalt fejezetek vannak, mint a gregorián hangnem tana, anyanyelve, ritmusa, paleográfia. A Palestrina-stílus technikájába vezet Harmat Árkor páratlan Ellenponttan műve. Az első magyar vokális kontrapunkt minden tekintetben kitűnő munka. Remekül felépített, stílusismerettanilag is értékes, példákban nagyszerű, tudással, bölcseséggel, intuícióval, szép világos magyarsággal és vaslogikával megírt, folytatásra váró életmű. Csupán az szomorít s ebben nem Harmat Artur a hibás, hogy ez a kiváló e mele, hat fantormnisei közül nem egy van ilyen rangban, még mindig nem egyetemi tanári státusba sorolt, kinevezett professzor! A múltat minden eddigi kiadványnál gyümölcsözőbben eleveníti meg Szabolcsi Bence egyedülálló kótás példatárú Magyar Zenetörténet Kézikönyve. A remek tájékozottságú szerző míg a stílusfejlődés irányát követi, irodalmi, történelmi és társadalmi szálakat is pompásan mutató kalauz. Bartha Dénes Zenetörténet Antológiája méltó kiegészítés. Miután a muzsika hangzó valóságának ismerete nélkül a legragyogóbb szellemtörténeti munka sem érheti el célját, minden zenebarát örömmel fogadhatja a régi mestereket nagy gonddal sorakoztató gyűjteményt. A zenefilológiai szövegkritika szempontjait érvényesítő publikáció értékét fokozza, hogy nem ínyencek számára készült, hanema zenélő társadalomé kíván lenni”. Csupa zengő áhitat Werner Alajos Éneklő Élet kötete. Rendkívül színes, dinamikus lélek, de lendületében mindig van helyes forma, távoli, de biztos határ. A konfesszió lényege, hogy «muzsikus pap» és spap-muzsikus» közt nincs különbség. A magyar irodalom e nemben legterjedelmesebb munkája Szabolcsi Bence Beethoven-kötete. Nem a Zenetörténet meglepetése, de úgy látszik, ami másnál szerencsés nagy pillanat, az a tudós kultúrember költőnél egyenletes és állandó. Az új muzsika szelleme próbatételében Molnár Antal hozzáillő feladatot vállalt. A modern zeneművészet harcos polihisztorának folyékony stílusában rengeteg tudásanyag válik gondolatébresztővé. A mű objektív és optimista. ______ Magiar Nemzet_______ Konnextt . A rokkantak londoni ügyességi versenyén feltűnt egy volt katona, aki lábujjaival cigarettát sodort, majd ugyancsak lábbal „kezeit“ öngyújtóval rá is gyújtott. Ki kellene próbálni ezt a módszert a szihatatlan cigaretták és gyújthatatlan öngyújtók nem egészen ritka esetében. o Gordítő, poétikus’hírt olvastunk az egyik reggeli lapban: harmadszor virágzik az orgona és az akác az egyik beregmegyei községben. — Úgy látszik a virágok is részt vesznek az általános munkaversenyben és — túlteljesítik a normát. o Rendezni fogják a kolduskérdést. — Meg kellene állapítani a koldus-kolektívot. Az orvosok szabad szakszervezetének mentésügyi szakcsoportja vízbőlmentési bemutatót rendezett a múlt héten. — A kísérő munkadal ezúttal persze nem az volt, hogy: „A gróf, a gróf a vízbefult, mentsük meg őt!" ♦ Hat majom megszökött a grenoblei cirkuszból, behatoltak a város jegyzőközpontjába és felfalták az összes élelmiszerjegyet. — A legszerencsésebb megoldás: a majom is jól lakik, az élelem is megmarad. • Olvassuk: „erélyesen tisztogat a házfelügyelők szakszervezete“. — Csak azután fel ne emeljék a szemétpénzt. ■k Az orvoskongresszuson elhangzott előadás szerint minden huszadik ember elmekóros. — Szörnyű! Meg kell bolondulni! -0-Olvassuk. ,."A legfurcsább iskolája az Illinois-állambeli Elginnek van: csak 70 éven felüli tanulókat vesznek fel. Az elmúlt tanév legidősebb diáklánya egy 106 éves nénike volt. Tolókocsin járt az iskolába." — Szeniális csodagyerek! Kunszery Gyula Londoni képeslap I/ondon, szept. hó. Nagy munkában van a Scotland Yard, elfoglaltak a garázstulajdonosok és megszeppentek az úrvezetők. A benzin jegyre van Angliában — méghozzá elég szűkösen, —, így azután néhány élelmes, vállalkozó szellemű úriember gondolta, ha már benzint úgy sem tud termelni, legalább benzinjegyeket gyárt, az is jobb mint a semmi. A hamisító társaság nagy irammal munkához látott, és néhány hónap alatt egymillió liter benzint vásároltak az autótulajdonosok a benzinkutaknál hamis jegyekkel. A Scotland Yard teljes apparátussal nyomoz, minden garázs jegyeit ellenőrzik és annyit már biztosan elértek, hogy ha nem is szűnt meg egyik napról a másikra a hamis benzinjegyek piaca, de legalább olcsóbb lett. Érdekes, hogy a legtöbb visszaélés a benzin körül történik, ami arra enged következtetni, hogy a magasabb társadalmi osztály — az autótartók kasztja — kevésbé törvénytisztelő a szegényebb vámrétegnél. A benzint egyébként festik. Pirosra. A teherforgalom járművei ilyen festett benzint kapnak külön benzinkutakból, nehogy az áruszállításra kiutalt benzin a magánautók benzintankjába kerülhessen. Bármikor megállíthatnak egy autót az utcán, egy pillantás a benzintartályba és ha a benzin piros, máris kész a hathónapos ítélet. A piros benzin megbízható szakvéleméyek szerintöntisztításra sem használható. • Londonban egyre többen kérnek engedélyt, hogy autójukban telefont tarthassanak. A találmány roppant egyszerű. A telefon rádióhullárdok segítségével működik — engedélyt adni a posta első tisztviselője jogosult —, ez azonban csak formalitás, az engedélyt mindenki megkaphatja. .Sokan várnak szépen sorban az autótelefonra Angliában. Közhivatalok, tűzoltók, magáncégek, taxivállalatok és sok külföldi megrendelő. A gyártás nem tud az igényekkel lépést tartani, ezért kell sokáig várni, amíg a boldog vevő átveheti a rettenetesen drága készüléket a gyártól. Az áráért — háromszáztizenöt font — nem egy autótelefont, de egy autót is lehet kapni. Persze telefon nélkül. . . Kelemen István 12 éves fiam mellé B-listázott •Mi sír ki, tanárnőt ! francia nyelvtudással keresek 29-ig ÓhitottWZrt itt műik* ! :««# «««««« \/ «« E «« R,«« /_\ «« E««Z««0««««««««« Mi, a Vérmező közepe táján lakók, aggódunk A déli sarkon dúl a civilizáció, zöld pázsit, sárga utak, játszóhely hintával, imitt-amott már fák is vannak. Az északi sarok még átdatlan dudvaerdővel van borítva, melyet itt-ott poros utak szelnek át, a fehér nyári cipők örökös kárára, de ... fel vannak már töltve. És ez nagy sísó. Mert mi lappang amögött, hogy a középen levő szabálytalan alakú részt nem töltötték fel akkor, amikor a többit? Elfogyott a rom és szemét? Alig hinném. Legalábbis nem erre vall Buda képe. Sajnos még mindig sok a félig, vagy egészen lerombolt ház, telnék belőle jó párszáz szekérrel a mi külön kis vérmezőrészünk feltöltésére. Tehát valami egyéb elgondolás. Némelyek azt álllítják, hogy tó kerül ide. Eleinte uszodát mondtak, de erről úgy látszik már nincsen szó. A Vérmező lakóinak közvéleménye a tó ellen szavaz. Tó akkor jó, ha mély és van be, és lefolyása, máskülönben csak szunyogfészek és békanyál-melegágy. »Azonkívül elvágná az átjárást a Déli-vasút megállóhoz, ami az Attila utcának életszükséglet. Én magam nem hiszek a tóteóriában, mert ha ezt terveznék, miért csináltak volna villanyvilágítást az átjáró mentén nemrégiben? Azért, hogy hamarosan újra leszereljék? De ha nem lesz jó, mi lesz itt? Feltöltik mégis, újra kezdődik a por, piszok, bűz, mindaz, amitől három éven át szenvedtünk, s amit fél év óta oly élvezettel nélkülözünk? Azt hiszem az utca azt sem bánná, ha nem töltenék fel ezt a részt, hanem egyszerűen, úgy ahogy van, parkíroznák minél hamarabb. Utóvégre kinek árt, ha kissé szabálytalan lesz a Vérmező új, civilizált ruhájában? Csinálnak a tölcsér partján egy kis lankás utat és kész. Utóvégre nem okvetlen szükséges a gyep és bokrok számára, hogy kizárólag törmeléken táplálkozzanak, megelégszenek ők az eredeti termőfölddel is. És végeredményben talán még érdekesebben is lehet kertet tervezni, szabálytalan feltöltéssel, mint teljesen szabályossal. Néhány fa, bokor, jól elhelyezve és két-három év múlva senki sem gondol már arra, hogy máskép is lehetett volna megoldani a kérdést. Bethlen Margit A „MEGHALLGATÁS99 Most, hogy kezdődik az új idény, egyre népesebbek a színházak folyosói. Ottácsorognak a színház kiskapujában a pesti színész- és színésznőjelöltek, mégpedig szomorúan nagy számmal. Egyikük-másikuk divatosan öltözve, csábítóan friss fodrászművel a fején jön, de feltűnik egy-egy ázott verébfióka is szomorúan, szinte reménytelenül. Áhítatosan nézik a portást, aki már legalább „bent ül“a színházban. E sorok írója ott volt az egyik prózai színházunkban, am mikor „meghallgatták“ azokat, akik eddig reménytelenül ostromolták a színigazgatók irodai ajtaját. Legtöbbjük „sikerrel és eredményesen“ végezte valamelyik színiiskolát, levizsgázott a szakszervezetben, oklevél lapul nylon táskájukban, mások már vidéki tanoncévek után akarnak pesti színészekké válni, de vannak olyanok is, akik minden évben eljönnek egyszer szerencsét próbálni: hátha sikerül! Kigyult szemmel, kigyult szívvel, de reménytelen tehetségtelenséggel ostromolják ezta furcsán vonzó világot. Ezek azután az idén is megkapják a sztereotip választ, majd értesítjük! Mi is ez a «meghallgatás»? A színigazgató mint kényszerű és elháríthatatlan aktusra, fanyalodva készül erre. Nem lehet kitérni részint a protektorok elől, akik azt mondják, nem kérek mást, csak hallgasd meg jóindulattal ezt a leányt vagy fiút, de nem lehet kitérni a folyton ismétlődő természetes követelés elől: adjunk helyet a fiataloknak! Azután — villan fel néha a gondolat a színházi költségvetés szűk kereteitől szorongatott színigazgató agyában — talán mégis találok valami remeket, a homok között is megbújhat egy-egy aranyszem. Ez a színházi aranymosás azonban a legritkább művelet. Míg a színház urai, igazgatók, rendezők, dramaturgok fáradtan-fanyaran fogadják ezt a szerintük titokban reménytelennek és céltalannak ítélt bemutatkozást (tisztelet a kevés és lelkes kivételnek!) addig azok, akiknek ez az ügy életkérdés, heteken át izgatott rémülettel, fel-felgyúló reménnyel és a roulett-játékosok mindenüket egy számra tevő vakmerőségével, elszántságával készülnek életük nagy vizsgájára. És amikor ott a nagy pillanat, a jelölt a sötét, kiábrándítóan elhagyott, ridegen kopár, díszletnélküli színpadon égbe akarja sikoltani nagy jelenetét — az igazgató talán éppen egy viccet mesél a dramaturgnak vagy egyszerűen cigarettaszünetet tart, mert bizony ő is csak ember és belefárad a különböző darabjelenetek és versek egyhangú sivárságába. A színház természetesen üres és sötét. Hátul valahol egy takantóasszony söpri a szezonvég hulladékait, egy árva lámpafény világít neki. Egy-két benfentes elszórtan üldögél a széksorokban és valahol hátul egy jóbarát drukkol. Ki az a színész vagy színésznő, aki ebben az unott, fáradt és számára mindenesetre ellenséges atmo-szférában egy kis asztalka mellett — amely pótol díszletet, világítást, hangulatot és előző cselekményt — beleviszi a «meghallgatót» abba a villamosfeszültségű drámai helyzetbe, amelynek előzménye nincs, de a vége az áhított szerződés lenne. A válasz ehelyett legtöbbször ez, kérem hagyja itt a címét, majd értesítjük ... A «meghallgatás» folyik tovább. Ötpercenként fiatal férfiak és nők váltakoznak a színpadon. Ez az öt perc az élet sansza. Az egyik feltűnően tehetségesnek mutatkozik, mármár észre is veszi a színigazgató, amikor a telefonhoz hívják. Szegény, Peer Gynt csak szaval tovább... Stób Zoltán LEGFORGALMASABB útvonalon nagy kirakattal ÜLETRÉSZ alhirlath* klaAA. film * IriadAham Vasárnap, 1948 szeptember 19 HÁROM KÖLTŐ DEBRECENBEN OOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJ „Non omnis moriar!" — kiált föl Horatius. „Nem halok meg egészen.“ Igaz is, vannak költők akik holtuk után is életben maradnak nemcsak képzeletben, hanem szinte a valóságban is. Heine sírjánál ma is névjegyüket teszik le a látogatók. A párisi muzsikusok ma is lábujjhegyen mennek el az ablak alatt, amelyik mögött a beteg Chopin feküdt. Coldoni szobra együtt nevet a velencei galambokkal és gondolásokkal. És Csokonai Vitéz Mihály ma is él Debrecenben. Nagy úr lett. Háza van, kertje van, irodalmi köre van. És a szobra a legszebb szobrok egyike. Dacosan szembe néz a Collégiummal, ahonnan a vaskalaposok kiűzték s ahol ma is él a sok anekdota róla. A Vidéki Hírlapírók Egyesületének megalakulásakor Szávay úgy beszélt e szoborhoz, mint egy híres-neves, ma is élő kollégához. Fiúk, leányok szerenádot szoktak adni a szobornak. Az 1844. év telén egy színházi jegyszedőnél, özvegy Fogas Józsefnénál lakott Petőfi Sándor, nyomorúságos szobácskában. Ismerjük a képet: ott ül egy rozoga szalmaszéken, elötte a megkezdett vers: „Boldogtalan voltam teljes életemben.. Miközben égő pipáját szorongatá. Ebbe a lakásba kapta az első írói honoráriumot, tizenöt pengő forintokat, melyeket a nagynevű Bajza József személyesen küldte fel neki. Itt tanult meg franciául és itt kezdte fordítani Hugo Viktort és Berangert. „Mondjátok: jer Párisba ifjú pásztor, használni magas tehetségedet!“ Mintha ez a Beranger-sor ösztökélte volna, elbúcsúzott az ifjú színművésznőtől, akinek ajándékban adta, a „Virágnak megtiltani nem lehet“ kezdetű versét, nagy áldomást ivott pajtásaival a Bajzahonoráriumból és egyetlen kopott ködmönbert, egy kötet gyöngybetűkkel írott verses gyűjteménnyel a hóna alatt elindult Pesth városába, az örök dicsőség "felé. " Mi maradt Debrecenben utána? Egy kis bánat az ifjú művésznő szívében, dehát: a Virágnak megtiltani nem lehet...! És a szép virágszálat egy kettőre más tűzte a szívére.O. Ady Endrének szobája van ma Debrecenben. A Déry-múzeum rendezte be Ady emlékekből. Bizony szebb szoba ez, mint a költő jogászkori szállása, a Darabos utca 33. szám alatt, amelyben pár hónapig lakott, az Úr 1898-ik esztendejében. Innen járt be galléros köpenyegében a Piac utca irányában a Debreceni Reggeli Újság szerkesztőségébe, ahol Zoltai Lajos, Színi Péter, Fittler Jenő voltak az újságíró-kollégái. „Fin du siecle!“ Hangos, vidám, zajos, könnyelmű élet ünnepelte a század végét szerte a világon. Debrecen is hangosan ünnepelt.És a jogász Ady Endre végig mulatta ezt az évet, Siposs Béla volt a borbarátja, Geréby Pállal párbajt vívott, csillogó könnyedség mosolygott az első verseiben .. . És ez az égő, dióbarnaszemű, hullámos fürtű, könnyelmű, fiatal jogász lett minden idők violaszín pecsét alatt“ Csokaegyik legmélyebb, legnagyobb költője, akihez szobája falán szólnak az ifjú debreceni költők, márványba vésett reliefje alatt: „Harcos vezérünk, Ady Endre, lobogj előttünk mint égi fárosz — hogy lángra gyújtott szent hitünktől megtérjen ez a büszke városi“ Farkas Imre 00 „LfSZÜGEZ” „KIVÁLT”, „PILLANATNYILAG” m OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÍXXKiOOOOOOOOOOOOKXXXJ Gyulai Pál szerint a nyelvet nem a nyelvészek, hanem az írók alkotják. (És természetesen a hírlapírók is.) X «leszögezte», „ nagy felháborodást «váltott ki» írják ezek az újsütetű nyelvalkotók s nem sérti fülüket, mint a zenébe beszemtelenkedett gikszer; a világért sem írnák, hogy X ezt vagy azt «kijelentette», «megállapította» és hogy ez vagy az felháborodást «keltett». Y-t felesége kisleánynyal «ajándékozta» meg, vagyis a kisleány mástól való, mert hiszen senkit se ki lehet azzal ajándékozni meg, ami az övé. .. az ágyat «őrzi»: ugyan kik ellen kell őrizni az ágyat? No de ezek csak lomposságok s már ki sem rínak a sok mondatszerkezeti, szórendi zűrzavarból, vagy a «volna—lenni», «jönni—menni», «szemben—, iránt» összetévesztése és a magyar nyelv logikája ellen elkövetett egyéb főbenjáró sérelem sokadalmából. Egy kitűnő publicista (igenis: publicista vagy vezércikkíró és nem «közíró», mert a magyarban a «közbaka», «köznemes», a «köztisztviselő» ellenére is alacsonyrendűt jelent) egy cikkében 72 olyan idegen szót találtunk, ami magyarul is jól kifejezhető (kabinet, rezsim, ankét, teoretikus ciklus, iniciatíva, stb.). Másnál pedig olyan mondvacsinált, nyakatekert magyarításokat, amik magyartalanabbak az idegenből átvett kifejezéseknél. A németek is — úgy látszik — csak a harctéren vesztették el a háborút, de nem a magyar irodalomban és hírlapírásban, mert itt úgy elhatalmasodtak a germanizmusok, mint kapálatlan kertben a dudva. No meg hát nem akarnak «takarékoskodni], sem erőnek mentán» mint «pillanatnyilag» divatos szóförtelemként szorította ki a «jelenleg»-et, «e perc- ben»-t. Betolakodott az «Augenwinkel» mint «szemszög», a «Wortführer» mint szóvivő (szószóló helyett),vagy az «ausarbeiten» mint kimunkálás. De még a «kielemzés» is. Azonban ki győzné ezeket felsorolni... «Beígérnek» s nem «megígérnek», «kivizsgálnak» és nemi «megvizsgálnak», a vízállás «magas» és «alacsony», nem pedig «mély» és «sekély», a divat pedig «utolsó» és nem «legújabb». Kipécéztük már azokat a szerényteleneket, akik nem elégszenek meg a «céllal» és «kormánnyal», hanem e sovány szavakat «célkitűzéssé» és «össz. kormánnyá» hizlalják, sőt «belügyi kormányt» is emlegetnek, holott ez nemcsak nyelvtani, de közjogi botlás is. Már vége a háborúnak, de mi még mindig «rohammunkával», «széncsatával» harcolunk, holott rohamozni, csatázni nem lehet valaminek eléréséért, csak ellenség ellen. Azok a kedélyes mártani és számtani kifejezések is, amelyeket Gömbös ültetett át a katonaiskolai nyelvből («vonalvezetés», «közös nevezőre hozás», stb.) mint ilyen meg olyan «vonalon», «síkon», «szektorban» stb. nyertek demokratikus zsmatot.. . E cikk nem kötözködő célú. De mert a nyelv fejlesztése, tisztítása, szépítés® barczafalvi Szabótól, Falusitól, Kazinczytól, a Mondolaitól, Hunfalvitól, Szarvastól, Simonyitól Balassáig, Halász Gyuláig a nemzeti felbuzdulás megnyilatkozása volt; várjon minek megnyilatkozása az, hogy a magyar nyelvet újabban mindinkább ellepi a gaz?]