Magyar Nemzet, 1949. március (5. évfolyam, 50-75. szám)

1949-03-01 / 50. szám

Kedd, 1949 március 1. A helyzet hétfőn . Kedden reggel indul az új, tízhónapos munkaverseny, az ország harmadik és edd­g leg­nagyobb arányú ilyen termé­szetű kezdeményezése. Érdemes ez alkalommal megemlíteni, hogy a lezárult öthónapos munkaver­­seny-periódus statisztikailag ki­mutathatóan is milyen jelentős eredményekkel járt, pedig a statiszt­ia csak bizonyos fokig tükrözi a lezárult verseny pri­­mér célját, melyet sikerült is elérni: a munkafegyelem meg­szilárdulását és a munkaerkölcs növekedését. A verseny ugyanis nem csupán az össztermelés emelésére irá­nyul, hanem ma már meghono­­sodott szóval: a termelékenység fokozására is. Ebben az érte­lemben tehát arra, hogy egy­­egy munkás teljesítménye meny­nyivel növekszik. A termelé­kenység azonban ezen túl is minden produktív munka mi­nél gazdaságosabb és hatéko­nyabb elvégzését jelenti. A mostani tízhónapi munka­versenyt megelőző verseny hét­hónapos tervet fejezett be öt hónap alatt és az egy munkásfő­re eső termelékenység 14 száza­­lékkal emelkedett ebben a pe­riódusban A legelső munkaver­senyben 1200 üzem vett részt Magyarországon, a másodikban 1500 és valószínű, hogy a ked­den induló harmadik verseny résztvevő üzemeinek száma ennél is nagyobb lesz. Nem csupán a termelékenység 14 százalékos és a most induló versenyben ezt is meghaladó növekedése jár az önköltség csökkentésével, hanem a külön­böző üzemracionalizálások és az, hogy igyekeznek elkerülni az improduktív beruházásokat. Hozzájárul az önköltség csök­kentéséhez az egyre jobban ter­jedő és ma már központilag el­lenőrzött, valamint irányított újkis mo­gal­om. Jogosult tehát a remény, hogy a magyarországi általános árubőség nem fog megcsappan­ni, sőt az ország gazdasága a tízhónapos munkaverseny kö­vetkeztében még szilárdabbá vá­lik. Szombaton utazott el Buda­pestről Cvetkov Lázár, a bolgár követség tanácsosa, aki huszon­hét évet töltött Magyarországon és sok igaz barátra tett szert nálunk. Az Országház könyvtárában ájultan találták az egyik olvasó­­asztalnál Hegyaljai-Kiss Gézát, az ismert pap-képviselőt és köz­tök Cseley doktor az országiház főorvosa vette azonnal gondo­zásba és kíméletes életmódot ajánlott a képviselőnek, akire pedig sok feladat vár, mert a Tiszántúl az egyházi életben Számítanak a népszerű és hala­­­dó szellemű lelkipásztor munkás­ságára. ♦ Az Ügyvédi Kamarának ma néhány külföldi vendége volt: angol és bolgár ügyvédek. A Ka­mara felkérésére dr Hajdú Gyula iga­zságügyi államtitkár ismer­tette a magyar jogászi szerve­zetben végbemenő változásokat, u­ralkodó jogi szempontjainkat s mindazokat a kérdéseket, me­lyek a külföldi jogászokat jelen­leg magyarországi vonatkozás­ban érdekelhetik. Ez a rögtönzött előadás nem­csak tartalmilag volt kiváló ha­nem stílusban is, ami azért fi­gyelemreméltó, mert Hajdú Dvi­na franciául beszélt, klassziku­san szép és elegáns franciaság­­gal, úgyhogy a külföldi és hazai hallgatók egyaránt elragadtatot­tan tapsoltak az előadónak. Az a jelentés, hogy Budapes­ten­­egy talpalatnyi terület sem marad parkosítás, füvesítés nél­kül — nemcsak városrendezési jellegű, hanem­­ politikai is. Mert politikai dokumentáció az, ha a főváros bérkaszárnyákká zsúfolt lakói számára gondos­kodnak-e a füst és por e Sza­harájában olyan oázisokról, ahol viszonylag jobb levegőt szíhat­nak a tikkadt tüdők és légző­szervek. Sajnos Budapest e te­kintetben nagyon elmaradt ama nyugati és északi metropoliszok­tól, amelyekben a külvárosok­ban is parkok, fás területek enyhítik a nagyvárosi áporo­­dottságot. A skandináv nagyvá­rosokban is — ahol pedig igen hosszú a tél — valóságos kul­tusza van a virágnak, gyepnek s fának. A múlt század hetvenes évei­ben Tisza Lajos, a közmunka­tanács nagyhatalmú alelnöke jelszóvá tette, hogy a fa nem szereti a nagyvárost. Ami nem is igaz, egyébként pedig sem az a fontos, hogy mit szeret a fa, hanem hogy mire van szüksége a nagyváros népének. A múlt század negyvenes évei elején pedig egy kemény télen alig tudta a pesti magisztrátus ellen­súlyozni a megye ama törekvé­sét, hogy a szomszédos közsé­gek népe kivágja tüzelőnek a Városligetet, amit akkor Város­erdőnek hívtak. Jó lenne azonban, ha e par­kosítás és fásítás előtt a főúá­szinte hihetetlenül hangzik az indokolásnak az a része, amely arra hivatkozik, hogy az előkerült hiteles pártiratok sze­rint Nádiért a nácipárt kizárta soraiból, mert idegen maradt a párt világnézetével szemben, azt csak politikai mozgalomnak te­kintette, annak érdekében nem tevékenykedett, ezért neaz. Kap­hatta meg a Mozart-díjat sem. A pártiratokból nem derüil­t, miért határozott úgy a náci­párt, hogy Nadler kizárását csak a háború után hozza nyil­vánosságra. Mosi intézők tanulmányoznák a városok barcelonai nemzetközi kongresszusának ama vitáját, amelyben a nagy többség a gye­pesítés és virágágyak helyett — ami feltétlenül szebbé teszi a várost a fásításnál —, egész égi szempontból a fásítás mellett foglaltak állást. Már­pedig nálunk az alföl­diek jórésze gyűlöli a fát, — ez belföldön még leginkább a leg­­haszontalanabb s árnyékot sem adó jegenyét kedveli s többre tartja a mi legderekabb fánk­nál,­­ az akácnál is. S vagy másfél évtized előtt levágták Budapesten a Kossuth Lajos­­utca fáit is. Közlekedési szem­pontra hivatkoztak ebben a fában szegény városban, ahol az utcai fa kivágása gyilkosság A Nacher-eset Az osztrák közvéleményt már a felszabadulás óta élénken fog­lalkoztatja Nadler professzor ügye. Josef Nadler a nácizmus előtt a bécsi egyetemen a né­met irodalomtörténet tanára volt. Értékes és mindenfelé megbecsült munkákat irt, nevét a szakkörökön túl is ismerték. Ezért keltett keserű csalódást, amikor Hitler uralomra jutása után Nadler egyszerre a náciz­mus szolgálatába állt és ezután megjelent műveiben a német irodalmat teljesen a náci elvek szerint, Rosenberg és Göbbels tanainak megfelelően értékelte. Az osztrák szellemiségről, ön­álló osztrák irodalomról nem volt hajlandó többé tudomást venni. Kínos meglepetésként hatott tehát, amikor Nadler nyomban a felszabadulás után, még 1945- ben, Linzben kiadta Ausztria irodalomtörténetét, amelyben már szó se esett a náci elvek­ről, ellenben égig magasztalta azokat az osztrák írókat, akikre a nürnbergi törvények vonat­koztak. Ez az ízléstelen köpönyeg­forgalma se mentette meg azon­ban Nádlert nácibarát magatar­tásának következményeitől. Az illetékes bizottság megállapítása szerint Nadler magatartása nem nyújt kellő biztosítékot arra, hogy minden időben és meg­győződéssel síkraszállna a füg­getlen osztrák köztársaságért. Ezért mint kevésbbé terhelt nácit egyharmaddal csökkentett nyugdíjjal a bécsi egyetemről menesztették. Nadler ezután is folytatta irodalmi munkásságát, cikkeket írt a szakfolyóiratokba, de a nagyközönség számára is írt irodalmi műveket. Nadler be­hatolása az új osztrák szellemi életbe jogos kritikát váltott ki a demokratikus szellemű osztrák írók és tudósok körében. Né­hány héttel ezelőtt mintegy hetven osztrák intellektuel ne­vében Edwin Rollett emlékira­­tot készített, amelyben elítélték azt, hogy Nadler a szorosan vett szaktudományának nevelé­sén kívül, mint az osztrák nép irodalmi tudatának alakítója is szerepelhet a történtek után. Rollett és társainak nyilatko­zata nagy port vert fel. Az utóbbi időben sokat emlegetett osztrák lap, a Freie Stimmen, a demokratikus szellemi sza­badság ürügye alatt heves tá­madásokat intézett Nadler kri­tikusai ellen. Ez a polémia sok­ban hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai zóna főbiztosa a Freie Stimmen megjelenését be­tiltotta. Ezek után foglalkozott a kö­zelmúltban Nadler náci szel­lemű könyveivel a náci iroda­lom kivizsgálására alakult köz­ponti bizottság, amely függet­len szakértőkből élt, hivatalos részről csupán a közoktatásügyi minisztérium egy kiküldöttje vesz részt benne. A bizottság minden utasítástól függetlenül dönt, zárt ülésekben tanácsko­zik és határozatait titkos sza­vazással hozza. Nadler munkái ügyében a bizottság úgy határozott, hogy nem teszi ugyan az eltiltott könyvek készülő tilalmi listá­jára, de a­zokat a forgalomból mégis kivonja és megsemmisít­­teti. A bizottság érdekesen indo­kolta ezt a határozatát. Nadler inkriminált művei nem abból a célból íródtak, hogy a hitleriz­­mus politikai elveit vagy alap­tételeit hirdessék. Ez kitűnik abból is, hogy Rosenberg és Göbbels neve hiányzik belőlük, míg Hofmannstahl­ról megemlé­kezik. .. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY Óca 29.200 kg meggypulp és 149 db hordó (bareil) a K. T. 306. §-a alapján az Állami Zálogház és Árverési Csar­nok NI­V. közbenjöttével 1949 március hó 3. napján­­ 11 órakor a kikiáltási ár fe- I lett a legtöbbet ígérőnek el-­i adatnék Budafokon. Vörös­­ hadsereg-aimn 4—6, a Skót- Magyar Kereskedelmi rt. központi telepén. Az árve­­résre kerülő tárgyak a hely­színen megtekinthetők. LátÓEMBEZÉSt bérelnék.­­.Magas áron 258“ tel. Toacar Nemzet A belpolitika hírei A Magyar Dolgozók Pártja politikai akadémiáján március 2-án délután­­26 órakor Nagy Imre, az országgyűlés elnöke, «A Szovjetúnió nagyüzemi me­zőgazdasága» címmel tart elő­adást a Kossuth Moziban (V., Váci­ út 14). Belépés szabadon, meghívó nélkül. ♦ Farkas Mihály honvédelmi miniszter nemrég elhangzott fel­hívásának, melyben felszólította az ifjúságot, hogy jelentkezzék a Kossuth Akadémiára, nagy viszhangja támadt az üzemek­ben. A Goldberger, a Ganz Waggongyár és a szombathelyi Lengyár SZIT ifjúsága levelet intézett a miniszterhez, melyben közük, hogy az ifjúság színe­­javát adják a demokratikus néphadseregnek, hogy megfékez­hessék az imperialisták harma­dik világ­háborús kísérleteit Szakosíts Árpád köztársasági elnök magánkihallgatáson fo­gadta Bors Antalt, Baranya vármegye és Pécs város bá­nyász főispánját, aki kinevezése alkalmából jelent meg az ál­lamfőnél Bécsi kének kulálók szenvedték el a legna­gyobb veszteségeket, mert még egy év előtt majd 100 schil­ling volt egy kiló «fekete» cu­kor ára, míg ma 8 schillingért kilónként utánahajítják a ve­vőknek. Szűkös ellenben még az ellá­tás friss hússal, zsírral és tej­termékekkel, különösen vajjal és ez, a jelek szerint, alig fog megváltozni. Ellenben a textil­ellátás megjavult és ha nem is éri még el a békerevót, kielé­gítőnek mondható. Miután a dolgozók most el­sőrendű életszükségleti cikke­ket vásárolhatnak és a speku­lánsok és feketézők sem dobál­ják már a könnyen szerzett, de most ritkává vált pénzt, rossz idők járnak a könyv­kiadóvállalatokra, színházakra és mulatóhelyekre, amely utób­biak néha bizony konganak az ürességtől Sőt egyes bálokat is le kellett mondani, mert az elővételben alig kelt el néhány jegy. Jó üzletük főleg a mo­ziknak van, miután a belépő­díjak rendkívül olcsók, úgyhogy moziba menni határozottan ke­vesebbe kerül, mintha az em­ber kávéházba megy és meg­iszik egy szerény feketét. Ha a film jó (és tényleg néhány kitűnő új színes filmet láttunk az utóbbi hetekben), úgy nem könnyű egy előadáshoz jegyet kapni és bizony kerülőúthoz, azaz felárhoz kell folyamodni, hogy az ember egy ilyen jó filmhez mozijegyhez jusson. Szóval a «fekete piac» most a mozijegyek terén alakult ki. Persze, ha a színdarab és az előadás jó, akkor a színház is megtelik és például a «Des Teufel’s General» (Az ördög tábornoka) című darabhoz, me­lyet egész elsőrangú előadás­ban adtak a Burgszínházban, majdnem oly nehéz volt jegyet kapni, mint egy jó filmhez. Molnár Ferenc «Panoptikum» című darabja is állandóan telt ház előtt megy az Akademie­­theaterben. Koncertekben óriási a válasz­ték és a híres bécsi filharmó­­nikusokat és szimfónikusokat a 1s legnevesebb külföldi dirigensek­­ vezénylik, szintúgy koncertez­nek a­ legjobb külföldi szólis­ták is. Fischer Annie budapesti zon­goraművésznőnek nagy sikere volt egy szimfónikus hangver­seny keretében, amelyen Beet­hoven egyik legnehezebb zon­goraversenyét játszotta nagy bravúrral. Kár, hogy oly rit­kán hallhatjuk bájos honfitárs­nőnket! A sport körében már gyak­rabban találkozunk magyar ne­vekkel, valamint vendégszereplő magyar csapatokkal s nem igen tudjuk megérteni, hogy miért értékesebb egy ökölvívóbajnok vagy magasugró, mint egy nem­zetközi nívójú zenész vagy szí­nész. Hisz a zenész, karmes­ter, énekes vagy színésznek még sokkal többet és sokkal fáradságosabban kell úgyszólván egész életén át dolgoznia, mint egy rövid életil (t. i. szakmailag rövidéletű) sportkiválóságnak. Teleki Andor Bécs, február végén A bécsi élet színvonala egy év óta emelkedett, ami főleg a pénzreformnak és az osztrák schilling javulásának tudható be. A dollár, a svájci frank stb. zugárfolyama csökkent az itteni fekete piacon Azt hihet­­né az ember, hogy ez csak a spekulánsokat és valutázókat, szóval a kártékony elemeket érdekli, azonban tényleg a dol­gozók is örvendetesen érzik a pénzjavulás hatását, így az fiz­tetek kirakatai megteltek áruk­kal s a kereskedő fut a vevő után. A «fekete» cukorban spe­ Megválasztották a Népfront első nagybudapesti ki­rületi kiesot­istigát A Magyar Függetlenségi Nép­front első nagybudapesti kerü­leti bizottságát vasárnap válasz­tották meg az V. kerületben. Simon Lajos, az MDP kerületi titkára ismertette a Népfront programmját, amelyhez Frey Endre, a kisgazdapárt kerületi elnöke szólt hozzá. A kerületi bizottság elnökévé Simon La­jost, titkárává Érdi Simont vá­lasztották meg. A Népfront or­szágos kongresszusára jelöltek között van Béres Andor állam­titkár, Vajda Imre, Kiss Roland rk. követ is. Nagy éljenzéssel fogadták, hogy a kerületi bizott­ság Rákosi Mátyáshoz táviratot intézett, amelyben bizalommal üdvözlik­ a Népfront elnökét és az ő vezetése alatt biztosítva látják a békéért való harc foly­tatását, az imperialisták beavat­kozási kísérleteinek megakadá­lyozását, a szocializmus építé­sét az életszínvonal emelését. IMunharersengeh orsaűgsscrte Országszerte megindult gyor­sított ütemben a mezőgazdasági gépverseny. Szentesen ünnepé­lyes keretek között adtál át az ország legjobb traktorosainak a kitüntetéseket. Szentes nyerte el a vándorzászlót, elismeréséül annak, hogy ez a gépállomás tel­jesítette legjobban feladatát. A város munkaversenyre hívta fel Szolnokot. Az ünnepségen Ke­resztes Mihály földművelésügyi államtitkár is felszólalt. Szolno­kon Juhász Imrénné főispánasz­­szony tüntette ki az őszi mező­gazdasági munkaverseny gépke­zelő nyertese. A Mezőhegyes­ Állami Gazdaságok vasárnap tar­tott ünnepségein 10 százalékos minőségi és mennyiségi túltelje­sítést határoztak el. Békéscsabán fellobogózott házak között hoz­ták az ünnepségre díszített von­tatók a környék traktorosait és gépészeit. Sabanov miniszterhelyettes és Gluscsenko professzor megbeszélései a magyar tudósokkal Sabatnov szovjet közegészség­­ügyi miniszterhelyettes és Glus­­csenko professzor hétfőn délben a Magyar Tudományos Tanács helyiségeiben megbeszélést foly­tattak a magyar orvosprofesz­­szorokkal és agrobiólógusokkal. A szovjet vendégek hosszas baráti beszélgetést folytattak a magyar tudósokkal, behatóan érdeklődtek a Magyarországon folyó tudományos kutatómunka, a magyar közegészségügyi és felsőfokú oktatás kérdései iránt, majd egyes szakkérdésekben részletes felvilágosításokat ad­tak a magyar tudósoknak. A tanácskozáson részt vett Olt Károly népjóléti miniszter, Alexits György, a Tudományos Tanács főtitkára, Vikol János államtitkár, Weil Emil, az Egészségügyi Szakszervezet fő­­titkára és Rusznyák István pro­fesszor, a MSZMT elnöke is. Győrben vasárnap szintén lel­kes hangulatú ünnepséget ren­deztek a szovjet hadsereg év­fordulóján Dömötör Ferenc or­szággyűlési képviselő és Lodgch Iván Vladimirovics győri szov­jet stafoki »«adottak beszéét, iá A közönség ünnepelte Sztálin generalisszimusz­. A szovjet kultúrdelegáció tag­jai vasárnap Olt Károly népjó­léti miniszter vendégei voltak a Galyatetőn. Lev Oborin zongoraművész és A. Viaszon gordonkaművész hét­főn este Szombathelyen hang­versenyeztek. A kormány a Szovjet Kultúra Hónapja alkalmából a Budapes­ten tartózkodó szovjet vendé­gek tiszteletére kedden a Gellért Szállóban rendez fogadást. Már­cius 10-én a Vígszínházban be­mutatják Samuil Marsek Sztá­­lin-díjas szovjet író­k Tizenkét hónan, című mesejátékát Az MSZMT szabadegyetemén Dénes Tibor Sztaniszlavszkijról tartott előadást. A Városi Színházban a Szem­­ét Kultúra Hónapa keretében Galina Ulanova és Mihail Gabo­­nics '■•’élőtáncosok nagysikerű balet’délutánt tartottak. Ulanova a közönség lelkes stánco’é'c. közben táncolta el világhírű számát, a Saint-Saens Haldokló hattyúját. ____ A köztársasági elnök felavatta a Rendőrakadémia új tisztjeit Vasárnap nagyszabású ünnep­­ség keretében avatta fel Szako­síts Árpád köztársasági elnök a Rendőrakadémia egyéves tiszti iskoláját elvégzett 135 nö­vendéket. Jelen volt Farkas Mihály és Kállai Gyula minisz­ter, Nógrádi Sándor altábornagy, Zöld Sándor belügyi államtitkár, Balassa Gyula és Münnich Fe­renc altábornagy. A köztársa­sági elnök megérkezése után a Himnusz hangjai mellett ellépett­­ az akadémisták díszsorfala előtt ! Ratulovszky János vezérőrnagy,­­ az akadémia parancsnoka, meg­­a nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a végzett akadémikusok a munkásosztály és a dolgozó parasztság legjobb fiai közül valók, akik munkájukon­­ke­resztül bebizonyították, hogy hűek a dolgozó néphez. Ezután felhangzott az «Eskühöz!» ve­zényszó. Az akadémikusok meg­fogadták, hogy ha kell életük feláldozásával is híven teljesí­tik kötelességüket. Szakosíts Árpád köztársasági elnök állott fel ezután szólásra. Csak néhány nappal ezelőtt ül­tük meg —, mondotta az elnök —, a szovjet hadsereg 31. szü­letésnapját, mi magyarok is, akik csak úgy, mint annyi más kis nép, a Szovjetúniónak kö­szönhetjük szabadságunkat, nemzeti függetlenségünket. Há­lásan gondol népünk a magyar népköztársaság rendőrségére, amely kitűnő vezetés alatt tán­­toríthatatlanul ott állott a dol­gozó nép mellett a legnehezebb napokban is és a reakció elleni küzdelemben lelkes bátor, meg­bízható támasza és előharcosa volt népi demokráciánknak. Rendőrségünket osztályöntudata emelte magasra, a marxizmus­­leninizmus szelleme, Sztálin lángelméjének messzire sugárzó fénye. Az új rendőrtisztek a népből jöttek, a nép fiai. A hatalom a népé, az állam a népé a föld, a gyár, a bánya, minden termelőeszköz, minden intéz­mény a népé és a hadsereg és a rendőrség is a népé. A nép fegyvert adott a keretekbe. Kell, hogy a dolgozó nép legjobb, legbátrabb, legáldozatkészebb fiai legyetek és vigyázzatok né­pünk nyugalmára, országunk rendjére. Tehát sohase felejtsé­tek el: a nép fiai vagytok —­ fejezte be beszédét a köztársa­sági elnök. A felavatott tisztek nevében Ambrus György főhadnagy ki­jelentette, hogy a dolgozó nép iránti hálájukat és hűségüket tettekkel fogják bebizonyítani. Egy fiatal orvos tragédiája A napokban tárgyalta a bu­dapesti katonai törvényszék dr Jolsvay Alajos bt hadbíró-szá­zados bűnügyét, aki az 1944. évi augusztus 23-án éjfélkor, a Miskolcot ért bombatámadást követőleg, az Erzsébet-kórházba hatott be s a kórház inspekciós alorvosát, dr Hála Barnabás!, elfoga­dható indok híján, revol­veréből szíven l­ ölte. Hála nyom­ban meghalt. A haditörvényszék több tárgyalás után dr Jossvay Alajos hadbíró-századost szán­dékos emberölésben mondotta ki bűnösnek s ezért négyévi f­egy­házra ítélte. A katonai ügyész súlyosbításért, a védelem enyhítésért fellebbezett, az ítélet kbit­am jogerm 3 Az úttörők részt vesznek a főtanuitási versenyben Az úttörő-mozgalom a fővá­rosi általános iskolákban az utóbbi időben jelentősen meg­erősödött. Az iskolák növendé­keiből eddig 165 csapat, 783 őrs, 344 pajtás család alakult. Az általános iskoláknak kere­ken 16.200 tanulója vesz részt a mozgalomban, ez a tanköte­les gyermekek 27 százalékát je­lenti. Az úttörő­ mozgalom csa­patvezetőinek politikai felül­vizsgálata már megtörtént. En­nélfogva a csapatok élén most már aktív, demokratikusan gon­dolkodó pedagógusok állanak. Minden csapatnak van otthona és ennek feldíszítésében ver­sengés indult meg közöttük. A csapatok tanulóköröket szer­veztek és ennek keretében vesz­nek részt a jótanulási verseny­ben. Az állati f­ilmeker ellen­ kü­zdetem A kormány elhatározta, hogy az 5 éves terv során a gümő­­korral fertőzött állatokat elkü­löníti és kivonja az állatállo­mányból. Megállapították, hogy a gü­mőkór nemcsak az ember­ben végez nagy pusztítást, ha­nem állatállományunkban is. A tbc elleni küzdelem nem teljes, ha szarvasmarha állományunkat nem mentesítjük a gümőkórtól mert a fertőzött állatok a la­kosságot is fertőzik.

Next