Magyar Nemzet, 1949. július (5. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-01 / 150. szám

Ára: 60 fillér Péntek 1919 j ail­ius I­V. év ISO. szám Visin­szkij nyilatkozata a miniszterek párizsi értekezletéről Moszkvából jelen­ik. A Pravda és az Izvesztija tu­dósítója azzal a kéréssel fordult Visinszkij külügyminiszterhez, nyilatkozzék a Párizsban véget ért külügyminiszteri értekezlet­ről. Visinszkij a következő nyi­latkozatot tette. Mint ismeretes, az értekez­let napirendjén két kérdés sze­repelt: a német kérdés és az osztrák szerződés. A német kér­dés ez alkalommal már harmad­szor került a külügyminiszterek tanácsa elé. Az 1947-ben tartott két előző értekezlet, amelyen a német kérdést megvitatták, ered­ménytelenül végződöttt, mert az Egyesült Államok, Nagy-Britan­nia és Franciaország kormányai nem­ mutattak hajlandóságot a német kérdés megoldására és a Németországgal kötendő béke­­szerződés előkészítésére. Az Egyesült Államok és Nagy­­b­ritan­nia kormányai még 1946- ban irányt vettek Németország kettészakítására, félretéve azo­kat a kötelezettségeket, amelye­k . A megszállási szabályzat arra hivatott, hogy elodázza a német békeszerződés megkötését és a német nép érdekei ellené­re Németországban hosszú ideig fenntartsa a katonai megszál­lást. A nyugati külügyminiszte­rek ezt a programmot akarták is megvalósítani a külügyminisz­teri tanács párizsi ülésszakán. De nem sikerült nekik. Nem si­került a szovjet küldöttség szi­lárd álláspontja miatt. A há­rom nyugati küldöttség kísér­lete a szovjet javaslatokkal szemben előterjesztett indítvá­nyokkal eredménytelen maradt Az Egyesült Államok, Anglia és­­Franciaország külügyminisztere kénytelen volt más kiutat ke­resni a kialakult helyzetből, m­ás megoldást keresni a német kérdésben. Ilyenformán nem vé­­letlenül kerültek elő a három nyugati hatalom új javaslatai a német kérdésre vonatkozói?.., amelyekben már semmi utalás nem volt arra, hogy a három nyugati hatalom németországi politikája helyes volna, hanem ellenkezőleg éppen az jutott kifejezésre, hogy erőfeszítése­ket kell tenni Németország gaz­­darági és politikai egységének helyreállítására, hogy a kü­lügy- miniszterek tzn-ve.­ának követ­­kező ülésszakán elérjék azt az eredményt, amelyet, ebben a vo­. Mindezek az intézkedések világosan beszélnek arról, mi­lyen messzire ment az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya azok­nak a kötelezettségeknek a meg­szegésében, amelyeket a német kérdéssel kapcsolatban a pots­dami egyezmény alapján vállalt. Ezt az irányvonalat a HLA, Nagy-Bintannia és Francia­­ország kormánya már több éve követi. Nem szabad elfelejteni, hogy a német kérdés és a Né­metországgal való békeszerző­dés megkötése nemcsak a né­met népnek, hanem minden tar­tós békére törekvő népnek fon­tos érdeke. Ez az irányvonal kezdettől fogva szemmel látha­­tóan kudarcra volt ítélve, mert ellentmond Németország törté­nelmi fejlődésének és Európa minden demokratikus országa és az egész világ demokratikus körei részéről elítélésre talált. — Mindennek ellenére az Egyesültt Államok, Nagy-Britan­nia és Franciaország kormá­nya — mint ez­ a párizsi kü­lü­gy­miniszteri értekezleten teljesen lelepleződött — nem adták fel a reményt arra, hogy folytassák az úgynevezett «erős kéz» po­litikáját és ezen az úton ered­ményt érjenek el- Ez volt az ér­telme annak az emlékiratnak, amelyet Acheson, Beáin és Schuman a szovjet küldöttségnek két Potsdamban vállaltak. Ez­zel a politikával az angol és amerikai kormány mindenkép­pen igyekezett elhúzni a német kérdés megoldását és törekedett felhasználni az ezzel kapcsolat­ban kialakult bizonytalanságot. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kor­mányai már akkor arra töre­kedtek, hogy Németország nyu­gati részét kezükbe kaparintsák és felhasználják demokráciael­lenes és imperialista céljaikra Ez az álláspontjuk kirívó el­lentmondásban állt a potsdami egyezménnyel, amely Németor­szág demilitarizálását és de­mokratizálását írja elő.­­ Ezt a Potsdam-ellenes irányvonalat követve az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai az utóbbi három év alatt számta­lan intézkedést foganatosítottak, hogy Megerő­­tsék Németország kettészakítását és Németország nyugati övezeteit felhasználhas­­sák terjeszkedő terveik megva­lósítására u­natkozásban ezen az ülésszakon nem sikerült elérni. — Milyen is volt a szovjet küldöttség álláspontja, milyen javaslatokat tett, milyen elveket védelmezett a német kérdés megoldásával kapcsolatban? — Röviden szólva, a szovjet küldöttség álláspontját meghatá­rozta az a törekvés, hogy meg­gyorsítsa a német kérdés ren­dezését, az a cél, hogy helyre­álljon Németországnak mint bé­keszerető és demokratikus állam­uak az egysége, előkészítsék a potsdami elvek alapján a Né­metországgal kötendő békeszer­ződést, ami az egyik legfonto­sabb feltétel a nemzetközi együtt­működés és a népek biztonsága szempontjából. A Szovjetúnió szilárdan és következetesen kitartott és kit­­art a potsdami egyezmény mel­lett.­­ Ezek a javaslatok a követ­kezők voltak: X. Haladéktalanul elő kell ké­szíteni a Németországgal kö­­tendő békeszerződést azzal, hogy a békeszerződés tervezeté­ben mondják ki a megszálló csapatok kivonását a szerződés aláírását követőleg egy éven be­lül­­. Állítsák, helyre a németor­szági Ellenőrző­­Tanácsnak te­­vékenységét, mint a németorszá­g német egységre vonatkozó javaslatára válaszul terjesztett elő. Ezt a célt szolgálták a nyu­gati külügyminisztereknek az értekezlet első napirendi pont­jával kapcsolatos javaslatai is, amelyek arra irányultak, hogy törvényesítsék a német kérdés­ben tett külön intézkedéseket, szi»kadlár tevékenységük"« és rákényszerülék a másik tár­gyaló félre a német kérdéssel kapcsolatos antidemokratikus terveiket.­­ A három nyugati kormány nem gondolt kevesebbre, mint hogy Németország keleti övezete egyszerűen csatlakozzék a bonni alkotmányhoz, fogadja el a megszállási szabályzatot és ren­delje alá magát a három nyu­gati kormány diktátumának. A három nyugati kormány telje­sen szabad kezet kívánt magá­nak minden Németországot érintő kérdésben. Azoknak a szóvi­rágós frázisoknak ellenére amelyekkel az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország külügyminiszterei „a németek számára széleskörű beleszólást kívánta­k ügyeik in­tézésébe“ — ilyen kijelentést tett Acheson is június 23-i sajtó­értekezletén— a három nyugati küldöttség a korlátlan megszál­lási szabályzat bevezetése mel­lett foglalt állást, ennek minden következményével együtt. Ai legfőbb hatalmat gyakorló szervet a korábbi alapon. 3. A berlini szövetségesközi parancsnokság helyreállítása az egész várost érintő igazgatási intézkedések egybehangolására, a város igazgatására és Berlin normális életének biztosítására 4. A keleti és nyugati öveze­tekben jelenleg létező német gazdasági szervek alapján egye­temes német államtanács meg­alakítása, amely gazdasági és igazgatási központként Német­országban kormányzati funk­ciókkal rendelkeznek a gazda­sági és államépítéssel összefüg­gő kérdésekben, az Ellenőrző Tanács legfelső hatalmának megőrzése mellett. 5. Az egységes berlini városi igazgatás helyreállítása, amely 1947-ben szűnt meg, a nyugati . Azt az ürügyet hozták fel ezzel szemben, hogy a már meglévő eljárási tervezet el­avult és gyökeres átdolgozást kíván. A nyugati külügyminisz­terek közül azonban senki sem tudta megmondani, vajjon mit is kellene megváltoztatni a­z említett tervezetben. Legke­vésbé tudta ezt megmondani Acheson amerikai külügymi­niszter, aki mindenkinél job­ban ellenezte, hogy ezen az ülésszakon megvitassuk a Né­­metországgal kötendő békeszer­ződés kérdését.­­ Az elmondottakból világos, hogy a Szovjetúnió a német kérdésben a párizsi ülésszakon következetesen kitartott elvi ál­láspontja mellett, amely teljesen megfelel a potsdami egyezmény­nek és visszautasított minden kísérletet, amely arra irányult, hogy a német kérdésben eltérje­nek a potsdami döntésektől . Ennek eredményeképpen a­­ három nyugati küldöttség kénytelen volt megváltoztatni irányvonalát. Kénytelenek vol­­tak más alapokat keresni egyes Németországot érintő kérdések rendezésére, mint azok az ala­pok, amelyekre fentebb említett emlékiratuk felépült. Ilyen alap­nak bizonyultak végeredmény­ben a szovjet javaslatok.­­ Bárhogy igyekszik is , három nyugati kormány ta­gadni, tény marad, hogy a négy külügyminiszter megegyezése alapján kiadott hivatalos köz­lemény a szovjet javaslatok szellemén épült fel. Vájjon nem ezt igazolja-e a kommüniké második pontja, amely kimondja, hogy «a megszálló hatóságok a miniszterek ama szándéka alap­ján, hogy folytassák erőfeszíté­seiket Németország gazdasági és politikai egységének helyre­­állítására, együttesen fognak tanácskozni Berlinben négyha­talmi alapon.­ — Talán nem e mellett szól­­­­nak a kommüniké más pontjai is, amelyek olyan intézkedéseket írnak elő, mint négyhatalmi ta­nácskozás Berlin igazgatására, német szakértők részvétele a ta­nácskozásokban, a keleti és nyu­gati övezetek némes vezető szer­vezetei között sokkal szorosabb gazdasági kapcsolatok létreho­zása, a kereskedelmi forgalom kibővítése a keleti és nyugati övezet között, további Berlin és az övezetek között stb.? Kik utasították el a javaslatokat . Ezek a pontok világosan mutatják, hogy a három nyugati külügyminiszter eltért korábbi álláspontjától, amely abban állt, hogy a Szovjetunió részvétele nélkül oldják meg a német kér­déseket, mint ahogyan erről az Egyesült­ Államok, Angla és Franciaország kormányai 1948 ban Londonban egymás között megállapodtak és ezt 1949 tava­­szán Washingtonban megerősí­­tették. Most a brit­ügy­miniszte­megszálló hatóságok külön cse­lekményei következtében. 6. Egységes valuta bevezetése Berlinben annak a négyhatalmi megegyezésnek alapján, amely az 1948. augusztus 30-án az Egyesült Államok, a Szovjet­únió, Anglia és Franciaország között jött létre arra vonatko­zólag, hogy Berlinben a szovjet övezet német márkáját vezetik be egységes pénznemként, a nyugati márkát pedig kivonják a berini forgalomból. A szovjet küldöttségnek ezek a javaslatai azonban szilárd ellenállásra találtak az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei részéről. Még azt a javaslatot sem fogadták el, hogy fejezzék be a német békeszerződés elő­készítésének eljárási módozatait megállapító munkáte­rek tanácsának párizsi üléssza­kán az Egyesült Államok, An­glia és Franciaország kormányai szükségesn­ek tartották, hogy négyhatalmi konzultációról álla­podjanak meg a német kérdésre vonatkozólag a háromhatalmi konzultáció helyett, amelyet az utóbbi két évben alkalmaztak, durván megszegte a potsdami egyezményeket. — Ezzel kapcsolatban meg kell állnunk Acheson június 23-i washingtoni sajtónyilatkozatának annál a részénél, amelyben Acheo«*»,» -1 - 11 np,tp­p, 1-7V a­ Egyesült Államok erőfeszítései arra irányulnak, hogy a néme­teknek szabadságot adjon saját ügyeik intézésében“, „gyengítse a megszálló hat­óságok elenőrzé­­sét" és hogy a Szovjetúnió állí­tólag „nem mer ugyanilyen mó­don eljárni“. — Ez az állítás azonban ko­­mo­rtalan és minden alapot nél­külöz. Ha úgy állana a dolog, ahogyan Adtomon mondotta, akkor mivel lehet megmagya­­rázni, hogy ő és nyugati kollé­gái határozottan ellenezték a szovjet küldöttségnek mindazo­kat a javaslatait, amelyek éppen arra irányultak, hogy helyre­álljon Németország egysége és a németeknek szabadságot jut­tasson saját ügyeik intézésében? — Talán nem­­ amerikai külügyminiszter és az őt támo­gató angol és francia külügy­miniszterek utasították el a szovjet küldöttségnek azt a ja­vaslatát, hogy a nyugati és ke­leti övezetekben létező ném­et gazdasági szervek alapján ala­kítsanak egyetemes német állam­tanácsot? Talán nem ők utasí­tották el a szovjet küldöttség­nek azt a másik javaslatát amely azt ajánlotta a keleti és nyugati övezetek német gazda­sági szerveinek, hogy hozzanak létre egy koordinációs gazda­sági szervet? Talán nem az Egyesült Államok, Nagy-Britan­nia és Franciaország külügy­miniszterei utasították el egy ilyen szerv létrehozását és a te­vékenységéhez szükséges hozzá­járulást, amelyhez a szovjet küldöttség ragaszkodott? — Nem ők utasították-e el azt a szovjet javaslatot, hogy állítsák helyre az egységes ber­lini közigazgatást és nem ők utasították-e el azt a szovjet javaslatot, amely azt ajánlja a keleti és nyugati övezetek ve­zető gazdasági szerveinek, hogy létesítsenek gazdasági képvise­leteket, többek között annak érdekében, hogy fejlesszék a német szervek kereskedelmi és általában gazdasági tevékeny sligát? Végül nem az amerikai, az angol és a francia küldött­ség vetette el a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy készítsék elő a Németországgal kötendő békeszerződést és rövid határ­időt szabjanak a megszálló csa­patok Németországból való ki­vonására? — Ami pedig az egyetemes német demokratikus kormány megalakításának kérdését illeti, talán nem a három nyugati miniszter mutatta ki a külügy­miniszterek tanácsának párizsi ülésszakán, mennyire nem tart­ják kívánatosnak egy ilyen kor­mány megalakítását? — Hogyan engedhette meg magának Acheson e vitathatat­­lan tények világánál, hogy a nyilvánvaló igazsággal szemben kijelentse: az Egyesült Államok arra törekszik hogy a németek­nek «szabadságot adjon saját ügyeik intézésében» a Szovjet­únió pedig állítólag nem kíván a németeknek «szabadságot ad­ni saját ügyeik intézésében»? — Ugyanazon a sajtóértekez­leten Acheson kijelentette, hogy a nyugateurópai újjáépítésben elért sikerekben kell keresni a­­ — Ami az osztrák szerződés kérdését illeti, ebben a párizsi ülésszakon annak következté­ben sikerült megegyezni, hogy az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kor­mányai kénytelenek voltak meg­változtatni ezzel az üggyel kap­csolatos álláspontjukat és visz­­szavonni azokat az ellenvetései­ket, amelyeket a keletausztriai volt német javakra vonatkozó jogos szovjet követelésekkel szemben emeltek Éppen a há­rom nyugati kormány részéről a Szovjetúnió törvényes jogai­nak elutasítása volt a fő akadá­lya az osztrák kérdésben való megegyezésnek, noha az osztrák szerződés megvitatására csupán a külügymin­iszterhelyettesek több mint 100 ülést fordítottak.­­ Az osztrák szerződésről szóló megegyezéssel más fontos kérdések is rendeződtek, ame­lyek vitás kérdést jelentettek Jugoszlávia és Ausztria között ug­y „kiszán­ítb­iztosítottv.­. gazdasági érdekeit azáltal, hogy átadják neki a jugoszláv terüle­ten lévő osztrák tulajdonokat Biztosították a burgenlandi, ka­rinthiai és stájerországi szlovén és horvát nemzetiségek jogainak védelmét is. Ami Jugoszláviának Ausztriával szemben emelt terü­leti igényeit illeti, ki kell jelen­teni, hogy már két évvel ezelőtt azaz jóval a külügyminiszterek tanácsának párizsi ülésszaka előtt Jugoszlávia képviselői a Szovjetúnió háta mögött titkos tárgyalásokat folytattak Anglia megbízottaival, Noel­ Baker-ral és MacNeil államminiszterrel, de nem tudtak elérni náluk semmi­féle engedményt Világos, hogy az ilyen kulisszák mögötti tár­gyalások következményeiért a magyarázatot arra, ami Párizs­ban történt. Szükségesnek tar­­tom ezzel kapcsolatban kijelen­teni, hogy nem a Marshall-terv sikereiről, hanem sikertelensé­geiről kellett volna beszélni, ha az egész világ által ismert té­nyekkel akarunk számolni. Va­lójában, ha a Marshall-terv si­kere tervnek bizonyult volna, akkor mivel kell magyarázni, hogy e terv szerzőjét megfosz­tották az Egyesült Államok külügyminiszterének tisztségétől és más miniszterrel cserélték fel Úgy gondolom, hogy éppen a Marshall-terv sikertelenségé­ben kell látnunk egyik okát annak, hogy a párizsi üléssza­kon a három nyugati külügymi­niszter eltért eredeti úgyneve­zett «erőskezű» politikájától. szovjet kormány nem vállalhat magára semmiféle felelősséget. — A Külügyminiszterek Ta­nácsa párizsi ülésszakának eredményeiről beszélve rá kell mutatni a legfontosabb ered­ményre: ez annak a politikának kétségtelen sikertelensége, amely Németország kettésza­­kítására, a nemzetközi kapcso­latok kiélezésére irányult .A kétségtelen sikere annak a po­litikai irányvonalnak, amely Németország egységének hely­reállítására, a nemzetközi kap­csolatok megjavítására, a nem­zetközi együttműködés megva­lósítására irányul. — Ezek a Külügyminiszteri Tanács párizsi ülésszakának eredményei. — Ami a párizsi ülésszak összehívását előkészítő feltéte­­lek kérdését illeti, ebben az ügyben — mint ismeretes — bi­zonyos kölcsönös engedmények történtek, mind’ e hár­­m nyu­gati kormány, mind pedig a szovjet kormány részéről. A szovjet kormány kijelentette, hogy kész megszüntetni a ké** lekedési és egyéb­ korlátozáso­kat, ha a három nyugati kor­mány a maga részéről hozzá­járul saját közlekedési és egyéb­ korlátozásainak megszüntetésé­hez, lemond a négy kormány együttműködésének bojkottjáról és hozzájárul a kü­lügyminiszte­­rek tanácsának helyreállításá­hoz. A három kormány bele­ment ezekbe az egyezményekbe.­­ Úgy gondolom, hogy a továbbiakban is szükség lesz­­ bizonyos, a potsdami egyez­­mény alapelveivel összeegyez­tethető kölcsönös engedmények­re. (MTI) A nyugati kormányok emlékirata A szovjet küldöttség álláspontja A megváltoztatott irányvonal Az osztrák szerződés Aláírták a magyar-bolgár kulturális egyezményt A magyar-bolgár kulturális egyezmény munkatervét ünne­pélyes keretek között írták alá. A külügyminisztérium tanácster­mét magyar és bolgár nemzeti színek s Rákosi Mátyás és Georgi Dimitrov arcképei díszítették. Az ünnepélyes aktuson részt vettek magyar részről: Mihályfi Ernő, a Kutárkapcsolatok Intézetének elnöke és Újhelyi Szilárd főtit­kár, Boldizsár Iván és Bóka László államtitkárok, bolgár részről Katja Avramova, a ve­­gyesbizottság bolgár tagozatának vezetője, Evgenij Kam­enov kid­­ü­gy miniszterhelyettes, Peter Szlavinszki író, Ljuben Szocrsz­nov, a bolgár kulturális bizott­ság magyar előadója és Ljuben Geraszimov budapesti bolgár kö­vet. Boldizsár Iván vacsorája a bolgár kultúrküldöttség tiszteletére Boldizsár Iván külügyi állam­titkár szerdán a városligeti Gundel-étteremben vacsorát adott a bolgár kultúrküldöttség tisz­teletére. A vacsorán megjelent Ortutay Gyula vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter Mihályfi Ernő, a KI elnöke Bóka László államtitkár, Kovács István kép­viselő, Újhelyi Szilárd, a KI fő­titkára, bolgár részről pedig Ljuben Geraszimov bolgár kö­vet, Kaszavetov követségi tit­kár és Pangalov sajtóattasé. A vacsora során Boldizsár Iván pohárköszöntőben üdvözölte a bolgár vendégeket és ki­emelte, hogy «együttműködé­sünkkel, mint a népi demokrá­ciák minden békedemonstráció­jával közösen mutatjuk meg a világnak, hogy amíg az impe­rialista erők minden igyekezete arra irányul, hogy a világon a békétlenség és egyenetlenség konkolyát hintsék el, addig a «néni -Manwikjwwek arxamii *l» mélyítik kapcsolataikat s fo­kozzák a megértést és egymás megismerését s ilyen módon szolgálják a béke ügyét». Bol­dizsár államtitkár pohárköszön­tőjére bolgár részről Katja Av­ramova válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a bolgár-magyar vegyes­bizottság sikerrel fejezte be munkáját, amely nemcsak a két baráti országnak válik haszná­ra, hanem tovább erősíti a de­mokrácia és a béke frontját is Kalja Avramova nyilatkozata Kalja Avramova, a bolgár nemzetgyűlés elnökségének tag­ja, a bolgár kulturális küldött­ség vezetője a magyar-bolgár kulturális tárgyalások eredmé­nyeiről nyilatkozott. Hangoz­tatta, hogy a tárgyalások során kidolgozott munkaterv nemcsak a két ország baráti kapcsolatai­nak elmélyítését segíti elő, bsz­­um­­aaaart kultúráját is emeli.

Next