Magyar Nemzet, 1949. szeptember (5. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-01 / 202. szám

Ma: Asszom­ és a háztartás Titóék, a hazaság mesterei Ma már teljes egészében ki­bontakozik mindenki előtt a Tito-féle hazugságok «stílusa.» Tito és társai Hitlertől és Goeb­­belstől tanultak. A hitleri és­­ goebbelsi útmutatásokat követik,­­ amelyek így hangzottak: «A cél­­ érdekében a­z eget is pokolnak , és a poklot is égnek kell feltün­tetni.» Tito és társai így ifi cselekete­­t­tek és így is cselekszenek: az­­ eget pokolnak, a poklot pedig ■ égnek szeretnék feltüntetni a ju­­j­goszl­áv nép előtt és a világ koz­­i véleménye előtt. Ide Hitler rend­szerének bukása óta nagyot for­­­­dúlt a világ és ma már nem sok­­ sikerrel jár a régi stílusú ha­­­­zugságok alkalmazása. Tito most­­ csúfosan felsült a hitleri h­azu­­dozás módszereivel, amelyeket rajta kívül napjainkban czupán Franco merészel használni. A szovjet kormány tegnap közzétett újabb jegyzéke adatok és tények hosszú sorával leplezi le Titóék minden hazug állítá­sát. Ez a jegyzék szocialista őszinteséggel, teljes nyíltsággal és mindenféle kertelés nélkül nevén nevezi a gyereket és­­ki­mondja, hogy a jugoszláv kor­mány utolsó válaszjegyzéke «újabb pletykák és légbőlkapott rágalmak halmaza, amelyekkel a jugoszláv kormánynak az a célja, hogy álcázza kétkulacsos politikáját és becsapja Jugo­szlávia népeit. A jugoszláv kor­mány, amelyet a szovjet kor­mány augusztus 11-i jegyzéke, mint a karintiai szlovének ér­dekeinek és Jugoszlávia nem­zeti jogainak ák­cióját megcáfol­hatatlan tényekkel leleplezel! — igyekszik eltüntetni árulásának nyomait, igyekszik kibújni a felelősség alól és a tőle már megszokott hazug és rágalmazó fogásokhoz folyamodik». A Szovjetünk» újabb jegyzé­ke nem csinál titkot abból, hogy nem a jugoszláv kormány , meggyőzésére, hanem a jugo­szláv nép felvilágosítására tö­rekszik. .A szovjet kormány — olvassuk a jegyzék elején — nem azért tartja szükségesnek az alábbi megjegyzések közlését, hogy meggyőzze a jugoszláv kormányt, amely már régóta meggyőződések nélkül él és csak nyugati gazdának utasítá­sait követve működik, hanem azért, hogy lerántsa róla a lep­let és hozzásegítse Jugoszlávia népeit, hogy megpillanthassák a mostani jugoszláv kormány va­lódi arculatát.“ Milyen arculatot mutat a Tito-klikk kormányzata a Szov­jetunió által felsorakoztatott megdönthetetlen tények tükré­ben? A szovjet jegyzék adatai és ténymegállapításai a világ­történelem leghitványabb és leg­sötétebb árulóit tárják elénk. Titóék, ha leh­et, még Quislingé­­ken is túlteltek. Azok a Titóék rágalmazzák meg a Szovjetuniót és azok a Titóék vetik a Szovjetunió sze­mére a jugoszláv nép szlovén­­karintiai igényeinek elejtését, akik — a Jugoszlávia iránt min­dig őszinte barátságot mutató Szovjetúnió háta mögött — egy­szerűen eladták Jugos­zlávia ér­dekeit és eladták az imperialis­táknak magát a jugoszláv né­pet is. «A jugoszláv kormány — hangoztatja az új sz­ovjet jegy­zék — még 1947. nyarán tájé­­kozt­tta az angol kormányt a Szlovén-Krintiára vonatkozó területi igényekről való lemon­dásáról, eltitkolva ezt a Szovjet­­úniió kormánya elől... Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy a jugoszláv kormány kétkula­­c­súcán viselkedett, mind 1944- ben, mind pedig később is,ami­kor olyan színben tüntette fel magát, mintha küzdere Szlovén- Karintiáért, noha valójáb­an a jugoszláv kormány már két év­vel ezelőtt az angol kormány képviselőivel kötött titkos alku­ban lemondott Szlovén-Karintiá­­ról... Ezek a tények arról ta­núskodnak, hogy a nyugati ha­talmak, miután tájékozva voltak arról, hogy Jugoszlávia lemon­­dott Szlovén-Karintiáról, még élesebben léphettek fel a jugo­szláv területi igények ellen, ami lehetetlenné tette a szovjet kor­mány számára, hogy sikert ér­jen el a jugoszláv igények meg­védése ügyében.» Titóék, akik már régen meg­egyeztek az imperialistákkal és régen eladták Jugoszlávia érde­keit, nem elégedtek meg árulá­suk és hazaárulásuk elhallgatá­sával, hanem odáig vetemedtek, hogy a sz­ocia­izmus nagy ügyé­nek elárulását és saját hazájuk eladását minsra akarták kenni. Ez a más az a baráti Szovjet­­únió volt amely nélkül Jugo­szlávia nem szabadulhatott vol­na meg a hit­ért fasizmus igá­jából és nem kezdhette volna meg önálló állami életét. Teljesen megértjük a szovjet jegyzék erős hangját, teljesen érthetőnek tart­juk a Szovjet­unió kormányának azt a meg­állapítását: „Kétségtelen, hogy csak a szocializmus és demo­krácia árulói és minden ember­ségből kivetkőző­tt, féktelen fa­sisztákká vált emberek képesek a Szovjetúnióról és kormányá­ról ennyire pimaszul és zabolát­lanul fecsegni.“ A szovjet jegyzék azt is meg­állapítja, hogy a dezertőr Titó­­klikk «a szocializmus és demo­krácia táborából átszökött az imperializmus és fasizmus tá­borába». Az ilyen dezertőröket pedig a szovjet emberek és a szovjet közvélemény megvetése kíséri. Egyébként is a szökevé­nyeknek többféle fajtája van. Vannak — állapítja meg a szov­jet jegyzék — olyan dezertőrök, akik gyávaságból követték el tettüket, mert azt hiszik, hogy így megmentik bőrüket. Vannak azután másfajta, rosszakaratú dezertőrök, akik nemcsak bő­rü­k megmentése érdekében de­zertálnak, hanem azért is, hogy ártsanak annak a tábornak, amelyből megszöktek. Vitatha­tatlan, hogy a jugoszláv kor­mány nem a véletlenszülte, ha­nem a rosszakaratú dezertőrök közé tartozik. ..Meg kell állapítani továbbá — olvassuk a szovjet jegyzék­ben —, hogy a rosszindulatú de­­zertőrö­knek is több fajtája van. Vannak rosszakaratú de­zertőrök, akik érzik bűnüket, súlyosan átélik szégyenüket és igyekeznek­­ észrevétlenek ma­radni, elrejtőzni a világ, szeme elől, majdnem csak szerényen viselkednek. Vannak azonban olyan rosszakaratú dezertőrök is, akik szégyenükből jövedel­mező mesterséget csinálnak, hangoskodva dicsekednek dezer­tálásukkal, mintha az valami­féle hősiesség lenne, a színre lépnek, hogy megingassák azt a tábort, melyből megszöktek, szemérmetlenül dicsekednek az­zal, hogy bármikor megutalhat­ják azt a tábort, hogy követke­zésképpen nem valami közön­séges dezertőrök, hanem hő­sök.“ Nemcsak a szovjet kormány és az egész szovjet közvélemény álláspontját, felfogását és meg­vető ítéltét foglalja magában a Szovjetúnió jegyzéke, amelyből az előbbi sorokat idéztük, ha­nem teljes mértékben ugyanez az álláspontja és felfogása­­Ma­gyarország demokratikus töme­geinek és az egész világ haladó közvéleményének is. Titónak — hiába tett és tesz erre kísérletet — nem sikerült és nem sike­rüllne­ magát történelmi hősnek feltüntetni. Nem hős ő, hanem hitvány áruló, aki minden be­csületes ember megvetését ér­demli és kapja a diplomácia világában mindeddig szokatlan, alvilági módszereiért. A népi demokrácia Magyaror­szágának közvéleménye­ tudja, hogy a Szovjetúnió, amely a nagy és kis nemzetek egyerdő jogait hirdeti és képviseli, nem ejtette el Jugoszlávia igazi ér­dekeit sem. Ezeket a jugoszláv­­ érdekeket Tito és társai bocsá­tották áruba és adták el. A népi demokrácia Magyaros* — A Magyar Buggyantaárugyár­ban például a 25. bérhéten az összmunkások ,1l és fél száza­léka táppénzes volt. A Marha­értékesítő Nemzeti Vállalatnál mintegy 500 alkalmazott közül a szagának közvéleménye tudja, hogy a Szovjetúnió a legmaga­sabb erkötel­iség elveit képviseli a nemzetközi politikában és mindig az adott szó szentségé­nek alapján áll. Aki a Sz­ovjet-­­únióra számított, az sohasem csalatkozott. A Szovjetunió bátran és ke­­ményen kifejezett , igazság­szere­­tete és legmagasabbrendű er­­köl­csisége vetítődik elénk a tegnapi szovjet jegyzékből is, amelynek megállapításai — mint már előbb­ is leszögeztük — a népi demokrácia közvéleményé­nek osztatlan helyeslésével ta­lálkoznak. Kovács István a munkaversenyekről, a termelékenység növeléséről, a műszaki értelmiség fokozottabb támogatásáról és az egyéni felelősség fontosságáról Nagy horderejű gazdasági kérdések az MDP nagybudapesti pártválasztmánya előtt A Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti pártbizottsága szerdán kibővített nagybuda­pesti pártválasztmányi ülést tartott, amelyen megtárgyalták a termelékenység csökkenését elő­idéző hibák megszüntetésének módjait és a munka termelé­kenységének fokozását. Az ér­tekezleten megjelent Rákosi Má­tyás, az MDP főtitkára, Szaka­sits­ Árpád, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Sieiő Ernő államminiszter, az MDP főtitkárhelyettese, Marosán György könnyűipari miniszter, az MDP főtitkárhely­ettese, Zso­­finyecz Mihály nehézipari mi­niszter, Kossa István pénzügy­miniszter, Vas Zoltán, a Terv­hivatal elnöke, Drahos Lajos, az országgyűlés elnöke, Apró Antal, a Szaktanács főtitkára és Pongrácz Kálmán, Budapest polgármestere is. Az ülésen Ko­vács István, az MDP nagy­budapesti pártbizottságának tit­kára tartott beszámolót, . s majd szalmn­ákkal bedörzsölte, hogy így vért kapjon.­­ Ezek a példák azt mutat­ják: egyes munkások nem az­zal törődnek, hogy a dogozó nép javára többet, jobbat és ol­csóbban termeljenek, hanem még azt sem termelik meg, amit a kapitalistáknak a felszabadu­lás előtt. Ennek tudható be, hogy még mindig magas a selejt. A WM vasöntödéjében a júniusi 10­4 százalékról júliusra 23,5 százalékra emelkedett a selejt. A DIMÁVAG Gépgyárban a ko­csitengelyek selejthányada az áprilisi selejthányadnak kereken négyszerese A sok selejtgyár­­tással zavarjuk a ten­ végre­hajtását, mert a termelési ter­vet csak abban az esetben tel­jesítjük, ha nemcsak mennyisé­gileg, hanem minőségileg is el­érjük az előirányzatot. A selejt növeléséhez a munkafegyelem meglazulása is hozzájárul. Ez azt mutatja, hogy a munkásság egy része még nem értette meg: a népi demokrácia nemcsak jo­gokkal és anyagi előnyökkel, hanem kötelességekkel is jár. Ha a fegyelem a munkások kö­zött meglazul, akkor meggyen­gül a proletárdiktatúra is Kovács István beszéde — A felszabadulás óta Ma­gyarország és a magyar dolgozó nép Pártunk és vezérünk, Rá­kosi Mátyás irányítása alatt ha­talmas politikai és gazdasági fejlődésen ment keresztül. A magyar dolgozó nép élni tudott a felszabadító Szovjet Hadse­regtől kapott szabadsággal — kezdte beszédét Kovács István, majd a hároméves tervünk eredményeit ismertette Ezután így folytatta: — A felszabadulás nemcsak szabadságot ad a népnek, ha­nem anyagi javakat is. Dol­gozó népünk életszínvonala hó­­napról-hónapra emelkedik. A mai nappal megszűnik a Hort­hy­­fasisztá­k által bevezetett és nyolc éven át fennálló kenyér­jegy,rendszer A dolgozók száz­ezrei nyaraltak az ország leg­jobb üdülőiben. Mindezt a ma­gyar dolgozók Pártunk irányítá­sával és jó munkájukkal érték el.­­ Amikor azonban megálla­pítjuk, hogy a magyar munkás­­osztály általában véve jól telje­sítette feladatait és ennek ered­ményeként hatalmas sikereket ért el, nem mehetünk el szó nél­kül a még meglévő hiányossá­gok mellett. A munka termelé­kenysége, amely szocialista építésünknek döntő tényezője, a legtöbb iparban egy helyben áll és több iparágban vissza­esett. Még ha a nyári szabadsá­golást figyelembe vesszük is, ak­kor is komoly visszaesést je­lent, hogy az egész gyáriparban a 100 forint munkabérre eső termelési érték februártól júliu­sig több mint 17 százalékkal visszaesett, része a környező sváb falvak­ban lakik és a beteglátogatók 14 fekvőbetegnek jelzett közül egyet találtak csak otthon, az is éppen az esküvőjét tartotta, a többiek más munkán dolgoztak.­­ Előfordulnak még öncson­kításokkal kapcsolatos OTI-csa­­lások is. Fogarasi Ferenc, a WM munkása múlt év decemberétől folyamatosan táppénzállomány­­ban volt, öncsonkítás gyanúja merült fel ellene és ezért kimen­tek a lakására május 27-én. Amikor a szekrény tetejéről le­vettek egy csomag kénport, egy üveg szalmiákszeszt és egy da­rab­ csiszolóvásznat, elismerte, hogy saját maga idézte elő se­bét, majd gyógyulását úgy hát­ráltatta, hogy a sebet smirglivel. Szervezzük meg jobban a termelés munkáját ! Miközben tehát a Tervhi­vatal kimutatása szerint ebben az évben a reálbérek átlagos színvonala 20,2 százalékkal emelkedett, addig a munka ter­melékenysége csökken. Pedig a szocialista építés szigorú tör­vénye, hogy az életszínvonal csakis a munka termelékenysé­gének fokozásán keresztül emelkedhet. Ha nem így van, ez rövid időn belül visszahat a ter­melésre, akadályozza gazdasági életünk fejlődését, és elkerülhe-­ tetlenül visszaveti életszínvona­lunkat is.­­ Az ország iparának mintegy 60 százaléka Nagy-Budapesten van. Bennünket, nagybudapes­tieket terhel elsősorban a fele­lősség a munka termelékenysé­gének visszaeséséért. Nem tuda­tosítottuk eléggé az üzemi mun­kások között Lenin és Sztálin tanításait a munka termelé­kenységének fokozásáról. Lenin például ezt írta: «A munka ter­melékenysége, az végeredmény­ben az új társadalmi rend győ­zelme szempontjából a legfonto­sabb, a legfőbb dolog. A kapita­lizmus a munka termelékenysé­gének olyan fokát hozza létre, aminől a feudalizmus nem is­mert. A kapitalizmust az győz­heti le véglegesen és az is győzi le véglegesen, hogy a szocializ­mus a munkának új, sokkal ma­gasabb termelékenységét hozza létre. Ez igen nehéz és igen hosszadalmas­­ dolog, de meg­kezdtük és ez a legfontosabb. A kommunizmus ott kezdődik, ami­kor az egyszerű munkás önfelál­­dozóan, nehéz munkával meg­birkózva kezd gondolkodni a munka termelékenységének eme­léséről, arról, hogy minden pad gabonát, kőszenet, vasat és egyéb terméket megőrizzen, bár azo­kat nem személyesen a dolgo­zók kapják, nem is «hozzátarto­zói», hanem «távolállók»,­­azaz a társadalom egésze, tíz- és százmillió ember akik eleinte egy szocialista államban, később a Szocialista Köztársaságok Szö­vetségével egyesülnek . . Pártunk Központi Vezető­sége és Rákosi Mátyás most döntő, központi feladatként ál­lítja a nagybudapesti dolgozók elé: szervezzük meg jobban a termelés munkáját, fokozzuk a munka termelékenységét. Ter­meljünk többet, jobbat és ol­csóbban, dolgozó népünknek! — A munka termelékenysége visszaesésének fő oka a munka­­fegyelem és az egyéni felelős­ség hiánya. Ezen a téren öntu­datos, áldozatvállaló munká­sainknál javulást tapasztalunk, de általában véve komoly laza­ság van. Az üzemek nagy több­ségében még százával fordulnak elő késések. Egyes üzemekben feltűnően és indokolatlanul sok a táppénzes beteg munkás. Miért magas a selejt 34. héten 12 százalék táppénzes beteg volt. — A MÁVAG-nál megvizsgál­tuk, hogy tényleg betegek-e a táppénzesek és megállapítottuk, hogy a betegállományosok nagy­ Munkafegyelem — Minden öntudatos munkás­nak és elsősorban a kommunis­táknak kötelességük, hogy fel­vegyék a harcot a munkafegyel­met rombolók ellen és meg­magyarázzák, hogy a munka­fegyelem elsőrendű politikai kérdés is, mert ez a munkások­nak a munkához, a rendszerhez, a szocialista építéshez való vi­szonyát fejezi ki. A szocializmus építése nagyobb és fejlettebb fegyelmet követel, mint a kapi­talizmus: önkéntes munka­fegyelmet, amely azon alapul, hogy a munkás tudja, a gyár és a gép a dolgozó népé, hogy a termelést és a termelékenységet emelve, sa­ját maga, osztálya, népe és ha­zája javát szolgálja. Minden kommunistának, öntudatos mun­kásnak arra kell törekednie, hogy biztosítsuk üzemeinkben a szocialista munkafegyelmet.­­ A munka termelékenysége stagnálásának és visszaesésének egyik fontos oka, hogy a norma­rendezés szervezeti előkészítése sok hibával járt. Annak ellené­re, hogy Pártunk és­­a Szak­tanács megmondotta: a normá­hoz hozzányúlni nem szabad, ismételten előfordultak súlyos visszaélések e téren, amit per­sze a reakció használt fel. Több esetben előfordult, hogy a mun­kások jelentékeny mértékben ténylegesen túlteljesítették a normát és az üzem vezetősége nem fizette azt ki, hanem újra megváltoztatta a normát. A többteljesítmények . A Danuviában Csorvási László esztergályos szerint Mesz­­lényi kalkuláns felhívta a fi­gyelmünk. arra, hogy jó lesz vigyázni a normára, mert itt nem számolják el a magas szá­zalékot. A TEJÉRT autószerelő műhelyében az egyik munkás elmondja, hogy az üzem „Ro­­van“-féle mutató számmal dol­gozik. Ennek az a lényege, hogy aki 127 százalékot ér el, azt 120-at fizetik, aki 120-at, azt 118-at. Ha többet termelünk — mondja — és 140 százalékot teljesítünk, akkor csak 108 szá­zalékkal számolnak el. Ezért legfeljebb 127 százalékot terme­lünk, mert különben kevesebbet keresnénk. Nyilvánvaló, hogy itt az ellenség keze játszik közre, hogy a munkásokat visz­­szatartsa a termeléstől. Más üze­mekben is előfordulnak hasonló jelenségek, például a Siemens Villamossági üzemben, ahol ál­landóan újra és újra revízió alá veszik a normát, a Standard-1 gyárban, ahol új normarende­­zéssel fenyegetőznek. Egy tex­tilgyári elvtársnő elmondja,­­ hogy műhelyükben mindenki I többet tudna termelni száz­­- húsz százaléknál, de vissza­tartják a termelést, mert a túlteljesítést nem fizetik meg Azok a vállalatvezetők, akik nem­­ fizetik meg a tényleges teljesít­ményt, súlyos bűnt követnek el, az osztályellenség malmára hajtják a vizet, mert nem ösz­tönzik, hanem elkedvetlenítik, bizonytalanná teszik a munká­sokat és elősegítik a termelés visszatartását. De ennek ellen­kezője, a normalazitásokkal el­ért és elszámolt magasabb tel­jesítmény méltatlan az öntudatos munkásokhoz és szintén nem jelent egyebet, mint saját min­­kástársainak, munkásállamának becsapását.­­ A Nagybudapesti Pártvá­lasztmánynak a leghatározot­tabban el kell ítélni a vállalat­­vezetőknek és a kalkulálások­nak ezt a megengedhetetlen magatartását és meg kell köve­telni, hogy e téren is pontosan hajtsák végre Pártunknak és a szakszervezetnek, a kormány­nak határozatát: ne nyúljanak a normához. Ha a normát túl­teljesítették és amennyiben az tényleges teljesítményen alapul, semilyen felső határt szabni nem lehet, hanem a munkások többletteljesítményét, akármeny­­nyi is az összeg, ki kell fizetni.­­ Azokat, akik a normán változtatnak, vagy a tényleges teljesítménybérek kifizetésére felső határt szabnak, szigorúan felelősségre kell vonni. Ugyan­akkor a leghatározottabban fel kell lépnünk a nem tényleges

Next