Magyar Nemzet, 1949. szeptember (5. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-01 / 202. szám
Ma: Asszom és a háztartás Titóék, a hazaság mesterei Ma már teljes egészében kibontakozik mindenki előtt a Tito-féle hazugságok «stílusa.» Tito és társai Hitlertől és Goebbelstől tanultak. A hitleri és goebbelsi útmutatásokat követik, amelyek így hangzottak: «A cél érdekében az eget is pokolnak , és a poklot is égnek kell feltüntetni.» Tito és társai így ifi cseleketettek és így is cselekszenek: az eget pokolnak, a poklot pedig ■ égnek szeretnék feltüntetni a jujgoszláv nép előtt és a világ kozi véleménye előtt. Ide Hitler rendszerének bukása óta nagyot fordúlt a világ és ma már nem sok sikerrel jár a régi stílusú hazugságok alkalmazása. Tito most csúfosan felsült a hitleri hazudozás módszereivel, amelyeket rajta kívül napjainkban czupán Franco merészel használni. A szovjet kormány tegnap közzétett újabb jegyzéke adatok és tények hosszú sorával leplezi le Titóék minden hazug állítását. Ez a jegyzék szocialista őszinteséggel, teljes nyíltsággal és mindenféle kertelés nélkül nevén nevezi a gyereket éskimondja, hogy a jugoszláv kormány utolsó válaszjegyzéke «újabb pletykák és légbőlkapott rágalmak halmaza, amelyekkel a jugoszláv kormánynak az a célja, hogy álcázza kétkulacsos politikáját és becsapja Jugoszlávia népeit. A jugoszláv kormány, amelyet a szovjet kormány augusztus 11-i jegyzéke, mint a karintiai szlovének érdekeinek és Jugoszlávia nemzeti jogainak ákcióját megcáfolhatatlan tényekkel leleplezel! — igyekszik eltüntetni árulásának nyomait, igyekszik kibújni a felelősség alól és a tőle már megszokott hazug és rágalmazó fogásokhoz folyamodik». A Szovjetünk» újabb jegyzéke nem csinál titkot abból, hogy nem a jugoszláv kormány , meggyőzésére, hanem a jugoszláv nép felvilágosítására törekszik. .A szovjet kormány — olvassuk a jegyzék elején — nem azért tartja szükségesnek az alábbi megjegyzések közlését, hogy meggyőzze a jugoszláv kormányt, amely már régóta meggyőződések nélkül él és csak nyugati gazdának utasításait követve működik, hanem azért, hogy lerántsa róla a leplet és hozzásegítse Jugoszlávia népeit, hogy megpillanthassák a mostani jugoszláv kormány valódi arculatát.“ Milyen arculatot mutat a Tito-klikk kormányzata a Szovjetunió által felsorakoztatott megdönthetetlen tények tükrében? A szovjet jegyzék adatai és ténymegállapításai a világtörténelem leghitványabb és legsötétebb árulóit tárják elénk. Titóék, ha lehet, még Quislingéken is túlteltek. Azok a Titóék rágalmazzák meg a Szovjetuniót és azok a Titóék vetik a Szovjetunió szemére a jugoszláv nép szlovénkarintiai igényeinek elejtését, akik — a Jugoszlávia iránt mindig őszinte barátságot mutató Szovjetúnió háta mögött — egyszerűen eladták Jugoszlávia érdekeit és eladták az imperialistáknak magát a jugoszláv népet is. «A jugoszláv kormány — hangoztatja az új szovjet jegyzék — még 1947. nyarán tájékozttta az angol kormányt a Szlovén-Krintiára vonatkozó területi igényekről való lemondásáról, eltitkolva ezt a Szovjetúniió kormánya elől... Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy a jugoszláv kormány kétkulacsúcán viselkedett, mind 1944- ben, mind pedig később is,amikor olyan színben tüntette fel magát, mintha küzdere Szlovén- Karintiáért, noha valójában a jugoszláv kormány már két évvel ezelőtt az angol kormány képviselőivel kötött titkos alkuban lemondott Szlovén-Karintiáról... Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy a nyugati hatalmak, miután tájékozva voltak arról, hogy Jugoszlávia lemondott Szlovén-Karintiáról, még élesebben léphettek fel a jugoszláv területi igények ellen, ami lehetetlenné tette a szovjet kormány számára, hogy sikert érjen el a jugoszláv igények megvédése ügyében.» Titóék, akik már régen megegyeztek az imperialistákkal és régen eladták Jugoszlávia érdekeit, nem elégedtek meg árulásuk és hazaárulásuk elhallgatásával, hanem odáig vetemedtek, hogy a szociaizmus nagy ügyének elárulását és saját hazájuk eladását minsra akarták kenni. Ez a más az a baráti Szovjetúnió volt amely nélkül Jugoszlávia nem szabadulhatott volna meg a hitért fasizmus igájából és nem kezdhette volna meg önálló állami életét. Teljesen megértjük a szovjet jegyzék erős hangját, teljesen érthetőnek tartjuk a Szovjetunió kormányának azt a megállapítását: „Kétségtelen, hogy csak a szocializmus és demokrácia árulói és minden emberségből kivetkőzőtt, féktelen fasisztákká vált emberek képesek a Szovjetúnióról és kormányáról ennyire pimaszul és zabolátlanul fecsegni.“ A szovjet jegyzék azt is megállapítja, hogy a dezertőr Titóklikk «a szocializmus és demokrácia táborából átszökött az imperializmus és fasizmus táborába». Az ilyen dezertőröket pedig a szovjet emberek és a szovjet közvélemény megvetése kíséri. Egyébként is a szökevényeknek többféle fajtája van. Vannak — állapítja meg a szovjet jegyzék — olyan dezertőrök, akik gyávaságból követték el tettüket, mert azt hiszik, hogy így megmentik bőrüket. Vannak azután másfajta, rosszakaratú dezertőrök, akik nemcsak bőrük megmentése érdekében dezertálnak, hanem azért is, hogy ártsanak annak a tábornak, amelyből megszöktek. Vitathatatlan, hogy a jugoszláv kormány nem a véletlenszülte, hanem a rosszakaratú dezertőrök közé tartozik. ..Meg kell állapítani továbbá — olvassuk a szovjet jegyzékben —, hogy a rosszindulatú dezertőröknek is több fajtája van. Vannak rosszakaratú dezertőrök, akik érzik bűnüket, súlyosan átélik szégyenüket és igyekeznek észrevétlenek maradni, elrejtőzni a világ, szeme elől, majdnem csak szerényen viselkednek. Vannak azonban olyan rosszakaratú dezertőrök is, akik szégyenükből jövedelmező mesterséget csinálnak, hangoskodva dicsekednek dezertálásukkal, mintha az valamiféle hősiesség lenne, a színre lépnek, hogy megingassák azt a tábort, melyből megszöktek, szemérmetlenül dicsekednek azzal, hogy bármikor megutalhatják azt a tábort, hogy következésképpen nem valami közönséges dezertőrök, hanem hősök.“ Nemcsak a szovjet kormány és az egész szovjet közvélemény álláspontját, felfogását és megvető ítéltét foglalja magában a Szovjetúnió jegyzéke, amelyből az előbbi sorokat idéztük, hanem teljes mértékben ugyanez az álláspontja és felfogásaMagyarország demokratikus tömegeinek és az egész világ haladó közvéleményének is. Titónak — hiába tett és tesz erre kísérletet — nem sikerült és nem sikerüllne magát történelmi hősnek feltüntetni. Nem hős ő, hanem hitvány áruló, aki minden becsületes ember megvetését érdemli és kapja a diplomácia világában mindeddig szokatlan, alvilági módszereiért. A népi demokrácia Magyarországának közvéleménye tudja, hogy a Szovjetúnió, amely a nagy és kis nemzetek egyerdő jogait hirdeti és képviseli, nem ejtette el Jugoszlávia igazi érdekeit sem. Ezeket a jugoszláv érdekeket Tito és társai bocsátották áruba és adták el. A népi demokrácia Magyaros* — A Magyar Buggyantaárugyárban például a 25. bérhéten az összmunkások ,1l és fél százaléka táppénzes volt. A Marhaértékesítő Nemzeti Vállalatnál mintegy 500 alkalmazott közül a szagának közvéleménye tudja, hogy a Szovjetúnió a legmagasabb erköteliség elveit képviseli a nemzetközi politikában és mindig az adott szó szentségének alapján áll. Aki a Szovjet-únióra számított, az sohasem csalatkozott. A Szovjetunió bátran és keményen kifejezett , igazságszeretete és legmagasabbrendű erkölcsisége vetítődik elénk a tegnapi szovjet jegyzékből is, amelynek megállapításai — mint már előbb is leszögeztük — a népi demokrácia közvéleményének osztatlan helyeslésével találkoznak. Kovács István a munkaversenyekről, a termelékenység növeléséről, a műszaki értelmiség fokozottabb támogatásáról és az egyéni felelősség fontosságáról Nagy horderejű gazdasági kérdések az MDP nagybudapesti pártválasztmánya előtt A Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti pártbizottsága szerdán kibővített nagybudapesti pártválasztmányi ülést tartott, amelyen megtárgyalták a termelékenység csökkenését előidéző hibák megszüntetésének módjait és a munka termelékenységének fokozását. Az értekezleten megjelent Rákosi Mátyás, az MDP főtitkára, Szakasits Árpád, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Sieiő Ernő államminiszter, az MDP főtitkárhelyettese, Marosán György könnyűipari miniszter, az MDP főtitkárhelyettese, Zsofinyecz Mihály nehézipari miniszter, Kossa István pénzügyminiszter, Vas Zoltán, a Tervhivatal elnöke, Drahos Lajos, az országgyűlés elnöke, Apró Antal, a Szaktanács főtitkára és Pongrácz Kálmán, Budapest polgármestere is. Az ülésen Kovács István, az MDP nagybudapesti pártbizottságának titkára tartott beszámolót, . s majd szalmnákkal bedörzsölte, hogy így vért kapjon. Ezek a példák azt mutatják: egyes munkások nem azzal törődnek, hogy a dogozó nép javára többet, jobbat és olcsóbban termeljenek, hanem még azt sem termelik meg, amit a kapitalistáknak a felszabadulás előtt. Ennek tudható be, hogy még mindig magas a selejt. A WM vasöntödéjében a júniusi 104 százalékról júliusra 23,5 százalékra emelkedett a selejt. A DIMÁVAG Gépgyárban a kocsitengelyek selejthányada az áprilisi selejthányadnak kereken négyszerese A sok selejtgyártással zavarjuk a ten végrehajtását, mert a termelési tervet csak abban az esetben teljesítjük, ha nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is elérjük az előirányzatot. A selejt növeléséhez a munkafegyelem meglazulása is hozzájárul. Ez azt mutatja, hogy a munkásság egy része még nem értette meg: a népi demokrácia nemcsak jogokkal és anyagi előnyökkel, hanem kötelességekkel is jár. Ha a fegyelem a munkások között meglazul, akkor meggyengül a proletárdiktatúra is Kovács István beszéde — A felszabadulás óta Magyarország és a magyar dolgozó nép Pártunk és vezérünk, Rákosi Mátyás irányítása alatt hatalmas politikai és gazdasági fejlődésen ment keresztül. A magyar dolgozó nép élni tudott a felszabadító Szovjet Hadseregtől kapott szabadsággal — kezdte beszédét Kovács István, majd a hároméves tervünk eredményeit ismertette Ezután így folytatta: — A felszabadulás nemcsak szabadságot ad a népnek, hanem anyagi javakat is. Dolgozó népünk életszínvonala hónapról-hónapra emelkedik. A mai nappal megszűnik a Horthyfasiszták által bevezetett és nyolc éven át fennálló kenyérjegy,rendszer A dolgozók százezrei nyaraltak az ország legjobb üdülőiben. Mindezt a magyar dolgozók Pártunk irányításával és jó munkájukkal érték el. Amikor azonban megállapítjuk, hogy a magyar munkásosztály általában véve jól teljesítette feladatait és ennek eredményeként hatalmas sikereket ért el, nem mehetünk el szó nélkül a még meglévő hiányosságok mellett. A munka termelékenysége, amely szocialista építésünknek döntő tényezője, a legtöbb iparban egy helyben áll és több iparágban visszaesett. Még ha a nyári szabadságolást figyelembe vesszük is, akkor is komoly visszaesést jelent, hogy az egész gyáriparban a 100 forint munkabérre eső termelési érték februártól júliusig több mint 17 százalékkal visszaesett, része a környező sváb falvakban lakik és a beteglátogatók 14 fekvőbetegnek jelzett közül egyet találtak csak otthon, az is éppen az esküvőjét tartotta, a többiek más munkán dolgoztak. Előfordulnak még öncsonkításokkal kapcsolatos OTI-csalások is. Fogarasi Ferenc, a WM munkása múlt év decemberétől folyamatosan táppénzállományban volt, öncsonkítás gyanúja merült fel ellene és ezért kimentek a lakására május 27-én. Amikor a szekrény tetejéről levettek egy csomag kénport, egy üveg szalmiákszeszt és egy darab csiszolóvásznat, elismerte, hogy saját maga idézte elő sebét, majd gyógyulását úgy hátráltatta, hogy a sebet smirglivel. Szervezzük meg jobban a termelés munkáját ! Miközben tehát a Tervhivatal kimutatása szerint ebben az évben a reálbérek átlagos színvonala 20,2 százalékkal emelkedett, addig a munka termelékenysége csökken. Pedig a szocialista építés szigorú törvénye, hogy az életszínvonal csakis a munka termelékenységének fokozásán keresztül emelkedhet. Ha nem így van, ez rövid időn belül visszahat a termelésre, akadályozza gazdasági életünk fejlődését, és elkerülhe- tetlenül visszaveti életszínvonalunkat is. Az ország iparának mintegy 60 százaléka Nagy-Budapesten van. Bennünket, nagybudapestieket terhel elsősorban a felelősség a munka termelékenységének visszaeséséért. Nem tudatosítottuk eléggé az üzemi munkások között Lenin és Sztálin tanításait a munka termelékenységének fokozásáról. Lenin például ezt írta: «A munka termelékenysége, az végeredményben az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog. A kapitalizmus a munka termelékenységének olyan fokát hozza létre, aminől a feudalizmus nem ismert. A kapitalizmust az győzheti le véglegesen és az is győzi le véglegesen, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységét hozza létre. Ez igen nehéz és igen hosszadalmas dolog, de megkezdtük és ez a legfontosabb. A kommunizmus ott kezdődik, amikor az egyszerű munkás önfeláldozóan, nehéz munkával megbirkózva kezd gondolkodni a munka termelékenységének emeléséről, arról, hogy minden pad gabonát, kőszenet, vasat és egyéb terméket megőrizzen, bár azokat nem személyesen a dolgozók kapják, nem is «hozzátartozói», hanem «távolállók»,azaz a társadalom egésze, tíz- és százmillió ember akik eleinte egy szocialista államban, később a Szocialista Köztársaságok Szövetségével egyesülnek . . Pártunk Központi Vezetősége és Rákosi Mátyás most döntő, központi feladatként állítja a nagybudapesti dolgozók elé: szervezzük meg jobban a termelés munkáját, fokozzuk a munka termelékenységét. Termeljünk többet, jobbat és olcsóbban, dolgozó népünknek! — A munka termelékenysége visszaesésének fő oka a munkafegyelem és az egyéni felelősség hiánya. Ezen a téren öntudatos, áldozatvállaló munkásainknál javulást tapasztalunk, de általában véve komoly lazaság van. Az üzemek nagy többségében még százával fordulnak elő késések. Egyes üzemekben feltűnően és indokolatlanul sok a táppénzes beteg munkás. Miért magas a selejt 34. héten 12 százalék táppénzes beteg volt. — A MÁVAG-nál megvizsgáltuk, hogy tényleg betegek-e a táppénzesek és megállapítottuk, hogy a betegállományosok nagy Munkafegyelem — Minden öntudatos munkásnak és elsősorban a kommunistáknak kötelességük, hogy felvegyék a harcot a munkafegyelmet rombolók ellen és megmagyarázzák, hogy a munkafegyelem elsőrendű politikai kérdés is, mert ez a munkásoknak a munkához, a rendszerhez, a szocialista építéshez való viszonyát fejezi ki. A szocializmus építése nagyobb és fejlettebb fegyelmet követel, mint a kapitalizmus: önkéntes munkafegyelmet, amely azon alapul, hogy a munkás tudja, a gyár és a gép a dolgozó népé, hogy a termelést és a termelékenységet emelve, saját maga, osztálya, népe és hazája javát szolgálja. Minden kommunistának, öntudatos munkásnak arra kell törekednie, hogy biztosítsuk üzemeinkben a szocialista munkafegyelmet. A munka termelékenysége stagnálásának és visszaesésének egyik fontos oka, hogy a normarendezés szervezeti előkészítése sok hibával járt. Annak ellenére, hogy Pártunk ésa Szaktanács megmondotta: a normához hozzányúlni nem szabad, ismételten előfordultak súlyos visszaélések e téren, amit persze a reakció használt fel. Több esetben előfordult, hogy a munkások jelentékeny mértékben ténylegesen túlteljesítették a normát és az üzem vezetősége nem fizette azt ki, hanem újra megváltoztatta a normát. A többteljesítmények . A Danuviában Csorvási László esztergályos szerint Meszlényi kalkuláns felhívta a figyelmünk. arra, hogy jó lesz vigyázni a normára, mert itt nem számolják el a magas százalékot. A TEJÉRT autószerelő műhelyében az egyik munkás elmondja, hogy az üzem „Rovan“-féle mutató számmal dolgozik. Ennek az a lényege, hogy aki 127 százalékot ér el, azt 120-at fizetik, aki 120-at, azt 118-at. Ha többet termelünk — mondja — és 140 százalékot teljesítünk, akkor csak 108 százalékkal számolnak el. Ezért legfeljebb 127 százalékot termelünk, mert különben kevesebbet keresnénk. Nyilvánvaló, hogy itt az ellenség keze játszik közre, hogy a munkásokat viszszatartsa a termeléstől. Más üzemekben is előfordulnak hasonló jelenségek, például a Siemens Villamossági üzemben, ahol állandóan újra és újra revízió alá veszik a normát, a Standard-1 gyárban, ahol új normarendezéssel fenyegetőznek. Egy textilgyári elvtársnő elmondja, hogy műhelyükben mindenki I többet tudna termelni száz- húsz százaléknál, de visszatartják a termelést, mert a túlteljesítést nem fizetik meg Azok a vállalatvezetők, akik nem fizetik meg a tényleges teljesítményt, súlyos bűnt követnek el, az osztályellenség malmára hajtják a vizet, mert nem ösztönzik, hanem elkedvetlenítik, bizonytalanná teszik a munkásokat és elősegítik a termelés visszatartását. De ennek ellenkezője, a normalazitásokkal elért és elszámolt magasabb teljesítmény méltatlan az öntudatos munkásokhoz és szintén nem jelent egyebet, mint saját minkástársainak, munkásállamának becsapását. A Nagybudapesti Pártválasztmánynak a leghatározottabban el kell ítélni a vállalatvezetőknek és a kalkulálásoknak ezt a megengedhetetlen magatartását és meg kell követelni, hogy e téren is pontosan hajtsák végre Pártunknak és a szakszervezetnek, a kormánynak határozatát: ne nyúljanak a normához. Ha a normát túlteljesítették és amennyiben az tényleges teljesítményen alapul, semilyen felső határt szabni nem lehet, hanem a munkások többletteljesítményét, akármenynyi is az összeg, ki kell fizetni. Azokat, akik a normán változtatnak, vagy a tényleges teljesítménybérek kifizetésére felső határt szabnak, szigorúan felelősségre kell vonni. Ugyanakkor a leghatározottabban fel kell lépnünk a nem tényleges