Magyar Nemzet, 1949. szeptember (5. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-18 / 217. szám
s__ Tito nevében. Brankov: Pontosan emlékszem, hogy a végén kihangsúlyozta, hogy amit ő mondott nem a maga nevében mondotta, hanem Tito nevében beszélt. Ezt a végén megmondta. Elnököm már beszélt arról, hogy Rankovics ugyancsak Tito nevében segítséget is ígért a hatalom átvételéhez? Brankov: Igen. Elnök: Részleteiben beszéljen most erről. Milyen segítséget ígért? Brankov: Annak idején a kelebiai tartózkodáson nem merült fel konkréten, hogy milyen segítséget. Csak úgy általában merült fel, hogy ha Rajtnak sikerül egy komoly ellenzéki csoportot megszervezni Magyarországon, akkor számíthat Tito segítségére. Később pedig akkor beszélgetések voltak folyamatban arról, hogy milyen segítséget kell adni Rajtnak is. Elnök: Kelebián , volt szó erről, nem? Brankov: Konkréten? Elnök: Ne beszéljünk arról, hogy mikor volt, hol volt. Tud-e ön arról, Rankovics Rajknak segítséget ígért a hatalom átvétele céljára, éspedig ígérte azt, hogy szükség esetére jugoszláv katonai egységeket fog áttenni a határon. Tud erről? Brankov: igen, tudok. Elnök: Erről beszéljen. Nem fontos, hogy hol és mikor volt. Elhiszem, hogy össze is keveri, mert esetleg többször volt róla szó. Brankov: Több találkozó volt, nagyon sok beszélgetés volt és én pontosan nem tudok emlékezni, hogy mi volt melyik beszélgetésen. De arról szó volt, hogy Rajknak feladata volt egy államcsínyt megszervezni. Elnök: Ezt már mondta. Ennek az államcsínynek a segítésére milyen erőiket ígért Rankovics? Rankovics komoly katonai segítséget ígért Brankov: Először azt ígérte neki, hogy Magyarországon fog segíteni és ha Rajt elvégzi ezt a komoly szervezést, akkor ő számíthat komoly katonai segítségre is... Elnök: Ezt kérdezem. Brankov: ... amit Tito fog adni Rajtnak. Konkréten... Elnök: Magyar ruhában fogja átvenni őket a határon? Brankov: Igen, arról volt szó, hogy milyen formában lesz. Elnök: Erről beszéljon! Brankov: És tervek voltak arról, hogy átdobnak több jugoszláv zászlóaljat magyar egyenruhában, akik magyar-jugoszláv származásúak és így Magyarországon ez nem lesz feltűnő, mert úgy fognak kinézni, mint a magyarországi délszlávok. Erről szó volt. Azután Rajk segítségére azt is ígérte, hogy ő kapcsolatban van az ausztriai zónával, az angol-amerikai zónában vannak régi magyar hadseregtisztek, katonák, akik ott tartózkodnak és segíteni fog, hogyezek a magyar alakulatok, amelyek most Ausztriában, angol és amerikai zónábantartózkodnak, jugoszláv területen át Magyarországra tudjanak jönni. Elnök: Azokban a kérdésekben, amelyekről már beszéltünk, talán kifelejtett ön valamit. Amikor ezt kérdeztem, hogy a többi népi demokráciában milyen eszközökkel kívánták Titóék megvalósítani a jugoszláv kormányzat célkitűzései mellé való sorakoztatásukat, akkor ön mondott egypár eszközt, módszert. Nem emlékszik arra, hogy a jugoszláv kormány kieszelte azt, hogy a népi demokráciák kommunista pártjai központi bizottságaiba kiküldjenek ilyen képviselőket a saját kommunista pártjuk részéről? Brankov: Igen. Elnök: Emlékszik ilyesmire? Brankov: Igen. Elnök: Mert ei is idevág, ugye? Brankov: Igen, igen. Elnök: Erről nem szólt az előbb. Tito megfigyelői a népi demokráciák kommunista pártjaiban Brankov: Ennek a tervnek megvalósítására 1946—47-ben Tito küldte megbízottait a népi demokratikus országokba, konkréten Magyarországra és őket nevezték meg, mint a Jugoszláv Kommunista Párt központi vezetőségének képviselőit azokban az országokban. Én voltam ilyen képviselő Magyarországon. Csehszlovákiában Novoszol, később Sztilinovics Marian. Novoszol követségi tanácsos volt, Sztilinovics mai prágai követ. Lengyelországban Kovacsevics Szbislava volt, később Rukavina Iván. Bukarestben Ranko és később Lampár Mihajlov. Bulgáriában először volt Kovacsovics Mikola, azután Cirmil volt. Albániában Djerdja és Zlatiszláv voltak. Ezek voltak a Jugoszláv Kommunista Párt központi bizottsága vezetőségének képviselői ezekben az országokban és feladatuk volt, hogy népszerűsítsék Titót, Jugoszlávia rendszerét és hogy mindent tegyenek meg, ami csak tudnak, hogy ezek az államok Jugoszlávia útján haladjanak. Elnök: Bomlasszák az ottani kommunista pártokat? Brankov: Bomlasszák. Ha ott olyan vezetőség van, amely szembeáll az ilyen tervekkel, akkor a vezetőségben kell folytatni harcot. Elnök: Azután még egy kifelejtett dolog, ön beszélt a módszerekről. Brankov: Igen. Elnök: Bizonyára említést tett Rob Anton részére kiállított hamis papírokról. Ez nem egyedüli eset, hogy hamis útlevelet, hamis papírokat állítottak ki. Volt felszerelésük vagy talán utasításuk is, hogy egy kis hamisítás ne legyen probléma. Brankov: Volt. Ezzel foglalkozott a konzulátus osztály, amely hamisított igazolványokat állított ki... (Zaj a hallgatóság soraiban) Elnök: Csend legyen! Brankov: Azoknak a jugoszláv diplomatáknak, akik hírszerzéssel foglalkoztak Magyarország területén és amikor szükség volt, náluk mindig voltak ilyen hamis igazolványok. Elnök: Hát erre direkt fel voltak készülve? Brankov: Igen és ilyen igazolványokat adtak másoknak is, magyar állampolgároknak is adtak, ha szükség volt ilyen igazolványokat. Az elnök most szünetet rendel el. Amit Brankov a paksi találkozóról tud Szünet után dr. Jankó folytatja Brankov kihallgatását. Elnök: Brankov Lázár! Hogyan készítették elő a Rankovics jugoszláv belügyminiszter és Rajk közötti konspiratív találkozót Paks környékén 1948 október elején? Brankov: Én tudok arról, hogy egy találkozás volt Magyarország területén 1948 októberében. Ez úgy kezdődött hogy amikor én augusztusban voltam Belgrádiján Rankovicsnál, akkor ő nekem azt mondta, hogyha visszamegyek Budapestre, mondjam meg Rajknak hogy ő okvetlenül szeretne találkozni vele. Én mikor visszatértem Budapestre, Rajkhoz mentem a külügyminisztériumba, megmondtam neki, hogy Rankovics szeretne találkozni vele. Rajk azt válaszolta hogy helyesli és csak azt kéri, hogy ezt a találkozást nagyon konspiratív módon bonyolítsuk le. Elvileg beleegyezett és Rankovicsra hagyta, hogy konkrét javaslatokat tegyen. Ez volt a kezdet, amit én erről tudok Később, amikor októberben voltam Rankovicsnál akkor beszélgetés közben Rankovics megmondta, hogy a találkozás megtörtént, Rajkkal. Nekem azt mondta, mondjam meg Mrazovicsnak, ha visszamegyek, hogy menjen Rajkhoz mert arról volt szó, hogy nekem kellett megmondanom, hogy Mrazovicson keresztül legyen a kapcsolat. — Mondtam Mrazovicsnak, hogy abban, amiben ők megállapodták a találkozón, az továbbra is érvényben marad és ami még konkrété van, amit még ki kell egészíteni, Rajk közölte akkor Mrázoviccsal. Mikor és visszajöttem, Mrázovics már járt Rajknál, beszélt vele és külön futárral írásban jelentést küldött Belgrádira. Mrázovics nem beszélt arról, hogy mi volt a találkozáson és hogy hol volt, csak azt mondotta, hogy Magyarország területén volt és hogy ez a találkozás Rankovics és Rajk között döntő volt. Elmondotta, hogy ő közvetítette ezt a találkozást, ő ott volt, mint tolmács. Aztán emlékszem, említette, hogy neki van egy nőismerőse, aki ebben a dologban részt vett. Semmi mást... Elnök. Tehát Mrázovics szerepéről ezt tudja. Tud még egyebet Mrázovics szerepéről a paksi találkozó körül? Brankov: Nem tudok. Mashrfa&net Ronkö¥ici panaszkodik, hogy Rajk lassan dolgozik a nők: Most mondja el azt, hogy mint az UDB magyarországi főmegbízottja, milyen utasításokat kapott 1948. októberében Rankovics jugoszláv belügyminisztertől és Gyilasztól a magyarországi államcsíny előkészítésének meggyorsítása érdekében? Brankov: Emlékszem ezen a találkozón Rankovics panaszkodott Rajkra, hogy nagyon lassan dolgozik és pontosan, szórólszóra emlékszem, hogy úgy fejezte ki ezt: «Hogyha Rajk határozottabban cselekedne Magyarországon, akkor egy éjszaka alatt elintézhetnék Rákosit...» Arról volt szó, hogy Rajknak kellett volna végrehajtani az államcsínyt, a puccsot, amelyet ők megbeszéltek azon a találkozón. Azt hiszem, Rankovics akkor mondotta, hogy meg kell sürgetni Rajkot ebben az ügyben, hogy határozottabban cselekedjék. Elnök: Tud valamit arról, hogy Tito és Rankovics milyen gyakorlati intézkedéseket tett a jugoszláv-magyar határon és egyébként is magyar területen abból a célból, hogy Rajk Lászlót segítsék a magyar államrend megdöntése érdekében? Brankov: Igen, akkor szó volt arról, októberben, hogy Magyarországon nem lehet semmin békés módon végrehajtani, mert már világos, hogy a Párt és a nép Rákosi, Farkas és Gerő mögé áll és egyetlen kiút egy « határozottabb" cselekvés. Ezzel kapcsolatban volt a katonai segítség is és akkor szó volt arról, hogy a jugoszláv-magyar határon már előkészületek voltak arra, hogy szükség esetén tudják azt a katonai, segítséget nyújtani Rajknak, amelyről már beszéltem. Szóba jött az is, hogy a határincidensek, amelyek a magyar-jugoszláv határon voltak, kell hogy bevezetői legyenek ennek a fegyveres akciónak. A határincidensek a magyar népben olyan nyugtalanságot kell hogy keltsenek, hogy valami nincs rendben Magyarországon, hogy a rendszer nem elég szilárd, mert ez segítene akkor a Rajk-akciónak. Ezért volt ezeknek a határincidenseknek a sorozata. A politikai gyilkosságok „két szakember®" figyeli Rákosit Elnök: Igen. Milyen előkészületekről tud ön, amelyeket Tito és Rankovics tettek a magyar kormány egyes tagjai elleni terrorcselekményeik végrehajtása érdekében és milyen utasításokat kapott Jovanovics és Joskics Rákosi Mátyással szembeni merénylet végrehajtásának előkészítését illetően? Brankov: Előttem ismeretes az, hogy Rajknak az volt a feladata, hogy megszervezze Rákosi - Farkas - Gerő elleni merényletet. Mivel Rajk nagyon lassan dolgozott, Rankovics nem volt az ő munkájával megelégedve s ezért meg akarta sürgetni a dolgot. Ebből a célból szakértőként ő küldött .Jugoszláviából két UDB-embert, akik tapasztaltak, járatosak voltak a politikai gyilkosság okiján. Ezek Jovanovics és Jojkics voltak, az UDB ügynökei. Ők Budapestre érkeztek 1948. októberében és figyelték Rákosi lakását, különösen Rákosi személyével foglalkoztak. Meg akarták figyelni, hogy például, Rákosi ha nem megy autóval, ha gyalog megy, hogyan őrzik, hányan vannak és hasonló adatokat, amiket ők szükségesnek tartottak. Jovanovicsot később kiutasították a magyar hatóságok. Jojkics pedig 1948. végén visszatért Belgrádba. ők nagyon konspiratív módon figyelték Rákod lakását és az egész munkát nagyon konspiratívan végezték. Elnök: Rankovics jugoszláv belügyminiszter milyen szerepet szánt a magyar kormány elleni terrorcselekményeknek a magyarországi államcsíny keresztülvitelében? Brankov: Rankovics azt hiszem, kétszer is beszélt erről és ahogyan emlékszem, ő ezt a merényletet mintegy bevezetőnek tartotta az államcsíny végrehajtására. E nök: Igen. Brankov: Ezzel kellett volna jelt adni a mai kormány eltávolítására. Az angolszászok természetes szövetségesei lettek Titónak Elnök: 1948. októberben Rankovics és Gyilasz mit mondtak Önnek arról a titkos megegyezésről, amely Tito és az angolszászok között létesült a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni akcióra, harcra vonatkozóan? Brankov: Gyilasz akkor azt mondotta, úgy emlékszem pontosan, hogy Tito amerikai és angol megbízottakkal tárgyalt Belgrádiján és megegyezettvelük abban, hogy ők fognak segíteni a Tito-kormány szovjetellenes harcában. És nemcsak gazdasági segítséget, hanem politikai, sőt katonai segítséget is fognak adni Titónak, ha ő fogja folytatni a harcot a Szovjetunió ellen. Gyilosz azon a véleményen is volt, hogy ez természetes, mert az angol-amerikaiak természetes szövetségesei lettek Titónak a Szovjetunió, a népi demokráciáik és a Tájékoztató Iroda határozata elleni harcában. Aztán arról is beszélt Gyilasz, hogy az amerikaiak csak abban az esetben hajlandók támogatni Tito kormányát, ha Jugoszlávia burzsoá demokratikus állam lesz és a harcot folytatja a Szovjetunió ellen és azon országok ellen, amelyek a Szovjetunió felé orientálódnak. Aztán Rankovics is hozzáfűzte, hogy fel kell venni a kapcsolatot megint Magyarországon az angol-amerikai hírszolgálattal és velük együtt kell működni, hogy erősítsék a harcot a magyar kormány megdöntésére, mert a helyzet kiéleződött és nem kell nagyon vigyázni, hogy itt milyen módszereket fognak használni. Szóba került az is, hogy milyen lesz az új kormány Rankovics említette, hogy Rajk miniszterelnök lesz az új kormányban, Pálffyt említette, mint hadügyminisztert. Aztán arról beszélt, hogy a jobboldali szociáldemokraták, akik külföldön, Nyugaton vannak, szintén résztvesznek majd az új kormányban. Emlékszem, említette Bán Antalt is, aki még a háború előtt Ranikoviccsal volt kapcsolatban. Tudom az UDB irataiból, hogy Bán Jugoszláviában régi rendőr spicli volt és Rankovics most jónak látta, hogy Bán is vegyen részt ebben a kormányban, mert biztos embere lesz a Titokormánynak. Rankovics utasításai Elnök: 1948. októberében ön Rankovics jugoszláv belügyminisztertől milyen utasítást kapott, hogy provokációs nyilatkozatot tegyen a Tito-kormánnyal való színleges szakításáról? Brankov: Ez októberben volt, amikor Rankovicscsal utoljára beszéltem. Ekkor ő egyenesen megmondotta nekem, hogy Magyarországon most olyan a helyzet, hogy régi módszerekkel többé nem lehet dolgozni a módszereket meg kell változtatni. A magyar hatóságok olyan éberek lettek, hogy a követségi tagoknak már majdnem lehetetlen lett a munkájuk. — Utasítást adott nekem, hogy menjek vissza Budapestre, hagyjam el a követséget és adjak egy nyilatikozatot, amelyben elítélem Tito politikáját és mint politikai emigráns maradok Magyarországon, mint emigráns, akit Tito üldöz. Én a háború alatt négy évig mint partizánliszt harcoltam és megszoktam, hogy minden utasításit, ha ez Titótól jött, teljesítsél. A végén Rankovics, miután látta, hogy ingadoztam, azt is mondotta nekem, hogy ő ebben az ügyben Titóval személyesen beszélt és Tito elvárja tőlem, hogy én ezt a feladatot eredményesen fogom végrehajtani. Bár ingadoztam, nem volt erőm, hogy egy parancsot, egy utasítást, amelyet személyesen Triótól kaptam, ne hajtsak végre. Rankovicstól kaptam még konkrét utasításokat, hogy mit kell tennem Magyarországon, ha visszajövök és akkor elutaztam Budapestre. Az utasítások, amelyeket ő nekem akkor adott, ezek voltak. — Először is meg kell nyernem a Magyar Dolgozók Pártja vezetőségének a bizalmát. Ez volt az első feladat. A második, hogyha megnyerem ezt a bizalmat, akkor én észrevétlenül tovább tartsam a kapcsolatot a magyar összeesküvőkkel, főként Rajk és Rankovics között, mert ez nagyon fontos, majdnem a leglényegesebb kérdés az egészben. Már ezen a találkozón azt is említette, hogy nekem és Mrazovicsnak abba kell hagynom minden más munkát és csak ezzel kell foglalkoznunk. Szóval nekem fő feladóm volt az, hogy tartsam tovább a kapcsolatot Rajk és Rankovics között. További feladatom volt az is, hogy az összeesküvéssel kapcsolatban felvegyem az öszszeköttetést még néhány fontos jugoszláv ügynökkel, akik Magyarországon voltak. Ezek voltak: Szalai András, a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége káderosztályának helyettes vezetője, Ognyenovics Milán, aki a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének szervezési titkára volt, azután Hegedűs József, aki a Magyar Jugoszláv Társaság vezetőségi tagja volt. Végül pedig valamilyen anyagot kell szereznem, amely valamilyen módon kompromittálni tudná a magyar pártot és a jugoszláv politikai emigránsokat is. Hangoztatta, hogy erre nekem nagyon kell vigyáznom és erről értesítenem kell őt és akkor, ő majd korkrét utasításokat fog adni erre vonatkozóan még utokig. — A végén azt mondotta, hogy a kapcsolatot velem, úgy fogja tartani, hogy egy-két hónap múlva Budapestre, mint követség, tanácsost Lakota Dusánt fogja küldeni és akkor Sakota lesz a kapcsolat Rankovics és közöttem. Ezek voltak az utasítások. Tuvámon 1949 szeptember 18 Brankov ingadozik, de azért tesziül a parancsot . Mikor Budapestre érkeztem, én megint átgondoltam az egész ügyet. Én megint, be kell ismernem, ingadoztam tovább is és nem voltam hajlandó végrehajtani ezt az utasítást, mert nemcsak ezt az utasítást, hanem már hamarabb is, más dolgokat sem helyeseltem. De számomra nem volt akkor más lehetőség, mint végrehajtani az utasítást, ha tovább is tagja akartam maradni a Jugoszláv Kommunista Pártnak — mert ez volt z irányvonal —, ha jugoszláv állampolgár akartam maradni és ha nem akartam olyan helyzetig* kerülni, hogy engem a törvényen kívül helyezzenek. Két hétig Budapesten voltam, ingadoztam és nem hajtottam végre ezt az utasítást. Ekkor Belgrádból diplomáciai posta útján egy levél jött Rankovicstül, amelyben felelősségre von azért, hogy miért nem hajtottam végre még mindig az utasítást. Említette azt is, hogy abban az esetben, ha nem fogom végrehajtani ezt az utasítást, akkor engemet úgy fog tekinteni mint a Tájékoztató Irodának a hívét, törvényen kívül helyez engem és a családom ellen, amely Jugoszláviában van, megfelelő intézkedéseket fog tenni. Ez nehéz helyzet volt és amikor megkaptam ezt a levelet, nem láttam kiutat Végül mégis, sajnos, elhatároztam, hogy végrehajtsam ezt az utasítást. Meg kell mondanom azt is, hogy én akkor még mindig Tito-vonalon voltam. Hittem Titónak és nekem nehéz volt szakítani Titóval és tudtam, hogy nincs más út, mint végrehajtani azt az utasítást, amit nem helyeseltem. Ezek után megtettem ezt a nyilatkozatot Rankovics utasítására, amelyben megmondtam, hogy szakítok Tito politikájával és kezdtem az utasításokat, bár akaratom ellenére, teljesíteni. Elnök: Most beszéljen arról, hogy a Tájékoztató Iroda cikkének megjelenése után milyen utasítást kapott olyan értelemben hogy minden egyéb követség feladatot tegyen félre és csak a puccsal törődjék? Brankov: Azt már emítettem, hogy ilyen utasítás volt, hogy Mrázovics kapta ezt az utasítást és én ... Elnök: De részleteiben beszéljen erről. Brankov: Nagyon fontosnak tartották ezt a kapcsolatot Rajkkal és a magyar összeesküvőkkel és munkájukat ezen a téren. Azt mondották, hogy nekünk, Mrázovicsnak és nekem, többé nem kell foglalkozni semmi mással, csak a Rajkkal való kapcsolattal és az összeesküvők munkájával. Szóval kellett a kapcsolatot tartani Rankovics és Rajk között és csak azzal foglalkozni, mert ez döntő fontosságú kérdés volt a Titokormánynak és ezért ilyen utasítást adtak, hogy mi tegyünk félre a követségen minden más munkát és csak ezzel foglalkozzunk akikor. Elnök: Most azt mondja el, hogy a gyakorlatban hogyan hajtották végre itt Magyarországon Rankovicsnak az utasításait a magyarországi államcsíny előkészítésében, azután, hogy 1948 októberében provokatív módon megtette a Tito kormányával való szakítást nyilvánító kijelentését. Brankov: Mikor ezt a nyilatkozatot adtam, akkor az első időben nem dolgoztam. Semmi különöset nem csináltam. Váram, mert az volt az utasítás, hogy ne kezdjem mindjárt az utasítások végrehajtását. Vártam Lakotát. Már Belgrádiban úgy beszéltük meg, hogy én minden vasárnapon *szef*ró sétálni fogoik a Gugger-hegyen. Ott van egy menedékház, a körül fogok sétálni. Ha Lakota Budapestre jön, akkor ott fogunk találkozni. Megbeszéltük, hogy Lakotán keresztül kapok utasításokat és Lakotán keresztül teszek jelentéseiket az összeesküvésről. Sakota eljött. — De előbb beszélnem kell a kapcsolatról Rajtokat. A nyilatkozatom után az első találkozásom Rajkkal, azt hiszem novemberben volt. A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségi épületében, a folyosón, találkoztunk. Akkor csak röviden megmondtam Rajknak, hogy miről van szó. Megmagyaráztam neki, mert nem tudta, miről van szó, és félt. Mondottam neki, hogy én nem fogom elárulni őt és hogy ő se áruljon el engemet. Nem tudom pontosan, hogy hányszor találkoztam ezután Rajkkal, de emlékszem, hogy december közepén megint egyszer találkoztam vele. Felhívtam őt telefonon a külügyminisztériumban és megállapodtunk abban, hogy a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségi épületében az ő irodájában nyolc órakor este találkozunk. Találkoztunk is. Akkor már megmondtam, hogy milyen feladatot kaptam Rankovicstól. Azután többször is találkoztam Rajikkal. Elmondtam neki Rankovics utasításait, hogy ő sürgeti a dolgokat Nem volt mindjárt világos, hogy abban az időben Rajk hajlandó-e ezeket ez utasításokat végrehajtani, vagy sem. Ingadozott és a végén azt mondotta nekem, hogy véleménye szerint az összeesküvés, az államcsíny végrehajtását egy későbbi időre kellene elhalasztani, mert nem aktuális. Vannak komoly okok, amelyek miatt el kell halasztani. Mondta, hogy közöljem ezt Rankovicscsal. Ez volt Rajkkal Azután megkerestem Szalai Andrást, vele beszéltem. Ő mindjárt beleegyezett, hogy tovvább is ugyanúgy fog dolgozni, mint ahogy eddig dolgozott és rendelkezésre fog állni. Ognyenovicscsal és Hegedűssel a helyzet más volt. Ezek azt mondották, hogy az államvédelmi osztály nagyon figyeli őket hogy ők gyanúsak az államvédelmi osztálynak és nem akarnak dolgozni, mert ez nagyon veszélyes, letartóztatják őket. Rankovics fenyeget Februárban Sakota felkeresett a megbeszélt helyen. Sahotával összesen négyszer találkoztam Az első és a második találkozásra Rankovics utasításai azok voltak, hogy Rajkót serkenteni kell, meg kel mondani neki, hogy már elég volt az előkészítéseikből, térjen már egyszer a tettekre, Rankovics emlékeztette Rajkot, hogy ők megbeszélték, a merénylet megszervezését, mi van ezzel, miért nem lelt Rajk semmit sem ebben az ügyben. Elégedetlen volt, hogy Rajk késik a merényleteik megszervezésével. — A két utolsó találkozáson Sascota azt mondotta nekem: Rankovics elégedetlen az eddigi csekély munkámmal, hogy minden, amit csináltam, jelentéktelen és hogy már kételkedik abban, hogy egyáltalában végre fogom-e hajtani utasításait, vagy sem. És igen, a végén azt is üzente, hogy azokat az intézkedéseket, amelyeket említettem már, ellenem és családom ellen, amely Jugoszláviában maradt, végre fogja hajtani. És ez biztos, hogy nekem nem lesz kellemes. Ilyen formáiban fenyegetett engem. Én, akkor elhatároztam, hogy véget kell vetni a.