Magyar Nemzet, 1949. október (5. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

it r® 60 fillér Rákosi Mátyás nagy beszéde a kémbanda felszámolásáról, az Ötéves Tervkölcsön hatalmas sikeréről és a magyar dolgozó nép előtt álló nagy feladatokról A Magyar Népköztársaság dol­gozói, üzemek, gyárak, falvak munkásai, öregek és fiatalok mind Budapest felé­ tekintenek, dolgozók milliói ülik körül a rádiókészülékeket hallgatják hangszórókon keresztül­ a köz­vetítést a Sportcsarnokból, ahol a Magyar Dolgozók Pártja Nagy-budapesti Pártbizottsága Aktíva Értekezletén a magyar nép forrón szeretett vezére és bölcs tanítója, Rákosi Mátyás, a Párt főtitkára szól -a magyar munkásosztály élcsapatának ve­zetőihez, Magyarország egész dolgozó népéhez. Már a kora délutáni órákban megindult a tömeg a Sportcsarnok felé, a budapesti dolgozók legjobbjai, az üzemek és gyárak legjobb munkásai s hivatalok legkivá­lóbb értelmiségi dolgozói, a honvédség és rendőrség leg­jobbjai, a szakszervezetek veze­tői, kiváló írók, tudósok, mű­vészek, a Párt és a Magyar Nép­köztársaság vezetői gyűltek ösz­­sze a hatalmas csarnokban. A­­Párt, a I.-V­.V. nép nagy győzelme, az imperialista­­ kémek ártalmatlanná tétele után­­ ültek össze az MDP nagybuda-­­ pesti aktivái, hogy meghallgas­sák Rákosi Mátyás beszámoló­ját, útmutatását és hitet tegye­nek népi demokráciánk újabb megerősödése, a szocializmus építése mellett. Az emelvény felett Lenin Sztálin és Rákosi arcképeit vö­rös és nemzetiszínű­ zászlók er­deje övezi. A Sportcsarnok falán hatalmas feliratok: «Éljen a Magyar Dolgozók Pártja és ve­zére, az imperialista kémbanda leleplezője, Rákosi Mátyás!» «Éljen a felszabadító Szovjet­unió, a világbéke szilárd bás­tyája, függetlenségünk legfőbb biztosítója. Éljen Sztálin!» «Öt­éves Tervkölcsön jegyzésével válaszolunk a Rajk-bandának és imperial­­ta gazdáinak!» «A kommunisták mutassanak pél­dát a termelésben is. A Sportcsarnokban talán még soha nem volt olyan viharos ünneplés, mint amikor Rákosi Mátyás az emelvényre lépett- Sztáli, Rákosi Mátyás és a Párt ütemes éltetése és zúgó ibar­kó,símv­i­­ögkoták cs helyüket az elnökségben Szaka­­sits Árpád,­­ a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Ge­rő Ernő, Kádár János, Farkas Mihály, Marosán György, az MDP főtitkárhelyettesei, Oli Ká­roly, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Révai Jó­zsef, Kállai Gyula, Kossa István, Vas Zoltán, Bebrics Lajos, Ró­nai Sándor, Szat­kó Anna, Zse­­finyec M­hály, B­és István mi­­niszterek, Nógrádi Sándor al­tábornagy, a honvédelmi mi­niszter helyettese, Drákos La­jos, az országgyűlés elnöke, Horvá­t Márton, a Szabad Nép felelős szekesztője, Kovács Ist­ván, a Nagybudapesti Pártbi­zottság titkára, a Politikai Bi­zottság, a Központi Vezetőség és a Nagybudapesti Pártbizott­ság számos tagja. A taps és az éljenzés nem ül el, sőt egyre fokozódik. Zúg a hatalmas te­remben ezrek ajkáról ,,Éljem Rákosi! Éljen a Párt!“ „Sztá­lin—Rákosi!" A " Sportcsarnok, falai visszaverik az éljenzést, a tapsot és az csak még erősebb, még hatalmasabb tesz, ünnepük Nagy-Budapest legjobbjai a ma­gyar step vagy ...­­»..óh. .y Mútin general’íszimuszt és legjobb ma­gyar tanítványát, Rákosi Má­tyást, amint beszélni kezd, tudott nyújtani a mit sem sej­tő népi demokráciákkal szem­ben. Amikor azonban a harc eldőlt, a reakciót a népi demo­kráciák leverték, amikor a ju­goszláv­­árulók amerikai urai a stratégiai tartalékot, Tito ban­dáját kénytelenek voltak a harc első vonalába dobni, Rankovics erről nyugodtan azt mondotta Raiknak:­­a felszabadulás után, 1945-ben, 46-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyugodtan maradhatott a hát­térben, kijátszva látszólagos forradalmiságát a Szovjetúnió és a többi népi demokratikus or­szágok felé. Neki — már, mint Jugoszláviának — akkor kelle­metlen feladatokat a Szovjet­únió ellen és a népi demokrá­ciák ellen nem kellett vállalnia. — A reakciós erők veresége után azonban — mint Ranko­vics mondotta — a helyzet annyira megváltozott, hogy Ju­goszláviának az addigi tartalék szerepét betöltő mivoltát fel kellett adnia és magának Jugo­­szil után­ is, »­ellett •­­oreb­b­ lép­nie.“ Jugoszlávia lett a­­napi de­mokratikus kormányzati rend­szerek megdöntésére irányuló harcban a rohamcsapat. •­ Nálunk Magyarországon ez annyit jelentett, hogy Rajk és bandája utasítást kapott arra, hogy fegyveres erővel állítsák vissza Magyarországon a kapi­. Ez volt az «Operation X», az amerikai imperialisták titkos terve, amelynek minden részlete bizonyítja, hogy a mohó impe­rialista rablók és a Gestapo-isko­­lát járt provokátorok Tito, Ran­kovics, Gyi­lasz közös szerzemé­nyei. A Rajk-banda leleplezése fényt vetett ezekre az aljas ter­vekre és mellékesen fényt vetett arra is, hogy a jugoszláv árulók nem az idén augusztusban hatá­rozták el, hogy a görög szabad­ságharc megfojtásához segédke­zet nyújtanak, hanem már, amint Rankovics azt Rajkkal közölte, tavaly kész volt a terv Tito és a görög monarchafa­­siszták együttműködésére. Fény derült arra is, hogy Mindszenty és társainak dem­okráciaellenes működése nem volt valami el­szigetelt jelenség, hanem szerves része volt az amerikai impe­rialisták és jugoszláv bérenceik közös üzelmeinek. «Rankovics ju­­goszláv belügyminiszter —­ mint Rajk közli — döntően aláhúzta azt, hogy figyeljek fel arra, hogy már abban az időben — tehát 1948 októberében, amikor én vele beszélgettem, Mindszenty minden eddiginél sokkal éle­sebb, leplezetlenebb politikai tá­madást vezet a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a saját feje és meggyőződése alapján történik­.­­ A népi demokratikus or­szágokban a további demok­ra­­tiku­s szocialista fejlődés meg­akadályozására a Vatikán min­talizmust. Ebben az utasításban nemcsak az volt benne, hogy az ország minden reakciós erejére kell támaszkodni, de­­ a terv végrehajtásához megkapták vol­na az angol-amerikai zóná­ban összegyűjtött nyilasokat, csendőröket, horthysta tiszteket, és ami még fontosabb, a jugo­szláv árulók fegyveres haderejét­. Az ilyen­­ fegyveres orvtá­­madás­­kiegészítő része lett vol­na valami nemzetközi konflik­tus, amelynek le kellett volna kötnie a Szovjetúnió erejét és ugyancsak kiegészítő részei let­tek volna a különböző zavar­gások, köztük a katolikus reak­ció mozgósítása, amely a lobbi népi demokráciák számára megnehezítette volna, hogy az így megtámadott Magyarország segítségére siessenek.­­ Ennek a tervnek a fényé­nél értjük meg többek között, hogy miért tartott és tart Jugo­­szlávia gazdasági erejéhez mér­ten óriási hadsereget. Ez­ a had­’u/ 1 Vu»v *‘tö 'g dőr.acM 709.000 főt számol. — Ma már világos, hogy Tito itt is amerikai gazdáinak utasí­tásait követte, akik a jugoszláv katonák vérével hajtották volna végre" tervüket, híven ahhoz a poétikájukhoz, amely szerint más kezével kell kikapartatni a gesztenyét a t­űzből, de­ erejét is harcba kell venni. Azt is mondotta Rankovics, hogy az iskolák­ államosítása körül Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin , egy kis parasztzendü- lést a kormány intézkedéseivel szemben. Mindszenty most a kü­lönböző nagyhatalmi körök su­gallatára és a Vatikán sugalla­tára olyan mindenre elszánt po­litikát fog folytatni, hogy január végére, februárra, 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló­­ zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormány­zattal szemben.“ Ezzel kapcso­latban Ra­k rámutatott arra, hogy a reakciós katolikus klérus megmozdulásait Csehszlovákiá­ban és Lengyelországban­­ azonnal úgy értékelte, mint az amerikaiak által megrendezett, Mindszentyvel párhuzamos ak­ciókat.­­ Végül fény derült arra is, mi lett volna a következm­­énye, ha az amerikai imperialisták, ha Titóék­ és Rajkék terve si­kerül. A kép, amely így kiala­kul, valóban megdöbbentő. Ha a terv sikerül, Magyarország afféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a bel­grádi csatorna egyéb szemete albérletbe kapott volna meg és amelyet a Tito spiclijei, a Rajk Lászlók, Rob Antonok, Bán An­talok, Pálffyk, mint helytartók kormányoztak volna, Nagy Ferencék is. De amikor a vád kezdte jobban megvilágí­tani ezt a burzsoá demokrata tervet, akkor egyszeriben kide­rült, hogy lényegében azt a vér­gőzös népellenes fasiszta rend­szert akarták visszaállítani, ame­lyet 1944/45 telén a felszabadító Szovjet Hadsereg elsöpört. (Ha­talmas, zúgó taps, percekig tartó ütemes kiáltás: Éljen Szik­im­!) — Amikor­­Rajkót sarokba szorították és az elnök megkér­dezte tőle, hogy tervének si­kere esetén mit műveltek volna hazánkban az ő jugoszláv és nyilas segédcsapatai, szemrebbe­nés nélkül azt válaszolta: «Min­denesetre a legmesszebb,nemd kegyetlenség, mészárlás, azokkal a demokratikus erőkkel sze­m­ben, amelyek őket az országból ki­szorították, a kapitalizmust fo­kozatosan likvidálták- a földeket felosztották- az üzemeket ban­kokat államosították és így to­vább. Erre nyilvánvalóan gon­doltam, hiszen polifil’a« »mb« vagyok, az ábc-jét ismerem a politikának». »­ Szönyi ugyanerre a kér­désre azt válaszolta:­ «Végül is nem egy burzsoá­ demokratikus köztársaság, hanem a fasiszta uralomnak, véres uralomnak va­­lam­i új formája következett­ volna be ugyanolyan gyakorlati következményekkel, vagy ha­sonló gyakorlati következmé­nyekkel, mint a múltban a vé­res fasiszta diktatúrában. Bekö­vetkezett volna, hogy a gyáro­sok visszakapják a gyárakat, a földesurak nagyrészt földjeiket, a bankárok a bankokat, vagyis a magyar dolgozó nép minden olyan vívmányától, amelyet a népi demokráciában elért újra megfosztatott volna, a tőkés uralomnak véres formája la­kott volna ki Magyarországon.» Szőnyi még külön hozzátette: «A nők egyenjogúsága is meg­szűnt volna.» Mi lett volna az összeesküvés eredménye? — És mit mondott Pálffy. „Teljesen tisztában voltam az­zal — mondotta —, hogy e­gy ilyen megindított folyamat nem áll meg a félúton. Tudtam, miott nincsenek langyos középutai. Vagy-vagy. És egy ilyen bur­zsoá­ demokratikus változás a magyar politikában, akár akar­juk, akár nem, visszamegy egé­szen a Horthy-fasizmusig. És azzal is tisztában voltara, hogy egy ilyen Horthy-fasizmushoz visszatérés­­nemcsak gazdasági és politikai változásokat jelent az adott helyzethez képest, első­sorban a munkásosztállyal szem­ben, hanem a fasizmust jellemző brutális rendészeti elnyomást is a munkásokkal szemben. Tisz­ában voltam ezzel.“ — Még világosabban be­sélt erről Korondy, a fasiszta csend­­őrszázados. „Én — mondotta Korondy — az összeesküvés céljairól azt tudtam, hogy a terv célja fegyveres puccs se­gítségével a kormányt eltávolí­tani, Rákosi, Gerő, Farkas mi­­nisztereket őrizetbe venni, ellen­­állásuk esetén fizikaiag meg­semmisíteni őket és a hatalmat átvenni. A hatalom birtokában a régi burzsoá kapitalista rend­­szert visszaállítani, a földeket a réni földbirtokosoknak visz­­szaadni, a gyárakat a gyáro- Soknak, sí bankokat a banká­ Mindszenty működésinek háttere Rákosi megkezdi beszédét Rákosi Mátyás a következőket mondotta: — Tisztelt Pártaktíva! össze­hívtuk Pártunk nagybudapesti vezetőit, hogy megtárgyaljuk velük Rajk és kémbandájának felszámolásával kapcsolatban a tanulságokat és azokat a teendő­ket is, amelyek a legközelebbi időben Pártunk és a dolgozó magyar nép előtt állnak. — Rajk kémbandájának lelep­lezése ma már teljes jelentőségé­ben áll előttünk. Sikerült lelep­leznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát, amely be­szivárgott soraink közé és a Párton, a néni demokrácián be­lül készült titokban arra, hogy minden vívmányunkat megsem­misítse­m, leleplezéssel kapcso­latban fény derült az amerikai imperialisták stratégiai tervére, amely­ nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy az új világ­háború l­evezetéseként»en az összes nem­ demokráciákat ki­­szabtsa a Szovplúmó-vezette ,,'.i.-0fr-nr­th''l és az imperialisták táboré­ba vigye. — Érv esztendő óta arra let­­j­­ünk figyelmesek, hogy az a me- i — Az imperialisták e korlá­tok­ tervének' tengelye és alapja az az árulókból, kémekből, Ge­­-1 ap0- ügy­nök­ökböl álló banda lett volna, amely ma Jugoszlá­via élén áll. Ennek a gyülevész bandának lett volna az a fel­adata, hogy az amerikai impe­rialisták megbízásából faltörő kosként szerepeljen a népi de­mokráciák­ ellen. Rajkók lelep­­lezése végre a maga meztelensé­gében megvilágította a jugo­szláv­­árulók üzelmeit. — A Rajk-per folyamán nyil­vánvalóvá vált, hogy Tito és bandájának árulása nem r­esz:­ júniusban kezdődött, hogy en­nek a bandának tagjai külön és együttvéve hosszú esztendők óta taint rendőrspiclik, kémek, be­súgók, provokátorok, vegy Ges- J­ po-ügynökök dolgoztak. Az is bizonyítást nyert, hogy a rájuk vonatkozó kompron­ttátó ada­tok a Gestapo irattárából af­rikai imperialisták nagyon ma­gabiztos hangon beszéltek vala­mi „Operation X“ nevű tervről, amelynek egyik fontos része ab­ban állt, hogy benyomulo­k a népi demokráciák vezető párt­jaiba. Ugyanakkor hallottunk úgynevezett mély értelmű fejte­getéseket arról, hogy­ az elmúlt két világháború tapasztalatai alapján helytelen volna az im­perialisták részéről totális há­borúra venni az irányt, , azaz olyan háborúra, amely egyszer­re az egész Szovjetúnió­ vezette békefront megsemmisítését tűzi ki célul. E helyett ezek az im­perialista hangok bizonyos kor­látot, körülhatárolt célok ér­dekében folytatandó háborúra akartak irányt venni. Most már megértjük, hogy ilyen korlátolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokráciák leszállítása a Szovjetunió­ oldaláról. És az is világos számunkra, hogy az a hidegháború, az a fokozódó kardcsörtetés, amelynek a ber­lini légihíd csak egy része v­olt, hozzátartozott a terv előkészí­téséhez. Egyesült Államok kémszolgála­­tának a kezébe kerültek és hogy a jugoszláv vezetők ma ugyan­úgy végrehajtják az amerikai imperialisták és a kémek utasí­tásait, mint ahogy Rajk végre­hajtotta Horthy, rendőrségének, később az amerikai és jugoszláv kémszervezeteknek a parancsait. — Most már tudjuk, hogy a­­ jelenlegi jugoszláv vezetők je­­­­lentékeny részét 1911-ben a Gestapo küldte haza a francia internáló­táborokból. Fény de­rül ezzel kapcsolatban a jugo­szláv szabadságharcokra is. Most már tudjuk, hogy mint Spanyolországban, a hősök mel­lett ott settenkedtek az árulók, a Rajkok is, úgy Jugoszláviában a fasisztáik ellen önfeláldozóan küzdő, mérhetetlen áldozatokat hozó jugoszláv hősök mellett ott nyüzsögtek a Titok, a Ran­­kovicsok, Kardeljek, Gyilaszok és a többi rendőrspiclik. A tűknek egyik fő gondja a szabadságharc folyamán az volt, hogy a jugo­szláv dolgozó nép legjobb fiai­nak, Ariza Jovanovicsnak, Zsu­­rovicsnak, Hebrangnak küzdel­mét ellensúlyozzák. Most már tudjuk, hogy Titóék saját erő­sítésükre az angol és amerikai kémek és spiclik egéiz hadát hívták még a szabadságharc ide­jén Jugoszláviába. — Most már tudjuk, hogy Ti­tóék egyik fő gondja a felszaba­dító háború alatt az­­volt, hogy minél több öntudatos harcos, a jugoszláv nép minél több igaz fia pusztuljon el ebben a küzde­lemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követség volt ügyvi­vője nemcsak arról rántotta le a leplet, hogy Titóna­k a háború alatt gyanús tárgyaló­ai voltak a németekkel, de arról is, hogy százával ölette le azokat a sza­badságharcosokat, akik az ame­rikai imperialistákkal szemben a Szovjetunióban látták népük tá­­­­mogatóját. A Rajk-banda árulása Jugoszlávia az imperialisták rohamcsapata­ ­— Most már tudjuk Rajk vallomásából, hogy az egész ju­goszláv szocializmus csak lát­szatra készült, csak engedmény volt a dolgozó jugoszláv töme­gek felé és azzal a mellék­cél­lal hozták létre, hogy Titóék így hatásosakban tudják leplez­­ni az imperialisták . terveit a népi demokráciákkal és a Szov­jetunióval szemben. _ — A per rávilágított arra, • ! .. i ! _. i hogy amíg a népi demokráciák­ban a régi rend, a reakció nem volt leverje, addig az’ im­perialisták Tito Jugoszláviáját, mint stratégiai tartalékot kezel­ték- Ennek a tartaléknak ««idő­ben külön jelentőséget adott azi, hogy szocialistának tudta magát kijátszani és mint ilyen, a népi demokráciák országai­ban kémei, diplomáciája és be­folyása révén nagy segítséget Kegyetlenség, mészárlás Rajk politikai ábécéjében A Rajk imperialista megbí­zói szívósan terjesztették, hogy Rajk valami nemzeti vonalat képvisel, hogy a Kommunista Párt proletár szárnyával szem­ben valami­­értelmiségi irányza­tot jelent. Íme, most világos hogy ki az a Rajk, amiről a nemzeti ügy bajnokát akarta faragat a reakció, ame­ itt van a nemzeti, az értelmiségi irány: Magyarország, mint az amerikai imperialisták jugoszláv ügynö­keinek a gyarmata.­­ Rajk vallomása elején még csak arról beszélt, hogy Tito utasítása burzsoá demoratikus kormányra szólt, amelyben ben­ne lennének a Nyugatra szökött jobbollali szociáldemokraták is

Next