Magyar Nemzet, 1949. október (5. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-19 / 243. szám

twaw. i»-itt Oktober 19 MagyarsSeffizel ápf. színház■ és m­ű­vészet |p Monumentális pályázatok­­ terveinek kiállítása Magyar Képzőművészek Szabadszervezete, Andrássy­ út 69 A 3 éves terv útján újjáépült, ország egyre több képzőművé­szeti feladatot ad Mestereink­nek. Ez év májusában a MÉ­­M­TSZ székház előadótermét dí­szítendő falfestményre és a Honvédelmi Minisztérium előtt felállítandó szoborra írtak ki pályázatot. A két pályázatra 71 festményt és ú1 szobrot küldtek be. A rö­vid, határidő ellenére a művek nagy száma jött létre, ami azt bizonyítja, hogy képzőművé­­szeink jelentős hányada meg­értette azokat az új feladatokat és­­­ lehetőségeket, melyeket a Magyar Népköztársaság tár eléjük. A falfestmény-pályázatok meg­­oldása közel sem kielégítő. Azonban a valóság mellőzése volna, ha nem vennők észre azokat a komoly eredményeket, melyek a lassan fejlődő képző-­ művészet szempontjából igen döntő jelentőségűek. A művek i­ágy rés­ze végre élményszerű. Látszik, hogy festőink valóban tanulmányozták az életet, a munkafolyamatokat. Nem csu­pán részleteiben jól megfigyelt mozdulatokat találunk, hanem egyes csoportok alakításában valóban levegőt adtak, a való­ság teljességét igyekeztek ábrá­zolni. A megfigyelés, a környe­zettanulmány szükségességének belátása azt eredményezte, hogy kevesebb az olyan fajta tárgyi hiba, amit az átlag szemlélő el­sősorban kifogásolhat: például egy kalapács helytelen tartása, szerszámok elrajzolása. Fes­tőinknél most az a hiba, hogy a részlet-megfigyeléseket, a va­lóságos, munkafolyamatokat erőltetett kompozícióba préselik össze. A helytelen megoldások­nál valószínűleg az is beleját­szik, hogy a pályázat tárgyának leírását sokan nem látták elég világosnak. Ez azonban nem mentheti azt az általános kö­rülményt, hogy a kompozíciók czíme kivétel né­­kü­l sematiku­­sok­. Amit a művészek a való­ságból merítenek, azt végesvé­gig való­szerűen kell kezelni, s nem eszményítő formulákba szorítani. Az. .ideológiai felké­születlenség az, amely ezeket a hibákat létrehozta. Azért törté­nik­ meg az, hogy igen sokan a munkásosztály áldozatkészségét, dicsőségét lobogós felvonulá­sokkal igyekeznek ábrázolni, flolott maga a munka, a telje­sítmények nagyszerűsége, a munkához való új viszony, amely ezeket a világraszóló győzelmeket létrehozza kell, hogy az ábrázolás tárgya le­gyen. Igen sokan a 19- század végének dekoratív szellemű fal­­festészetéből kiindulva azt hi­szik, hogy a monumentális mű­vész nem adhatja a valóságot, fia e modor nyomán csak esz­méket ábrázolunk, hátraszorít­ván az emberi tartalmat, amely ezt létrehozta, akkor formaliz­musba esünk. A művek egyike sem nyerte el a bírálóbizottság tetszését. Az első díjat nem adták ki. A két második díjat nyert mű közül Breznai József terve a kiállítás legjobb alkotása. Breznai három jelenetét ábrázol­ja az építőmun­­skának. Felfogása nem síkszerű­, mint festőink nagy részének, hanem a táblaképek szélesebb, reális lehetőségeit viszi be, majd­nem­ kitéve művét az elaprózna veszélyének. A helyesen kihang­súlyozott, távlatot adó vonalak­kal­­ mégis összefogja kompozí­ció­ját. Témái eredetiek, egysze­rűen, megjelenítve. Az áttekintés tisztaságát egyes, oktalanul el­helyezett figurák zavarják. A baloldali rész, amely malter­­hordókat ábrázol, különösen eseményszerű. Kinagyított kép­részletein azonban elrajzolások vannak. A munkásnak csak izomkolosszus­ként való felfogása formalizmus felé vezet. Molnár és Szabó műve szintén a máso­dik díj nyertese. A pályamű óriási tömegű embert sorakoztat fel, indokolatlanul összekapcsol­­i valóságban össze nem illő alakjakat és helyzeteket. A régi­fajta plakát és dekoráció­­s elavult elem­éit érezzük ilyenfajta meg­­oldásokban. Az alakok rajzában sok az elrajzolás, kisebb méret­különbségek jelentkeznek. Ér­téke­ abban van, hogy a képet az,.eddigi' eredményeket jelképező fokosabb, épületekkel zárja le, illetőleg a jövő­ perspektíváját adja. A kivitelezés módja sem túlságosan megnyugtató. Színei nem szépek, sematikusak, akár­csak a mozgások. Mindez csak fokozza a zavart. Kevesebbel ta­lán többet lehetett volna elérni. A harmadik díjat a következő művek nyerték: Udvary Pál színben szegény és részletekre bomló tervet készített. Az egyes jelenetcsoportokon belül is szét­hullik alkotása összeérleletlen részekre. Túlságosan elvész a megfigyelésekben és nem tudja a jelenetek értelmét adni, vagy teljesen különálló, kapcsolatnél­küli „ideológiát“ hoz. Rajz­­tudása, a valóság megfigyelése dicsérendő. Toroczkay Oszvald jó ritmusban ábrázolja a mun­kát és a munkaeszközök fejlő­dését. Alakjai azonban nem áll­nak biztosan a lábukon, néha túl sűrűn helyezkednek el és megbontják a lendületet. A kép befejező része teljesen külön áll. Deli Antal terve viszont éppen abban kiváló, hogy egységesen, lendületesen mutatja be a fejlő­dés állomásait, 1945-től 1949-ig. Az egyes jeleneteket valóban képzőművészhez illő módon kap­csolja össze s nem kitartott kéz­zel, közbeiktatott elevátorral stb. Azonban a ritmus s az ideológiai tisztaság, amely Deli művét a többi közül kiemeli, hatástalan marad nagyfokú formalizmusa miatt. A megjelenítés módja egész mást fejez ki, mint a tar­talom: merev, torz karok, sema­tikus kék és piros szín­ek, típus­­arcok, lélektelen arckifejezések. Iván Szilárd pályaműve viszont passzív, nehezen nekilendülő. A táblaképszerű részleteket úgy igyekszik összetartani, hogy osz­­lopszerűen kezelt kettős csopor­tokat helyez el közöttük. Ki­nagyított részlete finom, festői értékekben gazdag emberábrázo­lás. Megvételre az alábbiak kerül­tek: Cz­. Hikády Erzsébet terve csendéleti részletekben meg­oldott alkotás. Szeretettel ábrá­zolja a munkaeszközöket, de emberei passzív, lírai lények és nem újjáépítők. Czene Béla izomkolosszussá dagasztja figu­ráit, fefogása szaggatott, a sík­­szerű és távlati kompozíció kö­zött lebeg. Felekyné Gáspár Anny terve jól megfigyelt mun­kafolyamatokban gazdag, de­rűs színezetű. Azonban rajz­hibái, méretkülönbségei mű­vészi kvalitását nagyon lecsök­­kentik. A pályadíjat nem nyert mű­vek közül figyelemreméltó: «Építünk, megvédjük» jó meg­oldásait, lendületét, zsúfoltsága gyengíti. A 20. számú terv, üvegablak­szerű, tárgyhoz nem illő befejezéssel. Néhány tévedést is fel kell említenünk: « Épület» , című, főleg munkavezetőket ábrázol, mintha 1940-et írnánk. • Dol­gozóké a jövő» csupa szabotáló, lazsáló alak. *Munkásoké a jövő» című pályázaton rend­kívüli idegesség uralkodik, egy­más lába alól ássák ki a földet. Voltak, akik az építészet törté­netét ábrázolták. Egy igen gyenge alkotás Demosthenész (?) Leonardot és Petőfit állította a kompozíció tengelyeibe. A szoborpályázaton a díjat nem adták ki. Palotai Gyula szürke­ kompozícióját megvet­ték. Ungvári Lajos műve is megvételre került. Kedves, kissé érzelgős alkotás, elmélye­­dőbb szobrászati megoldás nél­kül. Szobrászati élgárdánk nagy részének távolléte erősen éreztette hatását. Az eszményí­­­­tés és a technikai járatlanság eredményekép derültséget fa­kasztó szobrok készültek, ame­lyek nem érdemlik meg még a kiállításit sem. Remélhető, hogy szobrászaink levonják a kiállí­tás tanulságait,é­s a jövőben reális tartalmat reális formában jelenítenek meg. Végvári Lajos K conika nmm.ttm.miuiromiuuNHiiiiDiHHg,!!,iii„u„„tll,U1INIII,UlttlMim,lül,nH,IDI,l,|[|[lI!lll|[l!IIHIIl!j]if]Hi|]lffi1tj|[ Major Tamást, a Nemzeti Szín­ház igazgatóját megoperálta dr. Germán Tibor egyetemi tanár. Mandulaműtétet végzett rajta s csütörtök reggelre a beteg álla­pota jelentősen javult. Remény van rá, hogy a jövő héten Ma­jor Tamás elhagyhatja betege ágyát, átveheti a Nemzeti Szín­ház igazgatását és eljátszhatja a Macbeth címszerepét. ★ C­iopin-emlékestet rende­zett a Szovjetúnió miniszter­tanácsa mellett működő Mű­vészetügyi Bizottság a Mosz­kvai Konzervatórium nagy­termében. Az emelvényt Cho­pin hatalmas arcképe, a Szov­jetunió és a Lengyel Köztár­saság zászlói díszítették. Az ülést Polikarp Lebegyev, a Szovjetúnió minisztertanácsa mellett működő Művészetügyi Bizottság elnöke nyitotta meg. Chopin életéről és mű­ködéséről Tyihon Hrennyi­­kov, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének főtitkára tar­tott előadást, aki azt fejte­gette, hogy Chopin a haladás és bátor forradalmiság jel­képe és megtestesülése Len­gyelország és az egész világ zenekultúrája számára is. Hrennyikov után Zabrovicz, Lengyelország moszkvai ideig­lenes ügyvivője mondott kö­szönetet Chopin emlékének megünnepléséért. Kijelentette, hogy Chopint sehol sem tisz­telik annyira és sehol sem olyan népszerű, mint a Szov­jetunióban. A lengyel ügyvivő beszédét ünnepi hangverseny követte. * Földessy Gyula «Új Ady­­revízió» című tanulmányán dolgozik, amely majd aligha­nem könyv méreteit ölti. •­ A cseh olvasóközönség nagy tetszéssel fogadta a közelmúlt napokban megjelent «Szatírák könyveit, mert a szatirisztikus és humorisztikus irodalomnak ilyen gyűjteménye eddig hiány­zott. A kötet gazdag és nagy , gonddal kiválogatott szatirikus versgyűjteményt tartalmaz a XIV. században keletkezett mű­vektől a második világháború kitöréséig írott versekig. ★ Ezeréves bizánci templom maradványait ásták ki Morva­országban, Staré Mesto mellett. ★ A csehszlovák festészet, gra­fika, illusztráló művészetek és film stockholmi kiállításának rendkívüli sikere volt. Az ismert svéd kritikus, Gotthard Johans­son, a Svenska Dagbladet című lapban részletesen beszámol a kiállításról és különösen a cseh­szlovák építészet haladó vonalá­ról emlékezett meg. * Julien Benda, a világhírű francia filozófus és esztéta, aki a Kultúrkapcsolatok Inté­zetének vendégeként hosz­­szabb ideig Magyarországon tartózkodott, kedden vissza­utazott Párizsba. Hétfőn egye­temi hallgatók körében elő­adást tartott «A kritika »-ról. ★ A Kultúrkapcsolatok Intézetében szerdán délután 6 órakor Hernádi La­jos beszámolót tart a varsói Nemzet­közi Chopin-versenyről. ★ '­­ Kréta-szigetén felfedezték egy Minos-periódusbeli város nyo­mait. Valószínűleg Lykastos vá­rosáról van szó, amelyet már Homérosz megénekelt. ★ A düsseldorfi Kammerspielé­­ben bemutatták az eddig isme­retlen Melchior Kurz «Zu treuen Händen» című há­ró írtfel­von­ás­ois darabját. A kritikusoknak az a véleményük, hogy a szerző ál­neve mögött­­ Erich Kästner akart megbújni.. Optimisták (az ABBÁZIÁBAN) 1 MA 9-KOR PREMIER ! „NEVETÉS NAGYBAN” Sándor György zongoraestje Sándor György újra zongo­rázott a budapesti közönségnek. A művész főként műsorának második felében mutatta meg képességeinek javát; a moder­nek tolmácsolása, úgy látszik, erős oldala, és a rendelkezésére álló eszközbeli birtokállomány­­nyal is ezen a területen tud leg­többet elérni. Bartók Tánc­szvitjét mind riitmikailag, mind hangzásban igen jól adta elő, még egy kis fantáziát kellett volna hozzáadni értelmezésé­hez. Kitűnő pianista­ teljesít­mény volt Ravel Toccata-jénak és a ráadásul kapott Prokofieff­­műnek megoldása. Legkevésbbé ragadott meg Beethovenje (Szonáta op. 111.); tárgyias billentése, éles, száraz forte­­akkordjai, kevés költői átélést mutató előadása Chopin-játékát sem tették igazivá. Pedig szom­jasan vártunk ezen az estén,­ Chopin halálának századik év­fordulóján, valami olyan él­ményt, ami a nagy lengyel zene­költő művészi és emberi közel­ségébe visz... A nyitó Bach( Liszt: Prelúdium és Fuga fa-most) annyiból hatott érde­kesen, hogy Sándor jellegzetes ballem­­zésmód­ja cembalo-szerű hangzást adott ennek a mű­nek. (sz. I.) Botrány az Állatkertben A Fővárosi Varieté új revűjének, a „Botrány az Állatkertben“ be­mutatója jól sikerült. Nagyszerű revüsképek váltogatják egy­­mást, melyek látványosságban és szellemben felülmúlják az ed­digi műsorokat. Nagy kár, hogy a humorra aránylag kevés súlyt fektettek, pedig a szereplő gár­dában olyan kitűnőségek lépnek fel, mint Feleky Kamill, if­j. La­­tabár Árpád, Alfonso, Hlatky Edit, Kardos Magda, Gozmány György és Bélák Miklós. A mű­sorból mégis kiemelkedik az a kép, amikor az állatok az állat,­kerti operaműsort megunva, el­kergetik az énekeseket és ők maguk rendeznek operaelőadást. Az ötletes revüt Szabolcs Ernő rendezte. Örökké élni fog Ez a címe annak a bolgár dokumentfilmnek, mely Georgij Dimitrov gyászával foglalkozik. A nagy bolgár államférfi életé­ben , színes­ lélekkel pártolta a filmet, mint számunkra „legfon­tosabb művészetei“. A bolgár népi demokrácia róla szóló film­jének minden egyes kockáján érződik az a mélységes ragaszko­dás és szeretet, amellyel a dol­gozó nép őt körülvette. Gregor rendező a haláleset történelmi jelentőségét akarta megörökíteni a jövendő nemzedék számára. Moszkvában kezdődik a film, ahol hatalmas tömegek vonul­nak el Dimitrov ravatala előtt, majd végigkísérjük utolsó útján Moszkvától Románián keresztül Szófiáig és tanúi vagyunk a bol­gár nép ősszinte gyászának. Hét tantárgyat tanít a Nemzeti Színház stúdiója Célja: a színészek továbbképzése A színészi realizmus meg­teremtése felé útmutató lépést tett a Nemzeti Színház; tagjai számára megcsakította stúdió­ját, amely elsősorban a fia al színészek továbbképzésével fog­lalkozik, óráin azonban részt vehetnek a színház régebbi tagjai is A Nemzeti Színház stúdiójá­nak tervezetét Gobbi Hilda ké­szítette el. A stúdió hét tan­­tárgyból álló tanfolyamot kezd. Az első tantárgy mozgásgyakor­lat, amelyet az előadó Sztani­­szlavszkij világhírű iskolájának alapelvei szerint tart. A máso­dik tantárgy hangképzés. Az első időben ezt a tantárgyat gé­gész adja elő, hogy megismer­tesse a színészeket a hang­képzés mechanikájával, majd sor kerül a színészi dikció taní­tására. A harmadik tantárgy kortörténet s ebben különböző stílusokról kapnak oktatást a hallgatók. Negyedik tantárgy­ként színészettörténetre oktat a stúdió, felölelve a görög színé­szettől kezdve a külföldi színé­szeten át a magyar színészetig a színészet világtörténelmét. Ötödik tantárgy a helyzetgyakor­lat, amely ugyancsak Sztani­­szlavszkij nevelési elvei alapján, tanít majd a stúdió. Végül párt­tagok és pártonkívüliek számá­ra politikia szemináriumot is létesítettek, amelyben a marxi­leuiai filozófia szellemében világnézeti oktatást kapnak a hallgatók. A stúdió heti hat órát tart, alkalmazkodva a Nem­­zeti Színház előadási és próba­rendjéhez. A stúdión kívül a Nemzeti Színház tizenegy előadásból álló sorozatot is hirdet tagjai számá­ra. Ezeken az előadásokon po­litikusok, kultúrpolitikusok és egyetemi tanárok a színészettel összefüggő kérdésekről tartanak egy-egy előadást. A stúdió az év folyamán négy nyilvános előadást rendez. Az első a mozgásgyakorlati tantárgy szellemében két vagy három pantomimből álló műsort ad elő, bemutatva azt, hogy az igazi pantomim távol esik a for­malizmustól s csak akkor áll művészeti hivatása magaslatán, ha az Valóságot fejezi ki. A má­sodik nyilvános elődást fiatal magyar írók bevonásával tartja meg a Nemzeti Színház stú­diója, olyan írókéval, akiknek dramaturgiai gyakorlatuk még nincsen, mondanivalóik azon­ban legjobban drámai formá­ban fejezhetők ki. A stúdió tag­jai tanácsokkal és útmutatások­kal sietnek a fiatal írók segít­ségére, úgy hogy ezek az elő­adások mink közösségi szel­lemben születnek majd meg. A harmadik nyilvános előadása a stúdiónak a szocialista építéssel foglalkozik s pé­daképei azok a műsorok, amelyekk­­ a Szovjet­­únióban a komszomolisták szok­tak a nyilvánosság elé lépni. A negyedik stúdióelőadás anyaga valamelyik klasszikus dráma s azt kívánja bizonyítani, hogy a klasszicizmus semmiképpen sem áll szemben a realizmussal. A stúdió minden egyes órá­jára és minden előadására gyorsírót állítanak munkába, hogy az ott elhangzott anyagot később tankönyvben is kiadhas­sák. A Nemzeti Színház stúdiója a felállítás tervezetét és az elő­adások anyagát a többi színház­nak is átadja, hogy azokban ha­sonló stúdiók létesülhessenek. Elsőrendű feladatának tartja a stúdió még azt is, hogy ha­vonta a Nemzeti Színház első­­emeleti büffétermében kiállítá­sokat rendezzen. Az első ilyen kiállítás most nyílt meg és Sztaniszlavszkij él­tével és mű­ködéséve foglalkozik. A máso­dik kiállítást november közepén rendezik meg és anyaga felöleli a forradalmi színészet magyar és külföldi múltját, foglalkozva azokkal a színészekkel, akik pá­lyájukon bármilyen úttörő, vagy forradalmi lépést tettek. A Magyar-Szovjet Tár­sság üzemi csoportja szerdán dél­után esc­kov Gorkij ünnepélyt rendez a rádió dolgozói számá­ra. Képes Géza bevezető elő­adása után Gorkij műveiből részleteket ad elő: Somlay Ar­tur, Dajka Margit, T­odomcsky Margit, Ascher Oszkár, Bakay Lajos, Zsurzsa Éva és Havasy Olivér. Közreműködik még a Bartók Szövetség kórusa. heti színházi műsor Operaház: Szerdán este: A Nürn­ . bergi meslerdalnolíok (Buriáo— Mo» somyi bérlet) (6), Csűt.: Carmen (Takács—Porol­ti béri.) (7), P.: Ho­­ vansesina (D. 3.) (7), Szó.: Trubadúr (Mahler—Lotz béri.) (7), Vas.: Pique: Dame (ifi.) (11). Carmen (Nikisch— Barré béri.) (7) Nemzeti: Szerdán este: Vízkereszt (C. 1.) (^8), Csat.: Vizkereszt (Bu- Ivovszkyné—Rákosi Szidi béri.) (Vá d, P.: Vízkereszt (Dezső béri.) (^8) Szó.: Vízkereszt (Odry béri.) (^8), V.: Vizkereszt OBOSZ-előadás) (Vált) Vízkereszt (^8) Magyar Színház: Szerdán estet Idegen árnyék (E. Kovács—Kulcsár béri.) (7). Csat.: Idegen árnyék (Szentgyörgyi—Fáy béri.) (7). P.: Ide­gen árnyék (7). Szó.: Idegen árnyék, (­Tékái béri.) (7). Vas.: Idegen árnyék (Mátrai béri.) (7) Madách Szbihái: Egész héten: A kertész kutyája (V&8) Belvárosi Színház: Egész héten: Moszkvai rel­erp (V28, vas. V21 is) Ifjúsági (volt Víg): Egész héten: Zichy palota (7) Vidám (volt Pesti): Egész héten: Filmcsi­lag (V28) Úttörő (volt Művész); Egész héten: Csodák országa (Ms5. szó. vas V74 és v28) Főváros! Operett: Egész héten: Pécsi diákok (V28, vas. 3 is) Ber­etek Sze.:­ Báthonyi—Török. P.: Beöthy— Bercsényi. Fővárosi Varieté: Egész héten: Bot­­rány az Álla kertben (8 v. is) Kamara Varieté: Egész héten: Nem félünk a nivótól (8­ v. 5 is) Városi Színház: Vas.: A könnyű­zene ábé-je (V28) Optimisták: Nevetés nagyban (9) Egész héten: vas. 944 is) Egész héten: Egész héten: Mozik műsora ATRII­M (160-955): Egy asszony elindul (társadalmi) (M 5. Vzl. M9. v VI3 is) C.ORSO (182-818): Az acél: megedzik (Osztrovszki regéiye) (Kezdés: 4, 6, 8) FÁKLYA (121-313): Ural (A 15-től este l!-ig folyt., vas. ll-tól este 1 !-is) FORUM (189-707): Mariniia (románt.), (Edadások: tv. V.7, V49, vas. V/1 is) . KÖRÚTI HÍRADÓ (222-498): Magyar szovjet híradók, így dolgozik a szov­jet nép. A gyilkos hang. Világhiradó (Reggel 9 órától este 11-ig folytat ) LLOYD (123-043): Az acélt megedzik (forradalmi) 15, 7, 9, vas. 3-kor is) OMNIA (139-003): Egy asszony elindul (társadalmi.) (MLi. ti'7. 1­ 9, vas. A13) ROYAL A­ROLLO (222-650): Egy asz­­szony elindul (társad.) (5, 7, 9. v. 3) SCALA (120-150): Mactovia (románt.) (Előadások kezdete:’ 5, VS. iil. v. 3) ALFA (Kőbánya): Az acélt megedzik (dráma) (Htt, Mi8, vas. V.4-kor is) ADRIA (Pierinc): Az acélt megedzik (forradalmi) IVzs. 1­9 vas. 1-iő is) KORZÓ (Újpest): Az acélt megedzik (forradalmi) (Előadások: 4, 6, 8-kor) ROYAL (Kispest): Az acélt megedzik (forradalmi) (Kezdés: 6, 8, vas. 4 is) . TÁNCSICS (Csepel): Az acélt meged­zik (forradalmi) (6, 149, vas. 614 is) TÁTRA (Perzsébet): Az acélt meged­. zik (forradalmi) (1­0. 948, vas. tár) d­ÁSOKHEZES MOZIK) ADY: B8n.6 fordulat (dráma) (4. 6,8) ADMIRAL: Kincs nyomában (1­5.­­7, %9, vas. 143 is) ALKOTÁS: Visszatér .­rés (vígjáték) (%5. %7. %9 v. 03) CAPITOL: Dri­d­ő fordultat (dráma) (11. 1. 3. 5. 7, 9) CITY: Döntő for­­­dulat (dráma) (4. 6. 8) ELIT: Ki­gyuktak a fények (olasz) (Vjö VW,. H9. vas. VI3) GLÓRIA: Jannim (vígj.) (5 7 9 v. 3) KO­VÉROS: Napkeleti sze­relmesek (vigj.l­­iáó ib8) HUNNIA Acélszivek (dr.) (4 6 8 V. 2) KAMARA: Ének a viharban (zenés) (H5, 947, 9) Varietéi A. két v­oltó előadás előtt Gena Pruss énekel. KOSSUTH: Döntő fordulat (dráma) (4. Ytv, %9) Varietéi KULTUR: Reés­vek (dr.) (Vj5. %7, V.9 v. ]/i’5) NAP: Visszatérés (vigji) (4. 6, 8, v. 2) OTTHON: Ar­é­ szivek (dráma) (Mi, 'á6 948, vas. Jé2 iíH PALACE. Zárva! PATRIA: Arriva­szarv (ing.) (4 fi 8) PETŐFI: Vihar Szi­­­­vében (ellenáll.) (945, .947, 9 9, v. 943) PHÖNIX: Mari­a (partizán) (11, 1, 3, 5, 7, 9) SAVOY: Hamlet (945, 148, v. 942). STÚDIÓ: Kigyúlnak a fények (4, 6, 8. v. 2) SZABADSÁG: Holnap felé (cseh) (4­. Viz 949) Varietés TINÓDI: Aranyszarv (ingj.) (945. 947. 9.9) UGOCSA: Papa bogaras (vifijj (4. 4, KM ) —) ■ vaq Azután m 0 jminden y^—-S szerdán 13 megveszi 42 oldal * 4 forint S

Next