Magyar Nemzet, 1949. december (5. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-01 / 279. szám

Á­ras 60 fillér 350.000 versenyző (P. Gy.) Augusztusban hang­zott el Rákosi Mátyás nagy­­jelentőségű beszéde a buda­pesti pártválasztmány ülésén az üzemekben folyó verse­nyek körül tapasztalható hi­bákról. Ugyanakkor Rákosi Mátyás beszéde útmutatással szolgált a versen­ymódszerek helyes alkalmazására vonat­kozóan. Az üzemek dolgozói megszívlelték ezeket az út­mutatásokat, mert érezték, hogy ezek nagy mértékben könnyítik meg munkájukat és hogy lényegesen emelhetik alkalmazásukkal életszínvona­lukat. Azóta újabb nagy lökést kapott az egyéni versenyek­nek az egész országot fel­ölelő mozgalma. Sztálin gene­ralisszimusz 70. születésnap­jára készülődik fel az egész haladó emberiség, a magyar fizikai és értelmiségi dolgozók is. A sztálini mun­kameg­­ajánlási mozgalom a magyar népi demokrácia egyik leg­hatalmasabb és leglelkesebb tömegmozgalmává nőtt meg az utóbbi hetekben. Magával­­sodró ereje példátlanul áll és minél inkább közeledünk de­cember 21-éhez, annál na­gyobb lendületre tesz szert A mozgalomnak sikere még a Szakszervezeti Tanácsot is meglepte. A sztálini munka­­megajánlásban és egyéni ver­­sennyekben részvevő dolgozók, mint ismeretes, emléklapot kapnak, amelynek segítségé­vel önmagukat ellenőrizhetik, mennyire teljesítik a felaján­lott munkát, mennyiben ha­ladnak előre a versenyben. A legtöbb munkapadon, a leg­több gépnél ott láthatjuk eze­ket az emléklapokat, amelyek egyidőben jelentenek a dol­gozó számára önkontrolt és versenyre, túlteljesítésre való buzdítást. Eredetileg 250 000 emléklap kiadására gondolt a Szaktanács. A sztálini mun­kamegajánlás átadásszerű mozgalma azonban hamaro­san elsöpörte ezeket a kerete­ket, úgyhogy ma már száz­ezerrel több emléklapot idé­nyeltek a versenyben álló dolgozók, mint amennyit ere­detileg a Szaktanács tervbe vett. Ez azt jelenti, hogy már most 350.000 dolgozó vesz részt a sztálini munkameg­­ajánlási versenyben. Ez a szám beszédesen bizonyítja az egyéni versenyek áttörő sikerét, népszerűségét, vala­mint azt a forró szeretetek amelyet a magyar dolgozók a haladó emberiség Nagy Út­mutatója iránt éreznek. A munkafelajánlási tömeg­­mozgalom érzelmi motívu­main túl ennek a mozgalom­nak ez időszerint szinte felbe­csülhetetlen anyagi, gazdasági eredményei is vannak. Egy­magában az a tény, hogy 350000 fizikai és értelmiségi dolgozó áll versenyben egy­mással, sejteti a termelékeny­ségnek hatalmas arányú megjavulását, megnövekedé­sét. De még jobban érzékelte­tik ezeket az­ eredményeket a kiugró, ámulatbaejtő egyéni teljesítmények. Minden ver­senyző, de különösen az élen­járó magyar sztahanovisták túlteljesítményei a versenyző számára természetesen anya­gi előnyöket, magasabb élet­színvonalat biztosítanak. Az egyéni hasznon t'i'merően a tömeges versenyek ből, raun­­kam°g'’'állása’-ból, a «szak­ma lelknibb dolgozóin» moz­galomból azonban nemcsak a versenyben állóknak és ezek családjának van haszna, hanem az egész üzemnek és az egész ország népének. Megszámlálhatatlan milliók­kal gyarapodik a nemzeti jö­vedelem, amely milliós hasz­nos beruházásokban, több, jobb, olcsóbb fogyasztási cikkekben válnak a dolgozó nép javára. Az egyéni versenyek teh­át a közösség javát szolgálják, az egymásrautaltság, a kö­zösségi szellemet mélyítik el a dolgozók között. A falvak népe is felfigyel azokra a tel­jesítményekre, amelyeket az alberttelepi, rudolftelepi, ta­tabányai vájárok értek el. Az egész ország népe izga­lommal kíséri azt a versenyt, amely Muszka Imre csepeli esztergályos és Baranyai András, a Győri Vagongyár sztahanovista esztergályosa közt folyik. Ebből a verseny­ből is árad legalább annyi izgalom, mint egy nagy derby futballmérkőzésből. Az újság­olvasó közönség is megszok­ja, hogy a versenyállásokról szóló beszámolókat bizonyos belső izgalommal, fokozódó érdeklődéssel olvassa. Tuda­tosodik most már a dolgozó magyar néphez az a felismerés, hogy a munka frontjáról szó­ló hírek akkor is, ha isme­retlen munkások, műszaki értelmiségiek újabb és újabb rekordjairól, csúcsteljesítmé­nyeiről, versenyeiről szólnak, voltaképpen egészen közelről érintik mindet.M.J. életünket, az egész nép életszínvonalá­nak emelését teszik lehetővé. A sztálini munkamegaján­­lások, az egyéni versenyek tö­megmozgalma nemcsak tár­sadalmi szerkezetünk mélyre­ható változásait teremtették meg, nemcsak a harmonikus együttműködés feltételeit hoz­ták létre az üzemek fizikai dolgozói és a versenyekbe hatásosan, eredményesen be­kapcsolódott műszaki értelmi­ség között, nemcsak új, magas erkölcsi alapokon nyugvó vi­szonyt létesítettek a munkás, a munka és a gépek között, hanem fényes perspektívát csidogtatnak meg az egész dolgozó magyar nép előtt a jövőt illetően. Most, amikor nemsokára megkezdődik ná­lunk is az ötéves t°rv új kor­szakot jelentő időszaka, az egyéni versenyek hatalmasra duzzadt tömegmúzgu­ma egyik legnagyobb biztosítékunk arra vonatkozóan, hogy az ötéves terv grandiózus koncepciói maradéktalanul megvalósul­nak, hogy életszínvonalunk emelkedése materiális és szel­lemi téren egyaránt valósággá válik. Még egy szempontot kell kihangsúlyoznunk az egyéni versenyek tömegmozgalmával kapcsolatban Ma már a ma­gyar nép is tudja, hogy a sztálini ötéves tervek az em­beriség történetében páratlan sikerének, idő előtti megvaló­sítójának egyik döntő ténye­zőjét éppen az egyéni versen­gések, az ezek során kialakult sztahanovista munkamódsze­rek jelentették. Amikor Sztá­lin elindította az ötéves ter­veket, az emberi munka, a természet, a gének, energia­­források eddig ismerett°n és fel nem tárt birodalmába in­­du­ltak el S­'tálin veze*°se ala't a Szov?olúvié dolgozói. SfliM taniszt?’at'ik. tö—renn'seik, kezdeteúri vpzác'»?l{« kísérlete­­zéseik á-éu pnil'Ot rrt az is­­meret'en birodal—at menhő­­al*or,ir,V. ó« az rrni-^ri nvi-’P- lőd-új bun­dás ath­roó munka szolgálatába állítaniok. Sok fáradtságba, sok verejtékbe, sok szellemi és fizikai mun­kába került az új munka­módszerek, a sikeres eredmé­­nyek kiharcolása, az ugartö­­rés nehéz munká­ja. A magyar dolgozók — fizikaiak és ér­telmiségiek egyaránt — sze­­rencsés"bb helyzetben van­nak A L’O' tótúniö­k' munka­módszerei, tapasztalai, út­törő munkái rendelkezésükre állnak. Nem kell járatlan úton haladniok, hanem rálép­hetnek a szovjet sztahanovis­­ták, a szovjet tudósok, mér­nökök által feltört utakra. Nemcsak elméletileg segít bennünket a Szovjetúnió, de gyakorlatilag is. Elküldi hoz­zánk lemo'-'l s­»t«l'ár’ovis’á­l, mint legutóbb Pikovot, a hí­res eszterláb­ost, elküldi hoz­zánk legjobb gépeit, mint a bányavéselőgépet, eddig ná­lunk nem ismert hatalmas mezőgazdasági gépeket, textil­gépeket stb Baráti kézből vesszük egyszerűen kézbe eze­ket a géneket, munkamódsze­reket Az eredményről az ezer-ezerháromszáz százalé­kos túlteljesítések tanúskod­nak. Az emberi munkaerő e módszerek segítségével meg­sokszorozódik. De magasabb lesz a kereset is, magasabb lesz az egész mag­ar nép életszínvonala A sztálini mun­­kanyerajánlásoknak és az egyéni versenyeknek ez a mé­lyebb erkölcsi tartalma és el­vben hizlaló ígérete, hogy ötéves tervünknek egyik leg­­fontosabb hajtóereje lesz a sk­ájci munkamegcsanulási és egyéni versenyek tömegmoz­­gáser. Ma: Jutalmazott Irén . Kiadták a vádiratot Bulgáriában a h­azaáruló Kosztov és bandája ellen Szóf­óból jelenti a Bolgár Távirati Iroda. Az állam elleni összeesküvéssel vádolt Trajcso Kosztov és tíz vádlott társa ügyében a vizsgálat befejező­­dött és a Bolgár Népköztársa­ság szóf­ai ügyészsége hétfőn el­juttatta vádiratát az állami Legfelső Bírósághoz. A kormány tagjai fölötti ítél­kezésről s­zóló törvény értelmé­ben — mondja a vádirat —, amelyet a nagy nemzetgyűlés 1949. október 21-én fogadott el, a vizsgálat adatai alapján a szófiai ügyészség bíróság elé állítja a következő személyeket: Trajcso Kosztov Dzsunev, Ivan Sztefanov Hadzslma eev, Niko­­las2 Pav oo Ko eo, Niko'.asz Na­­czev Pe.kov Borisz Andoron Kr szíov, Conu Sztefanov Con­­sev, Ivan Szavon Gevrenoo, Ivan Georgien Tuten, Blagoj Ivanov Hr.dzsipanzon. Vaszü Atanaszov Ivanov, Hja Ivarion Baiaiceljev. Az­zal vádolja őket, hogy az állam ellen irányít­ó összeeskü­vést szerveztek, amelynek az volt a cé­ja, hogy megdöntsék az a kotmányban felál­l­lt tör­vényes hatalmat, továbbá kém­kedtek és hazaárulást követ­tek el. Rosztov aknamunkája és árulása Bűnszövetkezet az országg törvényes kormányának megdöntésére Trajcso Kosztov Dzsunev 1897-ben született. Közíró, volt miniszterelnökhelyettes és a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bizottságának volt titkára. Mint a Bolgár Kommunista Párt «baloldali» szekáriusai troclista csoportjának aktív részvevő ,ét 1931-ben felvették a «baloldali» szektáriusok központi írottsá­­gába 1933-ban és 1934-ben Moszkvába emigrálva, támo­gatta a Bolgár Kommunista Párt kebelében a «baloldali» szektáriusok csoportját és tevé­keny munkát végezve a kom­munista pártok balkáni titkár­ságán, elősegítette, hogy a párt vezetőségéből eltávolítsák elis­mert vezetőit- Georgij Dimitro­­vot és Vaszil Kolarovot. Ugyan­ebben az időben szoros politi­kai kapcsolatokat tartott fenn a trockista Kun Bélával és Valecki Maximiliennel, akit később le­lepleztek. Az ő segítségükkel közeledett Joszip Broz Tito (Walter) jugoszláv emigránshoz, aki szintén osztozott trockista meggyőződésükben. Kihasználva azt, hogy a Kommunista Pártok balkáni titkárságának kitérése volt, azt ajánlotta, hogy Titot bízzák meg politikai tevékenységgel Jugo­szláviában. Kétszínűséggel, mesterkedéssel és azzal a hazug és becstelen nyilatkozattal, hogy elhagyja a «baloldali szektát», sikerült meg­őrizni vezető szerepét a Pártban és visszatérve Bulgáriába, meg­kezdte aláaknázó tevékenységét a Párt kebelén belül Dimitrov új politikája ellen. A rendőrség b fpestifisója 1942. április 29-én az illegális központi bizottság elleni eljá­rással összefüggésben a fasiszta rendőrség le­artóztatta. Letar­tóztatása után tíz nappal, ami­kor Nikolasz Gucsev, a rendőr­ség vezetője kihallgatta, beis­meri, hogy a központi bizott­ság egyik vezetője és legtevéke­­nyebb tagja. Fel­di a politikai barát­it és azokat, akik eszme­társai. E árulja összekötő kap­cs­ikat, valamint azokat a dön­téseket, amelyeket a Párt köz­­ponti bizottsága a német meg­­álló és a Fezoo kormány ré­széről az országba bevezetett fa­siszta politikai rendszer ellen a legidőszerűbb kérdésekre vo­natkozóan hozott Ezenfelül tit­kos együttműködésről szóló nyi­latkozatot írt alá a rendőrség­nek. Árulásával és kapituláció­­­­val elérte, hogy a halálos téte­lét életfogytiglani börtönbünte­tésre változtatok, ugyanakkor, amikor a monarchofasiszta tör­vényszék ezt a büntetést fenn­tartja a hat másik politikai ve­zető esetében. Ezeket, bár ke­vesebb akk­vitást fejtettek ki, 1942. július 23-án kivégezték. Péletében a katonai törvényszék kijelentette, hogy Kosz­ovra ,a ,áó­olt kínos családi viszonyai­ra, rossz egészségi állapot­ára és ideológiai zűrzavarára tekintet­tel» nem mond ki ha­­los ítéle­­tet. A valóságban a törvényszék­­által eredetileg tervbe vett halá­­los ítéletet Nikolasz Mikov tá­bornok hadügyminiszter által a bíróság elnökének személye­sen átnyújtott parancsára változ­tatták életfogytiglani börtönre. 1943. szeptemberében a ple­­veni börtönben megújítja áruló kapcsolatait Gesevvel és az utóbbi parancsára defetizmussal telített levelet küld a Bo­lgár Kommunista Párt illegális köz­ponti bizottságának, amelyben javasolja, hogy a partizánalaku­latok tartózkod­janak erélyes akciótól a hódító német fasisz­ták elleni harcukban. Hasznot húzva a «szilárd és férfias» kommunista hírnevéből, amelyet a rendőrség támogatása folytán élvezett, 1944. szeptem­ber 9-ének másnapjén sikerült neki csalárd módon magához kaparintani a Bolgár Kommu­nista Párt kölnon­i bizottsága titkárának vezető állását. Az 1944. év vége felé bűnös kapcsolatokat sző az angol kém­­szolgálattal, William Dailey ez­redes közvetítésével, akinek uta­sításait és tanácsait később a bolgár állam ellen irányuló fel­forgató tevékenységében ponto­san követi. A vádirat ezután felsorolja Ivan Sztefanov egyetemi tanár volt pénzügyminiszter, Nikolasz Pavlov Kolen építész, a Bolgár Kommunista Párt politikai bi­zottságának volt adminisztratív titkára, volt helyettes építésügyi miniszter, Nikolasz Nacsev Pet­­kov, a gazdasági és pénzügyi kérdések állami bizottságának volt elnökhelyettese, Borisz An­dor­­ Krisztov, volt szovjetúnió­­beli kereskedelmi képviselő, Ale­­ri Sztepanov Consev, a Bolgár Nemzeti Bank volt elnöke, Ivan •A bíróság elé állított sze­mélyeket az alábbi bűnökkel vá­­dolom: 1. Trajcso Koszton vádlott — aki 1942. óta a rendőrséggel állt kapcsolatban, majd az angol kémszolgálattal — Nikolasz Pav­lov vádlottal, akit a múltból mint rendőrügynököt ismert és Ivan Stef­non vádlottal, az an­gol kémszolgálat titkos munka­társával egyetértésben 1944. szeptember 9-ét követően részt vett annak az összeesküvésnek a megszervezésében, amelynek célja volt, hogy m­egdöntse Bul­gária demokratikus államrend­jét. A Trajcso Koszton, Stefanos és Pa­vlov összeesküvő közpon­tot alakítottak és bűntársaik bűnös ténykedései élére álltak a cé­ltól, hogy megdöntsék az or­szág törvényes kormányát és azt Trajcso Kosztov bűnös kor­mányával helyettesítsék. 3. Trajcso Kosztov, Stefanov és Pavlov, nemkülönben N.kulasz Na­csev és Ivan Gevrenov vádlottak a bűnös összeesküvésbe új bűn­társakat szerveztek a gazdasági, pénzügyi és más adminisztratív ágazatok tisztviselői közül. 4. Trajcso Kosztov, Pavlov Stefanov, Nacsev és Gevrenov, Ivan Tuten, Conu Consev és Bo­risz Krisztov vádlottakkal együt­tesen káros ténykedést fejtettek ki a bolgár nemzetgazdaság te­­rületén azzal a céllal, hogy alá­ássák a népi hatalom gazdasági alapjait. A) Bem osztották az ország ipari, mezőgazdasági és pénzügyi munkáját, szabotálták az állam gazdasági tervének végrehaj­tását, nehézségeket kel­tettek a városi és vidéki lakos­ság létfontosságú élelmiszerek és egyéb termékekkel való ellátása körül. B) Megkísérelték megzavar­ni a gazdasági, kereskedelmi és egyéb kapcsolatokat Bulgária és a Szovjetúnió, valamint a népi demokráciák között, hogy meg­fossza országunkat a Szovjet­únió nagylelkű és érdekmentes támogatásától, hogy elválassza a szocialzmus és a rém demo­kráciák országainak táborától és országunkat az angol és ameri­kai imperializmustól függővé tegye. 5. Trajcso Kosztov vádlott az angol kémszolgálat utasítására bűnös, titkos kapcsolatot létesí­­tett a jugoszláv vezetőkkel. 1944. végén Karde­je, 1945. elején Gyilasszal, 1946/47-ben Banko­­viccsal és Titáné Megegyezett velük, olyan ténykedésre vonat­kozóan, amelynek célja az volt hogy Jugoszláviához történt kapcsolásával megfossza Bulgá­riát nemzeti szuverenitásától, te­rületi integritásától és független­ségétől, hogy lekapcsolja a Pi­rini-vidéket és azt Jugoszláv- Macedóniához csatolja. Koszton vádlott azonkívül titokban meg­egyezett Tito fasiszta vezéri klikkjével, hogy megváltoztatja Bulgária külpolitikai irányvona­lát, hogy elszakad a Szovjet­uniótól és a népi demokráciák­tól és az angol-amerikai im­pe­rializmus gyarmatává alakítja át. Stefanov vádlott bűnös egyet­értésben volt K­rdelj és Gyikisz jugoszláv vezetőkkel­­. Koszton vádlott Titóval, Kardeljjel, Gyi­asszal és Banko­viccsal folytatott megbeszélései­nek eredményeképpen és Szte­­fanov vádlott kardellje tört­nt megbeszélésének eredményekép­pen együtt kidolgozták az elő­készítő terveket, amelyek a kö­vetkező célokra irányultak: aj Megdöntik a Bolgár Nép­köztársaságnak a nép akaratá­ból megválasztott törvényes kormányát. b) Jugoszlávia katonai segít­ségével erőszakkal kezükbe ke­rítik a hatalmat. c) Letartóztatásba helyezik és fizikailag megsemmi­stik Dimit­rov elvtársat, a kormány és a bolgár nép fejét­­. A fasiszta Titóval és leg­bensőbb munkatársával, Ggia­z­­szal és Bankoviccsal egyetértés­­ben Koszton vádlott, felhasz­nálva minizterelnökhelyettesi tisztségét, megteremtette Bulgá­­riában az aknamunka és kém­­tevékenység feltételeit a jugo­szláv kémszolgálat megbízottai — B­agoj Hidzip­azov és Va­szil Ivánov vádlottak­­ számá­ra, akiket Belgráditól és Szkopjéból különleges feladat­tal küldtek Bulgáriába, vala­mint Hja Bai­al­a­iev vád­olt, ju­goszláv kémü­gynök számára. 8. Jiadzsip­azov ind­olt bel­grádi utasításra eljárva, a jugo­szláv kémhálózat é­én á­lt, ezen­­kívül Baia­c­­ev és I­anov vád­lottakkal egyetértésb­en demora­lizáló tevékenységet fejtett ki a Bolgár Népköztársaság mace­dón alattvalói kö­z­t. Ivánon vádlott a szófiai jugoszláv nagykövetségen hivatalos diplo­máciai állást elfoglaló jugos­z'áv kémügynökök — Z'firovs­­ki és Momec'ilovics — közvetítőéves rendszeresen titkos értesülése­ Gevrenov volt iparügyi minisz­tériumbeli igazgató, Iván Geor­­gijev Tuten volt külkereskede­­lemügyi minisztériumi igazgató, Blagoj Ivanov Hadzsipanzov, a bulgáriai jugoszláviai nagykö­vetség volt tanácsosa, Vaszn Atanaszov Ivanov, a Bolgár Kommunista Párt propaganda­­osztályának volt beosztottja. Hí­ja Ivanov Barab­aliev, a szófiai városi építésügyi csoport volt politikai főnöke, bűneik A vádlottak valamennyien a bolgár fajszt­i rendőrséggel áll­tak kapcsolatban, annak idején feladták a kommunista mozga­lomban do­gozó U­rsa­k­a, an­gol, amerika, és egyéb kémszol­gála­­ti ár­ak kapcsolatb­a állam­­titkokat szó­vá tettek­­ ezeknek a kü­földi hírszerző csoportoknak. Az utolsó kát vádlott a­ttasa kémszo­gála, szófiai irányt­ó­val is szoros kapcsola­ti tartótt és állandó kám­értesüléseket szerzett a ju­goszlávok szántára, továbbá ak­namunkát folytatott Macedónia egy részének Bulgáriától való el­­szakítása és jugo­szláviához való kapcsolása érdekében.

Next