Magyar Nemzet, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-02 / 28. szám

Csöfltriffle, 1950 febraSp 2- Magyar Netszet A KÍNAI NÉPHADSEREGGEL ds győzelmek útján már KONSTANTIN SZIMONOV NAPLÓJÁBÓL m ImraiBininin­H Kín- és apróhirdetések f BÉRÉN­Q£2ás W Bútor Király-utca 112. (lövöl­de-térnél) ‘Hálók, kom­binált és bőrgarnitúrák, egyes darabok alkalmi árban Győr­nél. 155 Rek emlék, kilienfélék jó kisipari munka olcsón Zichy Jenő utca har­minchárom kárpitosnál. Bútorért I.FGTflBRVT FIZET STEING'SZER. Te'ek'­­lér S. Telefon: l?,S—Sz« Sodrony ágy hetét, ccőbú­tor ÖS'Zecsitkó?áffv leg­olcsóbban javítást vál­lal. Prohászka Z­ihy Jenő utca negyvenhat. Használt hálószobát vagy kombináltat vennék. Kazár­ utca öt. Asztalos. Bútorig" UU­­UIOS háztartásért­­.KOM­AGASAB3 AHAT fizet. Telefon: 110-8*6. FUCKS Irodabútor!, kombivá!­ és hálószobákat, min­denféle bútorokat ma­gas áron vesz Fekete. Teleki-tér 159. Telefon: 542—631. BÚTORT, RUHÁT SZŐNYEGET MINDENT VESZEK Hazat*. Vili.. v an ann Kohói Anna. 2­0—4-ig. ITJ -HJ'í Moder tálaló ebédlő­­asztal eladó. Szent Ist­­ván-körút 2. I. 1. Miliútorok, ebédl ók hálók úriszobák kom­­­náltak éeeves darabok *sz alkilmi árban Ró­zsa n. harmincnyolc/B 'Király-utcánál.­ Hade? Cse-esmve kombinált­­szoba Priváttól eladó érdeklődés telefonon refftre! 10-i* és d. u 3—5-tíz: 328—738. Fbédlffhűtor modern -ima 10 drb-ból. 2800 forint. XIV. Czobar­­utca 44fb. Bútorok, hálók, kombi­nált szobák, úriszobák,­­pves bútorok ló mínó- kévben, fizetési kedvez­mménnyel la kaphatók: Akácfa utca hét szufe­­rén. Gerstl. VESZEK LEGMAGASSBB áron mindent?!’ hát­ rf. hálót. komoná’ta!. Irodaberendezés!. sim­­on és azonnal jővök r.: 142 278 FUCHS Ak­ik asztalok, komód, olcsón eladó. Szív-utca 46, fsz. 4. Kisipari út kétszemé­lyes rekamié olcsón. Rózsadomb. Vérh­a­lom­­tér slb. Garázsban. Kombinált szoba, gyö­nyörű garníbm­áv. Tálé­ban olcsón eladók. Rá­­kóczi-út 27/a. L négy. T­álfTyvendeZő. Nagyméretű tölgyfa­rolós iratszekrény eladó. Városház-utca tizenhat, I. kettő. Míg használt kétfekhe­lyes rekamié, két fotel négy szék, kitűnő álla­potban sürgősen eladó Práter-utca 73. Házfel fl^vefű.­____ E’adó háromajtós szék­rény, kredene. sezlor ‘delekkel. Sziv-utca tizenhat, földszint négy. Faragó. y Szőnvgfl fr Per^a­ zomre*. Tebris 360x245. három ki­ehb olcsón eladó. Po^ma­­piczky-u. t­izenhét I. 2. Eladó asztaltűzhely két karikával, sütővel. II.. Fernczi-út 11. fsz. & I­odaV­orziásból író­asztalok, iratszekré­nyek, székek amerikai H­atinc-kálvhs stb. el­adók. Di­gél. Teréz­­körút 5. SZŐNYEGET Tsopottat fel most má­sn* áron SZENTGYÖRGYI /fel-u.­­6.2. IBS 616 Szőnyeget hibádat is (vidékről Wi PONYVÁT Mlröndőt magasan ve5* Preund. Km-u. 1?. II.­­* Tel.: 137—845. 135—812 Gyönyörű keleti és ma­ayar nercsaalónyegek olcsón e'adők. Rózsa­­utca nyolc. Isit kettő. Markovit*. 31 Egyéb herendik Csillárt VoceT­esflár-Oz'emtöl. Részlet, favi­tás, fe’iWetfezé«. Alkal­mi vételek. Mária Te­­rézia-tér eov.­­ Vennék vHlany fürdő­szoba bovlert és vil­­lony tűzhelyet. Telefon: 222—543. HANGSZER : MMHMfel *zakbírá!atot vétel-e ládát* nál szakszerű­e n vécéi Ba?w­tos Dezső Bécsben vé** zett hangoló. Laure^ cervGloss tanítvány!» Eötvös-utca 23/b T«4 f 112-110. Perzsa és másfajta sző­nyeget magas áron ér szék. Ceglédi, Sztálin út 55. Tel : 421—615. Mindenfajta siem­enel­vétele. e’adása: lTng?ár Krály-utca tizennégy Tel : 226—424_________­­ Eladók beleli és ma­­­­gyar szőnyegek. Fran­­­­kel. Wesselényi-utca hu­szonkilenc. S­ót f­ell pofokat, pulto­kat, galériát, egészséges deszkát veszek. Tel e- f3n: 3 35-5 35. A. E. G. valamel hű rő­­cén külön, kompresszo­­ros éves garanciával, p rima ,eta^ó. IT*I. K.­­•4 v­etca 50. Telefon: 22-333._______________ ’Csőszekrényt 110 Volt a háztartásom részére eresek «Frirtida­ re 040* elicére főkiadóba. LBtiberrrer—Glo^s rő­­v d bécsi zongora el­adó. Rottenbiller-utca 21. II. 12 Vennék zongorát pia ni* nót sürgőben priváttól! Telefon: Négyszázhu­s­zo­n­h­at—ny­olcszáz: izen­g ki* m­e-Z^ngora. V.*őnő kűVö ÜT 2,500.—. Márkás zon*** rák. pianinók fe’tsiná ol­csón ka^a‘m n*es h tél­re isi nákór’d-űt ölvén* zongora*eremben. Használt á’és kamraáll- Vennék egy pianinót ványt vennék, egy méte- vagy zongorát! Telefonj re« nagyságban. Telefon 110—823 Erzsébet-körút 382-393. tzettő. Traf.k. ... Az ellenség gyűrűben A Henjantól délre­-Ra*M. Huanszei tartomány székhe­lyéhez, Huinlihez vezető or­szágúton és vasútvonalon az ellenség ténylegesen szem­­benáll a 4. hadsereg csapa­taival. A front egészen közel van Henjanhoz, de a helyzet teljesen stabil: egyelőre egyik fél sem támad komolyan. — És mennyi ideig tart ez a stabil helyzet? — Minél tovább, annál jobb — mondja Lin-Bao. — Csak akkor indítunk itt tá­madást, ha észrevesszük az ellenfél kezdődő visszavonu­lásának jeleit. Ezek a jelek pedig csak akkor jelennek meg, ha az ellenség észre­veszi a teljes körülzárás ve­szélyét. És minél később veszi ezt észre, annál keve­sebb valószínűsége mar®­* ar­ra, hogy kitörjön a gyíl­üből Ezért az arcvonal középponti szakaszain egyelőre igen csendesen viselkedünk, ne­hogy megijesszük őket.­­ És van valami valószí­nűség arra, hogy az ellenség mégis ki tud törni a gyűrű­ből? — kérdem. — A mi csapataink hihe­tetlen gyorsasággal haladnak előre — válaszolja Lin-Bao, — annak ellenére, hogy ne­héz hegyi területen folyik a támadás, ahol vagy nincsenek utak, vagy teljesen tönkre vannak téve. Gyorsan me­gyünk előre és már most is nyugodtan mondhatom, nem hagyjuk, hogy a huanszeini Kuomintang-csapatok egye­süljenek Szicsuanba­n és Junanban tartózkodó csapa­taikkal. Ami meg a vietnami határt illeti, egyelőre nyílt kérdés marad, hogy sikerül-e elvágni tőle az ellenséget vagy sem. Majd eldöntik a kérdést a következő két há­rom hét eseményei. — Tudjuk, a Kuomihtang tárgyalásokat folytat a fran­ciákkal, hogy engedjék be csapatait Vietnamba, miköz­ben arra hivatkozik, hogy a franciák felhasználhatják őket a vietnami kommunis­ták elleni harcokban. Magá­tól értetődik, hogy az ilyen perspektívák nem túlságosan tetszenek nekünk — mondja Lin-Bao és először látom mosolyogni. — Mi minden­esetre minden tőlünk telhe­tőt megteszünk, hogy előbb érjünk a vietnami határral mint a Kuomintang csapatai, bár éppen kétszer olyan messze vagyunk még tőle, mint ők.­­— Azok a csapatok, me­lyeket Huanszei tartomány határainál akarunk körül­keríteni és megsemmisíteni, mintegy 180 ezer reguláris katonából és 120 ezer főnyi helyi fegyveres rohamcsapa­­tokból állnak. A csapatok vezére Bai-Csun-Szi tábor­nok. Hallott már róla? A kérdés nyomában eszem­­be jut néhány rövid általá­nos adat, melyet még Pe­­kingben kaptam, mielőtt dél felé indultam. A legvéresebb hóhér BaiCsun-Szi tábornok a régi huanszini Kuomintang­­klikk egyik főkolomposa, melynek vezére, Li-Csun- Szen, Csungkaj Sek ’„elinek“ jelenlegi helyettese, aki most Bai-Csun-Szi-vel együtt szin­tén itt délen tartózkodik. 1927-ben ez a Bai-Csun-Szi fojtotta vérbe a sanghaji fel­kelést és röviddel ezután a Kuomintang vezérkarának helyettes főnöke és Hunszi tartomány tényleges diktá­tora lett Most a délkínai Kuomintang-csap­atok főpa­rancsnoka és ugyanakkor az egyre vándorló nankingi a csunkingi,­ és a csuda tudja még hova költöző kormány hadügyminisztere. Mikor Pekingben jellemez­ték előttem, azt mondták róla, hogy semmi áron sem adja meg magát és kemény harcok várnak a felszabadító hadseregre az ellene vívott küzdelem folyamán. Nemcsak azért mondták, mert Bai­Csun-Szi talán a legmegve­­szekedettebb reakciós kínai és a kínai nép leg­éresebb hó­héra, hanem azért is, mert Bai­ Csun-Szi 20 éve ül Huanszi tartományban, itt halmozta fel kincseit , me­lyek a többi Kuomintang-ve­­z­érrel ellentétben az ő ká­rára — nagyrészt mozgásba nem helyezhetők. Ez pedig nyilvánvalóan minden más Kuomintang-vezér eddigi el­lenállásánál dühösebb véde­lemre készteti. Ezekre az adatokra korlá­tozódtak a Bao-Csun-­Liui tá­bornokra vonatkozó értesü­léseim. Lin-Bao elvtárs eze­ket az értesítéseket Bai-Csun- Szinek katonai és politikai jellemzésével egészítette ki. —­ Tisztában vagyok azzal — mondta Lin-Bao, hogy Bai-Csun-Szi aránylag a leg­tehetségesebb Kuomintang­­tábornok —, ami egyébként nem jelent túlságosan nagy dicséretet. Kétségtelenül sok­éves katonai tapasztalatok­kal rendelkezik és minden más Kuomintang-tábornoknál jobban ért a hadvezetéshez. De tekintettel arra, hogy had­seregéről tökéletesen világos, hogy nyíltan a nép ellen for­dult és hogy a Kuomintang, mint párt, már teljesen fel­bomlott — a hadihelyzet egyáltalán nem az ő javára szolgál, így lényegében sem­mit sem számít az, hogy ki­nek van valamivel több, vagy kevesebb katonai tehetsége. Bai-Csun-Szu, mint tartomá­nyi politikus, különösen cini­kus és határtalan demagó­giája által válik ki a többi Kumintang-tábornok közül. Minden szégyenkezés nélkül és a legtolakodóbb módon éveken át esküdözött, hogy hű marad Szun-Jat-Szen há­rom elvéhez, a valóságban pe­dig a «rugalmasabb» kor­mányzás céljából saját elveit tartja szem előtt és lényegé­ben egy kézbe egyesítette a hadsereg, rendőrség, az admi­nisztratív hatalom, de még az iskola-oktatás vezetését is. A tartományi főnök, tartományi rendőrfőnök és a tartományi iskolák igazgatója — ez az a «Kuomintang-háromszög», mely kezében tartja a tarto­mány vezetését. És ugyanez a háromszög vezeti Bai-Csu-Szi reakciós helyi rohamcsapa­­tait, melyek tisztjei földes­­urak, a környezeteikben lévő, tőlük függő hivatalnokok és a kulákok többsége. — Bár mintegy 120 ezerre tehető ezeknek a csapatoknak állománya, nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni gyenge harcképességüket. , De akár így, akár úgy van, elég dolga lesz velük hadseregünknek és a hadseregünk után vonuló civil szerveinknek. Ami pedig Bai-Csu-Szi reguláris csapatait illeti, számos régi katonai ká­der akad bennük, akiknek katonai tudása jóval fölötte áll a közepes Kuomintang­­tisztek tudásának. Bal-Csun-Szi, akárcsak Csaragkajsek — aki cseppet sem eredetibb nála —, azzal tartja hadseregében a lelket, hogy újabb amerikai kölcsö­­nökről és fegyverekről, Ame­rikának a kínai kommunis­ták és a Szovjetunió elleni fegyveres intervenciójáról és a legrövidebb időn belül kez­dődő harmadik világháború­ról szónokol. Egyébként ka­tasztrofálisan csökkent az általános politikai és kato­nai helyzet hatására azoknak a száma, akik még beveszik ezt a propagandát. Körülbelül ezekkel a sza­vakkal jellemezte Lin-Bao elvtárs a fronton ural­kod­ó helyzetet és a 4. hadsereggel szembenálló ellenséget,­­ már ha eltekintünk a tol­mács kisebb pontatlanságai­tól. Azután, mint olyan em­ber, aki nem szereti az időt vesztegetni, mindössze egyet­len perc szünetet engedélye­zett magának arra, hogy né­hány korty forró teát igyék és kijelentette, hogy ideje áttérni a második kérdésre, a hadsereg eddig megtett harci útjára. A deszki gépállomás nyerte Csongrád megyében az őszi me­zőgazdasági munkák során a vármegye vándorzászlóját. Az egyéni versenyben Rosztl Fe­renc győzött 106 százalékos tel­jesítménnyel. MUZSIKA hangversenyei: Somogyi Béla­ út 10. Tel. 188-353 OPERETT ÉS EMETT-EST Szombaton, 4-én, a Főv. Zene­kart vez.: VÁRADI László. Leg­jobb operettek és balettzene. Közr.: OROSZ Júlia, NAGYPÁL László. Zeneak. 8. Radó Ágnes és Waorta Wu­ko­­mirszka matinéja vasárnap, 5-én 7. 11. Jegyek 2—8 Ft DJ IDŐS DALAI 5-én, vasárnap, Zeneak. 8.;Közr.: KARÁDY Katalin, LANTOS O­i­­vér, HARSÁNYT együttes, GENCSY Sári, JOVICZKY Jó­zsef, LACKÓ Mária, BENCZE Miklós, MINDSZENTI Ödön, SZENDRŐ Mária,­­MENYECS­KÉK., hajdú páter, Geran Lajos, BRUNSWICK-kórus, SA­­ROSI—ZSUDL Jegy 3—16 Ft KLEIBER HÉTFŐN vezényli a FILHARMÓNIÁT. (Bérlet II ) Mű áron: Mozart: g-moll, Schubert­ , VII. szimf. Web­­er-müvek. Néhány jegy. a FŐVÁROSI ZENEKOR 8EEÍHOVEH BÉFZETE 3 est a Városi Színházban. Vez.: FEP­ENCSIK, KOMOR, SO­­MOGYL I. est 7-én, vez.: KO­­MOR. Néhány bérlet 15—23 Ft ix. színfana­mm vez. 11-én a Főv. Zenekarral. NAGYZENEKARI BÉRLET III. Jegyárusítás szombattól s Páprád, január hó (A Magy­r Nemzet kiküldött munka D­ánától.­ s A napsütésben szákrázva ra­gyog a hón­ epe) a mezőkön. Ko­pasz fák és behavazott falvak. Csak a fővonalakon lehet köz­­lekedni, ahol a kotrógépek az országutakat felszabadították. Ormánság. A nyugati szélén kis falu: Páprád. Mi lehet itt, ahol — úgy tartották számon — megrekedt az élet, külsőleg, bel­sőleg egyaránt? A páprádi gépállomáson, amely 1948 novemberében ala­kult, dolgozik Benke Júlia, az elsők egyike, aki áttörte a nők­­ hivatásáról, vallott konzerva­tív felfogást és megmutatta, hogy a férfias munka területén is egyenrangú, ha nem értéke­sebb teljesítményt tud felmutat­ni, mint a nadrágosok. Csikorgó hidegben, nagy ke­rülővel jutunk el a kis faluba. Egyeben utcáját két sorban szegik a házak. Az egyikben van a traktor!Mák szállása, az iroda, szóval a falu központja. Nagy a jövés-ments. Míg eliga­zítjuk a dolgunkat az ál­omás helyettes vezetőjével, S­chó Ár­páddal, vagy tíz ember nyomja le a kilincset, hozakodik el valami üggyel, kérdez ezt, azt A házba nyitott pitvaron le­­het bejutni. Balról van a kis iroda, amelyben vaskályha bir­kózik a hir­egee!. Jobbra kony­hába jutunk. A tűzhely mellett váltig érő, fekete nyírott hajú lány áll. Két szél®* kantár tar­­totta nadrágban. S főz. Nyilván nem szeretheti a kuktákat, mert kizavart bennünket. Szabó Árpáddal cinkosan összenevetünk. — Megállja a Julila a főző­­scanállal a kezében, meg a traktor kormánya mellett is a helyét — mondja büszkén, mintha csak a lányát dicsérné. — Az őszi szántásban a köze­pes nagyságú MÁVAG traktor­ral ő érte el a legjobb teljesít­­ményt. Azt nem bánja, ha a traktoron ülve megbámulják, de a főzésnél nem tűri a kíván­csiakat. Vagy az ebéd fött meg vagy segítsége akadt, mert a 27 éves Benke Júlia a látogató őrére mégis csak kibújt a konyhából s bejött az irodába. — Mondja el a történetét an­nak, hogyan lett traktorista! — Piskós lány vagyok, egy szál gyereke szegényember apámnak — mondja szomo­rúan, mintha fájna neki, ahogy a régi időket felidézi magában. — Már kis iskolás koromban az a sors jutott nekem is, mint a többi falusi szegény lánynak: a korai dolog a ház körül, később, mikor elbírtam már a kapát a mezőkön. Pár hold föl­dünk, ahogyan szokták mon­dani, ahhoz sok volt, hogy éhen haljunk mellette, kevés, hogy boldoguljunk rajta. Ha­mar megdolgoztuk, de amit ho­zott, ahhoz napszámban más cselédjeként kellett megkeres­nünk a többit. Egész huszonhat éves koromig otthon éltem, nyomorral és a vágyaimmal küszködve, a vágyaimmal, ame­lyek többet akartak, mint amit a sors adott. Elhallgat, hogy visszakeresse az árnyakat, amelyeket feldér­­tünk. — Lássa — mondja aztán hirtelen szenvedélyes csengéssel a hangjában — szüleim mégis ellenezték, amikor a gépállomás megalakulásakor, engedve érzé­semnek, mindjárt idekívánkoz­tam. — Egyévi harcba telett, amíg meggyőztem őket, az én sorsomat úgy írták meg, hogy nem a régi asszonyok útján kell járnom. Nem mondom, ez az út is elég nehéz út volt. Fel­vettek a gépállomásra, segéd­­traktoros lettem, aztán mikor látták, milyen szeretettel csiná­lom, töröm magamat, s miután itt megtanultam, amit megtanul­hattam, elküldték Budapestre, a Hofherrbe, tanfo­gamra is. Azóta mint traktorvezető dol­gozom. S boldog vagyok. Ami­lyen még sohse voltam életem­ben. Úgy érzem, a huszonhét év, amit éltem eddig, nem is volt igaz. Nekem ez kell rá­ülni a traktor nyergére, megin­dítani a gépet, hallgatni a dü­börgését, irányítani és érezni, tudni, hálni, hogy engedelmeske­dik. Nekem. A nőnek. S járni a határt, hasit­ani a gépem után kapcsolt ekével a földet, míg felettem d­afol a pacsirta, járnak a könnyű szelek, kitágul a határ s én minden porcikám­­ban érzem, hogy nagy és fon­tos munkát csinálok: a kenye­ret segítem előteremteni eddig küszködő, nehéz sorban élő pa­rasztembereknek. Engedjen meg egy prózai kérdést is: Mennyit keres? — vetem közbe szinte félénken, hogy félbe kell szakítanom ezt a lobogást. — A főszezonban, teljesít­ménybér alapján dolgozva, volt olyan hét, hogy 200—300 forin­tot is kerestem. Most, télen, persze kevesebbet. — Maga is részt vesz a többi traktorista téli munkájában? — Hogyan telik el egy-egy­­ napja — A délelőttöm jórésze azzal telik el, hogy főzök a gépállo­más személyzetének, de ha az én brigádomra kerül a sor, akár a gépek javításában, akár az időszerű munkák végzésé­ben, silózásban, kukoricamor­­zsolásban stb , akkor én is ki­veszem a részemet a munká­ból, mint a többiek. A délutáni foglalkozásokban aztán egészen ott vagyok. A politikai, mező­­gazdasági, technikai iskolázás­ban napról-napra előre kell haladnunk. Amikor ez meg­van, rendesen négy óra után, jön a többi Részint előadá­sainkat készítjük elő, amit majd itt-ott, rendesen kiki a maga falujában laktunk, min­dig egy-egy aktuális kérdésről, részint a kultúrcsoport közös munkájában veszünk részt, színdarabot tanítunk, hogy falu­járásunk során nee valljunk szégyent. Unatkozni itt igazán nem lehet. — Kielégíti magát ez az élet? — Ez a téli? Ez nemi Alig várom már a tavaszt, hogy újra M­éregbe lehessen szállni e ne ei a határnak A trakto­ron. Őszintén szólva, bár télen is van mivel elfoglaljuk ma­­gunkat, mégis sokszor szi. t® azt hiszem belebetegszem, ha még sokáig kell várni a tavaszi munkákra. De ez csak hangu­lat. Az azonban, hogy gép nél­kül az én életem nem lenne teljes, szent és igaz beszéd . Na, de nem azt mondja-e mindezzel, hogy női traktoris­tának is születni kell? — Lehet. De akkor barát­nőm, a magyartelek, Gyuris Mária is rászüleett, pedig arról tudom, hogy magam beszéltem rá, jöjjön, álljon be. Ejött, itt van, most segédvezet és — velem együtt — nem hiszem, hogy akadna valami, amiért hagyná a gépállomást. Ha ped­ig mi így feltaláljuk magunkat eb­ben az újszerű munkában, miért ne találná fel más is? Aki csak nem puha, elkényeztetett, nő és szereli a természetet, az közénk való. Férf munkára. — Ami holnap már nem lesz férfimunka Hanem éppen olyan közös területe a kenyérkeresetnek, mint a többi pálya, ahol már együtt dolgoznak a nők a fér­fiakkal így beszélt a páprádi gép­állomáson a piskói Benke Júlia, egy csípős téli napon, amikor a falvak többségében még a régi, csendes mederben foly­­dogál az élet, nemcsak azért, mert ku­pa kémé­s idő van, de mert új medret vájni fárada­lommal is jár, szokatlan is, merészség is kell hozzá. A Benke Júliákban, lám megvan a merészség. Most m­eg talán megcsodálják bátorságá. Hol­nap már természetesnek veszik. Aminthogy az is... Zikó Gyula A M«Cr»r KtSzIBny február 14 -20 szám­l­a köve kezd rendeleteket közli: A Magyar Népköztársaság miniszter­­tanácsának rendeletét az Állami Színházak Nyugdíjintézetének és a Színészek Országos Nyugdíjintézetének megszüntetése, valamint a színházi munkavállalók nyugdíjügyének rende­zéséről, az Arbaóság rendeletét a vágóborjú, valamint az abbó! kiter? melt hús, belsőségek és mílléktí?*,'' mi kék árának megállapításáról, a*­­ Országos Tervhivatal elnökének r?n--/ - deleté, az 50.C00/1946. Ip. M. ss. rendelettel elrendeli egyes cikkekre vonatkozó készlet-bejelentési kötelezett­ség megszüntetéséről, a pénzügymi­­nisz­er rendeletét a szállítóvállalatok által fizetendő közlekedési forgalmi­­adóról, a földművelésügyi miniszer rendeletét a szőlő- és gyümölcsgaz­­dálkodás egyes kérdéseinek szabályo­zásáról, a népjóléti miniszter rende­letét a ragályos és heveny­­erítő betegségek elleni védekezés költségei­ről szóló kimutatás készítésének meg­­szünteéséről. Elindult szerdán reggel a fe­­rencvárosi pályaudvarról a­ négyezredet «kétezertonnás vo­nal], amelynek 89 kocsiból álló szerelvényét Farkas Ferenc moz­­donyvezető vitte Debrecenbe. Ebből az alkalomból Lukács Péter, a vasutas szakszervezet, Tölgyes Lajos pedig a MÁV, vezérigazgatóság nevében mél­tatta a mozgalom jelentőségét. Tengérkörzetekre osztották fel az ország területét, s meg­­állapítják az állattenyésztés mi­nőségének javítása érdekében, milyen állatfajták felelnek meg az illető körzet adottságainak. Az állami gazdaságok aztán en­nek megfelelően adják ki to­­vábbtenyésztésre az álatokat. BENKE JÚLIA, A TRAKTOROS LÁNY

Next