Magyar Nemzet, 1950. május (6. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-13 / 110. szám

21 Szakítás a titóista árulókkal W. Baumgart (Demokratikus Német Köztársaság) a Posta, Távíró, Telefon és Rádió Dolgozói Nemzetközi Szakmai Szövetségének titkára a Szakszervezeti Világszövetség II. Kongresszusa és a Nemzetközi Szakmai Szövetségek alakuló értekezlete határozatainak végrehajtásáról beszélt. A szónok ezután a szakszervezeti mozgalom mindenfajta szabotértől és ellenségtől való megtisztításának fontosságát hangsúlyozta, különösen ami a jugoszláv szakszervezeti vezetők ügyét illeti. Határozati javaslatot nyújtott be a konferenciához, hogy a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága határozott formában és véglegesen szakítson meg minden kapcsolatot a jugoszláv szakszervezetek áruló vezetőivel. Ezzel még szorosabbra fűzzük a világ dolgozóinak egységét és erősítjük a béke fenntartásáért folyó harcot — mondotta Baumgart. — A határozat emelte ki, hogy ez a lépés nem irányul a jugoszláv munkásosztály ellen és fejezze ki azt a biztos meggyőződést, hogy a jugoszláv dolgozóknak sikerülni fog lerázni magukról jelenlegi vezetőiket, a béke és szocializmus ügyének ezen árulóit. A. Burski (Lengyelország), a Textil és Ruházati Ipar Nemzetközi Szövetségének titkára hangsúlyozta, a Szovjetúnió és a népi demokráciák gazdasági és szociális vívmányai széles körben való népszerűsítésének szükségességét a tőkés országok dolgozói között. S. Moraru (Románia), a Közlekedési Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetségének titkára a tőkés és gyarmati országok közlekedési dolgozóinak harcát ismertette a gazdasági és szociális helyzetük megjavításáért, valamint a béke megvédéséért. A Nemzetközi Szakmai Szövetség feladata ezen országok szakszervezetei harcának támogatása. Ezután ismertette, hogy a Szovjetúnióban és a népi demokráciákban a közlekedés dolgozói nagy lelkesedéssel veszik ki részüket a kommunizmus, illetőleg a szocializmus építéséből. Életszínvonaluk rohamosan emelkedik. A Közlekedési Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetsége lendületet adott a békebizottságok munkahelyeken való megalakításának. kell lenniök az amerikai háborús gépezetnek. Az Amerikai Gyáriparosok Nemzeti Szövetsége 5 millió dollárt fordított a pedagógusok megnyerésére irányuló munka számára. Ilyenmódon — hangsúlyozta a szónok — a pedagógusok küzdelme azonos az ipari munkásoknak a nagytőkésekkel szemben folytatott harcával. A Szervezet Végrehajtó Bizottsága javasolta: indítsanak versenyt a különböző országok tanítói és tanárai között, hogy melyik ország pedagógus szervezete tudja a legnagyobb számú aláírást gyűjteni az atomfegyver betiltását követelő felhívására. A mondottakat összegezve Delanoue hangoztatta: kell, hogy a pedagógusokat jelenlegi súlyos küzdelmükben egy nagy eszmény hassa át. Ez a nagy eszmény ugyanaz kell hogy legyen, amely a munkásosztály mozgalmát lelkesíti és amelyet csak a Szovjetúnió és a népi demokráciák tudnak eléjük állítani — csak az ő példájuk tudja a nyugati országok nevelőire átvinni az élet és az ifjúság szeretetét, mely harcuk sikere szempontjából nélkülözhetetlen. Di Vittorio és Louis Saillant távirata Trygve Liehez Di Vittorio, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke és Louis Sailant főtitkár a következő táviratot küldte Moszkvába Trygve Lienek, az ENSz főtitkárának: ♦ Trigve Lienek, az ENSz főtitkárának, Moszkva. Főtitkár Úrt A Szakszervezeti Világszövetség felhívja az Ön figyelmét arra a tényre, hogy az elnyomás vad erővel dühöng Görögországban és még mindig folytatódik az ártalan foglyok kivégzése. Makronitosz, Yura, Acranoflia táboraiban és Korfu stb. börtöneiben a hazafiak ezreit borzalmasan kínozzák és lassú halálnak teszik ki őket. Vannak közöttük szakszervezeti harcosok, tudósok, aggastyánok, asszonyok és gyermekek. A Szakszervezeti Világszövetség feladatához hűen, hogy megvédje a dogozókat, Önhöz fordulva, sürgősen követeli: vessenek véget az ENSz alapokmánya ezen cinikus megsértésének, mely példátlanul lábbal tiporja az emberi méltóságot és az emberi jogokat. Követeljük: azonnal intézkedjenek, hogy általános amnesztia lépjen életbe Görögországban és számolják fel ez összes koncentrációs táborokat. Di Vittorio, a SzVSz elnöke, Louis Saillant, a SzVSz főtitkára.. Némelyek írta: Török Sándor Barátom végül is így mondta el a dolgot: — A nagynéném jött Vácról, hát kimentünk az állomásra. Váltok két petronjegyet, keresgélem össze az aprót, odaszók a feleségemnek, adjon csak, fiam, még negyvenfillért — s lehúzom a kesztyűt míg átveszem a pénzt. Miért húzom le a kesztyűt, gondolom közben. Hogy csináljak van mit a kezemmel. Ehhez le kell húzni? Nekem, úgy látszik, igen. S látom abban a pillanatban, hogy a legcsikorgóbb télen is lehúzom a kesztyűt, ha csak kapupénz kell, vagy villamosjegyet várok, csak hogy egy levelet bedobjak a postaládába, ahhoz már lehúzom a kesztyűt. S látom, általában a kesztyűvé kezüket védik az emberek, én meg védem a kesztyűmet. Ha dogozom, a legcsekélyebbet is, már lehúzom. Luxuscikknek érzem. A kezem nem az, de a kesztyű! Reprezentatív ruhadarab, mint a külső kabátzsebből kilógó céltalan zsebkendő — erre gondolok s közben “Szórakozottan belülkerülök a koraion a túlsó oldalon, jobbról, szabálytalanul. S a kezemet nézegetve. Ha már itt vagyok. . hát mindegy. Előttem így vagy hárman vesznek jegyet s én e suta bávaságból, ahogy így besodródtam, előzök vagy tizet. Egy kicsit restellem, de hát mit csináljak? Egy férfi azt mondja: némelyek nem tudják, hogy hol kell bemenni! Ez a némelyek, ez én vagyok, ha jó! tévedek — így viccelek magamban, mert nekem ez csak vicc, hehehe, nem is törődöm vele, nem is hajoltam, legjobb az ilyesmit nem meghallani. Vannak ilyen izgága emberek, akik semmit sem állnak meg szó nélkül, de ez engem nem érint. Néhányan élénken néznek engem s nyilvánvalóan tudják, hogy én vagyok az illető. Aki terhükre szabálytalan. S akit m megleckéztettek. De nyilvánvalóan gyáva vagyok s nem mereim kitátani a számat. Aminthogy nem is látom ki, mert... egyszerűen azért nem, mert nekem ez nem fontos. Hogy ez az alak itt mit beszél. S hogy a többiek mit gondolnak. Egy szót se szólok, elég lesz egy megvető mosoly, csak úgy a szájam sarkából, lefelé. Etihez viszont hátra kell néznem rá. Hátranézek. Magas, igen jóképű fiatalember, csontosarcú, kicsit rossz szemű, nem szeretem az ilyen összehúzódó, zöldes szemeket, ezek rossz szemek. Viszont nem mosolyoghatok lefelé, mert jóval magasabb mint én. Mindenesetre megpróbálom, így .. ez elég lesz neki.. egyébként látom, kesztyű van mind a két kezén, bőrkesztyű. L látom, én is felhúzom a magamét- De miért, na de miért? Nem, ezt nem, le is húzom azonnal. Visszamosolyog. Nagyon szemtelenül. Mondhatnám kihívóan. És kesztyűs kezét elhúzza az orra előtt, olyanformán, mintha intene. Néhányan nevelnek. Mire még egyet mosolyog és a fejével bólint, reám, mintha azt mondaná: na?! — Vagy mondta is? Lehet... lehet, hogy mondta, de annyira nem törődöm vele, hogy nem is hallom. Fölényem tetszik nekem. De hogy került ez a nyomorult kesztyű megint a kezemre? Mit bólogat ez az ember, mit bólogat? Mi az? Úgy látszik kérdően nézek rá ... el kellene fordulni, nincs értelme. — Magának mondtam! — azt mondja. Na nem, bár most már szólnom kell. Nem vagyok ugyan se dühös, se izgatott, se semmi, viszont tanuljon becsületet. Egészen nyugodtan és higgadtan, bizonyos finom fölénnyel —, de nem bántóan, inkább megbocsátva — ki fogom őt oktatni, néhány bölcs szóval. Tudniillik ugyebár ő nem tehet róla. Vannak ilyenek. Ki tudja, milyen régen és másutt elfojtott indulatok utórezgéseképpen szorult belé.De ez az izgékonyság , szegény ... egy két megnyugtató szóra van most szükség. — Nekem maga csak ne mondjon semmit, tudja! Hogy? Ezt már én mondtam? Hangosan mondtam? Igen, úgy látszik, ja persze, én. De ezzel aztán részemről be is fejeztem az ügyet. Az utolsó szó az enyém volt és pont, kész! Mire ő így: — De mondok! Amott kellbejönni! Nézz oda, még ő áll az erdő felé! Mi? Még beszél? Hát beszéljen. Legyen az övé az utolsó szó. — Nem vagyok gyerek. Okos enged, szamár szenved. Különben is nyugodt ember vagyok és láttam egy-két vihart. Hát azért még ez egyszer felelek. Könnyedén és szelíd gúnnyal fogok felelni. Feltaláltam magam, én már ennél nehezebb helyzetekben is. — Netanítson engem, jó? — ezt mondom, de ez nem egészen stimmel. Úgy látszik válaszol. — Márpedig én megtanítom, ha eddig nem tanították meg! Ez most már kellemetlen. És mit vigyorognak itt folyton az emberek. Reá is, meg reám is. Cirkusz, ez vagy mi? Még jó, hogy a józan ítélőképességem soha nem hagy el. Mi történt? Az, hogy szabályellenesen jöttem be a korlát mögé. Azt hihetik, hogy valami protekciós vagyok. Vagy egyszerűen szemtelen. Viszont én egészen véletlenül kerültem ide. Szórakozottságból. Ki kellett volna mennem és megállanom a sor végén. Ezt még most is megtehetem egyébként. Mit törődöm én azzal, hogy azt hiszi, hogy félek tőle! És a többiek? Nekem ez nem fontos. Viszont ő ezt nem tudja. Helyben vagyunk. Tehát ezt kell neki egészen egyszerűen, közvetlenül, bizonyos szelíd erővel megmagyarázni. Ránézek... és ezt mondom, így: — Tanítsa az öregapját, hallja! Est nem kellett volna... nem, ez nem helyes. Kesztyűs kezével a táblára mutat, melyen nyíl és felírás jelzi az utat. Hangja kissé emelkedettebb, mint kellene — némelyik ember mennyire nem tudja fegyelmezni magát! — hiszen ez üvölt, ez a vadállat, ez üvölt, határozottan. — Nem tud olvasni? — ezt ordítja — nem tud olvasni? — ismétli is. Együgyüség. Persze, hogy tudok olvasni. Nagyon is tudok olvasni... és éppen ezért nem ragadtatom el magam. Mint ő. Éppen ezért nem ordítok és nem bömbölök, és nem hadonászok. Nagyon jól tudom én, hogy hogyan kell perronjegyet váltani, nem kell ahhoz nekem a táblát sem nézni, nagyon jól tudom én ezt a nélkül, váltottam én annyi perronjegyet, mint ő, csak véletlenül történhetik meg, hogy eltévesztem, és akkor is hajlandó vagyok kijavítani a hibát, mert kultúrember vagyok, és... és, nem olyan bitang, mint ez a fráter, aki itt ki akar kezdeni velem, a görcs álljon bele! — de mit vigyorognak az emberek, és különben is nem vagyok egyedül, a feleségemmel vagyok, és nem akarok jelenetet, megmagyarázom neki szépen, szelíden, ahogyan kell, hogy: — Ne ugasson itt, maga bitang csirkefogó, nem vagyok siketl — ezt mondom például. — Rendőr maga, hogy itt rendezkedik?— ezt mondom ugyancsak példának okáért, és látom, hogy ez nem valami szellemes dolog, és ő ismét mond, és én is, majd ő következik, majd megint én fogja be a száját, mert rálépek! — mire megint ő, de ezt már nem hallom, mert magam is éppen ordítok. — Csak nyugalom fiacskám — csitítom közben a feleségemet gavallérosan, majd elintézem én ezt a kapcabetyárt, hogy megemlegeti, jóval kezd ki. — Idegyere, ha mersz — mondja ő egészen kocsmai alapon, de igaz, hogy én is tegezem már. Később rendőr jött és mentek. Hát, hiszen... majd lesz valahogy. Azt a néhány fogát lehet, hogy én kell megcsináltassam, a fülemet pedig fölvarrják, ma már nagyon előrehaladott a sebészet az ilyen plasztikai műtétekben. Én csendes és elmélyedésre hajlamos ember vagyok... bizonyos magasabbrendű elgondolásokkal — így fejezte be barátom —, de a becsületemet nem hagyhatom, azt mondta: némelyek! Mi az, hogy némelyek? Elvégre is, u__j Kiosztották az Orvosegyesület tudományos díjait Pénteken délután a Budapesti Orvosegyesület Korányi Frigyes-emlékünnepén osztották ki az idei tudományos díjakat. A Korányi-emlékdíjat dr. Hetényi Géza, a Semmelweis-díjat dr. Kerpel-Fronius Ödön, a Balassa-díjat Szentágotai János, a Korányi-díjat dr. Bíró László és dr. Gottsegen György, a Fodor József-díjat dr. Bakács Tibor, a Markusovszky-díjat dr Petényi Géza kapta. Az emléknév részvevői végül egyhangú határozatban tiltakoztak Joliot- Curie professzor üldözése ellen. Magyar fémrel _ Gyermekkacagás a városháza udvarán Maguk szedte mezei virággal köszöntötték fel az anyukákat a városházi napközi otthon apróságai Az ódon városháza kőkockás, komor folyosóira, a nyitott ablakú, belső hivatali szobák komoly falai közé vidám gyermekkacagás, tarka zsivaj hangjai szűrődnek be a mosolygó napfénnyel. Kora délelőtt van még ügyfelek sem járnak az épületben. A tisztviselők egy pillanatra abbahagyják az akták tanulmányozását, a géphónök felállanak gépeik mellől és kitekintenek az ablakon. Boldog mosoly fut végig arcukon, amint lenéznek a Városháza udvarára — ott hancúroznak az ő gyermekeik. Vígh Ervinné, a napköziotthon vezetője, a 120 emberpalánta nevelőmamája. — Kovrigina szovjet pedagógus útmutatásai szerint végeztük az intézmény átépítését — mondja. — Itt minden azért van, azért történik, hogy a kicsinyek jól érezzék magukat és ennek tudatában a dolgozó szülők nyugodtan végezhessék munkájukat. Három hónapos csecsemőtől hatéves fiúcskákig és leánykákig akad itt mindenkorú csemete, 120 boldog, virgonc gyermek, fürgén futkározik a zöld gyepes udvaron, mind egyforma ruhában van. Az egész picinyek világoskék flanelruhácskában, a nagyobbacskák sötétszürke vászon kezeslábasban, amit ott kapnak az óvodában. Az étkezésnél 3—5 éves leánykák szolgálnak fel. Kiosztják a tányérokat, az evőeszközöket, ügyelnek a rendre, minden héten mások a sorosak. Az ebéd, vagy uzsonna befejezése után leszedik az asztalt, mindent szépen eltakarítanak, mint a gondos háziasszonyok. Az apróságok kedvenc szórakozása az élő sarok". Akváriumokban itt úszkálnak a gombostűfej nagyságú díszhalacskák, amelyek itt születtek a csecsemőotthonban és naponta figyelik sok-sok szeretettel fejlődésüket. Egy másik üvegszekrényben nyolc kis fehér egér ugrándozik. A kilencedik nagyobbacska, az ampinájuk. A fehér egerek is itt születtek, a gyerekek nem is félnek tőlük. Kezükbe veszik az egérkéket és pajtásuknak tekintik őket. Nemsokára teknősbéka is kerül az élő sarokba. Most egy megszeppent fiúcskát hoz be az egyik gondozónő és szemrehányólag állítja az intézet vezetője elé. — Na, Jóska, mitörtént, —kérdi tőle — valami rosszat csináltál? Jóska nem felel, konokul hallgat, lesüli szemét, közben görcsösen szorongat markában valamit. — Mutasd, mi van a kezedben? Jóska szétnyitja ujjait, apró tenyerén egy téglatörmelék pihen. — Ezt a követ akarta egy kisleányra dobni — panaszolja a gondozónővér. — Ejnye, ejnye, Jóska, szabad ezt tenni egy karmesternek ... Minti tettetett szigorúsággal a nevelőmama a harcias, de már bűnbáné, Jóskát, mert tudni kell, hogy Jóska a gyermekotthon zenekarának karmestere. Ő dirigálja a cintányérok, furulyák, dobok, xilofonok apró zenekarát, így élnek a városházi alkalmazottak boldog gyermekei a városházi napköziotthonokban, ahol szovjet mintára nevelik szociális, öntudatos emberekké a kis emberpalántákat. Anyák Napja előtt az egész napköziotthon kirándult a Hűvösvölgybe, valamennyien maguk szedték Csokorba a friss mezei virágokat és azzal köszöntöttek fel az otthonomban rendezett szép ünnepélyen a szerető, boldog édesanyákat. Gárdonyi Jenő Az imperialisták Londonban Nyugat-Németországnak az Atlanti Egyezménybe való bekapcsolásáról tárgyalnak Londonból jelentik. A londoni, amerikai, angol, francia külügyminiszteri értekezleten pénteken a német kérdésről, valamint a Schuman-féle tervről tárgyaltak. A londoni rádió diplomáciai tudósítója szerint különösen azzal foglalkoztak, ,hogyan kapcsolható be Nyugat-Németország az Atlantti Egyezménybe“. Roheson amerikai külügyminiszter egyébként a Pilgrim-klubban mondott beszédében nyíltan felhívta a nyugateurópai csatlóskormányokat, hogy vegyék fel Nyugat-Németországot a „nyugati közösségben". Roheson londoni fogadtatására jellemző, hogy míg a londoni Savoy-szállodában ebédelt, az Angol Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai plakátokkal vonultak fel a hotel elé. A plakátokon ilyen felírások voltak olvashatók: „Takarodj, Attheson!" „Vessétek el háborús terveiteken" „Ne menjetek a halálba a jenki tábornokokért!‘‘ A tüntetés részvevői röpcédulákat terjesztettek, amelyek leleplezték az amerikai tábornokok és politikusok uszító nyilatkozatait. Szombat, 1950 május 13 Az élet teljesen igazolta Sztálin előrelátását A pénteki moszkvai lapok megemlékeznek, hogy 25 évvel ezelőtt hozták nyilvánosságra I. V. Sztálin jelentését *az OKKKP XIV. konferenciája munkájának eredményeihez*. Sztálin ebben a jelentésében kíméletlenül leleplezte a trockisták és a szovjet nép más ellenségeinek kapituláns áruló terveit, zseniálisan elemezte a nemzetközi helyzetet és a szovjet állam belpolitikai helyzetét és felfegyverezte a Pártot a szocializmus győzelmes építésének a Szovjetúnióban való pontos és világos programja járul. A .Pravda rámutat, hogy a nagy Sztálin sokoldalúan megalapozta és fejlesztette Lenin elméletét a szocializmus győzelme lehetőségéről egy országban, kijelölte a szocializmus építésének gyakorlati programmját a Szovjetunióban, a kapitalista környezet feltételei között. A tudományos előrelátás hatalmas erejével meghatározta a szocialista forradalom fejlődésének perspektíváit. Sztálin a proletárforradalom zseniális sztratégája a marxistaleninista elmélet fáklyájával megvilágította a Bolsevik Párt, a kommunista mozgalom sztratégiájának és taktikájának alapvető kérdéseit. A 'Pravda" kiemeli, hogy az élet teljesen igazolta Sztálin előrelátását. Az Izvesztija Sztálin jelentését úgy jellemzi, mint a marxizmus-leninizmus kiemelkedő programmadását és megjegyzi, hogy Sztáin előre látta a szovjetellenes imperialista provokációk elkerülhetetlen vereségét. Az események egész további fejlődése éppen úgy foyt le, mint azt Sztálin előre látta. Az imperialista reakció nem tudta létrehozni az összes kapitalista álamok szovjetellenes tömbjét. A szovjetkormány bölcs külpolitikájának eredményeképen, a Szovjetúnió a második világháborúban a szabadságszerető népek antifasiszta koalíciójának, élén áll, amelynek döntő szerepe volt a hitleri Németország és a Japán imperializmus feletti győzelemben. Az USA imperiaistái és európai bűntársaik azonban elfelejtkeznek a közelmúlt leckéjéről és eszeveszetten készülnek háborúra a Szovjetunió és a népi demokráciák elen. De az imperialista táborral ma a Szovjetúnió vezette hatalmas és egyre növekvő demokratikus tábor áll szemben, amely képes szétzúzni a háborús gyújtogatók támadó terveit és megfékezni a támadókat. Május 14-én lép életbe az új vasúti menetrend A múlt májusi menetrendváltozásnál az egész ország területén 313 munkásvonatot helyeztek forgalomba. Az idén az új menetrend már 472 munkásvonatot hoz. Nemzetközi viszonylatban a Budapest—Moszkva közötti vasúti összeköttetést hetenként háromszor — kedden, pénteken és vasárnap — a nyugati pályaudvarról 23.21-kor induló gyorsvonat az eddiginél jóval rövidebb idő alatt biztosítja. A gyorsvonat Moszkvába pénteken, hétfőn és szerdán — moszkvai időszámítás szerint 13.10-kor érkezik. Ellenkező irányban Moszkvából hétfőn, csütörtökön és szombaton —moszkvai időszámítás szerint — 0.10-kor indul, Budapest nyugati pályaudvarra szerdán, szombaton és hétfőn 18.11-kor érkezik. A baráti népi demokratikus államok fővárosai közül Prágával a nyugati pályaudvarról 8.50- kor, a keleti pályaudvarról pedig 21.15-kor induló, ellenkező irányból pedig a nyugati pályaudvarra 22.22-kor, a keleti pályaudvarra 8.10-kor érkező gyorsvonat biztosít gyors közlekedést. Varsóba a nyugati pályaudvarról 8.50-kor induló, Varsóból ide 22.22-kor érkezik gyorsvonat. Budapest—Bukarest között a keleti pályaudvarról 8.50- kor induló gyorsvonat Lökösházán át, a nyugati pályaudvarról 23.21-kor induló gyorsvonat pedig Biharkeresztesen át közlekedik. Visszafelé a keleti pályaudvarra 19.50-kor, a nyugati pályaudvarra pedig 8.50-kor érkezik a bukaresti gyorsvonat. Az új menetrend összeköttetést biztosít Szófiával, Jugoszlávia kikerülésével Bukaresten át a nyugati pályaudvarról 23.21-kor induló és ellenkező irányból ide 8.16-kor érkező gyorsvonattal. A Budapest—Bécs—Párizs között közlekedő Arlberg-Orient- Express a keleti pályaudvarról 23.30-kor indul, ellenkező irányból ide 7.58-kor érkezik. Belföldi viszonylatban Budapest—Győr—Szombathely között egy harmadik gyorsvonat- párt is indítanak, amely Győrig gyorsvonatként, Győrtől pedig személyvonatként közlekedik. Aljas kulák orvtámadás a mecsekrákosi MDP párttitkár ellen Schneider Mátyás 20 éves mecsekrákosi volksbundista kulákivadék aljas orvtáadást követett el Sütő János MLC párttitkár ellen. Schneider boxerrel orvul megtámadta Sütő Jánost, aki az orvtámadás következtében súlyos sérüléseket szenvedett és combcsontja is eltört. Az elősiető szomszédok tették ártalmatlanná a demokráciát és a magyar népet szidalmazó dühöngő kulákfiút. Schneider Mátyást a rendőrség őrizetbe vette. Rövidesen felelősségre vonják gaz tettéért.