Magyar Nemzet, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-01 / 176. szám
Az élet és a béke útja írta: Parragi György Ma, augusztus 1-én, a felszabadulás óta első ízben ül össze országos értekezletre a magyar katolikus papság, hogy megvitassa a jelen időszerű problémáit, amelyek azonban lényegükben az egyháznak, az államnak mély és tartós problémái. Több mint öt év telt el tehát hoszszú idő, amíg a katolkus papság elhatározta ennek az országos értekezletnek az egybehívását. Hosszú volt az idő, de hosszú volt az út is, amely idáig elvezetett. Ha visszatekintenek a közben lemorzsolódott időre és a közben megtett útra, az értekezlet összehívói és részvevői szinte egyöntetűen megállapíthatnák, hogy az idő is, az út is túl sokáig tartott. Megállapíthatnák azt is, hogy ha korábban került volna sor a maihoz hasonló értekezletre, sok elkótyavetyélt időt megtakaríthattak volna, sok kitérővel, holtággal megrövidíthették volna az utat. De nemcsak időveszteségtől, elkalandozó úthosszabbítástól kímélhették volna meg magukat és híveiket, hanem sok nehéz órától, sok lelkitusakodástól, sőt lelki gyötrelemtől is. A mai napon szükséges ezt a reprospektív képet felidézniük a maguk lelkében, hogy az elveszett idő és az eltévesztett út során elkövetett hibák, hamis illúziók, értékek elvesztése, felismerése által biztosabban, határozottabban, lépjenek arra az útra, amely kivezet a mostani zsákutcából, amely véglegesen letér egy anakronisztikus hatalmi politika útjáról és az evangélium igazi szellemében a dolgozó nép céljaival azonosulva, munkáival egyesülve, az élet, a béke útját válaszja. Ennek az útnak a kezdőállomása a mai országos papi értekezlet. A «kezdő» jelzőt azonban csak abban az értelemben használjuk, hogy elsőízben indul meg ma egységesen, tömegesen az alsópapságnak szociális szellemű, békeszerető nagyobb része ezen az úton. Mert éppen a mozgalom előkészítő bizottságához beérkezett nagyszámú levélből lehetett első ízben hitelesen megállapítani, hogy a magyar katolikus papságnak egy része a világtörténelmi helyzet és erőviszonyok felismerésében, a szocializmus igazságainak elismerésében, a szocializmust építő néppel való teljes szolidaritásában semmivel sincsen mögötte a haladó szellemű francia, csehszlovák, lengyel, romániai katolikus papságnak. Csak nálunk eddig nem törhettek utat maguknak a papság lelkében vajúdó, erjedő korszerű kérdések. Nem volt még egy olyan közös mozgalom, fórum, amelyen ezek a megtalált igazságok a papi lelkeikből kisugározhattak volna a tömegek felé. A papi lelkek megrendítő tragédiáit, izgalmas drámáit találjuk néhány sorban összezsúfolva ezekben a levelekben. Istenháta mögötti falvakból jelentkeztek ismeretlen papok olyan megrázó őszinteségű levelekkel, amelyekben a tragikum mély érzésénél csak a széles politikai perspektíva, szociológiai képzettség nagyobb. Ezekben a levelekben a sokszor még előttünk is ismeretlen helység neve így a felülről elrendelt száműzetés, tervszerű elszigetelés Tomi-jává, Rodos- tójává nőtt meg. Az augusztus elseji papi értekezletnek egyik nagy jelentőségét, igazságtételét abban látjuk, hogy a lezárt papi ajkak megnyithatnak, a szívekbe fojtott érzések felszabadulhatnak. Nem a fölöttes egyházi hatóság iránti engedetlenségre nyílnak meg az ajkak, hanem olyan keserűségek kimondására, amelyekre a papnak az egyház és az állam törvényei alapján egyaránt joga van. Jól tudjuk, hogy a keserűség ürömcseppjeit nem az egyéni sérelmek, elkövetett igazságtalanságok szolgáltatják, hanem az egyház és a hívők sorsa felett érzett aggodalom. Kétségtelen ugyanis, hogyaz, aki a népből származik, aki a néppel együtt él, jobban megérti a népet, a nép harcait, társadalmi céljait, mint az, aki palotáknak nehézselyem brokát-függönyükkel biztosított, zavartalan nyugalmában él. A néphez hű papság nagyobb része kezdetben a világtörténelmi események által váratlanul lerohanva, politikailag még tájékozatlan volt ugyan, mégis lelkiismeretének iránytűje nem követett el nagyobb kilengéseket, mivel a származás és az együttélés törvényeinek engedelmeskedve, két nagy pólushoz igazodott: az egyházhűséghez és a néphűséghez. Ugyancsak a papságnak néphez hű rétege e törvényszerűségnek engedelmeskedve, minősítette már korán szökevényeknek azokat, akár papok, akár világiak is voltak, akik a népet először félrevezetve, majd cserbenhagyva, itthagyták ezt az országot, hogy kívülről felelőtlenül és kockázat nélkül a romlás, a gyűlölködés, a kárhozat igéit hirdessék. A papságnak ez a része felismerte, hogyAmerika hangja“ valóban Amerikának, illetve az amerikai monopol kapitalizmusnak és imperializmusnak a hangja és nem Magyarországnak a hangja. Tudta azt, hogy Amerika hangját nem a Szentlélek inspirálja, hanem az amerikai monopolkapitalizmus finanszírozza. Kiérezte azt is, hogy nem a békét hirdető harangok szava hallatszik Amerika hangjában, hanem az imperialisták által tervezett új háborúnak a halálordítása rejlik e hang mélyén. S amikor a néphez hű papság visszagondolt arra az időre, amikor a maga templomának harangját elnémította a német militarizmus, hogy átadja a helyét a szirénák üvöltésének, és viszszagondolt arra, hogy a Szovjet Hadsereg által hozott felszabadulás első napjaiban nyerték csak ismét vissza a békét hirdető hangjukat a magyar harangok, megértették, hogy a papok, ha valóban az evangélium útját járják, nem akarhatják, hogy még egyszer elnémuljanak a békét hirdető harangok, hogy a templomtornyok még egyszer gépfegyverfészkekké váljanak. A papságnak ez a rétege azonban nemcsak a múlt élményei alapján kereste azt a helyes utat, amely háború helyett a tartós békéhez vezet, hanem a körülötte kialakuló új magyar élet valóságainak meglátásából is. Az a pap, aki már a múltban is lealázónak érezte, hogy emberi magatartását a hercegi, grófi, bárói, bányabárói, nagybanki kegyurak érdekeihez kell igazítania, akit a múltban menten felforgatónak bélyegeztek meg, hogyha az uradalmi cselédség, a mezőgazdasági munkásság, a kubikusok, a törpebirtokosok sorsa iránt érdeklődött, a felszabadulást valóban a saját lelki felszabadulásának is érezte, mert hiszen ledőltek azok a kegyúri válaszfalak, amelyek a plébániát sokszor elzárták a szegény sortól, és a plébániát a kastély depandance-ává süllyesztenék alá. .A földreform ezért végeredményében evangéliumi cselekedet volt, szemükben Krisztus tanítása, az ókori egyházatyák, a nagy szociális reformer szentek útmutatása szerint. Látniok kellett, hogy a munkások önfeláldozásukkal nemcsak a gyárakat, a hidakat építik újjá, de a templomokat is. Látniok kellett, hogy a múlttal ellentétben menynyire inkább érvényesíti QZ íj társadalmi rendszerben az ember megbecsüléséről szóló keresztény tanítás. Látniok kellett, hogy a hároméves terv, az ötéves népgazdasági terv, a szociális alkotások felsorolhatatlan tömege mind az embert szolgálja, nem a keveseket, az ingyenélőket, hanem a milliókat, a dolgozókat. Az a pap, aki a valóságérzékkel, igazságszeretettel, a szociális fejlődés szükségességének elismerésével nézte az új magyar élet tartalmát, fejlődését és aki ugyanakkor a Szentírásba elmélyülten ennek igazságai megvilágításánál nézte az új élet fejlődését, annak meg kellett látnia azokat a sűrű érintkezési pontokat, amelyekben a Szentírás és a szocializmus igazságaival találkoznak. Éreznie kele, hogy a kettő nem állhat ellenségesen egymással szemben, mint papnak tehát az a kötelessége, hogy támogassa az új politikai, társadalmi rendet abban a legfőbb törekvésében, hogy megteremtse az ember földi boldogulásának két legfontosabb előfeltételét: a tartós békét és a szociális biztonságot. Így alakult ki a papságnak néphez hű rétegében, először a lélek, a gondolat világában az az út, amelyen elindulhatott, hogy az új társadalmi helyzetben is megtalálja hivatásának teljesítését a nép oldalán. Ez az út gyorsabban alakult ki a lélek csendjében, az elme felismeréseiben, mint a gyakorlatban. Azt, hogy a papságnak ez a része a gyakorlati életben is rátérhessen erre a helyesnek felismert útra, számos akadálya volt és van még ma is. A haladó idő és méginkább az egyre megerősödő papi lelkiismeret ezeket a mesterségesen illetéktelenül támasztott akadályokat legyőzi. Az augusztus elseji országos papi értekezlet ennek legkiáltóbb bizonyítéka. A papság jelentős része gyakorlatban is rátért arra az útra, amelyet a mai magyar élettel való érintkezésében, szociális igazságaink felismerésében lélekben már régebben megtalált. Most, amikor eljött Budapestre országos értekezletre, méginkább meggyőződik arról, hogy nem is új utat kezdett, hanem csak elhagyott utat tesz ismét járhatóvá a katolikus papság számára is az evangélium békéjének, szociális igazságainak útját Kedd 1950 augusztus VI. év 176. szám Sztálin üdvözlő távirata Mao Ce-Tunghoz Pekingből jelenti az Új Kína: Mao Ce-Tung, a központi népi kormány elnöke a Kínai Néphadsereg Napja alkalmából a következő üdvözlőtáviratot kapta Sztálin generalisszimusztól, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökétől: Mao Ce-Tung tábornoknak, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya elnökének. Peking. Fogadja, kérem, szívből jövő üdvözleteimet és forró jókívánságaimat a Kínai Népköztársaság felszabadító néphadserege fennállásának 23. évfordulója alkalmából. I V. Sztálin Kínai Néphadsereg ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot intézett Csu-Teh tábornokhoz, a kínai hadsereg főparancsnokához. Rokossowski marsall táviratában még ragyogóbb győzelmeket kíván a Kínai Népköztársaságnak abban a harcban, amelyet a szocialista rendszer megszilárdításáért és a népi Kína egész területének felszabadításáért folytat. Dr Cepícka csehszlovák nemzetvédelmi miniszter távosramában hangsúlyozza, hogy a kínai néphadsereg történelmi győzelmei újból bebizonyították, milyen erősek és legyőzhetékenek a népi hadseregek, amelyek a békéért és a függetlenségért harcolnak. A szocializmust építő országok szoros kapcsolatban álnak a testvéri Szovjetunióval az egész világ artós békéjéért folytatott küzdelemben. A magyar kormány szerencsekívánatai a Kínai Néphadsereg Napja alkalmából Safrankó Emáimét, a Ma-mes Kínai Néphadseregnek a gyár Népköztársaság pekingi magyar kormány és az egész nagykövete a felszabadító magyar nép nevében legmese- Néphadsereg Napja alkalma jebb szerencsekívánatait felól a Kínai Népköztársaságjezte ki, kormányának és a győzel- Rokossowski és Cepícka üdvözlő táviratai Csu-Tehhez Rokossowski marsall lengyel Cepícka csehszlovák nemzetrenemzetvédelmi miniszter és drvédelmi miniszter a felszabadító Kim Ir Szen sürgönye Mao Ce-Tunghoz Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke és a katonai bizottság elnöke a kínai felszabadító Néphadsereg megalakulásának 23. évfordulója alkalmából üdvözlőtáviratot intézett Mao Ce-Tung elnökhöz- Az üdvözlőtáviratban a koreai nép és a koreai Néphadsereg szívből jövő jókívánatait küldi Mao Ce-Tungnak, a Kínai Néphadsereg parancsnokainak és katonáinak és az egész kínai népnek. Kim Ir-Szen táviratában megállapítja, hogy a kínai felszabadító néphadsereg hősi tettei, harcai ösztönzést és bátorítást adtak a koreai népnek, amely ugyancsak igazságos háborúban szállt harcba hazája egységéért és függetlenségéért. Hangsúlyozta, hogy a koreai nép harca, melyet a kínai néppel az amerikai imperializmus ellen közös arcvonalban folytat, nagy mértékben hozzájárul az egész világ tartós békéjéhez. Bekerítés fenyegeti a Koreában visszavonuló amerikaiakat A koreai néphadsereg felszabadította Csindzsu, Hvengimki, Kiadong, Ani, Kocsang, Csihe városokat és öt kilométerre megközelítette Kumcsont A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadserege főparancsnokságának vasárnap közzétett hadijelentése közli, hogy Hvengimki és Hadong városának felszabadítása után a néphadsereg alakulatai valamennyi fronton folytatják heves harcukat az amerikai csapatokkal. A néphadsereg csapatai, megtörve az amerikai csapatok ellenállását, felszabadították Ani-t (Angi). A harcokban a néphadsereg foglyokat és sok zsákmányt ejtett, az ellenség nagy veszteségeket szenvedett. A néphadsereg alakulatai elkeseredett harcok után megtörték az ellenség erős ellenállását Kocsangnál (Kioszio) is és teljesen felszabadították a várost. Ezekben a harcokban is sok foglyot és hadizsákmányt ejtettek. Mint az AFP jelenti, MacArthur főhadiszállásának vasárnapi hadijelentése közli, hogy az északkoreai csapatok csaknem az egész arcvonal mentén folytatják támadásaikat és tovább folytatják előnyomulásukat Kocsangon túl. A Reuter tudósítója szerint az amerikai védők egyre zsugorodó védelmi terület tartásért csatáznak Walker altábornagy, a Koreában harcol szárazföldi intervenciós csapatok főparancsnoka vasárnap kijelentette: A háború válságos időszakába jutott. Kijelentette Walker, hogy az amerikaiaknak halálukig kell harcolni, ,,mert az amerikaiak tudják, ma már nincs arról szó, hogy vissza lehessen vonulni olyan csökkentett arcvonalra, amelyet az arantóesztratégák könnyebben védhetőnek gondonak“. tudósítója szerint Csibe közelében az északkoreaiak hatalmas erősítéseket vonnak össze. Az ADN tudósítója jelenti, hogy Rumoson térségében a néphadsereg kötelékei bekerítették az 1. amerikai gépesített lovashadosztály felderíti osztagait, gyilkolnak és gyújtogatnak az amerikaiak A koreai néphadsereg nyomása alatt visszavonuló amerikai csapatok falvakat gyújtanak fel és békés lakosokat gyilkolnak. A visszavonuló amerikai csapatok Henthekben (Pollaku) 600 embert, Taezsonban (Tajden) körülbelül ezer embert gyilkoltak meg. Az Új Kína hírügynökség haditudósítójának jelentése szerint 36 óra alatt, amelyet a tudósító Szöulban töltött, az amerikai repülőgépek kilenc terrortámadást intéztek a város ellen. Az amerikaiak most éjjel teljes sötétségben burkolt városokat bombáznak és így gyárak, vagy üzemek helyett munkásházakat találnak el. A polgári lakosok közötte sok az áldozat, eddig 3000 ember halt meg, vagy szenvedett súlyos sebesülést a bombázások során Szöulban. A város lakossága nappal dolgozik és éjjel a bombázások romjait takarítja el. Az utcák minden este megtelnek önkéntesekkel, akik énekelve vonulnak fizetés nélkül munkára, hogy a romokat eltakarítsák. Jellemző az amerikaiak koreai gyarmatosító háborújára, hogy a hankangi hídnál amerikai repülőgépek Li Szin-Man hétezer katonáját ölték meg «tévedésből», mert azt hitték, hogy a népi hadsereg katonái. Az amerikaiak visszavonulnak a középső és déli arcvonalon Lionel Hudson, a Reuter-irodla harctéri tudósítója jelenti, hogy az amerikai csapatok Csifie város közelében visszavonultak. A Csifieből Kumcsonba vezető útvonal mentén az északkoreaiak átkaroló mozdulata az amerikaiakat a mögöttes vonalak elvágásával fenyegeti. Csibet, amelyet az északkoreai erők megszálltak, az amerikaiak nehéz hadfelszerelési anyaguk visszahagyásával ürítették ki és az amerikai géppuskákat az északkoreaiak volt tulajdonosaik ellen fordították. Az AP tudósítójának jelenttése szerint az északkoreai erők vasárnap két évet vertek az amerikai vonalak szélső balszárnyába. Az amerikaiak ezen a ■ frontszakaszon visszavonultak. Erős északkoreai páncélos- és gyalogoscsapatok Csindzsu közelében folytatják támadásukat. Az északkoreaiak két rést ütöttek az amerikaiak Csindzsu körül húzódó vonalában. A Reuter A koreai partizán csapatok beszivárogtak Puszan közelébe A Koreai Távirati Iroda jelentése szerint a koreai amerikai fegyveres beavatkozók körében nagy megdöbbenést keltett, hogy Puszan kikötőjébe vezető közlekedő vonalakat többhelyütt megrongálták. Az amerikai katonai szóvivő — mint az U. P. közli — már július 26-án beismerte, hogy „koreai partizánerők beszivárogtak Puszan közelébe és néhány mérföldnyire közelítették meg a várost“. Puszan tudvalévően az amerikai csapatok egyedüli utánpótlási kikötője Koreában. A Kjungcsu, Jungcsun, Jungil és Jungluk környékén, Kiungszang tartomány északi részében működő koreai partizánok szintén megbénították a közlekedést az amerikai hadsereg utánpótlási vonalain, amennyiben megrongálják azokat az utakat, amelyek Talgut összekötik a keleti partvidék mentén fekvő városokkal.