Magyar Nemzet, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-01 / 203. szám
•. tes munkamozgalom eredményeit. A Csehszlovák Újságíró Szövetség a Biztonsági Tanácshoz küldött tiltakozó táviratában követeli, hogy azonnal vonják vissza Koreából az amerikai imperialista zsoldos hadsereget A csehszlovák egyház papsága is számtalan tiltakozó táviratban jutatja kifejezésre felháborodását Korea békés lakossága ellen elkövetett barbár gaztettek miatt. Az amerikai lelkészek követelik a koreai háború befejezését Az Egyesült Államok 29 vallási közösségét képviselő 469 lelkész követeli Trygve Liehez, az ENSZ főtitkárához és Malikhoz, a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett nyilatkozatában a koreai háború azonnali beszüntetését és a Kínai Népköztársaság képviselőjének elismerését az ENSZ-ben. A lelkészek a nyilatkozat szövegét eljuttatták Truman elnökhöz, Acheson külügyminiszterhez és Austinhoz, az ENSZ amerikai küldöttjéhez. Amerikai hadifoglyok távirata Malikhoz A koreai néphadsereg fogságába esett amerikai hadifoglyok táviratot intéztek Malikhoz, a Biztonsági Tanács elnökéhez. A táviratban követelik a koreai vérengzések megszüntetését és azt, hogy az ENSZ szólítsa fel az Egyesült Államok kormányát, vonta ki az amerikai csapatokat Koreából. „Mikor a Koreába induló hajókra szálltunk — írják az amerikai hadifoglyok —, elhitették velünk, hogy az ENSZ rendőrcsapataként vetnek be bennünket Koreában. Meg kell azonban állapítani, hogy itt az Egyesült Államok egyoldalú támadásáról van szó.“ A békeimre eseményei Lengyelországban 18 millióan írták alá a stockholmi felhívást. A gyárakban és üzemekben mindenütt békeműszakot kezdtek a dolgozók. A román állami és közigazgatási intézetek dolgozói tiltakozó gyűléseket tartottak az USA koreai agressziója ellen. Az albán nép nevében az Albán Demokratikus Front főtitkára tiltakozó táviratot intézett az ENSZ-hez. A Szabad Osztrák Ifjúság vezetősége az Egyesült Államok bécsi követénél tiltakozott a koreai lakosság ellen intézett gyilkos bombatámadások miatt. Tiltakozó üzemi rispitg illések az amerikai imperialisták ujabb provokációja ellen A magyar dolgozók tömegei is megmozdultak, hogy tiltakozzanak az imperialisták újabb gyalázatos merénylete ellen, amit Korea megtámadása után most a Kínai Népköztársaság légitére és szuverenitása ellen követtek el. Nagy-Budapesten és szerte az országban az üzemekben röpgyűléseken emelik fel erélyes tiltakozó szavukat a magyar dőlgőzök az amerikai imperialisták gyalázatos provokációi ellen. A Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek kerékpár III. üzemének csiszolói, galvanizálói, lakatosai és a műszaki értelmiségi dolgozók , csütörtökön délben munkapadáik, íróasztalaik mellől röpgyűlésre gyűltek össze, hogy felemeljék tiltakozó szavukat az imperialisták gaztettei ellen. Az értekezlet a hozzászólások után egyhangúlag elhatározta, hogy táviratban fejezi ki tiltakozását az amerikai imperialisták kínai provokációs támadása ellen. A MÁVAft több üzemrészében is tiltakozó röpgyűlést tartottak a dolgozók amelyeken elítélték az amerikai imperalisták háborús provokációját, a Kínai Népköztársaság lakosságának gálád bombázását. Újvári György a bajai hídszerelők nevében vállalta, hogya bajai híd szerkezetét október 20-a helyett szeptember 30-éra befejezik Hörömpöly Imre a műszaki értelmiség nevében tett felajánlást: a műszaki dolgozók vállalják, hogy minden nap lemennek az üzembe és ott a dolgozók minden termelési problémáját a helyszínen segítenek megoldani. A Szerszámgyár dolgozói ugyancsak felajánlásokkal válaszoltak az amerikai imperialisták háborús agressziójára. A Csepeli Papírgyárban ebédidő alatt valamennyi műhely dolgozói röpgyűléseken emelték fel szavukat az USA Kína elleni támadása miatt. Móricz Károlyné töstónő, majd Nagy Hedvig munkásnő hangoztatták, hogy az amerikai légibanditák terrorbombázásaikkal békés kínai lakosokra törtek, akik már végleg felszabadultak a tőke, az imperializmus járma alól. A Csepeli Posztógyár NV-ben is röpgyűléseken bélyegezték meg a dolgozók az amerikai repülőgépek provokatív támadását. 1930. szeptemberi írta: Déry Tibor Mihelyt a rendőrök észrevették, hogy a tömeg a lovascsapat láttára futásnak ered, kivont karddal utánavetették magukat. Néhány percnyi futás után Ocsenás a karjánál fogva egy kapualjba rántotta be Bálintot, négy-öt ember utánuk ugrott, a kaput becsapták, felszaladtak az emeletre. — Egy negyedóra, húsz perc múlva egyenként kiszivárgunk — mondta Brányik, aki ugyancsak velük tartott — s balról, a következő sarkon megvárjuk egymást, ha lehet. — Bolond maga? — kérdezte egy sápadt, borostásképű, szemüveges pincér. — Folytatni akarja ezt a cirkuszt? Brányik a szemébe nézett. — Folytatni hát! — Páncélautók ellen... pusztakézzel? Brányik a bajszát csipegette.- Nem puszta kézzel. Észszel! — Hát nélkülem — mondta a szemüveges. — Engem ugyan nem ugratnak be többé. Egy pillanatra csend lett. — Vannak emberek — mondta Brányik csendesen —, ha arcul köpik őket, hát letörlik és tovább mennek. — Rám érli? A két ember farkasszemet nézett. — Magára — mondta sírányik —, s a többi magafajtájú csirkefogóra. Menjen innét amíg el nem fogy a türelmem s meg nem fogom a gigájét Egy félóra mulva négyen gyűltek össze az utcasarkon, a hét közül hárman eloldalogtak Az Utca néptelen volt, a túloldalon, egy távoli kapu előtt egy dupla őrszem váltogatta a lábát. .Jóideig tartott, amíg mellékutcákon ide-oda kanyarogva, újra az Andrássy-út közelébe értek. Az utcák itt már újra benépesedtek. A külvárosok felől szakadatlan folyamban özönlött a tömeg, amelyet a rendőrség az Andrássy útról a mellékutcákba szorított. Akiket a Köröndön a rendőrtámadás első hulláma szétvert, azok nagyobb része — a sebesültek kivételével — a főútvonal két oldalán újra összegyűlt s mégegyszer elindult a Hősök tere felé. Csendben meneteltek, összeszorított fogakkal. Sok volt köztük, aki még az 1919 es kommün emlékeit viselte a bőrén s még többen a szívükben. A régi emlék s az új düh összekeveredett bennük s megmerevítené az öklüket Volt vöröskatonák a szolnoki csata emlékét idézték, mások a felvteles- , dicsőséges napodat emlegették, amikor a vörös hadsereg megverte a csehekets bevonult Kassára. Úgy érezték, hogy a magyar proletariátus tizenkétévi néma szenvedés után most fura magára eszmét: előre- és hátratekintettek a beláthatatlan hosszúságban hömpölygő tömegre, amely széles folyamban áradt az összes mellékutcákból s úgy látták, elérkezett a nap, amikor a forradalmi munkásság ismét átveheti a halalmat. A rendőrségen is sokan voltak, akik még emlékeztek a kommünre, ezek más szemmel nézték az eseményeket, mint fiatalabb, tapasztalatlanabb bajtárc'"',.. A város különböző részeiből befutó hírek mindkét félben felszítaják, magasra lobban*ok*k az emlékeket. A Körúton állítólag hosszú sorokban álltak a bedöglött villamosok, itt is, ott is felgyújtott autóbuszok lángoltak, az úttest, úgy hírlett, be volt szórva feldöntött magánautókkal. Egy városi képviselőt, aki autója tételéről le akarta csillapítani a felizgatott tömeget hír szerint vasdorongokkal agyonütöttek. Arról is beszéltek, hogy Peyer szociáldemokrata képviselőt, aki a Városligetben hazatérésre szólította fel a tömeget, úgy megvertek, hogy a mentőknek kellett elszállítaniuk. Ugyanott egy kávéházat ízzé-porrá zúztak, az Iparcsarnokot felgyújtották. A kivezényelt katonaság állítólag megtagadta az engedelmességet. A tömeg csendben vonult a Városliget felé. Brányik, Ocsenás és Bálint együtt maradt, velük egy sorban egy svábos kiejtéssel beszélő, köpcös, veresképű vasesztergályos, aki még menekülésük közben, a kapuban csatlakozott hozzájuk s az utcasarki találkán — egyetlenként — megvárta őket. A reggváriak végleg elvesztek, Bálint hiába tekergette utánuk a nyakát. Mögöttük néhány egyetemi hallgató lépdelt, két diáklány barna haját lebegtette a szél. — Kitört a forradalom? — kérdezte Bálint Ocsenástól. Ocsenás nyert egyet. — Igen. — Nem hiszem, öcsém — mondta Brányik. — Hát ez mi? — Ez olyan szekér — mondta Brányik —, amelyiknek nincs kocsija. Ez vagy befordul az árokba, vagy nekimegy a falnak, mert nincs, aki hajtsa. — Hát hajtsuk mit — kiáltotta Bálint. A fiatal lakatos elmosolyodott. — Egyem a lelkedet! — Hát miért ne lehetne? — mondta a gyerek elvörösödve. Ocsenás figyelmesen nézegette Brányikot. — Már maga is berezelt? —— mondta a ingerült kezével lassan végigsimított kopasz fején. — Az előbb még olyan nagy legény volt, azt hittem, egymaga megeszik egy szakasz lovas zsarui. Most meg maga is beáll az opportunisták közé? Brányik a felizgatod fiú vállára tette a kezét. — Lassabban, öcsém ! Ocsenás a fogát mutogatta. — Gyorsabban bácsi! — Lassabban! — ismételte Brányik s erősen megszorította a kamasz vállát — A fejemmel is gondolkodom, nemcsak az üres hasammal ké.1 kerékpáros rendező a Kalapácsos emberrel a gomblyukában, nyomakodott át a tömegen, rekedten kiáltozva. A Hősök terére két páncélautó és egy könnyű tábori üteg vonult fel, közölték, az emberek tehát menjenek haza nehogy hiábavaló vérontásra kerüljön a sor. — No, hazamegyünk? — kérdezte Ocsenás gúnyosan Brányik elmosolyodott — Azt nem mondtam. — Hát? — Akkor megyünk, ha muszáj — mosolygott az ember s az apró, tömött bajusz,koa alól kicsillantak tejfehér, üde fogai. A mellettük lé pépéii zömök veresképű vasesztergályos, aki eddig alig szólalt meg, hirtelen előrehajolt, kinyújtotta karját s a nyakánál fogva lerántotta nyergéből az egyik eléjük furakodó kerékpáros rendezőt — Menj, az anyád... — ordította erősen svábos kiejtésével — Vaty te valy a munkás vatv én. mie aki nem fan az, az itt fogja le a pofáját! — Az emberek mogorván, szótlanul nézték a jelenetet, de a rendezőnek senki sem kelt a védelmére. — A Peyer megint eladta a munkásságot a Petlennek — magyarázta a felizgult, zömök,kis ember — a most szépen hazaküldi bennünket. De ha én egyszer elkapom a nyakát annak a pelyárnak, akkor addig nem eresztem el, amíg ki nem nyomom a lelkit belőle. Az Aréna-útra kiérve, egy megrekedt, mozdulatanul álló tömeg szélére sodródtak. Többszáz lépésnyi távolságból, az emberek feje fölött, nyilván egy autó tetejéről, egy hevesen hadonászó, bajuszos férfi alakja látszott, de hangját elnyelte a tömeg sokrétes, még zúgása. — Itt fan az a petyár — ordította magából kikelve a zömök, sváb esztergályos, amikor lábujjhegyen ágaskodva, az emberek feje között utat talált dühösen szikrázó tekintetének —, itt fan az a petyár, lámpafasza vele! — Ki ez? — kérdezte Bálint. — Peyer — mondta Ocsenás. Látni lehetett, amint a szónok alakja körül botok emelkednek a magasba, a karjai egy percre megástak a levegőben, megtántorodott, mintha az autó megingott volna alatta. A következő percben a tömeg széle egy rendőrattak kardja elé került. Brányikot a visszaözönlő tömeg nyomban elsodorta. Bálint futás közben hátra-hátrafordulva még néhány pillanatig látta feléjük integető kezét, aztán ez lehanyatlott, a hangja is elmerült a rendőrök ordításában. Egymás mellett futottak Ocsenással, a sarkukban egy meg-megcsörrenő kard és egy kipödört bajusz alatti vad lihegés. A rendőr egyszer megbotlott a kardhüveljében és elvágódott, de rögtön feltápászkodott s újra utánuk eredt. — Majd futunk még fordítva is! — morogta Ocsenás, egy pillanatra hátrafordulva. (Részlet a szerző felelete című regényéből.) Szeptember 40: Nemzetközi Szövetkezeti Nap A Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség 1949. júniusában Stockholmban ülést tartott. Ezen az ülésen a Szovjetúnió javaslatára elhatározták, hogy a Nemzetközi Szövetkezeti Napot ezentúl július helyett minden szeptember második vasárnapján kell megrendezni. A határozat kimondta azt is, hogy az ez évi Nemzetközi Szövetkezeti Napot a békéért folytatott harc jegyében kell megtartani. Szeptember 10-én tehát a termelőszövetkezeti, a földművesszövetkezeti tagság széleskörű bevonásával Magyarországon is megrendezésre kerül a Nemzetközi Szövetkezeti Nap. Ebből az alkalomból a SZÖVOSZ felhívást intézett az ország földművesszövetkezeteihez: „A világ minden haladó szövetkezeti mozgalmának nagy ünnepe lesz szeptember 10-e, a Nemzetközi Szövetkezeti Nap. Harcos seregszemléje lesz ez a nap a dicsőséges Szovjetúnió sokmilliós szövetkezeti tagságának, a hős szovjet nép által felszabadított, szocializmust építő népi demokráciák szövetkezeti mozgalmának, de mindazoknak a kizsákmányolás ellen, az emberi jogokért és szabadságért küzdő öntudatos szövet,kezeli tagoknak is, akik,ma még a tőkés elnyomók, az imperialist háborús uszítók és lakájaik jármát nyögik." Magyar Nemzet A koreai népi hadsereg valamennyi fronton támadó harcokat vív Phenjangba jelentik. ■ A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népi hadseregének főparancsnoksága közölte augusztus 31-én reggel, hogy a népi hadsereg egységei vala mennyi fronton visszaszorítja az ellentámadó ellenséget és támadó harcokat vívnak. Az ellenség légiereje és szárazföldi csapatai ellentámadásokat intéznek, kísérleteket tesznek, hogy megállítsák a népi hadsereg egységeinek támadását. A népi hadsereg azon egységei, amelyek Jekvant felszabadították, valamennyi fegyvernem együttműködésével támadnak a déli és keleti partvidéken, visszaverik az amerikai és Li Sin- Man féle csapatk ellentámadásait és tovább nyomulnak előre. Augusztus 28-án a népi hadsereg légvédelmi tüzérsége lelőtt két amerkai vadászgépet Vonszan körzetében Auguszus 29-én két amerikai vadászgépet lőttek le Phenjan körzetében. A kezdeményezés a néphadsereg kezében van F. Kolomejcev, a Literaturnaja Gazetában a következőket írja: — Ez volt az aránylag rövid időszak alatt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hadserege döntő sztratégiai sikereket ért el Szétverte Li Szin- Man csapatait és a súlyos vereségek egész sorát mérte a koreai nép ellen aljas intervenciót végrehajtó amerikai hadosztályokra. Most a tegui háromszög a néphadsereg csapatai és a Korea délkeleti sarkába szorított amerikai beavatkozók között folyó elkeseredett harcok színtere. A kezdeményezés azonban továbbra is a néphadsereg csapatainak kezében van. Bizonyítékokat kell csatolni az adófellebbezésekhez Az általános jövedelemadó kivetése ellen beadott fellebbezésekben az adózónak igazolni kell az állításait. Az igazolás bizonyítékok beterjesztésével történhet, amikre azonban nem elégséges, ha a fellebbezésében csak rámutat az adózó, hanem a bizonyítékokat csatolni kell a fellebbezéshez. A bizonyítékok csatolása fontos körülmény, mert könnyen lehetséges, hogy a tárgyaláson már nem lesz módjában az adózónak azokat felmutatni. A bizottság ugyanis nem mindenkit idéz meg a tárgyalásra, hanem csak azt az adózót, akinek a szóbeli meghallgatását az adó helyes megállapítása céljából szükségesnek tartja. Az az adózó tehát, aki a fellebbezéséhez nem csatolta volna a bizonyítékait, helyesen cselekszik, ha azokat, a már beadott fellebbezésre való hivatkozással, pótlólag beterjeszti. (A vezércikk folytatása) galommal szemben, mert az, mint önkéntes szövetkezés, az emberi szolidaritás erkölcsi elvén alapszik.» Vagyis a püspöki kar a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatban nemcsak minden ellenállásnak megszüntetésére hívja fel a papságot, még kevésbbé követeli tőle csak azt, hogy ezzel szemben passzív, negatív magatartást foglaljon el, hanem inkább pozitív magatartásra szólítja fel a papságot akkor, amidőn a termelőszövetkezeti mozgalomnak mély erkölcsi tartalmára mutat rá, mondván, hogy ezt az emberi szolidaritás erkölcsi elvén alapszik». Ha a nyilatkozatnak belpolitikai vonatkozású részeit figyelmesen elolvassuk, bizonyságot nyerünk a felől, hogy az álom, a népi demokrácia kormánya, a dolgozó nép a püspöki karnak e pozitív magatartása által új erőforrást kapott a szocialimust építő munkájához. A hívők épúgy, mint az alsópapság, épp ezért a felszabadulás boldog örömével fogadják, új reménységek derűs távlataiban szemlélik a püspöki kar nyilatkozatának ezt a részét. Megerősíti őket népi demokráciánk iránti szeretetükben, abban a meggyőződésükben, hogy helyes úton járnak akkor, amikor a szocializmus építésében részt vesznek. A nyilatkozat sok lelki töprengést oszlat szét a hivők és az alsópapság lelkében, sok lelkiválságot szüntet meg úgy az egyének belső világában, mint családi körökön belül és ezért a katolikus hívők és az alsópapok lelki felszabadulásuk, lelki nyugalmuk visszanyeréséért hálásak is a püspöki karnak — különösen, ha a megállapodás szövegét gyakorlati tettekké változtatja át. De ugyanakkor hálásak a Magyar Népköztársaság kormányainak 15. A kormány bebizonyította, hogy rendületlenül hű maradt Rákosi Mátyás ama kijelentéséhez, amelyet 1949. augusztus 17-én az Alkotmányról szóló törvényjavaslat vitája során mondott az egyház és az állam viszonyáról a következő szavakban: «Demokráciánk, amint ezt a múltban gyakran kihangsúlyoztuk, a jövőben is szívesen kötne kölcsönös megegyezésen és engedékenységen tanuló szerződést.» Nem a kormányzaton múlt, hogy a megállapodásra nem kerülhetett sor elsősorban az egyház érdekében már jóval előbb. A magyar kormány sohasem csapta be azt a nyitott kaput, amelyet régebbi megnyilatkozásaiban is mindig kizárt a megegyezés számára. Későn ugyan, sok kiábrándulás, illúzióvesztés után az egyház vezetői is belátták, hogy az egyház érdekeit nem lehet más úton szolgálni, mint azon, amely e felé a nyitott kapu felé vezet. Most Rákosi Mátyás bölcs politikájának előbb említett alapelvén: «a kölcsönös megegyezésen és engedékenységen» létrejön a Népköztársaság kormányának és a katolikus püspöki karnak megállapodása. Ez a politika egyben a garanciája a megállapodás tartósságának és az egyház, az állam javát egyformán szolgáló értékének. Az egyház javát szolgáló értékekközött a legelső helyen áll az egyház hivatásának biztosítéka azáltal, hogy a kormány kijelenti, hogy az Alkotmány értelmében biztosítja a katolikus hívek számára a teljes vallásszabadságot, az egyház részére pedig a működési szabadságot. A kormány megértő magatartása mutatkozik meg abban az elhatározásában is, hogy visszaad nyolc katolikus egyházi iskolát és biztosítja a katolikus egyházi iskolákban a tanítás ellátására szükséges megfelelő számú férfi és női tanítórend működését. Végül a katolikus egyház anyagi bizonytalanságának is véget vet a rendelet azáltal, hogy 18 éven át gondoskodik a katolikus egyház anyagi szükségleteinek fedezéséről. A katolikus alsópapság felé különös gondoskodást tanúsít a kormány akkor, amidőn kijelenti, hogy «az anyagi gondoskodás keretén belül külön súlyt helyez a lelkészkedő papság megfelelő lét-, minimumának biztosítására». Egy újságcikk keretében csak nagy vonásokban lehet kidomborítani a Népköztársaság kormánya és a katolikus püspöki kar megállapodásának mélyreható, történelmi súlyú jelentőségét. Az újságcikknél jobban fogja bebizonyítani ezt a jelentőséget maga az élet. A megállapodás hatása kiterjed az egész magyar dolgozó népre, politikai, társadalmi és gazdasági életünk minden részére. A fejlődő, rohanó magyar élet hívta életre ezt a megállapodást. Ez az élet gondoskodik majd a hozzáfűzött nagy remények megvalósításáról is. Az aláírás örömteljes óráiban mi csak azt mondhatjuk, hogy most még nyugodtabban, még nagyobb munkakedvvel, még nagyobb bizalommal, a nemzeti egységben még jobban összeforrva haladunk tovább népünk két nagy célja: a béke biztosítása és a szocializmus felé. .Péntek, 1950 szeptember 1 könyv Korea népének harcáról .„El a kezekkel Koreáról!“ a címe a Szikra kiadásában megjelent legújabb könyvnek, mely összefoglalja a Korea elleni aljas imperialista támadással kapcsolatban történt eseményeket. A könyv beszámol azokról a kísérletekről, melyeket a koreai nép — még az amerikai fegyveres beavatkozást megelőzően — folytatod Kin K Szen vezetésével Korea békés egyesítéséért. Hiteles dokumentumok alapján tárja fel és bélyegzi meg az amerikai imperialisták és csatlósaik, a Li Szin-Man-banda aljas provokációit s a koreai nép ellen kirobbantott fegyveres agressziót. A könyv leleplezi az amerikai imperialisták és csatlósaik aljas mesterkedéseit az ENSZ- ben, ismerteti Sztálin és Nehru indiai miniszterelnök levélváltását. A könyv beszámol arról is, hogyan veszi ki részét a magyar dolgozó nép a hős koreai nép szabadságharca segítésében, a háborús gyújtogatók galád terveinek meghiúsításában.