Magyar Nemzet, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-01 / 229. szám

A béke, a zen • Béke, ötéves terv, virágzó ország, boldog nép.» Ezzel indokolja szűkszavúan a csü­törtök reggel kiragasztott plakát, hogy miért jegyezzen mindenki Békekölcsönt. Amit a szöveg csak felvázol, azt szemléltetővé teszi a kép. Derűs színek, lágy tónusok és harmonikus vonalak mutat­ják be a megelégedett, bol­dog embereket, a jövő lététe­ményesét, a gyermeket, az új, modern üzemeket és az új, kulturált, megszépült, felsza­badult falvakat. A falu és a város egybehangolt munkája adja hátterét nemcsak a ké­pen, hanem a valóságban is annak a magasabb színvona­lú életnek, amelyet immár öt esztendeje építünk és mind­járt hozzá is tehetjük, hogy nem kis sikerrel Antiba pla­kát ábrázol, az nem ábránd már, hanem eleven valósui­. Természetesen nem mindenütt ilyen korszerűek még az üze­mek sőt nem is mindenütt vannak még üzemek, ahol lenni­ök kellene. Azt sem akarjuk állítani, hogy min­den magyar falu ilyen ren­dezett, jólétét és kultúrát su­gárzó. De ez a célunk, ismer­jük nagyságát, felmértük erünket és egy pillanatra sem kételkedünk abban, hogy ed­digi eredményeinket tovább­fejlesztve elérünk mindent, amit magunk elé tűztünk. A tőkés államok­­segítsé­ge­ nélkül, sőt ellenükre te­remtettünk életet a romok fölött, mert követtük a szov­jet példát és élveztük a Szovjetunió segítségét. Túl vagyunk már az újjáépítésén és háromnegyed éve az új or­szág építésén munkálkodunk.­­A magyar demokráciának nem adatott meg — idézzük Gerő Ernő egyik emlékezetes előadásából —, hogy mindkét­­ kezével csak építsen. Kényte­len egyik kezében kalapá­csot tartva, a másik kezével keményen markolni a pal­lost, hogy lesújtson a demo­krácia ellenségeire.» Eddig jól forgattuk a szerszámot és a pallost is. Sokat építettünk és súlyos csapásokat mértünk ellenségeinkre. Az építkezést azonban még korántsem fe­jeztük be, az ellenségeinket sem sikerült még teljesen megsemmisíteni. A nemzet­közi helyzet alakulásától nem tudjuk és nem is akarjuk, elvonatkoztatni magunkat. Mi is büszke tagjai vagyunk a több mint 800 milliós béke­­tábornak, mi is kizsákmá­­nyolásmentes országot épí­tünk, tehát ellenünk is acsar­­kodik az imperializmus és minden láncos kutyája. A nö­vekvő világpolitikai feszült­ségben nekünk is az eddigi­nél jobban fel kell készül­nünk arra, hogy minden reak­ciós kísérlet kudarcba fullad­­jon, akár politikai, akár gaz­dasági, akár kulturális vona­lon, akár alattomos mester­kedésekbe csomagolva vagy a meztelen erőszak szennyes hullámaitól hordozva jelent­kezik is. Meg kell erősítenünk ,ezért a szerszámainkat és a fegyve­reinket, mert csak így járul­hatunk hozzá hathatósan ahhoz, hogy az a hatalmas birkózás, amely a békéért folyik, minél hamarabb a de­mokratikus erők javára dől­jön el. Ezért jegyezzük a Békekölcsönt és fordítjuk a béke megvédésére, ötéves ter­vünk erősítésére. Ötéves tervünk eredmé­nyein mérhetjük te légin- és a kölcsön kább helytállásunk fokát. Ha sikerül biztosítani a békét, továbbra is a tervek túltelje­sítéséről számolhatunk be és ha gyorsabban valósítjuk­­ meg ötéves tervünk előirány- s­zatait, hamarabb érhetjük el a kitűzött életszínvonalat is. Nézzük meg mit mondanak erről a számok és hogy mi van a számok mögött. 195­1. első hét hónap­jában gyáriparunk termelése több min­t kétszerese az 1938. évi­nek és közel 40 ■százalékkal múlja felül a tavalyi eszten­dő megfelelő hónapjainak termelését. Ötéves tervünk eredetileg 17 7 százalékos emelkedést írt elő az első évben 1949-hez viszonyítva, a felemelt tervünk szerint azonban 94,1 százalékos nö­vekedést érünk el az év vé­gére, tehát menetközben megduplázzuk a fejlődés üte­mét. Az eredmény: több gép, vagyis a további egyenesvo­nalú fejlődés biztosítása, több fogyasztási cikk, vagyis az életszínvonal további egyenletes javulása és mind­ezeken felül több munkaal­kalom, ami az ország vala­mennyi becsületes dolgozójá­rtak foglalkoztatását bizto­sít­ja. Elsősorban a gépeknek kö­szönhető, hogy az idén már jóval nagyobb átlagot ért el gabonatermelésünk, mint a háború előtti tíz év átlaga. A felemelt tervek még több traktort, még több kombájnt, mezőgazdasági gépet, műtrá­gyát, növényvédelmi szere­ket stb., tehát még jobb ter­mést, az életszínvonal még nagyobb­­ emelkedését jelen­tik! Az építőipar is a gépesí­tésnek köszönheti elsősorban, hogy ebben az évben máris két és félszer annyit termelt, mint a múlt év azonos hó­napjaiban, ennek megfelelően az építőiparban foglalkozta­tottak száma is 90.000-ről 170.000-re ugrott. Bármerre megyünk is az országban, lépten-nyomon építkezésekbe ütközünk. Szinte gombamód­ra emelkednek az új épüle­tek. Köztudomású, hogy az építkezés néhány tucat egyéb szakmát is foglalkoztat. Az építőipar fellendülése maga után vonja ezeknek a szak­máknak fellendülését is, mégpedig nemcsak nagyüze­mi, hanem kisüzemi vonalon is. Több munkához jutnak kisiparosaink, korszerűsíthe­tik műhelyeiket, ami köny­­nyebb munkát, nagyobb tel­jesítményt, jobb minőséget, szóval kedvezőbb kereseti le­hetőségeket, magasabb élet­színvonalat jelent. A munkaalkalmak meg­növekedése, a munkanélküli­ség megszüntetése emeli a szükségleteket, de emeli az igényeket is. A rendes kere­settel rendelkező dolgozók egyre többet és egyre jobbat vásárolnak. A megnövekedett igények kielégítése a nagy­üzem és az állami kereske­delmen kívül komoly felada­tot ró a kisiparra és a kiske­reskedelemre. Ennek megfe­lelően ezekben az ipari és kereskedelmi ágakban is emelkedik a jövedelem. Az­­ötéves terv megvalósítása, iparunk és mezőgazdaságunk fejlesztése így v ónja maga, után a kisipar és a kiskeres­kedelem jobb foglalkoztatását,­ a kereseti lehetőségeik emel­kedését. Mindezekhez termé­szetesen még hozzá kell ven­ni szociális és kulturális viszonyaink rohamos fejlődés A Központi Városházán és a többi fővárosi hivatalban válto­zatlanul a Békekölcsön jegyzése foglakoztatja a dolgozók ezreit. Szombaton délben újabb össze­sítést hoztak nyilvánosságra a sét, amiből bőven jut dolgo­zóink minden rétegének. A béke és az ötéves terv elválaszthatatlan fogalmak. Egyik feltételezi a másikat. Egyik táplálja a másikat. És mindkettőt népünk kö­vetkezetes, tervszerűen irá­nyított harca és munkája. Ebben a harcban és munká­ban, sőt annak tervszerű irányításában is megtisztelő szerep jut a néphez hű ér­telmiségnek. Nincs ötéves tervünknek olyan fejezete, amelyből ez­­ki ne tűnne. Ma már elmondhatjuk, hogy a munkásosztály ragyogó példaadása, hősi küzdelme magával ragadta az értelmi­séget és eggyé forrasztotta a fizikai és szellemi dolgo­zókat a szocializmus építé­sének nagy munkájában. A túlszárnyalt előirányzatok helyére lépő átdolgozott, fel­felé „javított“ tervek az ér­telmiség számára is újabb nagyszerű feladatokat jelen­tenek. Csak egy példát em­lítsünk: eredetileg egy hatal­mas vas- és acélmű építését terveztük, most lényegileg az összes meglévő nehéz­fémipari üzemeinket újjá­szervezzük, korszerűsítjük,­­ termelésünket ,mintegy meg­kétszerezzük. Ehhez a ter­vezők, a mérnökök, tech-­­ nikusok régióira van szük­ség. Az új és a korszerűsí­tett üzemek mellé a kultu­rárosházi alkalmazottak jegyzé­seinek eredményeiről. E szerint a Központi Városházán 2148 al­kalmazott szombat délig 1.844.500 forint Békekölcsönt jegyzett, úgy, hogy az egy főre rális és szociális intézmé­nyeknek egész sora épül és létesül. Ide viszont orvo­sokra, tanárokra, óvónőkre, tanítókra, új tisztviselőkre és az egyéb értelmiségi fog­lalkozásúak tömegeire lesz szükség. De épül a földalatti gyorsvasút is, rohamléptek­ben fejlesztjük közlekedé­sünket általában, hatalmas tudományos munka folyik minden téren, népegészség­ügyünk soha nem álmodott fejlődés előtt áll, tovább szé­lesít­jü­k kik­tárf­or­radalmun­kat, a művészetek történel­münk folyamán páratlan tá­mogatásban részesülnek. És akárhol lapozzuk is fel öt­éves tervünket, mindenütt olyan feladatokat találunk, amelyek nemcsak a mun­kásság és a parasztság, ha­nem az értelmiségi dolgozók fokozottabb foglalkoztatását is biztosítják. Mindez indo­kolja és megmagyarázza azt a hatalmas lelkesedést, amellyel értelmiségünk, kö­vetve a munkásosztály pél­dáját, részt vesz a Békeköl­csön jegyzésében. Napról-napra, újabb és újabb ragyogó eredményről számolnak be a jelentések. A Békekölcsön-jegyzés hatal­mas hazafias megmozdulássá szélesült. Belátta népünk minden rétege, hogy a köl­csön az ország és saját érde­kében fog kamatozni akkor. A ma délig beérkezett jelen­tések szerint a megyék verse­nyében ismét jelentős változá­sok következtek be. Az élen haladók között ma délig Győr megye ért el kitűnő eredményt, ahol a jegyzés öszege 22.845.000 amikor elősegíti ötéves ter­vünk mielőbbi­­ megvalósítá­sát és ezzel szilárdítja a bé­kefront reánk eső szakaszát. E mellett a lelkesedés mel­lett egészen természetes az a gyűlölet, amellyel népünk azok ellen fordul, akik igye­keznek akadályozni a Béke­kölcsön jegyzését. Éberen vi­gyáznak minden ilyenfajta kísérletre és jó felvilágosító munkával szerelnek le már csírájában is minden próbál­kozást. Soha nem volt még országunkban olyan mozga­lom, amely jobban magával ragadta volna tömegeinket, mint ez a kölcsönjegyzés. Ahogy­ a tervkölcsön segítette ötéves tervünk zökkenőmen­tes beindítását, ugyanúgy segíti a Békekölcsön is a fel­emelt előirányzatok zavarta­lan megvalósítását. Ezévi be­ruházásaink összege az erede­tileg 7,2 milliárd forint helyett el fogja érni a 9 milliárdot. Gerő Ernő így érzékeltette egyik előadásában ennek az összegnek a nagyságát: «Némi fogalmat alkotha­tunk magunknak arról, hogy ez a 9 milliárd forint mekkora hatalmas összeg, ha megmondjuk, hogy ebből a temérdek pénzből, ha , csak lakásépítésre fordítottuk vol­na, 220.000 kétszobás össz­komfortos lakást lehetett vol­na építeni, annyit, amennyi Budapest jelenlegi­­ lakásállo­mányának a fele. Tehát, ha csak lakást építettünk volna ebben az évben, megépítettük volna fél Budapestet. Ugyan­ebből a pénzből építhettünk volna 255 darab Lánchidat és 195 Margit-hidat. Vagy építhettünk volna belőle 260 új korszerű középnagyságú gyárat. Vagy építhettünk vol­na ebből az összegből 35 olyan villamos erőművet, mint a bánhidai erőmű. Vagy gyárthattunk volna 240.000 traktort, tehát tízszer annyit, amennyit egész 5 éves ter­vünk idején akarunk gyár­tani.­ Ezeket az adatokat alapul véve könnyen kiszámíthatjuk, hogy mit jelent a 750 milliós Békekölcsön ötéves tervünk szempontjából. Óriási segítsé­get. Büszke lehet minden Békekölcsön-jegyző, hogy ehhez a segítséghez a maga anyagi erejével is hozzájá­rulhat. De ezeket az adatokat nézve megbizonyosodhatunk arról is hogy neki saját ma­gának mennyit kamatozik a kötvénye — a nyerési lehe­tőségeket nem is számítva. A szocializmust építő orszá­gunkban az egyéni érdek egybeesik a közérdekkel. Ezt bizonyítja a Békekölcsön­­jegyzés hatalmas hazafias tömegmozgalma, amely meg­teremti a boldog nép által lakott virágzó országunkat. — r. j. — Kispajta: A­sixotis és diva! Vasárnap 1950 október 1 VI. év '42­. szám A Békekölcsön nagy sikere a kék étakor ríj győzelme Harmadik napja ünnepel lelkesen a magyar nép. Harmadik napja visszhangzik az ország a Békekölcsön- i jegyzésének örömzajától, lel- i kés örömet hirdet sajtó, rá­­­ dió, ének, zene, ezer és tíz-­­ ezer felszólalás. Százezrek,­­ milliók sorakozunk és írják­­ alá az íveket városon-falun.­­ Egyként dobbant meg milliók­­ szíve, amikor elhangzott a hívó szózat, millió szív dob­banása felelte: Igen! Akarjuk a békét! Megijedjük a békét! Mert ezt jelenti minden egyes forint, amit a Békekölcsönre­­ ajánl fel a magyar nép. Azt jelenti, hogy kész szembe­­szálni a háborús uszítókkal, kész a védelemre, kész a harcra. Két háborúban vér­zett ez a nép, kétszer vesz­tette el fiatalságának színe­­világát, hadigépek, bombák szántották fel az ország testét s most, hogy végre szabadsá­gát m­egtalálta, soha többé nem akar idegen hatalmak rabszolgája, idegen érdekek kihasználtja lenni. A dicsősé­ges Szovjet Hadsereg meg­ajándékozta a függetlenség­gel, ezt a fü­ggetlenséget sem elalkudni nem akarja, sem el­venni nem engedi. A szabad­ságot, a függetlenséget védi a Békekölcsön minden fo­­rintja s örömmel nyújtja minden nélkülözhető fillérjét a magyar nép a legszebb, leg­nagyobb, legszentebb célért: a boldog, szabad, független­­ Magyarországért. Harmadik napja tart a megajánlás csodálatos ünnepe s nincs egyetlen becsületes­­ magyar ember az ország te­­­­rületén, aki ne sietne jegyzé­­sével a béketábor diadalmas­­ lobogói alá­ eső felajánlási átlag 858 forint. A kerületi tanácsoknál is szép eredménnyel járt a Békekölcsön­­jegyzés. A szombat déli ered­mény 15.370 alkalmazott jegy­zése után 8.210.300 forint, ami 534 forintos átlagnak felel meg. Összegszerűen a XIII. kerület áll az élen, ahol 697.100 forintot jegyeztek, majd a VIII. kerület következik 631.400, a XIV. ke­rület 508.050 és a IX. kerület 484.150 forintos jegyzéssel. A legkevesebbet, 178.900 forintot a XXII. kerületben jegyeztek. A felajánlások azonban még egyre folynak és a fővárosi dolgozók jegyzése még mindig nem te­kinthető lezártnak. Igen tekin­télyes összegű Békekölcsönt je­gyeztek a fővárosi intézmények és üzemek dolgozói, így az isko­lák pedagógusai, a kórházak egészségügyi dolgozói, az üzem­­munkások és értelmiségiek. A budapesti kerületek versenye A budapesti kerületek verse­nyében­ továbbfok­ozódik a Béke­kölcsön jegyzésének lendülete. A IX. kerület tört az élre, köz­vetlenül mögé zárkózik a IV. kerület A budai kerületek kö­zött a II. kerület vezet a jegy­zésben. A XIII. kerületi aztam­k közül a Káztotószalaggyár mu­tatja fel a legjobb eredményt. A III. kerület legjobb jegyzője a Szeszgyár és a Középítési M­. Kőbányán Szerszám­javító NV halad a verseny élén. Az egyetemek versenye izgal­masan alakul a Műegyetem és­ az Agráregyetem között. Az­­agrár­­egyetem jelentősen túlszárnyalta A városházán és a a Műegyetem eredményeit és el-­­ nyerte a Pártbizottság vándor­zászlaját. A XI. kerületben több katoli­kus pap fejezte ki a Békeköl­csön jegyzésével a nép iránti ' 'isisét. Takács János plébános 606.' ném­ai- t­erenc plébános 1900 forintot jegyzett. Csík Fe­renc IV. kerületi apátplébános 1500 forintot ajánlott fel a Bé­kekölcsönre, Brunáki Ferenc IV. kerületi róm­ai katolikus pap 1000 forintot­­jegyzett.­ Az V. kerületi kisparosok és kiskereskedők eddig másfélmillió forintot jegyeztek. kerületi tanácsoknál A Rákosi Művek 363 forintra emelték az átlagot A nagyüzemek versenyében a Rákosi Művek tovább javítják eddig elért eredményeiket. Az üzemi átlagot 553 forintról 565 forintra emelték. MÁVAG, Ganz Vagon, Hofherr dolgozói vegye­tek példát a csepeli vasmunká­soktól! A XIV. kerület üzemei felzár­kóznak az élcsoport mögött. Különösen nagy erővel tör előre a Telefongyár. A Tele­fongyár az elvtársi segítség jó példáját mutatta, mikor tíz leg­jobb népnevelőjét átküldte a ve­le páros versenyben álló Stan­dardba. Weinstock Margit tele­fongyári népnevelő egyedül 10.000 forintos gyűjtéssel járult hozzá a Standard-gyár feljavulá­­sához. Népnevelők! Kövessétek Weinstock Margit példáját! ­ Néphadsereg* és az Államvédelmi Hatóság: Néphadseregünk fiai a város és a falu dolgozóival együtt nagy lendülettel vesznek részt a Békekölcsön jegyzésében. Eddig 33.100.500 forintot jegyeztek. Az Államvédelmi Hatóság dolgozói 13.307.850 forinttal járultak hoz­zá dolgozó népünk békés alko­tómunkájának megvédéséhez. A K­­­csön jegyzésével a rendőrség tagjai túljegyezték már a 11 millió forintot. A vas­utasok a Békekölcsön-jegy­zés lendületét összekapcsolják a ter­melés fokozásával. Az igazgató­ságok közötti versenyben a mis­kolci vasútigazgatóság halad az élen 9.377.600 forint. Békekör­ A megyék versenyében Győr áll a h­éten forint. Ugyancsak jó ered­ményt ért el még Veszprém megye, ahol ma délig összesen 20.460.000 forintot gyűjtöttek. Jó eredményt értek el még Zala, Hajdú és Vas m­egyék is.

Next