Magyar Nemzet, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-01 / 279. szám
Arad 60 fillér Péntek 1050 december 1 . TI. év 270. szám Vörösmarty ébredése A magyar nyelv legnemesebb érceiből harangot önteni született százötven évvel ezelőtt, december elsején, egy nyéki gazdatiszti házban Vörösmarty Mihály. E harangnak — lírai, epikai és drámai költészetének — mély, komoly, férfias zengése, nem egyszer félrevert kongása s mindig az egész magyar égaljat betöltő zúgása hívta eszmélkedni a XIX. század magyar irodalmát. Ráeszméltette a költőket arra, mi az író nemzeti és emberi küldetése egy korban, mely új eszméket forgat magában, ércének tömör, ünnepélyes hangjával pedig Vörösmarty a saját példáján mutatta meg, hogyan lehet «régi dicsőséget» és új reményt, hagyományt és haladást összeforrasztani, egységessé ötvözni, harmonikus csengésre bírni. Vörösmarty élete és műve alkalmas arra, hogy benne a költő hivatása a korok változásaiban tanulmányozható legyen. Társadalmi és politikai fordulón érett íróvá a jogi és filozófiai tanulmányokat végző, fiatal házitanító. Küszöbre ért a magyar történelem, a felvilágosodásból csírázó reformkor és a reformkorból fakadó forradalom vízválasztójára. Az ifjú férfinak, kit sorsa erre a válaszútra tett, szabad volt a választása; hátra, vagy előre? Hátra a kitaposott, biztos úton, az abszolutizmusnak segédkező költészet irányába, vagy előre az ismeretlen ösvényen a jövő és a szabadság felé? Költői készsége megvolt rá, hogy a merev, kihűlt klasszikum formáiba temetkezzék s divatozó, érzelmes versekkel találja meg a népszerűséget. Előérzete és emberi lelkiismerete azonban azt sugallta, hogy a parázsló romantikába nyúljon kifejezési formáért és hazafias és eszmei mondanivalóban találjon új tartalmat. Előre, így döntött. Ébresztője lett egy irodalmi iránynak, amely előbb csupán a nemesi nemzet, de utóbb az egész nép szívdobogására figyelt költészetében s amely Petőfiben már a népforradalom dalait énekelte. Vörösmarty maga volt, ki «a riadó, vak mélységet felverte szavával» s a jelen mélységei fölött hidat vert múlt és jövő közé. A múltba nem menekült, mint sokan tanították és hiszik na is. A múltból csak elindult. Benépesítette egy sajátos, magyar mitológiával, hogy buzdító energiáival és mozgalmasságával mozdulásra serkentse a béna jelentő rést, erő és szent akarat» mozgósításával segítsen a jövendő felé lépni. A férfi Vörösmarty körültekint a világban, «munkás szánat közt a kalibákba benéz» s töprengő lelke, önmagát folyvást kérdező s magának felelő eszmélete így szólal meg: «Nagy Caesarok után feltűnnek az ördögi Nérók. — És ki vesződik, küzd, vérzik alattok? A nép.» Felismerése azok közé az emberek és azok közé a mozgalmak közé vezeti, akikről és amelyekről tiszta lelkiismerettel állíthatja — ezért a tiszta lelkiismeretért küzd teljes életében páratlanul becsületes jelleme — hogy «...a pór terhén könnyitni igyekszünk.» A jobbágyfelszabadítás gondolata, mint a reformkor többi nagyját, Vörösmartyt is lelkesíti. Felülről még ugyan, a nemesség oldaláról, nem benső, megszenvedett élmények szorítására, mint a plebejus Petőfit és Aranyt, de a gondolat már él s Vörösmartyt ismerve, el is mélyül benne, fellobbanó lelkesedésből állandó tűszzé és tartós eltökéltséggé válva. Rájön, elsőként a reformálni szándékozó nemesek közül, hogy a haza nem egyetlen osztály birtoka, hanem mindenkié, aki határai között jószándékkal munkálkodik. Ki is mondja: «S nemcsak dicsőké a haza, — A munkás pár, szegény — Bár észrevétlen, dolgozik — A hon derű idén.» Szabad és merőben új elv ezt a nemesség oldaláról hangoztatni, a forradalom s későbbi forradalmak előhangja. Ideje és helye van itt beszélni Vörösmarty sokat emlegetett «pesszimizmusáról». A pesszimizmus rendszerint kérdésekként nyilatkozik meg Vörösmarty költészetében, de az optimizmus határozott feleletekben. «Nincs veszve bármi sors alatt, — Ki el nem csüggedett» — írja a Keserű pohárban. «Még van lelke Árpád nemzetének » — szól Liszt Ferenchez: «Az nem tehet, hogy annyi szív — Hiába onta vért, — S keservben annyi hű kebel —. Szakadt meg a honért» — zúg a Szózat a magyarokhoz. A kétkedő kérdésre: «Ment-e — A könyvek által a világ elébbi» — ugyanabban a műben megjő az előremutató válasz, az elszánt biztatás: «És mégis, mégis fáradoznunk kell, — Előttünk egy nemzetnek sorsa áll — Ha azt kivívtuk a mély süllyedésből — S a szellemharcok tiszta sugaránál— Olyan magasra tettük, mint lehet, — Mondhatjuk, térvén őseink porához: — Köszönjük, életáldomásodat, — Ez jó mulatság, férfimunka volt!» A kérdőjelre Vörösmarty legtöbbször felkiáltójellel felel, hullámvölgyre hullámheggyel. Ez volna az ő csüggedtsége? Vagy az-e, az a jóslatszerű’ hang, amely így beszél: «Hogy a legalsó pár is kunyhójában — Mondhassa bizton: nem vagyok magam! — Testvérim vannak, számos milliók. — Én védem őket, ők megvédnek engem. — Nem félek tőled, sors, bármit t akarsz. — Ez az miért csüg- I gedni nem szabad». Nem tör- " pe reménytelenség dadog Vörösmarty életművében, költészetében épúgy, mint prózájában, hanem a hatalmas alkotó férfias szomorúsága zeng benne, az a komolyság, amelyet Petőfi «hegedűink első hangjai»-nak nevez. «Első hang» csakugyan Vörösmartyé a magyar irodalomban, innen, a komolysága, mély csengése. Első hang, amit a Gutenberg-albumba írt emléksorai megütnek, többek közt így: «Majd, ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek — S a kitörő napfény nem terem áltudományt; — Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből— S a szent béke korát nem cudarítja gyilok, ... — Majd, ha tanácsot tart a föld népsége magával ■— és egeit ostromló hangokon összekiált, — S e zajból egy szó válik ki dörögve: igazság... — Méltó emlékjelet akkoron ad a világ.» E dörögve kiváló szó: igazság, már ugyanazt jelenti, mint Petőfinél ez: világszabadság, s nem kevésbbé erőteljes annál. És első hang Vörösmarty hangja akkor is, mikor kibuggyan belőle patrióta és humanista hite: «Legszentebb vallás a haza s emberiség». ■■ Haza és emberiség haladására esküdött fel Vörösmarty költészete — ebben mutatott példát kora fordulóján a magyar irodalomnak s minden korforduló történelmi sváltozás költőinek. Természeténél és társadalmi körülményeinél fogva van magatartásában tartózkodás, van lényében elhúzódó hajlam és csönd, de csöndjét felveri a lelkiismeret hívása. Kritikusan nézi a korának lomhaságra hajló magyar életét. Cselekszik is, nemcsak szemlélődik Cselekszik azzal, hogy drámáiban, eposzaiban, lírai verseiben , megmutatja «mire képes a le-j ! nézett s a nagyurak palotáiból száműzött magyar nyelv»; cselekszik azzal, hogy a népért síkra száll; cselekszik azzal, hogy Kossuth és a szabadság oldalán , ellenzéki -politikai szerepet vállal s képviselője lesz a bácsalmási kerületnek: azzal, hogy szembe- néz a menekülés az üldöztetés, a hujcsosás veszélyeivel; azzal,hogy az elnyomatás idején mer eljövendő ünnepet kiáltani.Pályája egyenesen emelkedő, hatalmas ív a haladás felé s a jövő irányába mutat. Megszólal benne s egyre é teltebben zeng a szociális hang, az egyenlőség követelése, mindenféle előítélet, a kozmopolitizmus és a faji megkülönböztetés elleni, zord harag. Vörösmartyban van ugyan ellentmondás, de éppen ezekben az ellentmondásokban megmutatni és kifejteni öt, az új magyar irodalmi és politikai történelemnek egyik legszebb feladata Úgy kell ezt az egyik legfőbb szellemi kincset, Vörösmarty művét, a nép elé tárni, hogy igazi valójában, torzítás nélkül, megmutatkozhassék a költő: tiértetek dolgoztam, a szabadságtokért, emberméltóságtokért, a tiétek vagyok egészen, magyar nép. Mint ahogyan Vörösmarty szólítgatta az «Árpád ébredése» című művében a honfoglalót: «hosszdalmas, sírt éj után —• Népek körébe hozlak, ébredőt»■; — úgy kell hosszú éj után ébredésre hívni Vörösmartyt, népe körébe. Ennek az Irodalmi ébresztésnek a kezdetén, Vörösmarty igazi értékeinek szemlélésekor, bátran idézhető Eötvös megállapítása a százötven éves költőről: «Nem csak a művelt osztályok költője, ő az összes nemzeté; vannak költeményei, amelyeket a történethez számíthatunk, oly nagyszerű azon hatás, mellyel a nemzet kifejlődésére voltak.» .____________ M.B.B. Hatalmas lelkesedéssel tette magáévá az Országgyűlés a varsói Békevilágkongresszus határozatait Andics Erzsébet a varsói Békevilágkongresszusról számolt be. Olt pénzügyminiszter a jövő évi költségvetést terjesztette elő A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa november 25-i ülésének határozata értelmében csütörtökön délelőtt összeült az Országgyűlés. Az új ülésszak első ülésén megjelent J- D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, és a diplomáciai testület több tagja. Röviddel 11 óra után nagy . Az elmúlt hetekben nagy horderejű nemzetközi esemény zajlott le Varsóban — kezdte beszédét Andics Erzsébet —, amely közvetlen nagy jelentőséggel bír a mi országunk, a mi népünk számára is. November 16-a és 22-e között folyt le Varsóban a Béke Híveinek H. Világkongresszusa, amely nagyjelentőségű határozatokat hozott a népek békéért folytatott harcának további megerősítése érdekében. . Andics Erzsébet ezután az angol kormány alattomos mesterkedéseiről beszélt, mellyel megakadályozta a küldöttek nagy részének Sheffieldbe utazását, majd így folytatta: — A Békevilágkongresszusnak sikerült a nemzetközi békemozgalom legsürgősebb tennivalóit ,agy meghatározni, hogy először teljesen világosak és egyértelműek; másodszor elfogadhatók a jószándékú emberek legszélesebb rétegei számára, a legkülönbözőbb politikai irányzatok képviselői számára, ha azok őszintén akarják a békét, harmadszor: sikerült elérni, hogy a kidolgozott javaslatok valóban alkalmasak arra, hogy egy újabb háború megakadályozásának hatékony eszközei legyenek. A varsói kongresszus felhívta az Egyesült Nemzetek Szervezetét: ne hagyja magát az imperialisták eszközévé lealacsonyítani. A varsói békevilágkongreszszus programmjának végrehajtására megválasztotta nemzetközi vezetőszervét: a Béke Vita is közben foglalta el helyét az ülésteremben a magyar nép szeretett vezére, Rákosi Mátyás, az MDNP főtitkára, Róna N Sándor, a Népköztársaság Elöki Tanácsának elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke és a kormány tagjai. Az ülést Drahos Lajos, az Országgyűlés elnöke nyitotta togtanácsot. A Béke Világtanács szélesebb alapokon nyugszik, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, mert egyesíti az összes népek képviselőit, azokét is, amelyek nem tagjai az ENSZ- nek.. . — A magyar delegáció tevékenyen kivette részét mind a plenáris ülésekből, mind a bizottságok tanácskozásaiból és hangot adott a stockholmi felhívás hét és fél millió magyar aláírója, az egész magyar nép egyöntetű békeakaratának. A varsói Békekongresszuson, a világbékemozgalom e nagy nemzetközi fórumán mondtuk el, hogy a magyar nép békét akar, mert valóra akarja váltani nagy terveit, be akarja hozni sokszázéves elmaradottságát, fel akarja építeni szocialista Magyarországot. A magyar nép hazafias kötelességének tartja küzdeni a békáért, tisztában van azzal, hogy az angol-amerikai imperialisták és háborús gyújtogatók egy új háború segítségével akarják letiporni a népek és köztük a magyar nép fiatal szabadságát, vissza szeretnék hozni a magyar nép nyakára a földbirtokosokat és kapitalistákat. Kijelentettük, hogy a magyar nép minden becsületes fia és leánya élete árán is kész, minden eszközzel kész megvédeni szabadságát, megvédeni a békét. Felsoroltuk a magyar nép aktív küzdelmét, tevékeny munkáját a béke érdekében, rámutattunk arra, hogy iskoláinkban békére neveljük a gyermekeket, a béke védelme ösztönzi munkásainkat nagyobb teljesítményekre, parasztjainkat a termelés fokozására, tudósainkat új felfedezőmeg. Megemlékezett Takács János képviselő elhunytáról, akinek emlékét az Országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg. Több elnöki bejelentés után napirend előtt Andics Erzsébet Kossuth-díjas egyetemi tanár szólalt fel, sekre, művészeinket új alkotásokra. A mi hadseregünk katonái a magyar nép békéjét és szabadságát védik. (Nagy taps.) A népi demokratikus Magyarország soha egy pillanatra sem fogja gyengíteni harcát a békéért, szem előtt tartva Rákosi Mátyás útmutatását: „Nem rés, hanem erős bástya leszünk a béke frontján“. (Az országgyűlés tagjai helyükről felállva, hosszasan éltetik Rákosi Mátyást.) " — A nemzetközi békeharc — folytatta Andics Erzsébet — egyrészt annak a nagyjelentőségű ténynek a pontos felismerésén ,és... felmérésén, alapszik, hogy egy újabb háború kirobbantása csak az imperialisták kis klikkjének érdeke, az emberiség széles tömegei irtóznak egy újabb háborútól, nem hajlandók idegen célokért vérüket ontani egy újabb imperialista háborúban. Sohasem volt még a történelemben ilyen hatalmas tömegeknek ilyen szervezett mozgalma, de nem is lehetett. Ilyen mozgalom csak korunkban keletkezhetett, amikor a népek nemcsak a kapitalista társadalom szörnyűségeit, esztelenségát és kiúttalanságát látják, de látják a kommunizmust építő Szovjetunió testvéri barátságban élő népeinek nagy példáját, látják a kapitalizmus bilincseiből kiszabadult népi demokratikus országok sokszor kis népeinek is nagy sikerét. (Nagy taps) Megnőtt a népek öntudata. Megnőtt a népek ereje. Megnőtt a bizalmuk önnön erejükben, mert tudják, hogy nagy küzdelmükben az életért és az emberiségért, a pusztulás és embertelenség ellen Sztálin lángesze vezeti őket (A képviselők hosszasan, perceken keresztül felállva tapsolnak.) — Korunk nem a zsarnokok, elnyomók és népgyilkosok győzelmének korszaka, korunk a népek győzelmének korszaka. — Kérem a magyar nép itt összegyűlt képviselőit, a magyar országgyűlést, tegye magáévá a varsói Békevilágkongresszus határozatait, mert azok felölelik, azokat a sürgős tennivalókat, amelyeknek segítségével, megvalósításával elkerülhetjük egy újabb háború egyre fenyegetőbb veszélyét, megőrizhetjük a népek békéjét.• Ugyancsak javaslatot teszek egy békevédelmi törvény kidolgozására, amelynek értelmében népi demokratikus országunkban a háborús propaganda bármilyen farmája büntetendő cselekménnyé válik. Andics Erzsébet felszólalását a képviselők hosszas, lelkes laposai fogadták, majd a beterjesztett javaslatokat egyhangúlag elfogadták. Drahos Lajos elnök a következőket mondotta: Határozatilag kimondom,, hogy a Béke Hívei II. Világkongresszusának a béke biztosításáról szóló határozatát az országgyűlés elfogada. De nemcsak az országgyűlés hanem az egész dolgozó magyar nép szívvel-lésekkel magáévá teszi a béke megvédésére hozott javaslatot, mivel ez a béke dolgozó népünk boldogulását és szabadságát biztosítja. Ezután Szabó Piroska, az Elnöki Tanács titkára számolt be a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának az Országgyűlés két ülésszaka közötti működéséről. Az Elnöki Tanács az Országgyűlés május 12-én berekesztett és november 30-án megnyílott ülésszaka közötti időben 16 ülést tartott és 29 törvényerejű rendeletet alkotott. A titkári beszámolót az Országgyűlés tudomásul vette. Ezután Olt Károly pénzügyminiszter beterjesztette az 1951. évi költségvetést és a költségvetésiről szóló törvényjavaslatot, majd elmondotta expozéját. A magyar nép élete árán is kész megvédeni szabadságát és a békét