Magyar Nemzet, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-19 / 294. szám

ff­e if if. 1950 d­ecemb­er 19 Magyar Nemzet A Kurill-szigetektől a Balti-tengerig mindenütt nagyszerű lendülettel folyt le a szavazás a Szovjetunióban Moszkvából jelentik. A szovjet dolgozók egységesen tömörül­nek a Bolsevik Párt köré , ezt mutatták a vasárnapi helyi szov­jetek választásai. A Kurili-szige­­tektől a Balti-tengerig mindenütt nagyszerű lendülettel zajlott le a szavazás­ A moszkvaiak beválaszották a helyi szovjetekbe Sztálin közeli munkatársait, Molot­ovot, Malen­­kovot, Beriját, Vorosilovot, Miko­­jant, Bulganyint, Kaganovicsot, Andrejevet, Hruscsevet, Koszi­gint, Svernyiket, Szuszlovot, Po­­nomarenkót és Sk­rjatovot. A ta­nácsok jelöltjei közt ott vannak a munkásosztály és az értelmiség képviselői, híres sztahanovisták és újítók, mint Galkina, Csutkih és Kerabelnyikova. Lelkesen folyt a szavazás a főváros minden részében. A Sztá­lin­ választókerü­etben — ahol I­V. Sztálin volt az első jelölt — déli 12 óráig száz százalékig leszavaztak. A váasztók azt mondották, hogy amikor szavaz­nak a szovjet hazára, a béke­szerető szovjet kormányra, a nagy Sztálinra adják le szavaza­tukat. A Pravda többek között eze­ket írja: Tegnap hatalmas hazafas lelkesedés jegyében folyt le a helyi szovjetek megválasztása az Oroszországi Szövetségi Szov­jet Szocialista Köztársaságban, az Ukrán, a Bielorussz, a Ka­­zah, a Grúz, a Litván, a Lett, az Észt és a Karél-Finn Szov­jet Szocialista Köztársaságban. Az ország minden részéből ér­­­kező jelentések elmondják, hogy a választások igazi egyetemes népi ünneppé váltak, a szov­jet emberek rendkívüli szerve­zettséggel járultak az urnáik elé és teljesítették állampolgári kötelességüket. A helyi szov­jetek megválasztása újból hatal­mas méretekben kifejezésre jut­tatta a szovjet nép egységét, tömörülését a Kommunista Párt, a nagy Sztálin, az egész haladó emberiség vezére és tanítója kö­rül. A választás újból bebizó­ Szverdlovszkban az első két­­ órában a választóknak több mint fele leszavazott. Cselja­­j nyitotta a szovjet nép határta­lan szeretőtét szocialista hazája iránt, készségét a küzdelemre a kommunizmus győzelméért or­szágában. Sztálin nevével az ajkukon járultak a szovjet embereik mil­liói az urnák elé, hogy leadják szavazatukat a kommunisták és pártonkívüliek megingathatatlan sztálini tömbjének jelöltjeire. A városokban és falvakban mindenütt óriási szeretettel és odaadással ejtették ki a nép első jelöltjének, Sztálin elvtársinak a nevét. Sohasem látott lelkese­déssel és ujjongással mentek szavazni Moszkva és Leningrád, Kiev és Minszk, Tbiliszi és Alma-Ata, Riga és Vilnyus*, Tallin és Petrozavodszk, Sztálin­grád, Szev­asztopol és más vá­­­­rosok dolgozói, ahol Sztálin­­ elvtársat jelölték a helyi szov­­­­jetbe.­biliszikban, Molotoviban és a többi városban is lelkes ünnep­séget jelentett a szavazás. A Pravda a szovjet nép nagy egységéről A magyar íróküldöttség látogatása a sztálini választókerületben A Szovjetunióba érkezett ma­gyar íróküldöttség vasárnap láto­gatást tett a sztálini választó­­kerületben. A küldöttség veze­tője Darvas József író, a Ma­gyar Népköztársaság vallás- és közoktatásügyi minisztere a kö­vetkező nyilatkozatot adta a moszkvai rádió tudósítójának: — Igen mély benyomást gya­korolt rám a helyi szovjetek vá­lasztása. Láthattuk, hogy a Szov­jetunióban a választás­ nagy nép­ünnep. Ez az ünnepi hangulat megnyilvánult mindenütt, az ut­cákon, a házak pompás feldíszí­tésében. Abban a választókerü­letben, ahol Sztálint jelölték képviselőnek, igen sok olyan em­ber is szavazott, aki nem ebben a kerületben lakik. Az ország legtávolabbi vidékeiről jöttek el emberek, hogy közvetlenül Sztá­­linra adhassák szavazatukat. Igen sokan, akik csak átutazó­ban vannak Moszkvában, jöttek el ide és szavaztak. A szovjet alkotmány módot ad arra, hogy fekhelyüktől távol is élhessenek Szavazási jogukkal. Leningrádtól Szibériáig A leningrádiak • moszk­vaiakhoz hasonlóan •— szintén jóval a szavazás kezdete előtt gyülekeztek az ünnepélyesen feldíszített szavazóhelyiségek előtt Lenin városának dolgozói , szeretett Sztálinra gondolva, a nagy vezető nevével a szívükben járultak az urnák elé. Hasonló volt a hellyzet a többi város­ban is. Sztálingrádban, a hős város­ban a Béke­ utca lakói nagy lel­kesedéssel szavaztak a nagy Sztálinra, aki a sztálingrádi vá­rosi szovjet jelöltje. Elmondták, hogy Sztálinnal a békére sza­vaznak azért, hogy soha többé ne zúduljanak bombák a békés városokra és falukra, hogy az emberiség elfeledje a szörnyű szót: „háború.“ Szevasztopolban a szavazók közt voltak a város 1941— 42-beli hős védelmezői. A szov­jetekbe jelölték a feketetengeri flotta haditengerészeit is. Micsurinszkban néhány óra alatt a választóknak csaknem száz százaléka leszavazott. Így történt a donmenti Rosz­­ovban, Jaroszlavlban, Szaratovban, Kuj­­bisevben, Tulában, Kazánban és az Oroszországi Szövetségi Köztársaság sok más városá­ban is. Kalinyingrád utcáin vidám ének és zeneszó hangzott. Sok ü­zem munkásai tettek jelentést termelési eredményeikről. A kalinyingrádiak büszkék városuk új iparára. Déli tizenkét óráig a kalinyingrádi választók nyolc­vankét százaléka leszavazott. Szibéria választókörzeteiben kora reggeltől nagy volt az élénkség. Krasznojarsz­k városá­ban délig a választók kilenc­vennyolc százaléka leszavazott. Komerovóban a bányászok ter­melési eredményeikről lett je­lentésekkel mentek szavazni. A novoszibirszki gyárak és üze­mek dolgozói is kiváló munka­eredményekről tettek jelentést. Egész sereg üzem teljesítette évi tervét. Magnitogorszkban három óráig csaknem minden választó. Vasárnap szerte az országban ismét egész sereg­gyűlés hallga­tósága tett fogadalmat a béke megvédése mellett. A békegyűlések szónokai kö­zött hétről-hétre felszólalnak a békét hirdető papok is. Vasár­nap Székesfehérvárott dr. Hor­váth Richárd, a Katolikus Pa­pok Országos Békebizottságának titkára, Szentgotthárdon dr. Beresztóczy Miklós kanonok, Újfehértón Csömör Gáspár es­peres beszélt. Munkatársunk megkérdezte dr. Horváth Ri­­chárdot, hogy milyen benyomá­sokkal tér vissza vidéki útjai­ról. — Egy hete a vác­, tegnap a székesfehérvári békegyűlésen be­széltem — mondja —. A váci gimnázium dísztermét zsúfolá­sig megtöltő, 8—900 főnyi kö­zönség soraiban igen sok ér­telmiségi és munkás jelent meg, de túlnyomó részük dolgozó pa­raszt volt. Arról beszéltem, amit Lengyelországban láttam s első benyomásom az volt, hogy feszült figyelemmel hallgatnak minden szót. Aztán egyre job­ban éreztem a kapcsolatot a hallgatósággal, egyre jobban belemelegedtem s amikor utolsó szavaim elhangzottak, meglepő dolog történt. A nem könnyen hevülő magyar parasztok lelke­sen tapsoltak és a taps elültével csoportosan jöttek oda, mele­gen kezet ráztak és személyesen megköszönték az előadást. Kü­­lön-külön ígéretet tettek, hogy amit hallottak, elviszik haza,­­mondják, továbbadják, isme­rősnek, szomszédnak, rokonnak, jóbarátnak, mindazoknak, akik nem lehettek jelen. — Még jobb, még kedvezőbb hatású volt a tegnapi béke­gyűlés Székesfehérvárott- Eddi­gi legeredményesebb békeutam­­nak látom. Az óriási kultúr­terem zsúfolásig telt, de tele volt a folyosó és az épület minden zege-zuga, sőt kinn az utcán is tömegek álltak. Itt már nem százakat, itt ezreket mozgatott meg a békegyűlés. Miután kiadós műsor volt, csak félóráig akartam beszélni. Nem lehetett. Az értelmiségi és fizi­kai dolgozó 15—20 százalék volt, azon túl szinte csupa dolgozó parasztiból állt a gyű­lés közönsége- S ahogy beszél­ni kezdtem a lengyel paraszt­ságról, ahogy leírtam nekik egy lengyel falu békés vasárnapját, mely testvéri mása a békés ma­gyar faluénak, olyan figyelmet láttam tükröződni a szemekből, hogy nem lehetett abbahagyni. A félórából negyven perc, öt­ven perc, majd egy egész óra lett s még mindig beszélni kel­lett. Halálos csöndben, szinte a mondottakra tapadva hallgat­ták, egy zizzenés nem zavarta az előadást s ahogy véget ért, csak több másodpercig tartó néma szünet után következett a taps. Csak amikor látták, hogy nem mondom tovább, akkor tört ki olyan erővel, hogy nem akart véget érni Fel m­elő érzés fogott el, szavaim jó talajba hullottak Ezek az emberek törhetetlen hívei a békemozga­­lomnak. — A jelek tehát, ahogy én látom, azt mutatják — fejezi be dr. Horváth Richárd —, hogy a békemozgalom hétről hétre gazdagabb ígéretű vetés a ma­gyar lelkekben. Hétről hétre fejlődik, immár ugrásszerűen növekszik annak a fáradozás­nak a gyümölcse, amit mind­annyian olyan őszinte odaadás­sal fejtünk ki a béke megvédé­se érdekében. A magyar kö­zönség ma már a legtávolabbi vidéken, a legkisebb faluban is tisztán látja, tisztán érti, miről van szó s ez a hétről hétre mutatkozó új eredmény új erő­vel tölti el azokat, akik a bé­két hirdetik. Dr. Beresztóczy Miklós, aki a múlt vasárnap Esztergomban, tegnap pedig Szentgott­hárdon tartott beszédet, a következőket mondja:­­• Az esztergomi gyűlésről helyszíni tudósítást közölt a Magyar Nemzet. Örömmel álla­pítom meg, hogy a szentgott­hárdi gyűlés még telkesebb volt. A rendezőségnek nem kellett hírveréssel felkelteni az érdek­lődést, a békegyűlés híre száj­ról szájra járt és olyan soka­ság jelent meg a szentgotthárdi mozi termében, amire senki sem számított. Szentgot­thárd lakos­sága, a helység földrajzi fek­vése miatt is, fokozott figyel­met tanúsít a béke és a há­ború kérdése iránt. A beszédek elhangzása után egész sereg fel­szólalás következett. Senkit sem kellett szóra biztatni, mindenki magától állt föl és bensőből fa­kadó hévvel, meggyőződéssel hangsúlyozta, hogy mindent el kell követnünk a béke megvé­désére. Nekem is az a tapaszta­latom, hogy a béke megvédésé­nek a gondolata hétről hétre mélyebben ivódik be az embe­rek lelkébe és látva ezt az egyre fokozódó jó hatást, mi is egyre nagyobb lelkesedéssel te­szünk eleget küldetésünknek. Lukács György a pécsi Nem­zeti Színházban mondott beszé­det s rámutatott az értelmiség szerepére a béke megvédése te­rén. — Bűnrészes minden értelmi­ségi, aki nem foglal aktívan ál­lást a béke ügyében — mon­dotta többek között a jelenlévők lelkes helyeslése mellett. Kaposvárott Csikesz Józsefné varsói küldött, Keszthelyen Cze­­czel György országgyűlési kép­viselő, Kőszegen Sulyán György ezredes, Mezőkövesden Földes Mihály író, Salgótarjánban Hor­váth Mihály tábornok és Rigó Antal sztahanovista, Sopronban Szabó László varsói küldött, Kecskeméten Keresztes Mihály földművelésügyi államtitkár, Zalaegerszegen Barcs Sándor, Tatán Gosztonyi János, Doro­gon Koczm­a Gyula, a Rákosi Művek párttitkára beszélt. Béke­nagygyűlés színhelye volt ezen­felül még számtalan város és község. Degrelle, a hírhedt belga fa­­­siszta vezér lapjelentések sze­rint Spanyolországban rejtőz­ködik. Ahogy az előadó látja Horváth Richárd és Beresztóczy Miklós elmondják, mit tapasztaltak a békegyűléseken ____ A szovjet kormány jegyzéke Nagy-Britan­­­­­ia és Franciaország kormányához Nyugat- Németország felfegyverzése ügyében Moszkvai jelentés szerint a Szovjetunió külügyminisztériuma jegyzéket intézett Nagy-Britannia és Franciaország kormányához, amelyben emlékeztet arra, hogy a szovjet kormány november 3-án már javaslattal fordult Nagy-Britannia, Franciaország és az USA kormányaihoz, hogy hívják össze a négy hatalom külügyminisztereinek tanácsát a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény vég­rehajtása kérdésében.Az utolsó hónapokban — mondja a jegyzék — Nagy-Bri-­­ tannia, Franciaország és az USA­­ kormányai között néhány más­­ kormány részvételével tárgyalá­sok folynak Nyugat-Németország­­nak és fegyveres erőinek be­kapcsolásáról mind a nyugat­európai, mind az északatlanti államcsoportba, amelynek ag­resszív jellegére nézve a szovjet kormány már nyilvánította né­zetét. Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormánya már meg­egyezett más kormányokkal a német hadsereg visszaállításáról Nyugat-Németországban, sok hit­lerista tábornok és tiszt bekap­­solásáról ebbe a hadseregbe, valamint a hadiipar helyreállítá­sával kapcsolatos intézkedések­ről, sőt már tárgyalnak a nyu­gatnémetországi hadsereg mére­teinek megállapításáról is. Mind­ennek következtében olyan em­berek, mint Adenauer és Schu­macher már nyíltan fellépnek a Németország demi­l­arizálásáról szóló potsdami határozat ellen, sőt nem átad­anak beszélni az új háború előkészítéséről Európá­ban. Ezek a tények azt mutatják, hogy Nagy-Britannia és Francia­­ország kormánya más hadarúak kormányaival együtt katonai szövetséget készít elő, Adenauer nyugat­németországi kormányá­val. Érthető, hogy ez a körülmény komolyan veszélyezteti a békét. Ezen az úton haladni azt jelenti, hogy elfelejtik a közelmúlt tanul­ságá­t, és helyreállítják a német militarizmust, amibe nem nyugodhatik bele a Szov­jetunió és nem nyugodhatnak bete Európa népei, amelyek a német agresszió és a hosszú megszállás terhét viselték az­ első és a második világhá­ború alatt. Nagy-Britannia és Franciaor­szág kormányának ez az állás­pontja nemcsak a Németország demil­­arizálásáról szóló potsda­mi egyezménnyel e­lenkezik, ha­nem világos ellentétben áll egy­részt Nagy-Britannia és Francia­­ország, másrészt a Szovjetunó között kötött szerződéssel is, aláássa ennek a szerződésnek alapjait és jelentőségét. A szovjet kormány ezért szükségesnek tartja külön kijelenteni, hogy az előá­zott helyzetért minden felelősség Nagy-Britannia és Franciaország kormányára hárul. Párizsi jelentés szerint francia jobboldali körökben nagy zavart és nyugtalanságot keltett a szov­jet kormány jegyzéke. A jobb­oldali De Malin azon sopánko­­dik, hogy Franciaország mostani helyzetében már nem tudja az állandóan újabb «kezdeményezé­sekhez» folyamodó Egyesült Ál­­l­­­amokat visszatartani a «köny- I nyelműségektől». A Liberation­­ megállapítja, hogy az Egyesült Államok a francia-szovjet barát­sági szerződés felmondását sze­retné elérni. A lap sürget, hogy hívják össze azonnal a négyha­talmi értekezletet. Az Humanité megállapítja: a francia kormány megszegi a francia-szovjet szer­ződést, ha hozzájárul Nyugat- Németország felfegyverzéséhez. A Magyar-Román Barátsági Hét záróhangversenye Vasárnap este rendezték meg a­­ Városi Színházban a Magyar- Román Barátsági Hét ünnepi záróhangversenyét. Az ünnepi megnyitót Mihályfi Ernő, a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke tartotta. — Minden várakozásnál szebb eredménnyel zárjuk a Magyar-Román Barátság Hetét — mondotta. — Az ünnepna­pok után pedig egymás iránti közös útünk helyességéről újra meggyőződve folytatjuk a ma­gyar-román barátság dolgos hétköznapjait. Népeink együtt dolgoznak és harcolnak a nagy Szovjetunió vezette béketábor­ban. A nagy tapssal fogadott be­széd után Mihail Rosianu, a Román Népiköztársaság minisz­tertanácsa mellett működő Kulturális és Tudományos Ala­pítványo­k országos elnöke mondott ü­dvöz­lőbeszédet a ro­mán kormányküldöttség nevé­ben. — Biztosaik vagyunk abban — mondotta —, hogy a Magyar Népköztársaságban megtartott Magyar-Román Barátsági Hét, ugyanúgy, mint nemrégen a Román Népköztársaságban le­zajlott Román-Magyar Barát­sági Hét, jelentősen elmélyítette országaink kölcsönös barátsá­gát a kultúra, a tudomány em­berei és a termelőmunka hősei közötti testvéri kapcsolatok to­­v­ábbf­e­jles­ztésé­vel. — Népeink a Szovjetunió sokoldalú és felbecsülhetetlen segítségével a szocializmust épí­tik. Azért harcolunk, hogy még jobban megerősítsék a béke, a demokrácia és a szocializmus, táborát, amelynek élén a hatal­mas Szovjetunió és az egész vi­lág dolgozóinak atyja és taní­tója, a nagy Sztálin áll. Az üdvözlőbeszédeket követő­­ díszhangversenyen valamennyi­­ román művész fellépett. Nagy­szerű alkalom volt ez arra, hogy a közönség, amely egy hé­ten át gyönyörködött a baráti szomszéd nép művészeinek pro­dukciójában, még egyszer, egyetlen hangverseny kere­tében élvezhesse a román művészcsoport magasrendű teljesítményét. Felsorakozott a Városi Színház hatal­mas színpadára a Román Szak­­szervezeti Énekkar, majd a tánccsoport, Paly Zenaida és Petre Stefanescu Goanga opera­­áriákkal és dalokkal sze­repelt, Vasile Jianu fuvola- s számokat játszott. A kök­­­zönség határtalan lelkesedéssel fogadta a búcsúzó román mű­vészegyüttes és a román művé­szek nagyszerű számait és a magyar-román barátságnak forró érzéssel adott hangot. Külön is, nagy elismeréssel em­lékezünk meg Dagobert Buch­holz professzorról, aki a Ma­­j­seny zongorakísérőjeként fa­gyár Román Barátsági Hét fo­­radhatatlan, odaadó művészi fán rendezett számos hangverő­­ munkájával szerzett érdemeket. Malnasanu román követ fogadása Aurel Malnasanu, a Román Népköztársaság budapesti kö­vete, a Magyar-Román Barát­sági Hét alkalmából Budapes­ten tartózkodó román kormány­küldöttség tiszteletére vasárnap este a Gellért-szálló termeiben fogadást adott. A fogadáson megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja fő­titkára, Révai József, az MDP főtitkárhelyettese, Rónai Sándor, az Elnöki Tanács elnöke és az Elnöki Tanács tagjai, Dobi Ist­ván, a minisztertanács elnöke, a kormány több tagja és Me­­zincescu miniszterrel az élén a román kormányküldöttség­ Részt vettek a fogadáson Kiszeljov, Szovjetunió nagykövete, Huan- Cen, a Kínai Népköztársaság nagykövete, a baráti államok diplomáciai képviselői, vala­­mint a magyar politikai, gazda­sági és kulturális élet számos képviselője. Tanulóifjúságunk megünnepli Sztálin születésnapját Sztálin születésnapjáról, de­cember 21-éről iskoláinkban az utolsó tanítási órán emlékeznek meg. Az iskola igazgatója ünnepi beszédet mond, amelyben mél­tatja a haladó emberiség nagy vezérének érdemeit. Az ifjúság kultúrműsorral te­szi emlékezetessé ezt a napot. December 21-ére jelenik meg Sztálin művei­­nek negyedik kötete magyar nyelven Sztálin összegyűjtött művei­nek 1., 2., 3., 11. és 12. kötete után Szttálin 71. születésnapjára adja ki a Szikra a negyedik kö­tetet. Ez a kötet Sztálin írásait 1917. novemberétől 1920. végéig tartalmazza. E művek a szov­jet hatalom fennállásának első hónapjaiban, valamint a kül­földi katonai intervenció és a polgárháború időszakában ke­letkeztek. Ennek az időszaknak a művei főképpen a szocialista ál­l­am­re­nd meg­szoító ill­í­ti­sának kérdéseivel, a szovjet hatalom nemzetiségi politikájának, a Vö­rös Hadsereg megteremtésének és megerősítésének, továbbá a külföldi katonai intervenció és a polgárháború éveinek straté­giai és taktikai kérdéseivel fog­lalkoznak. ítéletet hirdetett a lengyel bíróság­ Turner és társai k­émig perében Varsóból jelenti az­ MTI. A lengyel bíróság hétfőn ítéletet hirdetett Henry Turner angol állampolgár és társai kém peré­ben. Turnert másfélévi börtönre, társait hét hónaptól egy évig terjedő börtönbüntetésre ítélték. A Román írószövetség ajándéka a magyar íróknak A Román Népköztársaságban nagy számban jelennek meg a klasszikus és mai magyar írók műveinek kitűnő fordításai. Ezeknek egy részét­: Petőfi, Ady és József Attila verseit (Eugen Jebeleanu átültetésében), Faze­kas Ludas Matyiját, Móricz Zsigmond, Gergely Sándor és Illés Béla több, román nyelven megjelent regényét hozta ma­gával Mihai Beniuc, a Román Írószövetség főtitkára, a Ma­gyar-Román Barátsági Héten Budapesten tartózkodó román kormánydelegáció tagja. Mihai Beniuc a díszkötésű könyveket, a Román Írószövetség ajándé­kát, a Magyar Írószövetség szá­mára vasárnap adta át Deve­­cseri Gábornak, a Magyar Írók Szövetsége titkárának. Orosz nyelvtanfolyamok A Gorkij Könyvtár felnőttek és gyermekek részére január elsején új orosz nyelvtanfolya­mokat indít. Beiratkozni hét VII., Vilma királynő­ út 45. I. emelet, minden nap reggel 8 órától este 8 óráig. A leckeóráik időpontja minden nap délután 6-től 8 óráig. A tanfolyam hall­gatói hetenként kétszer másfél- másfél órán vesznek részt. Havi tandíj 10 forint. Az első havi tandíj behatáskor fizetendő. Be­hatási díj nincs. A Gorkij Könyvtár a munkahelyeken, minisztériumokban, üzemekben, szakszervezetekben stb. is ter­vezi, hogy csoportok részére orosz nyelvtanfolyamokat indít. A feltételeket ugyancsak a Vil­m­ a királynő út 45-ben lehet megtudni. (Telefon: 425—309.) Hollandiába kanadai fegyvere­s szállítmány érkezett.

Next