Magyar Nemzet, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

Í­r­á­s ■ 10­00 fillér Szerda január X­VII. év 1. szám A szovjet kormány jegyzéke Franciaország, az USA és Nelgy- Britannia kormányához Németország a dom­ilitarizálása kérdésével foglalkozó külügyminiszteri értekezlet összehívásának javaslatával kapcsolatban Moszkvából jelenik a TASZSZ. Mint a sajtó már közölte, a szovjet kormány 1950. november 6-án jegyzéket intézett Francia­­ország, az USA és Nagy-Britan­­nia kormányához. Ezekben a jegyzékekben javasolta, hívják össze a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminisztereinek tanácsát a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény tel­jesítése kérdésének megvizsgálá­t. Franciaország nagykövet­sége elismeri a Szocialista Szov­jetköztársaságok Szövetségének külügyminisztériuma által ez év november 3-án átadott jegyzék vételét. Ez a jegyzék, amely­hez mellékelték a Prágában ez év október 22-én közzétett nyi­latkozat szövegét, javasolja az Egyesült Államok, Franciaor­szág, az Egyesült Királyság, és a Szovjetunió külügyminiszterei tanácsának összehívását, hogy az megvizsgálja azt a kérdést,­­ho­gyan teljesítették a potsdami egyezménynek Németország (!*■­­inilitarizálásával kapcsolatos ki­­t­etéseit. 2. A francia kormány politi­káját mindig az Egyesült Nem­zetek Szervezetének alapokmá­nyába foglalt azon elv vezé­­relte, amely szerint a nemzet­közi problémákat békés tárgya­lások útján kell rendezni. A francia kormány felhasználja ezt az alkalmat, hogy ismét kife­jezze hűségét ezen elvhez. Ez az állásfoglalás teljesen összhang­ban áll annak a határozatnak szellemével, amelyet a közgyűlés nemrégiben hozott Franciaország támogatásával. Ez a határozat felhívja a figyelmet a fennálló nemzetközi feszültség okai meg­szüntetésének érdekében folyta­tandó tanácskozás célszerűségé­re. A francia kormánytól távol áll bármiféle, a Szovjetunió el­len irányuló agresszív szándék és az az őszinte kívánság tölti el, hogy a nemzetközi feszültség megszűnjék. Nem fogja sajnálni az erőfeszítéseket, hogy az any­­nyira hőn óhajtott eredményt elérjék. A k­amra kormány kész a jelen jegyzékben megállapított módszerek szerint a szovjet, amerikai és brit kormánnyal együtt megvizsgálni annak lehető­ségét, hogy a négy állam kül­ügyminiszterei számára kölcsönö­sen elfogadható alapot találja­nak. 3- A francia kormány figyel­mesen tanulmányozza a szovjet­­kormány által november 3-ára átadott jegyzéket. Sajnálkozás­sal kénytelen megállapítani, hogy a tárgyalások alapjai olyan formában, amint azokat ebben a jegyzékben írták kö­rül, jellegüket tekintve nem szolgáltathattak kilátást az ilyesfajta rendezésre. Németor­szág demilitarizálásának problé­mája nem oka a jelenleg fenn­álló feszültségnek. Jelenleg nem léteznek semmiféle német fegy­veres erők, kivéve azokat, ame­lyek a szovjet övezetben már sok hónap óta tüzérség és pán­célosok felhasználásával kato­nai kiképzésben részesülnek. Ha a német katonai egységek részvétele Ny­u­ga­t-Németország védelmében ma tanulmányozás tárgya, ennek oka egyedül az, hogy a szovjet politika arra i•­­ényszerii a lobbi államot, amelyek rá­ják az ijesztő példá­ját, hogy vizsgáljanak meg minden, biztonságuk megsz­lár­­ílítása felé vezető utat. A fran­­cia kormány, az angol éd a me­sara. 1950. december 22-én Cha­­taigneau, Franciaország nagykö­vete, Nichols, Nagy-Britannia ügyvivője és Barbour, az USA ügyvivője felkeresték A. A. Gro­­mikót, a Szovjetunió külügymi­­niszerhelyettesét és átnyújtották neki kormányaik azonos tartal­mú jegyzékeit. Alább következik a francia kormány válaszjegyzékének szö­vegef­rikai kormánnyal együtt, teljes ellentétben a prágai közlemény­ben foglalt helytelen állítások­kal, elhatározta, soha és semi­­lyen esetben nem engedi meg, hogy Nyugat-Németországot agresszió támaszpontjaként hasz­nálják fel. A francia kormány nem lehet bizonyos a felől, hogy a dolog ugyanígy áll Né­metországnak azzal a részével kapcsolatban is, amely szovjet megszállás alatt áll, tekintettdt Kelet-Németország újrafelfegy­­verzésére, amiről fentebb szó volt. 4. Lehetetlen továbbá elkép­zelni a német kérdés többi ol­dalának igazságos rendezését abból a szempontból, amelyből a prágai közlemény említi azokat. Ez a közlemény nem tartal­­maz semmiféle új, vagy építő­jellegű elemet és a német nép többsége elvetette a hatá­roza­­toka­t amelyeket a közlemény előír. A prágai közlemény csu­pán nagy vonalakban ismétli a korábbi javaslatokat, ame­lyekkel kapcsolatban elmélyült tanulmányozás eredményekép­pen megállapították, hogy nem szolgálhatnak a­­német kérdés pozitív megoldásának alapjául. A francia kormány az Egyesült Államok s az Egyesült Királyság kormányával együtt, hogy megszüntessék Német­ország felosztottságát, a maguk részéről állandóan hoztak fel javaslatokat, amelyek alkalma­sak lettek volna Németország egységének helyreállítására sza­bad választások útján, nemzet­közi ellenőrzés alatt. Ezek a javaslatok alkották a három főbiztos leveleinek tárgyát a Szovjet Ellenőrző Bizottság el­nökéhez, ez év május 25-én és október 9-én. Ezekre a levelek­re­ semmiféle válasz nem érke­zett. 5. A jelenleg fennálló rendkí­vül feszült helyzet oka nem Né­metország demilitarizálása, sem pedig a német kérdés a maga egészében. Ezt a feszült helyze­tet főképpen az az álláspont kelti, amelyre a szovjet kormány helyezkedik, rendszeresen, a háború befejeződésének perce óta, valamint a nemzetközi ese­ményeknek az a fejlődése az utóbbi hónapok folyamán, amely összefügg ezzel az állásponttal. A négy hatalom kormánya nem teljesí­tné kötelezettségeit, ha tárgyalásait olyan szűk keretek közé szorítaná, amilyeneket a szovjet kormány javasolt. A Né­­metországra és Ausztriára vo­natkozó kérdéseket végül is meg­vitatás tárgyává kell te­níti, azon­­­ban a francia kormány feltéte­lezi, hogy a megvitatásnak ha­sonlóképpen ki kell terjednie azokra az alapvető kérdésekre , is, amelyeknek megoldása lehe­tővé tenné, hogy reális és tar­tós módon megjavítsák a Szov­jetunó és a három másik ha­talom közti kapcsolatokat és ki­küszöböljék a nemzetközi fe­szültség okait az egész világon­ A francia kormány kész meg­nevezni képviselőjét, aki a szov­­jet, amerikai és brit kormányok képviselőivel együtt tanulmányoz­ná az előző be­kezdésben emlí­tett kérdéseket, azzal a céllal, hogy kölcsönösen elfogadható alapot találjanak a négy ország külügyminiszterei tanácskozása számára és megfelelő napiren­det javasoljanak kormányaik­nak. Úgy tűnik, hogy a fent­­említett kormányok képviselői­nek New Yorkben, az Egyesült Nemzetek jelenlegi székhelyén tartózkodása lehetővé , tenné, hogy a legkedvezőbb feltételek között lássanak hozzá ezekhez A Szocialista Szovjetköztársa­­ságok Szövetségének külügy­minisztériuma elismeri Francia­­ország kormánya december 22-i jegyzékének vételét. A francia kormánynak ez a jegyzéke vá­lasz volt a szovjet kormánynak ez év november 3-án a külügy­miniszterek tanácsa összehívásá­nak kérdésével foglalkozó jegy­zékére. A Szovjetunió külügyminisz­tériuma a szovjet kormány megbízásából a következőket jelenti ki: 1. A szovjet kormány novem­ber 3-i jegyzékében javasolta Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britan­­niat és­ a Szovjetunió külügymi­niszterei tanácsának összehívását, hogy az megvitassa azt a kér­dést, hogyan teljesítették a pots­dami egyezménynek Németor­szág demilitarizálásával kapcso­latos kérdéseit.. A szovjet kormány javaslata ily módon abból a szükségességből indul ki, hogy a négy miniszter ne egyszerű tanácskozást folytas­son azzal a céllal, hogy bizo­nyos kérdéseket megtárgyaljon, hanem, hogy az adott összeté­telű külügyminiszteri tanács ha­táskörébe tartozó kérdések meg­tárgyalására éppen a külügy­miniszteri tanácsot kell össze­hívni. E mellett a szovjet kor­mány szükségesnek tartotta, hogy mindenek előtt Németor­szág demilitarizálásának kérdé­sét tárgyalják meg, mint a leg­égetőbb kérdést Európa szá­mára. A szovjet kormány továbbra is azt tartja, hogy Németország demilitarizálásának kérdése a legfontosabb kérdés a nemzet­közi béke és biztonság biztosításá­nak ügyében és Európa népei, el­sősorban a hitleri agressziótól szenvedett népek létérdekeit érinti — de hozzájárul m­ás, Németországra vonatkozó kér­dések megtárgyalásához is, ami megfelel a szovjet kor­mány november 3-i jegyzéké­ben kifejezett­­állásfoglalásnak és a nyolc ország prágai nyi­latkozatának. A szovjet kormány nem ki­fogásolja a Franciaország, az Egyesült Államok, Nagy-Britan­­nia és a Szovjetunió képviselői előzetes értekezletnek össze­hívásáról szóló javaslatot, ab­ból a célból, hogy ez az érte­kezlet dolgozza ki a külügy­miniszterek tanácsa­ ülésszaká­nak napirendjét. Magától érte­tődik, hogy az ilyen előzetes tárgyalások feladatai közé nem tartozik azoknak a kérdések­nek megvizsgálása, amelyeket a négy külügyminiszter érte­kezletén kell megvizsgálni. Ami az előzetes értekezlet összehívásának helyét illeti, a szovjet kormány javasolja, hogy ezt az értekezletet ne New y­orkban, hanem Moszkvában, az előzetes tárgyalásokhoz. 7. A francia kormány igen hálás lenne a szovjet kormány­nak, ha a szovjet kormány közölné a jelen jegyzékben foglalt javaslatokkal kapcsolatos nézeteit. A Szovjetunió külügyminisz­tériuma válaszul az említett jegyzékekre, egyező szövegű jegyzéket intézett az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányaihoz, moszkvai nagy­­követségeik útján. Alább következik a szovjet kormány 1950. december 30-án Franciaország kormányához in­tézett jegyzékének szövege. Párizsban, vagy Londonban tartsák, tekintettel arra, hogy az értekezlet lefolytatása az em­lített fővárosok egyikében két­ségesen gyakorlati könnyebbsé­get jelentene a részvevők több­sége számára. 2. Franciaország kormányá­nak az az állítása, hogy a prá­gai nyilatkozatban kifejtett ja­vaslatok n­­m szolgá­lhatnak .A német kérdés pozitív megoldá­sának alapjául —• jogos félre­­értést "kelthet, amennyiben ezt a megállapítást az előtt tették, mielőtt a­z említett javaslatokat a négy hatalom megvizsgálta volna. A francia jegyzék állításai, amelyek szerint ezeket a ja­vaslatokat a német nép több­sége elvetette volna, legalábbis alaptalanok és egy­ál­t­lában nem felelnek meg a valóságos helyzetnek. Semmiesetre sem nehéz meggyőződni arról, hogy a német lakosság széles körei­ben, köztük Nyugat-Német­­ország lakossága között is, a prágai értekezlet javaslatai nagy együttérzéssel találkoz­tak. A francia kormány jegyzé­kében foglalt megjegyzést ille­tőleg azokkal a leveletekel kap­csolatban, amelyeket a főbizto­sok a Szovjet Ellenőrző Bizott­ság elnökéhez mtértek az össznémet választások meg­tartásáról, — amely levelek egy­szerű írásbeli halogatást jelen­tenek ebben a német nép szá­mára nagyjelentőségű kérdés­ben — ez a kérdés állandó megvitatás tárgya volt a négy hatalom kormányai között és a Szovjetunió álláspontja ismere­tes el­ven a kérdésben. 3. A közös­ adatokból kitűnik, hogy az Egyesült Államok, Na­gy-Britannia és Franciaor­szág kormánya Nyugat-Német­­országban reguláris német had­sereget létesít és nem rendőri osztagokat alakít, amint ezt a három nyugati hatalom külügy­miniszterei hivatalosan kijelen­tették, hanem egész hadosztá­lyokat. Ismeretes az is, hogy az utóbbi időben az Egyesült Álla­mok­, Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormányának képvise­lői tárgyalásokat folytatnak Adenauer kormányával az ala­kítandó német hadosztályok mennyiségéről, valamint felsze­relésükről ,­­ még tankokkal és nehéztüzérséggel. is, továbbá ezeknek a hadosztályoknak be­vonásáról az úgynevezett „egye­sült fegyveres erőkbe“. Azok a kísérletek, hogy eze­ket az intézkedéseket az Egy­e­­sült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és más európai államok biztonsága megszilár­dításának szükségére való hi­vatkozásokkal fedezzék, nyil­vánvalóan nem állnak helyt, hiszen ezeket az államokat senki sem fenyegette és nem fenyegeti. Még kevésbbé helyt­állóak a francia kormány jegy­zékében található kísérletek, hogy Nyugat-Németország re­­militarizálásának terveit Kelet- Németország állítólagos felfegy­verzésére való hivatkozásokkal igazolják. Mindaz, ami a fran­cia kormány jegyzékében erre a tárgyra vonatkozik , elejé­től végéig kitalálás és semmi­képpen sem felel meg a való­ságnak. A szovjet kormány október 19-i jegyzékében már rámuta­tott arra, hogy a három ha­talom kormányainak ilyen irá­nyú kijelentései minden alapot nélkülöznek. 4. A francia kormány d­ecemb srer 22-i jegyzéke alapot ad arra a véleményre, hogy egyetért a szovjet kormány javaslatával azzal kapcsolatban, hogy a négy hatalom közösen vizsgálja meg Németország demilitarizálásának kérdését. A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít en­nek, hiszen Németország de­militarizálásának megvalósítá­sát nemcsak az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy- Britannia és Franciaország potsdami egyezménye írja elő, hanem ez továbbra is az európai béke és biztonság bizto­sításának legfontosabb feltétele, amely megfelel a német nép­nemzet érdekeinek is. E mellett az egész világ tudja, hogy az utóbbi időben éppen az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya tett mindenféle intézkedést a regu­láris német hadsereg újjáélesz­tésére és a nyugatnémetországi hadiipar helyreállítására, sőt már hivatalos tárgyalásokat is folytat Adenauer kormányával ezekről a kérdésekről. Ez kife­jezi az ismert agresszív körök­nek azt a törekvését, hogy Euró­pa népeit befejezett tények elé állítsák. Nem kell bizonygatni, hogy Franciaország, az Egye­sült Államok és Nagy-Britannia kormányainak ezek a cselekede­tei éles ellentétben állnak azok­kal a kötelezettségekkel, ame­­lyeket ezek a kormányok Német­ország lefegyverzésének szüksé­gességével kapcsolatban vállaltak és súlyos nehézségeket keltenek azoknak a kérdéseknek megol­dásában, amelyeket a külügymi­niszterek tanácsának kell meg­vizsgálnia és amely értekezlet ezért egyre távolabbra halasztó­dik. Azonos szövegű jegyzéket in­­­­téztek Nagy-Britannia és az­­ Egyesült Államok kormányához. 1 francia kormány­ 1050. december 22-i jegyzéke A­ szovjet kormány 1050. december 30-i jegyzéke Szovjet emberek újévi üdvözlete a magyar dolgozóknak A moszkvai rádió vasárnap­­esti magyar nyelvű adásában szovjet embereik újévi üdvözle­tét tolmácsolta a magyar dolgo­zóiknak. Elsőnek Iván Bárgyút, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke állt a mikrofon elé. Megemlékezett a Magyar Nép­köztársaságban töltött hetekről, amikor megismerkedett a do­gozó­­magyar, néppel. Újabb si­kereket­ kívánt 1951-re és a­­szovjet tapasztalatok alapján ajánlotta a tudomány és a ter­melés közti kapcsolat megerősí­tését, az alkotó együttműködés megteremtését a tudósok, vala­mint az ipari és mezőgazdasági termelés munkásai, mérnökei és műszaki dolgozói között. Fedor Savljugin, a híres szov­jet kőműves, a Legfelső Tar­ács képviselője megemlékezett a háború utáni sztálini ötéves terv hatalmas lakásépítkezéseiről. — Nagy örömmel halljuk, hogy a magyar építőmunkásoik elsajá­títják a szovjet sztahanovista építőmódszereket és hogy a ma­gyar sztahanovisták normájukat jelentékenyen túlteljesítik — mondotta. — Kívánom a magyar munkásoknak, hogy sikerrel fe­jezzék be az ötéves terv máso­dik évét. Kogacevsz­ki­i zeneszerző újévi üdvözletében köszöntötte Szabó Ferencet, a Magyar Zeneszerzők Szövetsége vezetőjét és Kodály Zoltánnak külön kívánt jó egész­séget, sok szerencsét és további sikereket. — A szovjet zene képviselői — mondotta — újabb nagy sike­reket kívánnak magyar társaik­nak az új esztendőben. Utána Dávid Ojsztrah, a vi­lághírű szovjet hegedűművész Kovasevszkij egyik művét adta elő. Natália Dubljaga, a Magyaror­­sz'nagon­ jár­­ ismén­tztahanov:a szövőnő jó egészséget és újabb sikereket kívánt a Kistext­ min­den tagjának. Konsztantin Finogenov, Sz­tá- V-dijas festőművész újévi üd­vözletében kiemelte, hogy az el­múlt év a­­világbékéért folytatott küzdelem fokozása jegyében telt el. A szovjet festők a néppel együtt kiveszik részüket a béke­­harcból, ennek világos bizonyí­téka volt a decemberi tárlat. Forró üdvözletét küldte magyar bará­tainak, Kisfaludi-Stróbl Zsig­­mondnak, Ek Sándornak, Pór Bertalannak és más magyar kép­zőművészeknek, azzal a kíván­sággal, hogy az újévben újabb sikereket érjenek el népük ja­vára. Dávid Ojsztrah hegedűművész boldog újévet ki­vanrt a Filhar­móniai Társaság, a Magyar Rá­dió és a Budapesti Szimfonikus Zenekar zenészeinek. Visszaem­lékezett együttes fellépéseikre, majd szívből jó ,­ jókívánságait küldte a csepeli munkásoknak, akik olyan szívélyes baráti fogad­tatásban részesítenék a szovjet művészeket. Boldog újévet kí­vánt Zathureczky professzornak, Somogyi László karmesternek, Weiner Leónak, Garay György­nek, Fischer Anniénak és mások­nak, majd üdvözlőszavai befejez­tével eljátszotta Csajkovszkij egyik művét. Virágzó kertek lesznek a doni sztyeppék helyén Moszkvából jelentik: A mi­nisztertanács új rendelete, a Volga—Don­-csatorna építkezésé­ről, a szovjet gazdasági élet to­vábbi fejlődése előtt széles lát­határt nyit — mondotta a TASZSZ tudósítójának Mitrofan Popov, a Szovjetunió helyettes mezőgazdasági minisztere. A sztálingrádi és a rosztovi terület földjének öntözése és vízellátása — mondotta Mitro­fan Popov — újabb jelentős láncszem a természet átalakítá­sának hatalmas sztálini­­tervé­ben, amely megteremti a kom­munizmus anyagi és technikai­­ alapjait a Szovjetunióban.­­ A rosztovi és a sztálingrádi­­ terület éghajlata száraz, konti-­­ nentális. Az itt uralkodó keleti­­ szelek forró levegőt hoznak, kev­­­vés csapadékkal. A gyakori szá­­­­razságok pusztítóan hatnak a­­ mezőgazdasági növényekre. A Volga—Doni-csatornával kapcso­latos öntözőrendszer virágzó me­zőkké és kertekké változtatja az aszályos doni és sztálingrádi sztyeppéket. A búza vetésterületének növe­lésével egyidőben hatalmas ön­tözéses gyapot- és rizsültetvé­­nyeket létesítenek. Nagyobb te­rületen termelnek majd gyü­mölcs- és főzelékféléket és ta­karmányt. Az olcsó elektromos­ságot alkalmazzák majd a szán­tásban és más mezei munkák­nál, az állattenyésztésben és a kolhozparasztok mindennapi életében. Az öntöző és vízellátó hálózat megvalósításának érde­kében — mondotta befejezésül Mitrofan Popov , a Szovjet­unió mezőgazdasági minisztériu­ma tervező-kutató irodát és építési igazgatóságot szervezett, amelyek már el is kezdték a munkát.

Next