Magyar Nemzet, 1951. június (7. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-01 / 125. szám

Srai 60 fillér A német nép békeszavazása A nemzetközi békeharc szempontjából döntő jelentő­ségű az a népszavazás, ami Nyugat-Németországban folya­matban van az újrafelfegy­­verzés ellen, és a még 1951- ben megkötendő német béke­­szerződésért. A Német Demo­kratikus Köztársaságban a napokban tartják­ meg ezt a népszavazást, amellyel Német­ország szabad részének lakos­sága kifejezi nemcsak békés szándékát, hanem a nyugati imperialisták által két részre szakított Németország és az egész német nép egységét. Sztálin generalisszimusz 1949. októberében Wilhelm Pieckhez és Otto Grotewohl­­hoz, a Német Demokratikus Köztársaság vezetőihez inté­zett történelmi jelentőségű levelében megállapította: «Két­ségtelen, hogy a békeszerető demokratikus Németország fennállása a békeszerető Szovjetúnió fennállása mellett kizárja az európai háborúk lehetőségét, véget vet a vér­ontásnak Európában és lehe­tetlenné teszi, hogy a világ imperialistái bilincsbe verjék az európai országokat.­ Mint a világbéke-mozgalom nagy zászlóvivőjének levele is hang­súlyozta, a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság megalakulása valóban forduló­pont volt Európa történeté­ben. A német militarizmus évszázadokon át mint súlyos fenyegetés nehezedett Európa országaira, amelyek közül diem egy majdnem elvérzett a fasizmus éveiben ennek a militarizmusnak fojtogató kar­mai között. A németek egy részébe belenevelt és a hitleri idők­ben betegesen felduzzasztott militarista szellemet nyerget­tek meg az amerikai-angol imperialisták, amikor Német­országnak általuk megszállt nyugati részében megkezdték a bűnös újrafelfegy­verzést. Első teendőjük az volt, hogy kinyitották a fegyházak kapuit a százezrek meggyil­kolásáért felelős hán­mús bű­nös s­áci tábornokok és ágyúgyárosok előtt, hogy csakhamar rájuk bízzák az új Wehrmacht megszervezé­sét és a német­ hadiipar fel­­támasztását. Ami azóta törté­nik Nyugat-Németországban, az nemcsak valamennyi nem­zetközi egyezmény durva megszegése, hanem a legbű­­nösebb provokáció egész Európa és minden békesze­rető nép ellen. Sok minden történt addig, a­míg most Bonnban bejelen­tették, hogy felállítják az új nyugatnémet hadsereg főpa­rancsnokságát. Az imperialis­ta megszálló hatalmak a re­­vansra vágyó német mono­poltőkére támaszkodva, a Hitlert hatalomra segítő reakció segítségével a leg­gonoszabb összeesküvést szövik egy új háború ki­robbantására a Szovjetunió és a népi demokratikus or­szágok ellen — Nyugat-Né­­metországot használva fel ugródeszkául. Az USA, Nagy Britannia és Franciaország külügyminisztereinek 1950 szeptemberi newyorki konfe­renciája óta Nyugat-Német­ország remilitarizálását kato­nailag és gazdaságilag nyíl­tan és gyorsított iramban folytatják. Ugyanakkor, ami­kor a külügyminiszterhelyet­tesek párizsi értekezletén a nyugati hatalmak képviselő képmutató módon tagadn­iróbálják Nyugat-Németor­­szág újrafelfegyverzését. Tru­man csak néhány nappal ez­előtt, május 24-én az ameri­kai kongresszushoz intézett üzenetében ismételten nyíl­tan beismerte Nyugat-Német­­ország remilitarizálását, ami­kor kijelentette, hogy Nyu­­gat-Németország «,közvetle­nebb formában fog hozzájá­rulni a közös védelemhez.» De nyíltan beszélnek Wa­shington bonni zsoldosai is az újrafegyverkezésről. Bár eddig a legkülönbözőbb fedő­nevek alatt szervezték meg az új Wehrmacht magvát, Adenauer már a múlt év augusztusában kijelentette a New York Timesnek adott nyilatkozatában­. -Fel kell ismernünk egy erős német védelmi erő felállításának szükségességét.» Cinkosa, az «ellenzéki»’ szerepben szél­­hámoskodó Schumacher, a jobboldali szociáldemokraták vezetője, néhány nappal ké­sőbb stuttgarti beszédében megtoldotta ezt a nyilatkoza­tot: «Készek vagyunk, hogy újra fegyvert viseljünk...» Egész Nyugat-Németország­ban leállítják a békeipart és a haditermelésre térnek át a Rajna- és Ruhr-vidék üze­mei, mindenütt lázasan ké­szítik az új repülőtereket, a stratégiailag fontos helyeken robbantásokat készítenek elő és a Nürnberger Nachrichten adatai szerint eddig Nyugat- Németország 630 hídjába építettek be robbantókamrá­kat. Nyugat-Németország ha­ditáborrá alakul át —■ mint azt a Német Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata megállapítja. Hiábavaló azonban a hábo­rús összeesküvők minden ka­tonai készülődése, hiába vesz részt a bonni lakájkormány a Nyugat-Németországot euró­pai hadibázissá átalakító Schuman-tervben. Nyugat- Németország népe nem haj­landó a ráerőszakolt áruló vezetőket követni azon a pusztuláshoz vezető úton, amelyet a Wall Street és a City jelölt ki számukra. A nyugatnémetországi dolgozók életszínvonala a háborús elő­készületek fokozásával egye­nes arányban romlik, az új fasizálási folyamat elrabolja a nyugati zónákban élő min­den nemettől a legelemibb szabadságjogokat. Hiába pró­bálják a revansgondolat pro­pagálásával és a militarizmus dicsőítésével a német népet félrevezetni, a németek túl­nyomó többsége elutasítja az amerikai háború tervét. A remilitarizálás ellen irányuló népmozgalom egyre szélesebb tömegeket ragad magával és amíg azelőtt Nyugat-Német­országban az «ohne uns» jel­szó alatti mozgalom inkább passzív jellegű volt, most a háború elleni állásfoglalás egyre aktívabb formákat ölt. A német nép még nyögi a második világháború okozta szenvedéseket, a légitámadá­sok nyomai még ott éktelen­kednek a nyugatnémet váro­sok utcáinak romhalmazaiban, a német asszonyok nem akar­ják az amerikai és ruhr­­vidéki kapitalisták nagyobb profitja érdekében férjeik után fiaikat is elveszíteni, a német fiatalok nem hajlan­dók elnyomóik érdekeiért fi­­ból vásárra vinni életüket .Nem vállalkozunk semmi­féle munkára, amely a hábo­rús célokat szolgálja, hanem békét akarunk le — jelentette ki a pirmasensi munka­nélküliek szövetségének veze­tősége, amikor a városi mun­kaügyi hivatal négyezer munkanélküli mozgósítását kérte egy közeli repülőtér építkezési munkálataihoz.. Het­venezer nürnbergi munkás és alkalmazott szakította nem­rég félbe két órára a mun­kát, hogy tiltakozzék Aden­auer újrafelfegyverkezési po­litikája ellen és április végén Frankfurt am Mainban a jobboldali szociáldemokrata párt ezer képviselője hozott határozatot­­— Schumacher akarata ellenére —­ a felfegy­verzés ellen. Jól ismeri ezt a néphangu­latot a bonni bábkormány és ezért tiltotta be a népszava­zást. A békevágyat­­azonban nem lehet elnémítani Nyugat­n­­émetországban sem, a nép­szavazás minden erőszak ellenére egyre nagyobb mére­teket ölt. Ezt az egyre hatalmasab­ban kibontakozó nyugat­­németországi népmozgalmat támasztja most alá a Német Demokratikus Köztársaság a június 3-án, 4-én és 5-én megtartandó népszavazáson, amelyen Németország szabad részének egész lakossága egy emberként fogja követelni az újrafelfegy­verzés megszünteté­sét és a Németországgal még ebben az esztendőben meg­kötendő békeszerződést. A Német Demokratikus Köztár­saság ezzel a népszavazással, csakúgy, mint minden csele­kedetével, az egész német nép, az egységes demokratikus Németország igazi képviselője. A Szovjetúnió vezette ha­talmas béketábor fáradha­tatlan felvilágosító munkájá­nak és hősies erőfeszítései­nek egyik legnagyobb ered­ménye, hogy a tegnapi mili­tarista Németországból a bé­kemozgalom egyik élharcosa lett. Mi magyarok, akik Euró­pa annyi népével együtt olyan sokszor szenvedtünk a német militaristák csizmájának ta­posása alatt, a békés jövőbe vetett szilárd hittel tekintünk a németországi népszavazás eredménye elé. Tudjuk, hogy a militarista Németország Európára nehezedő fenyege­tése örökre megszűnt ** nincs az a sötét imperialista erő, amely újra a világra tudja zúdítani a náci hadse­reg bármilyen új változatát. Ezt dokumentálja majd a né­metországi népszavazás. László Ferenc Olaszországban az erőviszonyok komolyan megváltoztak, ír­ja a Pravda A világsajtó megállapítja, hogy az olaszországi eseményeknek nemzetközi jelentőségük van Iránban újabb hatalmas tüntetések zajlottak le az angol-amerikai követelések ellen A külpolitikai helyzet A világsajtót az utolsó huszonnégy órában főleg az olasz­­országi községi választások eredményei foglalkoztatják. Álta­lános az a megállapítás, hogy az olasz eredmények sokkal többet jelentettek szokványos községi választásoknál. Ezeknek a választásoknak igen nagy jelentőségük, nemzetközi szem­pontból értékelhető fontosságuk van. A Pravda megállapítja: a választás a kormánykoalíció befolyásának elvesztéséről tanúskodik. A Manchester Guardian egyenesen odáig megy, hogy leszögezi: az eredménynek kétségtelenül intő jelnek kell lennie az imperialisták számára. A gaulleista Paris Presse pedig felvetette a kérdést, mikép számíthat Amerika Olaszor­szágra — ahol a kommunista és baloldali szavazatok száma úgy megnövekedett — a Szovjetúnió elleni politikában? Az olasz nép valóban az imperialistákat szolgáló és Olaszországot az agresszív Atlanti Blokk támogatójává tevő de Gasperi-kor­­mány ellen foglalt állást. A nemzetközi érdeklődés nem csökkent Iránnal kapcso­latosan sem. Iránban folytatódtak a tömegtüntetések az impe­rialisták beavatkozási kísérletei ellen. Az iráni tömegek nem­csak helyeslik a kormánynak azt a felfogását, hogy az Angol- Iráni Olajtársaság ügye nem tartozik a hágai nemzetközi döntőbíróság elé, hanem most már azt követelik, hogy töröl­jék az államosítási törvényből az Angol-Iráni Olajtársaság bizonyos igényeinek elismerését. Az iráni nép nem ismeri el, hogy ennek a társaságnak, amely évtizedeken át kizsákmá­nyolta Iránt és mérhetetlen hasznot vágott zsebre, bármilyen jogai is lennének. Is segítségére volt a reakció­nak, a Keresztény Demokrata Párt és a jobboldali szocialis­ták befolyásának elvesztéséről tanúskodik. A számadatok azt bizonyítják hogy az erőviszo­nyok az országban, az 1948 évihez viszonyítva, komolyan megváltoztak. A baloldali pár­tok (a Kommunista Párt, a Szocialista Párt és a hozzájuk csatlakozottak) öt tartományi központban — Bologna, Savo­na, Pesaro, Mantua, Rovigo — és egész sor más nagyváros községtanácsaiban többséget szereztek. Az 1948 április 18-i választások idején alakult népi tömb él és működik. A gaulleista Paris Presse is kénytelen megállapítani, hogy a kommunisták befolyása nem csökkent Olaszországban, hanem ellenkezőleg, az utolsó két év során határozottan megerősö­dött. «Felmerül a kérdés, le­het-e sikerre vinni ilyen körül­mények között a Szovjetunió ellen irányuló felfegyverzési po­litikát?» A trockista Franc Tireur ró­­mai tudósítója cinikusan meg­állapítja: „A kommunisták nö­velték szavazataik számát az északolaszországi községi vá­lasztásokon, a kormánypártok viszont mandátumaikat szapo­rították.“ (A trockista lap nem tette hozzá, hogy a mandátu­moknak ez a szaporítása a vá­lasztók akaratának meghamisí­tását célzó reakciós listakap­csolásokkal és a fasisztaj­elegű választási törvényben biztosított prémium mandátumokkal vált lehetővé.) A londoni rádió hírmagyará­zója megállapította, hogy az olasz községi választásoknak nemzetközi jelentőségük van és így a választások „valósággal népszavazás jellegét öltötték". A Keresztény Demokraták az egész vonalon szavazatokat vesztettek, a kommunisták és a baloldali szocialisták viszont nemcsak szilárdan tartották ál­lásau­kat, hanem meg is javítot­­ták helyzetüket. A londoni rádió egy másik hírmagyarázója e ismerte: „Ki­zárólag a szavazási rendszer tette lehetővé, hogy a kor­mánypárti csoportok többséget szerezzenek olyan községek­ben, ahol a Kommunista Párt a legerősebb különálló párt.“ A Manchester Guardian sze­rint­ az eredménynek kétség­telenül intő jelnek kell lennie az olasz kormány és nyugati szövetségesei számára. A newyorki rádió is kény­telen volt elismerni, hogy a leadott szavazatok számát te­kintve, a Keresztény Demokrata Párt nem tudta megjavítani helyzetét, a baloldal pedig erős politikai tényezőként kerü­l ki a választásból. A Giornale d’Italia című lap tudósítója jelenti New York­ból, hogy az USA uralkodó körei ,,a legcsekélyebb megelé­gedést sem tanúsítják“ az olaszországi helyi önkormányzati választások eredményei iránt. Eredeti­eg — írja a tudósító — az amerikai uralkodó körök nagy reményeket fűztek ezek­hez a választásokhoz. Amikor szerda este ismeretessé vált, hogy sok városban a kommu­nisták több szavazatot kaptak, mint 1948-ban, ,az amerikai körök lelkesedése észrevehe­tően lelohadt“. . . ... De Gasperi pártja 1,133,14$ szavazattal kevesebbet kapott, mint három év előtt Az olasz belügy­minis­zitériu­m minden módon leplezni igyek­szik a Keresztény Demokrata Párt szavazatainak nagyarányú visszaesését a községi és tarto­­mányi választásokon és ezért a választási eredményeiket rendkí­vül vontatottan és zavaros for­mában közli. Szerdán estére azonban már rendelkezésre áll­tak a tartományi választások összesített végeredményei, ame­lyek minden hamisítási és lep­­lezési kísértet ellenére világo­san mutatják a Keresztény De­mokrata Párt és a kormány­­koalíció letörését és az Olasz Kommunista Párt és a Szocia­lista Párt növekvő erejét. A választásokon a körülbelül tízmillió szavazásra jogosult közül valamivel több mint nyolcmillió adta le­ szavazatát, körülbelül egymillióval keve­sebb, mint az 1948. évi általá­nos választásokon. A Keresz­tény Demokrata Párt, amel­y 1948-ban 4,631.508 szavazatot kapott, most csupán 3.478-360 szavazatot szerzett, vagyis 1,153.148-cal kevesebbet, mint három év előtt. A kormány­­koalíció a maga egészében 5,829.801 szavazat helyett 4 873.886 szavazatot kapott, vagyis 955 915 szavazattal ke­vesebbet, mint 1948-ban. A választási eredményeket százalékarányban kifejezve az eredmény a következő: A kor­mánykoalíció a maga egészében 62 százalékról 58 százalékra, a Keresztény Demokrata Párt pe­dig 49,3 százalékról 41,1 száza­lékra esett vissza. Ugyanakkor a Népi Tömb 30.8 százalékról 36.3 százalékra tört­ előre. A pár­tok tényleges erőviszonyait azonban ezek az adatok sem juttatják egészen híven kifeje­zésre, mert a belügyminiszté­rium jelentései elhallgatják azt a tényt, hogy a tartományok nagy részében­ a monarchisták és a neofasiszták nem állítottak önálló jelölteket, és így a két párt szavazatait is a keresztény­­demokraták és általában a kor­mánykoalíció javára írták. Ezt a szempontot is figyelembe véve, a Keresztény Demokrata Pártra esett tényleges szavaza­tok aránya alig haladja meg a 38 százalékot. Még jobban kitűnik a Népi Tömb ereje a tízezer lakosnál nagyobb városok és nagyközsé­gek választási eredményeinek összesítése alapján. A tartomá­nyi székhelyeket nem számítva, a tízezer lakosúnál nagyobb vá­rosokban és községekben s ezek­nek száma körülbelül kétszáz) a Népi Tömb 753.089 szavazatot vagyis a szavazatok 42,5 száza­lékát s a Keresztény Demokrata Párt mindössze 687.484 szava­zatot, a leadott szavazatok 38,5 százalékát szerezte meg. Ha ezeknek a városoknak és nagy­­községeknek az eredményeit egyesítjük a tartományi szék­helyek választási eredményei­vel, a számarány a következő: Népi Tömb 39,3 százalék, Ke­resztény Demokrata Párt 34 százalék és a kormánykoalíció összesen mintegy 50 százalék. A világsajtó kommentárjai az olasz választásokról A Pravda római tudósítója megállapítja, hogy az olaszor­szági községi választások ered­ménye, bár a reakció a legna­gyobb erővel dolgozott és a n­épell­enes választási törvény Péntek 19­51 június 1­911. év 125. szám Az USA-ban egyre többen követelik Acheson távozását Az amerikai sajtó egyre több cikke számol be arról, hogy az USA-ban fokozódik azoknak a száma, akik Acheson távozását követelik. A köztársaságpártiak azt állítják, hogy az USA távol­­keleti politikájának kudarca elsősorban az ő bűne. Az United Press hírügynök­ség washingtoni tudósítója közli, hogy már a kormánypártiak is Acheson leváltása mellett fog­lalnak állást, mert úgy vélik, hogy ha Acheson továbbra is külügyminiszter marad, ez aka­dályozza a demokrata párt vá­lasztási kampányát a jövő évi elnökválasztás idején. Azok között a demokratapárti kongresszusi tagok között, akik Acheson elmozdításáért küzde­nek, ott van Rayburn, McFer­­land, McCormack és több más ismert politikus. „Legyetek a béke hősei!“ Párizsban a CGT kongresz­­szusa rendkívüli ülést tartott, amelyet a békeharc feladatai­­nak szentelt. Le Léap főtitkár hangsúlyozta, hogy mindent meg kell tenni a párizsi július 15-i nagy béketalálkozó elsöprő sikerének biztosítására. — Gyakran beszélnek — mondotta Le Léap — a há­ború hőseiről. A békének is vannak hősei. Állatok felada­taitok magaslatán, legyetek a béke hősei ! A CGT főtitkára végül ki­emelte a nyugatnémet ikrafel­­fegyverzés elleni mozgalom politikai jelentőségét. A békeharc egyébként az egész világon egyre nagyobb és nagyobb méreteket öl. A Román Népköztársaságban is egyre tömegesebben írják elő a dolgozók az öthatalai­ béke­­egyezményt követ­ő felhívást. A református egyház nagyvá­radi egyházkerületének püspö­kei és lelkészei határozatban foglaltak állást a Béke Vi­ág­tanács­­felhívása mellett. Bulgáriában a legújabb ada­tok szerint a Béke Világtanács felhívását 5,571 000 ember írta alá. A Vietnami Békevédelmi Bi­zottság nyilatkozata szerint áp­­rilis végéig Észak-Vietnamban több mint 1.400 000 ember írta alá a békeiveket.

Next