Magyar Nemzet, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-11 / 159. szám

2 A magyar kormány elutasította az Egyesült Államok kihívó hangú jegyzékét A Külügyminisztérium Tájé­koztatási Főosztálya közli: Az Egyesült Államok kormá­nya a magyar kormány július 2-i jegyzékében kifejezett kö­veteléseinek megfelelően vissza­hívta három nemkívánatos elemnek nyilvánított budapesti követségi tisztviselőjét, akiknek kémtevékenysége a Grősz-per folyamán bebizonyosodott és bezáratta úgynevezett­­tájékoz­tatási szolgálatának­ budapesti könyvtárát, film- és zenehelyi­ségeit, amelyek a kémtevékeny­­ség fedőszervéül szolgáltak. Ugyanekkor azonban az Egye­sült Államok kormánya július 7-én kihívó hangú jegyzéket in­tézett a magyar kormányhoz, amelyben a magyar követelése­ket „önkényeseknek és indoko­latlanoknak” minősíti és durva rágalmakhoz folyamodik, hogy kitérjen a legutóbbi magyar jegyzékben felvetett kérdésekre adandó érdemleges válasz elől. Az Egyesült Államok kormá­nyának ezt a jegyzékét a ma­gyar kormány július 10-én az alábbi jegyzékben utasította el: A Magyar Népköztársaság kormánya a leghatározottab­ban visszautasítja az Egyesült Államok kormányának július 7-i jegyzékét, amely arcátlanul próbál beavatkozni a Magyar Népköztársaság és a magyar nép ügyeibe. A Magyar Nép­köztársaság kormánya megál­lapítja, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya képtelen meg­cáfolni az általa a magyar nép ádáz, fasiszta és reakciós el­lenségeinek nyújtott támoga­tást és az amerikai követség beosztottainak bűnös, diver­­ziós és kémkedési tevékenysé­gét, amelyeket a Magyar Nép­­köztársaság kormánya július 2-i jegyzéke szóvátett. E he­lyett az Egyesült Államok kor­mánya, mely saját országában lábbal tiporja a legelemibb sza­badságjogokat, s valóságos terrorhadjáratot vezet a béke és haladás hívei ellen, a ma­gyar népet akarja kioktatni az emberi jogokról. Seperjen csak az Egyesült Államok kor­mánya a saját portája előtt. Ami a két ország közti nor­mális kapcsolatokat illeti, eze­­ket az Egyesült Államok kor­mánya nehezíti meg azzal, hogy nyíltan támogatja a magyar fasizmust, a magyar dolgozó nép minden ellenségét s buda­pesti követségét kémközpontul használja. Ezt a működést az Egyesült Államok kormánya jú­­lius 7-i jegyzékében, otromba rágalmakkal akarja elkenni, amelyeket a Magyar Népköztár­saság kormánya a legélesebben megbélyegez és visszautasít. Is néptömegek felháborodva fogadták az olasz kormánynak a szovjet művészek fellépését betiltó határozatát Moszkva, július 10. (TASZSZ) Hologyilin, az Olaszország­ban fellépett szovjet művész­csoport vezetője ezeket mon­dotta a Pravda római tudósí­tójának: " A szovjet művészek arány­lag rövid idő alatt Olaszország kilenc városában 22 hangver­senyen léptek fel. A hangverse­nyeknek mintegy 50.000 hallga­tója volt. A szovjet művészeket minden­­­nütt nagy lelkesedéssel fo­gadták és a hangversenyterem mindig zsúfolásig megtelt. Művészeink — mondotta Hologyilin — te­hetségükkel, elmélyült játékuk­kal meghiúsították a rágalma­zók mesterkedéseit és nagy ro­­konszenvet keltettek a hallga­tóság körében, még azok kö­zött is, akik kezdetben hitelt adtak a szovjetellenes rágal­­mazó propagandának. Hologyilin befejezésül meg­jegyezte, hogy a szovjet művé­szek hangversenyei iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy több olasz városba, így Rómába, Nápolyba és Geno­vába is meghívták őket. A szovjet művészek nem fogadhatták el a meghívásokat, mert az olasz kormány — mely nyilván megijedt a szovjet mű­vészek nagy népszerűségétől — betiltotta további olaszországi fellépésüket. Az olasz kormány­nak e határozata mély fel­háborodást keltett az olasz la­kosság széles köreiben. Véres bábjáték Írta: Illés Béla (3) A szúrást nem érezte Ragán. Felébredt. Egész testében remegett Ar­cáról szakadt a verejték. Tudta, hogy ismét lidércnyo­mása vo­lt. — Sokat ettem! — gondolta és zubbonya ujjával megtöröl­t a verejtékben fürdő arcát. Mikor Ragán álmában ordí­tozni kezdett, a békésen szun­dikáló tábornok felébredt. Rosz­­szalóan nézett nyöszörgő tiszti­­szolgájára, kinek sovány, cson­tos, sápadt arcán ömlött a ve­rejték. A gróf pár pillanatig arra gondolt, hogy fel kellene éb­reszteni az ordítozó alvó tiszti­­szolgát. Aztán mégse költötte fel. Álmos, mogorva, rosszabb érdeklődéssel figyelte a tábor­­udvar életeit. Nem is vette ész­re, hogy Rogán felébredt. A borbély mozdulatlanul ült, félt megszólalni. Arra gondolt, hogy ha visszamegy Budapest­re, rögtön megnősül. A Bihari­korcsma egyik pincérnőjét ve­szi el. Hogy melyiket, azt még nem döntötte el. Mialatt a pin­cérnőkre gondolt, halászlé és sörszagot érzett. Világosbarna szeme könnyes volt, ár — Parancsol valamit, kegyel­mes uram? Bocsánatot kérek, de csak most vettem észre, hogy n­agyméltóságodnak ébren tet­­szik lenni. Storm gróf nem válaszolt. Mikor Rogán megismételte a kérdést, a tábornok­­ szögletes fejének egy biccentésével csen­­det parancsolt. A gróf gondol­kozott. Már régen elhatározta ugyan, hogy nem fog gondol­kozni, de a bolond gondolatok nem olyan engedelmesek, mint Részlet a szerző Honfoglalás című rgényéből, a bolond t­iszti­ szolgák. A gon­dolatok (melyeket talán csak a gróf minősített bolondoknak) megtalálták az Utat az altábor­nagy szögletes fejébe és belép­tek és beszéltek, anélkül, hogy erre engedélyt kértek és enge­délyt kaptak volna. A gondolatok, a­nélkül, hogy erre engedélyt kértek és enge­délyt kaptak volna, az életről, az élet céljáról fecsegtek. Ter­mészetesen a tábornokot nem olyan gondolatok kínozták, me­lyek az emberiség célját, az emberiség életének célját és ér­telmét tették mérlegre. A gróf gondolatai csak a gróf életének célját, lehetőségeit, értelmét és értékét érintették. De Storm gróf éppen a saját életére nem akart gondolni. Elhatározta, hogy az élete befejeződött, mi­kor a lábát lefűrészelték és be­széljenek a bolond gondolatok, amit akarnak, az altábornagy nem hisz nekik, ő már halott. Storm gróf nagyapja vagyon­talan porosz junker volt, aki osztrák szolgálatba lépett. Fő­hadnagy, százados, majd őr­nagy lett egy Magyarországon állomásozó császári dzsidásez­­redben. Egy lengyel grófnot vett feleségül. Az altábornagy apja is ka­tonatiszt volt. Egy Magyar­­országon állomásozó császári dragonyos ezredben szolgált. Mint alezredes ment nyugdíj­ba. Felesége egy Triesztben állomásozó tüzérezred olasz származású parancsnokának lá­nya volt. Storm Alfréd, ki anyjával olaszul, apjával németül beszélt és csak a tisztiszolgáktól hal­lott magyar szót, nyolc eszten­dős korától egy bécsújhelyi osztrák katonai iskola növen­déke lett. Mikor megkapta a tiszti kardbojtot, rövid ideig egy Budapesten állomásozó császári és királyi vadász­ezredben szolgált. Onnét, való­színűleg azért, mert a németen kívül majdnem tökéletesen ol­vasott, írt és beszélt olaszul és angolul, a bécsi hadügyminisz­térium kémelhárító osztályára rendelték szolgálattételre. Kém­elhárító tiszt volt az első világháború egész tartama alatt. Fő feladata a magyar politikai élet megfigyelése volt, különös tekintettel az esetleg fellépő ,az uralkodóház, a birodalom egy­sége és a háborúnak a végső győzelemig való folytatása el­len irányuló ellenséges hangu­latokra­. Hogy e feladatát tel­jesíthesse, Storm gróf sokat tartózkodott Budapesten. Ebben az időben majdnem teljesen elsajátította a magyar nyelvet és megtanulta, hogy a pénzzel — ha az ember valamit el akar érni — nem kell és nem szabad takarékoskodni. Storm császári és királyi százados a háború idején is­merkedett meg Horthy ellen­tengernaggyal, kinek 1917-ben több ízben tett jelentést a csá­szári flotta magyar származású matrózainak gyanús, ha forra­dalminak nem is minősíthető, de semmi esetre sem fekete­sárga hangulatáról. A százados, miután a jelentést megtette, őszintén megmondotta, hogy a matrózok hűtlenségéről nincs olyan bizonyíték, amit bíróság előtt is fel lehetne használni. Az ellentengernagy megnyug­tatta a századost, hogy neki bizonyítékokra nincs szüksége. — Aki gyanús, az — háború idején — bűnös is. Intézkedni fogok. Ezt Horthy angolul mondot­ta. Az ellentengernagy Storm századossal mindig angol nyel­ven tárgyalt. Storm gróf a Habsburg­­birodalom összeomlása után Dél-Tirolban húzta meg magát, ahol anyja egy távoli rokoná­nak szállodájában kapott bi­zonytalan hatáskörű és határo­zatlan javadalmazású alkalma­zást. Mikor egy olasz újságban azt olvasta, hogy Horthy ellen­tengernagyot Magyarország kor­mányzójává választották, angol­nyelvű levélben gratulált a kor­mányzónak, akit emlékeztetett arra a nagy jóakaratra, mellyel őt, a szerény századost, minden alkalommal fogadni kegyeske­dett , és felajánlotta szolgála­tait az új államfőnek. Levelére öt hét múltán választ kapott. Nem Horthytól, hanem a buda­pesti államrendőrség politikai osztályától. A rendőrség Storm grófot meghívta Budapestre. A gróf Budapesten először a rendőrség politikai osztályá­nak helyettesével tárgyalt. Más­nap a vezetővel. Egy héttel későbben a grófot kihallgatáson fogadta a kormányzó. Storm őrnagyi ranggal a Nemzeti Had­sereg tényleges tisztje lett. A Honvédelmi Minisztériumban kapott beosztást. Horthy, mikor Stormot fogadta, figyelmeztette a grófot arra, hogy jól meg kell tanulnia a magyar nyelvet. — Nehéz nyelv, de megtanul­ható — mondotta Horthy, ter­mészetesen angolul. Gróf Storm Alfréd 32 eszten­dős volt, amikor magára húzta a Nemzeti Hadsereg őrnagyi ruháját. Karcsú, hajlékony izom­óriás, kitűnően táncolt, nagyszerűen vívott, jól úszott és nem rosszul teniszezett. Ele­gáns, sima modorú, igazi úri­ember. Sajnos, a fizetése távol­ról sem volt elégséges úri passziós költségeinek fedezésé­re. Ezért rövidesen kénytelen volt ismeretséget kötni több hírhedt uzsorással. Mikor az uzsorások szorongatni kezdték, Storm gróf elhatározta, hogy megnősül. Egy lipótvárosi ban­kár, vagy nagykereskedő, vagy ilyesvalaki lányát veszi felesé­gül. Zsúrokra és estélyekre járt. Lelkiismeretesen kereste a neki megfelelő apóst. De még mielőtt megtalálta azt a pén­zeszsákot, akinek férjhezvehető lánya van,­­ az eladósodott őrnagyot kinevezték katonai attasénak a londoni magyar követségig. Storm gróf, mikor búcsúlá­togatást tett az államrendőrsé­­gen, elpanaszolta a politikai osztály vezetőjének, hogy uzso­rások zsarolják és fenyegetik. A rendőrtanácsos megígérte a grófnak, hogy az uzsorásokat rendre inti. Storm­ őrnagy ajánlólevelet vitt egy Zalay grófnőtől (akit ő soha életében nem látott) a londoni olasz követség katonai attaséjához, egy fiatal, szere­tetreméltó alezredeshez. A levél­ben, amelyet Stormnak a poli­tikai rendőrség főnöke szerzett, Zalay grófnő az olasz alezredes jóindulatába ajánlotta régi, ked­ves barátját, Frédy grófot. A grófnő az ajánlólevél utó­szavában arra kérte az alezre­dest, hogy szerezzen gazdag menyasszonyt Frédy gróf szá­mára. Az olasz alezredes vezette be Stormot az angol társaságba, őszinte volt a magyar őrnagy­hoz: — Ahová elültetem, kedves gróf — mondotta —, az nem a legjobb angol társaság, de a leghasznosabb. Nem a születési arisztokráciával fog golfozni és teniszezni, hanem pénzembe­rekkel. És Angliában a pénz­ember egészen más, mint az én gyönyörű hazámban és az én gyönyörű hazájában. A mi pénzembereink még mindig csak törik a fejüket azon, hogy milyen gazsággal lehetne iga­zán nagy pénzhez jutni, az an­gol pénzemberek pedig már azon gondolkoznak, mivel le­het elfeledtetni az emberekkel azt a gazságot, amivel ők meg­szerezték az igazán nagy pénzt. (Folytatju­k) ­ Az USA-szenátus külügyi bizottságának tagjai vasárnap kéthetes szemleútra Párizsba érkeztek. A szenátorok azután Londonba, Madridba, Athénba, Ankarába és Majna-Frankfurtba látogatnak el. _ Magyar Nemzet. _____Szerda, 1951 július 11 Fogadás a magyar parasztküldöttség tiszteletére a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériumában Moszkva, július 10. (TASZSZ) Július 5-én a Szovjetúnió mezőgazdasági minisztériumá­ban fogadást rendeztek a Moszkvába érkezett magyar paraszt­küldöttség tiszteletére. Iván Benediktov, a Szovjetúnió mezőgazdasági minisztere a magyar vendégek útján üdvö­zölte Magyarország dolgozó népét. — örülünk ideérkezésüknek — mondotta — és minden tő­lünk telhetőt megteszünk, hogy átadjuk önöknek a szovjet nép tapasztalatait, amelyeket szo­cialista mezőgazdaságunk fej­lesztése terén szerzett. A küldöttség tagjainak kéré­sére röviden jellemezte a szov­jet mezőgazdaság vívmányait, részletezte a kollektív munka előnyeit. A fogadás részvevői nagy érdeklődéssel hallgatták a miniszter szavait a mezőgazda­ság magasfokú gépesítéséről. A Szovjetúnióban ma már 8000 gép- és traktorállomás műkö­dik,­­ a mezőgazdaságban az agrobiológiai tudomány élen­járó módszereit alkalmazzák. A magyar vendégek nevében a küldöttség vezetője, Dögei Imre, a Magyar Országgyűlés elnöke, a küldöttség és az egész magyar nép forró háláját fejezte ki a szovjet kormány­nak, amiért lehetővé tette, hogy megismerkedjenek­­ a vi­lág leghaladottabb mezőgazda­ságával. A magyar vendégek Moszkvá­ban megismerkednek a „Tyi­­mirjazev“ Mezőgazdasági Aka­démia és a ,,Lenin“ Összszö­­vetségi Mezőgazdasági Akadé­mia munkájával, a főváros ne­vezetességeivel. Ezután több csoportban Ukrajnába, Grúziá­ba, Észak-Kaukázusba, Kubány­­ba, Közép-Ázsiába látogatnak. .(MTI) Gyors ütemben épül Lakitelek új község Kecskeméttől tizenhat k­iómé­­­terre, a kiterjedt tanyavilág kö­zepén épül ötéves tervünk egyik szép alkotása, Lakitelek új köz­ség. Ezen a vidéken ezelőtt hat évvel Kecskemét város és hor­thysta katonatisztek hatalmas birtokai terültek el. Földjeik megműveléséhez olcsó munka­erőre volt szükségük. Kialakí­tották birtokaik szélén a tanya­világot, ahol az elszigeteltségük­ben könnyen kizsákmányolható cselédeknek még mozgási sza­badságát is korlátozták. A felszabadulás után ezek a dolgozók is földet kaptak. Nagyrészük azóta már felismer­te a felemelkedés egyetlen útját és belépett a termelőszövetkeze­ti csoportba. 1950 ben 35 ház építéséhez állami hitel engedé­lyezésével és önálló községgé szervezésével vetették meg Laki­telek új község alapjait. Az üt­és vasúthálózat közvetlen köze­lében jelölték ki helyét. Az 1950-ben épült gyönyörű kis házak, a meginduló eleven élet azután mágnesként vonzotta a környék dolgozó parasztságát. Mind az egyénileg dolgozók, mind a tszcs­ tago­k egymás után jelentik be kívánságukat: házat akarnak építeni az új község­ben. Ez év tavaszán újabb 113 ház építését kezdték meg Laki­telken. Az építkezéseket a III. negyedév vég­éig már be is feje­zik. Elkészült már a tanácsház, az iskola és rövidesen felépítik az új kultúrházat is, a zavarta­lan vízellátást több ártézi kút biztosítja. A szorgos építő munkáskezek nyomán­­ mindjobban kibonta­­kozik Lak­itelek újszerű képe, az egyenes házsorok, fásított terek, korszerű középületek , dolgozó parasztságunk új, egész­séges települése. / A KOREAI NÉPHADSEREG LEGÚJABB HADI JELENTÉSE A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága július 10-én közölte, hogy a koreai néphad­sereg egységei, szoros együtt­működésben a kínai önkénte­sekkel, valamennyi arcvonalon továbbra is helyi jelentőségű harcot vívnak. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges re­pülőgépekre vadászó lövészek osztagai lelőttek hat ellenséges repülőgépet. •­• A VI. kerületi tanács júniusban egy sor útjavítási munkát végeztetett el a Szív­utcában, a Szófia­ utcában, a Vörösmarty­ utcában, a Szekfű­­­utcában, a Székely Bertalan-ut­­cában, a Révai-utcában és az Érsek-utcában. A Rávai-utca, Érsek-utca és Szekfű-utca út­javítási munkáit terven felül végezték el. Jászolos Éva gépszedői lett Éppen delet harangoznak, amikor a Hungária Hírlap­nyomda szedőtermében elcsen­desednek a gépek. Jászolos Évát, az első magyarországi női gépszedőt nem nehéz a ha­talmas teremben megtalálni, búza szőke haja már messziről világít. A HOSSZÚ ÚT TÖRTÉNETE Nézem ezt a tizenhét éves, sudárnövésű lányt, aki egy év­vel ezelőtt két sztahanovistától tanulta meg a gépszedést és a minisztertanács határozatának megjelenése óta már mint ön­álló gépszedő dolgozik. Oda visz az­­ő gépéhez­, mint ami­kor a gyermek kedvenc játéka titkaiba vezeti be a kiváncsi felnőttet — úgy avat be mun­kája rejtelmeibe. — Olyan az egész, mintha írógépen dolgozna az ember, de mennyivel izgalmasabb, vál­tozatosabb. Mosolyognom kell, amikor komolykodó arccal felszólít, hallgassam meg a «hosszú út» történetét, ami idáig vezetett, hogy ő, a tizenhét éves Jászo­los Éva komoly férfimunkát végezhet és a férfiakkal egyen­rangú keresettel járulhat hozzá a kis család létfenntartásához. A mosoly csak az ifjúságnak szól. De, amikor Éva beszélni kezd életéről, belátom, igaza volt. Az út, amelyet a kis Éva és a többi hozzá hasonló ma­gyar lány megtett, valóban hosszú volt, egészen odáig, hogy Alkotmányunk leszögezi: a nők a férfiakkal egyenlő jo­gokat élveznek. «GÉPSZEDŐ SZERETNÉK LENNI* A színjeles tanuló Éva mind­össze tíz éves volt, amikor 1945-ben Jászdlos István aszta­lossegéd örökre lehunyta a sze­mét. — Anyám takarítani járt, abból tartott fenn bennünket. Elvégeztem a négy polgárit és berakó tanuló lettem itt, a Hungária Hírlapnyomdában. Egy év után már mint munka­átvevő dolgoztam és valahány­szor a szedőgép közelébe jutot­tam, mindig arról ábrándoztam, hogy egyszer én is gépszedő leszek. Jászdlos Éva pontosan tudja, hogy a másik, ma már távoli­nak tűnő, de valójában mind­össze hét év előtti Magyaror­szágon nem válhatott volna valóra az ábrán.­ Az akkori nyomdászok közül többen nem tartották az akkori Évákat al­kalmasnak, hogy gépszedők le­gyenek.­­ Nem elég intelligensek az ilyesmihez a nők és nem is elég erősek. Nem szabad őket az ólomhoz sem közel engedni. Éva azt is tudja, hogy­ az ólomtól sem kell ma már félni, mert olyan védőberendezések vigyáznak a dolgozók egészsé­gére, amilyenre akkor nem igen gondolhattak a Jászolos Évák. — Most, hogy visszagondolok az „útira", nevetnem kell, mii­lyen zavartan mentem a sze­mélyzeti osztály elé és milyen körülményesen dadogtam el: gépszedő szeretnék lenni. Éva elmosolyodik. — Bezzeg most már egészen egyszerűen vettem tudomásul, hogy ősszel tovább tanulok. Műszaki főiskolára, vagy esti közgazdasági iskolára javasol­­tak. A BÉKÉRŐL VAN SZÓ Éva nem mondta, de mégis megtudtam, mennyire megérde­melte, hogy tovább tanuljon. Elmúlt heti átlaga 98 százalék volt és az Alkotmány ünnepére felajánlotta a 100 százalékot. Még sok mindenről beszél­gettünk. Arról, hogy a szabad időt milyen nehéz jól és oko­san kihasználni. Az ember azt sem tudja, mit olvasson el ha­marabb, Azsajev könyvét, a Távol Moszkvától, ami a mozi­ban is olyan „gyönyörű" volt, vagy a legfrissebben vásárolt könyvet „Egy partizán feljegy­zései" Ignatovtól, amit Éva na­gyobbik öccse, aki most már motorszerelő, annyira dicsért. Meg aztán színház is van a vi­lágon. Jó dolog este az egész üzemmel elmenni a Havasi kürthöz, vagy úgy, mint ma este éppen, a Klementina asz­­szony szalonjához, amit „iga­zán" látni kel. Nem a mondanivalóból fo­gyunk ki, hanem az ebédszü­net végére érünk. ígéretet ka­pok, hogy nemsokára hírt hal­lok a Hungária Hírlapnyomda legifjabb gépszedőjéről, mérnök lesz-e, vagy a közgazdasági esti iskola hallgatója. No, meg a legfontosabbról, hogy az Alkot­mány ünnepére felajánlott száz­százalék heti átlag teljesítése mellett sikerül-e a selejtet az átlagos 5 százalékkal szemben 2 százalékra csökkenteni.­­ Hiszen tudja, miről van most szó, a békét kell megvé­deni ! És Jászdlos Éva a maga sza­­kaszán, így védi a békét­. Zsolt Ágnes A szerszámgépgyárak dolgozóinak ankétja A szerszámgépgyárak és ku­­tatóintézetek műszaki dolgozói és sztahanovistái egésznapos értekezletet tartottak a Gép­ipari Tudományos Egyesület­ben, hogy elősegítsék az ötéves terv szempontjából oly jelen­tős szerszámgépgyártás hiá­nyosságainak kiküszöbölését. Bíró Ferenc akadémikus adott összefoglaló képet szer­számgépgyártásunk feladatai­ról. Legfontosabb a technoló­giai fegyelem megszilárdítása. A gyártásvezetők helyes előírá­sokkal biztosíthatják a selejt­­mentes munkát. Olyan gyártási utasításokra van szükség, ame­lyekkel nemcsak a szakembe­rek, hanem bármelyik betaní­tott munkás is megismeri és elvégzi feladatát. A gépek ter­­vezői és kivitelezői között szo­rosabbra kell vonni a kapcso­latot s ehhez komoly segítsé­get nyújtana, ha valamennyi szerszámgépgyárunkban tervező részlet létesülne. Avcserenko, a Mintagépgyár szovjet tanácsadója a műsza­kiak és fizikaiak jó együttmű­ködéséről beszélt, majd Michi Jindrich az egyik brnoi gyár dolgozója adta át tapasztala­tait. Az ankét részvevői végül határozati javaslatot fogadtak el, az elhangzott javaslatok szellemében. Megjelents­z A szovjet föld* című album A Művelt Nép kiadásában dí­szes album­alakban jelent meg „A szovjet föld" című, sok fényképet tartalmazó mű, a szocializmus országáról. Szov*­jet írók, tudósok, újságírók ismertetik ebben a műben a Szovjetúnió­­ egy-egy területét, a természet átalakításának nagyszerű munkáját. A könyv végigvezeti az olva­­sót — a többi között — a kuj­­bisevi és sztálingrádi Volga­­csatorna építésének gigászi elő­készületein, hatalmas vízierő­mű építkezésein, a Túr­kínén-’ főcsatorna építésén._

Next