Magyar Nemzet, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-01 / 203. szám
Awm 60 fillér Menj könyv s légy Kiékelt arcos! Irta és a Könyvnap megnyitásán elmondta DARVAS JÓZSEF Az idei Könyvnap, a hetedik a felszabadulás óta. Hét év alatt életünk változásával, kultúránk, irodalmunk változásával és fejlődésével, mindenekelőtt a nép és a kultúra viszonyának alapvető megváltozásával más lett a könyvnapok jellege és szerepe. Hogy mik voltak a könyvnapok a felszabadulás előtt — tudjuk jól. Leginkább a kiadók üzleti akciója volt ez — a nyáriuborkaszezon idején, amikor az egész évi nem sokkal még kevesebb volt a forgalom —, valahogyan egyensúlyban tartani az üzleti mérleget. Jelszavakban persze nem ilyen meztelenül, hanem inkább így jelentkezett ez.. .Támogasd a magyar irodalmat...» De nem irodalom-, hanem ipartámogatás volt ez elsősorban, a nem minden tekintetben tisztes ,könyvkiadó ipar és ipartámogatás volt úgy is, hogy a magyar írók közül elsősorban azíró-iparosok* jutottak szóhoz, nyilvánossághoz a könyvnapokon is, meg azok, akik bértollnokokként a Hor- Shy-rendszer, a népelnyomás, a fasizmus szellemi kiszolgálását vállalták. Az igazi irodalom, a múlté is és az akkori jelené is, azok az írók, akik a nép igazát, 'fájdalmát, szenvedéseit s 'szabadságvágyát próbálták elmondani — írtak a népről, ha ugyan az ügyész ,ki nem tépte a tollakat...*, de a népnek, a nép számára nem írhattak. Szavaik szépsége, mondataik félig vagy egészen kimondott igazsága nem jutott el a néphez. József Attilának a szárszói sínekről, a csattogó vonatkerekek alól sikerült csak verskötetével viszszanyúlnia a könyvnapi sátrak polcaira. Akkor és onnan sem igazán a néphez, a dolgozókhoz, legfeljebb egy kicsiny részükhöz. A könyvnapi sátrak akkor mind a Belvárosban álltak, itt, a Nagykörúton volt a határ*, szinte jelképezve azt, hogy meddig, milyen társadalmi rétegig juthat a betű, a kultúra. Az egyik legnagyobb költő, azutca és a föld fia*, de a többiek is, mind vele együtt a jobbak és az igazabbak közül valók csak százak s nem is ezrek számára tudtak szólani... Emlékszem az 1942-es könyvnapra. Móricz Zsigmond, az akkor élő legnagyobb magyar író, megpróbálta áttörni az áttörhetetlen közeget, a szűk körből, a fojtó levegőből kitörni valahogyan, könyvvel a kezében a nép felé. A könyvnapon is, a Nemzetközi Vásáron is folyóiratával, aKelet Népe*-vel, meg a népi írók könyveivel ügynökölve árult, sátorozott. Pár hónappal volt ez halála előtt. A fasiszta sajtó aRózsa Sándor* miatt vad hajszát folytatott ellene, az úgynevezett liberális lapok pedig valóban vásári egzotikumot csináltak, talán naiv, de szent buzgalmából ... Pár évtizeddel előbb Táncsics a ceglédi piacon árulta filléres füzeteit, hogy éhen ne haljon s hogy szava elérjen legalább néhány emberig. Móricz a pesti vásáron, az akkori magyar politikai és szellemi élet zsibvásáron csinálta majdnem ugyanezt, vadcsarkodással, közönnyel, pimasz hahotával körülötte, szemében a közelgő halál lázas fényével. Jelkép volt ez, hogy az igazi író, kezében a könyvvel, jó szándékokkal a szívében meddig juthatott... Kell-e mondanom, hogy óriási utat tett meg az elmúlt hét év alatt a könyv is, az író, az igazi író is? Találkozott végtelen messzeségből jövet a nép és a kultúra. Népünk megtalálta és megszerette a könyvet, a tudás forrását. Hadd említsek csak egy jellemző számot, amely erről beszél. 1938-ban 3126 könyv jelent meg, kereken 7,5 millió példányban s az elmúlt évben 6404 könyv jelent meg, kereken 63 millió példányban. A milliókból tízmilliók lettek, a kevés kiválasztottak helyett hatalmas tömegek mindennapi kenyere lett a könyv. S maga a könyvnap is mennyit változott a számok tükrében is. Egykori statisztikai adatok szerint az 1942-es könyvnapon — Móricz Zsigmond sátorát is beleszámítva — eladtak Budapesten 32.700 és vidéken 4700 könyvet; a tavalyi 1950-es könyvnapon pedig Budapesten 271.000 és vidéken 200.000 könyvet... A számok persze szűkszavúak és nem mondanak el mindent, de néha tömör nyelven igen sokat kifejeznek. Például ez a szám is, hogy 1949-ben vidéken 103.000 könyv fogyott el a könyvnapon és 1950-re ez már majdnem a duplájára, 200.000-re nőtt. Arról beszél ez, hogy falura, a parasztság közé is betört a kultúrforradalom s hogy a falu és város közötti hatalmas különbség kulturális téren is gyorsan kisebbedik. Parasztságunk kalendáriumolvasó népből könyvolvasó réteg lett s lesz egyre inkább. Ma már a volt Nagykörút nem sánc és várös: Budapesten ma összesen 1320 helyen tartunk könyvnapot, közöttük 1250 üzemben. Szeptember 8-án kétezer faluban, száznyolcvan gépállomáson, százharminckét állami gazdaságban, kilencszáz vidéki üzemben nyílik meg a könyv ünnepe. De nemcsak számokról, nemcsak a mennyiség hatalmas arányú megnövekedéséről van itt szó, bár ez is nagyon fontos, ez is jelzi a könyv, a betű hatókörének óriási kiszélesedését. Révai József a tavalyi könyvnap megnyitásán jogos büszkeséggel mondhatta el, hogy a megjelent könyvek máregytőlegyig szocializmust építő népi demokráciánk céljait szolgálják. Elmondhatjuk ezt a mai könyvnapon is: a könyvnapi sátrak könyvei is mutatják azt a döntő változást, amely könyvkiadásunkban végbe ment. Lenin és Sztálin művei, Rákosi Mátyás írásai, a legkiválóbb szovjet írók könyvei, a magyar klasszikusok, az új magyar írók alkotásai, a világirodalom legmaradandóbb alkotásai, a természettudomány, a technika legújabb eredményeiről szóló könyvek, ezek a könyvek, ilyen könyvek sorakoznak itt, a könyvsátrak polcain. Ezek sokasodnak a szaporodó népkönyvtárakban s ezek vannak ott nemcsak ünnepi alkalmakkor, hanem mindennapi szellemi táplálékként a munkások, a parasztok asztalán A munkásosztály, a Párt győzelmei révén a kultúrforradalom tisztító vihara kisöpörte könyvkiadásunkból a ponyvát, a szellemi szemetet, a burzsoá szellemi rothadás, a hazugság és az áltudomány termékeit. De kisöpri egyre jobban az emberek agyából és szívéből is s helyette az igazi emberség, a tudás és a bátorító, erősítő szépség lel ott igazi otthonra. Más ez a könyvnap az eddigieknél. Az elmúlt évinél is, annyiban, hogy most nincsenek külön könyvnapi könyvek. Jelentek meg szép számban új könyvek s régebbiek új kiadásai is, de ma minden jó, harcainkban erősítő, utunkban eligazító könyv, könyvnapi könyv. A marxizmus-leninizmus klasszikusai, népünk, a Párt vezetőinek könyvei, szovjet regények, a haladó klasszikusok művei, új irodalmunk alkotásai is mai életünkről. Ami arra is utal, hogy könyvnap előtt és könyvnap után, hétköznapjainkban is, vagy akkor a leginkább, elválaszthatatlan társunk minden szellemi érték a múltból és a jelenből egyaránt. S nemcsak a mi múltunkból és jelenünkből, hanem a világ minden tájáról. A szovjet irodalom szerves része már a mi életünknek, fegyver a harcainkban, szerszám a munkánkban, formáló erő abban, hogy a magasabbrendű emberség bennünk is kiérlelődjék. A testvér népi demokráciák íróinak műveiben a szolidaritás meleg érzése, sok mai közös problémánk felvetése jelentkezik: az új ember megformálásának, a szocializmus építésének tanulságaival. De már a nyugati irodalom értékeinek is itt van az igazi otthona, a világnak ezen a részén, ahová mi is tartozunk. Mikor a magyar íródelegációval a Szovjetúnióban jártunk, láthattuk, hogy Shakespeare, Dickens, Balzac öröksége Moszkvában, Tbilisziben, az üzemek klubjaiban, a kolhozok könyvtáraiban új élettel él. A mostani napokban Dreisernek, a kiváló amerikai írónak születése 80. évfordulóját nem Amerikában, hanem a Szovjetúnióban ünnepelték meg méltóképpen, művei gyűjteményes kiadásával... Howard Fast-nak Truman Amerikájában börtön járt. Pablo Neruda, Jorge Amado a népi demokráciákban leltek hazát, hogy küzdhessenek népük szabadságáért. Nazim Hikmetet, a kiváló török költőt a szabad népek szolidaritása szabadította ki a halál torkából, Heinét Adenauer új fasiszta Németországából már nem tudják száműzni, de száműzték könyveit. Andersen Nexe, a dán munkásosztály nagy írója a napokban a Német Demokratikus Köztársaságban telepedett le véglegesen, mert nem bírta a szellemi Marshall-terv fojtó levegőjét. Titóék börtöneiben ett senyvednek és pusztulnak a jugoszláv szellemi élet legjobbjai .. A kapitalista, az imperialista országokban ma a kulturális rothadás, a szellemi mérgezés levegője terjeng: egy olyan úgynevezett «kultúráé", amely az emberben a vadállatot szabadítja fel. A burzsoá dekadencia, a nihilizmus, a szellemi szemét, az amerikai korszak* kulturális bestializmusa ma Koreában az ártatlan gyermekek testébe döfött szuronyok hegyén, az égő városok pernyéjében válik szörnyű valósággá. Nálunk eredményekben, az igazi humanizmus kiteljesedésében mutatkozik meg, mit tud építeni az igazi kultúra, a másik oldalon gazságban s bestializmusban mutatkozik meg, mit tud rombolni a hazugság, a sátáni cinizmus. Kétszeres, sokszoros kötelességünk hát, hogy mi, az igaz szavak erejével erősítsük magunkat, védve mindazt, amiért élni s dolgozni érdemes: a békét és az építő életet. Néhány napja volt, hogy Békés megyében a gádorosi «Gerő Ernő» termelőszövetkezet egyik brigádvezető aszszonya arról beszélt nekem, hogy most olvasta Galina Nyikolajevna «Aratás» című regényét s azóta nem tud szabadulni a hatása alól. Avdos tva alakja ragadta meg különösképpen: szeretne ő is olyan lenni, munkát és tanulást olyan erővel és lélekkel bíró, az egyéni sors és a közösség ügye közötti helyes út megtalálásában olyan talpig ember s olyan jó brigádvezető. Nem ritkaság ma már az ilyesmi. Egy-egy nagyszerű könyv s az irodalom általában is, egyre nagyobb tömegek személyes ügye, emberek életének a része, mozditója, formálója kezd lenni. Volosin «Kuznyecki föld**je a bányászcsákányok keményebb ütéseiben, a «Távol Moszkvától* a dunapentelei építők növekvő lendületében, aVolokalamszki országút* hősökké érlelődő katonák keményedő öntudatában válik szinte látható, mérhető valósággá. De egyre inkább így van ez az új magyar irodalom kiemelkedő műveivel is. Dankó János, Kepe Bálint, Kis Katalin vagy Piros Géz alakja immár százezrek számára ismerős. Mindez ma a könyvnapon is, amikor könyvek százezre kél útra, hogy tovább vigye szét újabb győzelmekre a szépség és az igazság szavait, a rájuk háruló roppant felelősségre kell hogy emlékeztesse az írókat. Leírt szónak nagyobb hatása soha nem volt még nálunk, mint ma, s ez arra kötelez , mint ahogyan a Magyar írók I. Kongresszusa is kifejezte, döntő, legfontosabb feladatként, hogy azt írjuk és úgy írjuk, hogy kifejezzük a valót, az új embert, akihez méltó akar lenni, fel akar nőni az, aki többre, jobbra törekszik. Arra kötelez, hogy neveljük, tanítsuk népünket, fogékony ifjúságunkat a szabadság, a szocializmus ügye iránti olthatatlan szeretetre, kemény helytállásra, az élet szeretetére — és arra, amiben ez mind összetalálkozik: a Párt szeretetére. A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusának határozata kimondotta: «A felemelt ötéves terv megvalósításának, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyik döntő fel■tételeként támogatnia kell a kultúrforradalom további kibontakozását, az egész dolgozó nép szaktudásának és általános műveltségének nagyarányú emelését...» Minden könyv, minden betű előrehaladás ebben, — ez a könyvnap is legyen a betű, a kultúra még szélesebb elterjedésének a segítője, legyen újabb győzelem kultúrforradalmunk, békés építésünk, a béke megvédéséért folyó küzdelmünk útján. A költő szavait kissil átalakítva, így indítjuk útnál a könyvek százezreit a dolgozók otthonai felé: menj könyi s légy békeharcos! A koreai néphadsereg főparancsnoksága és a kínai népi önkéntesek parancsnoksága szóvivőjének nyilatkozata Az Út Kína jelenti. A koreai néphadsereg főparancsnokságának és a kínai népi önkéntesek parancsnokságának szóvivője pénteken elutasította azt a hivatalos közleményt, amelyet az ENSZ parancsnokságának tájékoztatási osztálya bocsátott ki augusztus 23-án. Nyilatkozatában többk között ez áll: — Az ENSZ parancsnokságának nyilvános tájékoztatási osztálya — hogy zűrzavart keltsen és leplezze a tényeket — közleményében szándékosan eltúlozta, illetve elferdítette az alábbi kérdéseket: sajtótudósítás a konferencia színhelyéről a keszoni tárgyalások alatt, katonai járőrünk tagjainak előzetes bejelentés nélküli tartózkodása a konferencia színhelyén, az ENSZ fegyveres erői küldöttsége egy hírnökének néhány percre véletlenül történt feltartóztatása és az ENSZ-küldöttség egy járművének katonai járőrünk által ugyancsak néhány percre véletlenül történt feltartóztatása. Mi ezekkel a kérdésekkel az egyenlőség elvei alapján komoly és felelősségteljes módon már észszerűen foglalkoztunk, olyan módon, amely a tárgyalásokat előmozdítja. Ezért az ENSZ fegyveres erői részéről megelégedésüket fejezték ki — Az ENSZ parancsnokság tájékoztatási osztálya — míg egyrészről eltúloz és félremagyaráz olyan problémát, amely a valóságban már régóta rendeződött — másrészről koholmányokat .Ésrágalmakat terjel ki olyan súlyos eseményeiről, mint katonai járőrünk parancsnokának, Jao Cidl-Sziannak meggyilkolása és Van Jen-Juan harcosunk súlyos megsebesítése az ENSZ fegyveres erőinek felfegyverzett emberei által, akik augusztus 19-én törvénytelenül behatoltak a semleges övezetbe, valamint küldöttségünk székhelyének az ENSZ fegyveres erői egy repülőgépe által augusztus 22-én történt bombázása és géppuskázása, azzal a céllal, hogy meggyilkolták küldöttségünk tagjait. Mindezzel az a célja, hogy tagadja és elkerülje saját súlyos felelősségét. Az ENSZ parancsnokságának tájékoztatási osztálya a keszoni semleges övezet ellen augusztus 22-én éjszaka egy ENSZ katonai repülőgép által végrehajtott bombatámadással kapcsolatos hivatalos közleményében tagadni igyekszik. Szombat 1951 szeptembert VII. év 203. szám Ifjabb súlyos amerikai provokációk a keszoni semleges övezetben Namer tábornok erélyes tiltakozása Joy altengernagynál Carapkin szovjet delegátus beszéde az atomfegyverek kérdéséről az ENSZ bizottságában Az Új Kína rámutat arra, hogy augusztus 22. óta, amikor egy amerikai repülőgép megkísérelte a koreai és kínai küldöttség tagjainak meggyilkolását, folytatódtak az amerikaiak berepülései a keszoni semleges övezetbe. Augusztus 24- én egy amerikai szárazföldi repülőgép hatolt be kelet felől Keszon felé és északnyugati irányban távozott. Augusztus 25- én egy amerikai szárazföldi repülőgép ugyancsak behatolt Keszon fölé és észak felé repült tovább. Augusztus 26-án két amerikai szárazföldi repülőgép repült el Keszon fölött, majd délkelet felé távozott. Augusztus 29-én újabb amerikai behatolás történt a keszoni semleges övezetbe. Namír tábornok, a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek küldöttségének vezetője ezzel kapcsolatosan éleshangú tiltakozást küldött Joy altengernagyhoz, az Egyesült Nemzetek haderői küldöttségének vezetőjéhez. Ebben rámutat arra, hogy az ENSZ repülőgépei a legutóbbi súlyos incidens óta mind nappal, mind éjjel folyamatosan behatolnak Keszon övezetébe Legutóbb augusztus 29-én 2.42 órakor az ENSZ haderőinek egy repülőgépe világító rakétát dobott a konferencia színhelye közelében a semleges övezetbe.Az Önök részéről elkövetett ez a zabolátlan, megbánás nélküli provokatív lopás — hangoztatja Namír tábornok tiltakozása — ismét bebizonyította, hogy Önök semmiképpen sem hagytak fel incidensek további előidézésével.A Namír tábornok ezután követelte a keszoni semleges övezet megsértőinek megbüntetését és megfelelő biztosítékok adását, hogy a bombákat dobó katonai repülőgép az ENSZ fegyveres erőihez tartozott. A tájékoztatási osztály még azt a rágalmat is hangoztatja, hogy mi rendeztük meg ezt az incidenst. Megkísérelve, hogy igazolja ezt a rágalmat, a tájékoztatási osztály nem riadt vissza a tények elferdítésétől és az igazság meghamisításától, arcátlanul azt állítva, összekötő tisztjeink nem voltak hajlandók megengedni az összekötő tisztjeiknek, hogy napvilág mellett újabb vizsgálatot folytassanak. A való tény: az ENSZ összekötő tisztjei megígérték, hogy augusztus 23-án újabb vizsgálatot tartanak és mi a magunk részéről hozzájárultunk ehhez. Az is tény, hogy küldöttségünk szóvivője augusztus 26-án ismét kijelentette: Mi várjuk, hogy összekötő tisztjeik visszatérjenek és újabb vizsgálatot folytassanak. Az ENSZ parancsnoksága azonban ennek ellenére azt állította, hogy mi augusztus 27-ig nem járultunk hozzá az újabb vizsgálat lefolytatásához. — Kim Ir-Szen főparancsnok és Peng Th-Huai parancsnok augusztus 27-én — immár hamadízben — világosan felkérte őket, hogy jöjjenek és folytassanak újabb vizsgálatot a kérdés észszerű megoldása érdekében. Akkor azonban az ENSZ parancsnoksága azt mondotta, hogy már kisőtt az újabb vizsgálat lefolytatása teljesen értelmetlen lenne. Az Önök magatartása, amellyel minden körülmények között elutasítják az újabb vizsgálat lefolytatását, egyszerűen azt igazolja, hogy a bizonyítékok és az incidens szemtanúi teljes mértékben megerősítik, hogy Önök — és senki más — idézték elő az augusztus 22-i incidenst és ezért Önöknek nincsen bátorságuk arra, hogy Keszonba jöjjenek és szembenézzenek az Önök által elkövetett bűncselekménnyel. Keszon lakossága augusztus 22-e óta ismét riadókészültségben él Az Új Kína hírügynökség különtudósítója jelenti: Az augusztus 22-i provokáció óta