Magyar Nemzet, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-15 / 215. szám

Szombat, 1951. szept. 15. Magyar Nemzet BEFEJEZÉS ELŐTT AZ ELSŐ MAGYAR PLASZTIKUS FILM Nemrég ünnepeltük a film feltalálásának 60. évfordulóját. A némafilmet a hangosfilm, majd azt a színes film követte. Az eseménynek azonban, amely­nek párbeszédeit, zenéjét hallot­tuk, színeit láttuk, csak két ki­terjedése: magassága és széles­­sége, illetve hosszúsága volt a vásznon. Az alakok csak egy síkban mozogtak, a képnek tehát nem volt­­mélysége­, plaszticitása. A soron követk­ező feladat te­hát a plasztikus film megoldása volt. A sajtó hírt adott arról, hogy a Szovjetunióban már ré­gebben folyik plasztikus filmek gyártása és vetítése. Az ötéves terv lehetővé tette, hogy hét esztendővel a felszabadulás után már Magyarországon is meginduljon a plasztikus film­gyártás. Erről beszélgetünk Bodrossy Félix­szel, a Híradó és Do­cument Filmgyár fiatal operatőrjével, az új rendszerű, olcsó plasztikus filmfelvevő el­­járás feltalálójával. BESZÉL A FELTALÁLÓ !— Valóban az ötéves tervnek is a népi demokrácia áldozat­­készségének köszönhetem, hogy találmányomat kivitelezni tud­tam — mondja. — Évek óta foglalkozom a plasztikus film olcsó megoldásának problémá­jával­. Éjszakákon át kísérletez­gettem, amíg végül tavaly már­ciusban az elképzelhető legpri­mitívebb eszközökkel, borotvál­kozó tükörrel és egyebekkel si­került egy olyan berendezést konstruálnom, amely elvileg iga­zolta elgondolásaimat. A nép­művelési minisztérium film­fő­osztálya és a filmgyárak veze­tőit ekkor meghívtam lakásom­­ra, ahol bemutattam nekik első kísérleti felvételeimet. Ettől kezdve azután úgyszólván min­den nehézség nélkül dolgozhat­tam. Az illetékesek annyi pénzt bocsátottak rendelkezésemre, amennyire csak a komoly kivi­telezéshez szükségem volt. En­nek köszönhető, hogy nemso­kára bemutatásra kerülhet az jelző magyar plasztikus film. A fiatal feltaláló a filmfel- vevőgéphez vezet bennünket és ott mutatja meg találmányát. — Ez a gép közönséges, úgynevezett normál filmfelvevő, amelynek lencséje elé csak oda kell illeszteni ezt az előtétet. Sok más plasztikus elgondolás­sal szemben, ennek egyik leg­nagyobb előnye az, hogy az előtét segítségével — amelynek előállítása viszonylag nagyon olcsó — bármely filmfelvevő­­géppel plasztikus felvételeket lehet készíteni. A dolog lényege abban áll, hogy az előtét, priz­mák és tükrök segítségével, egy filmkockán belül a mozdulat egyes fázisairól 2—2 kis képet fényképez egymás fölé ugyan­abban a pillanatban. A két kép látszólag egyforma, hiszen a köztük lévő különbség nagyon kicsi. Az egyik kép csak annyi­val különbözik a másiktól, amennyivel a balszemünkkel lá­tott kép a jobb szemünkkel látott,­tól eltér. A felvevőgép elé szerelt előtéttel tehát úgy fényképez­hetünk, mint rendesen, és a vetítéshez sem kell speciális berendezés. A vetítőgépre is előtétet kell szerelni, amely a felvevőgép előtétjének pon­tosan fordított funkcióit tölti be, s ugyancsak bármely vetítő­­gépre felszerelhető. Az egymás alá fényképezett kis képek a mozi vásznán így egy kis eltolódással, egymáson jelennek meg. A kép így még élvezhetet­len, azonban egy úgynevezett polár-szűrővel kombinált szem­­ él .A VI. Nemzetközi Film­fesztiválon dicsérő elisme­résben részesült film. Gyarmat a 1 3M ala­li Izgalmas magyar bűnügyi film az imperialista ügy­nökök leleplezéséről. SZIKRA, CORVIN, SZABADSÁG, MUNKÁS, ROYAL (Kispest), üvegen át nézve tökéletesen plasztikus érzést kelt. — Mi a magyarázata ennek? — Ez is nagyon egyszerű — mondja Bodrossy Félix. — A szemüveg egyik üvege csak az egyik képet, másik üvege csak a másikat engedi át. Bal­­szemünkkel tehát csak az egyi­ket, jobbal pedig csak a mási­kat látjuk, s ez okozza a tér­hatást. Elvben hasonlít ez a néhány évvel ezelőtt két külön­féle színű celofánból készült szemüveghez, amely azonban szín­es film szemléléséhez nem volt alkalmas. A mi első plasz­tikus filmünk, amelynek utolsó felvételeit most forgatjuk, szí­nes film lesz. A PLASZTIKUS FILM DRAMATURGIÁJA — Mint ahogyan a hangos, majd a színes film új lehető­ségeket s új törvényeket hozott a film dramaturgiájába — folytatja —, ugyanúgy új kor­szakot nyit a plasztikus film is. Ennél a szereplőket és a tár­gyakat már úgy kell elhelyez­nem, hogy a lehető legjobb térhatást érjem el, hiszen a vásznon nem két, hanem három­­kiterjedésű kép jelenik meg. Az ablak mögé pedig nem helyezhetek festett hátteret, mint eddig, mert a plasztikus filmnél ezt a néző azonnal felfedezné. Bodrossy Félix a műterem közepén felépített szobadíszlet ablaka mögé vezet, s ott mutatja meg, hogy festett fa­lombok helyett most valódiakat helyeztek ott el. Egyben meg­mutatja a Szovjetúnióból most beszerzett egyik hatalmas fény­erejű ívlámpát, amelynek fehér fénye különösen a színesfilm felvételeknél nélkülözhetetlen. — Az egymás alatt elhelye­zett képkockák azért is előnyö­sek — magyarázza tovább —, mert ezek lehetővé teszik egy második hangcsík ráfényképezé­­sét, amellyel plasztikus hang­hatást tudunk elérni. Ez a gya­korlatban azt jelenti, hogyha a mozi vásznának baloldalán szó­lal meg valaki, akkor balról, ha a mozi vásznának a jobbolda­lán nyikorog egy ajtó, akkor jobbról halljuk a hangot. Egé­szen különleges hatásokat lehet elérni ezzel az eljárással, amely­re valószínűleg ugyancsak nem­sokára sor kerül. Bodrossy Félix, a gyár egyik vetítőhelyiségébe vezet bennün­ket, ahol bemutatja az említett ,,Séta az Állatkertben" című színes, plasztikus film egyes részeit. Egy enyhe füstszínű szemüveget kapunk, amely olyan, mint bármely más nap­szemüveg. A szobában sötét lesz, majd a vásznon megjele­nik a film. Szemüveg nélkül olyan, mintha nem volna egé­szen élesre állítva, de ha az ember jobban megnézi, látja, hogy a vásznon két kép van. A szemüvegen át azonban egé­­szen csodálatos a látvány. Az alakok és tárgyak között „le­vegő" van. Az egymástól mély­ségben távolabb álló alakok és tárgyak nemcsak arányosan ki­sebbek, illetve nagyobbak, ha­nem érezhető, hogy távol van­nak egymástól Legjobban úgy lehetne jellemezni, olyannak tűnik, mintha a vetítővászon helyén lyuk volna a falban és a mögött a valóságban történ­nék a cselekmény. A KOLLEKTÍV MUNKA DIADALA Bodrossy Félix büszkén hivat­kozik munkatársaira, Györffy Józsefre, akivel együtt írták, rendezték és összeállították a filmet, Paksi István fővilágo­sítóra, akinek segítsége ugyan, csak nagyban hozzájárult a film sikeres elkészítéséhez. Sze­retettel emlékszik meg Barabás Miklósról, a Gamma mérnöké­ről, aki mint kívülálló, szakmai tanácsaival, útmutatásaival, tel­jesen önzetlenül felbecsülhetet­len értékű támogatást adott. — A film felvételeinek be­fejezését augusztus 20-ra tervez­tük, s már két nappal előbb el­készültünk vele. Százharminc­nyolc százalékot teljesítettünk — mondja és nevetve teszi A BUDAPESTI KONZERVGYÁR FELVESZ Sfipuláffl! és segétanysm­e! Jelentkezés a gyár Maglódi­ út 47. sz. telepén­ _____ hozzá —, ahová fordultunk, mindenütt megértéssel és szere­tettel fogadtak bennünket. Újra a műteremben állunk. A magasban kigyulladnak a re­flektorok, Bodrossy Félix a fel­vevőgép mögé ül hogy be­fejezze az első magyar plasz­tikus film felvételeit. . Simor György Falusi függöny gördül fel Pesten... Földrajzi tüneménynek is ér­dekes volt az, ami csütör­­ökön este a pesti Madách-­­éren tör­tént. Szentgotthárd község járt a főváros kövezetén. illetve a főváros egyik színpadán. — Üdvözöljük Szentgotthárd dolgozóit!... — hangzott el a színpadon, pedig Szentgotthárd egyetlen dolgozója sem ült a nézőtéren. A Falu Színház tartott be­­mutatót a volt Madách Színház színpadán Dunajevszkij: „Szabad szél“ című operettjéből, de úgy, mintha máris Szentgotthárdon, vagy valamelyik másik község­ben mulatoznék be. Ugyanaz a társulat, ugyanaz a zenekar lépett fel, amely ma már Szent­­gotthárdon játszik, ugyanazok voltak a díszletek, sőt ugyanaz volt a függöny is. Felgördült a fővárosi színház függönye, de alatta még zárva maradt az, amely majd Szentgotthárdon s a magyar falvakban nyílik ketté. Falusi függöny volt rá haló a fővárosi függöny alatt, majd a szentgotthárdiaknak, az élenjáró szentgotthárdi dolgozóknak szóló személyes üdvözlet után felgör­dült az is és elkezdődött az elő­adás. De itt már megszűnt a kü­lönös földrajzi varázslat, s a Falu Színház a falunak úgy lát­­szott, ahogyan a falu kulturális színvonalát, emelni kell, teljes lelkesedéssel, a legkomolyabb művészi törekvéssel és nagy­­nagy szeretettel. Aki látott va­laha a múltban falusi színielő­adást, aki emlékszik a szomorú, lelkileg,lelkileg elnyűtt falusi színtársulatokra, a szedett-vedett díszletekre és kosztümökre, az ütött-kopott színdarabokra és rongyos csztalem­lőkből össze­­fércelt falusi színpadi függö­­nyökre, az állíthatja és bizonyít­­hatja, hogy Magyarországon község olyan színielőadást még nem kapott, ami­kent most Szentgotthárd, majd sorra a többi kap a Falu Színháztól a „Szabad szél“-nek ebben a be­mutatójában. Színészek és nem vándor apacsok játsszák ízlés­sel és lelkiismeretid, zenekar és nem malacbanda kíséri a szárnyaló dallamokat, színpad és nem hordó, vagy összetolt asztalok az előadás színhelye, kosztüm és nem mondra a szín­padi ruha­­ kultúra és nem népbutítás a célja az egésznek Érért, szép előadással indult el útjára a fővárosból csü­törtö­­kön a Falu Színház, s ha füg­gönye a magyar falvakban is felgördül, csodára nyílik: olyan műre, olyan játékra, olyan szín­padi fényességre, amely csak­ugyan magasra emeli a magyar falu szellemi, műveltségi, ízlés­­beli színvonalát. (.a.) Magyar filmfesztivált rendeznek Lengyelországban Szeptember 18-tól 27-ig ma­gyar filmfesztivált rendeznek Lengyelországban. Az ünnep­ségek műsorán öt megyar játékfilm szerepel, a .Becsület és dicsőség., a .Talpalatnyi föld., a .Felszabadult föld., a .Kis Katalin házassága, és a . Gyarmat a föld alatt*. Ezen­kívül négy magyar dokumen­­tumfilmet is bemutatnak. A ki­sebb lengyel városokban és fal­vakban a fesztivál során több olyan magyar filmet vetítenek, amelyet Lengyelország köz­ponti filmszínházaiban már be­mutattak, így ismét műsorra kerül a­­Szabóné, a .Valahol Európában., az «Egy asszony elindul., a .Dalolva szép az élet*, az «Úri muri. és a .Lu­das Matyi*. Varsóban a Moszk­va és a Palládium filmszínhá­zak játsszák a magyar filmeket, de 25 nagy lengyel városban szintén a legnagyobb mozik mutatják be a magyar műve­ket. Mint D. Bodnarczyk, a Fiba Polski belföldi főosztá­lyának vezetője elmondotta, egész Lengyelországban igen nagy az érdeklődés a magyar film iránt Ennek­ az évnek első felében mintegy két és félmillió nézője volt Lengyel­­országban magyar filmeknek. Tímnapi viszontlátás­ ­ism­in­ Déli II óra, izza­dó arcával ballagok a Marx-téren, hát kibe ütközöm a sarkon: Balázs vi­gyorog rám a sűrű szemöldöke alól. — Hát te, Ba­lázs? Tán névnapod volt? Mert hogy éppen az Országos Taka­rékpénztár Marx­téri fiókjának ajta­ján lépett ki, ami­kor megláttam. És éppen olyan mozdu­lattal húzta szemébe a kalapot, mint egy­koron odahaza a Népbank előtt, ami­kor „névnapjáról" jött. Csak azzal a különbséggel, hogy akkoriban függőle­ges ráncoktól volt borús a homloka, most meg vízszinte­sek derítették. — Az — mondja nevetve —, de ezt nem a doktor Zse­bebő rendezte. Dr. Sebeő volt egykoron minden­ható ügyésze a Nép­banknak, abban a kis városban, ahon­nan Balázst isme­rem. őt tisztelte doktor Zsebebőnek a nép, melynek bankjában magam is ép elégszer voltam hivatalos névnapra. Vagy tíz éve, hogy utoljára ünnepeltük együtt a Balázszsal, mert noha én nem vagyok Balázs, a névnapunk évente többször esett ugyan­arra a dátumra. Amikor, is megkap,­ ililllllllilllllllllllilllllllllllllllllllll tuk a bank város­szerte ismert kis céduláját , melyen tisztelettel értesí­tettek, hogy az ilyen és ilyen összegű vál­tó lejárt és azt ha­ladéktalanul rendez­ni szíveskedjünk. Hát ezt a kedves alkalmat hívták mi­felénk névnapnak, s ilyen alkalmakkor sokadmagunkkal iz­zadtunk egy kis pro­­longációért doktor Zsebebő berdívános előszobájában, mint bűnös lelkek a po­kol tornácán. Ül­tünk, hallgattunk és egyedül Balázs­nak volt kedve tré­fálkozni. — Csak ezt a sze­gény divánt sajná­lom — mondta. Kérdően néztünk rá. — Mert ha már mirajtunk nem lesz, róla fogja lehúzni a bőrt doktor Zsebé­­be — mondotta ne­vetve. De aztán, hogy senki sem nevetett vele, elhallgatott ő is. Ezek az emlékek rajzottak fel ben­­nem, amikor, annyi idő után megláttam kilépni a bankból és vidor ábrázatáról könnyű volt leolvas­ni, hogy ezúttal egész másfajta név­napról jön Balázs. — Tel Csak tán nem? — csaptam a vállára. — De bizony — bólintott, s mulatta a pénzt és a betét­könyvet, ötszáz forinttal húzták ki a 9-es so­rozatát, s két da­rab ropogós százast és négy tízest fize­tett a bank. — Kettőszázat meg benthagytam — p­ondta büszkén. A váratlan talál­kozás, az emlékek s a nyeremény együt­tes örömét persze illő volt egy kis ál­domással megünne­pelni, s annak során elmesélte, mekkorát változott az élete, amióta más bankja van a nép­nek és a vihar el­fújta doktor Zsebé­­ből. Termelőszövet­kezeti nagybirtok vi­rul már egykori nadrágszíj parcellák helyén és ’ ismeret­len betegség a „vál­tóláz''. Balázs is be­lépett a nyáron, s most idefönt van. A szövetkezet pesti el­árusítóhelyének az egyik felelőse és mint ilyen, átmene­tileg pesti lakos, így lett a bankadós­ból­­bankhitelező, váltóosztályi törzs­vendégből takarék­betét-tulajdonos. — Hej, ha ezt látná doktor Zsebé­­be — nézegeti gyö­nyörködve a kis­ könyvet. — No, főbb neki, hogy nem lát­ja. Aztán csak annyit tesz hozzá:­­— De nekünk is... (Kiatós. ) s Nagyszerű eredmények a vidéki könyvnapon Egy héttel a fővárosi könyv­­napok után, szeptember 8., 9., 10-én rendezték meg a vidéki városokban ön falvakban a könyvnapokat. Mintegy ötezer könyvsátorban az elmúlt esz­tendei 250.000-rel szemben az idén több mint négyszázezer könyv­­talált gazdára. Ebből a hatalmas mennyiségből közel negyedmillió kötet került a mezőgazdaság dolgozóinak ke­zébe, hogy segítse őket a szo­cializmus felépítéséért, a ter­melőszövetkezeti mozgalom ki­­szélesítéséért, a béke megvédé­séért vívott harcban. A vidéki könyvnapokon Le­nin, Sztálin és Rákosi Mátyás művei iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. A Du­nai Vasmű építői már az első nap 3900 könyvet vásároltak, a három napon összesen 9500 könyv fogyott el a hét könyv­­sátorban. Sándor Andrásnak és Palotai Borisnak az építkezés munkájáról szóló könyvei 300 —300 példányban keltek .. Karcagon mintegy ötezer köny­vet vettek meg a dolgozók, a könyvsátrakban Veres Péter :Próbatétel, című könyve volt a legkeresettebb. A városok kö­zül Pécsett több mint 23.000, Miskolcon 22.000, Szombathe­lyen 12.500, Debrecenben mint­ egy 20.000 kötet könyvet vásá­roltak meg a dolgozók. A legjobb eredményekkel büszkélkedő megyék: Vas, Zala, Borsod és Hajdú-Bihar voltak. Szép eredményt ért el Szolnok megye és a komárommegyeii bányavidék is. A magyar író­kat mindenütt nagy szeretettel fogadták. A szovjet regények közül Nyikolajeva: «Aratás»-a volt a legkeresettebb, de nagy érdek­lődés nyilvánult meg az újon­nan kiadott kiváló szovjet re­gényalkotások, így Azsajev .Tá­vol Moszkvától­, Babajevszkij ,Aranycsillag lovagja®, Kaza­­kevics .Tavasz az Oderán, cí­mű művei, valamint Izjumszki ifjúsági regénye a­­Vörös váll­pántok­ iránt. Nagy érdeklő­déssel vásárolták a dolgozók a­ magyar írók alkotásai közül Veres Péter, Örkény István, Kamjén István, Devecseri Gá­bor, Asztalos Sándor é­s Szebe­­rényi Lehel műveit. A magyar klasszikusok közül Petőfi ösz­­szes versekt és­­János vitéz­­ét, valamint Benedek Elek :Ma­gyar népmesék, című gyűjte­ményét keresték a legtöbben­. Sok tízezer könyv talált gazdát az úttörők soraiban is. Az ötéves terv kiépíti a rákellenes küzdelem hálózatát 1950. végén az egészségügyi minisztérium a Szovjetúnió élenjáró egészségügyének pél­dája nyomán megkezdte a rák­ellenes küzdelem országos há­lózatának megszervezését, és kiépítését. A rákos betegek fel­kutatását a szűrőállomások vég­­zik. Számuk 265. A szűrőállo­mások felett megyeszékhelyen­ként egy-egy, Budapesten pe­dig 7 onkológiai gondozó mű­ködik. Ezek szervezik és ellen­őrzik területükön a szűrővizs­gálatokat, gondoskodnak a rá­kos betegek kezeltetéséről és ellenőrzéséről. A szervezett küzdelemnek 3— 4 megyénként egy-egy kerületi onkológiai intézet a szakmai és tudományos központja. Ezek 50 ágyas kórházi részleggel, kór­szövettani laboratóriummal vannak felszerelve s bennük többi között rádium, és rönt­genkezelésben részesülnek a be­tegek. Jelenleg két ilyen kerü­leti intézet működik. 1954. vé­géig számuk hatra emelkedik. A rákellenes küzdelem köz­ponti szerve, szakmai irányító­ja az egészségügyi miniszté­rium felügyelete alatt működő Eötvös Loránd Rádium- és Röntgenintézet. Ez az intézet kidolgozza a rosszindulatú da­ganatos megbetegedé­sek elleni küzdelem korszerű módszereit. A rákellenes küzdelem szer­vezetének kiépítése lehetővé teszi, hogy 1951-ben a 35—50 év közötti nők 20 százaléka szűrővizsgálatra kerüljön A szűrőállomások teljesítményé­nek növelésével jövőre a 35—­ 50 éves nők 50 százalékának, az ötéves terv végére pedig minden 35 éven belüli nőnek rend­zeres szűrővizsgálatát biz­tosítják. 1952-ben megkezdődik a 40 éven felüli férfiak ellen­őrző vizsgálata is. A szervezett küzdelemnek további célja az, hogy minden 35 éven felüli em­ber évenként kétszer menjen át szűrővizsgálaton. HOWARD FAST az amerikai szellemi életről A Londonban megjelenő Mo­dern Quarterly című folyóirat legújabb számában Howard Fast, a világhírű haladó ame­rikai író — aki harcos állás­­fog­lalása miatt megjárta már az USA börtöneit — elemzi az amerikai szellemi élet képvise­lőinek magatartását és állás­­foglalását a háború kérdésével kapcsolatban. „Nem túlzás, ha nyíltan meg­állapítjuk — írja —, hogy az utóbbi száz év során még soha­sem volt olyan alacsony az amerikai kulturális élet szín­vonala, irodalmi életünk még soha­sem volt olyan meddő, mint most és még­­sohasem hiányzott iro­dalmunkból annyira a gondo­latok szabadsága, nemessége és mélysége, mint éppen ma. A New York Times vasárnapi kö­nyvkritikai melléklete gyor­san tájékoztat a mai helyzet­ről Az itt közölt könyvszemel­vényeknek nagy része tele van a Szovjetúnió és a munkás­­mozgalom elleni eszelős kiró hallásokkal. Ha az ember megnézi, mi az, amit a kultúra cégére alatt ma az USÁ-ban terjesztenek, a detek­tívregények és vissza­teszi jó széles r­i­ál­is történetek szennyes áradatával találja magát szemben. A film, a rádió és a televízió éppenúgy, mint a folyóiratok, mind ezt az irányzatot köve­tik, megcsúfolva az ízlés leg­elemibb követelményeit. A Truman-kormány kezdet­ben megelégedett azzal, hogy hallgatásra bírja a szellemi élet haladó képviselőit. A hall­gatás azonban igen destruktív magatartás olyan értelmiségiek részéről, akik ezzel egyidejűleg lelkiismeretüket is áruba bo­csátják. Ezek azzal az indoko­­lással altatták el lelkiismeretü­ket, hogy súlyos megtorlások­kal járna, ha a békéről, a de­mokráciáról, a zsarnokság el­leni harcról, vagy a társadalmi igazságról imának vagy be­­­szélyének. Tény azonban, hogy mindezeken kívül még egy sor más tiltott témát is van az USÁ-ban. Ha valaki szembeszáll az anti­szemitizmussal, vagy a feh­éri faj felsőbbrendűségének gondo­l­­atával, már kommunista­gyanússá tesz az Egyesült­ Államokban. A trumani rendőrállam meg­szervezésének­­ második szaka­­sza akkor kezdődött, amikor a­ kormány és a Gestapo hagyo­­mányait híven követő amerikai titkosrendőrség rádöbbent arra, hogy az amerikai nép egyálta­lán nem lelkesedik a koreai háborúért és nem hajlandó beletörődni a vértalan vér­ontásba. Ebben az időben tör­tént, hogy az „Amerikai Légió" nevű fasiszta szervezet jegyzé­ket küldött minden kiadóválla­­latnak, újságnak és folyóirat­nak azokról az írókról, akiket „amerikaellenesnek" tart, — vagyis azokról, akik valaha is meggyőződésüknek és lelkiis­meretüknek megfelelően írtak. A légió módszereit más „társa­dalmi szervezetek" is követték. A fasizmus körülményi­­ között nem virágozhat a kul­túra. Ami az Egyesült Államokban a legutóbbi évek során történt és ma is történik, teljes mérték­ben igazolja ezt a törvényt. Az amerikai kiadóhivatalok „alaposan" megvizsgálják a hozzájuk benyújtott kézirato­kat, hogy nincs-e bennük —­ akárcsak utalásképpen is —­ valami, ami a hatalmasoknak­ nem tetszik. Addig, amíg a Truman-kor­­má­ny és az azt mozgató tőkés monopóliumok vannak ural­mon, az amerikai kultúra a Dupontok és a General Motors érdekeltségek „kultúrája", a halálkereskedők „kultúrája") rothadt hazugságok és rágal­mak melegágya marad" — írja­ végül Howard Fast.

Next