Magyar Nemzet, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-27 / 225. szám

Arat 10 fillér Hazánkért, családunkért, önmagunkért! Harmadik kölcsönét bo­csátja ki a szocializmust épí­tő ország a mai napon. Az új kölcsön kettős célja: a gazdasági és politikai cél, a jólét és a béke, pontosan azonos azzal, amelyet az egyes ember tűz maga elé akkor, amikor jövőjére és családjának jövőjére gondol. Módszere azonban hatéko­nyabb, magasabbrendű, ered­ményesebb: milliók erejét veszi fel magába, a közösség együttes törekvéseit össz­pontosítja a cél érdekében. Az egyes ember hiába gaz­dálkodott okosan az eddigi társadalmakban, a saját há­zának fedelét és kerítését megjavíthatta, de erőművet nem tudott építeni, amely a házába bevezethette volna a villanyt; a saját háza előtt tisztán tarthatta az utcát, de nem tudta kövezett hittal el­látni az egész községet, hogy sárba ne süppedjen a lába, ha elmegy otthonról. Iskolát nem tudott építeni a gyere­kének, szülőotthont nem tu­­jdott létrehozni a feleségének, autóbuszt nem tudott járatni a munkahelyére; színházat, könyvtárat, olcsó áruházat nem tudott magának terem­teni. Békében akart élni, de hiába akart, amikor az or­szág vezetői belevitték a há­borúba, hiába épített magá­nak óvóhelyet, amikor az or­szág vezetői kitették az egész országot a pusztulásnak s nem gondoskodtak a társada­lom védelméről. Az egyéni megoldások módszere nem vezethetett eredményre; az ember nem kerülhette el az egész társadalmat érintő, a közös nyomorúságot, az el­maradottság, az elszegénye­dés, a válságok, a munka­­nélküliség, a hanyatló élet­­színvonal megnyilvánulásait.­­Az egészen csak az egész se­gíthetett: a kölcsönös segít­ségen alapuló, a közös célt tervszerűen megvalósító, a milliók egyéni érdekét a nemzet közös érdekévé össze­kovácsoló s együttes erővel cselekvő társadalom. Milliók erejévé váltan mű­ködik az egyes ember ereje ebben a társadalom­ban,­­ milliárdokká vál­tan gyümölcsöznek az egyes ember forintjai, az ed­digi két kölcsönjegyzés ered­ményei. Az az egy és három­negyed milliárd forint, amely az eddigi két kölcsönjegyzés folyamán gyűlt össze az or­szág dolgozó népének forint­jaiból, már nemcsak lakóhá­zak és iskolák, üzemek és hi­dak, utak és kórházak alak­jában áll előttünk, de műkö­dő és állandóan magasabb hasznot hozó, anyagi és szel­lemi hasznot hozó üzemek, földek, intézmények növekvő erejében is, magában a növe­kedésben, a gyarapodásban, a fejlődésben. A beruházások fogalma nemcsak annyit je­lent, hogy már sok mindent megszereztünk, amink nem volt addig, de azt is, hogy sok mindent meg­szereztünk a jövőnek, ami még csak az elkövetkező esz­tendőkben fog gyümölcsözni igazán. Nehéziparunk fejlődése egész ipari életünk alapjának fejlődését jelenti, gazdasági és politikai függetlenségünk megalapozottságát,­­ a jövő biztonságát ültettük el vele Komlón és Diósgyőrben, Mis­kolcon és Dunapentelén. Ipari fejlődésünk ütemének meg­gyorsítása nemcsak annyit je­lent, hogy egyetlen év alatt többet tudtunk termelni, mint a kapitalizmus idején húsz esztendő alatt, de annyit is, hogy egyetlen évben húsz esztendőt megyünk előre a jövő felé, s a jövőt hozzuk közelebb vele. A nagyüzemi mezőgazdaság megteremtése nemcsak annyit jelent, hogy a múlt elmaradottságát felszá­moljuk, de azt is, hogy meg­vetjük alapját a magyar föld gazdag jövőjének,­­ hogy évről-évre különb és több és gazdagabb termést tudunk betakarítani földjeinken. A szárazság ellen, az aszály el­len, az árvíz ellen nem tudott védekezni az egyes ember, de tud védekezni az egész nép együtt s tud védekezni a tu­dományos tapasztalat a nép kezében. Az erdősávok és az öntözőberendezések, az erő­művek és a folyók szabályo­zása, az ipari növények és a halastavak nemcsak az idei esztendő szolgálatában létesül­tek, de a jövőnek is, elsősor­ban a jövőnek,­­ a mi jö­vőnk még gazdagabb termé­sét védik, a mi jövőnk még növekvőbb szükségleteivel számolnak. Iskoláink és kul­­túrházaink, egyetemeink és színházaink, minden társadal­mi és kulturális intézmény, amelyet a tervgazdálkodás ed­dig eltelt évei alatt létrehoz­tunk, mind arra szolgál, hogy a bőség és a kultúra új társa­dalmának emberét képessé és alkalmassá tegye, hogy egész­ségesen és művelten, értően és boldogan élvezhesse és fej­leszthesse tovább új életének minden eredményét, minden örömét. A szabad ország mai har­madik kölcsönfelhívása már ahhoz a társadalomhoz szól, amelynek zöme ezekben a távlatokban látja az egyéni életet. Olyan társadalom fo­gadja a kölcsönfelhívást, amely látta és megértette, mit jelent az összefogás ereje minden területen, mit jelent a tervszerűség és az össze­hangoltság az egyéni élet fel­adatai között épúgy, mint a gazdasági, a társadalmi, a kulturális élet különböző ágai és feladatai között. A nemzet ma már tudja, hogy érte és vele gondolkodnak azok, akik a fejlődés nagyobb üteméért, a béke szilárdabb biztonságáért, a jólét és a kultúra minél előbbi megvaló­sításáért terjesztik elébe a jövő terveit. Érte és vele gondolkoznak — az ő bizal­mával, az ő segítségével, az ő megértésével és részvételé­vel. A munkaversenyek, a kultúrversenyek, a tanul­mányi versenyek épúgy, mint az önzetlen társadalmi mun­kát végző férfiak és nők számának hatalmas emelke­dése, a nemzeti ünnepekre tett munkafelajánlások épúgy, mint a nemzet eddigi két kölcsön jegyzéséb­en való lel­kes és áldozatkész részvétel, a tudományos szocializmus tanításai iránt való egyre szélesebb és mélyebb érdeklő­dés épúgy, mint az imperia­lista országok vezetőinek gyil­kosan népellenes politikája iránt a mi népünkben is egyre erősebben növekvő gyű­lölet —, mind azt mutatják, hogy a szabad ország társa­dalma már érti, mi a dolga, hol a helye, mik a feladatai; már megérti az emberi össze­fogásban rejlő hatalmas erő­ket, végtelen lehetőségeket. «A felszabadult dolgozó nép hazafisága — mondotta Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártjának második kongresz­­szusán — új erő­forrása, mely­ből bőven meríthetünk, s mely mint a motor, visz bennünket előre a jobb jövő felé.» A magyar nép a történelem folyamán először tapasztalta, hogy ebből a forrásból a maga hasznára és örömére is meríthet — hogy ez a motor őt magát és gyermekét is előreviszi a jobb jövő felé. Az idő által igazolt biza­lommal, növekvő hittel a jövőben, forró hűséggel ha­zája iránt, a béke védelmé­nek egyre világosabban látott feladatait vállalva fogadja az ország népe a nemzet har­madik kölcsönfelhívását. Tud­ja, hogy hazájáért, család­jáért, önmagáért vállalt köte­lezettsége millió lehetőséget rejt magában, a közös nagy célon belül az egyéni élet ke­zelő céljait is. Nem akar többé védtelen és kiszol­gáltatott lenni a maga egyéni életében —­ ezért nem akarja, hogy hazája véd­telen és kiszolgáltatott legyen! A függetlenség erejét, az erő védelmét, a védelem biztonsá­gát akarja, nemcsak gazda­sági, de katonai biztonságot is, erős honvédelmet. Tudja, hogy nemcsak nemzetének ad kölcsönt,­ de ugyanakkor saját maga számára is lehe­tővé teszi a megtakarítást, tudja, hogy nemcsak magá­nak szerzi meg a tízszeres és százszoros nyeremények lehe­tőségét, de ugyanakkor lehe­tővé teszi a fejlődés meg­gyorsítását egész nemzete számára is. Milliárdokká vál­tan a közösség javára ,­ szilárd és biztos forintokban megtakarítva az egyes ember számára, forog és gyü­möl­csözik, él és hat a béke második kölcsöne; hazánkért családunkért és önmagunkér­­t adjuk szívvel-lélekkel az­­ alkotó jövőnek ! Ma: Teljes­ heli 11 rádióműsor A Magyar Népköztársaság Kormányának felhívása a Második Békekölcsön jegyzésére Magyarország dolgozó né­péhez! Hazánk felvirágzásáért, né­pünk felemelkedéséért, az öt­éves tervünk és a szocializ­mus megvalósításáért folyta­tott öntudatos munkából dol­gozóink hatalmas lendülettel és a boldog jövőbe vetett szi­lárd meggyőződéssel veszik ki részüket. Mindez lehetővé tette az ötéves tervünkben meghatározott feladatok fel­emelését, iparunk és mező­­gazdaságunk ezideig ismeret­len gyorsütemű fejlődését, a ter­vbe­ruház­ások összegének 47­­milliárd forinntról 85 mil­liárd forintra való emelését, ötéves tervünk eredmé­nyei fényesen bizonyítják: si­keresen rakjuk le országunk­ban a szocializmus alapjait, sikeresen építjük a szocialista népgazdaságot, ötéves ter­vünk eredményei bizonyítják azt is, hogy dolgozóink meg­értették: a munka nálunk nem kényszerű robot többé, hanem a felszabadult dolgozók be­csületének és dicsőségének ügye. Az elért eredmények meg­valósításából dolgozóink mil­liói nemcsak munkával, ha­nem — a szocialista állany­­kölcsönök formájában — egyéni megtakarításaikkal is kivették részüket. Az 500 mil­liós kibocsátású Ötéves Terv­­kölcsön, majd a 750 milliós kibocsátású Békekölcsön ösz­­szegének jelentős túljegyzése megmutatta népünk elmé­lyülő szerendét és bizalmát a Magyar Népköztársaság iránt. Dolgozó népünk megértet­te, hogy a szocialista állam­kölcsön a szocializmus építé­sének, a magyar függetlenség és a béke megvédésének fon­tos eszköze. Tudatában van annak, hogy boldogulása, csa­ládja és hazája jövője elvá­laszthatatlan a béke fenntar­tásának nagy ügyétől. A ma­gyar nép előtt világos, hogy alig néhány évvel a második világháború szörnyű pusztítá­sai után, az imperialisták új­ból vérbe és lángba akarják borítani a világot, romlást akarnak hozni az emberiség­re. Ezért fokozzák az eszeve­szett fegyverkezés ütemét, ezért térnek nyílt háborús provokáció útjára! A háborús uszítók leplezetlenül, a fasiz­mus erőire támaszkodva, gya­lázatos támadást készítenek elő a békeszerető népek és a haladás bástyája, a Szovjet­unió ellen! A támadó erőkkel szemben a béketábor erői mind hatal­masabbak lesznek. A világ el­nyomótt és kizsákmányolt dolgozói, a demokratikus álla­mok, a felszabadult, szocia­lizmust építő népek megbont­hatatlan egységben tömörül­nek a Szovjetunió vezette bé­ketábor zászlaja alá és harcba hívják a békeszerető népek százmillióit a béke megvédé­séért! A népek gyűlölik a há­borút! Ezért hatalmas a világ­méretekben kialakult béke­­front, mely a Szovjetúnió ve­zetésével útját állja az impe­rialisták háborús törekvései­nek. Dolgozó népünk tudatában van feladatának és erejét nem kimélve, elszánt akarattal, ál­dozatkészséggel és a békét védő szocialista építőmunká­­val teljesíti hazafias köteles­ségét! Építőmunkánk nagy­szerű eredményei nap mint nap szemünk előtt bontakoz­nak ki. Új városok, új gyá­rak, új egyetemek, új isko­lák, kórházak, utak épültek, épül hazánk büszkesége, a Dunai Vasmű. Falvaink szá­zaiban gyulladt ki a villany­fény, traktorok, kombájnok és a mezőgazdasági gépek ez­rei segítik dolgozó parasztsá­gunk munkáját, teszik szebbé életét. Ezért csatlakoznak a falusi dolgozók ezrei a szö­vetkezeti mozgalomhoz. Az élet jobb lett, az élet szebb lett hazánkban! ötéves tervünk megvalósí­tásával népünk előtt ragyogó jövő áll! A béke megvédésének ügye és az előttünk álló hatalmas feladatok ma még nagyobb erőfeszítést kívánnak meg tő­lünk. Mozgósítani kell min­den rendelkezésre álló erő­forrást, az egyéni megtakarí­tásokat fokozottabb mérték­ben kell a szocializmus építé­sének szolgálatába állítani. Tettekkel kell bizonyítani helytállásunkat! Népköztársaságunk kormá­nya ezért Második Békeköl­csön kibocsátását határozta el és Felhívással fordul népünk­höz: k­i bocsássa megtakarításait a nép államának rendelkezé­sére! A Második Békekölcsön a mai nappal egymilliárd forint értékben kerül kibocsátásra. Minden kölcsönjegyző szaba­don választhat nyeremény- és kamatozó kölcsönkötvények között. Mind a nyeremény-, mind a kamatozó kölcsönköt­­vényekre 10 év alatt minden kötvényjegyző maradéktalanul visszakapja az államnak köl­csönadott pénzét. A nyereményeket féléven­ként sorsolják, minden máso­dik kötvény nyereménnyel kerül kisorsolásra. A főnyere­mény a 20 sorsolás mindegyi­kén 100.000 forint. Ezenkívül jelentékeny számú 50.000, 25.000, 10.000 és 5000 forin­tos nyereményt fognak kisor­solni a félévenként ismétlődő sorsolásokon. A Magyar Népköztársaság Kormánya meg van győződve arról, hogy felhívása a dolgo­zó magyar nép között, város­ban és falun egyaránt lelkes visszhangra talál. A Magyar Népköztársaság Kormánya meg van győződve arról, hogy felhívása mozgósítja hazánk minden egyes dolgozóját és hogy a Második Békekölcsön jegyzésének sikere még szo­rosabb egységbe kovácsolja munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk, valamint ha­ladó értelmiségünk szövetsé­gét abban a nagy munkában, melyet népgazdaságunk szo­cialista építéséért és a béke megvédéséért folytat. A Második Békekölcsön jegyzésével dolgozó népünk saját boldogulását, hazánk jobb jövőjét segíti elő! A Második ud­rakói CSiril minden forintja, egy-egy csa­pás a háborús uszítók ter­veire! Az imperialista kalandorok háborús provokációira vála­szoljunk a Második Békeköl­csön példamutató jegyzésével. Előre a békéért, a szocia­lizmus építéséért, a Második Békekölcsönnel! Jegyezzen mindenki Béke­kölcsönt! Harcoljon mindenki ezzel is a békéért, a hala­dásért, felemelt ötéves tervün­kért, a boldog, erős, függet­len szocialista Magyarorszá­gért! Budapest, 1951. évi szeptember hó 27-én. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében: RÁKOSI MÁTYÁS s. k. DOBI ISTVÁN s. k. Sok hasznos tanácsot adtak a szovjet mezőgazdasági küldöttség tagjai a megyei értekezleteken A szovjet mezőgazdaság élen­járó dolgozói küldöttségének Szolnok megyében tartózkodó I. csoportja a szövetkezeti vá­rosok munkájának négynapi tanulmányozása után megyei értekezletet tartott a megyei tanácsháza nagytermében. Ju­hász Imréné, a megyei tanács elnöke üdvözlő beszédében a megye valamennyi dolgozójá­nak forró szeretetét tolmá­csolta, majd I. Civenko, a csoport vezetője összefoglalta a küldöttség tapasztalatait. Be­vezetőül elismeréssel nyilatko­zott a szövetkezetek eddigi eredményeiről, de előre bocsá­totta, hogy beszámolójában túlnyomórészt a hiányosságra mutat rá s így segíti elő azok kiküszöbölését. Elmondotta Civenko: arány­talanság az, hogy a növény­termelési­­ normák alacsonyab­bak az állattenyésztésinél. A gépállomások nem használják ki eléggé a gépeket. Például a turkevei Vörös Csillag tsz-ben a rizs cséplésénél az adagolást egy oldalról végezték. A Bred­­juk-féle gyorscséplési módszer­rel két oldalról adagolnak, s a szalmát nem kézzel, hanem egyszerű szerkezettel, lóvonta­tással hordják el. A mezőtúri Petőfi tsz-ben egy kézzel szedik a gyapotot. Elmagyarázta Civenko, hogyan lehet kétkezes és kötényes szedéssel gyapot­­ szedőink napi teljesítményét 20 kilóról 200 kilóra emelni. Túr­­kevén kehes lovakat látott együtt egészségesekkel. Mező­túron egy traktor szántott, egy másik boronást. A magyar traktorok kapacitása lehetővé teszi, hogy az eke után akasz­­szák­ a boronát. Beszédét azzal fejezte be, hogy a küldöttség tagjai boldogok, hogy segíthet­tek a magyar dolgozó parasz­toknak és reméli, hogy az új tapasztalatok felhasználásával újabb eredményeket érnek el. Az értekezlet részvevői ez­után a szovjet kolhozparasztok

Next