Magyar Nemzet, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-24 / 248. szám

Szerda, 1951. október 25.) Népszerűség és „népszerűség” HA LEGTÖBB ZENESZER­ZŐNKKEL beszélget az embe­r, rövid idő után egy egészen sa­játos jelenségre lesz figyelmes: kívánják a népszerűséget, a si­kert és ugyanazok, ugyanakkor titokban lenézik, vagy legalább is nagy fenntartással kezelik saját sikeres, »népszerű« műveiket. Valahogy úgy tennének legszí­vesebben, ha lehetne, hogy egyik kezükkel magukhoz ölelnék a si­ker karcsú tündérét, a másikkal pedig korbácseuhogtatva messze kergetnék maguktól. Bármennyire is megvan ez az »ambivalencia« és bármennyire is jogokat követel magának, lénye­gében nem más, mint magatar­tássá vált látszat. Hiszen nem volt még a világnak olyan mű­vésze, aki ne óhajtotta volna őszinte pillanataiban a sikert, a népszerűséget. Az igazi művész­nek, ír, fest, szobrot formál, sze­repet alakít, hangversenyen ját­szik, vagy zenét szerez, éltető eleme a siker. De a művészetek bármelyik ágának is megvan ugyanez a tulajdonsága: csak akkor van értelme, ha közönsége van és csak akkor van közön­sége, ha az emb­rekhez úgy szól, hogy mind mondanivalója, mind pedig formája félreérthetetlenül hat. »Közönség nélkül nincs mű­vészet.* Általánosságban én egy kissé szabadon fogalmazva: a siker az a mérőeszköz, amelyi­ken közönség és művészet kap­csolatát regisztrálni lehet. IGEN ÁM, de a siker és édes­­testvére, a népszerűség nagyon csalóka tünemény! — szokták mondogatni. Példákat is felhoz­nak. A »Carmen« remekmű, s a „Carmen* mégis csúfosan meg­bukott a bemutatón Beethoven szimfóniái még olyan nagy láng­elme szívéhez sem jutottak kö­zel, mint Goethe. A IX-ről ne is beszéljünk, hiszen ezt egy óriás szörnyszülöttjének tartot­ták sokáig és egyáltalán nem értették meg stb., stb. Ezeknél az ellenvetéseknél és példáknál az ember már kezdi sejteni az »ambival­encia« gyö­kereit. »A nagy műveket soha­sem érti meg a saját koruk. A nagy művek a jövendőnek szól­nak. Ezért gyanús hát zeneszer­zőink jelentős része előtt saját sikerül. Gyanús, mert az »igazi«, a^snagy* műnek nem lehet sikere a­ saját korában — Így gondol­ják. Van ebben valami ilyesfajta homályos balsejtelem is: csak az »o­lcsó« műnek lehet sikere. Mi a teendő tehát? A jövendőnek kell írni! Egyik Kossuth-díjas zeneszer­zőnkkel fordult elő a tél folya­mán, hogy azt a művét, amelyik­ben végre megtalálta a mindenki számára érthető hangot, egysze­rűen »tingli-tang­inak« nyilvání­totta. Senki se gondolja, hogy ennek a kompozíciónak az ese­tében­ olcsó sikerről van szó. Ki-­temnően megalkotott és az »olcsó népszerűség” irányába egyetlen lépés engedményt nem tevő mű ez. Szívével, lelkével csinálta és mégis, mikor azt tapasztalta, hogy sikere van, megijedt a si­kertől. Nem sokkal ezután be­mutattak egy másik művet, ame­lyik ugyancsak kitűnő, igényes muzsika volt, de túlpszichologi­­zált, nyomasztó részletek akad­tak benne. A zenei szövet maga is túlzsúfolódott. A siker elma­radt­ Nem szabad azonban azt hinni, hogy zeneszerzőnk ennek örült Lega­lbb annyira tájt neki ez a viszony­agos sikertelenség, mint amennyire megijedt az előző mű sikerétől Vájjon van-e alapja ennek a siker kívánásával együtt jelent­kező félelemnek? Bizonyára van. A KAPITALIZMUSSAL együtt járt az is, hogy a tömegeknek selejtes árucikket adott a művé­szetben ,s »Slágere­ket« terme­t, olyan szemetet, amelyikkel száz­ezres és sokmilliós pédányszám­ban árasztotta el a piacot. Ez kitűnő üzletnek bizonyult. Isme­retes a kérdés másik oldala is. Ami az egyik oldalon kitűnő üz­let, milliós hasznokat hajtó vál­lalkozás volt, az a másik oldalon az elhódítás, az elbutítás, az alantas ösztönök felkeltésének eszköze volt. Szentimentalizmus, nyúlós érzelgősség, perverz sze­­xualitás é­s »utánunk a­­vízözön« alaphangulatú, bárgyú tréfálko­­zás keverődöt­­tt össze, m­eg egyetlen pillantást v­onom­: a Horthy-fasizmus évtizedeinek •nagysikerű* operettslágereire, tánczenéjére, a Gorkij által oly­annyira megbá­zegzett ■•kövérek muzsikájának* magyar rokonaira. Még megnéznünk az olyan »im­portált* szörnyűségeket, miint a »Lili Marleen«-be,. címzett és pestis'módjára eltujedt slágert ts ennek dizőzök és kasztrált­­rangú lokál éneketek ál­tal ter­jesztett smagyar* unokatestvé­reit (Jó éjt, drága kis had­nagyom, jó éjt!), hogy vitágossá váljék előttünk az üzletnek, a fa­sizmusnak és a »sikernek« össze­­fonódottsága. Alkotóművészeinknek — na­gyon helyes — ha az ilyen „nép­szerűségre* nincsen vágyásuk. Még félelmüket is megértenénk, ha nem 1951-et írnánk. Igaz az is, hogy ennek a sötét emlékezetű kornak ízlésromboló nyomai még nem tűntek el teljesen »Swing Tónikat« sokszor hall még esze­veszetten fütyörészni az ember utcán, villamoson, vagy autó­buszon. Látni is lehet őket, amint jobbizlésre érdemes part­nernőikkel kezet-lábat elhányva ritmusra rángatódznak valam­e­lyik »népszerű szám” úgyne­vezett »zenéjére«. Megvan ben­nünk a megértés szándéka te­hát. ELJÖTT AZONBAN AZ IDEJE, hogy a »siker« és a »népszerű­ség« megcsúfolt, bemocskolt ki­fejezéseinek visszaadjuk eredeti értelmüket. Pontosabban: itt van az ideje, hogy végre értelmet ad­junk nekik. A »Muzsika« bérletsorozatai­nak nagy részénél már »minden jegy elkelt”. Ezek a bérletek pe­dig nem »tingli-tanglit« hirdet­nek, hanem Bachot, Beethovent, Mozartot stb., stb. Nézzék csak meg zeneszerzőink, hogy kiknek van az üzemi hangversenyeken a legnagyobb sikerük. Soha Beet­­hoven-szimfóniáknak olyan si­kerük nem volt, mint amilyen ezeken a hangversenyeken van Nézzék végig a »Gördülő opera» egy-egy vidéki előadását! Figyel­jék meg a bányászok lelkesedé­sét és azoknak a szövetkezeti pa­rasztoknak ütemesen feldördülő tapsát, akik most hallanak elő­ször operát! Pedig a Gördülő opera sem »tingli-tanglit« ját­szik. S aki beszélt már zenéről istenháta mögötti tanyákon és lát­ta azt, milyen hatást váltott ki a Háry János közzenéje, vagy Mozart »Eine kleine Nachtmusik­­ja« volt uradalmi cselédekből — arról nem is beszélek, hogyan hatott a Pjatnyickij-együttes éne­ke ugyanezekre az emberekre —, abban okvetlenül megérik az a gondolat, hogy a »siker« és a népszerűsége most kapja meg végre igazi értelmét. Nem akármilyen probléma ez és nem is véletlenül kezdtem alkotóművészeinkkel, azokkal a zeneszerzőkkel, akik néhány hét múlva odaállanak majd termé­sükkel dolgozó népünk elé Zene­szerzőinknek igenis meg kell szeretniük a »sikert« — azt a tündért, akibe titokban úgyis sze­relmesek Ne szégyeljék szeretni és ne féljenek tőle! Ennek a sze­relemnek azonban van egy igen nagy előfeltétele: a legjobbat, a legtöbbet és a legigazabbat kell adni magukból Remekművekre kell törekedni. Ennek ismét van egy feltétele: eggyé kell forrni a nép érzéseivel, munkájával. Aki nem tudja szenvedélyesen sze­retni a dolgozó nép, a szocializ­must építő ország és a béke megvédésének ügyét, s aki nem tudja lángolóan gyűlölni az el­lenséget, az nem fog tudni sem sikeres, sem népszerű művet al­kotni. Elkövetkezett az az idő, ami­kor dalok, szonáták és szimfó­niák, operák, operettek és orató­riumok csak a siker és a népsze­rűség árán lehetnek remekmű­vek. S a remekműveknek nem holnap, vagy száz év múlva kell remekműveknek lenniük, sikere­seknek és népszerűeknek lenniük, hanem ma. Ez az egyetlen biz­tosíték arra, hogy holnap, vagy esetleg száz év múlva is remek­műveknek fognak számítani VÉGEZETÜL PEDIG ANNYIT: lehetséges, hogy az irigység, a féltékenység, az önzés, vagy az •ügyesen szervezett* tehetségte­­lenség — tehát mindaz, ami a burzsoá művészet rákfenéjének még ki nem gyomlált bacillus­­maradványa — még egy ideig megpróbál odaékelődni az ilyen művek és a nép közé. Lehetsé­ges, sőt bizonyára elő is fog for­dulni De az is biztos, hogy szo­cialista államunk és a párt mal­mai kíméletlenül megőrzik ezeket a közbeékelődőket. Sokkal gyor­sabban és sokkal előbb, semmint ők gondol­ják Legyenek meggyőződve alkotó­­művészeink arról, hogy a siker­nek és népszerűségnek a remek­műveket, a jó műveket a néppel összefogó új egyenletébe ez az együttható, vagy hatványkitevő is bele van kalkulálva! Asztalos Sándor Ü­nnepi üléseken adtak számot a tanácsok egyéves munkájukról Egy éve annak, hogy a ma­gyar ■ dolgozó nép akaratából megalakultak államhatalmunk helyi szervei, a tanácsok. Az évforduló alkalmából szerte ez ország városaiban, falvaiban ünnepi üléseket tartottak a ta­nácsok és beszámoltak a vá­lasztóknak egyéves munkájuk­ról. sőt építettek, a község számos utcáját hozták rendbe társa­dalmi munkával a lakóházakba bevezették a villanyt és még eb­ben az évben a közvilágítás is meglesz. Kiskundorozsma község is na­gyot fejlődött a tanács megala­kulása óta. Állandó villamosjá­rattal kötötték össze Kiskundo­­rozsmát Szegeddel, ami meg­könnyíti és olcsóbbá teszi a vá­rosba jutást Az ünnepi tanács­ülésen a dolgozó paraszt ta­nácstagok szántás-vetési ver­senyre hívták ki egymást Épül a sajómenti nagy iparvidék________________ A miskolci I. kerületi tanács ünnepi ülésén Vida Józsefné­ ta­nácselnök ismertette azt a ha­talmas beruházást, amelyben Miskolc és környéke részesült a felszabadulás óta. — Szemünk láttára épül és növekszik a sajómenti nagy iparvidék — mondotta. — A diósgyőri vasgyárban új kohó, új nagyolvasztó épül, Kazinc­barcikán villanyerőmű és szo­cialista város építkezése folyik. Berentén nagykiterjedésű szén­elosztó, Hejőcsabán cementgyár, Mályiban téglagyár létesül. Miskolcon felépült az ipari ta­nuló­város. Üzembe helyezték a kettősvágányú villamos vasutat Új lakások százai épültek a Se­lyemréten és nagy lendülettel folyik Közép-Európa egyik leg­korszerűbb műegyetemének épít­kezése is. Az ünnepi tanácsülés befejez­tével a megjelentek táviratban köszöntötték az ország első tanácstagját, Rákosi Mátyást. Egy év alatt 169 új lakás Győrben Győr város tanácsának ünnepi ülésén Katona Lajos tanácsel­nök beszámolójában közölte, hogy a tanács megalakulása óta 169 új lakás épült, 81 lakás most épül Szekszárd városi tanácsának ünnepi ülésén Kalmár József ta­nácselnök a városban épülő, a gyapot-egrenáló üzemről be­szélt, amely a megye legna­gyobb üzeme lesz A muronyi községi tanács ün­nepi ülésén Vetési Gábor vb. elnök elmondotta, hogy a tanács megalakulásának egyéves fordu­lóját úgy ünnepli meg Murony dolgozó népe, hogy erre a nap­ra befejezte az őszi szántás­vetést Elmondta hogy a ta­nácsválasztás óta a község dol­gozó parasztságának 98 száza­léka a közös gazdálkodás útját választotta A község 268 sz­áz­a­lékra túlteljesítette kenyérga­bona-beadását Az abaújvári tanácsház ün­nepi díszbe öltöztetett nagyter­mében Varga Endre tanácselnök beszámolt arról, hogy a tanács fennállása óta új orvosi rende­ss , Magyar Nemzet. A jó tanár is holtig tanul... AZ ÚJ TANÉVBEN iskoláink munkájának középpontjába a ta­nulmányi színvonal emelésének kérdését állították Ennek ,­­a nagyfontosságú­­célnak elérése érdekében múlhatatlanul szüksé­ges a pedagógusok ideológiai és szakmai felkészültségének elmé­lyítése. A tanévet megelőző or­szágos pedagógus értekezleten a közoktatásügyi miniszter a leg­fontosabb feladatok egyikének jelölte meg a pedagógusok to­vábbképzésének fejlesztését, szervezett formában történő megvalósítását.. A közoktatásügyi kormányzat a sokrétű feladatok megoldására az új tanévben a Fővárosi Ta­nács oktatási osztályának kereté­ben létrehozta a Budapesti Pe­dagógus Továbbképző Intézetet, a megyei tanácsoknál pedig a megyei továbbképzési csoport.­A FŐVÁROSBAN október 1-én már meg is indult a szervezett pedagógus-továbbképzés, amely­be háromezer nevelőt, az összes középiskolai tanárt, az általános iskolák felső tagozatának úgy­szólván valamennyi tanárát és az általános iskolák alsó tago­zatának legkiválóbb pedagógu­sait vonják be. A Horváth Mihály-téri hatal­mas iskolatömbben dolgozik a Budapesti Pedagógus Tovább­képző Intézet. Az intézet vezetői­től kapott felvilágosítás alapján beszámolhatunk az új utakon haladó pedagógus-továbbképzés m­unkatervéről, a különböző kér­dések megoldási módozatairól. A HAZAI TOVÁBBKÉPZÉS­BEN részvevő pedagógusok ez­rei számára kétéves egyéni ta­nulási tervet dolgoztak ki A ta­nulmányi anyag elejétől végig kétirányú lesz: ideológiai és szakmai. Az ideológiai anyag keretében pedagógusaink megis­merkednek a magyar történelem­mel 1848-tól napjainkig, a Ma­gyar Dolgozók Pártja 11 Kon­gresszusáig. A magyar nevelők serege dolgozóink harcainak az igazi hazafiság eszményeinek, a történelmi összefüggések meg­mutatásának felvázolásán ke­resztül alapot kap a marxizmus­­leninizmus haladóbb tanulmá­nyozásához. "A SZAKMAI OKTATÁS a leg­szorosabb kapcsolatban áll a ne­velők mindennapi gyakorlati­­munkájával. Nevelőink szaktár­gyuk iskolai ,tanulmányi­ anyagá­val, az új tankönyvekkel és a bennük feldolgozott, iskolai anyagon túlmenő, legújabb tu­dományos eredményekkel egy­aránt behatóan megismerkednek. Nélkülözhetetlen segítséget nyújt ehhez a munkájukhoz a szovjet tudósok és professzorok művei­nek tanulmányozása. A módszer­tani kérdések megtárgyalása szervesen összefügg az olvatási év során a szaktárgyak gyakor­lati tanításának megvilágításá­val. A fővárosi Pedagógus To­vábbképző Intézetben a gyakor­lati oktatásban kitűnt húsz leg­kiválóbb intézeti tanárból álló munkatársi gárda irányítja a tankörök munkáját, vidéken pe­dig az egyes megyék oktatási osztályain külön magyar-törté­nelem, földrajz-természetrajz, matematika-fizika, illetve kémia­szakos pedagógus-előadók és egy általános iskolai alsótagoza­ti előadó vezeti egységes irány­elvek szerint a továbbképzés ügyét. ÖSSZEFOGLALVA tehát az intézet keretében a továbbkép­zésben részesülők munkáját, há­romirányú tevékenységet figyel­hetünk meg. A pedagógusok a tankörökben mindenekelőtt saját tudásukat mélyítik el az állandó egyéni tanulás révén. Ezen túl­menően tapasztalatcsere formá­jában járulnak hozzá egymás is­kolai nevelőmunkájának megja­vításához, végül pedig a pedagó­gusok módszertani eredményei­nek összegyűjtésével a módszer­tani kutatómunka alapjait terem­tik meg. Az intézet munkatársi gárdája a tankörökön, konferenciákon kívül bemutató tanításokat ren­dez a Pedagógus Továbbképző­­ Intézet gyakorlóiskolájában,­­ ahol a konkrét tapasztalatok alapján megvitatják a tanítási problémákat. A tanév folyamán módszertani kiállítások, nyilvá­nos vitaülések, tudományos elő­adások rendezésével, tanulmá­nyok és új könyvek írásával se­gíti elő az intézet oktatósze­mélyzete a magyar pedagógusok ideológiai és szakmai tudásának fejlesztését s ezen keresztül hat­hatósan szolgálja az iskolai ta­nulmányi színvonal emelését. hívjuk olvasóink figyelmét ,hogy lapunk régi számai kizárólag Posta Központi Hírlap Iroda U. V. Budapest, V., Zrinyi­ utca 1. alatt kaphatók. •— Az ország második legna­gyobb fésüsfonódájává fejlesz­tik a Kistarcsai Fésűsfonót. A bővítés még ebben az évben be­fejeződik, s ugyancsak idén­­korszerűsítik a győri Gyapjú­­fonót. 5 ■ Új utat keresünk B­ármerre­­ járunk országszerte, mindenütt építkezés ötlik sze­münkbe. Az ötéves terv második évének vége felé járunk és szerte az országban, a terv ed­digi építményei már részben készen, részben félkész állapot­ban állanak. Soha ilyen élénk építési tevékenység hazánkban még nem volt. Természetes te­hát, hogy az építőtevékenység az érdeklődés középpontjába került, új gyárak, ipartelepek, lakótelepek egyetemek, egész új szocialista városok nőnek egyik napról a másikra! Építkezéseink stílusa igi első megjelenési formája körül azon­ban valami nincsen rendben. Sok épületünk idegen, semmi közössége a magyar tájjal, a magyar hagyományokkal. Az anyagokkal való játékosság, a feltűnést keltő különcködés gyak­ran meghökkenti a szemlélőt •Formalizmus: halljuk mind gyakrabban a szót. S­ajnos, épületeink, közöttük ép­pen legszembetűnőbb új épüle­teink gyakr­an estek ebbe a hibá­ba. A modern épületszerkezetek csábító lehetőséget adtak min­den túlzó, meghökkentő, újsze­­rűbbnél­ újszerűbb szerkesztések­re. Az »új építészet”, vagy há­rom évtizede zsákutcába jutott. Elszakadt az emberi művelődés évezredes építészeti hagyomá­nyaitól, de ezzel együtt elsza­kadt mindenütt a nemzeti élettől, a nemzeti hagyományoktól, a táj és a nép sajátosságaitól is. A nyugati építészet messze­­­túl­zottan, vad kísérletekbe merült, de nem a néppel és a népért, hanem önmagáért, a »soha még nem volt« kereséséért. Az Euró­pából indult »új építészet” a vi­lág túlsó o­dalén, azután még jobban elszakadt mindentől. A dol­lárimp­rializmus szolgálatába áll részben a milliárdosok egyéni, szélsőséges és beteges fényűzé­sét szolgálja, másrészt pedig a nagytőke nyomasztó uralmának fensőbbségét áll be hirdetni. Ez­zel az »eredménnyel« tért vis­­­­sza a háború után Európába, részben mint tobzódó luxus­­építkezés, részben mint idegen éghajlatok és tájak­ndokolatlan formai kísérletezése. Nálunk mindkettő, vadidegen, de­ sajnos, építészeti alkotásainkban fel­merült. Építészeink a példák nyo­­mán idegen útra tévedtek. Vas­beton adta, kacsalábon forgó meseházak, ferde falak, valószí­nűtlen, nagy üvegfelületek, majd­ ellentéteképpen betonráccsal le­szűkített és sötétített­­ Raszter® homlokzatok, faltól független, le­­­begő lépcsőházak, óceánjárót­ majmoló szárazföldi építmény­­, önálló beton tartóoszlopokra hor­golt házak stb. nálunk is elő­fordulnak, ahol pedig a pénzügyi keretek erre nem adtak lehetősé­get, ott rideg sivárság lépett fel, dísztelen, meztelen raktár-jelleg. Felfigyelt erre dolgozó népünk, de felfigyelt a párt és a kor­mány is. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége agi­­tációs és propaganda osztályá­nak kezdeményezésére ez év ta­vaszán építészek, tudósok, kul­turális életünk kiválóságai bevo­násával szűkebb körű, de döntően fontos eleven, építő vita folyt le, amelyet Révai József nép­művelési miniszter összefoglalója zárt le. A vita nyomán október 26—27-re összehívták a magyar építőművészek első országos kon­gresszusát. Tervező intézeteinkben élénk munka folyik a kongresszussal­­ egyidőben megnyíló építészeti ki­állítás előkészítésére. Az új épí­tészeti utat, a Szovjetunió mu­tatta szocialista-realista irányt, a nyugati dekadenciától való el­szakadást, a közérthető, szemet és lelket gyönyörködtető és fő­képpen a magyar hagyományok­ban gyökerező magyar építészeti utat óhajtjuk keresni új terveink­ben. A példa előttünk áll: a szovjet építészek már közel két évtizede felismerték a nyugati for­malizmus zsákutcába jutását és elindultak a nemzeti hagyomá­nyok kijelölte új formakeresés út­jain. Fejlődésünk során mi is ideérkeztünk és minden remény megvan arra, hogy az építő­művész kongresszus, amelyen ve­­­­zető építészeink mellett részt fognak venni a párt, a kormány,­ a külképviseletek képviselői, a tudomány és művészet meg­hívottjai, tisztázni fogja a kérdé­seket és utat fog mutatni a jö­vőre. Szende Lászl&f ■a ‡ ' ;tá»ui'dl U‹ v — * • P' 5- -.»†* * • Sft építészmérnök A bányászasszonyok segítik férjeiket A tatabányai bányaüzemek női dolgozói és a bányászok felesé­gei értekezletet tartottak, ame­lyen megbeszélték, hogyan segít­hetik elő az évi terv teljesítését, hogyan járulhatnak hozzá a Rákosi Mátyásnak tett ígéret megvalósításához. Az értekezle­ten Nagy Borbála, az MNDSZ komárom megyei titkára szólt az asszonyokhoz. — A szénbányák dolgozói — mondotta a többi között — a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 34 évfordulója, novem­ber 7-e tiszteletére országszerte ígéretet tettek Rákosi elvtársnak, hogy minden erejükkel elősegítik az 1951. évi szénbányászati terv teljesítését. Ezt a hatalmas fel­adatot a bányászok csak akkor tudják megoldani, ha feleségeik­től is minden segítséget meg­kapnak tervük, vállalásaik telje­sítéséhez Budapesten már szép eredményeket ért el az •Asszo­nyok a tervért«-mozgalom Nyil­vánvaló, hogy ennek a mozga­lomnak tág tere nyílik a bánya­vidékeken, így elsősorban Tata­bányán is. A bányászasszonyok­nak egytől-egyig be kell kapcso­­lódniok ebbe a jelentős mozga­lomba. Segíteniök kell a bá­nyászasszonyoknak férjüket az­zal, hogy nyugodt családi lég­kört, gondtalan pihenést bizto­sítsanak számukra. Rendszeresen kell érdeklődniük férjük teljesít­ményéről, még jobb termelési eredmények elérésére kell ser­­kenteniök őket. Ügyelniük kell arra, hogy férjük soha ne késsen el a munkából, ne maradjon tá­vol igazolatlanul egy műszakról sem. Az is feladatuk továbbá, a bányászfeleségeknek, hogy fiaikat küldjék vájártanulóknak. Mindezek mellett — ahol a csa­ládi körülmények megengedik — a feleség is kövesse férjét a bá­nyába. Azok az asszonyok pedig, akik nem tudnak részt venni a termelőmunkában, törődjenek a vájártanulóotthonok és a legény­­szállások tisztaságával. A továbbiakban Nagy Borbála arról beszélt, hogyan járuljanak hozzá az évi terv teljesítéséhez a bányák női dolgozói. Ezután hozzászólások követ­keztek, majd az értekezlet rész­vevői a fenti tartalommal fel­hívással fordultak az ország bányászasszonyaihoz. A koreai néphadsereg hadijelentése Phenjan, október 23. (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének fő­parancsnoksága jelenti október 23-án. A koreai néphadsereg egységei szoros együttműködés­ben a kínai népi önkéntesek egy­ségeivel, valamennyi arcvonalon sikeresen visszaverték az ameri­kai-angol intervenciósok és a h­sziamanista csapatok elkesere­dett rohamait és nagy vesztesé­geket okoztak az ellenségnek em­berben és hadianyagban. A középső arcvonalon Cshol­­vontól északra a néphadsereg egységei sikeresen visszaverték az ellenség több mint tíz roha­mát. A keleti arcvonalon Janggutól északra az ellenség hét dühödt támadást indított, de a néphad­sereg egységei valamennyit visz­­szaverték. Az ellenség vereséget szenvedett és több mint 1500 ha­lottat és nagymennyiségű fegy­vert hátrahagyva a harctéren, visszavonult. Október­ 23-án a néphadsereg légvédelmi egységei és a repülő-­ gépekre vadászó lövészek lelőt­­­­ték az ellenség hét repülőgépét, amely békés helységek barbár bombázásában vett részt Phen­jan, Hampho, Hvancsu, Szohin, Vonszan és Hur,Jeshon térségé­ben. (MTI) A HOLLAND GAZDASÁGI KÁOSZ A holland államháztartás új költségvetése a kiadásoknak majdnem egyharmadát fordítja fegyverkezési célokra, (másfél milliárd hollandi forintot). A beruházásoknak 71 százalékát fordítják kaszárnyák, repülőte­­rek stb. építésére. Ezt a gazda­sági felfordulást még csak sú­lyosbítani fogják a költségvetési év folyamán eszközölt újabb há­borús kiadások. A jobboldali szociáldemokrata Dreas koalíciós kormánya felszámolja teljesen a lakásépítést. íme idevezet az amerikai zsoldba állított holland fagyvarkozási politika.

Next