Magyar Nemzet, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-24 / 248. szám
Szerda, 1951. október 25.) Népszerűség és „népszerűség” HA LEGTÖBB ZENESZERZŐNKKEL beszélget az ember, rövid idő után egy egészen sajátos jelenségre lesz figyelmes: kívánják a népszerűséget, a sikert és ugyanazok, ugyanakkor titokban lenézik, vagy legalább is nagy fenntartással kezelik saját sikeres, »népszerű« műveiket. Valahogy úgy tennének legszívesebben, ha lehetne, hogy egyik kezükkel magukhoz ölelnék a siker karcsú tündérét, a másikkal pedig korbácseuhogtatva messze kergetnék maguktól. Bármennyire is megvan ez az »ambivalencia« és bármennyire is jogokat követel magának, lényegében nem más, mint magatartássá vált látszat. Hiszen nem volt még a világnak olyan művésze, aki ne óhajtotta volna őszinte pillanataiban a sikert, a népszerűséget. Az igazi művésznek, ír, fest, szobrot formál, szerepet alakít, hangversenyen játszik, vagy zenét szerez, éltető eleme a siker. De a művészetek bármelyik ágának is megvan ugyanez a tulajdonsága: csak akkor van értelme, ha közönsége van és csak akkor van közönsége, ha az embrekhez úgy szól, hogy mind mondanivalója, mind pedig formája félreérthetetlenül hat. »Közönség nélkül nincs művészet.* Általánosságban én egy kissé szabadon fogalmazva: a siker az a mérőeszköz, amelyiken közönség és művészet kapcsolatát regisztrálni lehet. IGEN ÁM, de a siker és édestestvére, a népszerűség nagyon csalóka tünemény! — szokták mondogatni. Példákat is felhoznak. A »Carmen« remekmű, s a „Carmen* mégis csúfosan megbukott a bemutatón Beethoven szimfóniái még olyan nagy lángelme szívéhez sem jutottak közel, mint Goethe. A IX-ről ne is beszéljünk, hiszen ezt egy óriás szörnyszülöttjének tartották sokáig és egyáltalán nem értették meg stb., stb. Ezeknél az ellenvetéseknél és példáknál az ember már kezdi sejteni az »ambivalencia« gyökereit. »A nagy műveket sohasem érti meg a saját koruk. A nagy művek a jövendőnek szólnak. Ezért gyanús hát zeneszerzőink jelentős része előtt saját sikerül. Gyanús, mert az »igazi«, a^snagy* műnek nem lehet sikere a saját korában — Így gondolják. Van ebben valami ilyesfajta homályos balsejtelem is: csak az »olcsó« műnek lehet sikere. Mi a teendő tehát? A jövendőnek kell írni! Egyik Kossuth-díjas zeneszerzőnkkel fordult elő a tél folyamán, hogy azt a művét, amelyikben végre megtalálta a mindenki számára érthető hangot, egyszerűen »tingli-tanginak« nyilvánította. Senki se gondolja, hogy ennek a kompozíciónak az esetében olcsó sikerről van szó. Ki-temnően megalkotott és az »olcsó népszerűség” irányába egyetlen lépés engedményt nem tevő mű ez. Szívével, lelkével csinálta és mégis, mikor azt tapasztalta, hogy sikere van, megijedt a sikertől. Nem sokkal ezután bemutattak egy másik művet, amelyik ugyancsak kitűnő, igényes muzsika volt, de túlpszichologizált, nyomasztó részletek akadtak benne. A zenei szövet maga is túlzsúfolódott. A siker elmaradt Nem szabad azonban azt hinni, hogy zeneszerzőnk ennek örült Legalbb annyira tájt neki ez a viszonyagos sikertelenség, mint amennyire megijedt az előző mű sikerétől Vájjon van-e alapja ennek a siker kívánásával együtt jelentkező félelemnek? Bizonyára van. A KAPITALIZMUSSAL együtt járt az is, hogy a tömegeknek selejtes árucikket adott a művészetben ,s »Slágereket« termet, olyan szemetet, amelyikkel százezres és sokmilliós pédányszámban árasztotta el a piacot. Ez kitűnő üzletnek bizonyult. Ismeretes a kérdés másik oldala is. Ami az egyik oldalon kitűnő üzlet, milliós hasznokat hajtó vállalkozás volt, az a másik oldalon az elhódítás, az elbutítás, az alantas ösztönök felkeltésének eszköze volt. Szentimentalizmus, nyúlós érzelgősség, perverz szexualitás és »utánunk avízözön« alaphangulatú, bárgyú tréfálkozás keverődöttt össze, meg egyetlen pillantást vonom: a Horthy-fasizmus évtizedeinek •nagysikerű* operettslágereire, tánczenéjére, a Gorkij által olyannyira megbázegzett ■•kövérek muzsikájának* magyar rokonaira. Még megnéznünk az olyan »importált* szörnyűségeket, miint a »Lili Marleen«-be,. címzett és pestis'módjára eltujedt slágert ts ennek dizőzök és kasztráltrangú lokál éneketek által terjesztett smagyar* unokatestvéreit (Jó éjt, drága kis hadnagyom, jó éjt!), hogy vitágossá váljék előttünk az üzletnek, a fasizmusnak és a »sikernek« összefonódottsága. Alkotóművészeinknek — nagyon helyes — ha az ilyen „népszerűségre* nincsen vágyásuk. Még félelmüket is megértenénk, ha nem 1951-et írnánk. Igaz az is, hogy ennek a sötét emlékezetű kornak ízlésromboló nyomai még nem tűntek el teljesen »Swing Tónikat« sokszor hall még eszeveszetten fütyörészni az ember utcán, villamoson, vagy autóbuszon. Látni is lehet őket, amint jobbizlésre érdemes partnernőikkel kezet-lábat elhányva ritmusra rángatódznak valamelyik »népszerű szám” úgynevezett »zenéjére«. Megvan bennünk a megértés szándéka tehát. ELJÖTT AZONBAN AZ IDEJE, hogy a »siker« és a »népszerűség« megcsúfolt, bemocskolt kifejezéseinek visszaadjuk eredeti értelmüket. Pontosabban: itt van az ideje, hogy végre értelmet adjunk nekik. A »Muzsika« bérletsorozatainak nagy részénél már »minden jegy elkelt”. Ezek a bérletek pedig nem »tingli-tanglit« hirdetnek, hanem Bachot, Beethovent, Mozartot stb., stb. Nézzék csak meg zeneszerzőink, hogy kiknek van az üzemi hangversenyeken a legnagyobb sikerük. Soha Beethoven-szimfóniáknak olyan sikerük nem volt, mint amilyen ezeken a hangversenyeken van Nézzék végig a »Gördülő opera» egy-egy vidéki előadását! Figyeljék meg a bányászok lelkesedését és azoknak a szövetkezeti parasztoknak ütemesen feldördülő tapsát, akik most hallanak először operát! Pedig a Gördülő opera sem »tingli-tanglit« játszik. S aki beszélt már zenéről istenháta mögötti tanyákon és látta azt, milyen hatást váltott ki a Háry János közzenéje, vagy Mozart »Eine kleine Nachtmusikja« volt uradalmi cselédekből — arról nem is beszélek, hogyan hatott a Pjatnyickij-együttes éneke ugyanezekre az emberekre —, abban okvetlenül megérik az a gondolat, hogy a »siker« és a népszerűsége most kapja meg végre igazi értelmét. Nem akármilyen probléma ez és nem is véletlenül kezdtem alkotóművészeinkkel, azokkal a zeneszerzőkkel, akik néhány hét múlva odaállanak majd termésükkel dolgozó népünk elé Zeneszerzőinknek igenis meg kell szeretniük a »sikert« — azt a tündért, akibe titokban úgyis szerelmesek Ne szégyeljék szeretni és ne féljenek tőle! Ennek a szerelemnek azonban van egy igen nagy előfeltétele: a legjobbat, a legtöbbet és a legigazabbat kell adni magukból Remekművekre kell törekedni. Ennek ismét van egy feltétele: eggyé kell forrni a nép érzéseivel, munkájával. Aki nem tudja szenvedélyesen szeretni a dolgozó nép, a szocializmust építő ország és a béke megvédésének ügyét, s aki nem tudja lángolóan gyűlölni az ellenséget, az nem fog tudni sem sikeres, sem népszerű művet alkotni. Elkövetkezett az az idő, amikor dalok, szonáták és szimfóniák, operák, operettek és oratóriumok csak a siker és a népszerűség árán lehetnek remekművek. S a remekműveknek nem holnap, vagy száz év múlva kell remekműveknek lenniük, sikereseknek és népszerűeknek lenniük, hanem ma. Ez az egyetlen biztosíték arra, hogy holnap, vagy esetleg száz év múlva is remekműveknek fognak számítani VÉGEZETÜL PEDIG ANNYIT: lehetséges, hogy az irigység, a féltékenység, az önzés, vagy az •ügyesen szervezett* tehetségtelenség — tehát mindaz, ami a burzsoá művészet rákfenéjének még ki nem gyomlált bacillusmaradványa — még egy ideig megpróbál odaékelődni az ilyen művek és a nép közé. Lehetséges, sőt bizonyára elő is fog fordulni De az is biztos, hogy szocialista államunk és a párt malmai kíméletlenül megőrzik ezeket a közbeékelődőket. Sokkal gyorsabban és sokkal előbb, semmint ők gondolják Legyenek meggyőződve alkotóművészeink arról, hogy a sikernek és népszerűségnek a remekműveket, a jó műveket a néppel összefogó új egyenletébe ez az együttható, vagy hatványkitevő is bele van kalkulálva! Asztalos Sándor Ünnepi üléseken adtak számot a tanácsok egyéves munkájukról Egy éve annak, hogy a magyar ■ dolgozó nép akaratából megalakultak államhatalmunk helyi szervei, a tanácsok. Az évforduló alkalmából szerte ez ország városaiban, falvaiban ünnepi üléseket tartottak a tanácsok és beszámoltak a választóknak egyéves munkájukról. sőt építettek, a község számos utcáját hozták rendbe társadalmi munkával a lakóházakba bevezették a villanyt és még ebben az évben a közvilágítás is meglesz. Kiskundorozsma község is nagyot fejlődött a tanács megalakulása óta. Állandó villamosjárattal kötötték össze Kiskundorozsmát Szegeddel, ami megkönnyíti és olcsóbbá teszi a városba jutást Az ünnepi tanácsülésen a dolgozó paraszt tanácstagok szántás-vetési versenyre hívták ki egymást Épül a sajómenti nagy iparvidék________________ A miskolci I. kerületi tanács ünnepi ülésén Vida Józsefné tanácselnök ismertette azt a hatalmas beruházást, amelyben Miskolc és környéke részesült a felszabadulás óta. — Szemünk láttára épül és növekszik a sajómenti nagy iparvidék — mondotta. — A diósgyőri vasgyárban új kohó, új nagyolvasztó épül, Kazincbarcikán villanyerőmű és szocialista város építkezése folyik. Berentén nagykiterjedésű szénelosztó, Hejőcsabán cementgyár, Mályiban téglagyár létesül. Miskolcon felépült az ipari tanulóváros. Üzembe helyezték a kettősvágányú villamos vasutat Új lakások százai épültek a Selyemréten és nagy lendülettel folyik Közép-Európa egyik legkorszerűbb műegyetemének építkezése is. Az ünnepi tanácsülés befejeztével a megjelentek táviratban köszöntötték az ország első tanácstagját, Rákosi Mátyást. Egy év alatt 169 új lakás Győrben Győr város tanácsának ünnepi ülésén Katona Lajos tanácselnök beszámolójában közölte, hogy a tanács megalakulása óta 169 új lakás épült, 81 lakás most épül Szekszárd városi tanácsának ünnepi ülésén Kalmár József tanácselnök a városban épülő, a gyapot-egrenáló üzemről beszélt, amely a megye legnagyobb üzeme lesz A muronyi községi tanács ünnepi ülésén Vetési Gábor vb. elnök elmondotta, hogy a tanács megalakulásának egyéves fordulóját úgy ünnepli meg Murony dolgozó népe, hogy erre a napra befejezte az őszi szántásvetést Elmondta hogy a tanácsválasztás óta a község dolgozó parasztságának 98 százaléka a közös gazdálkodás útját választotta A község 268 százalékra túlteljesítette kenyérgabona-beadását Az abaújvári tanácsház ünnepi díszbe öltöztetett nagytermében Varga Endre tanácselnök beszámolt arról, hogy a tanács fennállása óta új orvosi rendess , Magyar Nemzet. A jó tanár is holtig tanul... AZ ÚJ TANÉVBEN iskoláink munkájának középpontjába a tanulmányi színvonal emelésének kérdését állították Ennek ,a nagyfontosságúcélnak elérése érdekében múlhatatlanul szükséges a pedagógusok ideológiai és szakmai felkészültségének elmélyítése. A tanévet megelőző országos pedagógus értekezleten a közoktatásügyi miniszter a legfontosabb feladatok egyikének jelölte meg a pedagógusok továbbképzésének fejlesztését, szervezett formában történő megvalósítását.. A közoktatásügyi kormányzat a sokrétű feladatok megoldására az új tanévben a Fővárosi Tanács oktatási osztályának keretében létrehozta a Budapesti Pedagógus Továbbképző Intézetet, a megyei tanácsoknál pedig a megyei továbbképzési csoport.A FŐVÁROSBAN október 1-én már meg is indult a szervezett pedagógus-továbbképzés, amelybe háromezer nevelőt, az összes középiskolai tanárt, az általános iskolák felső tagozatának úgyszólván valamennyi tanárát és az általános iskolák alsó tagozatának legkiválóbb pedagógusait vonják be. A Horváth Mihály-téri hatalmas iskolatömbben dolgozik a Budapesti Pedagógus Továbbképző Intézet. Az intézet vezetőitől kapott felvilágosítás alapján beszámolhatunk az új utakon haladó pedagógus-továbbképzés munkatervéről, a különböző kérdések megoldási módozatairól. A HAZAI TOVÁBBKÉPZÉSBEN részvevő pedagógusok ezrei számára kétéves egyéni tanulási tervet dolgoztak ki A tanulmányi anyag elejétől végig kétirányú lesz: ideológiai és szakmai. Az ideológiai anyag keretében pedagógusaink megismerkednek a magyar történelemmel 1848-tól napjainkig, a Magyar Dolgozók Pártja 11 Kongresszusáig. A magyar nevelők serege dolgozóink harcainak az igazi hazafiság eszményeinek, a történelmi összefüggések megmutatásának felvázolásán keresztül alapot kap a marxizmusleninizmus haladóbb tanulmányozásához. "A SZAKMAI OKTATÁS a legszorosabb kapcsolatban áll a nevelők mindennapi gyakorlatimunkájával. Nevelőink szaktárgyuk iskolai ,tanulmányi anyagával, az új tankönyvekkel és a bennük feldolgozott, iskolai anyagon túlmenő, legújabb tudományos eredményekkel egyaránt behatóan megismerkednek. Nélkülözhetetlen segítséget nyújt ehhez a munkájukhoz a szovjet tudósok és professzorok műveinek tanulmányozása. A módszertani kérdések megtárgyalása szervesen összefügg az olvatási év során a szaktárgyak gyakorlati tanításának megvilágításával. A fővárosi Pedagógus Továbbképző Intézetben a gyakorlati oktatásban kitűnt húsz legkiválóbb intézeti tanárból álló munkatársi gárda irányítja a tankörök munkáját, vidéken pedig az egyes megyék oktatási osztályain külön magyar-történelem, földrajz-természetrajz, matematika-fizika, illetve kémiaszakos pedagógus-előadók és egy általános iskolai alsótagozati előadó vezeti egységes irányelvek szerint a továbbképzés ügyét. ÖSSZEFOGLALVA tehát az intézet keretében a továbbképzésben részesülők munkáját, háromirányú tevékenységet figyelhetünk meg. A pedagógusok a tankörökben mindenekelőtt saját tudásukat mélyítik el az állandó egyéni tanulás révén. Ezen túlmenően tapasztalatcsere formájában járulnak hozzá egymás iskolai nevelőmunkájának megjavításához, végül pedig a pedagógusok módszertani eredményeinek összegyűjtésével a módszertani kutatómunka alapjait teremtik meg. Az intézet munkatársi gárdája a tankörökön, konferenciákon kívül bemutató tanításokat rendez a Pedagógus Továbbképző Intézet gyakorlóiskolájában, ahol a konkrét tapasztalatok alapján megvitatják a tanítási problémákat. A tanév folyamán módszertani kiállítások, nyilvános vitaülések, tudományos előadások rendezésével, tanulmányok és új könyvek írásával segíti elő az intézet oktatószemélyzete a magyar pedagógusok ideológiai és szakmai tudásának fejlesztését s ezen keresztül hathatósan szolgálja az iskolai tanulmányi színvonal emelését. hívjuk olvasóink figyelmét ,hogy lapunk régi számai kizárólag Posta Központi Hírlap Iroda U. V. Budapest, V., Zrinyi utca 1. alatt kaphatók. •— Az ország második legnagyobb fésüsfonódájává fejlesztik a Kistarcsai Fésűsfonót. A bővítés még ebben az évben befejeződik, s ugyancsak idénkorszerűsítik a győri Gyapjúfonót. 5 ■ Új utat keresünk Bármerre járunk országszerte, mindenütt építkezés ötlik szemünkbe. Az ötéves terv második évének vége felé járunk és szerte az országban, a terv eddigi építményei már részben készen, részben félkész állapotban állanak. Soha ilyen élénk építési tevékenység hazánkban még nem volt. Természetes tehát, hogy az építőtevékenység az érdeklődés középpontjába került, új gyárak, ipartelepek, lakótelepek egyetemek, egész új szocialista városok nőnek egyik napról a másikra! Építkezéseink stílusa igi első megjelenési formája körül azonban valami nincsen rendben. Sok épületünk idegen, semmi közössége a magyar tájjal, a magyar hagyományokkal. Az anyagokkal való játékosság, a feltűnést keltő különcködés gyakran meghökkenti a szemlélőt •Formalizmus: halljuk mind gyakrabban a szót. Sajnos, épületeink, közöttük éppen legszembetűnőbb új épületeink gyakran estek ebbe a hibába. A modern épületszerkezetek csábító lehetőséget adtak minden túlzó, meghökkentő, újszerűbbnél újszerűbb szerkesztésekre. Az »új építészet”, vagy három évtizede zsákutcába jutott. Elszakadt az emberi művelődés évezredes építészeti hagyományaitól, de ezzel együtt elszakadt mindenütt a nemzeti élettől, a nemzeti hagyományoktól, a táj és a nép sajátosságaitól is. A nyugati építészet messzetúlzottan, vad kísérletekbe merült, de nem a néppel és a népért, hanem önmagáért, a »soha még nem volt« kereséséért. Az Európából indult »új építészet” a világ túlsó odalén, azután még jobban elszakadt mindentől. A dollárimprializmus szolgálatába áll részben a milliárdosok egyéni, szélsőséges és beteges fényűzését szolgálja, másrészt pedig a nagytőke nyomasztó uralmának fensőbbségét áll be hirdetni. Ezzel az »eredménnyel« tért vissza a háború után Európába, részben mint tobzódó luxusépítkezés, részben mint idegen éghajlatok és tájakndokolatlan formai kísérletezése. Nálunk mindkettő, vadidegen, de sajnos, építészeti alkotásainkban felmerült. Építészeink a példák nyomán idegen útra tévedtek. Vasbeton adta, kacsalábon forgó meseházak, ferde falak, valószínűtlen, nagy üvegfelületek, majd ellentéteképpen betonráccsal leszűkített és sötétített Raszter® homlokzatok, faltól független, lebegő lépcsőházak, óceánjárót majmoló szárazföldi építmény, önálló beton tartóoszlopokra horgolt házak stb. nálunk is előfordulnak, ahol pedig a pénzügyi keretek erre nem adtak lehetőséget, ott rideg sivárság lépett fel, dísztelen, meztelen raktár-jelleg. Felfigyelt erre dolgozó népünk, de felfigyelt a párt és a kormány is. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége agitációs és propaganda osztályának kezdeményezésére ez év tavaszán építészek, tudósok, kulturális életünk kiválóságai bevonásával szűkebb körű, de döntően fontos eleven, építő vita folyt le, amelyet Révai József népművelési miniszter összefoglalója zárt le. A vita nyomán október 26—27-re összehívták a magyar építőművészek első országos kongresszusát. Tervező intézeteinkben élénk munka folyik a kongresszussal egyidőben megnyíló építészeti kiállítás előkészítésére. Az új építészeti utat, a Szovjetunió mutatta szocialista-realista irányt, a nyugati dekadenciától való elszakadást, a közérthető, szemet és lelket gyönyörködtető és főképpen a magyar hagyományokban gyökerező magyar építészeti utat óhajtjuk keresni új terveinkben. A példa előttünk áll: a szovjet építészek már közel két évtizede felismerték a nyugati formalizmus zsákutcába jutását és elindultak a nemzeti hagyományok kijelölte új formakeresés útjain. Fejlődésünk során mi is ideérkeztünk és minden remény megvan arra, hogy az építőművész kongresszus, amelyen vezető építészeink mellett részt fognak venni a párt, a kormány, a külképviseletek képviselői, a tudomány és művészet meghívottjai, tisztázni fogja a kérdéseket és utat fog mutatni a jövőre. Szende Lászl&f ■a ‡ ' ;tá»ui'dl U‹ v — * • P' 5- -.»†* * • Sft építészmérnök A bányászasszonyok segítik férjeiket A tatabányai bányaüzemek női dolgozói és a bányászok feleségei értekezletet tartottak, amelyen megbeszélték, hogyan segíthetik elő az évi terv teljesítését, hogyan járulhatnak hozzá a Rákosi Mátyásnak tett ígéret megvalósításához. Az értekezleten Nagy Borbála, az MNDSZ komárom megyei titkára szólt az asszonyokhoz. — A szénbányák dolgozói — mondotta a többi között — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34 évfordulója, november 7-e tiszteletére országszerte ígéretet tettek Rákosi elvtársnak, hogy minden erejükkel elősegítik az 1951. évi szénbányászati terv teljesítését. Ezt a hatalmas feladatot a bányászok csak akkor tudják megoldani, ha feleségeiktől is minden segítséget megkapnak tervük, vállalásaik teljesítéséhez Budapesten már szép eredményeket ért el az •Asszonyok a tervért«-mozgalom Nyilvánvaló, hogy ennek a mozgalomnak tág tere nyílik a bányavidékeken, így elsősorban Tatabányán is. A bányászasszonyoknak egytől-egyig be kell kapcsolódniok ebbe a jelentős mozgalomba. Segíteniök kell a bányászasszonyoknak férjüket azzal, hogy nyugodt családi légkört, gondtalan pihenést biztosítsanak számukra. Rendszeresen kell érdeklődniük férjük teljesítményéről, még jobb termelési eredmények elérésére kell serkenteniök őket. Ügyelniük kell arra, hogy férjük soha ne késsen el a munkából, ne maradjon távol igazolatlanul egy műszakról sem. Az is feladatuk továbbá, a bányászfeleségeknek, hogy fiaikat küldjék vájártanulóknak. Mindezek mellett — ahol a családi körülmények megengedik — a feleség is kövesse férjét a bányába. Azok az asszonyok pedig, akik nem tudnak részt venni a termelőmunkában, törődjenek a vájártanulóotthonok és a legényszállások tisztaságával. A továbbiakban Nagy Borbála arról beszélt, hogyan járuljanak hozzá az évi terv teljesítéséhez a bányák női dolgozói. Ezután hozzászólások következtek, majd az értekezlet részvevői a fenti tartalommal felhívással fordultak az ország bányászasszonyaihoz. A koreai néphadsereg hadijelentése Phenjan, október 23. (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti október 23-án. A koreai néphadsereg egységei szoros együttműködésben a kínai népi önkéntesek egységeivel, valamennyi arcvonalon sikeresen visszaverték az amerikai-angol intervenciósok és a hsziamanista csapatok elkeseredett rohamait és nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek emberben és hadianyagban. A középső arcvonalon Csholvontól északra a néphadsereg egységei sikeresen visszaverték az ellenség több mint tíz rohamát. A keleti arcvonalon Janggutól északra az ellenség hét dühödt támadást indított, de a néphadsereg egységei valamennyit viszszaverték. Az ellenség vereséget szenvedett és több mint 1500 halottat és nagymennyiségű fegyvert hátrahagyva a harctéren, visszavonult. Október 23-án a néphadsereg légvédelmi egységei és a repülő- gépekre vadászó lövészek lelőtték az ellenség hét repülőgépét, amely békés helységek barbár bombázásában vett részt Phenjan, Hampho, Hvancsu, Szohin, Vonszan és Hur,Jeshon térségében. (MTI) A HOLLAND GAZDASÁGI KÁOSZ A holland államháztartás új költségvetése a kiadásoknak majdnem egyharmadát fordítja fegyverkezési célokra, (másfél milliárd hollandi forintot). A beruházásoknak 71 százalékát fordítják kaszárnyák, repülőterek stb. építésére. Ezt a gazdasági felfordulást még csak súlyosbítani fogják a költségvetési év folyamán eszközölt újabb háborús kiadások. A jobboldali szociáldemokrata Dreas koalíciós kormánya felszámolja teljesen a lakásépítést. íme idevezet az amerikai zsoldba állított holland fagyvarkozási politika.