Magyar Nemzet, 1952. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-03 / 1. szám

gtatírUfc, 1952, Január &■ Ötéves tervünk harmadik esztendejének első munkanapja J K­eresztmetszetet adunk az itt következő beszámolókban 1952 első munkanapjáról, ötéves tervünk harmadik esztendejének első teljesítményeiről. Egy dol­gozó ország felfrissült munka­­kedve lüktet ezekben a sorok­ban, a számokban, az ígéretek­ben, a felajánlásokban. Abban például, hogy egyik sztahano­vistánk az első munkanap első három órájában 200 százalékon felüli eredményt ért el. Abban például, hogy üzemeink hosszú­­hosszú sorában röpgyűléseken tettek ígéretet a dolgozók, hogy évi tervüket a tavalyinál is na­gyobb szorgalommal határidő előtt fejezik be ismét. Abban pél­dául, hogy női és ifi­­ brigádok felajánlották: félév alatt teljesí­tik idei egészévi tervüket. Ab­ban például, hogy mérnökök köz­vetlen feladataikon túl az ötéves terv egészére is gondolnak s munkájukat nem csupán egy üzem, hanem az ország jövendő­jének perspektívájában látják. Derűsen kezdődött az új esz­tendő első munkanapja, ami a munka külsőségeit illeti. Fel­díszített kapu és zene fogadta nem egy helyen a munkába sieteket. De a vidám keretek között a tevékenység komolyan folyt. Komolyan, ahogyan egy féltudatos dolgozó, nagy esz­ményeit valóra váltani akaró néphez méltó. Mindenki,­­ aki ezen a reggelen munkahelyére lépett, íróasztalához ült, vagy esztergapadja mellé állt, tudta, hogy hazánk eletének döntő idő­szaka kezdődik e nappal s az 1952-es év a szocializmust építő Magyarország történelmé­nek nagy esztendeje lesz. Min­denkire, aki ebben az ország­ban dolgozik, nagy feladatok megoldása vár saját munka­területén éppúgy, mint az em­beriség békéjének megvédése terén. Díszes ka­pak alatt és ze­neszóval egy komoly és öntuda­tos nép fogott az első munka­napon teendői elvégzéséhez, tudva, hogy minden munka­darab, melyet határidőre, vagy már határidő előtt kiad a ke­zéből, fegyver ellenségeink s a béke ellenségei ellen. A munkakedv és a derűlátás, az öntudat és a fegyelem... a dolgozó ország hangulatának keresztmetszete az, amelyet ezek a beszámolók adnak. így indult a mi hazánkban a munkálkodó, alkotó, szocializmust építő új esztendő, ötéves tervünk harma­dik esztendeje. Vidáman indult, mégis nagyon komolyan, biza­kodva indult, azzal a­ kemény el­határozással, hogy terveinket valóra váltjuk s népünk nagy céljait közös erőfeszítéssel elér­jük. Végének is szívügye, hogy a gyár homlokára minél hama­rább fölkerüljön újra az ezüst Ésüzemcsillag. Ezért feszítik meg minden erejüket a gyár fi­zikai dolgozóival együtt és ke­mény, közös harcuknak gyönyö­rű, közös diadal lesz a gyü­mölcse . „­­ Ahol az ötéves terv ipari építkezéseit tervezik Messzire fénylik a hatalmas én­szernjelvény az Iparterv Deák­ utcai homlokzatán. Ebben az épületben születnek meg azok az új tervek, amelyek nyomán modern gyárak, hatalmas erő­művek, óriási ipartelepek léte­sülnek. Itt tervezik az ötéves terv minden ipari építkezését. Lux László igazgató már kora reggel összeült a vállalat lég­­dolgozóival, hogy meg­szólják azokat a hatalmas fel­adatokat, amelyek az új eszten­dőben rájuk várnak. — Mi terveztük a Sztálini Vasmű új erőművét, az inotai aluminiumkohót, amelyek ebben a tervévben már üzemben lesz­nek. Ezekhez a feladatokhoz ha­sonlókkal foglalkozunk most:, új­ kazángyár,, transzformátorgyár, és vagongyár tervezéséhez fog­tunk hozzá a­­ mai napon — mondja Lux László mérnök­igazgató. — Szép háziünnepsé­günk is volt: hatvannégy fiatal műszaki rajzolót állítottunk munkába a mai napon. Vala­mennyien most végezték el az átképzés tanfolyamot, fiatalok és lelkesek, alig várták, hogy se­gíthessenek munkánkban, ötven közülük nő, akiknek jórésze ed­dig csak házi­asszonykodott, most ők is ki akarják venni a részüket az országszerte folyó építőmunkából. Esti műszaki fő­iskolára küldtük közel száz dolgozónkat, hogy magasabb képzettséggel segíthessék majd a tervet. Az esti műszaki fő­iskolára járó kartársakat patro­nálja egy-egy mérnök kolléga. Ma is tettel: ilyen vállalást az új tervév beindulása alkalmából és ezzel most már minden mű­szaki főiskolásunknak van se­gítője! Az év végéig bőven el vagyunk látva munkával." Nem panaszkodhat a műszaki értelmi­ség; soha ilyen nagy, ilyen szép feladatokhoz nem jutottunk hoz­zá a múltban, mint ma. Ezért volt talán olyan lelkes hangulat a harmadik tervév legelső mun­kanapján az egész intézetben! Picker Ignác: 260 százalék Az Egyesült Izzóban január 2-án, az új esztendő első mun­kanapján műszakkezdés előtt 152 helyen tartottak röpgyűlést. Ezeken a dolgozók tömegével tettek ígéretet arra, hogy évi tervüket a tavalyinál is na­gyobb szorgalommal igyekez­nek ismét határidő előtt be­fejezni. Az Egyesült Izzó büszkesége, hazánk legjobb gyalusa, Pioker Ignác is újult erővel kezdte a munkát. 11 óráig 260 százalékos teljesítményt ért el a bolygódugattyúk simításánál. Ólom helyett esztergapadot öntöttek Szilveszterkor a Fémáru- és Szerszámgépgyár dolgozói Magas, barna fiatalember Szász Károly, a Fémáru- és Szerszámgépgyár műszaki igaz­gatója. Mosolygó arca az egész gyár jókedvének, kitűnő hangu­latának a szimbóluma.­­ A kétnapos pihenés alapo­san­­ felfokozta dolgozóink mun­­kakedvét és teljesítményét a harmadik tervév első napján. Valamennyi munkavállalónk tu­datában van annak, hogy min­den új szerszámgép segítségével, mely kikerül a kezük alól, az eddiginél jóval több árut tudunk termelni. Ma már nem újság senki számára sem a Fémáru- és Szerszámgépgyárban, hogy ha mi többet termelünk, akkor több autóbusz, több textília, több élelmiszer, több szén, több cukor teszi jobbá, boldogabbá, teljesebbé életünket. Lukács Sándor, a gyár titkár­­helyettese vidám hangon foly­tatja: — Üzemeinkben olyan jókedve van mindenkinek, mintha csak a szilveszteri, gyári bálunk hangulata folytatódna. Reggel ötig táncoltunk, vigadtunk együtt az ötéves terv második évében épült szép, nagy, új kul­túrtermünkben. Kedden reggel hét órakor röpgyűléseken fogad­ták meg dolgozóink, hogy Rákosi Mátyás beszédét az egész ország és a maguk javára való­sággá változtatják. Dolgozóink­nak Pióker Ignác a példaképük és mindent elkövetnek a harma­dik tervév idő előtti teljesítésére. — Ennek ékes bizonyítékát is szolgáltatták — tesz elénk Jan­­csó Károly versenyfelelős egy sűrűn telegépelt papírlapot. — Nézzék, a legfrissebb napi ered­ményeink. Tóth Zsigmond hán­toló 167 százalékot ért . A nagyesztergábam Palkóvá Sán­dor és Ábrahám István eszter­gályosaink mérték össze erejü­ket. Palkóvá 165, Ábrahám 173 százalékot teljesített. Bakonyi István idomszerészünk 191 szá­zalékot végzett az első napon, öntödénk Király-brigádja ké­szülődik szerdára, újabb csúcs­teljesítménnyel megünnepelni a második napot. Kedden 216 szá­zalékos brigádteljesítményt értek el. Az öntödénkben folyik a leg­nagyobb verseny, ott a »nehéz­súlyú" versenyzőink birkóznak egymással. Kissék, Kucseráék, Wolfék nem hagyják magukat, egy, esetleg egy és fél száza­lékkal kisebb eredménnyel, majdnem holtversenyben végez­tek Királyékkel. Az öntődében sohase­m tudjuk megjósolni a holnapi nap győztes öntőbrigád­­ját. Wolf Mihály brigádvezetőnk nevetve mondta ma ebédszünet­ben, hogy ő Szilveszterre ólom helyett egy új esztergapadot ön­tött. Ebből nem lesz rögtön kis­malac, mint a babonás vénkis­asszonyok táljában, hanem jö­vőre, amikorra elkészítik az új esztergapaddal az új traktoro­kat, azok fölszántják a földet, az megtermi a kukoricát, azz­al meghízlalják a so­k süldőt, aztán azoknak a húsával, a zsírjával megtömik a pesti kirakatokat, így lesz a mi szilveszteri önté­sünkből ólommalac helyett két­mázsás hízott sertés ... Búcsúzásképpen Szász Károly műszaki igazgató-főmérnök csak annyit mond: — Hogy gyárunk a harmadik tervévnek már az első napján ilyen kimagasló eredményeket tudott elérni, annak a titka az, hogy a Fémárú- és Szerszám­­gépgyár egész műszaki tagjaint a BdL A Népstadion építkezése 108 százalékra teljesítette tervét Mit dolgoznak a Népstadion­ban az ötéves terv harmadik évének első napján? — ezt kér­dezzük meg Korcsmár építésztől, a Népstadion főépítésvezető­­helyettesétől. — Először azt kell kiemel­nem, hogy ma is, miként az el­múlt héten is, lehetővé tette a jó idő, hogy a legnagyobb erő­vel tovább folytassuk a Népsta­dion összes külső munkálatait, amelyeket az erős téli idő nem egyszer akadályozott, így külö­nösen folytattuk ma is a betono­zást, falazást, szerelést, gyalá­­zást és a földmunkákat. Első­sorban a 6. számú pilon nagy kiváltóján folyt a munka, itt is ma különösen a zsaluzás és sze­relés, hogy annak befejezése után a jövő héten elvégezhessük a betonozást. — Hol tart most a Népstadion építkezése? — Kitűnő munkás brigádjaink­nak köszönhető, hogy a Népsta­­dion építkezése 1961. évi tervét 108 százalékra fejezte be. Újabb vállalással és egy nagyjelentőségű újítás kivitelezésével kezdték az évet a Láng-gyárban Vidáman szórt a hatalmas réz­kürt, harsogott a cintányér az év első munkanapjának reg­gelén a Láng-gyár kapujá­ban. A nyolcvan esztendős Dindoffer Józsi bácsi, a gyár legöregebb dolgozója tak­tusra lépegetett a fiatal ipari tanulókkal: ilyen újévet eddig még nem ért meg. Zeneszóval fogadták a munkába igyekvőket, munkakezdés után a zenekar vé­gigjárta a műhelyeket. Vele tar­tott a csasztuska-brigád is: vi­dám rigmusok peregtek a fiata­lok üde hangján és biztatták még nagyobb teljesítmények el­érésére öreget, fiatalt egyaránt. új vállalás is született az újév első munkanapján a gyárban: a nagyszerelde dolgozói, akik mi­nőségi exportmunkát végeznek, tették. Évi tervük nyolc nappal előbb való befejezését vállalták már a legelső napon, hogy ezzel is bebizonyítsák szeretetüket és lelkességüket a nép államával szemben. És hogy újítás nélkül sem múljon el ez a nap, Kovács László művezető egy olyan újí­tás kivitelezéséhez fogott hozzá, ami lokomobilgyártásunkban döntő jelentőségű, újítása még jobban megjavítja a legyártandó lokomobilok minőségét és újabb elismerést és dicsőséget szerez majd világszerte a magyar ipar számára. A Láng Gépgyár ifjúmunká­sai fiatalokhoz méltó lelkesedés­sel, buzgalommal vették fel a december 30-án letett szerszá­mot. A nagyszereldében a mű­hely egyik legjobb ifjúmunkása, Tóth Zoltán ifibrigád vezető és brigádja a délelőtt folyamán már március 9-i tervénél tar­tott. A kisesztergaműhelyben is jól indult az új év: Dóczi Lajos esztergályos 1952. már­cius 2-i tervénél tart. Üres az elkésők táblája A Landler Jenő Járműjavító­ban január 2-án, az ötéves terv harmadik esztendejének első munkanapján az elkésők táblájá­ra egyetlen név sem került. Az üzem legkiválóbb­­ dolgozói már az első órákban nagyszerű ered­ményekkel köszöntötték az új tervév indulását. Vilm­ányi Tibor csúcsesztergályos, kétszeres szta­hanovista, munkaérdemrenddel kitüntetett büszkesége az üzem­nek, reggel 6-től 9-ig hat darab olajlefejtő váltót esztergált meg és ezzel 200 százalékon felüli teljesítményt ért el. — Mindannyiunk nagy ünne­pére, május 1-re befejezem ötéves tervemen —- mondta. — 1953. évi tervemet december 18-ra fejez­tem be. Alberti Gyula kétszeres szta­hanovista esztergályos sem­ma kezdte meg tulajdonképpen az ez évi m­unkát: 1952. szeptemberi tervén dolgozik már. A többi dolgozó is hasonló lel­kes hangulatban látott munkájá­hoz, idei nagy feladatuk megol­dásához: 30 százalékkal jobban megfeszített tervet kell végre­­hajtaniuk, mint tavaly. Műszaki fejlesztéssel, a munka jobb meg­szervezésével a mozdonyok javí­tási idejét 10—12 százalékkal, a kocsik javítási idejét pedig egy­ötödével csökkentik. Az elmúlt év 8,5 millió forintos anyagmegta­­­karítása helyett az idén több­­mint 10 millió forint értékű meg-­­­takarítást akarnak elérni. Új esztendő a Szovjetunióban Moszkvai dolgozói, éppúgy, mint minden szovjet ember, vi­dáman, örömmel köszöntötték az 1952-es évet. A főváros utcáin egész nap nagy élénkség uralkodott. Sok moszkvai vett részt az újévi hangversenyeken és előadáso­kon. Sokezer ember látogatta meg a múzeumokat. Vidáman töltötték a® új év első napját az iskolások. A gazdagon feldíszített újévi fe­nyőfák gyertyalángjai boldog gyermekarcokat ragyogtak be. Szilveszter éjszakáján ünne­pi külsőt öltött Kiev is Minden ház vidámsággal volt tele. A kieviek, éppúgy, mint minden szovjet ember, első pohárkö­­szöntőjükben a nagy Sztálint üdvözölték. Újév napján Kiev terein és parkjaiban népünnepé­lyeket rendeztek. Kiev újévkor újabb kulturális intézménnyel­­ lett gazdagabb: ünnepélyesen megnyitották a város központjában a csillag­vizsgálót. Pallagyin akadémikus újévi üdvözlete a magyar tudósokhoz Szovjet tudósok küldöttsége járt nemrégiben Magyarorszá­gon. A szovjet tudósok részt vettek a Magyar Tudományos Akadémia évi közgyűlésén. Alekszandr Pallagyin, az Uk­rán Szovjet Szocialista Köz­társaság Tudományos Akadé­miájának elnöke a Magyar Népköztársaság tudósaihoz in­tézett újévi üdvözlő levelében a következőket mondja: — A Magyarországon töltött tíz nap alatt meggyőződhettem arról, hogy az új demokratikus Magyarország dolgozói jelen­tős sikereket értek el a békés alkotómunkában. Gyorsan be­gyógyítják a háború ütötte se­beket, új gyárakat és üzemeket építenek, új városok épülnek, épül Sztálinváros, virágzik a mezőgazdaság,­ csatornák épül­nek. Kívánom, hogy 1952-ben még nagyobb sikereket érjenek el tudományos munkájukban a szocializmus építésében, a bé­kéért vívott küzdelemben. Pudovkin újévi békefelhívása a világ művészeihez Pudovkin, a kiváló szovjet filmrendező, újévi üzenetet kül­dött a világ művészeihez. Ebből vesszük ki a következő részeket: "Felhívom a világ minden mű­vészét, öregeket és fiatalokat, az ismerteket és azokat, akik most kezdik pályafutásukat: gondolja­tok a jövőre! Ne csak saját jövő­tökre, hanem népetek jövőjére Mit kívántok népeteknek az új esztendőben? Atomrombolást, pusztító gázokat, baktérium­­háborút, vagy békét és jobb kö­rülményeket az alkotó munkáról? Meggyőződésem, minden ország becsületes művésze azt választ­ja, hogy alkotó munkájával, lel­kesen, meggyőződéssel hirdeti a béke eszméjét és harcol a hábo­rút propagálók hazugságaival és rágalmával szemben. A művészet e nélkül gyáva meghunyászko­­dás, amely nem mer szembe­szállni a­­ háborút sziták aljas­ságával. Nem kétséges , a béke győz­ni fog! Kívánom. Hozza az 1952-es esztendő még közelebb a béke híveit a végső győzelemhez! Foglalja el a művészet méltó he­lyét az emberi haladás történeté­nek hatalmas békeharcában! a Sztálin generalisszimusz távirata Rákosi Mátyásnak Rákosi Mátyás táviratára, melyet Sztálin generálisáig most 72. születésnapjára küldött, Sztálin a következőt vála­szolta: „Szívélyes köszönet az üdvözletért és a jókívánságokért, 1. Sztálin.” Ami Josida két újévi beszéde között van... PONTOSAN EGY ESZTEN­DŐVEL ezelőtt hangzott el Josida japán mmnisz­terelnöknek a japán néphez intézett újévi üdvözletében ez a felhívás: s őrizzük meg a függetlenség é® a hazaszeretet tüzes szelle­mét ...« A japán miniszterelnök bizo­nyára maga is jót mosolyog­hatott, amikor hazája függet­lenségéről szónokolt, hiszen ő tudhatta a legjobban, hogy or­sz­ága amerikai gyarmat és népe a legkegyetlenebb­­szolga­ságban sínylődik Ha tizenkét hónappal ezelőtt is cinikus, öreg államférfi szilveszteri tré­fájának tekinthettük csupán a japán­­-függetlenségrő­ való hi­vatkozást, most — egy év ese­ményeinek tükrében — komor, sötét kép bontakozik ki előt­tünk a japán szigetország hely­zetéről. Az elmúlt év szeptemberében a san franciscói békediktátummal és az agresszív amerikai-japán­­biztonsági egyezmény® meg­kötésével a japán feudálkapitai­­listák igyekeztek végkép gúzsba­­kötni 80 milliós, szabadságra­­ vágyó népüket. A dolgozó töme­gek elemi erejű felháborodása és tiltakozása ellenére a japán parlamentben ülő reakciósok ratifikálták a külön »békeszerző­­dést« és a hírhedtté vált s bizton­­sági egyezménybe. A közelmúlt hónapok tapasz­talata bebizonyította, hogy San­­Francisco óta megsokszorozódtak az igában görnyedő japán tíz­millióik vállaira rakott terhek. A NÉP NYOMORÁNAK ter­­mészetesen Japánban is, — a marshallizált országokhoz ha­sonlóan —, az újrafelfegyverzés­­ legfőbb okozója. Tokióban ka­rácsony előtt került a parlament elé az új költségvetés, amelynek katonai előirányzatai 1952­-ben elérik a 370 milliárd yent. Ez az összeg a költségvetés 45 száza­léka. A Josida-kom­ánynak ért­hetően szüksége van erre a hor­ribilis összegre, hiszen a japán militaristák olyan hatalmas had­sereget szerveznek meg, amely­nek létszáma már ma meghalad­ja a japán császári hadsereg Mandzsúria megtámadása előtti nagyságát. Az amerikai katonai szakértők közreműködésével a legapróbb részletekig kidolgoz­ták az új japán hadsereg felada­­tát a Pentagon urainak háborús tervében. Japánban valóban lá­zas ütemű építkezés folyik — csak az új épülettömbök éppen­séggel nem a lakosság számára készülnek... Ridgway Japánjá­ban több mint 16 millió ember­nek nincs lakása és így kényte­len szűk, nyirkos kamrákban, pincékben, sötét odúkban össze­húzódni, vagy egyszerűen az ut­cán lakni, miközben a már meg­lévő lakóházak tízezreit lakta­nyáknak használják a megszál­lók és az új japán hadsereg tagjai. A szörnyű lakáshiány csupán csekély hányada a megpróbálta­tásoknak. A gazdasági helyzet állandó romlása a puszta megél­hetésért folytatott küzdelmet is egyre kilátástalanabbá teszi. Az ipar haditermelésre való átállása a közszükségleti cikkek gyártá­sának csökkenéséhez és az árak emelkedéséhez vezet. Jellemző, hogy az árak csupán az elmúlt 9 hónapban 50 százalékkal emelkedtek, míg a munkabéreket egyszerűen befagyasztották­. Az adóprés szorítása alatt keserve­sen verejtékezik a város és falu népe egyaránt. A japán dolgo­zók az új költségvetési előirány­zat szerint ebben a pénzügyi évben 601,3 milliárd yen­naó­ kötelesek fizetni, 156.8 milliárd yennel többet a tavalyinál. A békés iparágak elsorvadása az új fel­fegyverkezési hadjárat­­tal egyidejűen, példátlanul álló munkanélküliséget idézett elő az országban. A fényesen ki­világított, amerikai­ típusú szó­rakozóhelyek és luxus­éttermek tőszomszédságában tízmillió tel­jes és részleges japán munka­­nélkülire leselkedik a lassú, de biztos éhhalál. Az idegen megszállás és a japán tőkéseknek való teljes ki­szolgáltatottság nemcsak e nyomorban és éhezésben jut kifejezésre. A japán fininctőke hatalmasságai mindennél jobban félnek a népi tömegek növekvő felháborodásától és napjainkban kovácsolódó szilárd egységétől. A katonaság létszámának ál­landó szaporítása mellett ha­vonta növelik a különböző rend­őri alakulatok erejét s nem mú­lik el hét, hogy újabb jogfosztó törvénytervezetet i­e nyújtaná­nak be a parlamentben. A háborús előkészület és a nyílt fasizmus politikájára a ja­pán nép egyre fokozódó béke­harccal felel. A demokratikus szervezetek Japán Nemzeti De­mokratikus Szabadságfrontba tömörültek és ennek ereje nőt­­tön-nőtt. A japán munkásosz­tály példáját követve egyre több értelmiségi és paraszt fejezi ki békevágyát és fordul szembe a Josida-f­ormánnyal. A japán pa­rasztság öntudatra ébredése ki­magasló eseménye az újkori ja­pán történelemnek■ A paraszti milliók roskadoznak az óriási adóterhek, a kíméletlen ter­­ménybeszolgáltatások, a munka­kötelezettség és a földbirtokosok igája alatt. Keserves helyzetü­ket csak súlyosbítja az amerikai katonai hatóságok könyörtelen­sége, amikor az óriási méretű katonai építkezések területeiről egyik óráról a másikra, minden további eljárás nélkül elkerge­tik a japán parasztokat telkeik­ről. A jobboldali japán sajtó is kénytelen beismerni, hogy a pa­rasztok a tönk szélére jutottak a Josida-kormány rabló­politiká­jának következtében. A Jomiuri című lap megállapítása szerint az adók és különféle más terhek a parasztgazdaságok összjöve­delmének 44 százalékát viszik el, 34 százalékra rúgnak a trá­gyára és mezőgazdasági felsze­relés kiegészítésére szükséges összegek és a megélhetésre mindössze 25 százalék marad... A kétségbeesés és versien­yh­ ■ fenség a paraszti szülők ezreit kényszeríti arra, hogy gyermekei­től megváljék A Szangio Keidzsi című lap adatai szerint Japánban havonta közel ötezer gyermeket adnak el. A tisztviselők, alkalmazottak, értelmiségiek és művészek sorsát szintén a mélységek jellemzik. A szellemi dolgozók munkanélküli­sége hatalmas arányokat öltött. Az értelmiségiek nagy tömegei csatlakoznak a hatalmas japán nemzeti mozgallomhoz, amely az ország szabadságának kivívását, a béke fenntartását és az ember­hez méltó életkörülményei­ ki­harcolását tűzte ki céljául. A JAPÁN NEMZETI DEMO­KRATIKUS SZABADSÁG­FRONTBAN a szakszervezetek, a paraszts­zövetségek, az ifjúsági és nőszervezetek, különböző kul­turális és vallásos társaságok tagjai fognak össze. Legfőbb céljuk: az ország függetlenségé­nek kivívása, a harmadik világ­háború megakadályozása. A ja­pán hazafiak tisztában vannak azzal, hogy az amerikai impe­rialisták fontos szerepet szán­nak háborús terveikben a ja­pán ágyútölteléknek és a gazda­sági hátországnak is. Ezért az év utolsó hónapjaiban már egy­mást érik a béketüntetések és a tömeggyűlések. A legutóbbi ese­tekben Tokióban, Oszakában, Szajtamában, Ionagóban, Okava­­tában és sok más városban ren­deztek béketalálkozókat a béka japán hívei. A japán békemoz­­galom már jelentős sikerekre tekinthet vissza: a san franciscói konferencia idején öt és félmillió japán aláírását gyűjtötte össze. Ezek a japán hazafiak a min­denoldalú békeszerződés megkö­tését és Japán újrafelfegyverzé­­sének megakadályozását követel­ték. Valamennyi japán békeharcos akaratát fejezték ki a japán asz­­szonyok. Megrendítő hangú fel­hívással fordultak a közelmúlt­ban az egész japán néphez. »Es­­küszünk: sohasem engedjük meg, hogy szeretteinket — apáinkat, férjeinket, fiainkat és fivéreinket — ágyútölteléknek használják felle Josida miniszterelnök —aki előszeretettel becézteti magát a szávolkeleti Churchillnek® — hiá­ba intézett nagyhangú szóla­­mokkal és kegyes ígéretekkel teli üzenetet a japán néphez, ezút­tal még sokkal kevesebbeket tud félrevezetni és megfélemlíteni, má­r egy évvel ezelőtt. M. R.

Next