Magyar Nemzet, 1952. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1952-01-03 / 1. szám
gtatírUfc, 1952, Január &■ Ötéves tervünk harmadik esztendejének első munkanapja J Keresztmetszetet adunk az itt következő beszámolókban 1952 első munkanapjáról, ötéves tervünk harmadik esztendejének első teljesítményeiről. Egy dolgozó ország felfrissült munkakedve lüktet ezekben a sorokban, a számokban, az ígéretekben, a felajánlásokban. Abban például, hogy egyik sztahanovistánk az első munkanap első három órájában 200 százalékon felüli eredményt ért el. Abban például, hogy üzemeink hosszúhosszú sorában röpgyűléseken tettek ígéretet a dolgozók, hogy évi tervüket a tavalyinál is nagyobb szorgalommal határidő előtt fejezik be ismét. Abban például, hogy női és ifi brigádok felajánlották: félév alatt teljesítik idei egészévi tervüket. Abban például, hogy mérnökök közvetlen feladataikon túl az ötéves terv egészére is gondolnak s munkájukat nem csupán egy üzem, hanem az ország jövendőjének perspektívájában látják. Derűsen kezdődött az új esztendő első munkanapja, ami a munka külsőségeit illeti. Feldíszített kapu és zene fogadta nem egy helyen a munkába sieteket. De a vidám keretek között a tevékenység komolyan folyt. Komolyan, ahogyan egy féltudatos dolgozó, nagy eszményeit valóra váltani akaró néphez méltó. Mindenki, aki ezen a reggelen munkahelyére lépett, íróasztalához ült, vagy esztergapadja mellé állt, tudta, hogy hazánk eletének döntő időszaka kezdődik e nappal s az 1952-es év a szocializmust építő Magyarország történelmének nagy esztendeje lesz. Mindenkire, aki ebben az országban dolgozik, nagy feladatok megoldása vár saját munkaterületén éppúgy, mint az emberiség békéjének megvédése terén. Díszes kapak alatt és zeneszóval egy komoly és öntudatos nép fogott az első munkanapon teendői elvégzéséhez, tudva, hogy minden munkadarab, melyet határidőre, vagy már határidő előtt kiad a kezéből, fegyver ellenségeink s a béke ellenségei ellen. A munkakedv és a derűlátás, az öntudat és a fegyelem... a dolgozó ország hangulatának keresztmetszete az, amelyet ezek a beszámolók adnak. így indult a mi hazánkban a munkálkodó, alkotó, szocializmust építő új esztendő, ötéves tervünk harmadik esztendeje. Vidáman indult, mégis nagyon komolyan, bizakodva indult, azzal a kemény elhatározással, hogy terveinket valóra váltjuk s népünk nagy céljait közös erőfeszítéssel elérjük. Végének is szívügye, hogy a gyár homlokára minél hamarább fölkerüljön újra az ezüst Ésüzemcsillag. Ezért feszítik meg minden erejüket a gyár fizikai dolgozóival együtt és kemény, közös harcuknak gyönyörű, közös diadal lesz a gyümölcse . „ Ahol az ötéves terv ipari építkezéseit tervezik Messzire fénylik a hatalmas énszernjelvény az Iparterv Deák utcai homlokzatán. Ebben az épületben születnek meg azok az új tervek, amelyek nyomán modern gyárak, hatalmas erőművek, óriási ipartelepek létesülnek. Itt tervezik az ötéves terv minden ipari építkezését. Lux László igazgató már kora reggel összeült a vállalat légdolgozóival, hogy megszólják azokat a hatalmas feladatokat, amelyek az új esztendőben rájuk várnak. — Mi terveztük a Sztálini Vasmű új erőművét, az inotai aluminiumkohót, amelyek ebben a tervévben már üzemben lesznek. Ezekhez a feladatokhoz hasonlókkal foglalkozunk most:, új kazángyár,, transzformátorgyár, és vagongyár tervezéséhez fogtunk hozzá a mai napon — mondja Lux László mérnökigazgató. — Szép háziünnepségünk is volt: hatvannégy fiatal műszaki rajzolót állítottunk munkába a mai napon. Valamennyien most végezték el az átképzés tanfolyamot, fiatalok és lelkesek, alig várták, hogy segíthessenek munkánkban, ötven közülük nő, akiknek jórésze eddig csak háziasszonykodott, most ők is ki akarják venni a részüket az országszerte folyó építőmunkából. Esti műszaki főiskolára küldtük közel száz dolgozónkat, hogy magasabb képzettséggel segíthessék majd a tervet. Az esti műszaki főiskolára járó kartársakat patronálja egy-egy mérnök kolléga. Ma is tettel: ilyen vállalást az új tervév beindulása alkalmából és ezzel most már minden műszaki főiskolásunknak van segítője! Az év végéig bőven el vagyunk látva munkával." Nem panaszkodhat a műszaki értelmiség; soha ilyen nagy, ilyen szép feladatokhoz nem jutottunk hozzá a múltban, mint ma. Ezért volt talán olyan lelkes hangulat a harmadik tervév legelső munkanapján az egész intézetben! Picker Ignác: 260 százalék Az Egyesült Izzóban január 2-án, az új esztendő első munkanapján műszakkezdés előtt 152 helyen tartottak röpgyűlést. Ezeken a dolgozók tömegével tettek ígéretet arra, hogy évi tervüket a tavalyinál is nagyobb szorgalommal igyekeznek ismét határidő előtt befejezni. Az Egyesült Izzó büszkesége, hazánk legjobb gyalusa, Pioker Ignác is újult erővel kezdte a munkát. 11 óráig 260 százalékos teljesítményt ért el a bolygódugattyúk simításánál. Ólom helyett esztergapadot öntöttek Szilveszterkor a Fémáru- és Szerszámgépgyár dolgozói Magas, barna fiatalember Szász Károly, a Fémáru- és Szerszámgépgyár műszaki igazgatója. Mosolygó arca az egész gyár jókedvének, kitűnő hangulatának a szimbóluma. A kétnapos pihenés alaposan felfokozta dolgozóink munkakedvét és teljesítményét a harmadik tervév első napján. Valamennyi munkavállalónk tudatában van annak, hogy minden új szerszámgép segítségével, mely kikerül a kezük alól, az eddiginél jóval több árut tudunk termelni. Ma már nem újság senki számára sem a Fémáru- és Szerszámgépgyárban, hogy ha mi többet termelünk, akkor több autóbusz, több textília, több élelmiszer, több szén, több cukor teszi jobbá, boldogabbá, teljesebbé életünket. Lukács Sándor, a gyár titkárhelyettese vidám hangon folytatja: — Üzemeinkben olyan jókedve van mindenkinek, mintha csak a szilveszteri, gyári bálunk hangulata folytatódna. Reggel ötig táncoltunk, vigadtunk együtt az ötéves terv második évében épült szép, nagy, új kultúrtermünkben. Kedden reggel hét órakor röpgyűléseken fogadták meg dolgozóink, hogy Rákosi Mátyás beszédét az egész ország és a maguk javára valósággá változtatják. Dolgozóinknak Pióker Ignác a példaképük és mindent elkövetnek a harmadik tervév idő előtti teljesítésére. — Ennek ékes bizonyítékát is szolgáltatták — tesz elénk Jancsó Károly versenyfelelős egy sűrűn telegépelt papírlapot. — Nézzék, a legfrissebb napi eredményeink. Tóth Zsigmond hántoló 167 százalékot ért . A nagyesztergábam Palkóvá Sándor és Ábrahám István esztergályosaink mérték össze erejüket. Palkóvá 165, Ábrahám 173 százalékot teljesített. Bakonyi István idomszerészünk 191 százalékot végzett az első napon, öntödénk Király-brigádja készülődik szerdára, újabb csúcsteljesítménnyel megünnepelni a második napot. Kedden 216 százalékos brigádteljesítményt értek el. Az öntödénkben folyik a legnagyobb verseny, ott a »nehézsúlyú" versenyzőink birkóznak egymással. Kissék, Kucseráék, Wolfék nem hagyják magukat, egy, esetleg egy és fél százalékkal kisebb eredménnyel, majdnem holtversenyben végeztek Királyékkel. Az öntődében sohasem tudjuk megjósolni a holnapi nap győztes öntőbrigádját. Wolf Mihály brigádvezetőnk nevetve mondta ma ebédszünetben, hogy ő Szilveszterre ólom helyett egy új esztergapadot öntött. Ebből nem lesz rögtön kismalac, mint a babonás vénkisasszonyok táljában, hanem jövőre, amikorra elkészítik az új esztergapaddal az új traktorokat, azok fölszántják a földet, az megtermi a kukoricát, azzal meghízlalják a sok süldőt, aztán azoknak a húsával, a zsírjával megtömik a pesti kirakatokat, így lesz a mi szilveszteri öntésünkből ólommalac helyett kétmázsás hízott sertés ... Búcsúzásképpen Szász Károly műszaki igazgató-főmérnök csak annyit mond: — Hogy gyárunk a harmadik tervévnek már az első napján ilyen kimagasló eredményeket tudott elérni, annak a titka az, hogy a Fémárú- és Szerszámgépgyár egész műszaki tagjaint a BdL A Népstadion építkezése 108 százalékra teljesítette tervét Mit dolgoznak a Népstadionban az ötéves terv harmadik évének első napján? — ezt kérdezzük meg Korcsmár építésztől, a Népstadion főépítésvezetőhelyettesétől. — Először azt kell kiemelnem, hogy ma is, miként az elmúlt héten is, lehetővé tette a jó idő, hogy a legnagyobb erővel tovább folytassuk a Népstadion összes külső munkálatait, amelyeket az erős téli idő nem egyszer akadályozott, így különösen folytattuk ma is a betonozást, falazást, szerelést, gyalázást és a földmunkákat. Elsősorban a 6. számú pilon nagy kiváltóján folyt a munka, itt is ma különösen a zsaluzás és szerelés, hogy annak befejezése után a jövő héten elvégezhessük a betonozást. — Hol tart most a Népstadion építkezése? — Kitűnő munkás brigádjainknak köszönhető, hogy a Népstadion építkezése 1961. évi tervét 108 százalékra fejezte be. Újabb vállalással és egy nagyjelentőségű újítás kivitelezésével kezdték az évet a Láng-gyárban Vidáman szórt a hatalmas rézkürt, harsogott a cintányér az év első munkanapjának reggelén a Láng-gyár kapujában. A nyolcvan esztendős Dindoffer Józsi bácsi, a gyár legöregebb dolgozója taktusra lépegetett a fiatal ipari tanulókkal: ilyen újévet eddig még nem ért meg. Zeneszóval fogadták a munkába igyekvőket, munkakezdés után a zenekar végigjárta a műhelyeket. Vele tartott a csasztuska-brigád is: vidám rigmusok peregtek a fiatalok üde hangján és biztatták még nagyobb teljesítmények elérésére öreget, fiatalt egyaránt. új vállalás is született az újév első munkanapján a gyárban: a nagyszerelde dolgozói, akik minőségi exportmunkát végeznek, tették. Évi tervük nyolc nappal előbb való befejezését vállalták már a legelső napon, hogy ezzel is bebizonyítsák szeretetüket és lelkességüket a nép államával szemben. És hogy újítás nélkül sem múljon el ez a nap, Kovács László művezető egy olyan újítás kivitelezéséhez fogott hozzá, ami lokomobilgyártásunkban döntő jelentőségű, újítása még jobban megjavítja a legyártandó lokomobilok minőségét és újabb elismerést és dicsőséget szerez majd világszerte a magyar ipar számára. A Láng Gépgyár ifjúmunkásai fiatalokhoz méltó lelkesedéssel, buzgalommal vették fel a december 30-án letett szerszámot. A nagyszereldében a műhely egyik legjobb ifjúmunkása, Tóth Zoltán ifibrigád vezető és brigádja a délelőtt folyamán már március 9-i tervénél tartott. A kisesztergaműhelyben is jól indult az új év: Dóczi Lajos esztergályos 1952. március 2-i tervénél tart. Üres az elkésők táblája A Landler Jenő Járműjavítóban január 2-án, az ötéves terv harmadik esztendejének első munkanapján az elkésők táblájára egyetlen név sem került. Az üzem legkiválóbb dolgozói már az első órákban nagyszerű eredményekkel köszöntötték az új tervév indulását. Vilmányi Tibor csúcsesztergályos, kétszeres sztahanovista, munkaérdemrenddel kitüntetett büszkesége az üzemnek, reggel 6-től 9-ig hat darab olajlefejtő váltót esztergált meg és ezzel 200 százalékon felüli teljesítményt ért el. — Mindannyiunk nagy ünnepére, május 1-re befejezem ötéves tervemen —- mondta. — 1953. évi tervemet december 18-ra fejeztem be. Alberti Gyula kétszeres sztahanovista esztergályos semma kezdte meg tulajdonképpen az ez évi munkát: 1952. szeptemberi tervén dolgozik már. A többi dolgozó is hasonló lelkes hangulatban látott munkájához, idei nagy feladatuk megoldásához: 30 százalékkal jobban megfeszített tervet kell végrehajtaniuk, mint tavaly. Műszaki fejlesztéssel, a munka jobb megszervezésével a mozdonyok javítási idejét 10—12 százalékkal, a kocsik javítási idejét pedig egyötödével csökkentik. Az elmúlt év 8,5 millió forintos anyagmegtakarítása helyett az idén többmint 10 millió forint értékű meg-takarítást akarnak elérni. Új esztendő a Szovjetunióban Moszkvai dolgozói, éppúgy, mint minden szovjet ember, vidáman, örömmel köszöntötték az 1952-es évet. A főváros utcáin egész nap nagy élénkség uralkodott. Sok moszkvai vett részt az újévi hangversenyeken és előadásokon. Sokezer ember látogatta meg a múzeumokat. Vidáman töltötték a® új év első napját az iskolások. A gazdagon feldíszített újévi fenyőfák gyertyalángjai boldog gyermekarcokat ragyogtak be. Szilveszter éjszakáján ünnepi külsőt öltött Kiev is Minden ház vidámsággal volt tele. A kieviek, éppúgy, mint minden szovjet ember, első pohárköszöntőjükben a nagy Sztálint üdvözölték. Újév napján Kiev terein és parkjaiban népünnepélyeket rendeztek. Kiev újévkor újabb kulturális intézménnyel lett gazdagabb: ünnepélyesen megnyitották a város központjában a csillagvizsgálót. Pallagyin akadémikus újévi üdvözlete a magyar tudósokhoz Szovjet tudósok küldöttsége járt nemrégiben Magyarországon. A szovjet tudósok részt vettek a Magyar Tudományos Akadémia évi közgyűlésén. Alekszandr Pallagyin, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiájának elnöke a Magyar Népköztársaság tudósaihoz intézett újévi üdvözlő levelében a következőket mondja: — A Magyarországon töltött tíz nap alatt meggyőződhettem arról, hogy az új demokratikus Magyarország dolgozói jelentős sikereket értek el a békés alkotómunkában. Gyorsan begyógyítják a háború ütötte sebeket, új gyárakat és üzemeket építenek, új városok épülnek, épül Sztálinváros, virágzik a mezőgazdaság, csatornák épülnek. Kívánom, hogy 1952-ben még nagyobb sikereket érjenek el tudományos munkájukban a szocializmus építésében, a békéért vívott küzdelemben. Pudovkin újévi békefelhívása a világ művészeihez Pudovkin, a kiváló szovjet filmrendező, újévi üzenetet küldött a világ művészeihez. Ebből vesszük ki a következő részeket: "Felhívom a világ minden művészét, öregeket és fiatalokat, az ismerteket és azokat, akik most kezdik pályafutásukat: gondoljatok a jövőre! Ne csak saját jövőtökre, hanem népetek jövőjére Mit kívántok népeteknek az új esztendőben? Atomrombolást, pusztító gázokat, baktériumháborút, vagy békét és jobb körülményeket az alkotó munkáról? Meggyőződésem, minden ország becsületes művésze azt választja, hogy alkotó munkájával, lelkesen, meggyőződéssel hirdeti a béke eszméjét és harcol a háborút propagálók hazugságaival és rágalmával szemben. A művészet e nélkül gyáva meghunyászkodás, amely nem mer szembeszállni a háborút sziták aljasságával. Nem kétséges , a béke győzni fog! Kívánom. Hozza az 1952-es esztendő még közelebb a béke híveit a végső győzelemhez! Foglalja el a művészet méltó helyét az emberi haladás történetének hatalmas békeharcában! a Sztálin generalisszimusz távirata Rákosi Mátyásnak Rákosi Mátyás táviratára, melyet Sztálin generálisáig most 72. születésnapjára küldött, Sztálin a következőt válaszolta: „Szívélyes köszönet az üdvözletért és a jókívánságokért, 1. Sztálin.” Ami Josida két újévi beszéde között van... PONTOSAN EGY ESZTENDŐVEL ezelőtt hangzott el Josida japán mmniszterelnöknek a japán néphez intézett újévi üdvözletében ez a felhívás: s őrizzük meg a függetlenség é® a hazaszeretet tüzes szellemét ...« A japán miniszterelnök bizonyára maga is jót mosolyoghatott, amikor hazája függetlenségéről szónokolt, hiszen ő tudhatta a legjobban, hogy országa amerikai gyarmat és népe a legkegyetlenebbszolgaságban sínylődik Ha tizenkét hónappal ezelőtt is cinikus, öreg államférfi szilveszteri tréfájának tekinthettük csupán a japán-függetlenségrő való hivatkozást, most — egy év eseményeinek tükrében — komor, sötét kép bontakozik ki előttünk a japán szigetország helyzetéről. Az elmúlt év szeptemberében a san franciscói békediktátummal és az agresszív amerikai-japánbiztonsági egyezmény® megkötésével a japán feudálkapitailisták igyekeztek végkép gúzsbakötni 80 milliós, szabadságra vágyó népüket. A dolgozó tömegek elemi erejű felháborodása és tiltakozása ellenére a japán parlamentben ülő reakciósok ratifikálták a külön »békeszerződést« és a hírhedtté vált s biztonsági egyezménybe. A közelmúlt hónapok tapasztalata bebizonyította, hogy SanFrancisco óta megsokszorozódtak az igában görnyedő japán tízmillióik vállaira rakott terhek. A NÉP NYOMORÁNAK természetesen Japánban is, — a marshallizált országokhoz hasonlóan —, az újrafelfegyverzés legfőbb okozója. Tokióban karácsony előtt került a parlament elé az új költségvetés, amelynek katonai előirányzatai 1952-ben elérik a 370 milliárd yent. Ez az összeg a költségvetés 45 százaléka. A Josida-kománynak érthetően szüksége van erre a horribilis összegre, hiszen a japán militaristák olyan hatalmas hadsereget szerveznek meg, amelynek létszáma már ma meghaladja a japán császári hadsereg Mandzsúria megtámadása előtti nagyságát. Az amerikai katonai szakértők közreműködésével a legapróbb részletekig kidolgozták az új japán hadsereg feladatát a Pentagon urainak háborús tervében. Japánban valóban lázas ütemű építkezés folyik — csak az új épülettömbök éppenséggel nem a lakosság számára készülnek... Ridgway Japánjában több mint 16 millió embernek nincs lakása és így kénytelen szűk, nyirkos kamrákban, pincékben, sötét odúkban összehúzódni, vagy egyszerűen az utcán lakni, miközben a már meglévő lakóházak tízezreit laktanyáknak használják a megszállók és az új japán hadsereg tagjai. A szörnyű lakáshiány csupán csekély hányada a megpróbáltatásoknak. A gazdasági helyzet állandó romlása a puszta megélhetésért folytatott küzdelmet is egyre kilátástalanabbá teszi. Az ipar haditermelésre való átállása a közszükségleti cikkek gyártásának csökkenéséhez és az árak emelkedéséhez vezet. Jellemző, hogy az árak csupán az elmúlt 9 hónapban 50 százalékkal emelkedtek, míg a munkabéreket egyszerűen befagyasztották. Az adóprés szorítása alatt keservesen verejtékezik a város és falu népe egyaránt. A japán dolgozók az új költségvetési előirányzat szerint ebben a pénzügyi évben 601,3 milliárd yennaó kötelesek fizetni, 156.8 milliárd yennel többet a tavalyinál. A békés iparágak elsorvadása az új felfegyverkezési hadjárattal egyidejűen, példátlanul álló munkanélküliséget idézett elő az országban. A fényesen kivilágított, amerikai típusú szórakozóhelyek és luxuséttermek tőszomszédságában tízmillió teljes és részleges japán munkanélkülire leselkedik a lassú, de biztos éhhalál. Az idegen megszállás és a japán tőkéseknek való teljes kiszolgáltatottság nemcsak e nyomorban és éhezésben jut kifejezésre. A japán fininctőke hatalmasságai mindennél jobban félnek a népi tömegek növekvő felháborodásától és napjainkban kovácsolódó szilárd egységétől. A katonaság létszámának állandó szaporítása mellett havonta növelik a különböző rendőri alakulatok erejét s nem múlik el hét, hogy újabb jogfosztó törvénytervezetet ie nyújtanának be a parlamentben. A háborús előkészület és a nyílt fasizmus politikájára a japán nép egyre fokozódó békeharccal felel. A demokratikus szervezetek Japán Nemzeti Demokratikus Szabadságfrontba tömörültek és ennek ereje nőttön-nőtt. A japán munkásosztály példáját követve egyre több értelmiségi és paraszt fejezi ki békevágyát és fordul szembe a Josida-formánnyal. A japán parasztság öntudatra ébredése kimagasló eseménye az újkori japán történelemnek■ A paraszti milliók roskadoznak az óriási adóterhek, a kíméletlen terménybeszolgáltatások, a munkakötelezettség és a földbirtokosok igája alatt. Keserves helyzetüket csak súlyosbítja az amerikai katonai hatóságok könyörtelensége, amikor az óriási méretű katonai építkezések területeiről egyik óráról a másikra, minden további eljárás nélkül elkergetik a japán parasztokat telkeikről. A jobboldali japán sajtó is kénytelen beismerni, hogy a parasztok a tönk szélére jutottak a Josida-kormány rablópolitikájának következtében. A Jomiuri című lap megállapítása szerint az adók és különféle más terhek a parasztgazdaságok összjövedelmének 44 százalékát viszik el, 34 százalékra rúgnak a trágyára és mezőgazdasági felszerelés kiegészítésére szükséges összegek és a megélhetésre mindössze 25 százalék marad... A kétségbeesés és versienyh ■ fenség a paraszti szülők ezreit kényszeríti arra, hogy gyermekeitől megváljék A Szangio Keidzsi című lap adatai szerint Japánban havonta közel ötezer gyermeket adnak el. A tisztviselők, alkalmazottak, értelmiségiek és művészek sorsát szintén a mélységek jellemzik. A szellemi dolgozók munkanélkülisége hatalmas arányokat öltött. Az értelmiségiek nagy tömegei csatlakoznak a hatalmas japán nemzeti mozgallomhoz, amely az ország szabadságának kivívását, a béke fenntartását és az emberhez méltó életkörülményei kiharcolását tűzte ki céljául. A JAPÁN NEMZETI DEMOKRATIKUS SZABADSÁGFRONTBAN a szakszervezetek, a parasztszövetségek, az ifjúsági és nőszervezetek, különböző kulturális és vallásos társaságok tagjai fognak össze. Legfőbb céljuk: az ország függetlenségének kivívása, a harmadik világháború megakadályozása. A japán hazafiak tisztában vannak azzal, hogy az amerikai imperialisták fontos szerepet szánnak háborús terveikben a japán ágyútölteléknek és a gazdasági hátországnak is. Ezért az év utolsó hónapjaiban már egymást érik a béketüntetések és a tömeggyűlések. A legutóbbi esetekben Tokióban, Oszakában, Szajtamában, Ionagóban, Okavatában és sok más városban rendeztek béketalálkozókat a béka japán hívei. A japán békemozgalom már jelentős sikerekre tekinthet vissza: a san franciscói konferencia idején öt és félmillió japán aláírását gyűjtötte össze. Ezek a japán hazafiak a mindenoldalú békeszerződés megkötését és Japán újrafelfegyverzésének megakadályozását követelték. Valamennyi japán békeharcos akaratát fejezték ki a japán aszszonyok. Megrendítő hangú felhívással fordultak a közelmúltban az egész japán néphez. »Esküszünk: sohasem engedjük meg, hogy szeretteinket — apáinkat, férjeinket, fiainkat és fivéreinket — ágyútölteléknek használják felle Josida miniszterelnök —aki előszeretettel becézteti magát a szávolkeleti Churchillnek® — hiába intézett nagyhangú szólamokkal és kegyes ígéretekkel teli üzenetet a japán néphez, ezúttal még sokkal kevesebbeket tud félrevezetni és megfélemlíteni, már egy évvel ezelőtt. M. R.