Magyar Nemzet, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-12 / 35. szám

Kert 1982. f­ebbr­u­ár­ 12.. Wa^WNWBZKI. Országszerte hatalmas arányokat ölt a március 9 tiszteletére indult versenymozgalom­ ­ Soha nem látott, hatalmas arányokat ölt az a munkafel­­a­jánlási és verseny­mozgalom, amely Rákosi Mátyás születés­napja tiszteletére indult a dolgo­zók között. Értelmiségi és fizi­kai dolgozók az ipari termelés és a kultúra területén, továbbá a falu dolgozói, a termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok töme­gesen csatlakoznak és tesznek újabb és újabb felajánlásokat a több és jobb munkára. Máris mindenütt meglátszik a felaján­lások hatása, mert a vállalt fel­­adatok teljesítése javában folyik és ez magasra emeli a termelő­munka, a szocializmus építésé­nek lendületét. A felajánlások minden terüle­ten lehetőleg a legnehezebb kér­dések megoldását segítik elő, hogy­ felemelkedésünk útjából elhárítsák az akadályokat. Ener­giagazdálkodásunkban jelenleg a legfontosabb a széntakar­ékos­­sá­g. Az ország legnagyobb szén­fogyasztói, a vasút dolgozói je­lentős szénmegtakarításokat vál­lalnak Rákosi Mátyás születés­napja tiszteletére és egyre to­vább fejlesztik a széntakarékossági mozgalmat. A szombathelyi fűtőházban pél­dául vállalták, hogy 600 tonna szenet takarítanak meg. A dol­gozók — így Tóth János szta­hanovista mozdonyvezető és Si­mon Dezső fűtő —, rendszere­sen tanulmányozzák a szovjet szakkönyveket és igyekeznek al­kalmazni élenjáró szovjet szak­­társaik munkamódszereit. Ennek segítségével 6 százalékos szén­­megtakarításra vállalkoztak. Széntakarékosságban már ed­dig is szép eredményeket elérő mozdonyvezetők, példájuk köve­téséhez segítik fiatalabb társai­kat. A Hámán Kató fűtőházban Giczei István kiváló mozdony­­vezető a Szovjetuniótól átvett is egylapátos­ tüzelési módszert alkalmazza és erre tanítja a fia­tal fűtőket­­ is. (Az ilyen fűtés­nél minden egyes lapát szén tű­z­­redobása után lecsukják a tűztér ajtaját, mert így kevesebb a hő­­veszteség.) Váltótársává­,­ Fodor Imre tőrmozdonyvezetővel együtt másfél év alatt 600 torma sze­net takarított meg s most újabb ötszázalékos megtakarítást vál­lalt. Szegeden Harmati István szta­hanovista mozdonyvezető, Árva Pál sztahanovista és Farkas La­jos fűtő minden útra jól elő­­készül. A nagyobb széndarabo­kat összetörik, a szenet meglo­csolják, egylapátos módszerrel tüzelnek és a lejtős útszakaszo­kat is jól kihasználják. Ötszáza­lékos szénmegtakarítást vállal­tak, de máris több mint 10 szá­zalékot értek el. Az ország gazdasági életének, a termelőmunkának egészséges vérkeringését a zavartalan köz­lekedés biztosítja. Nagy szám­mal épülnek új utak és hidak, ezeknek jórésze új, nagy létesít­ményeinket fogja szolgálni. Így a pusztaszabolcs—paksi vonal Sztálinváros és a Sztálin Vasmű szempontjából igen fontos. A MÁV Hídépítő Üzemi Vállalat dolgozói ezen a vonalon az egyik vasúti híd építési határ­idejének lerövidítésére ellen­ter­vet készítettek és Rákosi Mátyás születésnapja tiszteletére lelkes kollektív munkával egy hónap­pal a tervezett határidő előtt el­készítették­ a hidat. Ily módon 64.496 forintot takarítottak meg. Ugyanezen a szakaszon az ifjú­sági brigádok 4 nappal megrö­vidítették az egyik híd alap­­betonozási munkáit. A zavartalan termeléshez és közlekedéshez több szén kell. Bányászaink mindent meg­­tesznek, hogy emeljék a terme­lést. A MESZHART bányászai a pécsi bányákban napról-napra emelkedő termeléssel bizonyítják be szeretetüket Rákosi Mátyás iránt. A munkaverseny élén azok a csapatok haladnak, ame­lyek alkalmazzák a szovjet cik­lusos munkamódszert és követik Loy Árpád jelszavát: »Termelj ma többet, mint tegnap!« Amióta ezt a jelszót Pécsbányatelepen is átvették, a DISZ-festés tagjai, Kotoucs Károly brigádja előre­tört. Nemcsak a csapat­ munka­­módszerátadó vájárja, Sudár Ferenc Kossuth-díjas sztahano­vista tűnt ki a munkában, ha­­nem egyik tanítványa, Szécsi Zoltán ifjúmunkás vájár is a bánya legjobbjai közé került. A Ferenc-aknában Tóth József csa­pata tűnt ki azzal, hogy 6-­ 49 csillés termelését 7-én 56 csil­lére emelte. A Vasast Petőfi­­aknák február 7-ig főosc­­tin­ 200 csille szenet termeltek ter­ven felül. A bányászok jobb munkáját segíti elő az is, hogy a bányász­­városok kultúrmozgalma művelő­dési, tanulási lehetőséget nyújt számukra. Tatabánya néhány héttel ezelőtt 5000 kötetes könyv­tárat kapott. A könyvtárnak mintegy 600 állandó olvasója van, továbbá mintegy 3000 láto­gatója van az olvasóteremnek is. A látogatók nagy része az ifjúság soraiból kerül ki. Most újabb 1000 kötettel bővítették a könyv állományát és a könyvtár személyzete Rákosi Mátyás szü­letésnapja tiszteletére megígérte, hogy az állandó olvasók számát 1000-re növeli. A jobb ellátás, magasabb élet­­színvonal megkönnyíti és ler­dü­­l­­etesebbé teszi a munkát. Ahhoz,­­ hogy a mai élelmiszerbőség fenn­­tartható, sőt fokozható legyen, a mezőgazdaság dolgozóinak is meg kell tenniük a magukét Az állami­ gazdaságok közül ki­emelkedik a kaposvári állami gazdaság, ahol a dolgozók nagy lelkesedéssel jelentős­­ verseny­­felajánlásokat tettek Rákosi Má­tyás születésnapja tiszteletére. A gazdaság csehi üzemegységé­nek tehenészei elhatározták, hogy bevezetik az egyedi takarmányo­zást és a napi háromszori fe­jest. A jováncai üzemegység te­henészei a tehénállományt már­cius 9-ig feljavítják. Cserben máris mutatkozik az eredmény: januárban a teheneknél 1 H­ét­tel sikerült emelni a fejési átla­deszkát szabdalni, egyszerű az összeillesztés, de a szétszedés is, nincs feszegetés, nem ha­sadnak, törnek széjjel a drága fatáblák. — Persze,­ a deszkákat így előkészíteni, költséget jelent. De tíz felhasználás alatt a befekte­tett költség már amortizálódik, a­­ tizenegyedik felhasználás már »ingyen« van. A típus zsalu­­táblákat pedig harminc alkalom­mal lehet Felhasználni! Alig 4—5 százalék lesz belőlük se­­lejttő.­­ Amikor először kipróbáltuk egy épületen, kiderült, hogy 600 köbméter előirányzott fa helyett csupán 150 köbmétert kellett az új módszerrel­ felhasználni. A megtakarítás 206.000 forint volt s kiszámították, hogy ha ezeket a zsalukat alkalmazzák minde­nütt, a népgazdaság évente 7 millió forintot takaríthat meg. Mégpedig valutában! Mester és Glatz mérnököket az újítóknak járó jutalmon kí­vül sztahanovista kitüntetésre is felterjesztették.. Meg is érdemlik a megbecsülést, amiért" nem ma­radtak pusztán napi munkájuk­nak élő­­szakemberek*, hanem tudásukkal minél nagyobb hasz­not igyekeztek , elérni — vala­mennyiünk számára. A március 9-e tiszteletére folyó munkaverseny alighanem még nagyobb eredményekre serkenti műszaki értelmiségünket. (m) Egy tervezőiroda, ahol mindenki versenyez, hogy Rákosi Mátyás születésnapját méltóképen ünnepelhessék meg A KÖZÉPTERV nevéből nehéz lenne kitalálni, hogy itt nem kö­zepes nagyságú épületeket , hanem »közlekedésüzemi« épüle­teket, vagyis vasútállomásokat terveznek, valamint a mélyépí­tési terveket­ kiegészítő felszíni építményeket, így például a vízi­­erőművek­ magasépítési terveit. — Rákosi Mátyás születésnap­ja, március 9. tiszteletére ter­vezőintézetünk valamennyi mű­terme munkaversenyre lépett — mondják és büszkén hozzá­teszik: — a páros versenyekben mindenki, tehát a dolgozók 100 százaléka részt vesz, de a mű­szaki dolgozók közül már 97 százalék tett egyéni felajánlást is. A verseny­pontok­­között, első helyen az újítások beadása sze­repel, azután­­a megtakarítá­sok, a minőség javítása, a terv­­határidők megrövidítése, a mun­kafegyelem erősítése és a társa­­­dal­mi munka. A sztálini versenyszakaszb­an újítási verseny is indult és ennek január 15-én volt az első elbírá­lása. Addig 93 újítást nyújtottak be és közülük Szűcs Béla mér­nök­i ötlete a Gazda-mozgalom szolgálatában áll. — Hogyan segítheti a mérnöki tervezés a Gazda-mozgalmat? — kérdezzük. — Nagyon egyszerűen. A mér­nökök feladata megtalálni a ke­­letkező hulladékok legmegfele­­lőbb felhasználási módját. Szűcs Béla különböző terveket dolgo­zott ki, hogyan lehet vízcsapokat, csapszerkezeteket, vízkeverő edé­nyeket , hulladék kovácsolt vas­csövekből, a csőszerelésnél fenn­maradó­- részekből összeállítani. Ily módott évenként 8 vagon sárgaréz szabadul fel népgazda­ságunk számára máshol való felhasználásra, de ezenkívül egy­millió forintot meg is takarítunk évente. Itt készültek tavaly a gyors­vasút Stadion-végállomásának tervei, az azóta már felépült aszódi állomás és az épülőfélben levő székesfehérvári és hatvani állomások tervei. Most dolgoznak Sztálinváros, Debrecen és Balin­ka mintabánya vasútállomásá­nak tervein. És nagyon büszkék arra, hogy éppen a napokban dőlt el: egyik épülő vízierőmű­­vünk felépítményeinek terveit­­ a KÖZÉPTERV mérnökei készí­tették el. Pedig itt versenytársuk is volt, mert ugyanazt elkészítet­te az IPARTERV is, mégis Nyíri István köztársasági aranyérmes sztahanovista és Gergely­ István szta­hanovista építészmérn­ökök terveit fogadták el kivitelezésre Újításban és takarékoskodás­ban a legszebb eredményt Mis­tér István és Glatz József érték el, akik megoldották az egész építőipar egyik legnehezebb pro­blémáját: az eddig hal­lat­lan­­a­­pocsékolással járó zsaluzást. — A frissen készült beton fa­zsaluk között szárad — magya­rázzák a mérnökök. — Ezeket a puhafa-deszkákat mindig a szükséghez mérten szabdalták, szegettek össze, majd feszeget­ték, szedték széjjel. A leszedett zsaluk 30—35 százaléka tönkre­ment és azután tüzelésre volt csak használható. Ugyanazt a deszkaanyagot legfeljebb három alkalommal lehetett csak fel­használni, azután már teljesen f­elfogyott-e, tűzre került. Ez rendkívül drágította az építke­zést, hiszen a fa­­ legnagyobb része külföldről kerül be hoz­zánk.­­ Az új találmány lényege, hogy sarokvasakkal megerősítve, asztalosműhelyekben, gyárakban előre elkészítik a megfelelő zsa­luzó típustáblákat. Ezeket aztán, rhint valami rr­odern fa-építő­­játékot, csapokkal illesztik egy­­be, felhasználáskor. Kan kell a got. Kaposvár lakói így január­ban 2609 literrel több tejhez ju­tottak, mint decemberben. A dolgozók kultúrigénye­it elé­gíti­ ki rádiógyártásunk is. A Rádiószekrény gyár azonban 1951-ben nem teljesítette tervét. Ennek egyik­ oka az volt, hogy a műszakiak nem­­biztosították a termelés megfelelő feltételeit. Rákosi Mátyás születésnapja tiszteletére a műszakiak felaján­lották, hogy jobban megszerve­zik a munkát és az egész gyár vállalta, hogy nemcsak behozzák tavalyi lemaradásukat, de az el­ső negyedévi tervüket 105.000 fo­rint értékű áruval túlteljesítik. A munka meggyorsítására több munkafolyamatot gépesítettek, így lendíti előre az élet min­den területén a munkát a Rákosi Mátyás születésnar­ja tiszteletére folyó, felajánlás és munkaver­­senymozgalom. Kilenctagú kulturális delegáció érkezik a Szovjetunióból a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára A február 18-án kezdődő Ma­gyar-Szovjet Barátság Hónap­jára kilenctagú kulturális dele­gáció érkezik a Szovjetunióból. A delegáció vezetője, Szkrjabin Konsztantyin Ivanovics Sztálin­­díjas akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján­ak tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának­ küldötte, A delegáció tagjai: . Orlov Georgij Mihajlovics Sztálini-díjas ■ építőművész, a Szovjetunió Építészeti Akadémiá­jának levelező tagja. Nyikolajeva Galina Jevge­­nyejevna Sztálin-díjas­ írónő, az­­Aratás”­ szerzője. Cserkaszov Nyikolaj Konsztan­­tyinovics, a Szovjetunió­ Sztálin­­díjas népművésze, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának kül­dötte. Vizzsilin Nyikolaj Alekszeje­­vics, a VOKSZ elnökhelyettese. Kuznyecov Fjodor Maks­zimo­­vics, a moszkvai s-Kozsizgyeliai bőrgyár Sztálin-díjas­­ üzemveze­tője. Kucser Vaszilij Petrovics Sztálin-díjas szénkom­bájn-kezelő a Gsisztjakov Antracit kombinát 3-laisz­­­trösztben, Sztálin-Ugolj­­ban, az Ukrán Szovjet Szocia­lista Köztársaság Legfelső Ta­nácsának küldötte. Volkonszkája Maria Vl­agyi­­mirovna, a kalinyini S­zVorosilov- textilgyár szövőnője, a Szovjet­unió Legfelső­­ Tanácsának kül­dötte.­­Bakin Mihail Afanaszjevics, a Vel­­kosum­szkáj­ai­ (ktjrszki terü­let) gépállomás igazgatója, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte. A kulturális delegáción kívül a Magyar Szovjet Barátság Hó­napjára , hazánkba jönnek énn­k­­művészek és hangszeres szólis­ták, valamint népi táncegyüttes, válogatott tornászcsapat és sakkcsapat. Eltemették Csojbalszan marsallt Ulan-Bator, febr. 10. (TASZSZ) A mongol nép február 9-én kí­sérte utolsó útjára ITorlogiin Csojbalszan marsallt, a Mongol Népi Forradalmi Párt központi bizottságának tagját, a Mongol Népköztársaság miniszterelnö­két, a mongol nép hű fiát és kiváló vezérét. Három nap alatt körülbelül százezer munkás, alkalmazott, pásztor, író, költő, tudós, mű­vész, diák és katona vonult fel Csojbalszan marsallnak a kor­mányépület nagytermében el­helyezett ravatala előtt. Csojbal­szan marsall koporsóját a nagy­teremből a Mongol Népi Forra­dalmi Párt politikai bizottságá­nak tagjai, a kormány, a szovjet és kínai kormányküldöttség tag­jai gyászmenetben vitték ki a Szuhe-Bator-térre. A gyászgyűlést Bumar­enda, a Mongol Népi Forradalmi Párt politikai bizottságának tagja,­­ a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának elnöke nyitotta meg.­Utána J. Cedenbal minisz­­teresrtökhelyettes, a Mongol Népi Forradalmi Párt főtitkára be­szélt. —­­ Csojbalszan elvtárs — mondotta — egész nagyszerű életét népünk szabadsága és füg­getlensége kivívásának és meg­szilárdításának, népi demokra­tikus államunk építése ügyének, a dolgozók boldog élete megte­remtésének áldozta. A mongol és a szovjet nép megbonthatat­lan barátsága megszilárdítá­sá­inak és fejlesztésének lánglelkű bajnoka volt. Országunk nagy­szerű jövőjét ennek a­­barátság­nak — valamennyi sikerünk és eredményünk alapjának­­ meg­­szilárdításában és fejlesztésében látta. Ezután M. P.­­ Taraszov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnökhelyettese, a szovjet kormányküldöttség veze­tője hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió népei örökre megőrzik a Szovjetunió nagy barátjának ragyogó emlékét. Ne Jüing-csen, a Kínai Nép­­köztársaság korm­án­ykü­l­dött­sé­gé­nek vezetője, a Kínai Népköz­­társaság népi központi kormány­tanácsának tagja, a kínai népi felszabadító hadsereg helyettes vezérkari főnöke beszélt a to­vábbiakban, majd Sz. M. Bu­­gyonnij marsall, a szovjet kor­mányküldöttség tagja emelkedett szólásra. — Csojbalszan marsallnak — mondotta Bugyonnij —, a mon­gol nép vezérének, a kiváló ál­lami és katonai vezetőnek ra­gyogó emléke mindig élni fog a Szovjetunió dolgozóinak­, a szovjet hadsereg és haditengeré­szet harcosainak szívében. A mongol nép több képviselő­jének­­felszólalásával befejeződött a gyászünnepség. • Ezután Csoj­­­balszan marsall koporsóját el­helyezték a kormány­­székháza mellett emelt kriptában. ­ Az amerikai New Jersey állam Elisabeth városában nét­­rére virradó éjszaka egy négy­motoros repülőgép 62 utassal, röviddel elindulása után, egy házra lezuhant. A gép és a ház lángba borult. Az áldozatok szá­máról még nem érkezett jelen­tés. A­ mentési munkálatokat a ház belsejében bekövetkezett v­ua lom.*SSk­Q. I John Bull dilemmája: ágyú vagy vaj? s Blutter pénzügm­miniszter bejelentései válaszút elé állí­tották Angliát: ágyú­ vagy vaj?z Ezzel a mondattal' 'kezdődött az Angol Békevédelmi Bizottság­nak az a kiáltványa, amely, But­­ler alsóházi beszédének másnap­ján került nyilvánosságra és tiltakozik" a­­hidegháború" foly­tatása, a fegyvergyártás foko­zása és az életszínvonal'- 'további leszállítása ellen. »Ha népünk nem ragaszkodik -­- hangoztatja az Angol Béke­­védelmi Bizottság manifesztuma — az eddigi politika megváltoz­tatásához, akkor újabb támadás indul­­a szociális szolgálatások és az iskolai oktatás jelenlegi rendszere ellen, valamint ismét nagy méreteket ölt a munkanél­külisége A manifesztum joggal említi az ú­jabb támadás­ ve­szélyét, mert Anglia fegyverke­zési politikája következtében az első támadások máris megtör­téntek a szociális és kulturális területen nagynehezen elért vív­mányok ellen. Ugyanakkor pedig — a békeipar­ nyersanyaghiánya következtében — itt is, ott is felütötte fejét a munkanélküliség réme. John Bull valóban az ságun, vagy vajmi dilemmája elé került és az­­elmúlt napok eseményei arról tanúskodnak, hogy­­ a leg­szélesebb rétegek­ is megértik az egyre szomorúbb helyzetet. Az Angol Békevédelmi Bizottság felvilágosító munkája során ösz­­szekapcsolta a békeharcot a nyo­morúság elleni küzdelemmel. Ma már az angliai üzemekben, gyá­rakban lezajló békegyűlések egy­­től-egyig az »ágyú, vagy vaj?” kérdésének jegyében folynak. A munkások és haladó értelmisé­giek egyaránt tudják, hogy csak a mai politikai rendszer meg­változtatásával és békepolitiká­­val biztosíthatják egzisztenciá­jukat, amelyet a fegyverkezési verseny folytatása a legkomo­lyabban veszélyeztet. Nem vélet­len. ..hogy­ —­ a kormány­­ tilalmi intézkedései­ ellenére — ezrével és­­ ezrével csatlakoztak a­­béke­­mozgalomiho­z a­­közalkalmazot­tak, hiszen a­ Churchill-kormány a takarékossági intézkedések nem kevesebb,­­mint tízezer angol köz­­alkalmazott kenyerét akarják elvenni. Az elkövetkező hat évó­­napban tízezer angol közalkal­mazott kerül B-listára, hogy a "felszabaduló" összegeket "fegy­verkezési célokra használhassák fel. A behe-eéde­­ni megmozdulá­sok közül különös figyelmet ér­demel az a tudós­értekezlet, amelynek tanácskozásai után me­ga­lakult Tudomány a békéért elnevezéssel az angol tudomá­nyos élet haladó­ -képviselőinek békeharcos szervezete. Az ala­kuló­ gyűlés a londoni Holborn Hall-ban volt, ahol olyan felszó­lalások­ hangzottak el, amelyek megérdemlik, hogy világszerte visszhangra találjanak. Dr. J­. H. Humphrey élesen elítélte az im­perialisták bak­tériumháborús ter­veit és felszólította a tudósokat,­­hogy — ha ezt a béke érdeke megköveteli — ne vegyék figye­lembe a háborús előkészületek miatt rájuk kényszerített titoktar­tást. A tudósoknak az a köteles­ségük, hogy az emberiség érde­kében a nyilvánosság elé tárják tudományos eredményeiket, ame­lyek — amennyiben valóban a béke és a jólét biztosítására és előmozdítására szolgálnak —, nem szorulnak semmiféle titok­tartásra. Dr. E. H. S. Burhop felszólította a tudósokat, hogy az atomerővel kapcsolatos kuta­tásaik terén ne segítsék elő a harmadik világháború gondola­tával foglalkozó imperialisták terveinek megvalósítását. Han­goztatta, hogy az atomerő nem­zetközi ellenőrzésének megvaló­sítása elé — ha jószándékú és hátsó gondolatok nélküli emberek ülnek a tárgyalóasztalnál — egyáltalán nem hárulnak olyan leküzdhetetlen akadályok, mint azt az imperialisták a békére vágyó népekkel el akarják hitet­ni. Bernal professzor tiltakozott az ellen, hogy az angol kor­mány az egész .Vonalon csök­kenti a tudományos­­kutatásokra fordított összegeket és ezzel ve­szélyezteti az angol tudományos élet jövőjét. Kathleen Lensdale professzor sürgette, hogy a tu­dományos kutatók is alakítsák meg békeharcos csoportjaikat A tudósok békeévekezletének munkáját C. A. Poxnell össze­gezte. Joggal jelentette ki,­­hogy az Anglia különböző részeiből összegyűlt és a tudomány sok­féle területén működő, világ­­szemléletileg egymástól nagyon eltérő tudósok egységes béke­harca történelmi jelentőségű ese­mény Anglia ételében.... Az angol tudósoknak ez az egységes fel­­teslése azt jelenti, hogy az ungel tudok­rányos élet­­legkiválóbb kép­viselői — John Bull dilemmá­jának eldöntésénél — a vaj mel­lett fogattak állást és tiltakoz­tak az ágyúk gyártásának foko­zása ellen. Ha az angol béke­mozgalom­ jelentős megerősödésének okait keressük, több tényezőt is, említ­hetünk. Szerepe van a béke­harco­­sok számának állandó növekedé­sében az angol kormány a gyo­­morpolitikájnak, az elviselhe­tetlen adóterheknek, a háború­tól való rettegésnek és nem Utolsó sorban Anglia amerikai megszállásának is. A legutóbbi alsóházi vita több szónoka hi­vatkozott arra, hogy — a Alma­­nistry of Defence hivatalos ki­mutatása szerint — az angol hadsereg létszáma 840.200 főre emelkedett. De­ az atlanti blokk fegyverkezési ügyeinek irányítói nem tartják elegendőnek ezt a hadsereget sem és Eisenhower tábornok további súlyos erőfeszí­tés­eket kíván az angol kormány­tól. Az elmúlt év harmadik ne­gyedében 16­ százalékkal, negye­dik­ negyedében pedig 31 száza­lékkal növelték Angliában a ka­tonai költségvetés kiadásait. Az­­utca embere­ abból is láthatja a fegyverkezés hatását, hogy az áruházakból nap nap után job­ban eltűnnek a maximális áron beszerezhető »util£ty«­ árucikkek, mivel az előállításukhoz szük­séges nyersanyagokat a hadsereg felszerelésére fordítják. Az angoli békeharcosok, tudják, hogy a békéért vívott küzdelmet akkor tehetik igazán eredmé­nyessé, ha összekapcsolják az Anglia nemzeti függetlensé­géért, a szabadságjogok bizto­sításáért és a helyes gazdasági kapcsolatok megteremtéséért folytatott harccal. Angliának olyan politikára van szüksége, amelyet nem Washingtonban, hanem Londonban határoznak meg. . Anglia-­nem nélkülözheti azo­kat az­ egészséges,­­hasznos, értékes- ker­eske­del­m­i összekötte­téseket, amelyeket megszakított, vagy­­a minimumra csökkentett, mert az­­ amerikai diktátum így­­kívánta. Az utóbbi időben az or­szág legkülönbözőbb rétegeinek képviselői — köztük a nagyipa­rosok és nagykereskedők szerve­zeteinek vezetői is — erélyesen sürgették a kereskedelem fej­lesztését a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. A nagyipari és nagykereske­delmi érdekeltségek egész­ sora emlékiratokat terjesztett a kor­mány elé­ és rámutatott arra, hogy Anglia , nyersanyagellátása szempontjából nélkülözhetetlen a­ kereskedelmi kapcsolatok újrafel­­vétele, ,vagy növelése azokkal a területekkel, amelyeket az amerikai világuralmi politika megszállottjai »blokád« alá akar­nak helyezni. Örvendetes jelenség az angol békemozgalom megerősödése és kiszélesedése, amelynek jelentő­ségét a Defense de la Paix, a Béke Világtanács lapja a nem­zetközi békem­ozgalom fontos megnyilvánulásának tekint. Valószínű, hogy az angol kor­mánynak az életszínvonal ál­landó csökkentésére és a szociá­lis szolgáltatások további leszál­lítására irányuló politikája ham­a­­rosan újabb rétegeket visz a béketáborba. Az angol nép je­lentős része tudja, hogy a béke­­,­politika a súlyos problémák je­lentős részét megoldhatná és a tömegek — ágyúk helyett — nemcsak vajat, hanem kórháza­kat, iskolákat is kaphatnának, s jutna pénz a nyomornegyedek lebontására és egészséges lakó­házak építésére, úgy lehetne minden, ahogy Derek Kartun elképzelte abban a cikkében, amelyet a Novoje Vremjá­nak az amerikai Coltiers háromszá­­zoára­ adott válasz-sorozatában közölt és amelyet nemrégiben a Magyar Nemzet részletesen is­mertetett. Ez a cikk felvázolja Anglia képzelt jövőjét az ötha­­talmi békeegyezmény aláírása u­tán, amikor az angol gépipar átáll a békés termelésre, Anglia normális külkereskedelmet bo­nyolíthat le és a dollárdeficit problémája a múlté lesz. »El­­jött végül az a nap is — írta Derek­ Kartmn —, amelyen az u­telső' USA-atom­bombázó re­pülőgép felszállt a waddingtok­ (Kelet -­Anglia) támaszpontjáról, de útját nem Kelet felé vette,­­mint amitől olyan sokáig tartot­ták, hanem Nyugat felé. Örökre visszatért Amerikába, a Texas­­államben Wort Worthba. Ez volt az­­ 1955-ös esztendő legboldo­gabb napja.* Az angol nép békeharcának si­kér­én múlik, hogy Anglia jövője így­­alakuljon!­­ * Sós ledre

Next