Magyar Nemzet, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-01 / 77. szám

V A béke híveinek harca a­ „éhség törvénye6” ellen A világsajtó az utolsó hetek­ben gyakran közölt olyan híre­ket, amelyek arról számoltak be, hogy a föld különböző részein éhínség pusztít. A zTirries of India* nemrégiben arról írt, hogy kegyetlen éhínségtől szen­ved Madrasz, N­yugat-Bengália, Uttar Prades, Bihar államoknak, valamint India más tájainak la­kossága. Vannak olyan terült­tek, amelyeken a nép kilencven százaléka éhezik.. A s­ Veto York Poszt egyik cikke elárulta, hogy Franco generális Spanyol­országában tízezrek és tízezrek éheznek, de túlzás nélkül mond­ható, hogy Spanyolország lakos­sága általában nem jut rendes étkezéshez. Egész Európában a spanyolországi kenyérfejadag a legkisebb: 15 deka naponta. . A Il’Humanité a múltkoribban idézte a török egészségügyi és népjóléti miniszternek azt a ki­jelentését, hogy­­amennyiben Törökországban nem javul az élelmezési helyzet, a lakosság fele rövid időn belül elpusztul tuberkulózisban i­. De nemcsak Indiában, Spa­­nyolországban, Törökországban és az elmaradott országokban pusztít az éhség, hanem komoly élelmiszerproblémákkal küzd a legtöbb nyugati ország is. Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek legutóbbi párizsi ülésszakán, az ENSZ gazdasági és­ pénzügyi kérdésekkel foglalkozó bizottsá­gában, az E­NSZ e­rópai gazda­sági bizottságában,­­ más fóru­mokon is hosszabb­o­­kon tár­gyalták, hogy a nyit­kapita­­lista országok lépt' -la­csonyabbak az szeradagok, mint a lághábori idején volt» _ A Szovjetunió _ élelmiszerhiányt nem szabad.*,, snészetes jelenség«-nek tekintei,, és lelküzdh­etetlennek minősíteni. Követelték, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintse az élelmiszerhiány és az éhínség el­leni küzdelmet elsőrendű felada­tának. Erre vonatkozóan kon­krét javaslatokat is terjesztettek elő, de az imperialisták azzal ér­veltek, hogy az élelmezési kér­dések általában az egyes orszá­gok belső kérdései közé tartoz­nak és az ENSZ-nek csak rendkívüli körülmények által okozott éhínségekkel­ kell foglal­koznia. Az imperialista tömbhöz tar­tozó felszólalók legtöbbjének sza­vaiból kiderült, hogy ez­ek a de­legátusok az­­éhség törvényei­nek elfogadói közé tartoznak, vagyis azt hirdetik, hogy a világ bizonyos részein még hosszú ideig nem lehet szembeszállni az általános élelmiszerhiánnyal. Az »éhség törvényes­nek hir­detésére néhány­ hónappal ezelőtt könyv is megjelent New York­ban. Ezt a könyvet, Robert Cook: »Az ember szaporodása — ko­runk dilemmája« című munká­ját az imperialisták zsoldjában álló amerikai, sajtó az­­utóbbi idők egyik nagyfontosságú tár­sadalomtudományi* alkotásának tüntette fel. Mit hirdet ez az agyondicsért társadalomtudós*?. Azt fejtegeti, hogy’ az éhség és a nyomor ki­zárólag az emberiség elszaporo­dásának a következménye, tehát az ínség és a nyomor csak úgy szüntethető meg, ha s­zabályoz­zák* a világ nőiességének sza­porodását. A szabályozásnak két­féle módja van: a természetes* és a ^mesterséges* út. Robert Cook szemrebbenés nélkül a »természetesbe út tényezői közé sorolja az éhséget, a járványo­kat és a háborút. A »mestersé­­ges* beavatkozás eszközei: a taljnemesítés* és a sterilizáció bevezetése. »Ha a föld lakosságának szá­ma az élelmiszermenn­yiséghez viszonyítva­­ túlságosan megnő — írja az amerikai imperialisták kedvenc­­társadalomtudósa*, Robert Cook —, akkor működés­be kell lépnie a természetes sza­bályozásnak, amely háború, éh­ség, betegség és gyermekhalan­dóság formájában jelentkezik.* Robert Cook szemében tehát el­fogadható, helyes és természetes­­háború törvénye*, az­­éhség törvénye* és *. a járványok tör­vénye*. Amikor ezeket a sorokat olvassuk, láthatjuk, hogy Robert Cook voltakép nem más, mint a neomalthusianizmus egyik hirde­tője, aki — több más amerikai­­társadalomtudóssal­ együtt — felelevenítette Thomas Róbert Malthus régen túlhaladott, ko­moly tudósok által megcáfolt, hazugságoktól hemzsegő tanítá­sait. Malthus már a múlt század elején kifejtette, hogy nagyon helytelenül cselekednek azok, akik állandó békét akarnak a földön, mert kizárólag háború, időnként bekövetkező tömeg­­pusztítások segítségével lehet megakadályozni az emberiség elszaporodását. Marx és a­ haladó felfogású társadalomtudósok, nemzetgazdák már egy századdal előbb alapo­san megcáfolták Malthus kárté­kony elméleteit, de mindez nem zavarja abban az amerikai im­perialistákat, hogy ezeket a kan­­nibáli elméleteket napjainkban elő ne vegyék az elavult eszmék kelléktárából és új formuláikban a közvélemény elé ne tárják. A Pravda nemrég rámutatott arra, hogy Robert Cook könyve ártat­lan stílusgyakorlat lenne, ha nem állnának mögötte a Wall Street és a City urai, akik min­dent megtesznek, hogy a neo­malthusianizmus eszméit minél szélesebb körben terjesszék és elősegítsék ilyen módon a hábo­rú gondolatának a megkedvelte­­tését.­ A Wall Street és a City háborús profitra vágyó nagytő­kései Robert Cook könyvével és hasonló művekkel akarják be­­verklizni a köztudatba, hogy a háború­­feltétlenül­ szükséges, mert ez az egyetlen út arra, hogy emberiség elkerülje a külön­­szabályszerű­en bekövetkező k­ell hitein* az­ is rátust mozgósítani a járványok leküzdésére, amikor a népbeteg­ségek sem egyebek, mint­­termé­szetes* k­épességszabályozó té­nyezők. Malthus és Cook teóriái­nak jegyében még az amerikai imperialisták koreai baktériumhá­borúját is­­hasznosnak­? lehet fel­tüntetni és arra lehet hivatkozni, hogy a baktéri­umfegyverek sem rosszak az emberiség túlságos elszaporodásának megakadályo­zására. Elvégre, ha az emberek egy részére valamilyen módon feltétlenül pusztulás vár, akkor talán jobb, ha — lassú éhenha­­lás helyett — a gyorsabban ható járványok pusztítják el őket. A modern kannibálok főteoretiku­­sainak egyike, Theodor Rosebury különben szó szerint ezt az elvet hirdeti /Béke vagy pestis* című­­művében*... A nyugati világ komoly tudó­sai már esztendők óta elkesere­dett küzdelmet vívnak az impe­rialisták által feltámasztott malthusi tanítások ellen, ame­lyeket Marx annak idején­­az emberiség rosszindulatú meg­­rágalmazásának* nevezett. Ma — a Szovjetunióban lezajló ha­talmas természetátalakító mun­ka nyomán — mindenki, aki nem vak, láthatja, hogy mikép lehet a sivatagokat termőföldek­ké varázsolni és hogyan lehet új csatornázási hálózatok építé-­­sével a talaj terméshozamát min­denütt a régi sokszorosára emelni. Az amerikai áltudósokat azonban nem érdekli a szovjet valóság, amelytől elfordítják te­kintetüket és amelynek eredmé­nyeit el akarják titkolni a köz­vélemény széles rétegei előtt. A Szovjetunió gyönyörű ered­ményein kívül, ma már hivatkoz­hatunk a kínai sikerekre is. Mao Ce Tung büszkén jelent­hette, hogy a felszabadult Kína már 1950-ben legyőzte az éhsé­get. 4,7 millió ember vett részt az öntözőhálózatnak és a védő­gátaknak abban az építésében, amelynek során hatszor annnyi földet kellett elhordani, mint a Szuezi-csatorna építésénél. De az eredmény nem maradt el és Kí­nában, ahol 1900 év alatt 658- szor volt egész vidékeket elborí­tó áradás és 1013-szor pusztított a szárazság, most már az ember kezd úrrá lenni a természet erői felett. Az élelmezésügyi kérdések ko­moly szakértői egyre nagyobb érdeklődéssel tekintenek a Szov­­jetojmó eredményeire, amelyek azt bizonyítják, hogy tervszerű az Egyesült Nemzetek Szervező­­munkával, a tudomány legújabb tének égisze alatt. Ez a mű a módszereinek felhasználásával következő sorokkal végződött: szinte korlátlan lehetőség van az­ra,az emberiség kétharmada éhe­­élelmiszerek mennyiségének fő­­zik; de a nemzetközi együttmű­­kozására és hazudnak azok az ködös néhány esztendő alatt áltudósok, akik az éhséget­ezer- olyan munkát végezhet, amely­­mészeti törvényinek akarják nők segítségével örökre meg­feltüntetni. A természeti tör- szüntethetjük ezt az állapotot.*_ vény-* hirdetőivel élesen szembe- Az ENSZ nem segítette elő száll a nyugati világ legnagyobb John Boyd Orr terveinek meg­­élelmezési szakértője, John Boyd valósítását és nem indított világ­űr­, a Nemzetközi Élelmezésügyi méretű küzdelmet az éhínség el­és Mezőgazdasági Szervezet volt len. Az imperialista blokk meg­­igazgatója is, aki most a maszk­ akadályozta, hogy az ENSZ ha­­vas nemzetközi gazdasági érte­­dat üzenjen az éhségnek. A mű­­kezd­etre készül és ennek kap­­nopolkapitalisták attól tartottak, csa­n a helyszínen akár teljes ké- hogy az éhség fokozatos meg­­yet szerezni a Szovjetunióban szüntetéset növelne a béke hivel­­ta­pasztalható eredményekről, ame-­nek táborai és hátráltatná világ­­lyeket szeretne világviszonylat- *frf raV. ,v5. megval.ositasat.­ban értékesíteni. Joohn Boyd Orrnak és vezérka­rának hatalmas memorandumai Joh­n Boyd Orr, aki egyáltalán az ENSZ levéltárába kerültek. A nem tartozik a haladó politikai valóban döntő fontosságú és a­­ felfogás képviselői közé, 1946-ban jólét fokozására irányuló tervek­­ főszerkesztője volt­­.A világ élet­­helyébe a nyomort és elszegénye­ , mezési helyzetek című hatalmas rést hozó Marshall-terv lépett. A műnek, amelyet nemzetgazdák, Az élelmezési helyzet csak azok­­zoológusok, botanikusok, biológus­ban az országokban javult, ame­­sok, kémikusok, geológusok, geo­­lyek nem csatlakoztak a Mar­­gráfusok, orvosok, mérnökök és shall-tervhez. statisztikusok egész hadserege- A béketábor tudja, hogy az in­nék mozgósításával készítetttek,­ség és a nyomor azért szerepel­­ a háborús uszítók terveiben, mert azok arra spekulálnak, hogy az elkeseredett tömegeket könnyebben lehet kalandjaik szá­mára felhasználni Ezért volt szó a béke híveinek mindegyik kongresszusán a békeharc meg­erősítése céljából az ínség és a nyomor elleni küzdelemről is. A békeharcosok egyszerre küz­denek a békéért és a lakosság életszínvonalának emeléséért. A moszkvai nemzetközi gazda­sági értekezlet nagy mértékben járulhat hozzá a békeharc elő­mozdításához, amikor elősegít­heti Kelet és Nyugat szorosabb gazdasági kapcsolatait, a Szov­jetunió egyre fokozódó élelmi­szertermelésének a világ egyes részein uralkodó élelmiszerhiány csökkentésére történő felhaszná­lását. Ne felejtsük el, hogy a Szovjetunió máris igyekezett se­gítséget nyújtani mindenütt, ahol erre szükség volt. Nem az ENSZ, hanem a Szovjetunió juttatott élelmiszerküldeményeket az éhező Indiába és nem az ENSZ, ha­nem a Szovjetunió küldött élel­miszert az áradástól sújtott Pó völgyébe! Hiába elevenítik fel az impe­rialisták Malthus tanításait és hiába terjesztik Cook könyveit,­­a világ népeinek egyre nagyobb és nagyobb tömegei tudják, hogy hol fokozódik és hol csök­­ken az élelmiszerek mennyisége. John Boyd Orr egyik nyilat­­kozata szerint Angliában any­­nyira nem kielégítő az élelmezési helyzet, hogy akadnak olyan­ londoni iskolák, amelyekben —­ az elégtelen táplálkozási viszo­­nyok következtében — a meg­­vizsgált gyermekek 87,5 száza­­léka rachitisban, 76 százaléka pedig vérszegénységben szen­ved. A Szovjetunió tervgazdálkodá­sának jelentései pedig évről évre arról számolnak be, hogy az élelmiszerek nagyobb és na­gyobb mennyisége kerül piacra,­­s tervszerűen növekedik a vetési területek kiterjedése. A kannibálok »éhségtörvénye« — csak a nyugati világ, a kapi­talista rend számára vastörvény. Ahol az ember a természet át­alakításának világtörténelmi munkájába fog, ott az éhség egykori pusztításai is csak a né­pek történetének, elmúlt korok­ történetének sötét emlékeivé válnak. i... Sas Endre i A Béke Világtanács irodájának oslói ülésszakán megvitatták a baktériumháborúnak, Németország és Japán újrafelfegyverzésének kérdéseit Malik élesen bírálta az ENSZ leszerelési bizottságában benyújtott francia tervezetet Irán, India és Pakisztán kormánya elítélte a franciák tuniszi terrorját A külpolitikai helyzet­­ A Béke Világtanács irodájának mostani oslói ülésszakán nagyfontosságú kérdések szerepel­­ek a napirenden. Az egész világot átfogó békemozgalom vezetői az amerikai imperialisták koreai és északkelet-kínai baktériumháborújának, továbbá Német­ország és Japán újrafelfegyverzésének kérdéseivel foglalkoznak. A világ békeszerető közvéleménye rendkívüli érdeklődéssel tekint az oslói tanácskozások és az ott hozandó határozatok elé. Nyugat-Németországban egyre nagyobb ellenzéke támad Adenauer kancellárnak saját pártja, a CDU körében is. A belső ellenzék egyik szószólója, Ernst Lemmer képviselő a bajorországi Rothenburgban tartott gyűlésen kijelentette: "Adenauer külpoli­tikája nem felel meg a német nemzet érdekeinek­. Lemmer sür­gette, hogy Nyugat-Németország képviselői sürgősen kezdjék meg a tárgyalásokat a Német Demokratikus Köztársaság megbízottai­­val és dolgozzanak ki végleges össznémet választási törvényt. Az Adenauer pártjához tartozó politikus kifejtette, hogy a német választások előkészítésére és végrehajtására egyáltalán nem szük­séges az ENSZ ellenőrző tevékenysége. Nyugat-Németország különböző városaiban a képviselőtestületek sorra­­ olyan határoza­tokat hoznak, amelyek felszólítják a bonni kormányt: tegyen meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy négyhatalmi tár­gyalások induljanak a szovjet kormány békeszerződéstervezetéről, továbbá az egész Németországra kiterjedő szabad, demokratikus választások megtartásának lehetőségéről. A nyugatnémetországi eseményekhez tartozik, hogy az ottani demokratikus lapok egyöntetűen megállapították: az Adenauer elleni csütörtöki­­merénylet­, amely egy háromgyermekes család­apa életét követelte áldozatul, nem más, mint­­Adenauer szemér­metlen trükkje, amellyel a bajorországi községi választások ered­ményére akart befolyást gyakorolni. Ezért rendeztette a pokol­gépes tragikomédiát Münchenben, Bajorország fővárosában.* Míg Adenauer olyan kijelentéseket tett, hogy a gondviselésnek* kö­szönheti az ellene tervezett merénylet meghiúsulását, minden két­séget kizáróan megállapítást nyert, hogy a müncheni pokolgép olyan körökből ered, amelyek közel állnak az Adenauer-klikkhez. A müncheni pokolgép ugyanazt a »donarit« nevű robbanóanyagot tartalmazta, amelyet Halacz, a ugatnémetországi USA-kémszob­­­r.iW*­epvK? • - el has­n’ 1 ü hónappal ezelőtt Brémában Az Izveszti­a szemleírója, Milhailov nagyobb cikket írt az, úgynevezett infirmívi-tervről. Ebben a tervben tudvalévően­­zöld pcok létesítéséről, vagyis az úgynevezett Európa Tanácshoz tar­tozó országok, valamint Ausztria, Svájc és Portugália mezőgazda­­sági egyesüléséről van szó.­­Nyilvánvaló — hangoztatja az Izvesztija szemleírója —, hogy a Washington által kierőszakolt­­zöld pop” Kelet-Európától elszigetelt és teljes mértékben az USA-tól függő nyugateurópai mezőgazdasági piac megteremtésére irányul­. Az AFP és a Reuter közléséből megtudtuk: Truman szombaton este bejelentette, hogy nem jelölteti magát az idei elnökválasztá­sokon. A Reuter-iroda kommentátora így vélekedik:­­Truman bejelentése megerősítette Eisenhower republikánus híveinek ön­bizalmát. Eisenhower híveinek egy része Truman lépését úgy tekinti, mint visszalépést az északatlanti főparancsnok javára.­ A legutóbbi huszonnégy óra külpolitikai eseményei között említés­t érdemel, hogy Irán, India és Pakisztán kormánya élesen elítélte a francia gyarmatosítók tuniszi terrorintézkedéseit. Az indiai tájékoztató szolgálat közölte: az indiai kormány diplomáciai úton tudomására hozta a francia kormánynak­­komoly aggo­dalmát a tuniszi fejleményekkel kapcsolatban­. A pakisztáni kor­mány elhatározta, hogy a Biztonsági Tanács elé viszi a tuniszi kérdést. Irán és India kormánya támogatja ezt a lépést. A pakisztáni kormány elhatározását megkönnyíti az a körülmény, hogy áprilisban a pakisztáni küldött kerül a Biztonsági Tanács elnöki székébe. Oslóban megnyílt a Béke Világtanács irodájának ülésszaka A Béke Világtanács irodája Joliot-Curie elnöklete alatt meg­ a következő sajtónyilatkozatot nyílt a Béke Világtanács iroda­­adta ki­­jának ülésszaka. »1952. március 29-én Oslóban Az elnök üdvözölte az iroda összes tagját, különösen Korea és Kína küldötteit, akik felszó­lalásukban a baktériumháború mély nyugtalanságot keltő kérdé­sével foglalkoztak. Josiet-Curie kiemelte az iroda mostani ülés­szakának jelentőségét. Hansteen asszony, a norvég országos békebizottság elnöke megköszönte az irodának, hogy Oslót választotta ilyen életfon­tosságú problémák megvitatásá­nak helyéül. A titkárság tevékenységéről Jean Laffitte tartott beszámolót. Ezután Kuo Mo Zso, a Béke Világtanács alelnöke szólalt fel. Kuo Mo Zso a kínai küldöttség nevében beszámolt a baktérium­háborúról, amely Koreából ki­terjedt Kínára. A kínai küldött beszámolója után a koreai békebizottságot képviselő Li Gi En bejelentése következett. A vita során felszó­lalt Joliot-Curie és Pierre Cot, Fagyejev és Lombardi. Az ülésszakon jelen vannak: Gabriel d'Arboussier (Egyenlítői- Afrika), Alekszandr Fagyejev (Szovjetunió), Kuo Mo Zso (Kí­na), Eugénie Cotton (Francia­­ország), Leopold Infeld professzor (Lengyelország), Artur Lund­quist (Svédország)­, a Béke Vi­lágtanács irodájának alelnökei: Isabelle Blume (Belgium), Pierre Cot (Franciaország), Ilja Erenburg (Szovjetunió), Hro­­madka professzor (Csehszlovák­­ia), Lombardi (Olaszország)* Louis Saillant (Franciaország)/ Laurent Casanova (Franciaor­szág), Mao Tun (Kína), Yves­ Farge (Franciaország), Alek­­szandr Kornejcsuk (Szovjet­­unió), Makarovski (Csehszlovák Ida), Jean Laffitte (Franciaor­szág), a Béke Világtanács főtit­­kára, Gilbert de Chambrurr­ (Franciaország), Georgio Fe­­noaltea (Olaszország), P. V. Guljajev (Szovjetunió), Johnt Darry (USA), W. R. T. Gore (Anglia), Emi Sziao (Kína) tit­­károk. Az ülésszakon vendég­ként részt vesz: Jacques Denis­ (DIVSZ), Paretta (Olaszország), Claude Morgan (Franciaország),­­Mario Socrate (Olaszország),­,? Gi En (Korea), Then Don Hek (Korea), Cseng Szang Csángó (Kína), Forbekk lelkész (Norvé­gia), Kirsten fransteen asszony (Norvégia), Jakob Friis (Norvé­gia), Kreiberg professzor (Nor­végia). A vitát folytatják.* Németország­ és Japán újra le­begy vérzésének kérdése Oslóból jelenti a TASZSZ. A Béke Világtanács irodájának ülé­sén március 30-án folytatódtak a felszólalások Kuo Mo Zso, ai Béke Világtanács alelnöke beszé­ltékeo Uoi - t . -v­iselete­s beszá­molójának alapján. A baktérium­ha ború kérdésével kapcsolatban felszólalt Leopold Infeld pro­fesszor (Lengyelország), Gilbert de Chambrun (Franciaország), Jan Makarowski (Csehszlovákia), Isabelle Blume (Belgium), Darr (USA), Gabriel d’Arboussier (Észak-Afrika) és Ilja Erenburg (Szovjetunió). Ezzel befejezték a baktériumfegyverek kérdésének megvitatását. Németország újraf­elfegyverzé­­séről Yves Farge (Francia­­ország) számolt be. A kérdéssel­­szólalt fel. Japán újrafelfegyver­zésén­ek kérdéséről Mao Dun (Kína) szá­molt be. A kérdéshez Joliot­ Curie és Kuo Mo Zso szólő hozzá. A nemzeti szuverenitás kérdé­séről Lombardi számolt be. Hétfőn megkezdődnek az iroda munkabizottságainak ülései, ahol megvitatják a határozatokat. Sztálin jelenlétében ért véget az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának ülésszaka Moszkvából jelenti a TASZSZ. Moszkvában befejezte munkáját az OSZSZSZK Legfelső Taná­csának második ülésszaka, ame­lyen jóváhagyták a Köztársaság 1952. évi állami költségvetését. A költségvetés jóváhagyását két­­napi vita előzte meg, amelyben több mint 30 képviselő vett részt. A képviselők egyhangúlag támogatták az ülésszak elé ter­jesztett költségvetés-tervezetet, mint a Köztársaság valamennyi népe létérdekeinek megfelelőt és amely kifejezi a szovjet állam békepolitikáját. Március 29-én zajlott le a Kremlben az OSZSZSZK Leg­felső Tanácsa második üléssza­kának záróülése. Este 7 órakor a kormány­páholyokban megjelent N­. V Sztálin, V. M. Molotov, G. M. Malenkov, L. P. Berija, K­ij Vorosilov, A. I. Mikojan, N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics,, N. Sz. Hruscsov, N. M. Sver­*­nyik, M. A. Szuszlov, P. K Po­­nomarenko és M. F. Sktrjatov, akiket a képviselők és a vendé­­gek hatalmas tapssal fogadtak. Hosszú percekig éltették J. V. Sztálint, a párt és a kormány vezetőit, s Éljen Sztálin elvtársi*, — zúgott a teremben. A záróülésen jóváhagyták az­ OSZSZSZK Legfelső Tanácsa el­nökségének az első és második ülésszak közötti időszakban ho­zott rendeleteit.

Next