Magyar Nemzet, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-12 / 86. szám

S»*«!!·SI, 1951 íj¡rf!!s 12- .Hagjar Amzer A Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége bizottságának jelentése az Egyesült Államok koreai bűntetteiről Pekingbet jelenti a TASZSZ. Az Új Kína hírügynökség kö­zölte a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége bizottsá­gának »az USA koreai bűntettei­ről szóló jelentése« teljes szöve­gét. A hét fejezetből álló jelen­tést a bizottság a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége felhatalmazásából közli. A jelen­tés rámutat: a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormá­nya több ízben fordult az Egye­sült Nemzetek Szervezetéhez az­zal a kéréssel: az ENSZ tilta­kozzék az ellen, hogy az ellen­séges csapatok koreai területen megsértik a nemzetközi jogot. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete azonban figyelmen kívül hagyta ezeket a kérelmeket E vádak rendkívüli komoly­sága arra kényszerítette a De­mokratikus Jogászok Nemzet­közi Szövetsége tanácsát, hogy a Szövetség 1950 szeptemberi ber­lini ülésszaka határozata alapján különböző országok jogászaiból bizottságot alakítson és ezt a bizottságot Koreába küldje, hogy a helyszínen tanulmányozza az említett nyilatkozatokat a nyo­mozás törvényes módszereinek teljesen megfelelően. A bizottság tagjai: Heinrich Brandweiner, a gráci egyetem nemzetközi jogi professzora, a bi­zottság elnöke (Ausztria), Luigi Cavalieri (Olaszország), a bi­zottság alelnöke, Jack Gaster londoni ügyvéd (Anglia), Ma­rc Jasquere (Franciaország); Ko Po Nien, a nemzetközi kapcsola­tok Pekingben székelő kínai népi intézete tudományos kutatóosztá­lyának igazgatója (Kína); Ma­rie Louise Moerens asszony, brüsszeli ügyvéd (Belgium); Le­­telba Rodriguez de Britto rio­ de­­janeirói ügyvéd (Brazília); Zofia Wasilkowska asszony, a varsói legfelső bíróság tagja (Lengyel­­ország). A bizottság 1952. márciusában több mint két hetet töltött Ko­reában. Tagjai meglátogatták Észak- és Dél-Phenan, , Vanhe, Kanvon tartományt, Phenjan, Nampho, Kajcsen, Pekton, Ancs­­zsu, Anak, Szimcshon, Szarivoo,­­Vonszoo­n és más városokat. A korlátozott idő és a háború miatt —­ mondja a jelentés — a bizottság nem tudta megvizsgál­ni az összes vádakat, amelyeket az elébe terjesztett nyilatkozatok tartalmaztak. A bizottság azon­ban minden szükséges segítséget megkapott a koreai hatóságoktól küldetése teljesítéséhez és ponto­san kivizsgálta azokat az esete­ket, amelyek a legjelentősebbek­nek látszottak méreteik az áldo­zatok száma és a bűntettek el­követői által használt módszerek különleges jellege miatt. Mindezeknek az eseteknek a megvizsgálásakor az illetékes szervek által rendelkezésre bo­csátott jelentések és nyilatkoza­tok tanulmányozása után a bi­zottság tagjai közvetlen nyomo­zást folytattak, amelyek során több mint száz tanút hallgattak ki. Miután a megállapított ténye­ket jellegüknek megfelelően osz­tályozta, a bizottság megvizsgál­ta azt a kérdést, hogy ezek a bűnök háborús bűntettek-e, vagy az emberiesség ellen elkövetett bűntettek, amint ezt a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék alapokmányának 6. cikkelye meg­határozza, és hogy az érvényben lévő nemzetközi egyezmények megsértésével vagy a háborúk törvényeinek és szokásainak meg­sértésével követték-e el őket. A bizottság feladata mindenek­előtt az volt — mutat rá a jelen­tés —, hogy alapul vegye a szá­razföldi háborúk törvényeire és szokásaira vonatkozó egyezmé­nyeket, az 1899. július 29-én és az 1907. október 18-án elfogadott hágai egyezményeket, minthogy ezek az egyezmények tartalmaz­zák fegyveres konfliktus esetére a harcoló felek cselekményeit szabályozó tételeket, amelyeket a szokásjog kötelezőnek ismert el minden állam számára. A hágai egyezmények tartalmazzák a há­borús jog fő alapelveit. Ezek az alapelvek kimondják, hogy a há­borút viselő állam nem élvez korlátlan szabadságot az ellen­ségnek kárt okozó eszközök ki­választásában, többek között tilos közvetlen támadást intéznie a polgári lakosság ellen. A hágai egyezmények különbséget tesznek védelmezett és nyílt városok s helységek között. Előjogokat biz­tosítanak bizonyos épületeknek, úgymint templomoknak, kórhá­zaknak és iskoláknak, továbbá ezek az egyezmények tiltják a rablást és elítélik bizonyos fegy­verfajták és hadviselési módsze­rek alkalmazását. A tiltott hábo­rús eszközök között van többek között a fojtó és mérges anya­gok aikrrtmózása Ez a meghatá­rozás kiterjed a vegyi és bakté­riumfegyverekre is. Ezt a két ti­lalmat később részletezték az 1925. évi június 17-i genfi jegy­zőkönyvben, amely tiltja a fojtó, mérges vagy más hasonló gázok és a baktériumfegyver alkalma­zását a háborúban. A bizottság többek között figyelembe vette az 1929. július 17-i, a hadrakelt se­regek betegei és sebesültjei sor­sának megjavításáról szóló genfi egyezményt és az 1929. július 17-i egyezményt, amely a hadi­foglyokkal való bánásmód kérdé­sére vonatkozik, valamint az 1929. augusztus 12-i genfi egyez­ményt a hadifoglyokkal való bá­násmódot illetően. Ami az utóbbi egyezmény alkalmazását illeti, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság külügyminisztere 1950. július 13-án nyilatkozatot tett arról, hogy a koreai néphadsereg be fogja tartani annak feltételeit. A bizottság különösen kiemeli a nürnbergi alapelveket, amelyek a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék alapokmányában ju­tottak kifejezésre. A nürnbergi alapelvek a nem­zetközi jog megsértésével elköve­tett bűntettek közül kettőt emel­nek ki: a) Háborús bűntettek: A háború törvényeinek és szo­kásainak megsértése, amely kife­jezésre jut (többek között, de nem kizárólag) polgári szemé­lyek meggyilkolásában, a velük való rossz bánásmódban, vagy kényszermunkára vagy bármilyen más célra való felhasználásuk­ban a megszállt területen, a ha­difoglyok, vagy tengeren egyes személyek megölésében és a ve­lük való rossz bánásmódban, tú­szok megölésében, a köz- vagy magánvagyon elrablásában, vá­rosok és falvak szándékos lerom­bolásában vagy katonai szüksé­gesség által nem indokolt el­pusztításában. b) Az emberiesség elleni bűn­tettek:. A polgári lakosság ellen elkö­vetett gyilkosság, megsemmisí­tés, leigázás, száműzés vagy más embertelen cselekmény, va­lamint politikai, faji vagy vallá­si alapon való üldözés, amikor ilyen cselekményeket vagy ilyen üldözéseket a béke elleni bűntet­tel, vagy bármilyen háborús bűn­tettel kapcsolatban vagy azok A­ bizottságnak Koreába érke­zése után váratlan feladatot kár­­étt megoldania: ki kellett vizs­gálnia azt az igen komoly vá­dat hogy az amerikai csapatok Koreában baktériumfegyvert al­kalmaznak a hadsereg és a pol­gári lakosság ellen. A bizottság tagjai az ország különböző vi­dékeire utaztak, tanúvallomáso­kat vettek fel a helyszínen, ta­núkat hallgattak ki, akik rova­rokat találtak szokatlan körül­mények között; kihallgattak em­bereket és anyagokat gyűjtöttek a talált tartálymaradványokra vonatkozóan; szakembereket hallgattak meg és adatokat gyűjtöttek az utóbbi évek egész­ségügyi viszonyairól és a beteg­ségek hirtelen kitöréséről; hi­vatalos személyiségektől meg­felelő adatokat kaptak, valamint megismerkedtek a bizottság elé terjesztett hivatalos okmányok­kal és más anyagokkal. A nyo­mozott tényekre vonatkozó tanú­vallomást tévő sok egyszerű pa­raszt és más ember a bizottság­ra a világosság, a nyilvánvaló őszinteség és igazságosság be­nyomását tette. A koreai néphadsereg, a kínai népi önkéntesek és a helyi lég­oltalmi osztagok megfigyelő őr­szemeinek közlései szerint kü­lönböző rovarokat találtak Észak- Korea 169 körzetében. A jelen­tés beszámol 15 tipikus esetnek szakemberek által január 28. és március 12. között történt ki­vizsgálásáról. E vizsgálatok so­rán rovarokat találtak. Sok esetben különös fajtájú legyeket, bolhákat, pókokat, po­loskákat, tücsköket, szúnyogokat és más rovarokat találtak, ame­lyek közül sok Koreában eddig nem fordult elő. Egyes esetek­ben a rovarokat emberi lakástól távol a havon, a folyók jegen és kövek között találták. Figye­lembe véve, hogy Koreában je­lenleg rendkívül alacsony a hő­mérséklet, ami általában aka­dályozza a rovarok megjelené­sét, továbbá figyelembe véve­, hogy a rovarokat gyakran nagy mennyiségben találják, külön­böző rovarokat egy helyen, sőt különböző fajta rovarok halma­­zatát, amelyek általában nem fordulnak elő együtt — mint például legyek és pókok —, azt lehet mondani, hogy ezeknek a rovaroknak a megjelenése ora­végrehajtása során követtek el. Ezek az alapelvek a hágai egyezmények, valamint a nem­zetközi jogszokás továbbfejlesz­tését jelentik és mindenki elis­meri azokat. Végül a bizottság figyelembe vette a fajirtás bűntettének el­ítéléséről és megbüntetéséről szó­ló egyezményt, amelyet 1948. de­cember 9-én fogadott el az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek közgyűlése. Ami a koreai háború keletke­zését illeti — bár a bizottság nem tanulmányozta részletesen ezt a kérdést —, kötelességének tartja ezzel a kérdéssel kapcso­latban a következőket meg­jegyezni: A nemzetközi jog szerint har­madik félnek nincs joga beavat­kozni a polgárháborúba. Ezt meg­erősíti az ENSZ alapokmány 2. cikkelyének 4. pontjai, amely megtiltja az ENSZ-tagállamok­­nak, hogy erőszakhoz folyamod­janak bármely állam területi ép­sége ellen, vagy megsértsék azt más, az Egyesült Nemzetek Szervezete céljaival összeegyez­tethetetlen módszerekkel; az alapokmány továbbá megtiltja az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének a beavatkozását más or­szágok belügyeibe, kivéve, ami­kor ezt bizonyos — az alap­okmány 7. fejezetében megjelölt — körülmények indokolják. Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek az a határozatai, hogy be­avatkozik a koreai polgárhábo­rúba, már önmagában véve az alapokmány megsértése, mert a fent említett határozatot a Biz­tonsági Tanács nem valamennyi állandó tagjának szavazatával hozták, amit a 27. cikkely (3. pont) előír. Ez megsérti a 38. cikkelyt is. Az a tény, hogy Trumán el­nök azonnal megparancsolta az amerikai flottának és légierőnek, hogy kezdjenek intervenciót — még mielőtt az Egyesült Nem­zetek Szervezete elfogadta a fent említett jogtalan határozatot — arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok beavatkozása jogtalan, szemmel láthatóan előre előkészített, szándékos volt, te­hát agressziót jelent. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete távos tagállamainak in­tervenciója is megsérti az ENSZ alapokmányát nás. A szakemberek által vég­zett kutatás eredményei bebizo­nyították, hogy nagymennyiségű rovar fertőzött volt. Sok esetben azt is észrevet­ték, hogy a rovarok peterakás előtt voltak. A szakemberek vé­leménye szerint feltehető, hogy ezeket a rovarokat mestersége­sen tenyésztették. 1952. február 23-án Phenvon járásban (Dél- Phenan tartomány) egy hegyen, nem messze Szuksun falutól le­gyeken kívül nagymennyiségű olyan fajtájú halat is találtak, amely az édesvíz és sósvíz kö­zött levő területeken él. A hal félig rothadt volt és kolerával volt megfertőzve. A következő fajta baktériumo­kat találták: vibrio cholerae, pasteurella pestis, eberthella typhosa, bacillus paratyhi A. B., rickettsia prowazeki, shigella dysenteriae. A kutatás megerő­sítette azt a helyszíni jelentést, hogy különböző fajtájú rovarokat terjesztettek és megállapította, hogy a ledobott rovarok pestis­sel, kolerával és más járványos betegségekkel voltak megfer­tőzve. A bizottság többek között megvizsgálta a következő esete­ket: 1952. január 30-án Kanvon tartományban Incshontól dél­keletre a havon, kövek között legyeket, poloskákat és póko­kat találtak. A szakemberek által végzett vizsgálat be­bizonyította, hogy a legyek koleramikrobákkal voltak meg­fertőzve. Körülbelül 300—400 méterre attól a helytől, ahol a rovarokat felfedezték, röpcédula dobására szolgáló, bombákhoz hasonló tartályok maradványai hevertek. A tartályokon különle­ges készülék volt, amely arra szolgál, hogy szétnyíssa a tar­tályt, amint az a földhöz ütődik. 1952. február 18-án Dél-Phenan tartományban, Bal­namri faluban (Dél-Phenan tar­tomány, Dairi járás, Ancszsu körzet) jegyeket, pókokat és po­loskákat találtak három külön kupacban. Mire a nyomozó­­csoport erre a helyre érkezett, a rova­rok elterjedtek a kör­nyező vidéken. A rovarok az is­mert koreai fajtákhoz képest szo­katlanok voltak. A talaj hőmér­séklete mínusz 20 Celsius fok volt A rovarok Mjedezjae előtt, éjfél körül, e terület felett re­pülőgépeket láttak, amelyek ala­csonyan szállva néhány kört ír­tak le, de nem dobtak le sem robbanó-, sem gyújtóbombát és nem is tüzeltek. A szakemberek által végzett vizsgálat kimu­tatta, hogy a rovarokat pestis­baktériumokkal fertőzték meg. Február 25-én az említett falu­ban pestisjárvány tört ki, ötven ember megbetegedett, közülük március 11-ig 34 meghalt. (A falu lakossága körülbelül hat­száz lélek). A pestis nem terjedt tovább. Ezelőtt ezen a vidéken pestis nem mutatkozott. Február 28-án Szonori faluban (Dél-Phenan tartomány, Vontán járás, Kandón körzet), a Phen­­jant vízzel ellátó folyó partja mellett a jégen szokatlan rova­­rok halmazát vették észre. A ro­var­kupacok körülbelül három-öt méterre voltak egymástól. Más­napra a rovarok már nyolcszáz négyzetméter területen terjedtek el. Egy nappal a rovarok felfede­zése előtt öt amerikai repülőgép körözött fél órán keresztül a te­rület felett, de sem robbanó-, sem gyújtóbombát nem dobtak le és gépfegyverrel sem tüzeltek. A szakemberek által végzett vizsgálat eredménye kimutatta, hogy a rovarok bélmegbetegedést okozó baktériumokkal voltak megfertőzve. Március 5-én Phenjan város Csunku kerületének Hummun­i negyedében az utcán nagy- és kis légyhalmazokat találta­k, amelyek körülbelül másfélszer öt méteres területet borítottak. A következő napon a szom­széd utcában kolera-megbetege­dést észleltek. A bizottság további nyolc ha­sonló esetet vizsgált meg. Ezek azonban — mint a jelentés rá­mutat —, csupán jelentéktelen mértékben mutatják be a dolgok állását, minthogy a bizottság nem tudott minden érintett he­lyet meglátogatni. Észak-Koreában — folytatódik a beszámoló — legalábbis az utolsó hét esztendőben nem volt semmiféle járvány. A bizottság érkezése előtt sem történt közlés semm­éle megbetegedésről, ki­véve azokat a körzeteket, ahol a fent említett rovarhalmazokat ta­láltak. Az a tény, hogy a fertő­zött rovarok jelenléte ellenére sem tört ki semilyen nagyobb te­rületre kiterjedő járvány, kétség­telenül azzal magyarázható, hogy — amint magunk is meggyőződ­tünk —, a lakosság teljes tá­mogatását élvező hatóságok a la­­kossággal szoros együttműködés­ben gondos és határozott jár­ványellenes intézkedéseket tettek. A bizottság e tények figyelem­­bevételével megállapítja, hogy a nyílt mezőt fedő havon és a ta­vak jegén igen alacsony hőmér­séklet mellett nagymennyiségű, az esetek többségében Koreában ismeretlen különféle rovart talál­tak. E rovarok jelentékeny része — amint ezt megállapították —a pestis, kolera és egyéb járványos betegség baktériumaival volt megfertőzve. A rovarok lelőhe­lyének közelében olyan tartályo­kat találtak, amelyeknek szerke­zete feltételezhetővé teszi, hogy nagymennyiségű rovar szállítá­sára készültek. Az egyik tartály oldalán an­gol nyelvű feliratot találtak. Több esetben megállapítást nyert, hogy ezeket a tárgyakat olyan helyeken és abban az idő­ben találták, ahol és amikor a repülőgépek jelentek meg és alacsonyan,­ bombadobás és fegyvertűz nélkül köröztek. Rö­viddel ennek megállapítása után pestis- és kolera-megbetegedése­ket észleltek. A bizottságnak mindezen körülmények figyelem­­bevételével arra a megállapítás­ra kellett jutnia, hogy a járvá­nyos betegségek baktériumaival fertőzött rovarokat amerikai re­pülőgépekről dobták le Korea felett. A vegyifegyver Az amerikai repülőgépek — mutat rá a bizottság jelentése — legalább is 1951. május 6-a óta több ízben alkalmaztak fojtó- és egyéb gázokat, vagy vegyifegy­vert. A bizottság megvizsgálta a Nampho város népi bizottsága egészségügyi osztályának vezetője által eléje terjesztett bizonyítéko­kat. Ezt a­ várost 1951. május 6-án 5.05 óra és este 6.30 óra között több ízben bombázták. E bombatámadások jó időjárás kö­zepette, 23 Celsius-fok hőmérsék­leten történtek, 13 körzetet tá­madtak. Az utolsó bombatáma­dás alkalmával, midőn a lako­sok az óvóhelyekre húzódtak, három ,B—29-est bombavető vegyibombákat dobott négy kerü­letre. A bizottság tanulmányozta a fulladásos ha­lál következtében elhunytak holttestén végzett boncolás eredményeit. Abban a körzetben, ahol a gáz elterjedt, észrevették, hogy a fű sárgásbarna lett, a­ réz­tárgyak kékeszölddé váltak, az ezüsttárgyak pedig megfeketed­tek. A bizottság több ilyen tár­gyat megszemlélt. 1951. július 6-án reggel 8 óra­kor amerikai lökhajtásos repülő­gépek átrepültek a Vonszantól délre lévő Punpori falu felett. A vidéken körülbelül 100—200 mé­­teres területen gáz vagy egyéb vegyia­nyag terjedt el. A vegyi­­anyag jellegét nem tudták meg­állapítani. Ahol ez a gáz elterjedt, a ve­tések tíz százalékán és különö­sen a hüvelyes növények leve­lein egymástól körülbelül egy centiméterre kerek fehér fojtok keletkeztek. 1951. augusztus 1-én körül­belül délután 3 órakor egy-egy bomba hullott a Hvanho tarto­mányban lévő Zsonszugri és Voncshol­i falura. Mindkét bom­ba szokatlanul halk zajjal a le­vegőben robbant fel. A robbanás után a levegőben fekete füst tér­megrázóak — mind az elkö­vetett bűncselekmények számát, mind pedig az alkalmazott mód­szerek sokféleségét tekintve — az USA fegyveres erőinek a ko­reai polgárok, a többi között nők és gyermekek ellen elköve­tett tömeges megsemmisítő in­tézkedései, egyes gyilkosságai és egyéb kegyetlenkedései — mu­tat rá a jelentés. A bizottság csupán két tarto­mányban megvizsgált eseteket ismertet. Hvanhi tartományban a bizottság tagjai három várost látogattak meg: Szincshont, Sza­­rivont és Anjakot, Dél-Phenan tartományban pedig több helysé­get: Phenjant, Szuncsont, Ancs­­zsut, Kaicsent és Namphót. A bizottság megvizsgálta a bizonyítékokat és Pen Von Gun­nak, Szincshon város népi bi­zottsága elnökének vallomását hitelesnek ismerte el. Pen Von Gun elmondotta, hogy az 1950. október 17-től december 7-ig tartó amerikai megszállás alatt — azaz két hónapnál rövidebb idő alatt — Szincshon városá­ban 35.383 embert — 19.149 fér­fit és 16.234 nőt — gyilkoltak meg. A bizonyítékok tanulmányozása alapján a bizottság a következő megcáfolhatatlan tényeket álla­pította meg: • 1950. október 18-án Szincshon városában a népi bizottság épü­lete mögött körülbelül 900 férfit és nőt — köztük körülbelül 300 gyermeket — mészároltak le. A legyilkolt nők közül többen ter­hesek voltak. A gyilkosságot Harrisonnak, a városban állomásozó amerikai megszálló csapatok parancsnoká­nak utasítására követték el. Harrison végignézte és fényké­pezte a tömegmészárlást. Az öldöklés a következőképpen folyt le: az áldozatokat mély árokba kergették. Hamson reájuk parancsolt, hogy vessék le ruhájukat, majd parancsot adott, hogy öntsék le benzinnel és gyújtsák meg őket. Aki meg­próbált kijutni az árokból, azt agyonlőtték. 1950. október 26-án körülbelül 500 embert — közöttük körülbe­­lül száz gyermeket — mészárol­tak le. Harrison ismét jelen volt. Az áldozatokat egy kettős bejá­ratú óvóhelyre kergették. Harri­son parancsára az amerikai kato­nák robbanószert helyeztek el a helyiségben, a gyújtózsinórt pe­dig a szabadba vezették. Ezután mindkét kijáratot homokzsákok­kal eltorlaszolták. Harrison pa­rancsot adott a gyújtózsinór meggyújtására. A robbanás az óvóhelyen tartózkodó minden em­bert megölt. ------i­jedt el. A füst fehúzódn a föl­s­re és sárgás-zöldes színt öltött., Négy lakos mérgezés következté­ben meghalt. A falevelek lehul­lottak, a kalászos vetések kárt szenvedtek, a réztárgyak meg­( is A H t 1952. január 9-én világos idő­ben, körülbelül délután 4 óra­kor, öt fok körüli hőmérséklet mellett, két repülőgép bombázta a Vonszantól északra lévő Mák* szeri nevű kicsiny hegyifalut A­ bombázás után megállapították, hogy 83 ember mérgezést szen­vedett. Ezeket a tényeket több tanú — köztük orvosok — állapította meg; a bizottság által tanulmá­nyozott ezen tényeket Kanvon tartomány egészségügyi hivatala vezetőjének adatai, valamint a vonszani központi kórház orvo­sainak jelentései is alátámaszt­ják. A felsorolt tények megcáfolhat­­atlanul bizonyítják, hogy a Ko­­reában működő amerikai csapa­tok különféle vegyifegyvereket használnak és hogy e vegyifegy­vereket számos esetben alkal­mazták a polgári lakosság ellen. A vegyifegyvereknek sok áldo­zata volt. 1950. november közepén újabb tömeggyilkosságra került sor. Ezúttal körülbelül 500 embert — köztük nőket és gyermekeket —­ öltek meg. A tények a követke­zők: Harrison expedíciót küldött a Szincshon közelében lévő he­gyekbe, ahol szerinte partizánok rejtőztek. Az expedíció sikertelen maradt. Ekkor az expedíció pa­rancsnoka — amerikai tiszt —­ parancsot adott, hogy a környező falvak minden lakóját fogják el. A Szincshonba visszafelé vezető úton, Mincshonri faluban, a pa­rancsnokló amerikai tiszt utasí­­tást adott az emberek legyilkolá-­­sára. Amerikai katonák gépfegy­­verrel gyilkolták meg őket. Mielőtt az amerikai csapatok 1950. december 7-én kivonultak ebből a körzetből, Harrison be­szédet intézett az amerikai egyez­ségekhez és a parancsnoksága­ alatt álló Li Szín Aron-féle se­­gédcsapatok tisztjeihez. Hír szerint kijelentette, hogy a visszavonulás ideiglenes* és­­stratégiai okok* miatt történik. Hozzátette, hogy a még szaba­don lévő lakosokat fel kell szó­lítani, Vonuljanak dél felé az amerikai csapatokkal. »Aki itt marad, azzal nyílt ellenségként bánunk és atombombát dobunk le rá* — mondotta. Parancsot adott, hogy a »vörösök* minden családtagját irtsák ki. »A ko­reai néphadsereg katonáit és az állami alkalmazottak minden családtagját vörösnek kell te­kinteni* — parancsolta. Parancsát teljesítették. Ugyanazon a napom körülbelül 900 férfit és nőt gyilkoltak meg Szincshon város Vonzsanri ke­rületének két raktárában. Az egyik épületben több mint 200 gyermek tartózkodott. Az ame­rikai katonák benzinnel leöntöt­­ték és meggyújtották őket. Az ablakokon öt kézigránátokat dobtak az­­ épületbe. Az egyik koreai nő két gyermekét kilökte az ablakon. Az egyik gyermeket agyonlőtték, a másiknak azon­ban sikerült elmenekülnie. Any­juk halálra égett. Harrison és tisztjei itt is jelen voltak. 14 bizottság tagjai látták a tömegsírt, amelybe az október 18-i gyilkosság áldozatait bete­mették. Látták az óvóhelyet is amelyben az október 20-i gyil­kosságot elkövették és a raktá­rakat, amelyek egyikét később bombázás pusztította el. A rak­tár falain láthatók a tűzvész nyomai. Tömeg­gyilkos­ságokat követtek el Szincshon más városrészei­ben is. (A jelentés második részét lapunk következő számában kö­zöljük.) Baktériu­mháború Tömeges megsemmisítés, gyilkosságok és egyéb bűncselekmények Beke András bevonulásának, szerelmének, hőstettének története Fn^preclSk' Szirtes Ádám­, Molnár Tibor Szentirosai Éva, Pécsi Sin- Főszereplők. *^1.ias Bessenyei Ferenc. Ladányi Ferenc a Magyar Népköztársas­ág érdemes művésze. Kossuth-dijas Dózsi prol. Vörös Csillag prol Május 1. prol Táncsics (Csepel prol) / * -

Next