Magyar Nemzet, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-01 / 101. szám

41 A kétarcú Berlin A csend hirtelen, minden átmenet nélkül állt be. Heteken keresztül 22.000 v ágyú állandó dörgése, 6000 repülőgép szünet nélküli berregése és a bombák éles reccsenése töltötte be a levegőt, tompán morajlott az ég és a föld, felszakadt az utcák burkolata, a csatornák szennye elöntötte a tereket és parkokat. Most egyszerre csönd lett, nehéz, szinte bántó csend. Fojtogató füst és porfelhő lebegett a romok felett, eltakarva az április végi napot. . Berlin, 1945. április 30. A Brandenburgi Kapu gránátszilánktól barázdált oszlopaitól nem messze a Reichstag kiégett kupolájára akkor tűzte fel egy szovjetkatona a sarló-kalapácsos vörös lobogót. A lépcsőkön SS-holttestek hevertek, a szanaszéjjel szórt német rohamsisakok és géppisztolyok között néhány szovjet katona álldogált. A berlini csata névtelen hősei, poros, lőporfüstös arcukon az elvégzett feladat utáni mosoly derengett. Ezek az egyszerű, dolgos emberek még 1941-ben azon a csillagoktól szikrázó júniusi éjszakán, amikor először sötétedett el .Moszkva és Leningrád, Kiev és Minszk, akkor tették le a szerszámot, hogy szembeszálljanak a barna fasizmus vasba és acélba öltözött hordáival. Tudták, a népek sorsa, az emberiség egyetemes kultúrája, szorgos nemzedékek alkotta szellemi és fizikai értékek megmentése, a jog és az igazság győzelme attól kezdve ez ő helytállásukon múlik. És mást ideértek. Hosszú, nagyon hosszú út áll mögöttük, de végre céljukhoz értek: a fasiszta fenevadat saját barlangjában fojtottak meg. Szemükben és arcukonaz eljövendő kór nagy ígérete, s a béke mosolyog, a megmentett emberiségnek békét hoztak a messzi nagy városok, a végietlen szteppén megbúvó kis falvak,az égbenyúló hegyóriások, a zúgó tajga békéjét, a szovjet nép békéjét. A porbahullott fasiszta birodalom Köröskörül rom ési rom. E szörnyű pusztítást azonban nem az ostrom okozta, mert a Szovjet Hadsereg kíméletesen bánti a város , művészeti , értékeivel, hanem a február 3-i borzalmas fingol-amerikai, légitámadás, amikor minden katonai érdek és értelem nélkül a nehéz bombavetők válogatás nélkül dobták Berlinre a tonnás rombolóbombák és a foszforos gyújtóbombák ezreit. A város közel száz hídja közül alig maradt épenegy-kettő. Kelet felé, az Unter ■den Linden 60 méter széles sugarútjén kilőtt tankok, lóteresnek, megrokkant ágyúk hevernek, porba omlott a császári palota, ahonnan egykor I. Vilmos irányította Sedan és Königgrätz csatatereire a német imperializmus katonáit, leomlott a híres Keughaus, kiégett fekete falakkal Inéz Nagy Frigyes szobra felé III. Frigyes porosz király palotája. Még keletebbre, a széles útvégén, a Spree folyó kis szigetén súlyos sérülésekkel, de áll, a múzeum, elpusztultak ugyan Kaulbach monumentális falfestményei. Megrongálódott a székesegyház és földdelvált egyénjeivé a régi királyi palota, amelynek építését még a XV. század közepén kezdték meg. A város legszebb hídja, a Schloss Brücke bénán hullt a Spree piszkosszürke habjaiba s nem messze tőle kiégve mered az ég felé avárosháza 74 méter magas tornya. A Reichstag környékén, aLanghans tervezte BrandenburgiKapu két oldalán romokban hever a brit és francia nagykövetség épülete, kissé odébb az egykori elegáns diplomatanegyed főutcáján, a Wilhelmstrassen csak egy halom por jelzi az egykori birodalmi kancellária, a külügyminisztérium, az igazságügy- és közoktatásügyi minisztérium épületeit. A Leipziger-Strasse sarkára a hadügyminisztérium és kissé odább a zöld park közepén ,a porosz törvényhozás palotája, mellette pedig a Herren-Haus, az Urak Háza, ahol egykor a porosz junkerek és a ruhrvidéki bankfejedelmek szőttén bűnös összeesküvésüket a német nép ellen. Túl egy kicsit ezen a Schiller-téren megrongálódott a Schauspielhaus a Schinkel műépítész egyik legzseniálisabb görögszíű alkotása. Még egy kicsit odébb feketénik a Birodalmi Bank épületkolosszusa, amely az úgynevezett D-bankokkal együtt legfőbb fellegvára és központja volt a terjeszkedő német gazdasági és pénzügyi imperializmusnak Nyugatra a Reichstagtól szült ke por és hamu jelzi az Alsentéren a német nagyvezérkar egykori palotájának helyét, azt az épületét, ahol az atolde bár két negyed évszázad során a német katonai imperializmus világhódító tervei születtek. Itt működtek az idősb, majd ifjabb Moltke, Schliefen, Ludendorff és a hitleri Wehrmacht háborús bűnös vezérkari főnökei. A vezérkar palotájának romjai talán mindennél beszédesebben mutatják meg, hová vezetnek az imperialisták világuralmi vágyálmai, az észtelen katonai készülődések, az agresszív háborúk, hová jutnak el azok, akik a Szovjetunió gráni tömbjébe vájják ragadozó karmaikat. Két világ határán ilyen sorsra juttatták Berlint a világuralom ámokfutói, amelyet nagy és szép várossá építettek fel a német munkáskezek századok egymásutánján abból a két kis faluból, amelyek 1237-ben csöndesen húzódtak meg a Spree szelíd kanyarjában. A hős szovjet katonák hét évvel ezelőtt szabadították fel Berlint, nem sokkal később azonban a potsdami egyezmény értelmében a város nyugati negyedei amerikai, angol és francia megszállás alá kerültek. Ettől kezdve Berlin felemás arculatot öltött és a város két övezete között egyre élesebb és határozottabb lett az ellentét. A Potsdamer-Platz és a Königgrätzer Strasse jelezte a két világ határvonalát E vonaltól nyugatra ismét a kapitalizmus lett az úr, méghozzá annak legragadozóbb, legkíméletlenebb formája, az amerikai kapitalizmus. A csapatok nyomában megjelentek a hidegen számító üzletemberek. Tempelhof, Schöneberg, Spandau, Charlottenburg, Moabit kerületekben furcsa újjáépítés kezdődött. Egymásután nyíltak meg a kocsmák, bárok, mulatóhelyek, ahol esténként részeg amerikai katonák estek neki a járókelőknek, erőszakoskodtak a nőkkel, cigarettával és pálinkával üzérkedtek, dollár és arany feketepiacot rendeztek be. A hotelek halljaiban, nemzetközi fezörök, leánykereskedők, kábítószercsempészek és a tőkésvilág falánk hiénái kötik a maguk sötét üzleteit a német nép bőrére. Az anhalti pályaudvar mellett felépült a hirhedt Európa-ház, a két világháború között ismert pornográf szórakoztató lehetőségeivel, az Excelsior-hotel, a Bellevue Strassen az Esplanadehotel, amelyek környékét esténként ellepik az ittas megszállók és a feltűnő ruházatú nők. A Kurfürstendamm és a Charlottenburger Chaussee filmszínházaiban bárgyú vadnyugati történeteket, hátborzongató kísértethistóriákat, gengszterhőstetteket mutatnak be. A neonfényes reklámok ilyen címeket vetítenek a felhős égboltra: »A floridai táncosnő«, »King Kong és a fehér asszony«, »A revolver-lady«, »Ember törvényen kívüle, »Aranycsempészés Virginiában” és hasonlók. Az utcákon viszont csapatostól kóborolnak a beesett arcú munkanélküliek, az év elején több mint 300.000 munkanélkülit tartottak nyilván. A városra a megszállók és a Stummrendőrség komor terrorja nehezedik. 1951-ben több mint 2000 békeharcost tartóztattak le. Nyugat-Berlinben százezer lakásra lenne szükség, ehelyett 55.000 építőmunkás áll munka nélkül. Az árak egyre emelkednek, havonta átlag 51 kereskedő és vállalkozó megy tönkre. És még egy jellemző vonása a nyugatberlini életnek. A tegeli, spandaui és grünewaldi erdő az atlanti hadsereg nyugatberlini csapatainak gyakorlóterületévé vált. Nap nap után tankok, nehéz páncélgépkocsik dübörgésétől hangos ez a terület, legutóbb például az amerikai katonák az utcai harcot gyakorolták forradalmi megmozdulások esetére. 1951. május 1-én már 900.000 berlini dolgozó követelte a német egység helyreállítását és a békeszerződés megkötését. Az idei május 1-én a különböző városnegyedekből felvonuló dolgozók ugyanitt üdvözlik majd a német nép vezéreit, Wilhelm Piecket és Otto Grotewohlt. Az Unter den Lindenen is, amit csak lehetett, az utóbbi évek során újjáépítettek. Itt emelkedik egyébként a Szovjet Kultúrai Háza könyvtárral, színházzal és kiállítási teremmel, ahol naponta ezer és ezer berlini dolgozó ismerkedik meg a szovjet nép életével és kultúrájával. Kelet felé az Alexander-platzon emelkedik a Világifjúság Házának hétemeletes épülettömbje. 1951. augusztusában itt volt a főhadiszállása a viláig Berlinbe sereglett békeszerető ifjúságának. A Dircksen Strassától, a régi városfal vonalától keletre, terül el a berliniek kifejezése szerint a „halott városrész”. A városnak ezt a negyedét sújtotta legerősebben a bombázás és a felszabadulás pillanatában itt kilométereken keresztül csak kiégett tűzfalakat, leszakadt emeleteket, romok és romok roppant tömegét lehetett látni egészen a Friedrichs-Hain környékéig. Ma, az úgynevezett ihatott városrész már Berlin legélénkebb negyede. 1952. január 2-án történelmi fordulópont következett be a rombadöntött város életében. E nap délutánján a Wein-Strasse sarkán 45.000 berlini önkéntes építőmunkás vetette magát a romokra a Német Szocialista Egységpárt felhívása nyomán. A párt hívására ezrek és ezrek álltak csatasorba, öregek és fiatalok, nők és férfiak, háborús rokkantak és alig felcseperedett ifjak, hogy újjáépítsék szeretett Berlinjüket. E naptól kezdve minden délután, a napi munka után, újabb tízezrek vonulnak fel az »Építsétek újjá a fővárosit induló hangjai mellett, hogy a halott városrészből az élet és a béke legszebb művét építsék fel. Itt húzódik a pompás Stalin- Alléé, amelynek építésére összpontosítják most erejüket a berliniek, máris egymásután nőnek ki a földből a 8—10 emeletes munkáslakások. A béketábor nagy vezérének nevét viselő sugárút valóban minden német szemében az alkotó békéhez, az élethez vezető utat jelképezi. Eddig Berlin demokratikus övezetében már 8000 új lakást építettek és 140.000-et állítottak helyre. A Sztálin-sugárút vezet ki a Lenin-térre, s ha még tovább haladunk délkelet felé, a Revailer-Strassén találjuk Ernst Thalmann emlékművét, még távolabb pedig a Friedrichsfelde-i temetőben Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg, a német dolgozók e mártírjainak síremlékét. A treptowi parkban alusszák örök álmukat azok a szovjet hősök, akik a berlini csatában életüket áldozták a fasizmus szétzúzásáért és a népek felszabadításáért. Berlin népe két világ határán küzd jövőjéért. A grünewaldi erdő zöld pázsitját könyörtelenül feltépő amerikai harckocsik épúgy szimbólumai a nyugati világnak, amelynek egyetlen válasza korunk nagy kérdéseire a baktérium- és az atombomba, mint ahogy a Sztálin-sugárút építőinek vidám énekében ott zeng az alkotás, az élet, a béke minden harcosának öröme , és reménysége. Pethő Tibor A Sztálin-sugárút az élet és a béke útja A Potsdamer-Platztól és a Brandenburgi Kaputól keletre új világ kezdődik. A demokratikus Berlin kormányzata a Német Szocialista Egységpárt vezetésével és a szovjet hatóságok támogatásával , azóta, hogy a várost kettészakították, hihetetlen eredményeket ért el Berlin újjáépítése terén. A régi műemlékértékű épületeket, ha nem váltak porrá s hamuvá, eredeti szépségükben építették újjá. Így a város szívében a Hóhér Steinweg történelmi nevezetességű házait, Berlin legrégibb épületeit eredeti stílusaikban állítják helyre, előttük lesz majd Begas híres Neptun-kútja. A Spree szigetén, , az egykori Luftgarten helyén, a berliniek régi harci területén, ahol számtalan tüntetés zajlott le, most a Majia Engels-tér terül el, ahol Moszkva ünnepi díszben járja a világ dolgozóinak nagy ünnepét Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió fővárosában az épületek, a terek és főútvonalak ünnepidíszbe öltöztek május tiszteletére. Az épületeken Lenin és Sztálin, a Bolsevik Párt és a szovjet állam vezetőinek arcképei láthatók. Alkonyatkor városszerte felragyog a díszkivilágítás. Különösen ragyogóan válnak ki az éjszakából a város különböző részein emelkedő felhőkarcolók körvonalai. A Gorkij-utcán, a főváros egyik központi útvonalán gyönyörűen feldíszítették, a távíróhivatal épületét. Huszonháromezer színes villanylámpa ábrázolja a Volga Odoni-csatorna építését a művészi díszítésen. A klubokban, kultúrpalotákban és színházakban ünnepi üléseket tartanak május 1, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja tiszteletére. Sok küldöttség érkezett a népi demokratikus országokból, Kínából, Vietnamból, Angliából, az Egyesült Államokból, Olaszországból, Belgiumból és más országokból. Május 1-én a külföldi vendégek a Vörös-téren megtekintik a szovjet fegyveres erők díszszemléjét és a moszkvai dolgozók felvonulását. Magyar delegációk a moszkvai és berlini ünnepségeken Moszkvából jelenti az MTI: Kedden este megérkezett Moszkvába a Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttsége Pécsi Ferenc, a SZOT titkárságának tagja vezetésével. A magyar küldöttséget a Szovjetunió Szakszervezeti Központi Tanácsa képviselői fogadták. Kedden délből megérkezett Moszkvába a Magyar-Szovjet Társaság küldöttsége, amely részt vesz a moszkvai május elseji ünnepségeken. A küldöttség vezetője Kakuk Józsefné, az MSZT országos titkára. A magyar küldöttség fogadására megjelent Nyikolaj Vizsilin, a VOKSZ helyettes elnöke, Konsztantyin Szkrjabin Sztálin-díjas akadémikus, Georgij Orlov Sztálin-díjas, a Szovjetunió Építészeti Akadémiájának levelező tagja, Nyikolaj Dombrovszkij, a Szovjetunió Állami Akadémiai Nagy Színházának főrendezője, Mihail Romm Sztálin-díjas filmrendező, Ligyija Szmirnova Sztálin-díjas filmszínésznő, Sztrucskova és Kondratov, a Szovjetunió Állami Akadémiai Nagy Színházának magántáncosai, Mihail Lukonyin költő, valamint G. Vladikin, a Szovjet Írók Szövetsége külügyi bizottságának elnöke. Az üdvözlésre megjelentek és a magyar küldöttség tagjai közül sokan régi ismerősként üdvözölték egymást. Meleg, baráti kézszorítások után Vizsilin üdvözölte a magyar vendégeket A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttsége, amely részt vesz a berlini május 1-i ünnepségeken, Döbrentei Károly vezetésével kedden este megérkezett a német fővárosba. RÉGISÉGEK, SZŐNYEGEK, BÚTOROK, PORCELÁNOK VÉTELE ÉS ELADÁSA BIZOMÁNYI ÁRUHÁZAKBAN Fiókok Budapest és az ország minden részében II moszkvai rádió ünnepi műsora május 1-én Május elsején 19.00 órakor a moszkvai rádió munkatársa a Vörös térről magyar nyelven helyszíni tudósításban számol be az ünnepi díszszemléről és a dolgozók felvonulásáról. A 17 órai és május 2-án a 17 00, valamint a 19.00 órai adás keretében ünnepi hangversenyt közvetít a moszkvai rádió GYERMEKÉVEIM Magyarul beszélő szovjet film Gorkij gyermekkoráról. CORVIN prof. DÓZSA TÁNCSICS (Csepel) VADVÍZORSZÁG színes magyar természetűim. Irta, rendezte és fényképezte: dr. Homoki Nagy István Zene: Farkas Ferenc Kossuth-díjas, és Vaszy Viktor URANIA 5. hétre prol. VÖRÖS CSILLAG DUNA 5. hétre pro 1. HÁROM SÜRGÖNY Francia filmvígjáték egy postásfiú kalandjáról. PUSKIN MÁJUS 1. HUNYADI (Kispest) .’Cs 0 f 8 r 18 C, 193?. mffS* % Határjárás május fényében FENT A HEGYEN már tisztán ragyog a nap, de lent a völgyben még selymes pára úszik: a fény birkózik a hajnali köddel. Duzzad, feszül minden az erőtől, bomlanak a rügyek, sarjad a vetés, zsong az egész határ, dongnak, zümmögnek a legyek, a rovarok, mámorosan szátldosnak a meleg fényben. Örülnek az életnek. ... És megmozdul lenn is az élet: az emberé, a házak között Reggeli tüzek lobbannak, pattog a gally, a rozsé, s forr a friss tej a tűzhelyeken. Az asszony keze gyorsan jár, asztalt terít, vizet hoz, s a férfi nyugodt mozdulattal szalonnát szel. Vékony szalonnát, nagy darab kenyérrel, így van ez rendjén. Kiskapuk nyílnak és becsukódnak, gyermekekigyekeznek az utcán az iskolába, az óvodába. Anyák viszik csecsemőjüket a bölcsödébe, napközibe, amelyeknek rendje a mezei munka rendjéhez igazodik. Az első hajnali fénytől az esti szürkületig, amíg tart a dologidő, nincs is gondja itt gyermekére a dolgozó anyának. FÉRFIAK, ASSZONYOK sorjáznak már az utcákon, vállukon kapa, legények és lányok énekelnek és oly vidáman ragyog, villódzik a szemük, mint csak májusi hajnalon lehet a munka kezdetén. A keskeny, kanyargós mezei ösvényeken elindul a menet ki a határba. Két traktor is begyújt, nagy robajjal tovagördül, zajuktól visszhangzik a határ. A gépek orrán piros zászlót lenget a szél. Két traktoros lány mellén piros-fehér-zöld pántlika. Kiss András a növénytermelő brigád vezetője körülnéz a földeken. — A vetést mindenütt befejeztük — mondja elégedetten. — A tavaly ilyenkor még hátra voltunk, de az idén télen sok minden történt. Rendeztük sorainkat, megerősödtünk új tagokkal és a tanács segítségével előre elkészítettük, kidolgoztuk munkatervünket. Azóta nincs is lemaradás. A növénytermelési brigád 150 százalékot teljesített, a konyhakertészeti brigád 130-at május 1-re. A HARMINCTAGÚ BRIGÁD serényen munkához fog. Roppannak a kapák, ásók mélyednek a földbe a kemény kezek nyomásától A gyomirtás, a növényápolás most a legfontosabb munka. — A tavaly ezzel is baj volt — mondja Tóth István a tszcs elnöke —, mert nem volt meg a kellő fegyelem. A legnagyobb dolog időben, amikor szükség volt minden munkáskézre, sokan hiányoztak. Most már nem félünk ettől sem. A gondosan elkészített terv, a munka pontos beütemezése, a tartalékbrigád megszervezése, a munkaterületek egyéni felelősségre való kijelölése mentesít minden meglepetéstől. — A munkafegyelem nálunk— emeli fel hangját — ma már élő valóság. Aki lustaságból, hanyagságból a közösségnek árt, azt a közösség kizárja magából. NEM IS HIÁNYZIK a munkából most senki sem. Csak Botár, Péter nincs itt. Bement a városba, új vörös zászlót venni. Nem egyet, hanem kettőt. Az egyiket az ünnepi felvonuláson a legjobb brigád legjobb dolgozója viszi. A másikat a májusi hajnalon kitűzik az körhalom tetejére, a határ, a szántóföldek legmagasabb pontjára. Hadd lobogtassa, lengesse ott a tavaszi szél. Hirdesse a világ dolgozóinak egységét, békeakaratát, a falvak népének testvéri üdvözletét, az üzemek, a bányák, a műhelyek dolgozóinak. A földeken mindenütt, ameddig a szem ellát, szorgosan folyik a munka, a kapálás, a növényápolás. Kapa kapa nyomában csendül, messziről is hajlongnak az eleven árnyak, ritkul a gyom, a dudva és egyre erőteljesebb a zöldelő vetés. — Én azt hiszem, a zászlót mégiscsak Bordás Jóska viszi —mondja Kovács Erzsébet és arca kigyúl, látszik, hogy az is ezt szeretné. A többiek nevetnek s tovább dolgoznak. — Ne álmodozz Erzsiké, majd kiderül a végén — mondja Köblös Lajos, s úgy csattog előtte a kapu, mintha gépre járna. AZ ÉJSZAKA kinyitottak az orgonabokrok. Kelyheik lila lánggal égnek s fűszeres illattal árasztják el a mezőt, a rétek levegőjét. Délután Kiss András bácsi két nyírfáját nézegeti. Híres két fa ez a környéken. Ilyenkor április utolsó napján csak itt-ott festikbomlik egy-két rügy, de holnapra, május 1-re, mintegy varázsütésre, kibomlik a két fa, teljes pompájával zölddel minden egyes ága. Májusfa virít az udvaron , a falvakban minden kapuban üde, májuság zöldet a legszebb tavaszi nap tiszteletére. (t. I.)i r '1 far:......1........... A Gregoriánus Egyetem egyházkulturális intézetének volt vezetője felvételét kérte az Olasz Kommunista Pártba Rómából jelenti az MTI. Az Unita közli, hogy Alighiero Tondi, a pápai Gregoriánus Egyetem felső egyházkulturális intézetének volt helyettes igazgatója kilépett a jezsuita rendből és felvételét kérte az Olasz Kommunista Pártba. Tondi kijelentette, azért kíván belépni a kommunista pártba, mert itt találta meg az egyedüli tudományosan alátámasztott igazságot. A Vatikán és a mögötte álló csoportok mesterkedéseiről Tondi elmondotta, hogy azok az evangélium nevében a korfilinizmus rémképének falrafestésével igyekeznek terrort kifejteni. Tondi ezután arról beszélt, hogy a Vatikán részéről sok tiltakozás hangzott el egyes csehszlovákiai, magyarországi és más országbeli egyházi személyek elítélése ellen. »Behatóan tanulmányoztam ezeket az ügyeket — mondotta — és azoknak hátterét, amellyel különben a Vatikán is teljes mértékben tisztában van. Meggyőződtem arról, hogy ezeket a személyeket kizárólag azért ítélték el, mert fegyveres összeesküvéseket szőttek törvényes kormányok ellen, hogy megdöntsék a nép hatalmát. Személyes tapasztalat alapján állíthatom, hogy a vatikáni körök nem Krisztus keresztjében hisznek, hanem az amerikai fegyverekben. Most, hogy széttörtem szellemi börtönöm rácsait, őszinte boldogság tölt el, mert az igazság tiszta fénye világítja be életemet* — fejezte be nyilatkozatát Alighiero Tondi. A Jouvenel-perben hozott ítélett a provokátorok kudarca Párizs, április 30. A párizsi bíróság kedden ítéletet hirdetett az -„Árulók internacionáléja"-perben. Mint ismeretes, a népi demokráciákból megszökött három áruló — a román Dianu, a lengyel Kowalewski és a bolgár Gemeto Dimitrov — rágalmazás címén* panaszt emelt a párizsi bíróságon Jouvenel, azÁrulók internacionáléja* című könyv írója, André Wurmser, az előszó írója, valamint az Editeurs Reunis nevű könyvkiadó vállalat ellen. A szóbanforgó könyv mint kémeket, idegen államok ügynökeit leplezte le a három »felpereste. A bíróság az ítélet indokolásában a három »felperes« ügyét külön-külön vizsgálta meg. Dianuval kapcsolatban azt állította: Nem bizonyították be, hogy a külföld ügynöke, bár igazolást nyert, hogy 1948-ban megfosztották román állampol- gárságától. Kowalewski-t illetően — akit szintén megfosztottak állampolgárságától, mert idegen hadsereg szolgálatába állt — a bíróság úgy tekinti, nem volt elegendőbizonyíték arra, hogy eltüllött ataxág penató®*. _ Gemeto Dimitrov-ra vonatkozólag a bíróság elismeri, hogy olyan politikai tevékenységet fejtett ki, amely miatt hazájában életfogytiglani börtönre ítélték. Ez azonban »még nem jelenti azt, hogy idegen állam ügynöke«. A bíróság megállapítja: A ^felperesekkel* kapcsolatban nem lehet ^hazaárulásról* beszélni, mert elveszítették állampolgárságukat, tehát nincs hazájuk. "Az állampolgárságtól való megfosztás és a külföldi tevékenység — hangsúlyozza a bíróság — mindenesetre arra a feltevésre késztethette az alpereseket, hogy a felperesek külföldi személyiségek jóváhagyásával fejtettek ki politikai tevékenységet. A bíróság szerint azonban az alperesek a könyvben szútmentek a szabad bírálat határain. Ezen indokok alapján a bíróság a könyv szerzőjét és kiadóját 12.000 frank pénzbírságra ítélte. A felperesek elvenként egy-egymillió frank kártérítést követeltek becsületük megsértése miatt, a bíróság azonban mindössze egy-egy frank kártérítést tudt meg.