Magyar Nemzet, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-01 / 127. szám
[Vasárnap, 1952. június 3.] A világpolitika májusban írta: Parragi György Sokszor hangoztatják, hogy a politika az előrelátás tudománya, vagy művészete. Ahhoz azonban, hogy politikai kérdésekben biztosan tájékozódjunk, világosan előrelássunk, szükséges az is, hogy visszapillantást vessünk a múltba, ne elszigetelten, hanem szoros és logikus összefüggéseiben rekapituláljuk egy bizonyos időszak alatt leEz időszerint a német kérdés és ezzel összefüggésben a május 26-án aláírt bonni keretszerződés áll a nemzetközi érdeklődés homlokterében. Bonnban létrejött a második világháború utáni korszak új, gyalázatos müncheni paktuma. Tizenhat évvel ezelőtt München ellen csak a szovjet kormány tiltakozott, amely becsülettel vállalta a Münchenben felbomlásra ítélt Csehszlovákiával kötött egyezményeit. A bonni keretszerződés ellen azonban felemeli tiltakozó szavát elsősorban maga a német nép túlnyomó többsége is. A német nép többsége felismerte, hogy május 26-a Adenauerék és imperialista gazdáik legnagyobb árulásának napja a német néppel és az európai népekkel szemben. Ennek az árulásnak következményeit éles fénnyel és riasztó hanggal mutatta meg a május 11-i esseni sortűz, amely az Adenauer-féle háborús kalandorpolitika első halálos áldozatát szedte a békeszerető nyugatinémetországi ifjúság soraiból. Philipp Müller vértanúhalálához hasonló sorsot szánnak az amerikai imperialisták nemcsak a nyugatnémetországi ifjúságnak, hanem minden nyugateurópai ifjú számára. Cinikus nyíltsággal vallotta be ezt Green szenátor, aki az amerikai szenátus külpolitikai bizottságában Truman s kölcsönös biztonsági programmjával kapcsolatban ezeket mondotta: „Mi nem vagyunk kegyes szamaritánusok, akik nagylelkűen odaadjuk pénzünket, hogy erkölcsi elismerést szerezzünk magunknak. Pénzünkért követelnünk kell, hogy a nyugat európai országok ifjúsági készüljön fel a háborúra és nymódon minimálisra csökkentzajlott politikai eseményeket. Erre a feladatra vállalkozunk most, amikor ezután minden hónap legkiemelkedőbb nemzetközi eseményeit foglaljuk össze retrospektív képben. Ugyanakkor kimutatni kívánjuk, miként fejlődött a világpolitika egy hónap alatt a béketábor egyenes útján és a háborús uszítók sötét labirintusában. Kessük az amerikai veszteségeket egy eljövendő háborúban.C íme, a bonni keretszerződés megkötésének egyik amerikai indító okai A német, a francia, a brit ifjúság életének árán kell megvédeni az amerikai, a nyugatnémet, a francia, a brit monopolkapitalisták profitjait. Ezért kell újjáéleszteni a német militarizmust. Ezért kell teljes fordulatszámmal dolgoznia a rajna- és ruhrvidéki iparmágnások, bányabárók üzemeinek. Nem érdekli sem a német kapitalistákat, sem nyugati érdektársaikat, hogy az I. G. Farben üzemeiben ismét ciklongázt gyártanak, baktériumháborút készítenek elő. Nem érdekli őket az, hogy ismét reaktiválják a különféle számozású V-tüzérségek tömeggyilkosait. Nem érdekli őket, hogy az amerikaiak által szabadonbocsátott Krupp von Bohlen ismét halált gyárt üzemeiben, ezúttal az amerikai imperialisták megbízásából. És mégsem olyan egyszerű a bonni keretszerződés megkötése, mint ahogy azt Adenauerék és a nyugati külügyminiszterek elképzelték. A május 26-i paktum sok olyan nyugatnémet lakosnak nyitotta rá a szemét a közvetlen veszedelemre, akik eddig másképpen látták, vagy közömbösen nézték az amerikaiak nyugatnémetországi háborús készülődéseit. Amikor halljuk, olvassuk a felhívás visszhangjaképpen a német tömegek, elsősorban a munkásság tiltakozásait, amelyek sztrájkokban, tiltakozó felvonulásokban nyilatkoznak meg, úgy érezzük, hogy a napóleoni elnyomás ellen fellángolt német nemzeti ellenállás korszaka támadt fel újra, amelyet akkor is a legjobb német hazafiak kezdeményeztek alanti Paktum agresszív frontját, hanem ellenkezőleg, e front bomlásának egyik legfontosabb fertőző gócpontja lett. Német-A nyugtalanságnak e hullámai valóságos szökőárrá változtak át, elsősorban Franciaországban. Az amerikai imperialisták itt már nemcsak Ridgway, a pestis-tábornoknak személyében jelentkeztek Franciaországban, mint a hadtörténelem legbarbárabb hadviselésének rendezői, hanem ennek a hadviselésnek brutális módszereivel is. A francia Országos Béketanács, a Kommunista Párt Szajna megyei szervezete éppen ezért tiltakozó akcióra hívta fel a békeszerető francia hazafiakat. Amikor a jelek azt bizonyították, hogy a második világháború utáni legnagyobb és legegységesebb francia nemzeti tüntetéssel kell számolni, amerikai parancsra a francia kormánynak ama tagjai, akik a háború alatt szemérmetlenül együttműködtek a német megszállókkal, előbb koholt ürüggyel elhurcolták André Stilt, majd elrendelték a francia ellenállási mozgalom kimagasló harcosának, Jacques Duclos-nak, a Francia Kommunista Párt titkárának letartóztatását. Éppúgy megbilincselve vitték őket a börtönbe, mint ahogy annak idején a nácik tették a francia ellenállás kommunista és nem kommunista hőseivel. Az amerikaiak erőszakosakországon belül és kívül lerántotta a leplet az új német militarizmus, fasizmus újjáélesztésének igazi céljai felél. ciója azonban olyan ellenhatást váltott ki a francia dolgozók millióiból, amelynek méreteire nem voltak elkészülve. Az egész világ haladó emberisége egységes frontba tömörülve követeli ennek az új Dreyfuss-esetnek, Jacques Duclos és André Stil letartóztatásának likvidálását. új francia ellenállási mozgalom született meg az amerikaiak brutális beavatkozási és megszállási politikájának eredményeképpen. Az új resistancenak, amely az amerikai megszállás ellen irányul, már most megvannak a dicsőséges vértanúi és legyőzhetetlen hősei éppen úgy, mint ahogyan Franciaország német megszállása idején. Ezúttal azonban a francia nép érzi, hogy új nemzeti ellenállása már nemcsak a maquis-ok titkos rengetegeiben, a föld alatt bontakozik ki, hanem az egész haladó emberiség támogatja úgy a német népnek, mint a francia népnek ellenállási mozgalmát. Úgy, ahogy a német koncentrációs táborokban találkoztak és ismerték meg egymást a francia és a német demokraták, éppúgy találkoznak most a béke közös arcvolnalán a békének, az anti-imperiatizmusnak francia és német hívei. A német kérdés A nyugtalanság szökőárja Franciaországban A szovjet kormány jegyzéke A szovjet kormány május 24-i újabb jegyzéke az egész német nép számára, megmutatta azt az utat, amely elvezet az elveszített szuverenitás visszaszerzéséhez, az egységes Németország megteremtéséhez, amely jegyzéknek javaslatai egyedül képesek elhárítani a harmadik világháború veszélyét, a német nép és egész Európa feje felől. Ez a jegyzék — akárcsak az első jegyzékben foglalt szovjet javaslat — összegezi mindazokat a feltételeket, amelyeknek alapján egyáltalán elképzelhető Németország egyesítése és a német nép egészének békés, demokratikus jövője. A szovjet jegyzék megfelelő megvilágításba helyezi azokat a nyugati próbálkozásokat, amelyek mellébeszéléssel és végeláthatatlan jegyzékváltással igyekeznek elhaladni a német kérdés megoldásának sürgős szükségessége mellett. A nyugatiak jegyzékének köntörfalazó, mindenféle elodázást jelentő javaslataival szemben a szovjet jegyzék világosan és félreérthetetlenül magyarázza meg: semmi szükség sincs ENSZ-bizottságra, a tárgyalások előtt még soha véget nem érő előmegbeszélésekre. Azt javasolja a szovjet kormány, hogy üljenek össze a négy hatalom képviselői, ahogy azt már a potsdami szerződésben előre elhatározták és az érdekelt négy fél közvetlen és azonnali tárgyalásai nyomán kössék meg a német békeszerződést. Sem Nyugat-Németország békeszerető népe, sem a Német Demokratikus Köztársaság lakossága és kormánya nem nézheti természetesen ölhetett kezekkel a keretszerződés által teremtett új helyzetet. Sorozatos és meg nem szűnő sztrájkokkal tüntet a keretszerződés ellen a nyugatnémet lakosság. A Demokratikus Német Köztársaság kormánya konkrét cselekedetekkel válaszolt Adenauerék aljas háborús provokációjára. Köztudomású, hogy Adenauerék már korábban a nyugatnémetországi övezethatár mentén tíz kilométer széles záróövezetet létesítettek. Ebben az övezetben a Lehr-féle rendőrbrigantik és az amerikai Military Police terroristái az élet és a halál urai. A bonni keretszerződés aláírása után a Német Demokratikus Köztársaság kormánya kénytelen volt a szükséges védelmi intézkedéseket megtenni és ezért a határainak védelme érdekében öt kilométeres záró övezetet létesített a Német Demokratikus Köztársaság határterületén. Ulbricht miniszterelnökhelyettes még a keretszerződés előtt a berlini Humboldegyetemen mondott beszédében kijelentette: »A keretszerződés aláírása esetén elkerülhetetlenné válnék a Német Demokratikus Köztársaság fegyveres védelmének megszervezése.* A keretszerződés aláírása azonban nemcsak az egész német népet rázta fel, de nyugtalanítja Németország nyugati szomszédait és az angol közvéleményt is A francia, a belga, a holland, az angol burzsoá sajtó kénytelen visszatükrözni azt a nyugtalanságot, és azokat az aggodalmakat, amelyeket az új müncheni paktum okozott Nyugaton. Sokan ismét ott érzik tortukon azt a vértől csöpögő kést, amelyet Hitler bandája tett a torkukra. A kanonoknak hirtelen eszükbe jutott a német V-ek, tengeralattjárók, bombavetők által felidézett halálos veszedelem. A franciák túlnyomó többsége hirtelen Oradourra, más náci tömeggyilkosságok színhelyeire, a koncentrációs táborokra gondolt, ahol százezerszámra pusztultak el a franciák. A bonni keretszerződésről elmondhatjuk, hogy a legkevésbbé sem erősítette meg az At- Szerszámtervezőket keres, lehetőleg több éves gyakorlattal. Orion Rádiógyár, Budapest, X., Jászberényi u. 29. I Baslar - Az amerikaiak óriási erkölcsi veresége Távol-Keleten A Távol-Keleten az amerikai imperialistákat még a történelemben nem ismert szégyenletes erkölcsi vereség érte a kodzseszigeti haláltaborban lezajlott események következtében. Ezt a csúfos vereségüket az amerikaiak nem tudták szépíteni azáltal, hogy a fogolytábor parancsnokait tábornoki rangjuktól megfosztották. Tehetetlen dühükben még erőszakosabb eszközökhöz nyúltak, mint amilyenek megszüntetését vállalta Dodd és Colson, a két lefokozott táborparancsnok. A középkori történelemből az amerikaiak már nemcsak a pestis és kolera járványainak terjesztését hívták vissza, hanem a legszörnyűbb istenítéletekre emlékeztető felnégyeléseket is. Négy hadifoglyot nyilvánosan négyeltetett fel az új amerikai hóhérparancsnok, Boatner tábornok. Ezt a kivégzési parancsát természetesen nemcsak a napi események krónikásai jegyzik fel, hanem a világtörténelem legkegyetlenebb eseményeinek kommentátorai, az emberiség lelkiismeretének megdöbbent hangjai is. A koreai fegyverszüneti tárgyalásokat az amerikaiak minden rendelkezésükre álló eszközzel szabotálják. Miért? Erre a kérdésre egy angliai szócsövön Osborne Churchill-párti képviselő száján keresztül adják meg a választ. A Timesban közölt levelében az említett képviselő többek között ezeket írja: »Ha megszűnnek az ellenségeskedések Koreában, ez a legteljesebb zűrzavart jelentené a nyugati világ gazdasági élete számára és így rendkívül sürgető megvizsgálni mindazokat a problémákat,, amelyek együtt járnának a koreai béke megkötésével... A fegyverkezések alábbhagyása összeomlással fenyegethetné a világpiacokat, mint ahogy az 1938-ban történt... Pusztán az a tény, hogy a fegyverkezési programmok befejeződnének, olyan árzuhanást idézhetne elő, hogy abból könnyen származhatna tömeges munkanélküliség mind Angliában, mind Amerikában.* Lehet-e elképzelni ennéla megállapításnál alávalóbb képmutatást, farizeizmust? A nagykapitalista Osborne képviselő úgy tesz, minthogyha a várható munkanélküliség tragédiáján keseregnék. Átlátszóan azonban nem az angol, az amerikai munkanélküliek sorsa aggasztja, hanem az angol és az amerikai kapitalistáké, akik elveszítenék a koreai háborún szerzett nyereségüket. A Fechteler-ügy Bármennyire is a profitszerzés ördöge hozta létre a nyugati monopolkapitalisták közötti érdekszövetséget, mégsem lehet eltitkolniuk, hogy érdekeik sok fontos kérdésben ellentétben vannak egymással. És ezt különösen a Fechteler-jelentés bizonyította be. Az 1952. január 18-án írott jelentés — mint mondottuk — már egy macchiavellista ízű és a világtörténelemben még nem látott óriási méretű árulásnak, aBel’engamo di Sinigaglia-nak modern megismétlődése. Az amerikaiak bizalmatlanok a saját szövetségeseikkel szemben és nem is ok nélkül. Hiszen alaposan leforrázták már a kezüket Csangkajsek Kínájában, Dél-Koreában stb. Titónak is azért nem szállítanak egyelőre nehéz fegyvereket, mert attól tartanak, hogy megismétlődik velük a csangkajseki kaland. Ezért balkáni és középkeleti csatlósaiknak inkább fegyverkezésekre fordítandó dollárokat küldenek, mint nehéz fegyvereket. Az elmúlt hónapban még jobban kiéleződött minden mesterkélt sajtó- és rádióbeli letompítás ellenére a brit és amerikai versengés a Földközi-tenger térségében. A Földközi-tengert Mussolini nagynépű sovinizmusa elnevezte »Mare Nostro«-nak, a mi tengerünknek, anélkül, hogy a Gibraltár, Málta, Ciprus és Szueza birtokában lett volna. A háború után Churchillék abban reménykedtek, hogy a Földközi-tenger ismét az angol imperializmus beltengere lesz, mint ahogy volt százötven éven keresztül. Csakhogy az ifjabb, de erőszakosabb és erősebb amerikai imperializmus keresztül húzta Churchilléknek ezt a számítását. Ma a Földközi-tengert az amerikaiak kihívó nyíltsággal »our sea«-nak, a mi tengerünknek nevezik, vagyis egy amerikai beltengernek, amilyen például a Mexikóiöböl. Igaz, hogy az angolok birtokában van még Gibraltár, Málta, Cyprus és egyelőre még Szuez is, de az amerikaiak rendelkeznek ma már Franco Spanyolországának. De Gasperi Olaszországénak, a látszatra francia, de valójában amerikai uralom alatt álló Tunisz, Marokkó légi és tengeri támaszpontjaival és mindenekelőtt az amerikaiaknak van a legerősebb flottájuk, igaz, hogy többezer kilométer távolságban az anyaországtól, a Földközi-tenger mentén. Semmi sem bizonyítja tehát inkább az amerikai imperializmus világuralmi törekvéseit, mint az említett Fechteler-jelentés és az ezeket alátámasztó tények. A Földközi-tenger nem mossa az Egyesült Államok partjait A Földközi-tenger, nem lesz »az ő tengerük«, Nyugat- Európa az ő gyarmatuk. Az igazi Franciaország harca írta: SŐTÉR ISTVÁN COLCAN VAGYUNK EBBEN AZ ORSZÁGBAN. írók — és még többen, szerte Budapesten és vidéken, művészek, tudósok, értelmiségiek, akiknek fejlődésünk egy bizonyos szakaszában sokat — igen sokat jelentett a tisztaságnak és a világosságnak, az értelemnek és a szenvedélynek az a sajátos összeszövődése, amit francia kultúrának nevezünk. Ha elmúlt esztendeinkre visszagondolunk, úgy érezhetjük, nem mindenkép hasztalanul vethettük. Szemünket Párizsra, a harmincas években! Mégis, a felszabadulás után volt egy időszak, amikor tanácstalanul, megzavarodottan kellett szemlélnünk mindazt, ami Franciaországban történt. Mintha ez a nép nem tudta volna kiheverni azt az erkölcsi nyomást, mellyel a német fasizmus megszállása nehezedett rá. Az a harcos, forradalmi szerep, melyet a francia gondolát, a francia irodalom betöltött a világban, halványodni látszott. Csökkent, elborult a fény, mellyel fiatalságunk első esztendeit e nép legnagyobbjainak művei és tettei bevilágították. Hogy mennyire tévedtünk ebben, hogy mennyire helytelenül ítéltük meg a francia nép életének új, döntő szakaszát — azt a legutóbbi esztendők mutatták meg számunkra. Amióta a francia nép oly önzetlenül, s történelme legjobb hagyományaihoz méltón, és híven harcol az emberiség nagy ügyéért, — azóta nem látjuk őt és vezetőit, egykori szabadságharcainak és forradalmainak magasába. Jeanne d‘Arc-tól, a Kommün hőseiig, Franciaország legjobbjai voltak részesei mindig is e harcnak. I1/ta ISMÉT AZ IGAZI FRANCIAORSZÁG harcát csodálhatjuk. Í Yl meg, — harcot, tulajdon legnagyobb ellenségei — a Cavaignac-ok, a Mac Mahon-ok, a Thiers-k utódai, és ezek gazdái ellen! Az a Franciaország, melynek szíve Ivryben és Saint- Denis-ben, Marseille és más nagy, iparvárosok munkásnegyedeiben ver, ma már egyedül és kizárólagos joggal tekintheti magát, egy nagy és ragyogó múlt, egy világtörténelmi örökség egyedüli„ méltó letéteményesének. A hírek, melyek e nép békeharcáról hozzánk érkeznek, megdobogtatják a mi szívünket is, akik valamikor megfordulhattunk már a Ridgway elleni tüntetés színterein. Mi büszkék vagyunk rá, hogy a diáknegyed, a Quartier Latin is kivette belőlük a részét, amiként Villon korától Aragon-éigt Fluard-éig is annyiszor kivette már, a zsarnokok, az elnyomók elleni fölkelésekből. Jacques Duclos és André Stil letartóztatását az a kéz hajtotta végre, mely valamikor a német megszállókéhoz simult, szolgaian és cinkosul. Ilyen kezek szorítását a francia nép legjobbjai évszázadokon át érezhették a szívük körül — hasonló kezek fordították rá a Bastille zárkájának kulcsát Voltaire-re, börtönözték be Diderot-t, törték fel Victor Hugó lakásának ajtaját, pusztították el Jaurés-t. Ezek a gyilkos és áruló kezek ma is készek lennének elvégezni azt a munkát, amit 1848. júniusában, vagy 1851. májusában végeztek ne JACQUES DUCLOS MÖGÖTT NEM CSUPÁN FRANCIAORSZÁG ÁLL, hanem az emberiség igazabbik, erősebbik része. És ott állunk mögötte és társai mögött mi is, akik előtt, az ő harcuk mutatja meg most ismét oly nagynak a francia népet, aminőnek legjobbjai és avilág testvéri népei kívánták mirulig. A magyar írók tiltakozása: testvéri tiltakozás! Követelésünk, hogy Jacques Duclos-t,André Stilt, Henri Martint és e nép legjobb, legönzetlenebb, legméltóbb fiait bocsássa szabadon az a kormány, mely eddig csak a német tábornokok egykori besúgóit, üzletfeleit és kerítőnőit helyezte szabadlábra. Ez a követelésünk, épp olyan szenvedélyes és feltétlen, mint francia munkások, parasztok — és a francia írók, tudósok, művészek, értelmiségiek követelése! Egy hatalmas tömegmozgalom, az egész világra kiterjedő tömegmozgalom részesei vagyunk mi most itt! Párizs utcáin, a terek sarkain, kőfalakba, kerítésekbe illesztve, és szerte az országban, utak mentén, néhol sziklákon, szakadékok fölött, temetők falánál, tengerparti ligetekben kicsinyt fehér márványtáblák hirdetik azok emlékét, akik a fasizmus elleni harcban, fegyverrel kezükben, vagy kivégző osztagok puskacsövei előtt hullottak el. A mi tiltakozásunk ezeknek a hősöknek vérére is hivatkozik! Mert ez a vér is azoknak az árulóknak fejére szállt akiktől most megvetőn és felháborodottan, igazságunk és győzelmünk tudatában követeljük Jacques Duclos, André Stil és valamennyi békeharcos, hazaszerető francia társuk szabadonbocsátását. (ELHANGZOTT A MAGYAR ÍRÓK TILTAKOZÓ GYŰLÉSÉN? 3 A Magyar Tudományos Akadémia tagjai mély felháborodással tiltakoztak Jacques Duclos letartóztatása ellen A Magyar Tudományos Akadémia szombaton délelőtt tartotta meg 112. rendes évi közgyűlését. Rusznyik István Konssuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte a megjelenteket és javasolta: a magyar tudósok félreérthetetlenül hozzák a francia kormány tudomására, hogy egyemberként tiltakoznak az emberi jogok és a szabadság eszméjének meggyalázása ellen, majd határozati javaslatot olvasott fel, amely többek között ezeket tartalmazza: »A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése, a magyar tudományos élet legfelsőbb fóruma, mély felháborodással tiltakozik a francia kormány terrorisztikus intézkedései ellen, melyek során most letartóztatták Jacques Duclos, Franciaország legnagyobb pártjának titkárát. Jacques Duclos letartóztatása nélkülöz minden jogi alapot és a jogszerű államrend fogalmának kicsúfolása. Élénken él emlékezetünkben, hogy Hitler is azzal kezdte véres diktatúrájának kiépítését, hogy a jog és szabadság, a demokrácia elveinek semmibevételével letartóztatta a haladó gondolat vezetőit. Azonban biztosak vagyunk benne, hogy ezúttal az amerikai imperialisták és francia csatlósaik nem fognak győzedelmeskedni a francia nép felett és ezért a világ minden becsületes, demokratikus érzésű emberével együtt felszólítják Franciaország kormányát, haladéktalanul bocsássa szabadon a béke és szabadság harcosát, Jacques Duckst és vele együtt az ugyancsak jogtalanul letartóztatott André Stilt, a kiváló írót. A magyar tudósok tisztelettel és rokonszenvvel kísérik „figyelemmel ■ a francia nép bariár szabadságáért és függetlenségéért és biztosak abbar,, hogy az egyszerű embereik százmillióinak "békeakarata győzedelmeskedni fog a harmadig világháborút előkészítő imperialisták bűnös szándékai felett.« A határozati javaslathoz elsőnek Szabolcsi Bence Kossuthdíjas, az Akadémia levelező tagja szólt hozzá. — Lehetetlen, hogy a francia nép, amelyet oly hagyományos testvéri közelségben érzünk magunkhoz, a francia nép, mely-*nek öntudatát bizonyítja hősies békeharca, ki ne vívja új, igazi szabadságát, a maga eljövendő emberibb világát, a független Franciaországot — mondotta. Ezután Hevesi Gyula, az Akadémia levelezőtagja mutatott rá, hogy Jacques Duclosnak, a francia dolgozó nép és a béke megvédéséért folyó világküzdelem törhetetlen előharcosának letartóztatása arcátlan kihívást jelent a világ minden békeszerető népe és az egész haladó emberiség ellen. Beszédét így folytatta: — A magyar tudósok a legerélyesebb tiltakozás kifejezésével csatlakoznak a Jacques Duclos azonnali szabadonbocsátását követelő világmozgalomhoz. Biztosíthatjuk a francia népet arról is, hogy a tudományos alkotó- és építőmunka még fokozottabb kifejlesztésével mindent megteszünk, hogy a béka hatalmas tábora tovább erősödjék. A Magyar Tudományos Akadémia 112. közgyűlése egyhangúan elfogadta a határozati javaslatot, majd Rusznyák István elnök bejelentette, hogy a határozat szövegét táviratban köztik a Francia Köztársaság budapesti követségével t