Magyar Nemzet, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-01 / 179. szám

/ ? f \ t ■ ‘ . (i )/'T / /V csty v )Zao­ar Nemzet == A német egység kérdése írta­­ Parragi György A napokban a­ második világ­háború utáni külpolitika egyik legfontosabb dokument-gyűjte­­ménye jelent meg ezzel a címmel: »,A Német Demokra­tikus Köztársaság harca Né­metország egyesítéséért.« Ami­kor­­ezt a könyvet átolvastuk, újabb bizonyítékát kaptuk a világtörténelem eseményeinek rohanó gyorsaságáról. Ismét összeomlott az a megrögzött előítélet, hogy a nemzetek éle­tében néhány esztendő, sőt né­hány évtized nem számít. Mi, magyarok közvetlen tapaszta­latból ismerjük ennek a hazug­ságnak megtévesztő voltát. Elég, ha arra hivatkozunk, hogy ötéves tervünk ipari-me­zőgazdasági vonalon száz évek mulasztásait hozza be. A Német Demokratikus Köz­társaságnak ez a legújabb do­­kument-gyűjteménye azt bizo­nyítja, hogy ma már a nemze­tek életében sokat számítanak­­a röpke évek. A történelmet ma már olyan hatalmas erők moz­gatják, a­m­elyek elsodornak minden előítéletet, hamis elmé­letet. A Német Demokratikus Köz­társaság megalakulása a jelen­kori európai történelem egyik legnagyobb eseménye. Meg­alakulása óta mélyebben véste be tevékenységének nyomait a német nép történelmébe, mint ameleti az igazi német hazafiak évtizedes tevékenysége. A Német Demokrati­kus Köz­társaság képviselői ugyanis a legerélyesebben, a leghatáso­sabban, a legmeggyőzőbben a német nép központi gondola­tát, a német egység helyreállí­tásának kérdését képviselik. Az elvnkarzolt századok során, sok­féle­­módon, sokféle eszközzel nyúltak hozzá a német egység­­ problémájának megoldásához. Ez kérdés mindenkor álta­lános európai kérdés is volt. Az eszközök kiválogatása ugyanis nemcsak a német népet érintet­te­­; közelről hanem az európai népeket is. Bismarck »vérre és­­vassal« akarta megteremteni a német egységet, amit sikerült is elérni. Politikájában azon­ban igéndig ügyelt az európai hatalmak előtényezőire. A né­met egység megvalósítását mindig a reauchemare des coa- Vitionse, a németellen­es koalí­ció lidércnyomása lehetőségé­nek figyelembevételével tartot­ta szeme előtt. Ezért is helye­zett poltikája mindig rend­kívüli súlyt a nagy keleti ha­talommal, Oroszországgal ápolt barátságára. Ezért is csapta el öntelt könnyelműséggel Bismarckot az új német imperializmus szél­kakasa, II. Vilmos császár, aki­nek politikája a német nép számára az első világháború katasztrófájában ért véget. Ez a véres lecke nem taní­totta meg a hitleri fasiszta de­magógiával szövetkezett német kapitalizmust arról, hogy a né­met nép egysége csak az európai népekkel teremtett békés együtt­működés által biztosítható. Hit­ler és bandája újra megfújta a Lengyelország-Oroszország ellen támadó német lovagren­dek harci kürtjét­ és ennek in­dulóját »Gan Osten wollen wir marschen«. (Kelet felé akarunk menetelni.) Ennek az őrült német impe­rializmusnak már nem­ a né­met egység megteremtése volt a fő célja, a német államhatá­rokon­ belül, hanem az Európa feletti uralom, majd a­ világ­uralom megszerzése. Ebből a hóbortból, vakmerő­ségből a Szovjetunió honvédel­mi háborújának győzelme gyó­gyította ki a német imperializ­mus­t, úgy, m­­int annak idején Alekszandr Nyevszki győzeni a német lovagrendeket. A német egység kérdése ma talán élénkebb formában jelent­kezik, mint bármikor a törté­nelem során. Még élesebben pél­dául, mint az 1648. évi west­fáliai békeszerződés után, ami­kor Richelieu bíboros irreális politikai végrendelete értelmé- I ben Németországot több mint I 300 fejedelemségre bontották I szét a harmincéves háború be- I fejezése után A Szovjetunió külpolitikájának I előrelátása, a lenini-sztálini ta- I nítások bölcsesége ny­­atkozik I meg a német kérdés békés ren- I dezésének tervében. Ez a pali- I tika — nem úgy, mint Richelieu-é I — kezdettől fogva különválasz- I totta az élő német népet és a I német népnek több mint ezer- I éves tölgyfáján élősködő impe-­ rialista, militarista parazitákat. I A német egység kérdése egy I bizonyos történelmi korszakban­­ — valljuk meg őszintén — I nyugtalanságot okozott Német- I ország szomszédainak köreiben. I Túlságosan beleette magát a I richeheui jelszó, amely így I hangzott: »Empécher le bloc I germanique«, vagyis: meg kell I akadályozni a német egység I létrejöttét. Ez volt a fő törek- I vése Napoleo­n nagyravágyó he- 8­­gemonikus politikájának, szün- I jelen hadjáratainak, III. Napo- I leon kalandorpolitikájának és I ezt a gondolatot tették maga- I kévá az amerikai imperialisták I is. Nekik nem egy békés, egy- I­séges Németországra van szűk- I­ségük, hanem egy kettészakított I Németországra, amelynek nyu- I gáti felében ők az urak. Ezek I támasztják­­fel a Dr.ang nach I Ostent képviselő német lovag- I rendek harcias szellemét, Hitler I világuralmi törekvéseit, a német I militarizmus fékezhetetlen hó- I­dító vágyát. Sajnos — és ez a sajnos I egész Európa politikáját jelen- I tette —, a múltban ezek a tö- I rekvések Németországban csak­ csekély ellenállásba ütköztek. I Az All-Deutsch-mozgalom, a I pángerm­anizmu­s, a II. Vilmos- I féle kalandor imperializmus I szabadon garázdálkodhatott, I mert­ nem volt a német népben I olyan ellenálló erő, amely ezek­ I kel a végzetes és imperialista I háborúkra vezető törekvésekkel I szembeszállt volna.­­ Még a német szociáldemokrá­­­cia is, Liebknecht, Rosa Luxem-­­burg, Kara Zetk­in és más ke­l­tésszám­ú kivétellel, lelkesen­ szavazta meg az első imperia­l­­ista világháború hadikiadásait.S Hitler világuralmi törekvései­­ ugyancsak nem találtak vissza-­ utasítást sem a német jobb-­ oldali szociáldemokráciában,­­ sem pedig a katolikus klerikális* reakciót képviselő Centrum­ Pártban. Közben azonban nagyot for-­­dult a világ kereke. Ma már a­ német imperializmus reváns-­ vágyával, a német militarizmus­­ világuralmi törekvéseivel a né­­­met nép szervezett ereje áll­ szemben, elsősorban a Németi Demokratikus Köztársaságban.­­ Ezért is jelentett fordulatot —s Sztálin szavai szerint — a Né­­­met Demokratikus Köztársasági megalakulása Európa történeté-­ ben. a Sem az első világháborúban,] sem a második világháborúban] már nem a német egység meg-­ teremtéséről volt szó, úgy, mint] a napóleoni háborúk idején,­­ vagy később, a Zollverein har­­­caina­k idején, hanem világ-­ uralom megszerzéséről. Ennek érdekében a második­ világháború után a német nagy­kapitalizmus a legszorosabb érdekszövetségre lépett az ame­rikai monopolkapitalizmussal. A közös prédaszerzés vágya hozta létre ezt az érdekszövet­séget. A húszas években több mint 10 milliárd dollár kölcsönt bocsátottak az amerikai mono­polkapitalisták a német acél-, szénbárók, a német nagyipar, a­ bankok rendelkezésére. Ebben ■ a perspektívában írhatta meg . Hitler Mein Kampf-jában nyíl­­­­­an, hogy a német fasizmusnak , legfőbb célja annak a politi­kának új megvalósítása, ame­lyet a német lovagrendek Kelet felé irányuló terjeszkedése je­lölt ke, vagyis megszerzése az ukrajnai gabonatengereknek, a kaukázusi olajnak. A Drang nach Ostennak ebbe­n (Folytatása a 2. oldalon) Kína népe ünnepli a népi felszabadító hadsereg megalakulásának 25. évfordulóját Ridgway a francia nép megmozdulásaitól farkra Nyugat-Németországba helyezi át főhadiszállását . Amerikai repülőgépek újból sorozatosan megsértették Kína légiterét zados elnyomás­ától és ma ez a hadsereg áll éberen őrt a kí­nai nép szabadságán, boldog­ságán és békéjén. Mao Ce Tung, a kínai nép nagy vezére és győzelmes fegy­veres erőinek építője 1936-ban »A kínai forradalmi háború stratégiai problémák című­­könyvében­ rámutatott: »Mi azért tanulmányozzuk a forra­dalmi háború törvényeit, mert ki akarunk küszöbölni minden­féle háborút.­ 1938-ban Mao Ce Tung kifejtette, hogy a népi fegyveres erők a tartós békéért harcolnak. A kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának első napjától kezdve , szüntelenül a népet védelmezi. Huszonöt éves története a népet pusztító belső és külső ellenség ellen vívott hősi győzedelmes harcok soro­zata.. A kínai nép saját ta­pasztalataiból tudja, hogy mit jelent az agresszió. Leghőbb vágya ezért a béke és a sza­badság Az amerikai­ imperializmus ■ világuralomra törő, őrült igyekezetében — agressziós há­borús politikát folytat. A 475 milliós kínai nép síkraszállt az­gresszióval szemben, síkra­­szál­lt szabadságáért. A koreai néphadsereggel vállvetve har­coló kínai népi önkéntesek — népi felszabadító hadsereg dicső példáit követve — védel­mezik hazájukat a fegyveres agresszióval szemben és meg­mutatták a világnak hogy az arcátlan amerikai agresszorfr­kát meg lehet verni. A kínai népi felszabad!** hadsereg a marxizmus-leniniz­­mus elméletével és Mao Ce Tung tanításaival felvértezett, legyőzhetetlen hadsereg, amely gyorsan emeli elméleti színvo­nalát, elsajátítja a legkorsze­rűbb katonai tudományokat és mesterévé válik a modern fegy­verek használatának. Ezt a had­sereget egy békéért dolgozó ha­talmas nép támogatja és veszi körül forró szerelmével. A Szovjetunió vezette béke­tábor minden újabb győzelme egyszersmind a kínai nép bé­kére irányuló erőfeszítéseit is előmozdítja. Megsemmisülés vár az amerikai agresszorokra, ha nem tanulnak Kínában és Koreában elszenvedett veresé­geikből. A kínai nép — amely tudja, hogy forradalmának vívmányait legyőzhetetlen hadserege védel­mezi — nyugodtan és határo­zottan összpontosítja minden erejét az előtte álló nagy fel­adatra: a békés építésre.. . A­­hálónál a nyomás politikájának csődje Az új Kína jelenti: Az ame­rikai repülőgépek továbbra is behatolnak • Északkelet-Kína lé­giterébe. Július 19-től 24-ig Kína légiterét 124 amerikai repülő­gép sértette meg. Az amerikai agresszorok, akik húzzák-halasztják a koreai fegyverszüneti tárgyalásokat — írja a továbbiakban a hírügy­nökség jelentése — továbbra­ is barbárul bombázzák a falu­­folyó menti­ vízierőműveket és Phenjant. Július 11-én az amerikai légi­erő behatolt Antung város légi­­terébe. Az amerikai légierő géppuskázása következtében 52 kínai lakos meghalt vagy megsebesült. Július 12-től 13-ig Északkelet-Kína légihatárát 93 csoportban 489 repülőgép sér­tette meg. Az amerikai tábornokok azt remélik, hogy ezek a durva, agresszív lépések, amelyeket ök­okatonai nyomásnak, ne­veznek, megfélemlíthetik a ko­reai és kínai népet és lehető-­­séget adnak az amerikaiaknak arra, hogy megkapják azt, amit­ nem tudtak elérni­­a­ panmind­­zsoni értekezleten. Amint itteni megfigyelők rámutattak, a ko­reai háború és a fegyverszüneti tárgyalások bebizonyították, hogy a koreai és a kínai né­pet sohasem lehet leigázni. A' MacArthur-féli, »döntő tám­a-­­dás« és Ridgway baktériumhá­­borúja vereséget szenvedett­. Clark helyzete semmivel­­sem jobb, mint elődjeié. »A katonai nyomás«, amint ezt az ameri­kai­­tábornokok értik, nem más, mint borzalmas bűn, amely a legtervszerűtlenebb bombázi­sokban, Kína elleni légitámadá­sokban és kínai állampolgárok meggyilkolásában jut kifejezés­re. Ezek a bűnök csak fokoz­hatják a koreai és kínai nép gyűlöletét az amerikai agresz­­szorok iránt. Az amerikai ag­resszorok bűnhődni fognak ezekért a gaztettekért. A külpolitikai helyzet Az utolsó huszonnégy órában az egyiptomi és az iráni hely­zet tisztázása körül nem történt lényeges esemény. Sem az egyiptomi-angol, sem az iráni-angol kapcsolatokban nem követ­kezett be változás. Eden angol külügyminiszter — Stevenson angol nagykövet útján — üzenetet küldött Ali Moher egyiptomi­ miniszterelnök­nek, de a Reuter-iroda úgy értesül, hogy ez az üzenet nem tar­talmazott semmiféle konkrét javaslatot az egyiptomi-angol vita megoldására vonatkozó tárgyalások újbóli megindulására. A londoni külügyminisztérium szóvivője szerint. Eden üzenete nem tért ki a szudáni kérdés megoldására sem. A londoni rádió kommentátora az egyiptomi és iráni eseményekkel foglalkozva, megállapítja, hogy »az egyiptomi helyzet még nem tisztázott és az sem derült ki egész világo­san, hogy miért mondatták le Farukot... Kuszának látszik az iráni helyzet is. Mit tehetnek mindezekkel kapcsolatosan a Közép-Keleten­­ érdekelt­ nyugati hatalmak? Erre a kérdésre csak úgy lehet felelni, hogy semmit.. Acheson amerikai külügyminiszter szerdáni washingtoni sajtóértekezletén bejelentette, hogy pénteken Honoluluba indul, a Csendesóceáni Tanács hétfőre kitűzött megnyitó ülésére. Közöltte, hogy támogatja egy széleskörű csendesóceáni »bizton­­sági rendszer« létrehozásának eszméjét, de tudatában van­­az ebben rejlő nehézségeknek.. Acheson nyilatkozott az iráni­­fejle­ményekről is. Elmondta, hogy — véleménye szerint —­­az iráni fejlemények nem nyújtanak sok biztató kilátást az ol­ajvita rendezésére. Nagy-Britannia és Irán még mindig ott tartanak, ahol azelőtt, mivel Maszadik visszavonta a tárgyalások újra­kez­désére vonatkozó legutóbbi ajánlatát.. Az angol alsóháznak a­­kormány gazdasági politikájáról szóló vitájában Churchill miniszterelnök is felszólalt. Nagy fel-­s tűnést keltett az a közlése, hogy »Nagy-Britannia fegyver­kezési programmjá­t lazítani fogják, mert különben tönkreteszi az­" or­­­­szág gazdaságát". A miniszterelnök bejelentette, hogy Nagy- Britannia ebben az évben­­legalább százmillió font-sterlinggel kevesebbet költ majd fegyverkezésre, mint azt a munkáspárti kormány annak idején előirányozta. A munkáspárti ellenzék egyébként határozati javaslatot terjesztett be, amely elítéli a megfelelő gazdasági politika folytatására képtelen­­kormány­ ter­veit. A konzervatív kormánynak 25 főnyi szavazattöbbséggel­­sikerült elérnie a bizalmatlansági javaslat­ elutasítását. Az angol alsóház most megkezdi a bonni egyezmények ratifikálásának vitáját. A munkáspárt — az angol tömegek nyomására — hosz­­szas belső viták után úgy döntött, hogy a kormány ratifikálási javaslata ellen szavaz. A Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen küzdő német munk­ás bizottság egy ruhrvidéki városban ülést tartott és egy­felől üdvözölte a Német Szocialista Egységpárt III. pártértekez­­l­­etének határozatát a szocializmus felépítéséről a Német Demo­­o­­krat­ikus Köztársaságban, másfelől kötelezettséget vállalt, hogy­­ a nyugatnémetországi dolgozók további sztrájkakciók szervezés­i tevéi is támogatják a német nép szabadságharcát. Ugyanakkor­­ a nyugatnémet sajtó hírül adja, hogy Ridgway­­közölte: augusz- t tus 1-től, az atlanti tömb haderőinek főparancsnoki tisztsége­i mellett, az Európában és Észak-Afrikában lévő amerikai csapa- I­tok főparancsnokságát is átveszi. Ridgway helyettesévé nevezte­­ ki Handy tábornokot és megbízta azzal, hogy Maj­na-Frankfurt- I bán új főhadiszállást rendezzen be számára. A­­pestis-tábornok­, I a Franciaországban vele szemben megnyilvánuló megvetés és­­ ellenszen­v miatt, végleg Nyugat-Németországba akarja át­­­­helyezni főhadiszállását. J. V. Sztálin üdvözlő távirata Mao Ce Tunghoz Az Új Kína hírügynökség je­lenti: J. V. Sztálin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Kínai Népi Felszabadító Had­sereg megalakulásának 25. év­fordulója alkalmából a követ­­­­­kező üdvözlő táviratot intézte Mao Ce Tunghoz, a Kínai Nép­­köztársaság központi népi kor­mányának elnökéhez: »Fogadja, Elnök elvtárs, szívből jövő üdvözleteimet a Kínai Népköztársaság hős népi felszabadító hadserege megala­­kulásának 25. évfordulója al­kalmából. A béke és a bizton­ság javára a kínai népi felsza­badító hadsereg további erő­södését kívánom.. Az évforduló alkalmából Vi­­sinszkij külügyminiszter meleg­hangú táviratban üdvözölte Csu En Laj külügyminisztert, Va­­sziljevszkij marsall pedig Csu Te főparancsnokot. A kínai nép nagy ünnepe Sanghajból jelenti a TASZSZ. A kínai nép hatalmas öröm­mel és lelkesedéssel ünnepli népi felszabadító hadserege megalakulásának 25.évfordulóját. Kelet-Kína városaiban és falvai­ban — éppúgy, mint az egész országban — gyűléseken és­ ösz­­szejöveteleken találkoznak a­­dolgozók a népi felszabadító hadsereg képviselőivel. A lapok és folyóiratok ismertetik a népi felszabadító hadsereg dicső tör­ténetét. A jubileum alkalmából postabélyegeket bocsátottak re és országszerte kiállítások nyíl­tak. Sanghajban ünnepi ülést tar­tottak a népi felszabadító had­sereg megalakulásának 25. év­fordulója tiszteletére. Az ülésen a katonai egységek, a dem­o­kratikus pártok és társadalmi szervezetek képviselői, élenjáró munkások és a­­keletkínai lakos­ság különböző csoportjainak képviselői vettek részt. Az ün­­nepi ülésen a kínai népi felsza­badító hadsereg történetéről, diadalairól és feladatairól Csen Ji tábornok, a keletkínai ka­tonai körzet parancsnoka tartott beszámolót. „Megsemmisülés vár »* amerikai narrátorokr«, ha nem tanulnak Kínában és Koreában elszenvedett vereségeikből* Pekingből j­elenti az Új Kí­na. A »People's China» című folyóirat -A nép hadserege — a béke hadserege*sr című vezér - I cikkében a többi között ezeket í­­rja: ^Augusztus 1-én ünnepli a kínai nép hadseregének, a népi felszabadító hadseregnek 25. évfordulóját. A kínai nép erre a hadseregre támaszkodva vív­ta ki felszabadulását az évszá­ Az amerikaiak kíméletlenül bombázzák Korea békés területeit Phenjanból jelenti a TASZSZ, hogy az amerikai légierők to­vábbra is embertelenül bom­bázzák Korea békés városait és falvaik Július 29-én amerik­ai repülőgépek barbár támadást intéztek Hamhin vidéke ellen, amelynek következtében sok polgári személy veszhette éle­tét s számosan megsebesültek. Július 16-án 48 amerikai re­pülőgép a Dél-Hamgen tarto­mányiban lévő Kovonia körzete ellen intézett támadást. Több mint kétszáz bombát dobtak b­­e, számos parasztház rombadőlt, sok polgári lakos elpusztult.­­ Ti­zennyolcadikán az ameri­kaiak öt órán keresztül bo­m­bázták és lőtték Csonphen kör­zetének falvait s mintegy 230 parasztiházat semmisítettek meg. Az amerikai légi-kalózok ál­landóan bombázzák és géppus­­kázzá­k a földjeiken dolgozó parasztokat, s a tengeren lévő hal­ászokat is. A Koreai Köz­ponti Távirati Iroda rámutat arra, hogy Dél-Hamgen tar­to­­mány lakossága mélységesen­ felháborodik az amerikai ag-j­­resszorok embertelen tá­m­adá-­­sain. A népi hatóságok min-­­danüt­t segítik a bombakárosul­takat. Harrison előre kidolgozott tervekkel juttatta zsákutcába a teljes küldöttségek zárt üléseit Az új Kína különtudósítója mely a zárt ülések meghitísítá­­sára vezetett. E tervnek főbb­ pontjai: 1. Az amerikai őrizet­ben lévő hadifoglyok több mint felének — elsősorban a kínai népi önkéntesek fogságbaesett harcosainak­­ visszatartása. 2. Egyoldalú rendelkezés a koreai és kínai hadfoglyokkal, hogy Csangkajsek és Li Szín Maki kezére játsszák őket. 3. Provo­kálok a tárgyaló sátron kívül,­­nagyszabású terrortámadások Phenjan polgári lakossága, va­lamint a falu-menti békés cél-­­pontok ellen, kínai városok bombázása és géppuskázása. fenyegető haditengerészeti gya­­­korlatok a kínai partok mentén, 4. jKihívó provokációk a jegy-s írja Keszonból: Harrison, az amerikai küldöttség vezetője nyomban a zárt ülések meg­szüntetése után kiprovokálta a plenáris ülések egyhetes meg­szakítását. Eljárása szerves ré­sze azoknak a terveknek, me­lyekkel Washington igyekszik meghiúsítani a keszoni fegyver­szüneti tárgyalásokat. A zárt ülések befejezése után nem kö­zölték azok részleteit a sajtóval, mert az amerikai küldöttség ve­zetője attól félt, hogy leleple­ződnek aljas mesterkedései. Amikor Hamson a teljes kül­döttségek első zárt ülésén meg­jelent, irattáskájában már ott volt az a­­kidolgozott terv.

Next