Magyar Nemzet, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)
1952-08-16 / 192. szám
Szentes kapcsolatban a tömegekkel írta: Dr. PESTA LÁSZLÓ a Budapesti Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese Amikor Alkotmányunk leszögezte annak a történelmi fordulatnak legfőbb értelmét, amely sokat szenvedett népünket a szónak legmélyebb s legtágabb értelmében szabaddá tette és megnyitotta előtte a fejlődés széles, addig soha még csak nem is álmodott távlatait, amikor egész új államéletünk alapját abban jelölte meg, hogy népi demokratikus országunkban minden hatalom a dolgozó népé — nyomban gondoskodott arról is, hogy államigazgatásunk minden területén messzemenően érvényesüljön ez az alapelv. Gondoskodott arról hogy népünk valóban gyakorolja is hatalmát, hogy közvetlenül vegyen részt sorsának intézésében, hogy a legkisebbnek látszó helyiérdekű kérdésektől a nagy országos problémákig minden vonalon érvényesüljön népünk akarata. Alkotmányunk egész szelleme és valamennyi intézkedése elmélyült és sokoldalú gondoskodás arról, hogy népi demokráciánk valóban az legyen, amit a neve mond: a' nép legszélesebb tömegeinek demokratikusegyüttműködése a haza üdvére, felvirágoztatására és békéjének védelmére. Ezért mondhatjuk jogos büszkeséggel, hogy azok az elvek, amelyeken népi demokratikus államéletünk felépül s amelyeknek mi az élet minden területén igyekszünk érvényt szerezni, a legszélesebb körű demokrácia elvei. Ezeknek az elveknek gyakorlati érvényesülését, behatolását az államigazgatás minden területére, nap-nap után alkalmam van a tanácsok munkája közben közvetlenül megfigyelni. Látom, hogy dolgozó népünk milyen bölcseséggel, a felmerülő problémák milyen világos és józan megítélésével vesz részt a közügyek intézésében. Számos esetben a tömegekből kiinduló kezdeményezésekkel oldottunk meg olyan fogas kérdéseket, amelyek előtt az igazgatási szervek tanácstalanul álltak. A tanácsok munkája közben szerzett tapasztalatok meggyőztek arról, hogy fejlődésünk legfőbb biztosítéka, ha minden téren, minél nagyobb teret biztosítunk népünk egészséges kezdeményezéseinek, józan ítéletének és őszinte, mély hazafias érzéseinek. Ha ma komoly fejlődésről beszélhetünk a tanácsok munkájával kapcsolatban — ez azért van, mert kétéves működésük folyamán a tanácsok egyre nagyobb és nagyobb tömegeket mozgattak meg és vontak be a közügyek intézésébe. A tanácsrendszer egész szerkezete olyan, hogy csak akkor működésképes, ha a tömegekkel való állandó és közvetlen kapcsolatot széles alapon biztosítani tudja. A tanácsrendszer mellett egyetlen kérdés sem sikkadhat el a bürokrácia útvesztőjében, mert az érdekeltek közvetlen ellenőrzési lehetőségei olyan sokoldalúak, hogy az akta-síbolás, vagy azilletékességi akadályverseny, e régi, közkedvelt bürokrata sport gyakorlására — ha a múltból örökölt rossz szokások nem is pusztultak ki még végkép és mindenütt —, ma már alig van lehetőség. A régi magyar közigazgatás e »halódó hagyományai — valóban haladnak. A régi világ párnázott ajtók mögött folyó ,»bizalmias« ügyintézési módszerei helyett a tanácsi igazgatás a legszélesebb körű nyilvános és a dolgozók közvetlen részvételére alapított ügyintézési gyakorlatot valósított meg. Két évvel ezelőtt, a tanácsrendszer bevezetésekor, még egyébként jószándékú régi hivatalnokoktól, akiknek szaktudását nem nélkülözhettük és nem is akartuk nélkülözni — sokat hallottam emlegetni bizonyos »szakszerűségi aggályokat— a tanácsrendszer alapvetően és gyakorlatiasan demokratikus eljárási módszereivel szemben. Mi, akik, hogy úgy mondjam: kívülről, az egyszerű ember,az ügyfél* szemével néztük az előttünk álló, valóban nem csekély feladatot, más véleményen voltunk Az volt a véleményünk, hogy csak az az igazgatási rendszer lehet jó és eredményes, csak úgy szabadulunk meg egy korhadt és velejéig romlott közigazgatási rendszer bürokratikus örökségétől, ha meg tudjuk nyitni népünk kezdeményező erejének bő forrásait és minél többet s minél mélyebben merítünk belőle. Ami egyébként a szakszerűséget, a szakértelmet illeti, soha olyan lehetőségek nem nyíltak az igazi szakértelem hatékony érvényesülése számára, mint a tanácsrendszerben. Az értelmiség munkájának szakismereteinek kezdeményező ereje számos kitűző eredményre vezetett már eddig is a tanácsok munkájában. Orvosok, mérnökök, tanárok, tudósok művészek vannak tanácstagjaink között, akik a maguk érdeklődési köréből, szakterületéről, egész sereg jó gondolatot vetettek fel és segítettek megoldáshoz. Ez a fajta szakszerűség többet használ a köznek, ha olyan szabadon és sokoldalúan érvényesülhet, mint a tanácsrendszerben — annál az öncélú bürokrata szakszerűségnél, amelyre olyan rátartiak voltak a régi közigazgatás hivatalnokai, akiknek szakértelme kimerült abban, hogy népellenes, haladásellenes paragrafusokhoz törjék az eleven életet. Ma már a tanács minden dolgozója meggyőződött arról hogy a jó értelemben vett szakszerűség, amely a nép érdekeit szolgálja, csak nyert azáltal, hogy a tömegek közvetlen részvételére, népünk kezdeményező erejére és mély igazságérzetére támaszkodhat. A tanácsok mellett működő állandó bizottságok és aktívák széleskörű hálózatának kiépülése jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az ügyek intézésében valóban magunk mögött tudjuk dolgozóink bizalmát, ösztönzését és kritikáját. Az állandó bizottságok kezdeményezése nyomán számos olyan feladat merült fel és nyert megoldást, amely szorosan öszszefügg fővárosunk fejlődésével, szépülésével, Budapest dolgozó népének szebb s jobb életével. De számos esetben komoly hibáikat is feltárták az állandó bizottságok és ezzel elősegítették olyan akadályok elhárítását, amelyek az ötéves tervben magunk elé tűzött nagy feladatok megoldását hátráltatták volna. A munkaerőgazdálkodási állandó bizottság például felderítette, hogy egyes üzemekben az ipari tanulókatnem olyan munkakörben foglalkoztatják, amely szakismereteik gyarapodását és szakmai fejlődésüket szolgálja. A tanács e téren erélyes kézzel rendet teremtett. Egészséges kezdeményezések, sikeres, gyors és bürokráciamentes alkalmazása jelentősen növelte az állandó bizottságok aktivitását és mind több és több dolgozót kapcsatt be a tevékeny közreműködésbe az aktívák révén. A kereskedelmi állandó bizottságnak voltak például sikeres kezdeményezései a »Mit kíván a fogyasztói-ankétok. Ezek nyomán számos ipari üzemünk felvette tervébe sok olyan cikk gyártását, amelyekben hiány mutatkozott. Az állandó bizottságokon és az aktívákon keresztül — amelyekből ma már több tízezer működik a fővárosban —, a tanács szervei eleven és sokoldalú kapcsolatot tartanak fenn a dolgozókkal, a szó leggyakorlatibb értelmében közvetlen érintkezésben vannak a dolgozók mindennapos problémáival. Ez a kapcsolat persze nem volt nyomban a tanácsok megalakulásakor ilyen eleven, időbe telt, míg kiépült, míg valóban elért a tömegeikhez. De éppen abban látjuk a fejlődést, hogy míg kezdetben Budapest dolgozó népének csak kis töredéke vett részt a tanácsok munkájában, ma már, a rendelkezésünkre álló adatok szerint, Budapest egy millió 600 ezer lakosának jóval több mint 20 százaléka közvetlen vagy közvetett módon részt vesz munkánkban. A tömegekkel való állandó és eleven kapcsolat egyik jelentős tényezője ugyanis a tanácstagok beszámolója, amit évente kétszer tartanak és nem a hivatali helyiségekben, hanem abban a tömbben, amelynek ügyes-bajos dolgaival munkája során a tanácstag leginkább összeforrt, amelynek lakóit személy szerint ismeri. Azt tapasztaltuk, hogy míg ezeknek a beszámolóknak látogatottsága másfél évvel ezelőtt meglehetősen gyors volt és a megjelentek részvétele elég passzív, ahogy fejlődött a tanács munkája, ahogy saját ügyes-bajos dolgaik, vagy a közvetlen környék problémáinak feltárásán és megoldásán keresztül dolgozóink tapasztalták, hogy szembenézünk feladatainkkal és minden esetben megkeressük a megoldást, nem bújunk el a kritika elől sem, ha hibák vagy mulasztások történnek, úgy nőtt a tanácsi beszámolók részvevőinek száma és nőtt aktivitásuk, kezdeményező és bíráló kedvük is. Az idén májusban megtartott tanács-beszámolókon már komoly tömegek vettek részt, rengeteg egészséges gondolatot vetettek fel és nem volt hiány bíráló hangokban, sőt egyes helyeken alapos fejmosásban sem. A dolgozók megértették, hogy mit jelent a közügyekben való részvétel. Aki nem tagja az állandó bizottságnak, vagy nem vesz részt az aktívák munkájában, az e - beszámolók alkalmával mondhatja el véleményét, vagy vethet fel ötleteket, javaslatokat. A dolgozók meggyőződtek arról, hogy a tanácsi beszámolókon felvetett javaslatoknak nem az a sorsuk, mint a múltban volt szokás, amikor választási ,kortest látogatások és „kézszorításaik” alkalmával a jelölt mindenkinek felírta ügyes-bajos dolgát vagy javaslatát a noteszébe s aztán az ott is maradt, eltemetve a notesz sárguló lapjain. A tanácsi beszámolókon elhangzott javaslatokat alaposan mérlegelik és figyelebe veszik a tanács költségvetésének összeállításánál, a nagyobb horderejű javaslatok az ötéves tervbe is belekerülnek. Számos jelentőslétesítményt ilyen javaslatok alapján hívtunk életre. De a tanács-beszámolókon elhangzott javaslatok nyomán Budapesten egész sor játszótér épült, villamosmegállók áthelyezésére került sor, új autóbuszjáratokat állítottunk be, új Közért-fiókok és másféle boltok nyíltak ott, ahol a szükséglet megkívánta. Mindezek alapján a dolgozók érdeklődése, figyelme, aktivitása jelentősen megnőtt a tanácsok irányában. A tanácstagok és a végrehajtó bizottság tagjai állandóan tartanak fogadóórákat s ezeknek a fogadóóráknak látogatottságán is le lehet mérni azt a megnövekedett bizalmat, amivel dolgozóink a tanácsok munkája iránt viseltetnek. Persze még távolról sem értük el a tömegek aktív részvételének azt a magas fokát, ami felé a szovjet példák nyomán törekszünk, de annyit máris megállapíthatunk, hogy a tömegekkel való szerves és állandó kapcsolatunk mélyül és szélesedik. Ez a tanácsok jó munkájának alapja. Lényeges feladatainkat, akár kulturális, akár politikai, akár gazdasági téren, csak úgy tudjuk sikeresen megoldani, ha a dolgozó tömegek legszélesebb körű részvételét biztosítani tudjuk. Például az egyik jelentős feladat, amely most itt áll előttünk: a felkészülés az 1952—' 53-as tanévre. E feladat megoldásánál erősen támaszkodotunk az albizottságok és az aktívák adatgyűjtésére, amely a legszélesebb tömegek kívánságait, véleményét tükrözi és rávilágít számos fontos részletkérdésre. Bizonyára nem tudjuk majd elkerülni az összes lehetséges hibákat és hiányosságokat, de abban bizonyosak vagyunk, hogy számos olyan hibát elkerülünk, ami okvetlen bekerült volna munkánkba, ha nincs széleskörű és sokoldalú s a dolgozók közvetlen kezdeményezéseiből fakadó anyagismeretünk e téren, aminthogy enélkül számos olyan jó gyakorlati megoldásra sem kerülhetett volna sor, ami bizonyára hozzájárul oktatásügyünk fejlődéséhez. S a tanácsi munkának ez a legszebb, leglelkesítőbb oldala is. Érezzük munkánk közben népünk figyelő, ösztönző, baráti tekintetét, érezzük e fejlődőt hatalmas város eleven részvételét munkánkban, érezzük, hogyan ölt testet, hogyan terebélyesedik mind szélesebbre Al köményünk alapeszméje: Minden hatalom a dolgozó, népé. Sztálin táviratot intézett Kim Ir Szenhez, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felszabadulásának hetedik évfordulója alkalmából A külpolitikai helyzet Nyugat-Európa dolgozóinak növekvő ellenállása a háborús tervekkel szemben egyre nagyobb aggodalmat kelt az imperialista táborban. A zűrzavart fokozzák az imperialista kormányok egyelás közötti viszályai A Nyugat-Németországból érkező jelentések arról számolnak be, hogy a szervezett munkásság egyre határozottabban követeli a reakciós üzemi szabályzattörvény visszavonását és állást foglal a háborús különszerződés ellen. A ruhrvidéki bányászok szakszervezete követelte a nyugatnémetországi szakszervezeti szövetség kongresszusának összehívását ezeknek a kérdéseknek a megtárgyalására. A fémipari szakszervezet értekezletén ugyancsak követelték a kongresszus összehívását és a Jette-féle munkásárulók lemondását. Belgiumban Vann Houtte miniszterelnök nyilatkozott a katonai szolgálati idő kérdéséről. Van Houtte kijelentette, hogy az atlanti haderők főparancsnokának követelésével ellentétben a belga kormány nem bar, hanem három hónappal hosszabbította meg a katonai szolgálati időt és ezt a határozatot is felülvizsgálják, amintaz európai védelmi közösséghez tartozó országok megegyeznek a katonai szolgálati idő tekintetében. A Drapeau Range a miniszterelnök nyilatkozatát a háborús gyújtogatók vereségeként jellemzi. Hangsúlyozza, hogy ez csak az első siker, amelynek további harcra kell buzdítania a dolgozókat. Az amerikai imperialisták háborús terveivel szemben az utóbbi napokban megnyilvánuló ellenállásról ír érdekes cikket a Combot. A cikk címe:Európa lázadásai. Bár a cikkíró megállapítja, hogy még nincs szó nyílt lázadásról, de világosan kirajzolódnakaz európai felfogás megváltozásának előjelei”. Emlékeztet arra, hogy Anglia, Franciaország és Olaszország egyaránt csökkentette fegyverkezési programmját. Ma már nem kétséges, hogy az európai országok minden katonai programmja revízió alá kerül. A cikkíró végül megállapítja, hogy e *lázadás* logikus következményét az európai országok Washingtonnal szemben még nem vonták le, de a közvélemény további nyomása ezt előbb-utóbb elkerülhetetlenné teszi. Az amerikai katonai vezetők azonban úgy látszik szintén nem akarják levonni e »lázadásból« adódó következményeket. Legalább is erre mutat Pace amerikai hadseregügyi miniszter törökországi utazása, aki — csak úgy, mint Jugoszláviában , Ankarában is a balkáni agresszív tömb megszervezésének kérdéséről tárgyalt. Erre mutat még Ridgimy legújabb intézkedése is, amellyel az Egyesült Államok 6. hajóraja mellé rendelt tengerészgyalogos hadtest légiegységeit olasz repülőtéren helyezte. Iránból érkező TASZSZ jelentés arról tudósít, hogy a Medzsíisz további három hónappal meghosszabbította az ostrom-, állapotot a dél-iráni olajvidéken. Érdekes az AFP jelentése,a teheráni rendőrfőnökség felhívásáról. E felhívás azt közli a teheráni lakossággal, hogy mindenfajta gyűlést továbbra is három nappal előbb be kell jelenteni és tilos a fegyverviselés. Megfigyelők szerint — jelenti az AFP — a rendőrfőnökség felhívása a hatóság félelmét mutatja a dolgozó tömegek egyre erősödő megmozdulásától. Tetlen támogatása és sokoldalú segítsége lelkesíti a koreai népet, hogy küzdjön a végső győzelemért, a szabadságért, a függetlenségért, a békéért, a háborús gyújtogatók, az amerikai imperialisták ellen vívott harcban. J. V. Sztálin távirata Kim Ir Szen elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnökének, Phenjan. Kérem Önt, elnök elvtárs, fogadja szívből jövő jókívánságaimat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Sikereket kívánok a hős koreai népnek hazája szabadságáért és függetlenségéért vívott harcában. I. SZTÁLIN Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke a felszabadulás évfordulója alkalmából táviratot intézett Sztálinhoz. Táviratában hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány Korea felszabadulásának első napjától kezdve mindenben elősegítette a valóban független koreai népi demokratikus állam megteremtését. A Szovjetunió ön Kim Ir Szen hadparancsa Korea felszabadításának 7. évfordulója alkalmából Phenjanból jelenti a TASZSZ. A koreai nép a mai napon megemlékezik arról, hogy a Szovjet Hadsereg hét esztendővel ezelőtt szabadította fel Koreát a japán imperialisták járma alól. Kim Ir Szenn tábornok, a koreai néphadsereg főparancsnoka ,a nevezetes nap alkalmából hadparancsot adott ki. »A koreai nép ma a felszabadító Honvédő Háború nehéz körülményei közepette emlékezik meg annak a napnak hetedik évfordulójáról, amelyen a Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat a japán imperialisták járma alól. Több mint két esztendő múlt el azóta, hogy az amerikai agresszorok fegyveres támadása megszakította békés építőmunkánkat. Az amerikai agresszorok romboló, bűnös háborút provokáltak, hogy rabságba döntsék hazánkat és népünket. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének hatalmas csapásai azonban meghiúsították ezeket a bűnös terveket. A koreai nép nehéz harcban, hősiesen védelmezi az amerikai imperialisták merényletei ellen hazájának becsületét, szabadságát és függetlenségét. A koreai nép tudja, hogy az amerikai imperialisták — az új háború gyújtogatói - ellen vívott harcával hatalmas mértékben hozzájárul az egész világ békéje megóvásához.« Kim Ir Szen hadparancsa a továbbiakban rámutat, hogy »az intervenciósok a háború két esztendeje alatt helyrehozhatatlan katonai vereségeket szenvedtek Korea földjén, emberben és hadianyagban hatalmas veszteségek érték őket. Az intervenciósok bosszút akarnak állni a csatamezőn elszenvedett vereségért és el akarják odázni a koreai fronton reájuk váró pusztulást. Ezért dühödten bombázzák városainkat, kínozzák és gyilkolják fogságbaesett embereinket, vegyi- és baktériumfegyvert alkalmaznak. Az amerikai imperialisták nemcsak a koreai népnek, hanem az egész világ népeinek ellenségei.* »Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének hős katonái és tisztjei! — folytatódik a hadparancs — A koreai nép meggyőződése, hogy, önfeláldozó harcotokkal kivívjátok a végső győzelmet az ellenség felett. A Koreai Munkapárt — a koreai nép vezetője és irányítója — minden erőfeszítését latba veti a gyűlölt ellenség felett kivívandó végső diadal érdekében. Mögöttes területünk szilárd, mint az acél.* A hadparancs rámutat, hogy a koreai nép nem áll egyedül, az egész világ békeszerető népeinek rokonszenve támogatja. Kim Ir Szen ezután felhívja a koreai néphadsereg katonáit a* tiszted: vessék latba minden erejüket, hogy tovább szilárduljon a ko reai néphadseregnek, ennek a hazája függetlenségét és szabadságát az agresszorok ellen védelmező hatalmas erőnek harckészsége. Ünnepi ülés Phenjanban az évforduló alkalmából Phenjanból jelenti a TASZSZ. Abból az alkalomból, hogy a Szovjet Hadsereg hét esztendővel ezelőtt szabadította fel Koreát a japán imperialisták járma alól, Phenjanban ünnepi ülést tartottak. Az ünnepi beszédet Kim Ir Szen tartotta. Beszédében rámutatott, hogy a koreai nép hét esztendővel ezelőtt sok évszázados történelme során első ízben nyert lehetőséget a szabad élet építésére. A koreai népet — mondotta Kim Ir Szen — a mélységes szeretet és hála érzése hatja át felszabadítója és legjobb barátja, a szovjet nép, a nagy Sztálin iránt. Az amerikaiak agresszív háborújáról szólva rámutatott, hogy az amerikai intervenciósok nemcsak katonai, hanem politikai vereséget is szenvedtek a fronton. A koreai néphadseregnek és a vele vállvetve küzdő kínai önkénteseknek ereje és harci tudása állandóart növekszik. Ezek a csapatok legyőzhetetlen erőt jelentenek. A fegyverszüneti tárgyalásokról Kim Ir Szen megállapította, hogy a koreai-kínai küldött-ség Panmindzsonban mindent elkövet a fegyverszünet érdekében. Az amerikai fél viszont a békét emlegeti ugyan, de a valóságban a tárgyalások meghiúsításán és a háború kiterjesztésén dolgozik.