Magyar Nemzet, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-02 / 205. szám

|| I -i I \ i") Teremtő légkörben Tér és idő tiszta rendjével a szemük előtt, gondosan rend­­behozott iskolatermekben és egész évre kidolgozott tanterv­vel kezdik meg ma reggel az új tanévet a szabad ország is­koláiban a gyerekek és a peda­gógusok. A­­nevelés műhelyei­ben­, az iskolákban, az ország lakosságának közel egyhatoda helyezkedik el ezen a napon. Általános iskoláink, középisko­láink, egyetemeink és főisko­láink tanuló ifjúsága létszámá­nak emelkedésével ebben az esztendőben megint közelebb kerültünk ötéves tervünk nagy célkitűzéseihez: általános isko­lásaink létszáma, amely már tavaly túljutott az 1.200.000-en, az idén tovább emelkedett. Kö­zépiskoláinkban 121.000, egye­temeinken és főiskoláinkon kö­zel 46.000 fiatal tanul az idén. H­uszonöt új általános iskola nyílt meg az országban, sok régit korszerűsítettünk, sok is­kolánkban az elsőosztályosok számára négy-öt párhuzamos osztályt kellett nyitni. Új épü­letek, új, emeletek a régi épü­leteken, új szárnyépületek, helyreállított termek várják középiskolásainkat is. Tatabá­nyán, Salgótarjánban új diák­otthonok nyíltak s megkezdik munkájukat az ország új egye­temei is. Az a közel kétszáz­harminc millió forint, amennyit az ország ebben az esztendő­ben iskolák fejlesztésére for­dít, az az egyre konkrétabb és alaposabb segítség, amelyet is­koláink munkájuk minden te­rületén kapnak közoktatás­ügyünk irányító szerveitől, a fejlődés anyagi és erkölcsi alapjainak megteremtése az ország részéről, a megbecsülés, a jutalom, a serkentő bír­álat hozta létre ezt a­ teremtő lég­kört a tanév elején. Fegyelm­e­­zetten és lelkesen, alaposan és friss ötletekkel, felelősen és az alkotó munka, felszabadult de­rűjével indul meg ma a mun­ka ebben a légkörben az or­szág iskoláiban. Erre az új, teremtő légkörre kell elsősorban felfigyelnünk a tanév kezdetén s ennek az új, teremtő légkörnek megtartására, hatalmas felszabadító és termé­kenyítő hatásának minél széle­sebb kibontakoztatására kell fordítania a figyelmet pedagó­gusnak és szülőnek, ifjúsági szervezeteinknek és a tanévet felnőtt felelősséggel kezdő fia­­taljainknak egyaránt. Erre az új, teremtő légkörre, amelyre első­sorban az a jellemző, hogy már­­nem a múlthoz méri magát elé­gedetten, hanem a jövőhöz ter­mékeny nyugtalansággal — elsősorban erre a légkörre kell vigyáznunk: fegyelmezetlenség el ne lazítsa, cinikus vagy áj­­tatos ellenség hangja meg ne zavarja, mulasztás vissza ne tartsa, késedelmek és kisiklások ne akadályozzák szabad kibon­takozását. A szocialista nevelés kezdeti korszakain túljutottunk; abban a hét esztendőben ami mögöttünk van, ötször hét esz­tendő fejlődése is benne volt, ha hézagosan, ha gyakran hibásan, ha sok tévedéssel és kudarccal is. Legnagyobb eredményeinket, az alapot, amelyet megteremtet­tünk, az új társadalmi rendhez gondosan és harmonikusan ki­dolgozott iskolarendszerünket s szocialista, nevelésünk elméleti alapjait elsősorban ennek­ az öt­ször hét esztendőnek köszön­hetjük: a szocializmus országa tapasztalatának, az időben előt­tünk járó Szovjetuniónak. Az ú­j rend társadalmához és az új rend társadalmának megfelelő iskolához hozzá kellett nőnünk s iskoláink fejlődése, pedagógu­saink,­­tankönyveink, oktatási és nevelési munkánk fejlődése, emelkedő tanulmányi színvona­lunk, a szilárduló fegyelem, az ifjúság erkölcsi-politikai fejlődé­sének eredményei arról beszél­nek, hogy ha az új rendhez még nem is nőttünk fel, de ez a nö­vekedés minden irányban meg­indult. Létrejött elsősorban az a készség, amely a további fej­lődéshez mindenekelőtt kell: örömteli és termékeny befoga­dása a magasabb követelmé­nyeknek, a jövő és nem a múlt mércéjéhez való igazodás belső magatartása. Soha még ilyen tervszerűen és soha még ennyi helyi­ egyéni ötletekben gazdag munkatervvel nem indult meg a munka iskoláinkban, mint az idén s ennek a felelős és lelkes kezdetnek fényei ott sugárzanak a pedagógusok szemében- ép­­úgy, mint­ a gyerekekében. (Hogy egy pillanatra mégis a múlthoz mérjük magunkat és nem a jö­vőhöz: azok a­ derűs és boldog gyerekarcok a­ szeptemberi ut­cán, amelyek olyan őszintén és annyi örömmel tükrözik, hogy a gyerekek örülnek az iskolának, a múltból inkább a júniusi, mint a szeptemberi gyerek­arcokra emlékeztetnek. Régen vakáció előtt örültek í­gy, mint ma a tanévnyitásnál.) Erre az új, termékeny és teremtő légkörre jellemző az a tudatosság is, amellyel pedagó­gusaink és tanuló ifjúságunk az induló tanév feladataihoz viszonyul. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júniusi ülésén elhangzott be­szédők, Farkas Mihály beszá­molójában vázolt feladatok már nem ismeretlenek pedagógu­saink és tanuló ifjúságunk zö­me előtt. Megbeszélték és,meg is vitatták a szünidőben, elgon­dolkoztak fölötte s töprengtek a megoldási módokon, beledol­gozták terveikbe; a tanév kez-­ detének pezsgően teremtő lég-­ körében benne vannak ezeknek­­ a feladatoknak betöltésére vo­natkozó gondolatok, tervek, bontakozó új módszerek csírái is. Hogyan formálódjunk s ho­gyan formáljunk olyan új nem­zedéket, mely megküzd a ne­hézségekkel, amely vállalja és betölti szüntelenül alkotó, bí­ráló, ellenőrző, felelősségteljes szerepét az új társadalmi rend felépítésében és védelmében, amely a tettek és szavak, a tárgyismeret és a "tiszta világ­nézet harmóniájává­ vonzza és viszi magával a többieket — s ezek a kérdések nemcsak peda-­ gógusainkat, de serdülő gye-­ rekeinket is foglalkoztatják s elsősorban ezek a kérdések foglalkoztatják őket. Tudatosan igazodnak az ország ve­zető pártja által­ eléjük tárt követelményekhez — új tan­évük kezdetének felelős sza­vaiból ez a magatartás sugár­zik. S ez a tudatosság igen so­kat jelent. Annyit jelent, hogy ismerik és magukévá tették az ország nagy céljait, hogy ki­dobják magukból a terméketlen sértődöttséget és megcsontoso­­dott önelégültséget, hogy felis­merték az új rend nagy kö­vetelményei mögött a maguk emberi fejlődésének hatalmas lehetőségeit is. A­­nevelés műhelyeiben­ az idén már tudják a pedagógusok is, diákok is a maguk dolgát. Érettebben, felkészültebben, kö­rültekintőbben indulnak neki tervszerű munkájuknak ebben az esztendőben, mint bármikor ezelőtt. Tudják, a tanulmányi színvonal emelése éppolyan tervfeladat, mint nehéziparunk kiépítése, mint mezőgazdasá­gunk szocialista átalakulása,­­­int életszínvonalunk emelése. S azok, akik tudják, tudják azt is, hogy elsősorban ezt kell tu­­datosítaniok minden eszközzel a többiekben s erre kell igye­­kezniök a többieknél éppúgy, mint sa­ját maguknál. Már tud­ják: ifjúságunk politikai fejlő­dése és szocialista magatartása olyan fontos nekünk, mint a levegőnk, mint a napfény, mint a kenyér. S akik tudják, ma már a párt figyelmeztető sza­vától megerősödve tudják, hogy az elkövetkező időkben minden tettüket és minden szavukat ennek a felismerésnek kell át­hatnia. Tudják, hogy mit kap­tak és mit kapnak szakadat­lanul szabad országuktól s annál világosabban tudják, minél tájékozottabban látnak maguk körül a világban. Azt a több mint ötven százalékos emelkedést, amit közoktatásügyi tárcánk idei költségvetése az elmúlt esztendővel szemben mutat, annál jobban értékelik, minél többet tudnak arról, hogy a kapitalista országokban milyen az iskolák és az ifjúság hely­zete, minél pontosabban van­nak tájékozódva Franciaország­nak a költségvetés hat száza­lékára zsugorodott oktatási ke­retéről, Spanyolország közokta­tásügyének mindössze öt szá­zalékos részesedéséről a költ­ségvetésben, az Egyesült Álla­mok több mint hatmillió iskola­köteles gyerekéről, akinek az el­múl­t esztendőben­­nem jutott se iskola, se tanító, Tito Jugo­szláviájának félmillió gyereké­­vel, aki az elmúlt esztendőben nem járhatott iskolába, s a másik félmillióról, aki nem ta­nulhatott rendszeresen. Tudják, hogy amíg nálunk az iskolák tanulóinak szociális összetétele egyre egészségeseb­ben fejlődik afelé, hogy a dol­gozó társadalom összetételét tükrözze, addig a nyugati or­szágokban még mindig mono­pólium a tudás és a művelt­ség — de tudják már azt is, hogy nem kérnek többé ebből a »tudá­sból« és ebből a s művelt­ségből«. Nem kérnek az igaz­ságot meghamisító, a fejlődést tagadó, a hatalom által cenzú­rázott és átdolgozott tanköny­vekből; abból kérnek egyre töb­bet és egyre inkább, amit sza­bad országunkban kap az ifjú­ság az iskolákban. Tiszta vi­lágnézetet akarnak, világos is­mereteket, az ország fejlődését vezérlő elvekkel azonos el­veket valló őszinte pedagó­gusokat — a szabad ember Moszadik elutasította Iránián és Churchill javaslatát az angolsráni olaj­vitában A Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája pénteken foglalkozik a szovjet kormány jegyzékével . Másik beszéde az ENSZ leszerelési bizottságában Finnországban jött.Ogy aláírás gyűlt össze a Béke Világtanács felhívására A külpolitikai helyzet A világpolitika legutóbbi két napjának legérdekesebb ese­ménye: az a válasz, amelyet Moszadik, iráni miniszterelnök Truman és Churchill együttes javaslatára adott. Moszadik, aki előzőleg megbeszéléseket folytatott a sahhal és megvitatta a kérdést a minisztertanács tagjaival, kereken elutasította az ame­rikai-angol javaslatot, majd nyilvánosságra hozta a döntést a teheráni rádióban. Rádióbeszédében hangoztatta, hogy az ame­rikai-angol javaslat »kedve­zőt­en hatást gyakorol majd az iráni népre". A londoni rádió közli, hogy Teheránban tömegtüntetést rendeztek az amerikai »olajszakértők« ellen. A tüntetők köve­telték az »olajszakértők« azonnali kiutasítását. Az AFP kommen­tátora rámutat arra, hogy miért avatkozott Amerika az angol­­iráni olajvitába. A kommentátor már elöljáróban megállapí­totta­, hogy az Egyesült Államok elnökének eljárása az angol­iráni ellentéttel kapcsolatban »legalább is szokatlan«. A beavat­kozásra egyébként az a magyarázat,­ hogy »Irán nemzeti függet­lenségi törekvéseiben Truman az imperialisták támadó tervei­nek veszélyeztetését látja*. Az Anglia és Irán közötti olajvitá­ban »magasabbrendű­ kérdésről* is szó van. Ez a »magasabb­­rendű kérdés* az imperialisták közös érdeke. Változatlanul a világpolitikai érdeklődés előterében áll » német kérdés is Berlinben hivatalosan közölték, hogy a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája szeptember 5-én, pénteken délután teljes ülést tart. Ezen az ülésen a népi kamara állást foglal a szovjet kormánynak azzal a javaslatával kapcso­latban, hogy az összné­met választások előfeltételeinek kivizs­gálására alakítsanak a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország parlamenti képviselőiből álló bizottságot. A kölni rádió közölte, hogy Adenauer a bonni kormány szerdai ülésén kíván nyilatkozni a szovjet kormány legutóbbi jegyzéké­ről. Még nem érkezett válasz a Német Kommunista Párt bonni parlamenti csoportjának arra a felhívására, hogy sürgősen hív­ják össze a szovjet jegyzék ügyében a bonni parlamentet. A­­Német Kommunista Párt felszólította álláspontjának támogatá­sára a nyugatnémet szociáldemokrata párt és a Föderalista Unió parlamenti csoportjait is A béketábor eseményei közé tartozik, hogy — a finn demo­kratikus sajtó közlése szerint — eddig 800.183-an írták alá Finn­országban a Béke Világtanács felhívását, továbbá Belgiumban egyre erősödik a munkások és katonák együttes harca a békéért. A ’Drapcan' Rough beszámol" a Belsia Kommunista Párt központi bizottságának a napokban tartott teljes üléséről, amelyen a felszólalók kiemelték, hogy a legutóbbi belgiumi eseményekkel kapcsolatosan Nyugat-Európa a legutóbbi években először él­ át olyan eseményeket, mint a katonák megmozdulásai a hatóságok rendelkezései ellen. "Először láttuk Nyugat-Európában — han­goztatta az egyik felszólaló —, hogy a katonák határozottan felkeltek és harcoltak a harmadik világháború előkészületei ellen.. A katonáknak ez a harca, amelyben tisztek is részt vettek, új távlatokat nyit a belga békemozgalom előtt.« A Belga Kom­munista Párt teljes ülésének határozata megállapítja: »A katonai szolgálati idő meghosszabbítása elleni harc világosan megmu­tatta, hogy Belgiumban megvannak a békearcvonal gyors ki­szélesedésének előfeltételei.* Irán szembeszáll az amerikai-angol olaj­javaslattal A Reuter jelentése szerint Amerika és Anglia augusztus 30-án közös javaslatot tett az iráni kormánynak az angol­iráni olajvita rendezésére. A ja­vaslatot — amelyet Amerika és Anglia diplomáciai képviselői nyújtottak át Teheránban — Truman és Churchill írta alá. A javaslat első pontjában Amerika és Anglia indítványoz­za, hogy az olajvitát vigyék ismét a hágai nemzetközi bí­róság elé, amely — mint isme­retes — egy ízben már kimon­dotta illetéktelenségét az olaj­­vita ügyében. A javaslat szerint a nemzetközi bíróságnak kel­lene eldöntenie, milyen kártérí­tés illeti meg az Angol-Iráni Olajitársaságot.­­ Mint a javaslatból, kitűnik, Amerika és Anglia biztosítani kívánja, hogy a háborús készü­lődések érdekében továbbra is felhasználhassa az iráni olajat, ezért a javaslat második pont­jában indítványozza, hogy az iráni kormány és az olajvállalat jelöljön ki megfelelő képviselő­ket és azok tárgyalják meg, ahogyan lehet biztosítani az iráni olaj további áramlását a világpiacokra­. A javaslat harmadik pontjá­ban kilátásba helyezik az iráni ■kormánynak, hogy amennyiben elfogadja az első két javasla­tot, az Angol-Iráni Olajtársa­ság felszabadít bizonyos meny­­nyiségű Iránban tárolt olajat és Anglia megszünteti az Irán­ba irányuló export korlátozását, valamint felszabadítja Irán sterling-követeléseit. Amerika és Anglia a javas­latban újabb kísérletet tesz Irán gyarmati függőségének fokozására: kilátásba helyezik, hogy a javaslat elfogadása ese­tén az­­ Egyesült Államok tíz millió dolláros azonnali segélyt juttat az iráni kormánynak költségvetési problémáinak meg­oldása végett. A Reuter jelentése szerint Moszadik úgy határozott, hogy összehívja a Medzsliszt és a szenátust is az amerikai-angol javaslatok megvitatása és a részletes válasz megadása cél­jából. Moszadik e célból fel­szólította a szabadságon lévő képviselőket és szenátorokat, hogy haladéktalanul térjenek vissza a fővárosba. A nyugati hírügynökségek bő kommentárokban­­foglalkoznak az iráni eseményekkel. Az AFP megállapítja: Moszadik »hajt­hatatlannak mutatkozott­. A francia hírügynökség kommen­tátora keserűen szögezi le, hogy: »a parlament válaszához nem fér kétség«. A kommentár fényt vet az iráni nép imperialista­­ellenes hangulatára is. "Meg­állapítja, hogy Moszadik rádió­beszédében nem közölte vissza­utasító válaszának okát és be­ismeri, hogy »ezeket az okokat minden iráni világosan látja, majd hozzáteszi: »Irán szabad akar lenni.*" Amerikában és Angliában nagy megütközést keltett Mo­szadik elutasító álláspontja. A Reuter csalódottan jegyzi meg: a washingtoni megfigyelők az angol-amerikai javaslatok gyors visszautasításának hírére meg­jegyezték, hogy az amerikai képviselők úgy látszik ugyan­olyan nehézségbe ütköznek, ha a perzsákkal tárgyalnak, mint azelőtt az angolok.« A Szovjetunió delegátusa leleplezte a „hármak** kiegészítő javaslatát New Yorkból jelenti a TASZSZ. J. A. Malik, a Szov­jetunió képviselője az ENSZ leszerelési bizottságában, az augusztus 29-i ülésen elemez­te a három nyugati hatalomnak — az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak — »kiegészítő javaslatát”. A Szovjetunió képviselője konkrét tényekkel leplezte le a »hár­­mak« javaslatának hamis és álszenteskedő jellegét, megmu­tatta, hogy az Egyesült Álla­mok, valamint a nyomában já­ró Anglia és Franciaország to­vábbra is kitér az atomfegyver eltiltása, a fegyverzet és a fegyveres erők — így a légi­ós haditengerészeti erők — csökkentése problémájának meg­oldása elől. Malik hangsúlyozta: a há­rom hatalom küldöttei a a kiegé­szítő javaslat­ benyújtásakor kénytelenek beismerni, hogy indítványuk annak a bírálat­nak következménye és eredmé­nye, amelyben a szovjet kül­döttség előző­­javaslatukat ré­szesítette. Ez kényszerítette őket arra, hogy akiegészítő ja­vaslatot­ terjesszenek elő. A akiegészítő javaslatok ele­mezve Malik rámutatott arra: a három hatalom továbbra is vonakodik attól, hogy vagy elfo­gadja­­a Szovjetuniónak az öt hatalom valamennyi fegyveres erői — szárazföldi, haditenge­részeti és légierői — egy­harm­a­­dos, valóságos és haladéktalan csökkentéséről szóló javasla­tát, vagy pedig előterjessze a kérdésre vonatkozó saját kon­krét indítványát. A három ha­talom ismét nem nyújtott be semmiféle konkrét javaslatot ,a fegyveres erők — különösen a haditengerészeti erők — csök­kentéséről, nem javasol semmi konkrétumot a fegyverzet csök­kentésére vonatkozóan. Közlé­­nyen látható, hogy a három ha­talom lényegében olyan rend­szert javasol, amel mellett a fegyveres erők fegyvernemeinek határait, vagy a legmagasabb színvonalát*, továbbá a fegy­verzet mennyiségét és fajtáját minden egyes állam önmaga szabná meg a maga számára saját »belátása« szerint,­ még­pedig úgy, hogy különleges »szükségleteire« és a reá háruló ú­gyn­ev­e­ze­tt »felel­ő­ss­égte­lj­es feladatokéra hivatkoznék. A »hármak« azt javasolják, hogy a szárazföldi, légi- és ha­ditengerészeti erők, továbbá a fegyverzet csökkentését n­e a le­szerelési bizottság végezze el, hanem ezt a kérdést valamilyen regionális értekezlet elá terjesz­­szék a »szónvonal« megállapí­tásának formájában. Ez a javas­lat — állapította meg Malik — szintén az Egyesült Államok külpolitikai céljait szolgálja. A három hatalom azért is javasolja a regionális értekez­leteket, mert az Egyesült Állama­m­ok továbbra is meg akarja akadályozni, hogy a Kínai Nép­­köztársaság egyenjogú félként részt vehessen az ENSZ-ben olyan fontos kérdés megtárgya­lásában, mint a fegyverzet csökkentése és az atomfegyver eltiltása. Az Egyesült Áll­amok uralkodó körei továbbra is ki akarják rekeszteni az ENSZ-ből és annak szerveiből a Kínai Népköztársaság jogszerű kép­viselőit, bár mindenki számára világos, hogy a Kínai Népköz­­társaság részvétele nélkül nem lehet kellőképpen megoldani olyan fontos nemzetközi problé­mát, mint a fegyverzet csökken­tésének és az atomfegyver el­tiltásának kérdése. Felhívta ezután Malik a fi­gyelmet arra, hogy az atom-­ fegyver feltétlen eltiltása és a tilalom végrehajtása felett őr­ködő szigorú nemzetközi ellen­őrzés helyett ez a javaslat is­mét előrángatja a hírhedt »Ba­­ruch-tervet«, amely nem tűzi ki célul sem a tilalmat, sem az ellenőrzést, hanem az a célja, hogy­­ megteremtse az amerikai monopóliumok nemzetközi atom­uralmát és törvényesítse az­­atomfegyver termelését s az atomfegyvertartalékok felhalmo­zását az Egyesült Államokban. Külön fel kell hívni a figyel­met arra a tényre — mondotta Malik —, hogy a »hármak« ki­egészítő javaslata továbbra is elhallgatja a baktériumfegyver kérdését, pedig ez a probléma az egyik legnagyobb veszélyt rejti magában az emberiségre nézve. Augusztus 7-én hivata­losan elismerték és leszögezték ezt Torontóban a XVIII. Nem­zetközi V­öröskeres­zt-érteke­z­l­e­ten. A »hármak« kiegészítő ja­vaslata semmi újat sem tartal­maz ebben a kérdésben e ha­talmak álláspontját illetően. A Szovjetunió küldöttsége szükségesnek tartja, hogy újból különös erővel hangsúlyozza: csakis a szovjet javaslatok el­fogadása biztosítja azoknak a fontos és nemes feladatoknak teljesítését, amelyeket az ENSZ leszerelési bizottságára róttak.­­Ezek a szovjet javaslatok köve­telik az öt hatalom fegyverze­tének és minden fegyveres ere­jének egy év alatt történő leg­alább egyharmados csökkenté­sét, az atomfegyver feltétlen eltiltását és állandó jellegű szigorú nemzetközi ellenőrzés megteremtését a tilalom meg­tartása felett. A Szovjetunió küldöttsége ragaszkodik hozzá, hogy a bizottság haladéktalanul fogadja el ezeket a szovjet ja­vaslatokat — mondotta befeje­zésül Malik. Ezután Anglia képviselője szólalt fel, védelmezte a »há­­rom hatalom« kiegészítő javas­latát, majd rágalmazó kiroha­násokat intézett a Szovjetunió és békeszerető politikája ellen. Malik megfelelő visszautasítás­ban részesítette az angol kül­dött rágalmazó felszólalását, fejlődésének teremtő légkörét.­­Új tanévünk elején még csak ezt a légkört látjuk, érezzük, lélegezzük be iskoláinkban. Az emberi fejlődés végtelen lehe­tősége áramlik ebben a légkör­ben, békésen alkotó jövőnk haj­nalfényei, üdesége, növekvő vi­lágossága, tisztasága. Vigyáz­,­zunk rá, hogy megőrizze ezt a termékeny varázst az elkövet­kező esztendőben.

Next