Magyar Nemzet, 1952. december (8. évfolyam, 282-305. szám)
1952-12-24 / 301. szám
» EGY ÉLETEN ÁT MAGYARUL BESZÉLŐ SZOVJET FILM KEVÉS OLYAN FILMET láttunk, amelynek bensőséges költészete, érzelmi telítettsége, képsorainak gazdag változatossága annyira magával ragadó lenne, mint az »Egy életen át« című szovjet filmé. Kiemelkedő helyet biztosít ennek a nagy művészettel megalkotott filmnek még a legjobb filmek sorában is az, hogy nagy eszmék, hatalmasan szárnyaló érzelmek feszülnek minden drámai mozzanatában és ugyanakkor ezek a nagy eszmék és érzelmek tartják össze szorosan a művészi forma minden alkatelemét. A film eszméje, legben-zőbb mondanivalója az élet értelme és legjobb lényege felé mutat. Megmutatja, hogy az ember élete akkor teljesedik ki, ha álmait, ha munkáját, ha szenvedélyeit az emberek szebb és boldogabb jövőjéért áldozza. Az orosz értelmiség nagy nemzedékének élete tükröződik ebben a filmben. Ez a nemzedék a hatalmas orosz kritikai realista irodalom és a forradalmi demokraták neveltje volt és szinte páratlan erkölcsi erővel nevelte az elnyomott népet a szép jövőre. Ezt az orosz ifjúságot két fiatal személyen keresztül ismerjük meg. Varvara, aki tanítónőnek készül és Martinoiv, aki harcolni akar a nép szabadságáért, nem véletlenül kerül össze a pétervári leányiskola évzáró mulatságán. Tündöklő ifjúságuk legerősebb varázsa éppen az a meggyőződésük, hogy életük értelmét mindketten abban keresik, hogy a nép boldogságát szolgálják. »Az én álmom, hogy tanítsak, neveljek — mondja Varvara. Azt hiszem, hogy ha az embereket törhetetlen akarattal és egész szívünkkel neveljük a jóra, úgy mindenki, még a legrosszabb ember is megváltozhat. Ehhez csupán erős akarat és sok szeretet kell. így beszél Varja, az ifjú tanítónő Martinovnak, az ifjú forradalmárnak keringőzés közben. Az Intézet igazgatója, a szikár és rideg aggszííz, hiába villantja feléjük szigorú tekintetét borgnettején keresztül, t nem érti az új fiatalokat, nem tud titkaikba hatolni, s kívánom, hogy a szibériai faluban, ahol tanítani akar, a zord fagyok ne törjék meg hitét és ne fagyasszák el reményeit.* így válaszol az ifjú forradalmár Varvarának. Ez a nagyszerű művészettel megrendezett jelenet szinte egyik tartó oszlopa az egész filmdrámának, olyan meggyőzően sugározza a nagy érzelem és a közös eszme egybekapcsoló erejét, hogy ennek a sugárzásnak a fénye beragyogja az egész történetet. A későbbiek során Varvara életének legdöntőbb eseményeit látjuk és csak ritkán pillantjuk meg újra Martinovot. Ezek a ritka alkalmak a népéért küzdő forradalmár életének fontos eseményeiről számolnak be, de éppen azért, mert a híven szerető nő életén és érzelemvilágán keresztül tündökölnek ezek a ritka alkalmak, talán határozottabb és bensőségesebb képet nyerünk Martinovról, mintha akár egész életén keresztül nyomon kísértük volna. Mikor Varvara boldogságtól sugárzó mosollyal illeszti fejére menyaszszonyi koszorúját, akkor tudja meg a döbbenetes hírt, hogy Martinovot letartóztatták. Megrendítő ennek a jelenetnek drámai mélysége és az árnyalatoknak, a költői kifejezőerőnek azok a nagyszerű mozzanatai, amelyekkel Mareckaja Varvara lelkiállapotát kifejezésre juttatja. A NAGY ESZME ezek próbatételének érezzük ezt a jelenetet, amelyhez sok tekintetben hasonlítanak azok a későbbi részek, melyekben Martinov megjelenik. A következő alkalommal már szibériai fogságból tér vissza Martinov Megismerkedett Lenin tanításaival és megtanulta azt, hogy a nép felemelésének és boldogulásának egyetlen útja az, amelyet a nagy Lenin jelölt ki. Akkor tartják meg az elmaradt menyegzőt. Alig pár órára rá Martinovot elragadják a cári pribékek, hogy újra fogságba vessék. Mikor ismét találkoznak egyben már búcsúznak is, mert Martinov harcba indul az ifjú szovjet állam életét törő intervenciós csapatok ellen. Az utolsó találkozás drámaibb és megrendítőbb mindkét előző találkozásnál. Martinovot, aki a polgárháború arcvonaláról érkezik, halálos sebbel szállítja haza egy katonája. Felesége karjai között hal meg, mint olyan ember, aki nem tévedett abban, hogy a nép boldogságáért vívott harc egyenlő a boldogsággal, amely akkor is osztályrésze annak, aki érte küzd, ha ez a küzdelem az életébe kerül. Varvara erős hite és meggyőződése kibírja a megpróbáltatásokat és valahányszor új nehézségekkel kell megküzdenie, megsokszorozza erejét, ha maga elé idézi Martinov kedves arcát , azokat a szavait, amelyekből a forradalmár eltökéltsége áradt. A film világtörténeti jelentőségű korszak eseményeivel fűződik össze. A pétervári leányiskola évzáró ünnepsége idején még a cár uralkodik és lenyűgöző erejű képekben látjuk megelevenedni a döbbenetes jelenetet, amikor az elnyomott és jogtalan falusiakat háborúba parancsolja a cár. A film utolsó képei a Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezése után a szocialista bányászfalu életét elevenítik meg. Ilyen átfogó történelmi távlatok között nagy művészettel mutatja be Szmirnova, a filmtörténet írója, milyen fontos szerepet tölt be egyetlen ember, egyetlen jóakaratú és becsületes nő, aki hivatását maradéktalanul teljesíteni tudja. A nagy történelmi távlat sehol sem változik, nem szürkül háttérbe, mert a törté- net éppen azt emeli ki, hogy a nagy események alakulása és az a szívós és áldozatkész nevelőmunka, amelyet a tanítónő kifejt, milyen szervesen összefügg- EMLÉKEZZÜNK ESÁK VISSZA*" Martinov szavaira, amelyekkel utalt a zord szibériai fagyokra. Amikor a fiatal tanítónő megérkezik, az Ural mögötti bányászfaluba, a hatalmas gerendákból összerótt házak közé és prémes ködmönkéjében kilép a szánkóból, amely idáig hozta, elszorul a néző lélekzete. Ez a törékeny cseppség, ez a bájos apró kis asszony akar új világot teremteni ebben a nyomasztó és sötét faluban, ebben a mérhetetlen hótengerben! És micsoda képek győzik meg a nézőt arról, hogy ennek a gyönge teremtésnek sikerül feladatát végrehajtania! Az éktelen gerendákból összerótt tanterem, a gyerekek távolmaradása, a szülők ellenségeskedése, a durva jelenetek nem tudják megtörni Varvarát. Felveszi a harcot az előítéletekkel, a tudatlansággal szemben, a falu nyomorával szemben. Végtelen szívóssággal és türelemmel foglalkozik nemcsak a gyermekekkel, hanem a felnőttekkel is. A film művészei mindig ott szövik az esemény fonalát, ahol a lényegest, a döntőt felismerjük. Nem vallomások, hanem tények erejének közvetítésével érzékelteti, hogy a fiatalasszony szilárd hittel várja a forradalmat és ezért nem csügged. Mint csillogó ékkövekből fűzött gyöngyök sora, úgy követik egymást a film egyes jelenetei. Művészi gonddal csiszolt, nemesen egyszerű minden jelenet, eszmei tartalmában és képszerűségében is szilárdan megszerkesztett alkatrésze valamennyi a művészien épített drámai történetnek. Az egyes jelenetek szépsége és meggyőző ereje nagy műgonddal kiérlelt elemzést érdemelne. Itt csak emlékeztetni léhat rájuk az olvasót. Arra a jelenetre például, amikor a kis tanítónő elszoruló szívvel, de mégis hősiesen szembeszáll a verekedő, nagyszakállú, részeg és duhaj óriással, vagy amikor olyan csüggedetlen reménységgel vezeti legtehetségesebb kis tanítványát, a kis Provot a város felé, hogy jelen legyen felvételi vizsgáján. S mikor az igazgató fensőbbséges szavaiból arról értesül, hogy parasztgyerek nem kap tanulóhelyett a cári urak gimnáziumában. A jelenet, amikor megjelenik az élete ellen összeesküvő kulákok között és szemükre lobbantja elvetemültségüket, gazságukat és végül, amikor tanítványai a győzelmesen befejezett háború után, s mint a Szovjet Hadsereg tisztjei hazatérnek és az új iskolában, a tudomány ragyogó csarnokában, szeretettel ölelik magukhoz tanítónőjüket. VERA MARECKAJA, a Szovjetunió egyik legkiválóbb színésznője alakítja ennek a filmnek főszerepét. Kevés olyan szerep van a világ filmirodalmában, amely ekkora művészi feladatot róna az alakító színészre. Mareckaja szinte varázslatos művészettel oldja meg feladatát, személye csaknem eltűnik a szerep mögött, hogy aztán a szerepben tökéletesen újjászületve megjelenjen először mint 17 éves tanítónőjelölt s a filmtörténet során egyre érettebb asszonyként s végül, mint hófehérhajú idős asszony, mint a tanintézet igazgatónője. A szerep minden változatában egyaránt meggyőző. Ugyanolyan kifejezőerővel alakítja a képezdei leányka hamvasan szűzies, rajongó alakját, mint a Lenin-renddel kitüntetett nagy tapasztalatokra visszatekintő, pedagógust. A FILM RENDEZŐJE Mark Donszkoj, egyike a Szovjetunió legkiválóbb rendezőinek. Ezt a művét 1947-ben alkotta a Szovjutgyet Filmstúdióban- Eisensein tanításai alapján sikerült eddigi filmjeinek legjobb eredményeit összegezni és a főt jellemző mély költőiséggel és a film gazdag eszmei tartalmát megillető nemes pátosszal megalkotnia ezt a filmet. Nyilván nagy segítségére volt Vruszevszkij, aki a filmet fényképezte, s az ő kettejük művészi ihletettségének köszönhető, hogy a tavasz, a tél, a nyár miliőjében váltakozó felvételek oly művésziek. Egy különösen figyelmet érdemlő példával szeretnénk jellemezni Mark Donszkoj művészetét. Ez a falusi iskola gyermekseregének szerepeltetése. Soha filmen ehhez fogható művészi színvonalon iskolát megelevenedni nem láttunk. A gyermekek összeválogatása is szinte hihetetlen műs, érzékkel történt. S ezeket a gyerekeket serdülőkorukban viszontlátjuk és végezetül, viszontlátjuk őket, mint a Nagy Honvédő Háború hőseit, akik mint tudósok, tanárok és kiváló szakembereik most ismét visszatérnek a békés építés nagy feladataihoz. Ezekben a nagyszerű szovjet emberekben, kivétel nélkül valamennyiben, felismerjük az egykori kis iskolás növendéket. Ha csak erre az egyetlen nehéz és tökéletesen megoldott feladatra gondolunk, rá kell ébrednünk arra, hogy mekkora Donszkoj művészete. A MAGYAR HANGFELVÉTEL Gudkov szovjet rendező irányításával ez évben készült. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a Szinkron Stúdió hibátlan művészettel oldotta meg feladatát. Pedig ez a feladat, ha tekintetbe vesszük különösen Mareckaja finoman árnyalt, gazdag skálájú játékát és hangját, igen nehéz volt. Tolnay Klári oldotta meg ezt a feladatot. Művészi kifejezőerején kívül a feladat megoldásánál lehetőségeit még tágította az, hogy Márkáját nagy példaképének tartja, és határtalan tiszteletet és szeretetet érez a szovjet művésznő iránt. Martinov szerepét, Szögy alakítását Szakács Miklós magyar beszéde szólaltatja meg a szinkronfelvételen. Kitűnő és meggyőző ez a beszéd, jól kifejezi a mélyen érző és eltökélt forradalmár nagyszerű jellemét. A kisebb szerepekben: Pethes Sándor és Képesi József, a gyermekszerepekben Gertner Jenő, Bakfai Tibor és Usinszki Jutka el tudták érni azt a magas művészi színvonalat, amelyet Gudkov rendező elengedhetetlen követelménynek tart. A magyar főváros mozilátogató közönsége egyre növekvő érdeklődést tanúsít e film iránt. Ez nagyon örvendetes jelenség, mert azt bizonyítja, hogy megújult mozilátogató közönségünk művészi érzéke és igényessége magas színvonalra fejlődött és méltó megbecsülésben részesíti a művészien megalkotott, mély eszmei tartalmú filmeket. Ujvári íme: A művészet barátainak, de minden, a fasizmust gyűlölő embernek is feledhetetlen háború alatti élménye és emléke a szovjet Krokodil egy-egy titokban kézről kézre adott száma, ahol először találkoztunk ezzel a névvel: Kukrinyikszi. Ez a név megrázó erejű, maróan gúnyos karikatúrák alatt lelkesítően mutatott a jövőbe: a fasizmus félelmes, embertelen tábora meg fog semmisülni. A szatirikus rajzok embernevelő ereje sok százezer szovjet harcos szívét és akaratát erősítette. A Kukrinyikszi név azóta is úgy él emlékezetünkben, mint a Nagy Honvédő Háború egyik szellemi hőse. Sokáig nem tudtuk, hogy a Kukrinyikszi név nem egy, hanem három művészembert takar. A művészetek történetében szinte példátlan jelenség a harmincéves szovjet kulturális nevelés hatására megszületett három rajzolóművész kollektívája. Mégpedig olyan átérett, egységes művészi összhangban, akár egy tökéletes vonós-trió együttese. Ma már lehetetlen megállapítani, hármuk közül ki mit csinál, mert a harmonikus, egységes hatású gúnyrajzok, illusztrációk azt a benyomást keltik, mintha egy ember gondolta volna el, s a gondolat rajzba való átterése is egy ember munkája lenne. Az egységes eszmei és művészeti nézetek forrasztották ennyire egybe a kollektíva három tagját. Mindezt abból az alkalomból mondjuk el, hogy a Magyar- Szovjet Társaság Képzőművészeti Szakosztályának kiadásában megjelent egy képekkel bőségesen illusztrált album, melyben a leghivatottabbak, B. Jefimov és M. Joffe ismertetik az első szovjet művészkollektíva munkásságát, történetét és eredményeit. Rendkívül tanulságos és nevelő hatású a magyar művészet minden dolgozója számára e művészegyüttes harmincéves tevékenysége. A három művész Kuprijanov, Krilov és Szokolov eszmei mondanivalója szorosan kapcsolódott a párt célkitűzéseihez és az új társadalom minden problémájához. A nagy küzdelmek harcosai, segítőtársai akartak lenni és azok is lettek. 1930 óta, mikor első politikai plakátjaik megjelentek, tudták mit akarnak. Tudták, hogy ők a béke és az új világ katonái, együtt kell küzdeniük a fizikai és szellemi munka minden igaz harcosával. Gorkij már 1932-ben rámutatott, hogy az oszthatatlan hármas tehetség a legmesszebbmenő támogatást érdemli ,mivel a kollektív alkotásnak lehetőségére vonatkozó elgondolást az elmélet síkjáról átviszi a gyakorlatba®. Gorkij nemcsak értékelte, hanem irányította is a kollektíva további tevékenységét. Óva intette a művészeket a szűkkörű irodalmi témák iránti lelkesedéstől, rámutatott, hogy »figyelő szemük mind gyakrabban tekintsen Európára, az Óceánontúlra és általában külföldre, mert ott éppen annyi nevetséges, mint aljas dolgot észlelhetnek®. A Kukrinyiksziegyüttes megszívlelte Gorkij tanításait. Mint a Pravda munkatársai nyitott szemmel, ott voltak mindenütt, ahol a szocializtna épült, megismerkedtek az ország életével, gazdagították benyomásaik kincsestárát és megtanulták megkülönböztetni a lényegest és megtanultak határozottan, élesen bírálni. De állandóan oda is tekintettek, ahol az összeomló világ rikító, szatirikus témáit láthatták. Éles szemmel figyelték a Nagy Honvédő Háború politikai és harci eseményeit, az istenség kipellengérezhető gyengéit. Hitlert, mint az égő Európa démonát, pokolian találó gúnyrajzokkal tették nevetségessé. Ezt az indulatokat végsőkig fokozó szatírát folytatják ma is a világ háborús gyújtogatói, az angolszász rablókapitalizmus, az emberiség ellenségei ellen De más irányú művészi feladatokra is vállalkozott a művész kollektíva. Drámai erejű képeket festett, mint például a »Régi gazdák« sorozatát, amely döbbenetes erővel és életteli realizmussal vetíti elénk a kizsákmányolt munkások elnyomottságát. Megfestették »A fiatal Sztálin Kurejkában® című nagylélekzetű képüket Társadalomnevelő illusztrációkkal gazdagították az orosz nemzeti múlt legnemesebb irodalmi alkotásait, Csehov, Szaltikov - Scsedrin, Gogol, Gorkij regényeinek jeleneteit, alakjait mély típusábrázoló teA pusztító fasizmus nem kímélte a budapesti Állatkertet sem. Népi demokráciánk programmszerűen építette újjá az Állatokert épületeit és most elérkezett a Pálmaház megnyitásának napja is. Benyitunk a meleglevegőjű, trópusi hangulatú üvegcsarnokba, mintegy szimbólumként fehér galambot pillantunk meg az egyik ágon. Röpködő madarak csicsergésétől, gerlebúgástól hangos a hatalmas üvegház, amelynek közepén kis patakocska csobog, vidáman ficánkoló aranyhalakkal ékes tavak és szökőkutak vonják magukra a látogatók figyelmét. Nagy szeretettel és sok hozzáértéssel rendezték be az újjáépített Pálmaházat, amelynek változatos, gazdag és ritka növényzete bár a legtöbbnek messze van innen hazája és főleg trópusi származású — az utolsó példányig a mi nevelésünk, itt Alágyagországon pillantotta meg a napsugarat*, magyar földből táplálkozott. Magyarországon születtek a nemsokára virágzó orchideák, amelyekből 30 példány díszíti a Pálmákért üvegházait. Több mint kétszázféle trópusi növény zöldes és virul, kétszázfajta kaktusz, száz különböző pálmai, ritka szépségű trópusi vízinövény gyűjtemény ejti csodálatba a virágok, növények barátait. Külön csarnokban rendezték be a növényszaporító, ahol szép, katonás rendben sorakoznak a kényes növénypalánták, egy másik üvegházban ízekre darabolt fókuszok eresztgetik gyökereiket. A páfrányféleségeket 35—40 fok hőmérsékletű üvegszekrényben, különleges talajban szaporítják. A fák között szokatlan alakú, gyönyörű kivitelű kalitkákban madarak csicseregnek. Ezeket a kalitkákat a nemrég nálunk járt kínai vendégek ajándékozták Allatkertünknek, ezekben hozták a nekünk szánt kínai madarakat. A Pálmaház egyik szárnyában rendezték be a trópusi halak akváriumait, a hüllők ketreceit. Huszonhárom akváriumban több mint 450, szemkápráztatóin gyönyörű trópusi halüszhetséggel hozzák közelebb a olvasókhoz. Számtalan briliáns karikatúvrán ált elérkeztek »A béke ellenségei® című új utakat, új művészi kifejezéseket kereső szatirikus hármas-képhez. Ennek a triptichonnak baloldali »Hóhérok® című részén e kapitalizmus álltig felfegyverzett vezérlő katonái indulnak rohamra. A hármas kép központjában az arany megszáltottainak, a háborús profiton élősködő fegyvergyárosoknak ördögi együttesét annyi leleplező szattirával hozzák elénk, hogy nincs az a néző, akiben ezek a figurák undort, gyűlöletet ne kellenének. A jobboldali kép a halálgyárosok politikai lakásait, a pénz előtt való meghunyászkodásukat, népük árubabocsájtását leplezi le. A Kukrinyikszi-együttes sokoldalú tevékenysége nagy példa a magyar művészek számára. Megtanulhatják belőle, hogy egy kiapadhatatlan energiával dolgozó, eszmeileg összeforrott művészi kollektíva műven úton oldhatja meg nagy sikerrel a legnehezebb feladatokat is, derru kál fel s alá. Szemben az akváriumokkal több mint 50 hüllő, mérgeskígyók, gyíkok, szalamandrák, alligátorok, óriásteknőcök húzódnak meg csöndesen, szinte mozdulatlanul. A szalamandrákat és a már tekintélyes nagyságú alligátorokat szintén most kaptuk Kínából. A letűnt társadalmi rendszer-ben az Állatkert belépődíja megközelítette egy napszámos napi bérét. Ezenkívül külön jegyet kellett váltani a Fálmaház, az akvárium és más látnivalók megtekintésére. Ma az Állatkerti dolgozó népünk egyik legnépszerűbb szórakoztató kulúrhelye, idén ia, november végéig egymillió látogató kereste fel az Állatkertet. A most megnyílt Pálmaházba és akváriumba már, nem kell külön belépődíjat fizetni. Újjászületve, a réginél is több, szebb látnivalóval várja látogatóinak tömegét. Q. J. Harmincéves a Kukrinyikszi-együttes CL Szálmaház virágzótiápusi nevemei közt 8.erd 1052. december 24. sl for Dart Ortmnes Csütörtöktől, december 25-től: Új magyar színes filmdráma. írta: URBÁN ERNŐossuth-díjas. Rendezte: FÁBRI ZOLTÁN Operatőr: ILLÉS GYÖRGY Nemzetközi Béke-díjas, Kossuthdíjas. Szereplők: BIHARI JÓZSEF Kossuth-díjas, érdemes művész: KISS MANYI, BESSENYEI FERENC, OLTI MAGDA, BÁNHIDY LÁSZLÓ, MOLNÁR TIBOR és még sokan mások Szabadság Szikra Felszabadulás Alkotmány (Újpest) 5 Megnyílt a Zichy Mihály emlékkiállítás A Szépművészeti Múzeumban kedden délben nyitották meg a Zichy Mihály emlékkiállítást, ahol megjelent Erdei Sándor népművelési miniszterhelyettes. Kelen Béla, az MSZT titkára, kulturális életünk számos ki*váló személyisége, N. G. Rezsnyicsenko, a Szovjetunió ma- gyarországi nagykövetségének első titkára és V. Z. Kuzmenko, a VOKSZ magyarországi megbízottja. Pogány Ö. Gábor, a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának elnökhelyettese megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy Zichy művészi tevékenysége közvetlenül összekapcsol bennünket szovjet barátainkkal, s működése népünk kulturális örökségében egyaránt becses. Most, amikor megkezdődik a magyar-orosz és a magyar-szovjet képzőművészeti összefüggések feldolgozása —* mondotta Pogány G. Gábor „ különösen fontos Zichy életmű* vének és törekvéseinek alaposabb megismerése, mert művé* szete seik 60—80 év előtt kul turális vonatkozású rokonvo* nást fed fel. A megnyitóbeszéd után a megjelentek megtekintették a kiáll** tást. Megnyílt Sanghajban „A Magyar Népköztársaság”* című kiállítás December 21-én Sanghajban megnyílt »A Magyar Népköztársaság® című kiállítás. Safranko Emanuel, a Magyar Népköztársaság pekingi nagykövete mondott megnyitó beszédet, majd Hung Sen, a központi népi kormány mellett működő külföldi kulturális kapcsolatokat ápoló bizottság igazgatója beszélt arról, milyen nagy sikere volt már Pekingben a kiállítás anyagának. A továbbiakban ezeket mondotta: »Ez a kiállítás igen jelentős Kína számára, mivel nagy gazdasági építkezések előtt állunk. Samgháj népe, de különben a munkások, sok ismeretet és tapasztalatot meríthetnek 4 kiállítás anyagairól .