Magyar Nemzet, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-11 / 85. szám

A gazdasági fejlődés két vonala Amikor 1951 júniusában, szovjet kezdeményezésre meg­indultak a koreai fegyverszü­net­i tárgyalások , a newyorki tőzsdén kitört a »békepánik«. A nyugati lapok széltében­­hosszában tárgyalták a »béke­­pánik« motívumait és igyekez­tek meggyőzni közvéleményü­ket arról, hogy a béke a nyu­gati világ számára óhatatlanul »gazdasági depresszióval« jár. A háborús üzlet fenntartása és ki­mélyítése nélkül a nyugati világ képtelen lesz továbbfej­leszteni a »prosperitásnak«­ azt a zsenge hajtását, mely éltető nedveit a fegyverkezési ipar fokoz­ott foglal­kozt­atott­s­ágá­b­ó­l és a megélénkült nyersanyag­­keresletből meríti. Arról persze vajmi keveset beszéltek, hogy e »prosperitás« is csak a mo­nopóliumok profitját s nem a tömegek életének akár árnya­latnyi javítását jelenti. Most, amidőn a Szovjetunió támo­gatta kínai-koreai kezdemé­nyezésre ismét megkezdődtek a pamnindzsoni tárgyalások, még dühösebb idegrángásokkal reagál a tőzsde. Egyes lapok azzal igyekeznek elvenni a nyugati országok közvélemé­nyének kedvét a békében való reménykedéstől, hogy »soha nem látott gazdasági krízis« rémképét idézik fel — érdemes hát figyelmet fordítani az 1951-ben jelentkező »prosperi­­táso« fejlődésének fényeire. Emlékezetes, hogy az elmúlt két évben azokon a politikai frázisokon kívül, amelyeket a nyugati kormányok s főként az Egyesült Államok kormányának képviselői saját népük felé han­goztattak a ~hidegháborús* kampányban a Szovjetunió­­agresszív szándékairól* s amelyeknek komolyságában maguk a kormányférfiak sem hittek, még kevésbbé az, egy­szerű emberei; *­ a legtöbbet hangoztatott érv a fegyverke­zési verseny fokozása és a háborús tervek kiszélesítése mellett az volt, hogy a kapi­talizmus a gazdasági válságot csak a haditermelés növelésé­vel és a háborús légkör fenn­tartásával tudja elkerülni. Ez az érv, persze, leginkább úgy­nevezett gazdasági szaklapok­­ban s nem a tömegek számára szerepelt. Nos, a tények azt mutatják,­ hogy a sválság el­kerülésének­ ez a kockázatos, de a kapitalizmus alapvonásai­val mélységesen harmonikált) módja nemcsak, hogy nem vált be, hanem éppen ellenkezőleg: siettette a válság kibontakozá­sát a nyugati országokban s még kirívóbbá tette az ellen­tétet a szocializmus útján ha­ladó országok növekvő jóléte, gazdasági erősödése és a kapi­talista országok nemzetgazda­ságának állandó és fokozatos leromlása között. Az 1951-ben, a fegyverkezési verseny növe­lésével beígért „prosperitásról* eleven képet ad az ENSZ-tit­­kárságának »Az 1951—52. évi nemzetközi gazdasági helyzet­ről szóló jelentése«, amelynek adataiból világosan kirajzoló­dik a békés és háborús gazda­ság fejlődésének két ellentétes vonala. Az egyik vonal, a Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus­ orszá­gok békés termelésének fejlő­dését, a dolgozók állandóan emelkedő életszínvonalát jelzi — a másik, erősen hullámzó és szaggatott, de végső alakulá­sában feltűnően hanyatló vonal, a kapitalista országok terme­lési visszaesését és egyenetlen­ségeit, az általános életszín­vonal állandó süllyedését s a dolgozók él­et­körü­l­mén­yei­n­ek romlását mutatja. Aici figyel­mesen elolvassa az ENSZ- titkárság jelentését s kissé el­mélyed a bevezető helyzet­­analízisben, kénytelen felvetni a­ kérdést, hova lett az 1951 elején beígért „prosperitás*? Persze ne feledkezzünk meg arról, hogy az ilyen »szaksze­ri* jelentések néha csalóka képet adnak a tényleges hely­zetről, mert a szakemberek »elfogulatllansága« gondosan kerüli az olyan területek át­világítását, amelyek nem tar­toznak szorosan vizsgálódásaik körébe, így például az FNSZ- jelentés nem számol be a nagy monopóliumok fantasztikus nye­reségeiről. Magyarán 4 sza­va neni mondja meg, hogy az el­tűnt »pra3'peri fás* dollár­­milliókban kifejezve mégis csak megvan — , mégpedig a háborús üzletben közvetlenül érdekelt nehézipari és nyers­anya­gm­onop­ó­li­u­m­ok n­ye­resé­g­számláján! Ha ugyanis az ENSZ-jelentés szerkesztői ennek a jelenségnek némi figyelmet szentelnek, könnyen megtalál­hatták volna olyan sellent­­mondó tü­netek­ magyarázatát, amelyekről nagy általánosság­ban megemlékezik ugyan a je­lentés bevezető része, de amelyek teljes élességükben a kapitalista országok termelésé­re és kereskedelmére vonat­kozó adatokból tűnnek elő. Az ENSZ-jelentés megálla­pítja, hogy a megvizsgált idő­szak, tehát 1951 és 1952 első kilenc hónapja során a nyugati országokban egyre inkább el­tűntek a shaditermelésből fo­lyó fellendülés* jelei s egyre határozottabban bontakoztak ki olyan jelenségek, amelyek a­­kereslet csökkenésére, általá­nos depresszióra* s a terme­lési ágak többségében a stagná­lás és fokozatos visszaesés ten­denciájára vallanak. »Az ipari termel­és színvonalának hanyat­lása — állapítja meg a jelen­tés — főleg a könnyűipar kü­­­lönböző ágaiban következett be.*­­ A továbbiakban kifejti, hogy a­ termelés csökkenése különösen­ a polgári és általában béke­­fogyasztásra termelő iparágak­, bár számos vállalat bezárására és a munkanélküliség rohamos emelkedésére vezetett. A jelen­tés i­s kiemeli a Belgiumban, Olaszországban, Hollandiában, Angliában és Dániában jelent­kező igen komoly mérvű munka­­nélküliséget. A Nyugat általános életszín­vonal-leromlásával kapcsolat­ban rámutat arra, hogy »a ka­tonai kiadások fedezésére szol­gáló közvetett és közvetlen adók emelése­ miatt 1952-ben tovább csökkent a lakosság vá­sárlóképessége a kapitalista or­szágokban. A fogyasztásban mutatkozó visszaeséssel, a la­kosság vásárlóképességének csökkenésével párhuzamosan je­lentkeztek a kapitalista orszá­gokban az infláció igen érez­hető tünetei. A jelentés szerinti a tanulmányozott időszakban­­ az inflációs nyomás tovább fo­l­kozódott az egész kapitalista világban és igen gyors volt a közszükségleti cikkek árának emelkedése. A jelentés egyéb­ként az inflációs nyomás növe­kedését összhangba hozza a koreai háború óta megélénkült fegyverkezési versennyel és fel­hívja a figyelmet arra is, hogy a lakosság fogyasztóképességé­nek általános csökkenése mel­lett a különböző kormányok még mesterséges eszközökkel is igyekeztek korlátozni a belső keresletet, a fizetési mérleg egyensúlyáért vívott egyre re­ménytelenebb küzdelem közben. Ez az irányzat különösen a nyugateurópai, a latinamerikai és a sterlingövezethez tartozó országokban vol­t tapasztalható. A nyugati országok gazda­sági helyzetének egyik jellemző vonására mutat rá a jelentés, amikor a kereskedelmi forgalom észrevehető összezsugorodására hívja fel a figyelmet. »1962 első kilenc hónapjában — írja a jelentés — a nemzetközi ke­reskedelem volumene (leszá­mítva a keleteurópai országo­kat és Kínát) az előző évhez képest jelentősen csökkent. Egyes országok, amelyek 1951- ben külkereskedelmi nehézsé­gekkel küzdöttek, kénytelenek voltak csökkenteni a behoza­talt és ennek érdekében deflá­ciós pénzügyi és hitelpolitikát­­s különböző behozatali korláto­zásokat vezettek be.« Az ENSZ gazdasági szakembereinek vére­(Folytatása a 2. oldalon.). Rákosi Mátyást jelölték első helyest országgyűlési képviselőjüknek a Rákosi Művek dolgozói képvisel­őij­elöl e­gy­e­t­és Csepelen és a XIII. kerületben Pénteken délután szokatlanul népesek voltak a csepeli ut­cák. Jókedvű fiatalok vonultak tavaszi pírral az arcukon a lom­­­bosodó fák szegélye között a Sportcsarnok felé. A líulyok vi­rágzó ágat vittek a kezükben. és Rákosi Mátyás Művek kitáruló kapuján szakadatlanul özönlött az utcára a dolgozók tömege, sűrű sorokban haladtak vörös és­­ nemzetiszínű zászlókkal. A hangszórók zenéje szállt a város fölött és­­olyan lett hirte­len a Béke-tér és a Sportcsarnok környéke a zászlók lobogó, lengő erdejében, mintha tavaszi ünnepre készülne.­­Igazi és nagyszerű ünnepre, képviselőjelölő gyűlésre. A mar­tinászok, a hengerészek, az esztergályosok, munkások és mű­szakiak, sztahanovisták és mérnökök, férfiak és nők mind ott voltak. Megtelt a Sportcsarnok hatalmas terme s akik nem fér­tek be, megszállták a környező játéktereket és hangszórókon keresztül hallgatták a nagygyűlés lelkes, forró hangulatú lefo­lyását. Ott voltak Csypil legkiválóbb munkásai, hogy megvá­lasszák jelöltjeiket, hogy hitet tegyenek a szocialista építés és a béke mellett. Felharsant a zene, lobogtak a zászlók, büszke fénnyel csil­logtak a szemek. A nagyteremben a feliratok is azt tükrözik, amit a csepeli dolgozók éreznek és akarnak­ . »Rákosi elvtárs vezetésével előre a Népfront győzelméért.. Négy órakor Zenei István, az RM Gépgyárak pártbizottságá­nak titkára­­ megnyitja a gyű­lést. Helyet foglal az elnöki asz­talnál Földvári Rudolf, a Buda­pesti Pártbizottság titkára, ott van a díszemelvényen a gyár színe-java, közöttük Szodorai István Kossuth-díjas sztahano­vista esztergályos, Miksi László­­né sztahanovista gépmunkás, a­ki felszabadulásunk ünnepét ötszö­­rös normateljesítéssel köszön­tötte. Mindenki, akire büszkén tekintenek most a dolgozók: Török Tibor Kossuth-díjas ve­gyészmérnök, Tóth Ilona szt­a­­hanovista ifjúmunkás, Csépai Dezső. Torma János és a gyár sok más kiválósága. Felzúg a taps. Rákosit és a pártot éltetik. Ezer és ezer tenyér verődik össze, hogy kifejezze Csepel dolgozóinak akaratát. Amikor ismét csend lesz, Jenei István arról a nagy különbségről be­szél, ami a régi és a­ mostani választások között van. Az­ el­múlt rendszerben tőkések java­soltak tőkéseket, hercegek, gró­fok, bárók és nagybirtokosok javasoltak hasonszőrűeket saját soraikból. Weiss Manfrédok és Ullmannok jelöltek Weiss báró­kat, Go­­dbergereket, Eszterházy hercegeket és Pálffy Fidél gró­fokat. A csepeli munkásokat azonban senki sem kérdezte meg, hogy kit akarnak a parlament­be küldeni. A mai helyzet, a megváltozott élet jellemzésére idézte Révai József szavait: »Csepelt többé nem WM-nek, ha­nem visszavonhatatlanul és mindörökre Rákosi Műveknek hívják, jeléül annak, hogy Cse­pel és vele együtt az egész ma­gyar ipar és az egész magyar föld nem a grófoké, báróké többé, hanem a magyar dolgozó népé!« Nagy tetszéssel fogadott be­széde után Korbéli Lajos, az RM Vas- és Fércm­­űvek párt­bizottságának titkára állt a mikrofon elé. Beszélt arról a hatalmas fejlődésről, amelyen egész országunk keresztül ment az elmúlt négy esztendőben. Felsorolta, hogy a germű üzemeit és ennek foly­tán az üzem teljesítménye át­lagosan 50 százalékkal, egyes helyeken pedig még nagyobb mértékben növekedett. A fő­mérnök eddigi munkája bizto­síték arra, hogy mint képviselő is a dolgozók érdekeiért és az ország felvirágoztatásáért har­col majd. Fogarasi János a bizalom viszonzásául vállalta, hogy a Durvahengerműben a második negyedévben márciushoz vi­szonyítva öt százalékkal csök­kenti a kieső munkaidőt. A gyűlés részvevői elhatá­rozták, hogy táviratban értesí­tik a magyar nép szeretett v­e­­zetét: Csepel dolgozói egy­hangúlag első képviselőjüknek jelölt­ék. »Drága Rákosi elvtárs! — hangzik a távirat. — Mi, az ön drága nevét viselő vas- és gép­ipari üzemek dolgozói jelölő­­gyűlésének részvevői szívünk egész melegével köszöntjük önt, dolgozó népünk bölcs ve­zetőjét, szeretett hazánk első békeharcosát. örömmel teszünk eleget dol­gozóink egyöntetű kívánságá­nak, amikor önt, Rákosi elv­társ, elsőként jelöltük ország­­gyűlési képviselőnek. Ez a je­lölés megtiszteltetés számunk­ra, de fokozott felelősséget is jelent üzemeink valamennyi dol­gozójának. E felelősség tudatá­ban erőnket megfeszítve har­colunk a választási békaver­­senyben vállalt fogadalmaink valóraváltásáért. Egy pillanatig sem felejtjük el, hogy gyárunk hazánk leg­nagyobb gyárai közé tartozik, nehéziparunk egyik fontos oá­zisa. Minden erőnkkel arra tö­rekszünk, hogy a csepeli dol­gozók harcos hagyományaihoz híven az elsők között legyünk a dolgozók nemes vetélkedésében, a választási békeversenyben. Azon leszünk, hogy az eddiginél magasabb termelési eredmények elérésével termelési feladataink­nak és exportkötelezettségeink­­nek időben, maradéktalanul ele­get tegyünk, úgy dolgozunk, hogy Rákosi elvtárs a parlamentben egyre jobb eredményekről tudjon be­számolni. El akarjuk és el is fogjuk érni, hogy termelési eredményeinken keresztül erő­sítsük és szépítsük szeretett hazánkat az ön nevéhez mél­tóan, drága Rákosi elvtárs. RM-GYÁRAK DOLGOZÓINAK JELÖLŐGYÜLÜS RÉSZVEVŐI.* A távirat szövegének felolva­­­sása után Jenei István hangsú­lyozta záróbeszédében: arra kell törekedniök a csepeli dolgozók­nak, hogy a második negyed­éves tervük végrehajtásában még kim­agaslóbb eredményeket érjenek el, mint a felszabadulá­si héten. A választási békever­seny során el kell érni, hogy fo­lyamatos termeléssel a tervet minden részletében teljesítsék és túl­teljesítsék. Fogadalmat tett a dolgozók nevében Rákosi Má­tyásnak, hogy a kohászat, a gépgyártás, a tömegárugyár dol­gozói még több acélt, még több gépet, még több terméket adnak népgazdaságunknak, mint eddig. ■— Rákosi elv­társ egész éle­te, munkássága legyen példa­kép előttünk további feladataink sikeres végrehajtásában. Az ő példáját követve szülessenek újabb munkahősök­, újabb mun­­kahőste­itcik a válaszidői béke­­verseny során hatalmas gyá­runkban. mit adott a terv Csepelnek és a csepeli dolgozóknak Az elmaradott gyárvárosból or­szágunk egyik legnagyobb ipari bázisa fejlődött. Az új ipar, Gázgyár, az épülő korszerű Csőgyár, a Szerszámgépgyár új szerelőcsarnoka, az öntödegyár új öntőcsarnoka, a vasszerkezeti gyár, az új kultúrtermek, szo­ciális létesítmények egész sora, a szüntelenül érkező új gépek mind-mind megváltozott éle­tünkről beszélnek. Erről beszél az is, hogy Csepelen megszűnt a munkanélküliség. Sokezer dol­gozó szakmai tanfolyamokon növeli tudását és a gyár 900 dol­gozója látogatja a főiskolákat. Beszélt a 365 kényelmes, fürdő­­iszobás munkáslakásról, a 8 mil­lió forintos költséggel felépített gimnáziumról, a 12 és fél millió forint költséggel épülő munkás­­szállóról, a technikumról, nap­közikről, a csatornázásról. Ezek mind azt bizonyítják, hogy Cse­pel dolgozói jó helyre adták szavazatukat 1949-ben. — Valamennyien tudjuk — folytatta —, hogy e most átkos nyomorának megszűnését, meg­változott, virágzó életünket, a bennünket felszabadító Szovjet­uniónak, a felejthetetlen, szí­vünkben örökké élő Sztálin elv­társnak, a Szovjetunió dicsősé­ges. Kommunista Pártjának és a nyomdokain haladó Magyar Dol­gozók Pártjának, Rákosi Má­tyásinak köszönhetjük. Soha el nem múló hálánk, forró szerete­tünk jeléül a Rákosi Művek első képviselőjeként Rákosi Mátyás elvtársat javasoljuk az országgyűlésbe Mintha a túláradó szeretettől a szívek zsilipei nyíltak volna meg hirtelen, viharszerű taps zúgott fel. A jelö­­őgyűlés rész­vevői helyükről felállva, lelkesen éltették népünk szeretett ve­zé­rét, sz évük mélyéből köszöntöt­ték gyáruk névadóját, boldog életünk megteremtőjét. Utána sorra megtették javas­lataikat a gyár dolgozói az RM Művek többi jelöltjére. Hauer Tibor osztályvezető, Mekis Jó­zsef Kossuth-díjast, az MDR Központi Vezetőségének tagja­, a vas- és fémipari dolgozók szakszervezetének elnökét java­solta. Elmondotta a gyár dol­gozói előtt, hogy Mekis József, az egykori Hofherr-gyár eszter­gályosa rászolgált a csepeli dolgozók bizalmára. Mint az RM Művek vezérigazgatója, jó szervező és irányító munkával a terv túlteljesítéséhez segí­tette a gyártelep dolgozóit. Tanúskodik jó munkájáról az új Csőgyár, Gázgyár, Eleid­ródagyár és sok egyéb gyárrészleg bővítése is. A Fémmű egyik dolgozója, Parés Józsefné jelentkezett ez­után javaslattételre. Gazda Gézát, az Acélmű TMK Üzem Kossuth-díjas, Munkaérdem­renddel kitüntetett vezetőjét ja­vasolta országgyűlési képviselő­jelöltnek. A részvevők ütemes tapsa között lépett az emel­vényre Gazda Géza, hogy kö­szönetet mondjon a bizalomért. Egyszerű szavakkal mondta el, hogy ő csak 39 éves korában szavazott először. Megígérte munkatársainak, hogy mindig híven szolgálja a dolgozó nép érdekeit, majd felajánlást tett: üzemében a műszaki káderek átcsoportosításával és a munka­társakkal való egyéni foglal­kozás fokozásával három szá­zalékkal csökkenti a feleslege­sen elvesztegetett időt, anyag­­takarékossági mozgalmát pedig valamennyi iparágban és a mezőgazdaságban egyaránt to­vábbfejleszti. Nagy örömmel fogadta a jelölő gyűlés Károly Pálnak, az Acélmű hengerészének szavait, aki Fogarasi János Kossuth­­díjas kohómérnököt, az Acél­mű főmérnökét javasolta kép­viselőjelöltnek. Fogarasi ér­deme, hogy kevés beruházás­ban­ tudták átszervezni a hen­ Rákosi Mátyást jelölte a XVI. kerület is első helyén­ ­.Munkásosztá­lyunk legjobb­jait jelöld a válasz­tásra!« — hirdeti a felirat a Magyar Acélárugyár hatalmas ebédlő­jében. Gyülekeznek a dolgozók, zeng a dal, azt éneklik: »Rákosi a jelszónk/« Az egykori Angyalföld dolgozói az úz: gyűl-•­tel,­­ össze pénteken délután, hogy nagygyűlésen döntsenek, ki képviselje a­ XIII. kerületet. Aizala Ottó a Magyar Acél­árugyár pártbizottságának tit­kára­­kifejti a nagygyűlés rész­vevői előtt, ez a választás azt jelenti, hogy hatalmas lépéssel jutottunk elő­re a szocializmus építésében és népi demokratikus államunkban a munkásosztály jogai mindinkább szilárdabbak és teljesebbek résznél­. Beszélt a régi választásokról, majd ki­jelentette, hogy a magyar dol­gozó nép megértette a válasz­tás jelentőségét. Ezt igazolja a Gheorghiu-Dej Hajógyár válasz­tási békeverseny-kezdeménye­­zése, amelynek célja a második negyedévi terv sikeres teljesí­tése, illetve túlteljesítése. A versenyhez csatlakozott a Ma­gyar Acélárugyár is és vál­lalta, hogy második negyedévi tervét négy nappal előbb be­fejezi és terven felül 1.600.000 forint értékű árut gyárt. Utána sorra emelkedtek szó­lásra a dolgozók. Vala­­mennnyien arról a férfiról be­széltek, akinek oly­­mérhetetle­nül sokat köszönhet a magyar nép. Néha akadoztak a szavak, de a töredezett mondatok kö­zött is ott volt a mélységes sze­retet, a határtalan lelkesedés, amelyet Rákosi Mátyás és a párt iránt éreznek. Ez a szere­tet, ez a lelkesedés lendítette magasba a karokat, amikor egy szívvel, egy lélekkel Rákosi Mátyást jelölték a XIII. kerület első képviselőjének. A kerület második jelöltje Molnár Ernő pártbizottsági titkár. Kurucz Imre Munka­­érdemrenddel kitüntetett fő­mérnök javaslatára a Magyar Acélárugyár dolgozói táviratot küldtek a magyar nép szeretett vezérének, Rákosi­­­Mátyásnak. Egyre több is sem csatlakozik a választási béke­versenyhez A választási békeversenyben kohászati üzemeink do­gozói között változatlanul az ózdiak járnak az élen. A nagyolvasztó­mű 10-én reggelig 110,2 száza­lékra teljesítette esedékes havi előirányzatát. A Martin-acélmű­vek dolgozói között szintén az ózdiak az elsők, havi előírány­­zataikat 104, n­api tervüket 101,3 százalékra teljesítették. A diós­győri martinászok párnapos lazaság után magukhoz tértek és hatalmas lendülettel kezdtek munkához. Ennek eredménye­ként napi­tervüket 112,5 száza­lékra teljesítették. Hengeré­szeink versenyében is változat­lanul az ózdiak az elsők, napi tervük 101, havi előirányzatuk 102,8 százalékos teljesítésével. A bánya- és energiaügyi mi­nisztérium jelentése szerint a szénbányavállalatok között a ha­vi terv teljesítése alapján első a Külfejtési Szénbánya Vállalat, 125,7, százalékkal.­­ A komlói Béta-aknai építke­zés dolgozói elhatározták, hogy a választási békeversenyben az akna 40 méteres hűtőtornyát az eddiginél is rövidebb idő alatt készítik el. A határidő előtt 15 nappal készül el a hűtőtorony­. A vasutas dolgozók ország­szerte lelkesen készülnek a vá­lasztási békeversenyre. A fe­rencvárosi állomás dolgozói száz békevonatot indítanak a választási békeverseny során. Az Ózdi Kohászati üzemek dolgozói örömmel fogadták a Gheorghiu-Dej Hajógyár dol­gozóinak felhívását a választási b­ékeve­rsen­y­re. Röpgy­ű­léseke­n tárgyalták meg a fel­hívást és elhatározták, hogy csatlakoznak a versenyhez. Az üzem dolgo­zói számos nagyjelentőségű fel­ajánlást tettek. Bejelentette csatlakozását a V­örös Csillag Traktorgyár is. A gyár üzemrészeinek dolgozói nagyértékű­ felajánlásokat tette­k.

Next