Magyar Nemzet, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-11 / 85. szám
A gazdasági fejlődés két vonala Amikor 1951 júniusában, szovjet kezdeményezésre megindultak a koreai fegyverszüneti tárgyalások , a newyorki tőzsdén kitört a »békepánik«. A nyugati lapok széltébenhosszában tárgyalták a »békepánik« motívumait és igyekeztek meggyőzni közvéleményüket arról, hogy a béke a nyugati világ számára óhatatlanul »gazdasági depresszióval« jár. A háborús üzlet fenntartása és kimélyítése nélkül a nyugati világ képtelen lesz továbbfejleszteni a »prosperitásnak« azt a zsenge hajtását, mely éltető nedveit a fegyverkezési ipar fokozott foglalkoztatottságából és a megélénkült nyersanyagkeresletből meríti. Arról persze vajmi keveset beszéltek, hogy e »prosperitás« is csak a monopóliumok profitját s nem a tömegek életének akár árnyalatnyi javítását jelenti. Most, amidőn a Szovjetunió támogatta kínai-koreai kezdeményezésre ismét megkezdődtek a pamnindzsoni tárgyalások, még dühösebb idegrángásokkal reagál a tőzsde. Egyes lapok azzal igyekeznek elvenni a nyugati országok közvéleményének kedvét a békében való reménykedéstől, hogy »soha nem látott gazdasági krízis« rémképét idézik fel — érdemes hát figyelmet fordítani az 1951-ben jelentkező »prosperitáso« fejlődésének fényeire. Emlékezetes, hogy az elmúlt két évben azokon a politikai frázisokon kívül, amelyeket a nyugati kormányok s főként az Egyesült Államok kormányának képviselői saját népük felé hangoztattak a ~hidegháborús* kampányban a Szovjetunióagresszív szándékairól* s amelyeknek komolyságában maguk a kormányférfiak sem hittek, még kevésbbé az, egyszerű emberei; * a legtöbbet hangoztatott érv a fegyverkezési verseny fokozása és a háborús tervek kiszélesítése mellett az volt, hogy a kapitalizmus a gazdasági válságot csak a haditermelés növelésével és a háborús légkör fenntartásával tudja elkerülni. Ez az érv, persze, leginkább úgynevezett gazdasági szaklapokban s nem a tömegek számára szerepelt. Nos, a tények azt mutatják, hogy a sválság elkerülésének ez a kockázatos, de a kapitalizmus alapvonásaival mélységesen harmonikált) módja nemcsak, hogy nem vált be, hanem éppen ellenkezőleg: siettette a válság kibontakozását a nyugati országokban s még kirívóbbá tette az ellentétet a szocializmus útján haladó országok növekvő jóléte, gazdasági erősödése és a kapitalista országok nemzetgazdaságának állandó és fokozatos leromlása között. Az 1951-ben, a fegyverkezési verseny növelésével beígért „prosperitásról* eleven képet ad az ENSZ-titkárságának »Az 1951—52. évi nemzetközi gazdasági helyzetről szóló jelentése«, amelynek adataiból világosan kirajzolódik a békés és háborús gazdaság fejlődésének két ellentétes vonala. Az egyik vonal, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok békés termelésének fejlődését, a dolgozók állandóan emelkedő életszínvonalát jelzi — a másik, erősen hullámzó és szaggatott, de végső alakulásában feltűnően hanyatló vonal, a kapitalista országok termelési visszaesését és egyenetlenségeit, az általános életszínvonal állandó süllyedését s a dolgozók életkörülményeinek romlását mutatja. Aici figyelmesen elolvassa az ENSZ- titkárság jelentését s kissé elmélyed a bevezető helyzetanalízisben, kénytelen felvetni a kérdést, hova lett az 1951 elején beígért „prosperitás*? Persze ne feledkezzünk meg arról, hogy az ilyen »szakszeri* jelentések néha csalóka képet adnak a tényleges helyzetről, mert a szakemberek »elfogulatllansága« gondosan kerüli az olyan területek átvilágítását, amelyek nem tartoznak szorosan vizsgálódásaik körébe, így például az FNSZ- jelentés nem számol be a nagy monopóliumok fantasztikus nyereségeiről. Magyarán 4 szava neni mondja meg, hogy az eltűnt »pra3'peri fás* dollármilliókban kifejezve mégis csak megvan — , mégpedig a háborús üzletben közvetlenül érdekelt nehézipari és nyersanyagmonopóliumok nyereségszámláján! Ha ugyanis az ENSZ-jelentés szerkesztői ennek a jelenségnek némi figyelmet szentelnek, könnyen megtalálhatták volna olyan sellentmondó tünetek magyarázatát, amelyekről nagy általánosságban megemlékezik ugyan a jelentés bevezető része, de amelyek teljes élességükben a kapitalista országok termelésére és kereskedelmére vonatkozó adatokból tűnnek elő. Az ENSZ-jelentés megállapítja, hogy a megvizsgált időszak, tehát 1951 és 1952 első kilenc hónapja során a nyugati országokban egyre inkább eltűntek a shaditermelésből folyó fellendülés* jelei s egyre határozottabban bontakoztak ki olyan jelenségek, amelyek akereslet csökkenésére, általános depresszióra* s a termelési ágak többségében a stagnálás és fokozatos visszaesés tendenciájára vallanak. »Az ipari termelés színvonalának hanyatlása — állapítja meg a jelentés — főleg a könnyűipar különböző ágaiban következett be.* A továbbiakban kifejti, hogy a termelés csökkenése különösen a polgári és általában békefogyasztásra termelő iparágak, bár számos vállalat bezárására és a munkanélküliség rohamos emelkedésére vezetett. A jelentés is kiemeli a Belgiumban, Olaszországban, Hollandiában, Angliában és Dániában jelentkező igen komoly mérvű munkanélküliséget. A Nyugat általános életszínvonal-leromlásával kapcsolatban rámutat arra, hogy »a katonai kiadások fedezésére szolgáló közvetett és közvetlen adók emelése miatt 1952-ben tovább csökkent a lakosság vásárlóképessége a kapitalista országokban. A fogyasztásban mutatkozó visszaeséssel, a lakosság vásárlóképességének csökkenésével párhuzamosan jelentkeztek a kapitalista országokban az infláció igen érezhető tünetei. A jelentés szerinti a tanulmányozott időszakban az inflációs nyomás tovább folkozódott az egész kapitalista világban és igen gyors volt a közszükségleti cikkek árának emelkedése. A jelentés egyébként az inflációs nyomás növekedését összhangba hozza a koreai háború óta megélénkült fegyverkezési versennyel és felhívja a figyelmet arra is, hogy a lakosság fogyasztóképességének általános csökkenése mellett a különböző kormányok még mesterséges eszközökkel is igyekeztek korlátozni a belső keresletet, a fizetési mérleg egyensúlyáért vívott egyre reménytelenebb küzdelem közben. Ez az irányzat különösen a nyugateurópai, a latinamerikai és a sterlingövezethez tartozó országokban volt tapasztalható. A nyugati országok gazdasági helyzetének egyik jellemző vonására mutat rá a jelentés, amikor a kereskedelmi forgalom észrevehető összezsugorodására hívja fel a figyelmet. »1962 első kilenc hónapjában — írja a jelentés — a nemzetközi kereskedelem volumene (leszámítva a keleteurópai országokat és Kínát) az előző évhez képest jelentősen csökkent. Egyes országok, amelyek 1951- ben külkereskedelmi nehézségekkel küzdöttek, kénytelenek voltak csökkenteni a behozatalt és ennek érdekében deflációs pénzügyi és hitelpolitikáts különböző behozatali korlátozásokat vezettek be.« Az ENSZ gazdasági szakembereinek vére(Folytatása a 2. oldalon.). Rákosi Mátyást jelölték első helyest országgyűlési képviselőjüknek a Rákosi Művek dolgozói képviselőijelöl egyetés Csepelen és a XIII. kerületben Pénteken délután szokatlanul népesek voltak a csepeli utcák. Jókedvű fiatalok vonultak tavaszi pírral az arcukon a lombosodó fák szegélye között a Sportcsarnok felé. A líulyok virágzó ágat vittek a kezükben. és Rákosi Mátyás Művek kitáruló kapuján szakadatlanul özönlött az utcára a dolgozók tömege, sűrű sorokban haladtak vörös és nemzetiszínű zászlókkal. A hangszórók zenéje szállt a város fölött ésolyan lett hirtelen a Béke-tér és a Sportcsarnok környéke a zászlók lobogó, lengő erdejében, mintha tavaszi ünnepre készülne.Igazi és nagyszerű ünnepre, képviselőjelölő gyűlésre. A martinászok, a hengerészek, az esztergályosok, munkások és műszakiak, sztahanovisták és mérnökök, férfiak és nők mind ott voltak. Megtelt a Sportcsarnok hatalmas terme s akik nem fértek be, megszállták a környező játéktereket és hangszórókon keresztül hallgatták a nagygyűlés lelkes, forró hangulatú lefolyását. Ott voltak Csypil legkiválóbb munkásai, hogy megválasszák jelöltjeiket, hogy hitet tegyenek a szocialista építés és a béke mellett. Felharsant a zene, lobogtak a zászlók, büszke fénnyel csillogtak a szemek. A nagyteremben a feliratok is azt tükrözik, amit a csepeli dolgozók éreznek és akarnak . »Rákosi elvtárs vezetésével előre a Népfront győzelméért.. Négy órakor Zenei István, az RM Gépgyárak pártbizottságának titkára megnyitja a gyűlést. Helyet foglal az elnöki asztalnál Földvári Rudolf, a Budapesti Pártbizottság titkára, ott van a díszemelvényen a gyár színe-java, közöttük Szodorai István Kossuth-díjas sztahanovista esztergályos, Miksi Lászlóné sztahanovista gépmunkás, aki felszabadulásunk ünnepét ötszörös normateljesítéssel köszöntötte. Mindenki, akire büszkén tekintenek most a dolgozók: Török Tibor Kossuth-díjas vegyészmérnök, Tóth Ilona sztahanovista ifjúmunkás, Csépai Dezső. Torma János és a gyár sok más kiválósága. Felzúg a taps. Rákosit és a pártot éltetik. Ezer és ezer tenyér verődik össze, hogy kifejezze Csepel dolgozóinak akaratát. Amikor ismét csend lesz, Jenei István arról a nagy különbségről beszél, ami a régi és a mostani választások között van. Az elmúlt rendszerben tőkések javasoltak tőkéseket, hercegek, grófok, bárók és nagybirtokosok javasoltak hasonszőrűeket saját soraikból. Weiss Manfrédok és Ullmannok jelöltek Weiss bárókat, Godbergereket, Eszterházy hercegeket és Pálffy Fidél grófokat. A csepeli munkásokat azonban senki sem kérdezte meg, hogy kit akarnak a parlamentbe küldeni. A mai helyzet, a megváltozott élet jellemzésére idézte Révai József szavait: »Csepelt többé nem WM-nek, hanem visszavonhatatlanul és mindörökre Rákosi Műveknek hívják, jeléül annak, hogy Csepel és vele együtt az egész magyar ipar és az egész magyar föld nem a grófoké, báróké többé, hanem a magyar dolgozó népé!« Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Korbéli Lajos, az RM Vas- és Fércművek pártbizottságának titkára állt a mikrofon elé. Beszélt arról a hatalmas fejlődésről, amelyen egész országunk keresztül ment az elmúlt négy esztendőben. Felsorolta, hogy a germű üzemeit és ennek folytán az üzem teljesítménye átlagosan 50 százalékkal, egyes helyeken pedig még nagyobb mértékben növekedett. A főmérnök eddigi munkája biztosíték arra, hogy mint képviselő is a dolgozók érdekeiért és az ország felvirágoztatásáért harcol majd. Fogarasi János a bizalom viszonzásául vállalta, hogy a Durvahengerműben a második negyedévben márciushoz viszonyítva öt százalékkal csökkenti a kieső munkaidőt. A gyűlés részvevői elhatározták, hogy táviratban értesítik a magyar nép szeretett vezetét: Csepel dolgozói egyhangúlag első képviselőjüknek jelölték. »Drága Rákosi elvtárs! — hangzik a távirat. — Mi, az ön drága nevét viselő vas- és gépipari üzemek dolgozói jelölőgyűlésének részvevői szívünk egész melegével köszöntjük önt, dolgozó népünk bölcs vezetőjét, szeretett hazánk első békeharcosát. örömmel teszünk eleget dolgozóink egyöntetű kívánságának, amikor önt, Rákosi elvtárs, elsőként jelöltük országgyűlési képviselőnek. Ez a jelölés megtiszteltetés számunkra, de fokozott felelősséget is jelent üzemeink valamennyi dolgozójának. E felelősség tudatában erőnket megfeszítve harcolunk a választási békaversenyben vállalt fogadalmaink valóraváltásáért. Egy pillanatig sem felejtjük el, hogy gyárunk hazánk legnagyobb gyárai közé tartozik, nehéziparunk egyik fontos oázisa. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a csepeli dolgozók harcos hagyományaihoz híven az elsők között legyünk a dolgozók nemes vetélkedésében, a választási békeversenyben. Azon leszünk, hogy az eddiginél magasabb termelési eredmények elérésével termelési feladatainknak és exportkötelezettségeinknek időben, maradéktalanul eleget tegyünk, úgy dolgozunk, hogy Rákosi elvtárs a parlamentben egyre jobb eredményekről tudjon beszámolni. El akarjuk és el is fogjuk érni, hogy termelési eredményeinken keresztül erősítsük és szépítsük szeretett hazánkat az ön nevéhez méltóan, drága Rákosi elvtárs. RM-GYÁRAK DOLGOZÓINAK JELÖLŐGYÜLÜS RÉSZVEVŐI.* A távirat szövegének felolvasása után Jenei István hangsúlyozta záróbeszédében: arra kell törekedniök a csepeli dolgozóknak, hogy a második negyedéves tervük végrehajtásában még kimagaslóbb eredményeket érjenek el, mint a felszabadulási héten. A választási békeverseny során el kell érni, hogy folyamatos termeléssel a tervet minden részletében teljesítsék és túlteljesítsék. Fogadalmat tett a dolgozók nevében Rákosi Mátyásnak, hogy a kohászat, a gépgyártás, a tömegárugyár dolgozói még több acélt, még több gépet, még több terméket adnak népgazdaságunknak, mint eddig. ■— Rákosi elvtárs egész élete, munkássága legyen példakép előttünk további feladataink sikeres végrehajtásában. Az ő példáját követve szülessenek újabb munkahősök, újabb munkahősteitcik a válaszidői békeverseny során hatalmas gyárunkban. mit adott a terv Csepelnek és a csepeli dolgozóknak Az elmaradott gyárvárosból országunk egyik legnagyobb ipari bázisa fejlődött. Az új ipar, Gázgyár, az épülő korszerű Csőgyár, a Szerszámgépgyár új szerelőcsarnoka, az öntödegyár új öntőcsarnoka, a vasszerkezeti gyár, az új kultúrtermek, szociális létesítmények egész sora, a szüntelenül érkező új gépek mind-mind megváltozott életünkről beszélnek. Erről beszél az is, hogy Csepelen megszűnt a munkanélküliség. Sokezer dolgozó szakmai tanfolyamokon növeli tudását és a gyár 900 dolgozója látogatja a főiskolákat. Beszélt a 365 kényelmes, fürdőiszobás munkáslakásról, a 8 millió forintos költséggel felépített gimnáziumról, a 12 és fél millió forint költséggel épülő munkásszállóról, a technikumról, napközikről, a csatornázásról. Ezek mind azt bizonyítják, hogy Csepel dolgozói jó helyre adták szavazatukat 1949-ben. — Valamennyien tudjuk — folytatta —, hogy e most átkos nyomorának megszűnését, megváltozott, virágzó életünket, a bennünket felszabadító Szovjetuniónak, a felejthetetlen, szívünkben örökké élő Sztálin elvtársnak, a Szovjetunió dicsőséges. Kommunista Pártjának és a nyomdokain haladó Magyar Dolgozók Pártjának, Rákosi Mátyásinak köszönhetjük. Soha el nem múló hálánk, forró szeretetünk jeléül a Rákosi Művek első képviselőjeként Rákosi Mátyás elvtársat javasoljuk az országgyűlésbe Mintha a túláradó szeretettől a szívek zsilipei nyíltak volna meg hirtelen, viharszerű taps zúgott fel. A jelöőgyűlés részvevői helyükről felállva, lelkesen éltették népünk szeretett vezérét, sz évük mélyéből köszöntötték gyáruk névadóját, boldog életünk megteremtőjét. Utána sorra megtették javaslataikat a gyár dolgozói az RM Művek többi jelöltjére. Hauer Tibor osztályvezető, Mekis József Kossuth-díjast, az MDR Központi Vezetőségének tagja, a vas- és fémipari dolgozók szakszervezetének elnökét javasolta. Elmondotta a gyár dolgozói előtt, hogy Mekis József, az egykori Hofherr-gyár esztergályosa rászolgált a csepeli dolgozók bizalmára. Mint az RM Művek vezérigazgatója, jó szervező és irányító munkával a terv túlteljesítéséhez segítette a gyártelep dolgozóit. Tanúskodik jó munkájáról az új Csőgyár, Gázgyár, Eleidródagyár és sok egyéb gyárrészleg bővítése is. A Fémmű egyik dolgozója, Parés Józsefné jelentkezett ezután javaslattételre. Gazda Gézát, az Acélmű TMK Üzem Kossuth-díjas, Munkaérdemrenddel kitüntetett vezetőjét javasolta országgyűlési képviselőjelöltnek. A részvevők ütemes tapsa között lépett az emelvényre Gazda Géza, hogy köszönetet mondjon a bizalomért. Egyszerű szavakkal mondta el, hogy ő csak 39 éves korában szavazott először. Megígérte munkatársainak, hogy mindig híven szolgálja a dolgozó nép érdekeit, majd felajánlást tett: üzemében a műszaki káderek átcsoportosításával és a munkatársakkal való egyéni foglalkozás fokozásával három százalékkal csökkenti a feleslegesen elvesztegetett időt, anyagtakarékossági mozgalmát pedig valamennyi iparágban és a mezőgazdaságban egyaránt továbbfejleszti. Nagy örömmel fogadta a jelölő gyűlés Károly Pálnak, az Acélmű hengerészének szavait, aki Fogarasi János Kossuthdíjas kohómérnököt, az Acélmű főmérnökét javasolta képviselőjelöltnek. Fogarasi érdeme, hogy kevés beruházásban tudták átszervezni a hen Rákosi Mátyást jelölte a XVI. kerület is első helyén .Munkásosztályunk legjobbjait jelöld a választásra!« — hirdeti a felirat a Magyar Acélárugyár hatalmas ebédlőjében. Gyülekeznek a dolgozók, zeng a dal, azt éneklik: »Rákosi a jelszónk/« Az egykori Angyalföld dolgozói az úz: gyűl-•tel, össze pénteken délután, hogy nagygyűlésen döntsenek, ki képviselje a XIII. kerületet. Aizala Ottó a Magyar Acélárugyár pártbizottságának titkárakifejti a nagygyűlés részvevői előtt, ez a választás azt jelenti, hogy hatalmas lépéssel jutottunk előre a szocializmus építésében és népi demokratikus államunkban a munkásosztály jogai mindinkább szilárdabbak és teljesebbek résznél. Beszélt a régi választásokról, majd kijelentette, hogy a magyar dolgozó nép megértette a választás jelentőségét. Ezt igazolja a Gheorghiu-Dej Hajógyár választási békeverseny-kezdeményezése, amelynek célja a második negyedévi terv sikeres teljesítése, illetve túlteljesítése. A versenyhez csatlakozott a Magyar Acélárugyár is és vállalta, hogy második negyedévi tervét négy nappal előbb befejezi és terven felül 1.600.000 forint értékű árut gyárt. Utána sorra emelkedtek szólásra a dolgozók. Valamennnyien arról a férfiról beszéltek, akinek olymérhetetlenül sokat köszönhet a magyar nép. Néha akadoztak a szavak, de a töredezett mondatok között is ott volt a mélységes szeretet, a határtalan lelkesedés, amelyet Rákosi Mátyás és a párt iránt éreznek. Ez a szeretet, ez a lelkesedés lendítette magasba a karokat, amikor egy szívvel, egy lélekkel Rákosi Mátyást jelölték a XIII. kerület első képviselőjének. A kerület második jelöltje Molnár Ernő pártbizottsági titkár. Kurucz Imre Munkaérdemrenddel kitüntetett főmérnök javaslatára a Magyar Acélárugyár dolgozói táviratot küldtek a magyar nép szeretett vezérének, RákosiMátyásnak. Egyre több is sem csatlakozik a választási békeversenyhez A választási békeversenyben kohászati üzemeink dogozói között változatlanul az ózdiak járnak az élen. A nagyolvasztómű 10-én reggelig 110,2 százalékra teljesítette esedékes havi előirányzatát. A Martin-acélművek dolgozói között szintén az ózdiak az elsők, havi előírányzataikat 104, napi tervüket 101,3 százalékra teljesítették. A diósgyőri martinászok párnapos lazaság után magukhoz tértek és hatalmas lendülettel kezdtek munkához. Ennek eredményeként napitervüket 112,5 százalékra teljesítették. Hengerészeink versenyében is változatlanul az ózdiak az elsők, napi tervük 101, havi előirányzatuk 102,8 százalékos teljesítésével. A bánya- és energiaügyi minisztérium jelentése szerint a szénbányavállalatok között a havi terv teljesítése alapján első a Külfejtési Szénbánya Vállalat, 125,7, százalékkal. A komlói Béta-aknai építkezés dolgozói elhatározták, hogy a választási békeversenyben az akna 40 méteres hűtőtornyát az eddiginél is rövidebb idő alatt készítik el. A határidő előtt 15 nappal készül el a hűtőtorony. A vasutas dolgozók országszerte lelkesen készülnek a választási békeversenyre. A ferencvárosi állomás dolgozói száz békevonatot indítanak a választási békeverseny során. Az Ózdi Kohászati üzemek dolgozói örömmel fogadták a Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozóinak felhívását a választási békeversenyre. Röpgyűléseken tárgyalták meg a felhívást és elhatározták, hogy csatlakoznak a versenyhez. Az üzem dolgozói számos nagyjelentőségű felajánlást tettek. Bejelentette csatlakozását a Vörös Csillag Traktorgyár is. A gyár üzemrészeinek dolgozói nagyértékű felajánlásokat tettek.