Magyar Nemzet, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-14 / 87. szám
Ú ti-ti . ’ n •• Fénylő jelenünkért, ragyogó jövőnkért (P. Gy.) A Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása nagy és örömteljes visszhangot keltett a dolgozó magyar népben. Határtalan bizalmat, büszkeséget váltott ki, fokozta népünk hazaszeretetét, mert a benne hirdetett optimizmus tényeken, mindenki által látható, kézzelfogható nagy tényeken alapszik. Az ötéves terv eredményeiről szóló számadatok szemléltetően mutatják meg életünk rohamos emelkedését. Ugyanakkor ezek az adatok a még fényesebb jövőnek, a második ötéves terv megvalósításának biztos alapjait, tartós pilléreit is jelentik. A Magyar Függetlenségi Népfront kiállta az idők próbáját. A Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével, élén népünk bölcs tanítójával, Rákosi Mátyással, maradéktalanul beváltotta az 1949-i választások során tett ígéreteit. Egészségesnek bizonyult a Magyar Függetlenségi Népfront politikai konstrukciója. Azért, mert sikerült tömörítenie az összes hazafias erőket, azért, mert meg tudta teremteni történelmünk során soha nem tapasztalt összetartó erővel a nemzeti egységet, azért, mert megnyerte a nép bizalmát és meg is tartotta. Ezért valósíthatta meg 1949. évi választási programmját. És nemcsak megvalósította ezt a programmot, hanem ennél sokkal többet valósított meg. Magyarország történetében maradandó és megbecsült helyet biztosított magának a Magyar Függetlenségi Népfront azáltal, hogy a soha be nem tartott választási ígéretek régi Magyarországát az ígéreteket messze túlszárnyaló módon megvalósító Magyarországgá alakította át. Éppen ezért népünk a mostani választásokon egységében még jobban összeforrva sorakozik fel a Magyar Függetlenségi Népfront választási lobogója alá. Az a lelkes hangulat, amelyet a Népfront választási felhívása városokban és falvakban, bányatelepeken és tanyákon, gyárakban és építkezési helyeken kiváltott, már megmutatkozott a választási békeversenyben az addig megtartott jelölőgyűlésekért, amelyeken hatástalan szeretettel jelölték Rákosi Mátyást első képviselőjelöltnek. A választási felhívás nyomán ez a lelkesedés végigáradt az egész országon és magával ragadott minden hazáját szerető, becsületes embert. A nemzeti egység a mostani választásokon még nagyobb méretekben, még nagyobb átütő erővel mutatkozik meg. Nemcsak azért, mert fiatal választók százezres tömegekben jelennek meg az urnák előtt, nemcsak azért, mert a dolgozók közvetlenül, a legszélesebb demokratikus jogokkal felruházva maguk jelölik a megválasztandó képviselőket, hanem elsősorban azért, mert a Magyar Függetlenségi Népfront becsülettel számolt el az Országgyűlés négyévi munkájával és ebben az új országgyűlés további sikeres munkájának zálogát látjuk. Az elért eredményeik alapján biztosra veszik a választók milliói, hogy a most megválasztásra kerülő országgyűlés éppígy érdemes lesz a nép bizalmára, az új országgyűlés is hűségesen, sikeresen munkálkodik majd népünk további felemelkedésén., Ha közelebbről szemügyre vesszük, milyen alkotó tényezőkből jön létre népünknek megbonthatatlan egysége, akkor ennek az összetartó erőnek öszszetevői közül különösen kettőre kell rámutatnunk: a magyar nép hazaszeretetére, a magyar nép békeszeretetére. A hazaszeretetnek kiapadhatatlan erőforrására utal a választási felhívásnak ez a mondata: »Szabad nép, szabad hazában csodákra képes. Ezek a csodák ma már nem a mesevilágban, a tervezgetések, az álmodozások légies szféráiban élnek, hanem a valóságban." A tervekből, a magyar nép évezredes álmaiból, legtitkosabb vágyaiból a valóság csodáit teremtette meg a nép hazaszeretete. Dehogyisne szeretnék a dolgozók hazájukat, amikor ez a haza minden szépségével, rengő búzatengereivel, gulyáival és nyájaival, bányáinak, olajmezőinek dús kincseivel, kohóinak acéljával, gyárainak gépeivel és fogyasztási cikkeivel, éltető napsugarával, vizeinek habjaival, erdőinek susogásával, üdülőhelyeivel, kultúrájának minden értékes régi és mostani alkotásával a dolgozó magyar népet szolgálja. Ha valaki most kiejti ezt a szót: »//«zám«, ugyanúgy a magáénak érzi a hazát, mint ahogy a magáénak érzi szüleit vagy gyermekeit, amikor ezt mondja: » Édes anyám.« !Édes gyermekem. És ahogy minden tisztességes ember mindent megtesz szüleiért vagy gyermekeiért, azért, mert annyira szereti őket, azért tesz meg a hazáját szerető magyar nép mindent a hazájáért. De ez a hazafság nemcsak a szeretet túláradó érzésében nyilatkozik meg, hanem az öntudatos büszkeségben is. Mert a magyar dolgozók büszkék és joggal büszkék hazájukra. A felszabadulás nyolc éve alatt nagy alkotásokra lelkesített a hazaszeretet. Millió és millió emberben ébresztették fel ezt a jogosnemzeti büszkeséget azok a nagy alkotások, a fejlődésnek az a vérpezsdítő ritmusa, az életnek egyre gazdagabb szépsége, amelyekkel szerte az országban még a régi elhagyott pusztákon, a legistenháta mögöttibb falvakban is találkozunk. Ezért vésődtek különösen a nép szivébe a választási felhívásnak e szavai: »Kis nép vagyunk, de nagy tettekkel tudunk hozzájárulni és járulunk is hozzá saját hazánk hűséges szolgálata révén az emberi haladás ügyéhez«. Mivel szolgálhatjuk ma leginkább az emberi haladás nagy ügyét? Azzal, hogy hűséges és elszánt harcosai vagyunk és maradunk az emberiség legszentebb ügyének, a békének. Nemzeti egységünknek második erőforrása harcunk a békéért. Nincs egyetlen tisztességes ember, akinek nem leghőbb vágya hazánk békéjének, nemzeti függetlenségének biztosítása. A mostani választásokon elemi erővel nyilatkozik meg a magyar nép békeakarata. Népünk a választásokat a békeharc egyik megnyilatkozásának, változatának tekinti. Módot ad minden békeszerető magyar embernek, hogy síkra szálljon a béke, a nemzetek közötti egyetértés mellett. Módot nyújt elsősorban arra, hogy színes lélekkel magáévá tegye kormányzatunk következetes békepolitikáját. Valóban, egy emberként tesz hitet a béke mellett a választások során a magyar választók egységes tábora. A választásoknak békeharcos jellegét és jelentőségét a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása erőteljes, világos, mindenki számára közérthető módon hangsúlyozza. Így hangzik többek között a felhívásnak ez a része: » Békét akarunk, mert tudjuk, hogy a háború nyomort és könnyeket, vészt és romlást jelenti. "És hozzáteszi: »De tudjuk, hogy a világban vannak reakciós erők, imperialista hatalmaik, amelyek félnek a békétől, háborút akarnak. Déli határainkon a jugoszláv kormány provokációt provokációra halmoz, szítja az ellentéteket, támadó államszövetséget szervez ellenünk. Ezért kell a béke védelmében ébernek és erősnek lennünk!* ‘A magyar nép tettekkel, telexszámához képest óriási tettekkel bizonyította be eddig is őszinte békeakaratát. Csak olyan nép tud magabiztosan építeni hatalmas erőműveket, stadionokat, új egyetemeket, bölcsődéket, óvodákat, új gyárakat, kohókat, amely ba tso- gondolatok- rétte-ül békét akar és kész arra, hogy minden eszközzel megvédje ezeket az alkotásait. Békeharcunk erejét az a hatalmas béketábor biztosítja elsősorban, amelynek vezetője a hatalmas Szovjetunió, a béke politikájának következetes megvalósítója, amely erőrendszerbe beletartozik a Kínai Népköztársaság és amelyben együtt vagyunk a népi demokratikus országokkal. Ezért mondja ki a választási felhívás: »A Magyar Népköztársaság járatonga és szövetsége a Szovjetunióval, s a népi demokratikus országokkal, úgymint eddig, ezután is hazánk békéjének legbiztosabb záloga«. A magyar nép ismeri a béketábor erejét és jelentőségét. A választásokon kinyilvánítja tántoríthatatlan hűségét és megbonthatatlan barátságát a világ népei jövőjéért küzdő tábor iránt. Megmutatja*, hogy soha nem múló hálát érez a Szovjetunióval szemben azért a szabadságért, amelyet a szovjet fegyverek győzelme bevett harante számára. A magyar nép szilárd békeakaratának, kormányunk békepolitikájának messzehangzó megnyilatkozásait foglalja magában a választási felhívás. Színes lélekkel egyetért a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsának választási felhívásában foglalt békenyilatkozatával minden magyar hazafi. Békében akarunk élni, békében akarunk dolgozni, békében akarjuk megvívni új békés honfoglalásunk újabb és újabb csaitánn győzelmeik Az első ötéves tervből békében akarunk átmenni, felemelkedni a második ötéves terv ragyogó távlatokat mutató magaslataira. A hazáját szerető, a külső és belső békéjéhez ragaszkodó magyar nép tiszta érzéseit, elszánt akaratát tolmácsolta, fejezi ki a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása. E felhívásnak sugárzó igazságai, szókimondó őszintesége, ragyogó perspektívái mögött ott áll a magyar hazának minden hűséges, becsületes gyermek** A panmindzsoni megállapodás visszhangja Gyors ütemben folynak az előkészületek a beteg és sebesült hadifoglyok kicserélésére legalább négy újságíró lehessen szemtanúja az aláírási aktusnak, amint azt az ENSZ-tudósítók kérték. Dániel ellentengernagy csupán két hivatalos fényképész jelenlététfogadta el és maga adott utasítást arra, hogy az amerikai haditengerészet fényképésze milyen felvételeket készítsen. Andikor Dániel ellentengernagy az egyezmény aláírása után kilépett a tanácskozások színhelyéül szolgáló sátorból, a rászedett amerikai újságírók dühös csoportja magyarázatot követelt tőle, de az ellentengernagy semmiféle magyarázatot nem adott. Wilfred Burchell a következő mondatokkal fejezi be tudósítását: »Az egész világ szeme most az amerikaiakon függ, annak megállapítása céljából, vájjon hajlandók-e a békéről szóló szavaikat tettekkel alátámasztani, olyan tettekkel, amelyek békéhez vezethetnek. Az egész békés vezető emberiség feszült érdeklődéssel várja az amerikaiak néhány napon belül esedékes válaszát a koreai-kínai résok határozott akciójára. Ha az amerikaiak valóban kívánják a békét és nem kizárólag időnyerés céljából játszadoznak, akkor a tanácskozások haladéktalanul megkezdődhetnek és a béke hamarosan elérhető.* A külpolitikai helyzet A koreai-kínai fegyverszünet küldöttség — az Új Kína beszélt jelentése szerint — vasárnap közleményt bocsátott ki, amely szerint a két fél vezérkari tisztjei április 12-én délelőtt tartott ülésükön teljesen megállapodtak a beteg és sebesült hadifoglyok hazatelepülésével kapcsolatos adminisztratív részletkérdésekben is. Akoreai-kínai féltudomására hozta a másik félnek, hogy április20-án kezdi meg Panmindzsonban az őrizetében lévő beteg és sebesült hadifoglyok hazatelepítését, s ezeknek a hadifoglyoknak első csoportja április 14-én hagyja el a csonmó hadifogolytábort. A koreai-kínai fél kérte, hogy az amerikaiak is április 20-án kezdjék meg az őrizetükben lévő beteg és sebesült hadifoglyok hazatelepítését. Az amerikai összekötőtiszteik hozzájárultak ehhez a javaslathoz. Az Új Kína közli, hogy — miközben a világ a fegyverszüneti tárgyalások folytatására vár — Panmindzsonban gyors ütemben folynak az előkészületek a beteg és sebesült hadifoglyok átadására és átvételére. A fegyverszüneti tárgyalások térségének északnyugati részében a koreai-kínai küldöttséghez beosztott személyzet gyors ütemben utakat épít és talajegyengetési munkálatokat végez. Azután sátrakat állítanak fel az április 20-ával kezdődően átadott beteg és sebesült koreai és kínai hadifoglyok elhelyezésére. Dániel ellentengernagy, az amerikai összekötőtisztek csoportjának vezetője, szombaton hozzájárult Li Szan Csu tábornoknak ahhoz a javaslatához, hogy az összekötőtisztek csoportjai egy vagy két nap múlva tartsanak ismét ülést és ezen vitassák meg a fegyverszüneti tárgyalások időpontjának kitűzését. A koreai háború befejezésének és a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdése állott a londoni béketanács értekezletének előterében is. Bernal professzor rámutatott arra, hogy a nemzetközi békemozgalom »eddig sohasem látott politikai erő«, majd méltatta a koreai-kínai fél új békekezdenényezésének jelentőségét. A Sunday Times arról ír, hogy a Nyugatnak szívélyesen kell fogadnia a békekezdeményezéseket. A Reynolds News leszögezi, hogy a szovjet kormány politikája kétségtelenül a legnagyobb ajándékot, a békét szeretné adni a népeknek és ezért megfelelően kell válaszolni a szovjet kormány lépéseire. J. R. Campbell, a Daily Worker főszerkesztője megállapította: »Meg lehet nyerni a békét, ha az angol nép kényszeríti tory kormányát, menjen jele úton a kínai és északkoreai kormányok elé, amelyek nagyon jelentékeny engedményeket tettek a világbéke megóvása érdekében. Az angol nép lelkesedéssel fogadta a Szovjetunió békelépéseit. Ennél azonban tovább kell menni. Kényszerítsük kormányunkat, tegyen engedményeket, amelyek Anglia szántára is'' nyombanhasznosak Tít varieté.Dr J. R.Campbell javasolja, hogy az angol kormány haladéktalanul szüntesse meg a Kelet- Nyugat közti kereskedelem összes korlátozásait és ne akadályozza, hogy az angol gyárosok a Szovjetuniónakszállítsanak. Az angol kormány segítse elő a Kína elleni blokád megszüntetését. Kína hajlandó angol mozdonyokat vegyipari cikkeket és mindenféle gyarmati árut rendelni Angliában. Véget kell vetni a BBC szovjetellenes propagandájának is — folytatja J. R Campbell cikke —, mert ez a propaganda minden hazugságot óriási méretekre fúj fel és a legaljasabb keleteurópai kalandorokat hősiként dicsőítve állítja mikrofon elé. Végül az angol kormánynak arra kell törekednie, hogy ejtsék el Nyugat-Németország felfegyverzését. A legutóbbi két nap eseményei közé tartozik: Moszadik és a sah ellentéteinek fokozódása. Eisenhower és Nagib táviratváltása és az angol kormánynak az a bejelentése, hogy nem írja alá a „nemzetközi gabonaegyezményt". Moszadik és a sah ellentétei annyira fokozódtak, hogy sem Moszadik miniszterelnök, sem Faterra külügyminiszter nem jelent meg a sah vasárnapi fogadásán, amelyet aprófét a küldetésének ünnepe alkalmából rendezett. Távol maradtak a Nemzeti Frontnak, Moszadik pártjának képviselő is. A távolmaradások tüntetést jelentettek a sah ellen. A vezérkari tisztek a részletkérdésekben is megállapodtak Panmindzsonban Keszonból jelenti az Új Kína. A koreai-kínai fegyverszünetiküldöttség április 13-án, hétfőn a következő közleményt bocsátotta ki: "A két fél vezérkari tisztjeinek április 13-i ülésén a koreaikínaifél bejelentette, hogy az általa hazatelepítendő nem-koreai beteg és sebesült hadifoglyok soraiban amerikai, angol, török, kanadai, görög és holland hadifoglyok mellett fülöpszigeti, dél afrikai, ausztráliai és colombói hadifoglyok is vannak.A két fél vezérkari tisztjei hétfőn a beteg és sebesült hadifoglyok szállításával és átvételével kapcsolatos konkrét adminisztratív részletkérdésekről tárgyaltak és a felmerült problémákban megállapodásra jutottak. Az amerikaiak megakadályozták Panmlu«I**val»an a sajtó képviselőinek működését A VHumanite panmindzsoni tudósítója, Wilfred Burchell szombaton küldött távirati tudósításában közli: az amerikai propaganda főnökei, mielőtt szombaton délelőtt megtörtént annak az egyezménynek az aláírása, amely történelmi mérföldkő lehet a koreai béke felé vezető úton, teljesen jogtalan lépést tettek a sajtó működésének korlátozására. A koreai-kínai fél javasolta, hogy valamennyi újságíró, fényképész, továbbá a filmhíradók és a rádió képviselői mindkét fél részéről legyenek jelen. Dániel ellentengernagy kifogást emelt ez ellen és még ahhoz sem járult hozzá, hogy A Zsenminzsibao vezéreikbe az ENSZ politikai bizottságának az amerikai baktériumhadviseléssel kapcsolatos törvénytelen határozatáról Pekingből jelenti az Új Kína. A Zsenminzsibao vezércikkben foglalkozik az ENSZ politikai bizottságának azzal a határozatával, amely amerikai nyomásra úgynevezett »pártatlan« bizottságot küld ki az Egyesült Államok Koreában és Északkelet-Kínában folytatott bakteriológiai hadviselésével kapcsolatban. A Zsenminzsibao megállapítja, hogy az ENSZ-nek ez a határozata képtelen és törvénytelen s a kínai és a koreai nép soha sem fogja elismerni ennek a határozatnak érvényességét. , ,Ha a tényeket tekintjük, — írja a lap — azt látjuk, hogy a koreai és a kínai nép az amerikai baktériumhadviselés áldozata. Jogi szemszögből nézve pedig — minthogy az Egyesült Államok és csatlósai beismerik, hogy olyan ügyről van szó, amelyben Korea és Kína vádat emel az Amerikai Egyesült Államok ellen — Korea és Kína népe természetesen vádlóvá vált. Ugyan mi értelme van azonban ilyen egyoldalú határozatot hozni anélkül, hogy az áldozatok és a vádlók jelen lehetnének, előterjeszthetnék bizonyítékaikat és kifejthetnék álláspontjukat?* A lap emlékeztet ezzel kapcsolatban Csou En-laj-nak az ENSZ-közgyűlés elnökéhez intézett táviratára,amely leszögezi, hogyaz ENSZ-közgyűlésben az Egyesült Államokkal szemben elhangzott baktérium-háborús vádak úgynevezett kivizsgálásáról a központi népi kormány részvétele nélkül lefolyt bármilyen vita és azzal kapcsolatos bármilyen határozat törvénytelen és ezért semmis". A Zsenminzsibao megállapítja, hogy az ENSZ, ha tiszteletben tartja kötelességeit és nem akarja lábbal tiporni alapokmányát, akkor mindenekelőtt meg kell, hogy bélyegezze az amerikai kormány baktériumháborús bűncselekményeit, továbbá eredményes rendszabályokat kell hoznia a bakteriológiai és más tömegpusztító fegyverek használatának eltiltására és követelnie kell, hogy mindazok a kormányok — köztük az Egyesült Államok kormánya is —, amelyek még nem ratifikálták az 1925. évi genfi jegyzőkönyvet. ratifikálják azt Cikkét a Zsenminzsibao a következőkkel fejezi be:Megbélyegezzük az ENSZ határozatának kihívó részrehajlását, amellyel úgynevezettvizsgálatot*követel, ahelyett, hogy a nemzetközi egyezmények durva megsértése miatt elítélné az Egyesült Államokat.* A Wathiniston Post „Vér" Eljelentéséről és egy hivatalos cáfolatról New Yorkból jelenti a TASZSZ. A Washington Post „Zavar keletkezett” című szerkesztőségi cikkében azzal foglalkozik, hogy a Fehér Ház megcáfolta az amerikai lapokban megjelent közleményt, amely szerint terv készül Korea »állandó felosztására* és a Tajvan feletti 3.gyámság* megteremtésére. A lap leírja, hogy április 6-án bizalmas sajtóértekezlet volt és »ezen megjelent »X úr«, aki az új koreai határról szóló kijelentésen kívül kifejezte reményét, hogy a koreai és indokínai polgárháború befejeződik, viszont a két Kína közti polgárháború folytatódni fog. Ezt a nyilatkozatot a Fehér Ház megcáfolta. A Washington Post ezután így ír: »Midőn a magasállású hivatalos képviselőt többízben megkérdeztük, várjon a kormány a koreai kibontakozás, vagy a pekingi rezsim megdöntése irányvonalát követi-e, láttuk, hogy szembetűnően kitérni próbálkozik a válaszadás elől. Magától értetődik, hogy a kormány mindaddig nem foglal el a távolkeleti kérdésben észszerű álláspontot, amíg két, ellentétes irányban futó nyulat hajszol.* A volt szöuli angol követ és társai sajtóértekezlete Phenjantban Phenjanból jelenti az Út Kína. A hét angol polgári személy — akiket hazaszállításuk céljából a Szovjetunió képviselőinek adtak át — Phenjanban sajtóértekezleten köszönetet mondott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának azért az emberséges bánásmódért, amelyben internálásuk ideje alatt mindvégig részesítették őket. A repatriált hét angol személy: Vivian Holt volt szöuli angol követ, George Blake szöuli angol alkotózus, Norman Owen, a szöuli angol követség első titkára, Philip Deane, a londoni Observer szöuli tudósítója, Thomas Quinlan szöuli misszionárius, Lord Herbert Arthur, a brit üdvhadsereg szöuli kirendeltségének vezetője és Alfred Cooper szöuli misszionárius. Vivian Holt az újságírók előtt kijelentette, hogy hazájába visszatérve minden tőle telhetőt megtesz akoreai háború gyors befejezésének előmozdítására s az angol és a koreai nép közötti barátság kimélyítésére.