Magyar Nemzet, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-01 / 102. szám

Májusi seregszemle Milliónyi ember indult büsz­kén, végtelen sorokban ma dél­előtt Budapest minden tájáról a Sztálin-tér felé. Munkások, pa­rasztok, értelmiségiek haladnak a sorban, nagy ünnepünkön,­ a kilencedik szabad május elsején. S összegyűltek, elindultak már a sorok, az óriási menet sorai Debrecenben, Pécsett, sziget­közi falvakban, a Hanság és a Nyírség széles tájain, dunán­túli dombok hajlatán, a Bükk erdői alján, az egész országban. A kicsinyben — hiszen része a nagy­ egésznek — ott rejlenek a nagy vonásai is. úgy szólt a hír, hogy a galgamenti kis pa­lóc községben, Túrán, az egész falu népe ha örömmel, boldog szívvel készült a mai napra, május elsejére- Tegnap este hat­száz túrás úttörő indult útnak a faluba, hogy zöld gallyal a ke­zében, ékes rigmussal ajkán hívja meg a falubelieket a mai ünnepre. Akárcsak a galgaparti kis faluban, az egész ország­ban mindenki ünnepe ez a mai nap. A nép győzelmét ünnepel­jük, a népét, amely gazdája az országnak s alkotója épülő mű­vednek. A nép győzelmét ün­nepeljük, amely, akárcsak a mai ünneplő menetben, egységesen halad a béke egész világot át­fogó hatalmas táborában. A magyar nép győzelmének ünnepe ez, a május, a népé, amely a béke, az építő jövendő gondo­latával szívében él s ezért a gondolatért dolgozik betonkeve­rőgép mellett, kombájn nyergé­ben, katedrán, kórteremben, lo­garléccel számoszlopok előtt. Május elseje ünnep volt ezen a földön is hatvannégy esz­tendeje mindig — a munkás­­nemzetköziség harcos ünnepe. A nép győzelmével, a népi egység megvalósulásával kiszélesedett az ünneplők tábora «• így­­ lett ma május elseje nálunk is- a békéért küzdő nép nagy találko­zójának napja s szerte _ a vilá­­gon a békéért küzdő népek se­­regzse­nkije.­Győri vasasok,a pesti mérnö­kök,­ túrai parasztok jó lelkiis­­­rr­erettel, tiszta szíves! gondol­hatnak vissza a mai májusi ünnepen a megtett útra: helyt­álltak a béke frontján. Nem­csak a túrai új kultúrház, ame­lyet ezen a májusi ünn­epen avatnak, nemcsak a diósgyőri kohó, amely most már a nagy Lenin­ nevet viseli, nemcsak a földalatti vasút * épülő ho­nain Budapest házai alatt, békemű­veink százai beszélnek s.*ről, minden ékes szónál hangosab­ban. Többet ünnepelhetünk: a­­békéért folytatott nagy­ harc győzelmes csatáit, amelyekhez do­lgozó népünk minden fiának békét követelő szava s a béke frontja erősítésében végzett mindennapi munkája is hozzá­járult. A mi elszántságunk és helytállásunk is részes abban, hogy olyan új tavaszba lép­­ünk, amely érlelő nyarat és dús őszt ígér, amely soha nem látott erő­ben találja a békéért küzdő százmilliók táborát. A Loire-menti kis faluban is virággal és tavaszi­ pezsdülés­­sel köszönt a májusi, akárcsak a Gálga partján. Az olasz pa­rasztok éppoly féltő gonddal vigyázzák a zsendülő vetést, mint a turaiak. Az edinbourghi anyának éppoly kedves a gyer­meke, mint a kanizsainak. És május elsején, amikor a felvo­nulók százezrei hű és boldog tekintettel néznek fel a nagy Sztálin szobra előtt Rákosi Mátyásra, a világ minden tá­ján lobognak a májusi zászlók, a béke híveinek nagy sereg­szemléjére vonulnak a milliók. A budapesti májust, a Sztálin­­tér felé igyekvő milliónyi tö­meget idéztük , ám ezen a napon úgy érzi az ember, hogy közelebb van hozzá London és Róma, mint máskor, közelebb van hozzá minden távoli vá­ros, amelyben éppúgy zászlók alatt és a béke harcoszlopaiba gyűlve tüntető menetben vo­nulnak fel a jövendőért küzdő milliók a május elsejei menet­ben. Nemcsak azért, mert má­jus elseje nemzetközi ünnep, a népek szolidaritásának non a napja, hanem azért is, mert ezen a májuson minden eddigi­nél nagyobb erővel zeng a né­­pek millióinak­ ajkán a békét követelő kiáltás — magyarul, oroszul, franciák, angolok, né­metek nyelvén, minden nép nyelvén. Hiába tiltotta meg Im­­pelliterri newyorki polgármes­ter a manhattani felhőkarcolók és brooklynii híd építőinek és tervezőinek májusi béketünt­eté­­sét. Ezen a májuson emeltebb fővel, biztosabb reménnyel kiált­ják békét követelő jelszavaikat a nyugati tüntető milliók is: bátorságuk és törhetetlenségük is részes abban, hogy így meg­erősödött és történelemfordító tettekre képes a béke tábora. Iszonyúan félhetnek a népi akaratától, a békétől az ame­rikai polgármesterek s egyes nyugateurópai kormányférfiak, ha tilalommal és rendőrrel akarják elfojtani a béke májusi hangját. Negy­ven éve már, hogy Ady leírta rab-Magyarországon, s milyen igaz, milyen figyel­meztető ma is a nyugati hatal­masságoknak: ,,Május beszél és nekünk most, amit mond rendőrileg, ím, meg nem tiltható. Virágozz fa és nöjj higynyire kis domb , dolgok, ti, igasságot tegyetek." Május h ír, izgat és beszél a nyugati millióknak. Nincs or­szághatár és távolság, amely elrejtse a bécsiek és brüssze­liek előtt, hogy milyen májust ünnepel Moszkva és Peking.­­Rendőrileg, ím, meg nem tilt­ható­, hogy az egyszerű embe­rek reménykedve tekintsenek a felé az ország felé, ahol a má­jusi eszmék harminchat eszten­deje győzelemre jutottak s a földnek hatalmas darabja felé, ahol a szovjet emberek felsza­badító harca nyomán igazi vi­rágba borulhattak, szabaddá lehettek a májusok. »Rendőri­­leg, ím, meg nem­ tiltható­, hogy a kapitalizmus »békéje­­ne­c« nyomorúságában élő mil­liók ne tekintsenek reményke­déssel és várakozással az igazi béke, a megvalósult szocializ­­mus, az épülő kommunizmus hazája, s a nyomában haladó népi demokratikus országok felé, ahol ezen a májuson is a nép új győzelmeiről, a jövőért vívott harcban elért új eredmé­nyekről számolhatnak be az új­­jongó, a boldog májusi mene­tek milliói. Sem rendőr, sem, fegyver nem fojthatja a nyugati milliókba a szót, a békét köve­telő kiáltást, s az akaratot, hogy az egyszerű emberek ösz­­szefogjanak s megvédelmezzék magukat és jövőjüket. Egyszerű és világos szavakat őriznek a szívükben az embe­rek, Sztálin szavait. »A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette.* Száz meg s­záz nyelven ismétlik meg ma, május elsejéig ezeket a sztálini szavakat. Sztálin szavai segí­tettek eddig is a béke harcsai­nak, — ezután is e figyelmez­tetés jegyében küzdenek győ­zelmükért a százmilliók. A győzelem­­—­­ minden győzelem harc szülöttje! — a vil­­­ágméretű békeküzdelem nem egy frontszakaszán egyre köze­lebb van. Párizs és egész Fran­ciaország népe, amikor a köz­ségi választásokon győzelemre vitte a kommunisták listáját­­a béke megőrzésének ügyéért szállt síkra. A dán munkások s parasztok, akik szavazataik­kal kormányt buktattak, mert az az »atlantiak« szolgálatába állt a nép szolgálata helyett, széttépték a háborús gyújtoga­tók hazugság-fonadékát. Az es­­seni és hamburgi tüntetők, akik­nek bátor szava megremegtette a bonni Bundestag méltóságos küldötteit, elérték, h­ogy a nyu­gatnémet fel­sőház nem merte ratifikálni a háborús szerződé­seket. A párizsi, a kopenhágai, a bonni május­is győzelmi menet lesz, mint ahogy győzelmi me­net az idei május minden fel­vonuló tömegének menete szer­te a földön. Az egyszerű embe­rek ügyének, a béke ügyének győzelme az, hogy a Szovjet­unió sztálini békepolitikája kö­vetkezetes, céltudatos lépéseivel (Folytatása a 2.­oldalon). A szovjet sajtó kommentárjai a nemzetközi kérdésekről A­ külpolitikai helyzet A legutóbbi napok nemzetközi eseményeiben világosan fel­ismerhető két ellentétes irányú erővonal kialakulása. Az egyik a Szovjetunió következetes és reális békepolitikájának irányát jelzi, a másik a békekezdeményezések által teremtett kedvezőbb nemzetközi légkör megzavarására irányul­ó legtöbb képviselői bizonyos amerikai körök és a feszültség fenntartásának közvetlen érdekeltjei. A világ legkülönbözőbb népei körében általános az óhaj, hogy minél előbb tisztázódjék: a nyugati hatalmak veze­tői mennyire hajlandók őszintén és tevékenyen részt venni a szovjet békekezdeményezések realizálásában? Kétségtelen, hogy a nyugateurópai országokban számos politikai tényező is támo­gatja a közvélemény óhaját, ugyanakkor más tényezők tevéke­nyen közreműködnek a béke­törekvések megzavarásában. Elénk visszatetszést kelt az egész világon az amerikai fél magatartása a panmindzsoni fegyverszüneti tárgyaláson. A Zsen­­minzsibao a Tettek értékesebbek a szavaknak című cikkében, amelyben egyébként részletesen kifejti a kínai álláspontot a Pravda április 25-i vezércikkével kapcsolatban és amelyet lapunk más helyén részletesen ismertetünk — a panmindzsomi tárgya­lásokkall kapcsolatban megállapítja, hogy az Egyesült Államok­nak kompromisszumra kell törekednie és nem makacsul elutasí­tani a koreai-kínai fél javaslatát, amely a fegyverszünet meg­valósítására irányul. »Legtöbb ideje — írja a Zsenminzsibao — hogy tettekkel törekedjünk a béke megvalósítására. .A próbatétel komoly és az Egyesült Államok egyszerűen nem vonhatja ki magát alóla.* Az angol sajtó is bírálja az amerikaiak panm­nd­­zson­i magatartását. A Daily Express Harrison amerikai tábor­nok tárgyalási modorát igen élesen bírálja és felveti a kérdést, hogy helyesebb lenne talán katonák helyett diplomatákra bízni a tárgyalásokat. A másik kérdés, ami kétségkívül a legélénkebben foglalkoz­tatja a nemzetközi közvéleményt: Németország békés egyesíté­sének lehetősége s az ezzel összefüggő problémák. Németország népe e tekintetben egységes és határozott álláspontot foglal el, aminek legutóbb a Német Béketanács elnöksége adott hangot. A Német Béketanács elnöksége nyilatkozatot tett közzé, amely­ben üdvözli a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kormányá­nak az öt nagyhatalom békeegyezményére vonatkozó válaszát és megállapítja, hogy »a nagyhatalmak Németországra vonat­kozó megegyezése biztosítaná Európa békéjét és rendkívüli mér­tékben elősegítené a béke helyreállítását az egész világon.­ Ugyanekkor a nyugatnémet háborús politika képviselői, látva a német nép egyre fokozódó­­ellenállását, igyekeznek a terror és a megfélemlítés módszereivel keresztülhajszolos terveiket. A szövetségi tanács — a nyugatnémet parlament felsuháza — mint ismeretes, elhalasztotta a bonn , új- párizsi szerződés­ek­ ratifiká­lását és fleuss nyugatnémet elnök nem merte aláírni az *euró­­pai védelmi közösségről* szóló szerződést. Adenauer politikájá­nak ez a súlyos veresége módfelett felingerel­te a bonni revan­­sisztákat és védnökeiket. N. Poljanov,­zz Izvesztyijában foglal­kozik az, bonni helyzet legújabb fejleményeivel és idézi Adenauer­­nek a Spandauer Volksblatt által közölt nyilatkozatát, amely sze­rint »ugyan kerülő úton, de új utat talált arra, hogy mégis életbeléptesse a szerződéseket­. Adenauernek ezzel a kijelenté­sével kapcsolatban még a jobboldali nyugatnémet lapok is han­goztatják, hogy az Adenauer-kli­kk Mi ideg államcsínnyel« igyek­szik céljait keresz­tül haj­szórnn’. Az Izvesztyija cikkírója így jel­lemzi a helyzetet: »A bonni klikk minden tőle telhetőt elkövet a militarista szerződések életbeléptetése érdekében, Adenauer és társai azonban, mind a tények bizonyítják, a militarista tervek valóra váltásának meggyorsítására irányuló kísérleteikben egyre újabb akadályokba ütköznek.* Ezek az akadályok nemcsak a nyugatnémet nép ellenállásá­ban mutatkoznak meg, hanem abban az egyre fokozódó aggoda­lomban is, amivel a nyugati országok közvéleménye és egyes politikai körei kísérik az új náci Wehrm­acht felállítására irá­nyuló erőfeszítéseiket. A DPA nyugatnémet hírügynökség jelen­tése szerint az, úgynevezett Blank-hivatalban működő négy volt magasrangú Wehrm­acht-tiszt utazott Angliába, hogy megláto­gassa az angol fegyvergyáraikat és katonai létesítményeket. A küldöttség tagjai között van Speidel volt náci tábornok is, Rom­mel egykori vezérkari főnöke. Az angol közvéleményben a volt náci tábornok látogatása élénk felháborodást keltett, ami­nek egy alsóházi interpelláció is hangot adott. Spei­delről egyéb­ként köztudomású, hogy tervet dolgozott ki, amely szerint há­ború esetén Nyugat-Németország egyes vidékeit el kell pusztí­tani. A múlt évi hadgyakorl­atok során kipróbálták ezt a tervet és akkor a Der Spiegel című hamburgi lap — támogatva a Speidel-tervet — azt írta: a hosszantartó harcokat gyakorolták, amelyek­­a helyzet súlyosra fordulása esetén* addig fognak tar­tani,’ amíg a ’ruhrvidéki robbantóegységek valamennyi fontos üzemet el nem pusztítanak. Ridgway tábornok az »atlanti had­erők* főparancsnoka kiegészítette a Speidel-tervet és ennek meg­valósítását máris megkezdték. Hollandiában óriási gátépítéseket kezdtek a Rajna medrének szűkítésére, hogy a­­helyzet súlyosra­­fordulása esetén­s robbantásokkal meggátolják a folyó lefutását és így a Rajna elárasztaná az Alsó-Rajna egész partvidékét, beleértve a Ruhr-vidéket is. A háborús bajkeverők pusztításra és rombolásra irányuló tervei éles kontrasztban vannak azokkal a hatalmas alkotások­kal és békés építőtervekké, amelyek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népeit foglalkoztatják. Ennek a látvány­nak hatása alól a nyugateurópai polgári körök sem tudják többé kivonni magukat. Jellemző ebből a szempontból a Combat című francia polgári lap cikke, amely a szovjet diplomácia békepoli­tikájának folyamatosságát mélta­tja és megállapítja, hogy »a szo­cialista építés embereinek emelkedik az életszínvonala, a szov­jet emberek béke után vágyódnak­. A továbbiakban pedig így ír: »Be kell ismernünk, hogy a Szovjetuniónak nincs szüksége há­borúra ... A Szovjetunió ereje és befolyása ipari és gazdasági életének fejlődésével, élelmiszer- és nyersanyagtermelésének fo­kozódásával együtt erősödik... Amit a szovjet kérdések hírhedt *szakértői« már" évek óta megpróbáltak eltitkolni a nyugati ve­zetők és a nyugati tömegek előtt, most nyilvánvalóvá vált.A szovjet államnak tett kiváló ka­tonai szolgálataiért tüntettek ki Lenin-renddel. K. J. Vorosilov szívélyes szerencsekívánatait fe­jezte ki Bugyonnij marsallnak a magas kitüntetés alkalmából és további sikereket kívánt neki A megjelentek melegen megtapsol­ták K. J. Vorosi­ov beszédét. A Szovjet Hadsereg tábor­nokai és tisztjei egy nagy cso­portjának Vorosi­ov elvtárs kü­lönböző érdemrendeket és ér­meket nyújtott át a Szovjet Hadseregben teljesített hosszú és kifogástalan szolgálatukért. A kitüntetettek között szerepel­nek: P. F. Batickij és L. A. Pern altábo­rnagyok, A. Sz. Bla­­govescsenszkij és V. G. Kracsev, a Szovjetunió Hőse címmel ki­tüntetett repülőaltábornagyok, J. T. Bazsanov tüzérségi al­tábornagy, G. V. Po­­ujekiov, a Szovjetunió Hőse címmel ki­tüntetett tüzérségi altábornagy, B. V. Bicsevszkij mérnök­­altábornagy, P. F. Zareckij, a Szovjetunió Hőse címmel ki­tüntetett vezérőrnagy, V. V. Ze­­lencov és G. V. Zimin repülő­vezérőrnagyok, F. G. Akulisnyin és V. A. Kasirkin ezredesek. A kitüntetettek nevében A. J. Stalozov vezérőrnagy és A. N. Kuznyecov ezredes szólalt fel. K. J. Vorosilov meleg sze­­rencsekívánatait fejezte ki a ki­tüntetett tábornokoknak és tisz­teknek, majd rövid beszéddel fordult hozzájuk. A megjelentek nagy figyelemmel hallgatták be­szédét. — A szovjet nép, a Kommu­nista Párt és a szovjet kor­­mány — mondotta Vorosilov — hazánk óriási területén az új, kommunista társadalom építé­sén munkálkodik, változatlanul a lenini-sztálini békepolitikát folytatja, az egyenjogúság, a népek barátsága és a többi or­­szággal való együttműködés politikáját a tartós és szilárd béke megteremtése érdekében.­­ A szocialista haza egész története folyamán fegyveres erőink a szovjet nép békés munkáját védelmezték, sohasem fenyegettek senkit és sohasem támadtak meg senkit. Igaz, a Szovjet Hadseregnek nem egy­szer­­ használnia kellett fegyve­rét, nem egyszer súlyosan meg­verte az ellenséget, de csak azokban az esetekben, amikor az ellenség megtámadta hazán­kat, félbeszakította a szovjet dolgozók békés munkáját. Fegy­veres erőink most is békés­ éle­tünk felett őrködnek, senkit sem fenyegetnek, senkit sem készülnek megtámadni. — Ilyen a szovjet állam fegyveres erőinek természete — mondotta Vorosilov —, ilye­nek Szovjet Hadseregünk ha­gyományai. Éppen e hagyomá­nyok szellemében, Lenin— Sztálin pártja nagyi eszméinek és a haza iránti határtalan oda­adásnak szellemében kell ne­velni fegyveres erőnk állomá­nyát Befejezésül K. J. Vorosilov további sikereket kívánt a ki­tüntetett tábornokoknak és tisz­teknek. K. J. Vorosi­ov a szovjet tábornokok és tisztek egy csoportjának érdemrendeket nyújtott át Moszkvából jelenti az MTI. K. J. Vorosi­ov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke érdemrendeket és érme­ket nyújtott, át szovjet tábor­-­ nokok és tisztek egy csoportjá­nak. Lenin-rendet nyújtott át Sz. M. Bugyonnij marsallnak, akit 70. születésnapja alkalmából a „4 népek barátsága eszméjének diadala.’ A Pravda vezércikkének címe ió.4 népek barátsága eszméjének diadala*. *A szocialista tábor országai­nak népeit a testvéri barátság és kölcsönös segélynyújtás erős kötelékei fűzik egymáshoz. A sz­­cialista­­tabor­­ országainak együttműködése a proletárinter­­nacionia­lizmus elvein alapszik. En­nek az együttműködésnek alapja a kölcsönös segítségnek és a közös felemelkedés kivívá­sának őszinte vágya. Egészen más képet mutat a kapitalizmus tábora. A burzsoá­zia ideológusai fajgyűlöletet hirdetnek, a nacionalizmus és a kozmopolitizmus feslett »esz­­méit« kultiváljá­k, megpróbálják szétforgácsolni és gyengíteni a népek erőit, megtörni az impe­rialista elnyomás ellen a sza­badságért és a nemzeti függet­lenségért vívott harc elszántsá­gát. A béke, a demokrácia és a szocializmus nagy eszméi egyre mélyebben hatolnak be minden ország dolgozóinak tudatába. Szilárdul a népek egysége a békéért, az új háború előkészü­letei és kirobbantása ellen ví­vott harcban* — írja a többi között a Pravda. Az Izvesztyija vezércikkének címe »,a békéért és a népek közti barátságért­. »Államun­k békeszerető kül­politikájának újabb meggyőző bizonyítéka az a válasz, ame­lyet a szovjet kormány­ a Né­pek Békekongresszusa Bizottsá­gának levelbre adott. Mint isme­­retes, a Népek Békekongresz­­szusának Bizottsága j­avasolta a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, a Kínai Népköztársaság, Nagy-Britannia és Franciaor­szág kormányának, hogy kezd­jenek tárgyalásokat az öt nagyhatalom békeegyezménye megkötése céljából. •A lap idézi a szovjet kor­mány válaszának szövegét, majd így folytatja: »A béke­­egyezmény megkötésének ellen­zői hiába próbálják kétségbe­­vonni ennek az egyezménynek szükségességét. Meg akarják téveszteni a nép­tömegeket, azt bizonygatják, hogy a béke­­egyezmény aláírása aláássa az Egyesült­­Nemzetek Szervezeté­nek alapjait. Világos, hogy az ilyenfajta érvek homokra épül­tek. A békeegyezmény aláírása nem hogy nem ássa alá az EN­SZ alapjait, hanem még erő­sebbé teszi. Hiszen az ENSZ az öt nagyhatalom akaratának egységén, azon épül, hogy a Biztonsági Tanácsban a béke fenntartása döntő fontosságú kérdéseinek megoldásakor az öt­ nagyhatalomnak egyhangú dön­tést kell hoznia.* A proletárinternacionalizmus győzelmes lobogója A Pravda csütörtöki száma közli Azizjan-nak­­A proletár­­internacionalizmus győzelmes lobogója* című cikkét. A proletá­rinternacionalizmus valamennyi ország munkásai nemzetközi szolidaritásának és kölcsönös támogatásának, egy­ségének ideológiája a reakció ellen, az elnyomás ellen vívott harcban. A proletárimnternacio­­nalizmus lényegét világosan ki­fejezi Marx és Engels híres jel­mondata: »Világ proletárjai egyesüljetek!” A munkások harcolnak min­den elnyomás és jogfosztás el­len. A prol­et­ári­a tér­n­a­cion­a­li­z­­mus abból indul ki, hogy nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom, hogy a proletariátus társadalmi felsza­badítása elképzelhetetlen a nem­zeti elnyomás megszüntetése nélkül, szabadság és a népek egyenjogúsága nélkül. A proletárinternacionalizmus szöges ellentéte a burzsoá nacio­nalizmusnak, amely helyesnek tartja a nemzeti elnyomást és jogfosztást, nemzeti ellenséges­kedést szít és ily módott próbálja szétforgácsolni a dolgozók erőit, megakadályozni, hogy kivívják sz­ab­ads­águ­kat. A proletárinternacionalizmus elválaszthatatlan a dolgozó tö­megei-, hazafiságától. A kizsák­mányoló társadalomban a dol­gozók hazafisága a hazai föld szeretetét összekapcsolja az el­nyomók elleni gyűlölettel, a re­akció­­ellen, az igazi demokrá­ciáért vívott harccal. Midőn pe­dig a dolgozók sorsuk uraivá lesznek, hazafiságuk soha nem látott erejűvé válik és minősé­gileg új jellegűvé lesz. Világos példája ennek a szov­jet nép hazafisága, a népi de­mokráciák dolgozóinak hazafi­sága. .A demokratikus tábor orszá­gainak kölcsönös kapcsolatai az internacionalizmus megingatha­tatlan alapján nyugszanak. A demokratikus tábor országai együttműködésének alapja az egyenjogúság, a kölcsönös tisz­telet, a kölcsönös segítésnek és a közös gazdasági haladás el­érésének őszinte vágya. Az európai népi demokráciák dolgon

Next