Magyar Nemzet, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-25 / 173. szám
Szombat, 1853. Július 25. MAKSZIMKA LIS . Ha végignézzük az új, színes, szovjet filmet, a Matezimkát, amelyet tavaly készítettek a Kievi Filmstúdió művészei, idő kell jócskán ahhoz, hogy kibontakozzunk varázslatának hatása alól. Idő kell ahhoz, hogy a film bájosságát, kedvességét s mélyen visszhangzó regényességének hatalmát leküzdve, mérlegre tegyük, amit láttunk s megvizsgáljuk titkait, mint a Urka pillangónak, gondosan ügyelve, nehogy leverjük hímporát. E film pontosan úgy igézi meg a nézőt, ahogyan legkedveltebb ifjúkori olvasmányai, s talán leginkább Verne Gyula regényei. Lebilincselő, mert mesebelinek tűnik, jóllehet kétségbevonhatatlanul igaz. Messzire sodor bennünket időben és térben, távoli tengerek és szigetek felé s megtaláljuk benne azt, amit oly szenvedélyesen látni kívánunk: férfiakat, akik a legnehezebb körülmények között vizsgáznak bátorságból, becsületből, emberségből. A múlt század második felében (a kapitalizmus rohamos fejlődésének korszakában) hősi példák, a bátorság és férfiasság ,lélekemelő példái gyakoriak, voltak hajósok között. A vitorlás hajókon az elemi erőkkel vívott emberfeletti küzdelemre, a folytonosan leskelődő veszélyek lebírására, csak elszánt férfiak vállalkozhattak. Szilárd alapja a filmnek Sztanjukovics orosz író »Makszimka« című elbeszélése, amely a múilt század végén megjelent A Tengeri elbeszéléseid című kötetének talán legkedvesebb írása Sztanjukovics ifjú korában, mint az orosz haditengerészet tisztje, körülhajózta a földet és élményeit mélyen emberi regényes, Fordulatos elbeszélésekben örökítette meg, írásai bizonyítják, amit az irodalomtörténet számontart, hogy lelkesedett Csernyisevszkij és Dobroljubov haladó eszméiért. Szovjet kritikusok véleménye szerint minden alapunk megvan arra, hogy a kis néger gyermek történetét az életből vette. A film, amelynek forgatókönyvét Koltunov kiváló tálművészettel és hozzáértéssel készítette el, túlhalad az eredeti elbeszélés keretein. A forgatókönyv az író már elbeszéléseinek néhány motívumával bővítette ki Makszimka történetét. A film rendezője , Sztálin-díjas Vlagyimir Braun, a tengerészfilmek legnagyobb mestere. Lelke mélyéig ismeri az orosz hajósnépet, amelynek körében felnőtt és egész művészetét,annak szenteli, hogy méltó módon örökítse meg a szovjet tengerészek kiváló cselekedeteit. A Makszimka többi filmjeitől abban különbözik, hogy nem mai, nem is a közelmúlt, hanem a régebbi hajózás, a vitorlázás regényes korszakáttárja elénk. Egy háromárbocos gyönyörű korvetten, az egykori orosz flotta egy hadihajóján játszódik a cselekmény nagy része- A rendezés hasonlíthatatlan ereje abban mutatkozik, hogy a hajó élete nem hozzávetőleges hitelességgel támad fel, hanem olyan pompás realitással, hogy minden idegszáluunkkal átérezzük, mit is jelentett vitorláson tengerésznek lenni. És ami nem kisebb érdeme a rendezőnek: ez a hitelesség nem dokumentációs képsorok kapcsán mellesleg bontakozik ki, hanem a megrázó drámai események közvetlen hátterében oly módon, hogy az események lendületét ezzel még fokozza. A rendező kiváló színészeket mozgósított a nem könnyű művészi feladatok megoldására Elsősorban is Borisz Andrejevet kell említeni Lucskin matróz szerepében. Ez a Lucskin széles természetű orosz, erénye a mélységes igazságérzet, a férfias, komoly bátorság, de iszonyú hibája, hogy valahányszor elfogja a magányosság érzése, mértéktelenül iszik. Lupskin körül ismerjük meg a matrózok különböző típusait s az öreg fedélzetmesterben, a vén tengeri medve jellegzetes figurájában a® egyszerű matrózok atyai gondviselőjét. Megismerjük rendre a tisztikart is, élén a becsületes kapitánnyal s közte a haladószellemű, , rokonszenves Gorelov hadnagyot, Lucskin őszinte jóakaróját. A film legfontosabb szerepe azonban nem színész kezébe kerül, mert a történet központjában Makszimba áll, egy néger kisfiú. Aki a filmet megtekinti, aligha tudja leküzdeni kíváncsiságát, amelyet a kisfiú kiléte támaszt benne. Játéka ugyanis oly természetes és valószínű, minden mozdulata oly közvetlen és bensőséges, hogy önkénytelenül ezt a kérdést támasztja: miként lehetséges ez, hiszen ilyen pöttömnyi gyerek nyilvánvalóan nem lehet képzett művész. Bánatos szemeiben valódi könnyek csillognak, rémülete átragad a nézőre, öröme jókedvre derít. Bizonyára helyes, ha elmondjuk, hogy ez az elragadó fiúcska valódi nevén Tolja Bobikin arhangelszki iskolásfiú, orosz férfi és néger anya gyermeke. A rendező finom tapintattal nevelte a film feladataira, mígnem teljesen megértette, mit kell tennie. Az a mély szeretet és baráti érzés, amely B. Andrejev iránt támadt gyermeki lelkében, annyira áthatotta, hogy segítette feladata megvalósításában és ki tudta fejezni az amerikai rabszolgahajóról megmenekült néger kisfiú megható, szenvedélyes ragaszkodását a hajlamas termetű, jóságos orosz matróz iránt. Ez a film nagyszerű művészi munka, elsősorban azért, mert olyan fontos kérdésre ad élményszerű, felejthetetlen választ, várjon szabad-e, lehet-e embert kényszerű alantas helyzetben tartani azzal a durva ürüggyel, hogy a bőre másszínű. Hogy ez a kérdés a filmen nem a mai társadalmi kérdések tömkelegéből merül fel, semmivel nem csökkenti a válasz erejét. Az derül ki ebből, hogy a válasz még a társadalmi fejlődés alacsonyabb fokán is egyértelmű. Nem kétséges, hogy a cári hadihajó legénységének erkölcsi magatartását sok tekintetben keresztényi vallásosság határozta meg, a film ezt világosan érzékelteti. Lucskinban már nem vallásos, hanem népi jellemvonás az igazságérzet és az emberiesség. Ez mint alapérzés tökéletesen elegendő arra, hogy undorral, megvetéssel és gyűlölettel forduljon a rabszolgatartók ellen. A történelmi háttér, amely a drámai cselekmény kapcsán elv nagy erővel tör előre, lényegében a következő tételt tárja elénk: a cári Oroszország, bármily visszamaradt is volt még a jobbágyság felszabadítása után a múlt század utolsó negyedében — népe emberi magatartásával magasan a rabszolgakereskedő Amerikái Egyesült Államok fölött állt. A jelek azt mutatják, hogy Amerika múltjának ezt a sötét foltját ma sem tüntette el. A harsányan bömbölő szabadságszólamok mögött a tagadhatatlan valóság mutatja az ordítozok valódi lényét: a rabszolgakereskedőt. A film anélkül, hogy a múltat hamisan aktualizálná, ezt a gondolatot ébreszti, tehát jól harcol a mai rossz ellen. A drámai események két hajó találkozása kapcsán bontakoznak ki. Az egyik hajó az orosz korvett, a másik néger rabszolgákat szállító amerikai hajó. A nemzetközi egyezmények szerint a rabszolgahajó legénységének kötél jár. A szállítmányt tehát el kell tüntetni. Így kerül Makszimba az óceán vizébe s onnan az orosz hajó fedélzetére. Ez a vízből kimentett, pőre néger fiúcska feltámasztja az orosz matrózokban az apai szeretet szenvedélyét, feltámasztja az orosz matrózok legtöbbjében, de leginkább Lucskinban. Ezt a nagyszerű, emberies magatartást változatosan, megragadóan mutatja be a film. Lucskint már nem gyötri a magányosság kínzó érzése, mert szeret valakit. Leszokik aztalról. Lenyűgözően hiteles a lélekrajz. A leglüktetőbb drámai eseményeket az indítja el, hogy Lucskint a rabszolgakereskedők foglyul ejtik és a kisfiú minden erejét megfeszítve törekszik arra, hogy kiszabadítsa. A szívszorító kalandok egész sorai, és új színnel gyarapítja, egyre gazdagabban bontakoztatja ki előttünk ennek a szép példának egész mélységét Ahhoz a képhez tapadunk, amelyen a hatalmas termetű Lucskin kézenfogva vezeti a tengerészruhába öltöztetett néger fiúcskát és egész lényét áthatja az apai kötelességérzés nagyszerű tudata. Emlékezetes mű a Makszimka — emberségesebb, melengetőbb, színesebb film ennél aligha sok született. S a nagy emberi érzések, a nagy szenvedélyek, amelyeket feltámaszt, szinte egybefonódnak a tenger változó képeivel, a rémületes viharzással dúló víztömeg, az óceáni nyugalommal dicsfényben sugárzó vízrengeteg képeivel. Nagyon szép filmet és hálát érdemelnek alkotói, mert hevítik az ember felelősségérzését a gyarmati sorban sínylődő népek, a faji előítélettel megkülönböztetett és elnyomott népek iránt. A magyar hangfelvétel, amely kitűnően sikerült ezt , a törekvést hatásosan előmozdítja. Újvári Imre LEGJOBB SZÓRAKOZÁS A KÖNYV sokezer könyvből válogathat AZ ÁLLAMI KÖNYVESBOLTOKBAN BUDAPEST MINDEN KERÜLETÉBEN MOST JELENT MEG: Tyihonov: Válogatott versek ... 175 lap, kötve 16.50 Ft Mark Twain: Utazás az Egyenlítő körül ... 448 lap, kötve 17.0 Ft Anand Mark Párizs: A buli (Regény) ....................314 lap, kötve 20.— Ft Valentyinov: Afrikai történetek (Elbeszélések) 190 lap, kötve 12.— Ft Sahov: A tűzmadár nyomában (Regényes útleírás) .................431 lap, kötve 30.— Ft Bényi—Supka: Zichy Mihály (Számos műmelléklettel) ...... 160 lap, kötve 36.— Ft Itt a nem! Hétfőtől árusítják az Operaház és az Operaház Erkel Színháza bérleteit A közönség hatalmas érdeklődése közben kezdődik hétfőn az Operaház és az Operaház Erkel Színháza — a volt Városi Színházi—jövő évadjára a bérletek kiadása. Az érdeklődést nemcsak az elmúlt évad eredményei igazolják, amikor az Operaháznak és a Városi Színháznak együttesen 61.000 bérlője és több mint egymillió látogatója volt, hanem a jövő-játékév változatos műsora is. Az Operaházban bemutatják az első szovjet operát, amely magyar színpadra kerül, Mejtusz művét, »Az ifjú gárdává és Kenessey Jenő egész estét betöltő magyar balettjét, új betanulásban, új színpadi kiállításban és rendezésben adják elő Beethoven x Fidelio úr-ját és Verdi »Othelló«ját. Az Operaház Erkel Színháza nemcsak új magyar operát és új szovjet balettet mutat be, hanem új rendezésben és betanulásban játssza Erkel »Hunyadi László«-ját, Puccini »Toscá«-ját és az Operaház Erkel Színháza színpadára költözik át felújított formában Verdi »Rigoletto«-ja, Mozart műve, a »Figaro házasságáé, valamint Verdi »Álarcosbál«-ja. A bemutatott és felújított műveken kívül az Operaház mindkét színháza tovább játssza az elmúlt évad műsorán szereplő valamennyi operát és balettet. A bérleteket először és elsősorban az üzemek és intézmények dolgozói számára árusítják. Az Operaház látogatói számára 15 bérletsorozatot ad ki, s mindegyik bérlet 10 előadásra szól, az Erkel Színház 18 bérletsorozatot és mindegyik 8 előadásra érvényes. Az Operaházban a legdrágább bérlet egy évre 323 forint, az Erkel Színházban 202 forint, a legolcsóbb mind a két színházban 26 forint. Ezeket az összegeket is hét részletben fizethetik a bérlők, az első részletet a bérlet kiváltásakor. Az Operaházban a jövő évad során 150 bérleti előadás lesz, az Erkel Színházban 202. A bérletrendszer alapelve — a most kezdődő bérletezés során ennek az elvnek fokozott érvényesítésére törekszik az Operaház igazgatósága! — hogy minél változatosabb műsort kapjanak a bérlettulajdonosok mindkét színházban. A másik elv: nemcsak az előadások számának fokozására ügyel a színház, hanem a színvonal emelésére is, hogy kielégítse a széles tömegek kultúrszomját, operaszeretetét, növekvő igényeit. Az Operaház, a Néphadsereg Színháza és a Madách Színház kapcsolt bérleteinek eladása igen nagy sikerrel járt. Az Operaház mindkét színházának bérleteladása során pedig, az eddigi jelek szerint, a bérlők tavalyi hatalmas száma még jelentősen emelkedni fog. tollheggyel „Trükkös“ híradófilm A Lenin körúti Híradómozi araszos betűkkel hirdeti: »Heringsdorf, francia kultúrfilm.« Az ember meghökken. A keletitengeri, igazán ismert nevű német fürdőhelyről pont francia kultúrfilm készült volna? Node nem, a mozi másik plakátján, a nyomtatott szövegen már szemérmesen átragasztották a téves »francia« szót. Igen ám, de itt viszont mit látunk? Hogy is írják a nevét ennek a német fürdőhelynek? Heringsdorf... Ez áll a plakátokon, mint 2. számú trükkös meglepetés. Ezek után bementem és megnéztem a Heringsdorfról szóló, persze hogy német filmet és rájöttem, hogy a derék Híradómozi — egy idő óta elharapódzott gyakorlatához híven — megint egyszer tavalyi filmet repetált. Tavaly ugyanezt a filmet ugyanitt láttam már. Ez volt aztán a harmadik trükk, amely e sorok megírására késztetett. A mozilátogató több figyelmet és főbb kiszolgálást vár, igénylő ismeri az angol irodalmat, s irodalomtörténeti könyv, vagy lexikon sem áll mindenkinek rendelkezésére, engedje meg a Nemzeti Színház, hogy nevében ezúton igazítsunk helyre. Bán Johnson-ról sohsem hallott az irodalomtörténet. A »Volpone« szerzőjét Ben Jonson-nak hívták. Valószínű, hogy a névelírás csak sajtóhiba. Am efféle sajtóhibát ilyen nyomtatványnál észre kell vennie a kézirat alapján a nyomdának és tájékozottsága alapján a színháznak... A Volpone szerzője A Nemzeti Színház bérletváltási hirdetményében a jövő évad műsortervét is közli. Nem csupán a színre kerülő darabok címét és íróinak nevét sorolja fel, hanem — helyesen — néhány mondatban a mű tartalmát is ismerteti. Ebben az ismertetőben olvashatják a bérletigénylők tömegei, hogy a jövő évadban előadják a »Vo!pone« című komédiát. A szöveg szerint a darab »Shakespeare kortársának, Bán Johnson kitűnő angol drámaírónak remekműve.. Minthogy nem minden bérlet HÍRÜNK a világban □ A »Welt und Volk« berlini könyvkiadóvállalat a napokban kiadta német nyelven Veres Péter »Gyepsor« című könyvét. □ A »Ny Dag«, Svédország Kommunista Pártjának lapja közli Bernt Lindberg tanársegéd tanulmányát Rákóczi Ferenc szabadságharcáról. A lap közli Mányoki Ádám magyar festő Rákóczi-portréját is. □ A »De Waarheid« című holland lap munkatársa többhasábos cikkben számol be Magyarország fővárosáról. TAPSRÓL A TAPSRA ÁLLATKERT Július 19-én kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt előadás Jegyei július 26-ra, vasárnap estére érvényesek. Előadás kezdete 8-kor Indulás előtt a negyedik VIT-re utazó magyar fiatalok küldöttsége A magyar ifjúságot 1500 hallgató, harminc középiskolás tagú küldöttség képviseli majd utazik Bukarestbe.. A magyar a bukaresti IV. Világifjúsági értelmiségi fiatalok is több Találkozón. A küldöttség tag- mint negyven képviselővel jainak egyharmadát az alap- vesznek részt a IV. VIT-en. szervezetek választották a A mdeteket szombaton antöbbi a VIT művészeti verse- nepélyesen búcsúztatják a nyevi részvevő ifjúsági együt- alapszervezetek. Vasár,tesek tagjaiból szomszakbot és iapge, székhelyeken ifjú sportolókból került ki. _ gyűlnek össze, ahol a megyei ...A^alszervezetek küldötteISZ-bizottság átadja a mokozott közel 250 ifjumunka fiataljainak VIT-zászlaját. van. A parasztfiatalokat százan bat képviselik majd Bukarestben. A VFT-küldöttség tagjai hétköziül kiváló termelőszövetke- főtől gyülekeznek Budapesten, Heti Fiatalok? az állami gazda- itt kapják meg a szép, egyséságok és gépállomások legjobb ges VIT-ruhát is. A magyar ifjú dolgozói, egyénileg dől- küldöttség tagjai ahét végén gozó parasztinak. Több mint különvonaton utaznak Bukanegyven egyetemi és főiskolai I restbe. 5 A VIT-re készülő együttesek hangversenye? Mindinkább közeledik a negyedik VIT megnyitásának időpontja. A bukaresti béketalálkozó nemzetközi zenei versenyein részt vevő fiatal művészeink elindulásuk előtt egymást követő hangversenyeken mutatják be felkészültségüket. Ezeknek a hangversenyeknek ezenkívül fontos gyakorlati hasznuk is van: a koncertszereplési rutinnal még nem rendelkező fiatal szólisták és az erre az alkalomra alakult új együttesek így pódium-tapasztalatokra tesznek szert, növelik előadásuk biztonságát. De ezek a hangversenyek arra is jók, hogy a felkészülés itt mutatkozó esetleges kisebb hiányosságait még ki lehessen javítani. Ehhez kívánunk hozzájárulni azzal, hogy beszámolónkban nem annyira a meglevő pozitívumokat emeljük ki — az elismerés ebben az esetben különben is a Bukarestben elnyert, remélhetőlegnagyszámú díjakban fog megnyilvánulni —, hanem a még kijavítható hiányosságokra hívjuk fel a figyelmet. Az Állatkerti Szabadtéri Színpadon tartották meg a SZOT ének- és tánckara, valamint az Ifjúsági Népi Zenekar együttes hangversenyét. A SZOT-kórus a tehetséges Simon Zoltán vezényletével igen jó benyomást keltett. Pontosan, fegyelmezetten énekelnek, szép, kiegyenlített a hangszínük. Bár nagy virtuozitást kívánó feladatokat, mint például Svjesnyikov »Künna réten”-je, nagyon jól oldották meg, a hatásos befejezések megfelelő felépítésében egyes műsorszámoknál még van tennivaló. Nem emelkedik még kellően Kodály — egyébként jól előadott — Kállai kettősének és Farkas: Állj be közibénk című dalának befejezése. Az utóbbi előadásának hatását nem emeli, hogy a szólista, Petri Miklós, kézbentartott papírlapról »puskázza« a szöveget. Az ilyesmire nemzetközi találkozón és különösen tömegdal előadásának eseteiben vigyázni kell. Igen jó benyomást keltett a SZOT tánckara is. Molnár István, a tánckar gazdag fantáziájú, kitűnő vezetője, koreográfiáiban igen figyelemreméltó kísérleteket tesz a népi táncformák továbbfejlesztésére, elsősorban a nagy térhatások és a többszólamosság terén. Ez a legmeggyőzőbben az igényes művészi színvonalon megkomponált, hétrészes Magyar Képeskönyv című táncjátékban sikerült leginkább. Vavrinecz Béla kísérőzenéje éppen a koreográfia eme egybekomponáltságának mond ellent, amikor az egyes részeket felületesen odavetett modulációkkal köti össze, s így az egész kompozíció szerves egysége a zenében megbomlik- Véleményünk szerint ez könnyen kijavítható hiányosság. Többet kell és lehet is még javítani a mai tematika igényével fellépő Új szántás előtt című tánckompozícióban. Az előadás itt még nem érett. Ehhez nagyban hozzájárult a zenekíséret megoldatlansága: ilyen bizonytalan ritmusú zenével és ilyen basszusmenetekkel nem lehet kiállni. (Általában a tánckar és a zenekar még nem eléggé összeszokott, erre a rendelkezésre álló időben nagy figyelmet kell fordítani!) A koreográfia — véleményünk szerint — túlkomplikált. A többszólamúság nem egyszer zavaros és mesterkélten hat. A túl nagy térforma nem nagyon praktikus, hiszen nem látható előre, hogy a VIT műsorforgatagában milyen méretű színpadra kerül Bukarestben ez a tánc, úgy gondoljuk, hogy alapos egyszerűsítéssel meggyőzőbb, szebb lenne a kompozíció. Az Ifjúsági Népi Zenekar tüzes, temperamentumos játéka bizonyára Bukarestben is megteszi hatását. Bemutatott műsorukban különösen a Biharicsárdás hat, ellenállhatatlanul. Viszont Liszt 11. Rapszódiáján még dolgozni kell: nagyon önkényesek a tempók, túlságosan külsőségespatronokra bízzák a sikert-külön ki kell emelni a nagylétszámú együtteseket mozgató műsor gördülékeny, zökkenőmentes lebonyolítását, ami mindenképpen hozzájárult a sikerhez, és ami a remélhető bukarresti sikernek is egyik nem jelentéktelen feltétele. Igazságtalan és helytelen lenne, ha a Budapesti Ifjúsági Zenekar margitszigeti hangversenyéről érdemben alkotnánk véleményt. Ez, a VIT-re Kórody András vezetésével szorgalmasan és tervszerűen készülő zenekar és a hangverseny tehetséges, fiatal szólistái: Pauk György és Vásáry Tamás, nemcsak az ügy komolyságához és fontosságához nem méltó, hanem általában civilizált állapotokkal összeegyeztethetetlen körülmények között voltak kénytelenek hangversenyt adni. Ugyanis a hangverseny színhelye, a Majakovszkij Színpad teljesen alkalmatlan hangversenyek tartására. A színpad és a nézőtér lényegében, akusztikai szempontból a margitszigeti kocsiúton van (amitől csupán egy kis kerítés választja el). Este nyolc és tíz óra között pedig ennek az útnak a forgalma felér a Nagykörút forgalmával. Azzal a különbséggel, hogy a Nagykörúton a motorkerékpárok nem használnak nyitott kipuffogót. Ilyen körülmények között itt nem arról volt szó, hogy egy-egy távoli vonatfütty, vagy autódudálás zavarta volna az előadást (ezek a szabadtéri hangversenyek természetes és megszokott velejárói), hanem a hangverseny színhelyétől nyolctíz méternyire motorpróbát tartó motorkerékpároktól, a tömött autóbuszok hörgésétől és korszerűen gépesített közlekedésünk más, sokszínű akusztikai megnyilvánulásaitól a zenét többször ... egyáltalában nem lehetett hallani. Mondanunk sem kell, hogy ezek a körülmények nemcsak a zene hallgatását zavarták meg, hanem az előadás színvonalát is befolyásolták, így, sajnos, ez a hangverseny, többet ártott, mint használt. Miként lehetséges, hogy a hangversenyt rendező Orszá- gos Filharmónia vezetői csak hangverseny után jöttek rá,, hogy amíg a Majakovszkij Színpad jelenlegi helyén van, ott nem szabad szimfonikus hangversenyt tartani? Ezt eddig miért nem vették észre? S. T. A VIT-re induló művészek és együttesek díszelőadása A IV. Világifjúsági Tatáik-szóra induló művészek és együttesek július 27-én, hétfő este 8 órakor díszelőadást tartanak az Operaház margitszigeti szabadtéri színpadán. Közreműködik Cserhát Zsuzsa, Csinády Dóra, Fülöp Viktor, Gabos Gábor, Havas Ferenc, Korodi András, Kun Zsuzsái, Melis György, valamint a Budapesti Ifjúsági Zenekar, a Debreceni Népi Együttes Énekkara, az Ifjúsági Népi Zenekar, az Ipari Tanulók Központi Együttese és a Szakszervezetek Központi Művészegyüttese. A műsoron a Bukarestben élői adásra kerülő számok szertn 4- nek.