Magyar Nemzet, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-25 / 173. szám
§ 4 NAPI KRÓNIKA taiuiiimmiiimmimmnmnmmimiiimiimuuummiimiiiimmiiiiimiimiimiiiüiuuuimim R ádióbírálati § P O & T PESTI PERCEK Üveges és csapolt... Néhány hete már, egy miniszteri rendelet értelmében, nem szednek belépődíjat a zenés szórakozóhelyeken. Illetve... Belépődíjat nyíltan nem szednek, de valami kis burkolt formáját mégis megtalálják annak, hogy a vendég »megérezze*, hogy elegáns helyen« szórakozott. Mert például, ha a margitszigeti Nagyszálló terraszán, vagy más, hasonló nívójú étteremben a kánikulától kiszáradt torkú vendég elrebegi, hogy »kérek egy pohár sört«, a kiszolgáló udvarias mosollyal ezt válaszolja: »Csak üveges sörrel szolgálhatok.« »Legyen hát üveges« Mint beleegyezzen a kiszáradt torkú vendég és csak a fizetésnél bánja meg a könnyelműségét. Mert az üveges sör jelentősen drágább, mint a csapolt, de különösen drágább az akülönleges minősége, amit ezeken a vendéglátóipari helyeken kapni lehet. Ha a minisztérium elrendelte a belépődíjak eltörlését azért tette, hogy minél többen, minél olcsóbban vacsorázhassanak, szórakozhassanak kitűnő vendéglőinkben. Márpedig ezt a célt egyáltalán nem szolgálja az, hogy ha egy pohár sört meg akar inni valaki vacsorájához, akkor ezért egy üveg »különlegesség«, vagy »dupla maláta“ árát kelljen kifizetnie. A beléptidíj akkor is beléptidíj marad, ha ezt nem úgy nevezik és nem jegyet adnak a 3 vagy 5 forintért, hanem csak a legdrágább minőségű sört hajlandók kiszolgálni — körülbelül ugyanilyen differenciával. Vendéglőink étlapjai 15—20 féle ételt is kínálnak a fogyasztónak, szabad választást engedve számára, hogy olcsóbb, vagy drágább étellel akarja-e éhségét csillapítani. Tegyék meg ezt az engedményt azok számára is, akik a forró nyári estében, a jóízű vacsora után egy pohár sört akarnak meginni. (1.) — Feketén cséplő és beadást szabotáló kulákokat ítélt el a bíróság. Szabó József kiskunmajsai kulákot, aki július u-án elcsépelt, de még mindig nem teljesítette beadását, hathónapi börtönre, Balázs Gyula balatonendrédi kulákot, aki 18 kéve rozsot csépelt el kézzel, kétévi börtönre, Ekman István garabonci kulákot, aki a múlt ősszel leadott földjén aratni kezdett, félévi börtönre ítélte a bíróság. Az üzletek niyitási és zárási idejét, az ebédszünetet az üzletek bejáratánál jól látható helyen fel kell tüntetni. Új rendelet intézkedik arról, hogy pontosan fel kell tüntetni a legközelebbi három-négy azonos szakmájú bolt hétköznapi, szombati és vasárnapi nyitvatartási idejét is. Ez az intézkedés megkönnyíti a dolgozók helyzetét. Kibővíti hálózatát a TÜZÉP a fővárosban és a vidéken. Budapest területén korábban 200 TÜZÉP-üzlet volt. Júliusban a fővárosban 170 új TÜZÉP kiskereskedelmi üzlet nyílt. Augusztus végéig az üzletek számát ötszázra, az év utolsó negyedében pedig a szükségletnek megfelelően mintegy nyolcszázra emelik. A vidéki városokban a megyei és járási székhelyeken, valamint az ipari gócpontokban 42 új telepet és 107 üzletet létesítenek a nyár folyamán. Az „Állami áruház" Lengyelországban .ATribuna Ludat jelentése beszámol arról, hogy Varsóban és Lengyelország több más városának filmszínházaiban bemutatták és nagy sikerrel játsszák az »Állartti áruház« című magyar filmvígjátékot. Rádióműsor SZOMBAT, JÚLIUS 25. KOSSUTH-RÁDIÓ: 11.30: Ózdi kohók. — 12.10: Keringők, polkák. — 12.30: Filmzene-hangverseny. —13.30: A világ ifjúsága énekel. — 14.20: Bogácsi népdalok. — 14.45: Megemlékezés Csernisevszkij születésének 125. évfordulójára. — 15.30: Hangszerszólók. — 16.00: Beszélő atlasz. Khmer. — 16.15: Egressy Béni és Simonffy Kálmán dalaiból. — 16.30: Rimszkij-Korszakov és a Seherazade. Előadás. — 17.10: Könyv, muzsika, színház. — 17.55: Mi történt a külpolitikában. — 18.00: Szív küldi. — 18.10: Falurádió — 19.00: Hangos Újság. — 20.10: Állami Áruház. Operett 3 felvonásban. — 23.17: Helyszíni közvetítés Brüsszelből a női tőr egyéni döntőjéről. — 23.32: Tánczene. PETŐFI-RÁDIÓ: 7.35: Részletek múltszázadbeli népszínművekből. — 8.05: Balettzene. — 8.40: Sjemesev műsorából. — 9.00: Operettfinálék. — 10.10: Hangverseny. — 10.40: Lutoszlawski: Triptychon — három sziléziai dal. — 10.50: Mai magyar operákból. — 15.00: Népi zenekar. — 15.30: Rossini: A Sevillai borbély. — 16.30: Sibelisis: Finlandia — szimfonikus költemény. — 16.40: Tíz perc közgazdaság. — 16 50: Tanuljunk énekszóra oroszul! — 17.10: Jizív küldi. — 17.30: Csajkovszkij: A cárnő cipellője — nyitány. — 17.40: Kodály: II. vonósnégyes. — 18.00: Tánczene. — 18.40: Dalok a XVIII. századból. — 19.00: Mozart: F-dúr szonáta. — 19.10: Zenekari hangverseny. — 19.45: Sport. Módosítások az autóbuszközlekedésben A Fővárosi Autóbuszüzem közli, hogy július 27-től, hétfőtől kezdve az autóbuszjáratok közlekedésében a következő módosításokat eszközli: A 6-os járat meghosszabbított útvonalon, a Miklós tér és a Nagyvárad tér között közlekedik. A Madách tértől a Nagyváradtérig a 36-os járat eddigi útvonalán haladnak a kocsik. A 22-es járat útvonalát a Budagyöngyétől a Moszkva-térig meghosszabbítja. Egyidejűleg megszünteti a 49-es járat közlekedését. A 36-os járat a Boráros-tér és az István-park között közlekedik. A kocsik a Boráros-tértől a Csáky-utca és a Katona József utca keresztezéséig a 15-ös járat útvonalán, majd innen az István-parkig eddigi útvonalukon haladnak. A Landler Jenő Járóműjavító ifjúmunkásai pénteken adták át a IV. VIT tiszteletére terven felül vállalt és elkészített 424-es mozdonyt. Ez a mozdony viszi majd Bukarestbe a VIT találkozójára a magyar ifjúság küldöttségét. Az állami gazdaságokban befejezéshez közeledik az aratás. Csütörtök estig 108 gazdaság jelentette, hogy teljesen elkészült az aratási munkával. Az igazgatóságok közül továbbra is a dunántúli gyümölcstermelő vezet: tizenhat gazdasága jelentette, hogy végzett az aratással. A tokiói rádió által közölt hivatalos adatok szerint a Hokkaido-sziget felett lezajlott orkán három nap leforgása alatt csaknem 40.000 hektár vetésterületben okozott kárt, ami mintegy 1100 millió jen értéknek felel meg. Egmont CSÜTÖRTÖK: A műsor terebélyesedése feltűnő! úgy látszik, mégis csak a szép, a jó, a művészi győz lassanként a végeláthatatlan szürkeség fölött! Néhány héten belül megszaporodtak az operaközvetítések, megjelent Shakespeare, most pedig Goethe tör utat magának a stúdió labirintusában, hogy végre az ő szavát is meghallhassa a magyar nép. Olyan üdvös változás ez, amit az egész hallgatótábor a legnagyobb örömmel üdvözöl és az eddigi eredmények alapján fokozott várakozással tekint a rádiószínház további fejlődése és eredményei elé! Nos, éppen az »Egmont« az a darab, melynek előadása feltárhatta az elmúlt rendszer, sőt az elmúlt fél évszázad hamis esztétikájának egyik hihetetlenül félrevezető szemléletét. Az önkényt gyűlölő, a terrorral szembeszálló Egmont, az első sikeres polgári forradalom hőse Németalföldön, helytállt az emberi jogokért a maga idejében. Goethe világosan, tisztán kifejti drámájában ennek a valóban demokrata férfinek, a szabadság szerelmesének ábrázolásával azt, hogy minden zsarnokság múlandó. (Érdekes volt Gyárfás Miklós bevezetője!) A magyar kritika és irodalomtörténet, beleértve Wildner Ödönt, akinek Goethekönyve a legnagyobb példányszámban forgott közkézen (»Goethe-breviárium«), általában és csekély kivétellel azt állította, hogy az Egmont gyenge alkotás, »nincs benne elég erő, velő«. Nem találtak a darabban drámai életet s nem értették, hogy Goethe miért tartotta éppen ezt a művét különbnek sok másiknál! Totyakosnak, lírai ömlengéssel teli, terjengős, lüktetés nélküli, bőbeszédű szomorújátéknak könyvelték el az Egmontot! Nem látták meg, vagy nem akarták meglátni az igazi mondanivalóját. Csakugyan hosszú a darab, hőse cselekvéseiben valójában »passzív«, de a szabadságeszme fáklyaként világít minden mondatából! Nem hiába tiltotta el Goebbels a náci színpadokat attól, hogy az Egmontot műsorra tűzzék! Annál többször adták a szovjet frontszínházak! A rádió csaknem negyedére rövidítette — ennyit még a hosszú-hosszú Egmont-ból sem lenne szabad kivenni — Goethe drámáját, de pótolta a hiányt: művészi egységbe hozta azzal, hogy a beethoveni kísérőmuzsikát nyújtotta keretként — a teljes Egmont-nyitánnyal s az ide komponált »K Srchen«-daloknak a beágyazott helyen való eléneklésével. Ez már olyan stílusos és nagyvonalú rendezői megvalósítás, amiért Cseres Miklóst, az előadás rendezőjét nyilvános elismerés illeti. A szereposztást a végén elhadarták s így csak azokról tudunk írni, akiknek hangját felismertük. Tímár József tökéletesen játszotta a vesztébe rohanó hőst, akiből szinte ellenállhatatlan bűvölet árad embertársaira. Alba herceg hidegvérű, kegyetlen alakját Kovács Károly hangalakítása tárta elénk, mély emberábrázolással. A nőiességében is hősi vonásokkal felruházott Klarchen— Klárika, sajnos, nélkülözte mindazokat a jellegzetességeket (a szereplő művésznő előadásában), melyről Schiller így ír: »Utánozhatatlanul szépen rajzolták meg.« Csak a dráma végén erősödött a szerepben. Orániai Vilmos, Ferdinánd, Brackenburg s a többi kisebb szereplő- nem nyújtott kiemelkedő alakítást, a pármai hercegnő meg teljesen kimaradt a darabból. Klarchen édesanyja sok színnel gazdagította rövid jeleneteit. Keresztúri Dezső magyar Egmont-fordítása mind színpadi nyelv, mind magyarság szempontjából magasan felülmúlja a régieket, nemcsak Szigligetiét, mely elavult, de Salgó Ernőét is. A dalokat Szecsődy Irén énekelte, valóban tökéletesen. A rádiónak tehát sikerült »rehabilitálnia« Goethe »Egmont«-ját! _ trfölKSt____ KARINTHY FERENC: BUDAPESTI TAVASZ — Regény — (103) Markó az ajkába harapott, aztán felállt, zsebbe süllyesztett kézzel az ablakhoz lépett, halkan fütyült valamit, mint akit már nem is érdekel többé a beszélgetés. De nem tudott alakoskodni, még egy pillanatig sem; visszafordult és a válla fölött mondta: — Te partizán voltál, velünk együtt fegyverrel harcoltál a hitleristák ellen. És akár párttag vagy Pintér, akár nem, mi azt hittük, hogy ezután is velünk fogsz tartani. Ha tévedtünk, akkor vedd úgy, hogy egy szót se szóltam. — Nekem semmi közöm azokhoz ott — felelte Zoltán és az asztalt nézte mereven. — De miért baj az, ha valaki gróf? Én azzal se törődtem,, hogy ki zsidó, vagy akármi. Talán kezdjük el megint a nagyszülőkkel? — Zseniális okoskodás! Mit gondolsz, ha valakinek van nyolcszáz vagy ezer holdja, az rajjongani fog azokért, akik fel akarják osztani a földjét? Zoltán kiment a szobából, de nem tudott tovább lépni, állt az ajtó előtt, ujjaival a nadrágján zongorázott. A folyosón éppen Hugó kacsázott végig, az a kopasz emberke a gazdasági osztályról, akiitől az első napon szalonnát és kenyeret kapott. Most már nem lisztes köpenyben, hanem elegáns kétsoros ruhában járt, gomblyukában a szociáldemokraták kalapácsos emberével osztályvezető úrnak szólították és a raktárban már nem ő maga, hanem két rendőr mérte a krumplit, a sót. De azért mindig roppant nyájas volt, hozzá külön azért is, mert Deseőék bizalmasának hitte, most is már messziről kiabált: — Szervusz drágám, szervusz! — és két kézzel intett, hogy bocsánat, de szörnyen siet, ki se lát a sok dolgából. Zoltán elnevette magát: egyszerre ostobának tűnt fel az előbbi vita. Ördög vigye a grófokat a talpnyalóikkal együtt, morogta és kopogás nélkül újra benyitott Markóhoz. — Miért nem szóltál előbb, hogy erről van szó, a földről? Mondd meg, mit kell tennem ... Azt várta, hogy Markó tán megszorítja a kezét vagy legalább is hátbavágja, de amaz nem mutatott semmiféle meghatódást — ugyanolyan tárgyilagos volt, mint akkor, amikor először ment el hozzá a váciutcai házba, hogy, pisztolya nincs, de kész nekik segíteni. — Azt kell csinálnod, hogy nyisd ki jól a szemed. És arra figyelj, mi a csudát akarnak ezek hirtelen mind a rendőrségen? No jó, most eriggy, dolgom van. Majd még beszélünk. Zoltánt egész nap egy furcsa és ismeretlen izgalom fűtötte: hát mégis vannak, akik bíznak benne, számítanak reá? Hogy is mondta Markó: azt várták, hogy ezután is velük fog tartani, akár tagja a pártnak, akár nem ...? Pedig ő nem kommunista, megmondta nekik őszintén. Mostanában minden lehűlő azzal kevélykedik, hogy milyen régi forradalmár, itt a rendőrségen is csak úgy hemzsegnek az ellenálló hősök s akit valaha elbuktattak az iskolában, antifasiszta vértanúként veri a mellet — de ő még azt sem mondta el senkinek, hogy Markóékkal néha kiment éjjel az utcára... Igaz, ami brosúra a felszabadulás óta megjelent, a főkapitányságról rögtön hazavitte vagy már ott elolvasta és kétszer elolvasta, elejétől végig Rákosi debreceni beszédét a Szabadságban. Földosztásról, újjáépítésről volt szó ebben a beszédben meg aj füzetekben, amelyeken kiadóként a Magyar Kommunista Párt szerepelt, s tulajdonképpen nem is talált bennük semmi olyasmit, amivel ne lehetett volna egyetérteni — dehát attól csak nem tesz még valaki kommunista? A kommunistákat egészen másfajta embereknek képzelte: olyanoknak, akik teljes életükkel, minden lélekzetükkel egy nagy ügyet tudnak szolgálni, börtönben is, még az akasztófa alatt is. Mindig ott vannak, ahol legsűrűbben röpködnek a golyók, küzdenek, sebeket osztva és sebeket kapva, az első vonalban, nem pihenve és soha el nem csüggedve. Hiszen nagyszerű lehet így élni: az ember tudja, hogy miért s minden nap le is mérheti, mit tett érte. Hiszenbenne is fel-feltámad a vágy, hogy ilyen legyen — de máskor magányos és révedező, egy apró szúrásra meghátrál, visszabúvik, mint csiga a házába s ha sejti is az igazságot, hagyná másra, hogy kiássa. Azt is, hogy itt dolgozik most a főkapitányságon, átmenetnek, közjátéknak tekinti csupán a maga sorsában: az ő élete mégis csak a könyvtár csendje, Budenz képe alatt. De azért még a délelőtt elkezdett jobban körülnézni a sajtóosztályon: tulajdonképpen mi is történik itt? Eddig csak azzal törődött, hogy a munkáját elvégezze, a többi nem nagyon érdekelte. Amióta ő belépett, az osztály létszáma néhány fővel megszaporodott. Deseő Bélán és rajta kívül itt volt mindenekelőtt ez az Erzsi, a Csáky Erzsi, az osztály gépírónője. Zoltán most vette először szemügyre: olyan szerényen és halkan viselkedett a sok hangos és mozgékony ember között, észre sem lehetett venni. Fiatal leány volt, tán húszéves s egészen csinos, kissé telt, a gépírásban kissé ügyetlen, egyszer-kétszer helyesírási hibát is vétett, ilyenkor Zoltánnak kellett kijavítania. Azt is csak most látta meg, hogy ez a hallgatag Erzsi milyen finoman tartózkodó eleganciával öltözködik itt a sok kopott rendőrségi ember között: többnyire ugyanabban az angolosan szabott kamgarn kosztümben járt, világos blúzban, sötét selyemharisnyában és lapossarkú sportcipőben. Aztán itt volt, meghatározatlan munkakörrel, az az Andrássy Miska, egy elviselhetetlenül jópofa, nyegle fiatalember, aki folyton zsidó vicceket és Arisztid-vicceket mesélt, bámulatosan élethű hanghordozással s akit a többiek Macsinak neveztek, mert ez szemlátomást mind egy társaság volt, Deseő Bélával és Sztankovich Ottóval, meg a Torresini-langyokkal együtt. Andrássy, Andrássy ... amíg a nevét ismételgette, Zoltán egyszerre rádöbbent, hogy hiszen ez is grófi család, gróf Andrássy, így hívták akiegyezés utáni első miniszterelnököt... No lám, mégis csak érdekes, együtt vannak ezek mind ... Nem itt dolgozott, de bejáratos volt a sajtóosztályra az új detektívfőnök is. Mersitz Egont nagy hűhóval, külön csónakon hozatták át Budáról , híre már hetekkel előtte járt, hogy milyen hőstetteket vitt végbe az ellenállási mozgalomban: német autókat lopott el s több védencét a Gestapo karmaiból ragadta ki. De maguk között azért most is csak vén stricinek nevezték s Deseő egy alkalommal nevetve mesélte el Zoltánnak, hogy szegény Mersitz, rajta röhög az egész város, beütött neki a szabadság, negyvenéves koráig semmit se csinált azon kívül, hogy egy idős Waldbott bárónőnek udvarolt — és most itt van, szégyenszemre dolgoznia kell. Senki sem tudta megmondani, milyen alapon lett ez az ember detektívfőnök: egyébként minden széltolók közt Auersitz látszott a legelszántabb sviháknak. Egy öregedő szépfiú: sűrű szemöldök, sötét, villogó tekintet, kreol arc, szenvedélyes ajak, kurta, kemény mozdulatok s minden szavában fanyar humor, amely szúrt és vágott. Nyomozóival a régi főkapitányság egy épen maradt melléképületében ütött tanyát; első dolga volt húsz detektívből nappali és éjjeli testőrséget szervezni, ezek az utcán is mindig ott lebzseltek körülötte s ha Mersitz belépett egy szobába, a folyosón ácsorogtak Azonkívül régiségeket is gyűjtött s mesélték, hogy már az első napokban kincseket érő bútorokat rekvirált magának. (Folytatása következik.) Lósport A szombati ügetőversenyekre Jelöltjeink a következők: I. Bárcsak — Betörő. II. Ajka — Alá Péter — Akárhogy III. Avanti II. — Dizőz D. — Hegyes. IV. Oculi — Manci V. — Botond. V. Kereső D. — Lotte Hammer — Délibáb. VI. Bérczi — Lucky Star — Mr. Hugh. VII. Űjszász — Sophie Long — Attila. VIII. Lís Volo — Véletlen — Karcsi. IX. Gyilovam — Giza — Ártatlan. X. Lázár D. — Marcsa — Adópenge. A vasárnapi galoppversenyekre Jelöltjeink a következők: I. Dorottya — Gazdasszony. II. Sandi — Csaló —■ Bagó. III. Loncika — Szándékos II. — Cédr. IV. Adu ász II. — Ecsed — Tempico. V. Remete — Mintegy. VI. Citera — Tesék Mária — Mirelité. VII. Csicsóka — Cecília — Cécó. VIII. Sziporka — Fullánk II. — Makád. IX. Akármelyik — Fióka — Dehogyis. X. Ingatag — Álom T. — Dictumf. .Szombat, 1953. Júl Ius 35. Sákovics világbajnok Brüsszelben pénteken délelőtt az egyéni párbajtőr VB két középdöntőjét vívták le. Berzsenyi az I., Sákovics a II. csoportban vívott. Mindkét vívónk remekelt. Berzsenyi három győzelem után 5:4 arányban legyőzte az olimpiai bajnok olasz E. Mangiarottit. Sákovics a másik csoportban viszont D. Mangiarottit győzte le 5:0-ra. A két magyar vívón kívül bekerült a két Mangiarotti és honfitársuk, Marini, a francia Dagallier és Muyal, valamint a svéd Rebinder. A női tőr egyéni VB II. fordulójában először Dömölki, Morvay és Elek Margit vívott és sorrendben öt, négy, illetve három győzelemmel jutott tovább. Dömölki 4:2-re legyőzte a legjobb franciát, Garibet. Utánuk a másik három magyar vívónő, Kiss Kató, Zsabka és Elek Ilona vívott s előbbiek 4:4, Elek Ilona pedig öt győzelemmel jutott a legjobb huszonnégy közé. Pénteken este került sor a párbajtőr egyéni világbajnokság döntőjére. A döntőből a fiatal Sákovics került ki győztesként 6 győzelemmel és egy vereséggel. A második helyet is magyar versenyző, Berzsenyi foglalta el. Három új rekorddal kezdődtek meg az országos úszóbajnokságok Pénteken délután ünnepélyes keretek között nyitották meg az 1953. évi országos úszóbajnokságok sorozatát. De ünnepi volt maga az elsőnapi verseny is, mert nem kevesebb, mint három új magyar rekordot értek el a győztesek. 1500 méteren az ismét formába lendült Csordás 18:48.1 p-re javította saját 18:49.6 p-es rekordját. Az ifjú Záborszky is jó idővel (19:26.8) lett második. A nap szenzációját Fehér Zsolt szolgáltatta, aki a 200 m-es pillangóbajnokságban 2:35.8 p-es új országos rekorddal legyőzte a kétszeres 100 m-es világrekorder Tumnek Györgyöt, aki 2:37.1 p-vel lett második. A régi rekordot 5 tavította 2:36.2 p-cel. A harmadik rekordot a női 4x100 m-es vegyesváltó érte el 5:10.8 p-vel, ami alap-világrekordnak is számít. Részidők: Hunyadfi háton 1:16.8, Killermann mellen 1:23.6, Székely Éva pillangózással 1:21.2, Gyenge Vali gyorsúszásban 1:9.2 p. Férfi bajnokságok: 100 m: Kádas 57.6 mp, 2. Ipacs 58.2 mp. 100 m mell: 1. Aradi 1:15.8 p, 2. Kunsági 1:16.4 p, 3. Utassy 1:16.6 p. 4x100 m: 1. Budapest ,,AB 9:06.8 p, 2. Budapest ,,B 9:23.6 p. Női bajnokságok: 100 m: 1. Gyenge Vali 1:6.7 p, 2. Novák Éva 1:7.4 p, 3. Gyergyák Magda 1:7.5 p. 100 m mell: 1. Killermann Klári 1:23.8 p. 100 m pillangó: 1. Székely Éva 1:18.5 p, 2. Littomericzky 1:22.3 p. Komáromban ünnepi keretek között egyesült a két VIT-váltó Az Ausztria felől csütörtökön Sopronba befutott váltó folytatta útját Győrbe, majd Komáromba. Pénteken délután megérkezett ugyancsak Komáromba a Csehszlovákia felől futó VIT- váltó is. A két váltó a Szovjet Hősi Emlékmű előtt találkozott, ahol a DISZ komáromi titkára üdvözölte az ötvenfőnyi csehszlovák küldöttséget, amelynek nevében Iván Litvaj, a szlovákiai Ifjúsági Szövetség központi vezetőségének titkára mondott köszöntő beszédet. — Büszkén adom át a váltót, amely sok győzelmet aratott már eddig is a béke megszilárdításában. A fiatalok békefrontja áttörhetetlen, ezért győzni fog. A váltó tagjait felvirágozták, majd az egyesült váltó elindult a tatai szénmedence felé. Az indulás után a csehszlovák és magyar fiatalok baráti atlétikai versenyen vettek részt. Az atlétikai bajnokságok első napja Férfi bajnokságok: 100 m: Goldoványi 10.7 mp, 2. Záránál 10.9, 3. Varasdi 10.9 mp. 400 m: 1. Bánhalmi 48 mp, 2. Adamik 48.1 mp, 3. Szentgáli 48.2 mp. 5000 m: 1. Pénzes 14.36 p. Kovács nem indult. 110 m gát: 1. Retezár 14.9 mp. Súly: Kövesdi 14.54 m. Rúd: Homonnai 410 cm Magas: Szabó (Győr) 184 cm. Női bajnokságok: 100 m: 1. Bartáné 12.2 mp, 2. Gyarmati 12.3 mp, 3. Tilkovszky 12.3 mp. 400 m: Bokori 58.2 mp. Diszkosz: 1. Józsáné 42.21 m, 2. Seréül 41.48 m ifj. rekord. Szombati kiemelkedő sportesemények Atlétika: Országos bajnokságok második napja, Sport-u., d. e. 10 és d. u. fél 5 ó. Férfi számok: 3000 m akadály, 10.000 m gyaloglás, távol, diszkosz, 800 m, 200 m, 200 m gát, maratoni futás, tízpróba. Női számok: 80 m gát, gerely, magas, 4x100 m, ötpróba. Labdarúgás: Esti Béke Kupa mérkőzés: Csepel—Szombathely, Csepel fél 9 ó. Jubileumi torna: Miskolci Lók.—Salgótarján, Pereces—Postás, Diósgyőr, 36. úszás: Országos bajnokságok második napja, Sportuszoda, d. e. fél 10 és d. u. 5 ó. Férfi számok: 200 m gyors, 200 m hát, 100 m pillangó, 200 m mell, 100 m hát. Női számok: 100 m női hát, 400 m gyors, 200 m mell, 400 m vegyes úszás, 4x100 m vegyes váltó. Vívás: Világbajnoki verseny Brüsszelben, d. e. kardcsapat selejtezők, este női egyéni tőrdöntő. AZ OLVASÓ írja : uimimimiiiiiiinimiiiimimmHiiimmmmu Az üdülők horgászni szeretnének A Balatonon, a Velencei-tó és a Duna partján dolgozók tízrezrei üdülnek és sokan vannak, akik a víz mellett töltött két hét felejthetetlen napjait a horgászás sportjával is emlékezetesebbé szeretnék tenni. Nagyon sok alkalmi horgász akadna — sokan választanák ezt az idegmegnyugtató, felfrissítő szórakozást, ha módjuk lenne rá. A Magyar Horgász Szövetség az üdülők, strandok gondnokai révén alkalmi engedélyeket adhatna ki a horgászni vágyó dolgozóknak. Jó lenne, ha bérbeve■ehető horgászfelszerelést is tartanának és azokkal együtt mindjárt át is nyújhatnák az alkalmi engedélyeket. Valószínűnek tartom, hogy a sok ezernyi üdülőből jelentékeny utánpótlást is nyerne így a horgászok tábora. Zsigmond János, Leányfalu, Mátyás király útja 18. ÜDÜLÉS EGY VACSORA A GELLÉRT HÚS HULLÁMTERASZÁN — Martiny-zenekar, Tánc, Rostkonyha