Magyar Nemzet, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-14 / 241. szám

Szerda, 1953. október 14. PIROSÍTÓKÖVÖN A CSÍPMENTES Lángpiros színek lobbannak felénk az utak mentén, a föl­dekről, piros füzérek díszítik nagy girlandokként a falusi há­zak elejét, folyosóit, pajták ol­­dalát, egész Bátyától Dunapata­­jig. Megkezdődött a paprikaszü­­ret Kalocsa vidékén. Kocsik, sze­kerek kanyarodnak az átvevő­telep elé, szállítják már az idei paprikatermést a környékről. A kalocsai telep udvara olyan ezekben az októberi napokban, mintha hirtelen kivirágzott vol­na. Ezer és ezer paprikafüzér borítja a körbefutó állványokat, a betonudvaron is garmadában áll a paprika, fűzőlányok dol­goznak jókedvűen, szinte szü­reti a hangulat a telep környé­kén, a paprikaföldeken, de még a malmokban is. Nyolc malom 56 köve duruzsol folyton, szep­tember 15-e óta éjjel-nappal őr­lik a paprikát. Feldíszített, lakodalmas me­nethez hasonlít a Kalocsa felé tartó kocsisor, még a saroglyá­­ról is füzéres paprika himbáló­zik. Mellettük meg, port kavar­va, rohannak a piros zsákokkal megrakott tehergépkocsik a mal­mokból, viszik a frissen őrlött kalocsai paprikát az ország min­den tájára, Budapestre, Veszp­rémbe, Győrbe... Csípmentes, édesnemes, rózsa . .. Hatfajta paprikát őrölnek Ka­locsa vidékén a malmok. A hí­res kalocsai csípmentes papri­kán kívül készül még csemege, édesnemes, félédes, rózsa és erős. Nagy László, a Paprika­feldolgozó Vállalat igazgatója elmondta, hogy a csípmentes paprikát Kalocsán nemesítették ki. Ennek a fajtának legol­csóbb a készítése, mert nem kell hasítani, erezni, egyáltalán nem maró, úgy, ahogy terem, tisztí­tás és szárítás után nyomban öntik a garatra. Csak az a baj, hogy már ez a kinemesített pap­rika is elfajzott, mert a szél át­hordja egyik tábláról a másikra a virágport. Ezt úgy akarják jö­vőre elkerülni, hogy távol egy­mástól, falvakként váltakoznak majd a különböző paprikafajták. A paprika útja az átvételtől a csomagolásig itt zajlik le a f­el­dől gőz óv­áll­a­, a­­ hatalmas te­lepén. Egyes fajtákat az átvétel után nyomban feldolgoznak. A nyers paprika először műszárí­tóba kerül, majd automata he­­félőgépek tisztítják meg a por­tól, homoktól. Innen már az úgy­nevezett félterméket egyenesen a malmokba szállítják. Kalocsán és Bátyán két-két paprikamajom dolgozik, van ezenkívül Bogyisz­­lón, Miskén, Fajszon és Süköös­­dön is egy-egy malom. Az őrölt r­­aprikát minden malomból Ka­­pcsára viszik, ott csomagolják és onnan szállítják a tehergép­kocsik és a vonatok az ország minden részébe. Vigyázat — hamisítvány ! Azelőtt minden piacon, de különösen a vásárokon találko­zott az ember piros zsákok mel­lett kuporgó paprikás­ asszo­nyokkal. Kimérve, literre adták a szépszínű paprikát, ami — kevés kivételével — minden volt, csak nem paprika. A paprikát — színre — köny­­nyű hamisítani. A csinált pap­rika nem más, mint vörös tégla­por, vagy festett kukoricaliszt. Jó adag miniumot kevernek kö­zé, egy csipetnyi valódi papri­kát is —­s aztán kész. Az ilyen paprika ártalmas az egészségre. Ma már a piaci kofaasszonyok és batyuzó házalók nem hozhat­nak forgalomba paprikát. Üzle­tek sem árusíthatnak kimérve nyitott zsákból, csak eredeti cso­magolásban. Kalocsán az Országos Mező­­gazdasági Minőségvizsgáló In­tézet szakembereinek jelenlété­ben csomagolják a paprikát. A vállalatok és konzervgyárak ré­szére külön zsákokban szállít­ják és minden zsákot külön ólomzárral látnak el. Jelenleg a csípmentes paprika őrlése fo­lyik, a csemege és édesnemes csak az utóérlelt paprikából ké­szül, azokból a füzérekből, ame­lyek girlandokként függnek a házak elején, az eresz alatt és a szárítók oszlopain. A fölfűzött és utóérlelt paprika minősége javul, zamatosabb, ízesebb lesz és növekszik festék- és fűszer­­tartalma is. Bőven lesz paprika A magyar paprika az egész vi­lágon híres. Jobban szeretik kül­földön, mint a spanyol paprikát. Ennek az a magyarázata, hogy még a tengerentúlra szállítok paprikánk is megőrzi zamatét és ízét, nem veszít színéből s nem tapad össze, nem válik morzsa­­lékossá. A hazai szükséglet kielé­gítése után külföldre is nagyobb mennyiségben exportálunk az idén paprikát — mondja Vég­vári István, a Paprika­­rösz­­ igazgatója. — Lesz paprika bő­ven. Az átlagos termést huszonöt mázsára becsüljük holdanként. Van persze olyan tábla is, amelyről 40—50 mázsát szedtek le. Hallottam már 70 mázsás termésről is ... Kalocsa környékén több mint hatezer holdon termeltek az idén paprikát. Jövőre még több lesz, lehet, hogy a duplája, mert a termelési szerződésről szóló kormányrendelet messze­menő támogatást nyújt a pap­­rikatermelőknek is. A kötelező termesztés megszűnt s ezentúl a termelők hitelbe kapják a ma­got, kedvezményes áron. Ezen­kívül védőszerekkel, műtrágyá­val látják el őket. Holdanként száz forint vetési és háromszáz forint művelési előleget kapnak. A paprika átvételi árát húsz fil­lérrel emelték kilogrammonként. Eddig minden hold paprika után hat kilogramm őrölt papri­kát is kapott a termelő, jövőre már minden leszállított mázsa után negyven dekát kap. Ezen­kívül új premizálási rendszert vezettek be. Húsz mázsa hol­­dankénti termésen felül már jár a prémium, huszonöt mázsáig 20, harminc mázsáig 45, ezen felül 75 forint minden húsz má­zsán felül. A termelőszövetke­zetek ennek a dupláját kapják. A legnagyobb segítség pedig az, hogy áld egy holdra szerződik, két hold föld után mentesül a beadástól. Jól fizet a paprika. Ha csak 25 mázsát terem egy hold, ak­kor is megkapja a termelő a 4000 forintot és a hat kiló pap­rikát. Jövőre ennek majdnem a dupláját. Tervén felül három vagon Zúgnak-surrognak a kövek, a hosszú csöveken keresztül finom porként szitál a paprika. Min­den vörös, amerre csak tekint az ember, paprikapor borítja a padlót, a falakat, villanykörté­ket, a molnárok meg olyanok, mint az életrekelt bronzszobrok. Nagy László igazgatóval lá­togatjuk sorra a paprikamal­mokat. Bátyán dolgozik a leg­nagyobb malom, 24 pár kő őrli éppen most a csípmentes papri­kát. A nyolc malom szeptemberi terve 9 vagon paprika volt, ok­tóber elsején azonban már 12 vagonnál tartottak. A malmok napi kapacitása 100—110 mázsa paprika. Az őrlés szakadatlanul tart májusig, akkor kerül majd sor az utóérlelt paprikára, amelyből a világhírű édes nemes és a csemege készül. Ezekből a fajtákból exportálunk a Német Demokratikus Köztársaságba, Angliába, Ausztriába, Lengyel­­országba, Amerikába, Svájcba, Hollandiába. A Szovjetunió legnagyobbrészt erős paprikát rendel a konzervek készítéséhez. Tizenkét malomkő duruzsol egyisorban. A tizenkettedik kis­sé­­ távolabb áll a többitől. Ez a pirosító kő. Amikor már meg­­őrölték a paprikát, ezen még áteresztik, hogy a különlegesen vágott puha kő élénkítse és fé­­nyesítse a színét. Érdekes, hogy minden kőnél a csatorna alatt egy mágnessel teletűzdelt fada­rabot helyeznek el, ezen keresz­tül folyik le a paprika. Ezek az apró mágnesek magukhoz vonz­zák a paprikában lévő fémdara­bokat, amelyek sokszor nem na­gyobbak egy tű hegyénél. Ezek az apró fémdarabok, amelyek sza­bad szemmel néha alig láthatók, nemcsak a szárításnál és a tisz­tításnál kerülhetnek a paprika közé, hanem magában a papri­kában keletkezhetnek. új tehergépkocsi kanyarodik a malom elé. Viszi az őrölt pap­rikát a csomagolóba Kalocsára, onnan pedig tovább az ország­ba. Az idei új paprikából már ellátták a húsáruüzemeket, élel­miszerüzemeket és a konzerv­gyárakat. A csomagolt áru is el­indult az üzletek felé. Jut bőven az idén minden háztartásba paprika, amilyent csak kíván a háziasszony: csípmentes, cse­mege, édesnemes, vagy erős... Illés Sándor A­­HARAG NAPJA ÚJ MAGYAR JÁTÉKFILM _ PBoH­BB*....... NEM A TÜKÖR GÖRBE Jegyzetek a Vidám Színpad műsoráról ’­V­ em a tükör görbé!' — mondja a Vidám Szín­pad új műsorának találó címe. A színház hűen ka­baré-hagyományaihoz, művész­­kötelességéhez, ezúttal csak­ugyan bírál. Mintha eddigi adósságából is törleszteni akar­na, az egész estét a kritikának szenteli, s csakugyan a jelene­tek, versek, dalok nagyítói alatt jobban látszanak a szépiák a serdülő széplány arcán. A Vi­dám Színpad új műsorának egészséges a szelleme, jó a tö­rekvése, a közönség együtt nevet a színházzal és többet kap egy­szeri mulatságnál, pedig már az is valami. S hogy most mégis a szokottnál komolyabban kell szó­­vátenni a hibákat, nem gán­­csoskodás, hanem éppen a szín­házzal közös tűnődés, új útja elején. A műsor elgondolása jó, de csak részben eredményes. A színvonal nagyon hullámzó; szinte érthetetlen, hogy tud ugyanaz a színház ennyire kü­lönböző értékeket adni. Az ok, legalábbis az egyik, alighanem a kísérlet újdonsága. Nem cso­da, hogy aki eddig tapintatosan, szőrmentén bírált, most a fér­fiasabb szónál torkát köszörül­­geti. Az új műsor színvonalhtd­-j­­ámzását mintha résziben az okozná, hogy a művészi érték és a kritikai hang mértéke kö­zötti összefüggést nem egészen világosan látja a színház. Az a szám jó az új műsor­ban, melyben a mondani­való igazsága s a forma irodal­­misága hitelesíti a bírálatot. Ilyen mindenekelőtt Kellér De­zső pompás konferanszának az a része, hogy »nálunk csak az számít dolgozónak, aki éppen dolgozik”. Nagyon igaz, mind­nyájan éreztük s most kimondta valaki helyettünk, és értünk. Az igazi művészi élvezet ott kez­dődik, ahol az ember önmagát találja meg a könyvben vagy a színpadon. Kellér Dezsőt hall­gatva ezt érzi a közönség, ezért is olyan tiszta a mulatsága. Ha­sonló a helyzet Csapó Györgyi tréfájával. A nézők többnyire maguk is ültek már lesütött szemmel, kínosan fészkelőd­ve egy-egy érdektelen előadást kö­vető fagyos csendben az első hozzászólásra várva. Jó, hogy valaki megírta, kimondta he­lyettünk. A szervezni emberi dolog« című lengyel tréfát, a laktanyában játszódó kis szín­darab első képét s a lakáscsere tragikomikus jelenetét is ide kell számítani a találó s irod­al­­milag viszonylag gondosan megformált számok közé. Azt vallják a műsornak ezek a ré­szei, hogy ha a szerző rátapin­tott az igazságra s meg is tud­ta fogalmazni, nem kell határt szabnia kritikai hangja erejé­nek, nem kell tojástáncot járnia a megbírált jelenségek körül. Az igazság felismerése és pontos megfogalmazása (vagyis igé­nyes megírása) a szatíra végte­lenségét tárja fel; a józan mér­tékletesség itt értelmetlen, mert minél féktelenebb a játék, annál jobban kifejeződik az igazsága. [L­ás a helyzet az olyan kí­­nz­*­sek­eteknél, melyek nem egésze­n fején találják a szeget, vagy pes­iseskedő »jópofaság­­gal« akarják pótolni a szatí­rát. Az orvos-tréfa­­igazságát például mindenki érzi, a mu­latság mégsem elég teljes, mert a megírásában van valami su­taság. A szerzőnek, egy jó­­szemű orvosnak alighanem első darabja, amin még érezni kissé a kezdő nehézkességét. A lak­tanyajelenet második képe is bágyadt, mert sehogyse ta­lálta meg az igaz mondanivaló műfajhoz illő formáját. Hogy egy találó és csakugyan szel­lemes ötletre hogyan telepszik rá a gyönge megírás, arra a francia pénzhamisító karrierjé­ről szóló jelenet is példa- Jacques Fournier egyszerű, jól csattanó tréfája (az író maga se tartja másnak, farce-nak ne­vezi) Lányi Viktor és Király­hegyi Pál kezén nehézkesen hömpölygő, hamis franciásko­dással cicomázott külpolitikai helyzetképpé puffadt. Nem rosszak ezek a számok sem, mégis van bennük valami bágyadtság; nem keltenek elég­gé bensőséges örömet és mulat­ságot. Az ok alighanem közös. Nem kritikájuk igazsága körül van a hiba, hanem a megírás gyön­geségében, ami végül is a bírálat mértékében okoz el­­bizonytalankodást. Az orvos­­tréfa (különösen az első fele) jóval borsosabb lehetne, a lak­tanya-kép második része is bát­rabban burkolhatná megértő gúnyba a derék harisnya ügynök alakját; a pénzhamisító körül viszont kár annyi miniszter­­elnököt felvonultatni, annyi elcsépelt, hamis franciáskodó kelléket használni: az eredeti, egyszerű történet tisztább ne­vetést fakaszt. A­­ülön kérdés Tabi László egy­­•"-^■felvonásosa, az »Igy nősült Kopácsi*. Egy félszeg fiatalem­ber nem meri feleségül kérni szíve hölgyét, mire a­z — a jó öreg házmester segítségével — elhiteti szerelmével, hogy már egy esztendeje házasok. Később az ágy közelségétől meghökken­­ve bevallja az igazat, mire ki­derül, hogy a fiatalember tudott a cselről a jó öreg házmester révén. A végén (egyébként a műsor egyetlen kilógó lólába­ként) egy kis zenés családvé­delmi buzdítás emeli a hangu­latot. A kissé avitt ötlet kidolgo­zása sem sikerült. A­­ hosszú bevezető rész után sekély a fo­nák helyzet humora s máris itt a hosszú befejezés, édelgés, hogy belevájik az ember fogai A színészek hősiesen küzdenek, hogy mentsék a helyzetet. A magánszámok közül Ha­­csek és Sajó (Komlós és Her­­czeg) aratja a legtöbb sikert. Helyes volt ismét színpadra vinni a két pesti kispolgárt, sok mindent szellemesen elmondhat a színház róluk és általuk. Nem szerencsés azonban a tála­lása. Hacsek és Sajó nemcsak­­engedménye a nézőnek az új kormányprogramm szellemében — miként ezt a konferansz beha­rangozza —, hanem helyes kí­sérlet is egy régi forma új tar­talommal telítésére. A színház nem teh­et engedményeket semmiféle vélt közönség-ízlés­nek, ha ez főtörekvéseivel el­lenkeznék. Ebben az esetben nem ellenkezik. Hacsek és Sajó (ez a mostani kísérlet egyelőre ezt bizonyítja) valami új keresése a régi sikerek útján. Kazal kupléja a családi gyárról. Kabosé a me­­gafonról találó, mulatságos. Horváth Tivadar egy korszerű­sített Fáy-mesét ad elő finoman, szellemesen. Mikes Lilla két verssel is a zord kritikusokat gúnyolja; kár, hogy mindkét vers ugyanarról szól. Az erdei allegóriái a jobb. Tehetséges­nek látszik a Aietro-együttes­­ként bemutatkozó vokálkvartett. Lakatos Gabriella is fellép a műsorban, a kitűnő táncosnő művészete azonban nem eléggé érvényesülhet a felületes koreo­gráfiában. Sikeres, jó műsor a »Nem a tükör görbe«; határozot­tabb kritikai hangja, sok részle­tének szellemessége és irodalmi ízlésessége teszi azzá. Hibái el­lenére is fejlődés az eddigiekhez képest, kivált, mert ennyi igaz­ságot még egyik műsor sem fo­galmazott meg. Most az a fon­tos, hogy ugyanilyen eltökélten, de igényesebben, színvonalasab­ban dolgozzék tovább a színház. Jó lenne, ha több írót nyerne meg a műfajnak, kezdve a­ klasz­­szikusoikon, akik részéről a mű­fajtól való húzódozás is kisebb s akik példájukkal mellesleg azt is elmondják, hogy a vidám színpad a jövő klasszikusaihoz sem méltatlan. Sebestyén György AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT NÖVELTE AZ ÍRÓK FELADATÁT Sztka Pál Kossuth-díjas író nyilatkozata a könyvhét tapasztalatairól Az Ünnepi Könyvhéten legki­válóbb íróink országszerte elő­adásokat, ankétok­a­t tartottak, hogy ezek keretében minél kö­zelebb jussanak az olvasók szé­les rétegeihez. Szabó Pál Kos­­suth-díjas író Debrecenben, Ceg­léden, Kaposvárott és Nagykő­rösön járt a könyvhét alatt. Út­ja során szerzett tapasztalatai­ról így nyilatkozott: — Soha ilyen közel nem érez­tem a népet az írókhoz. Na­gyon megkopott az a derűs hangulat, az a közvetlen hang, amely a könyvhét ankétjain kialakult az író és ol­vasó között. Ezt az új viszonyt erősíteni, sőt véglegesíteni kell. — Az Ünnepi Könyvhét szá­munkra — az írók számára — igen hasznos útmutatásokat adott, s növelte feladatainkat. Lépten-nyomon azt láttam, ta­pasztaltam, hogy az olvasókat elsősorban azok a művek érdek­lik, amelyek időszerű problé­máikkal foglalkoznak. Ezért az író legfontosabb feladata, hogy megismerkedjék az ország né­pével, egész hazájával, a dolgo­zók problémáival, írásaival se­gítse az olvasó-dolgozók problé­máinak megoldását, művében szakmai és politikai felvilágosí­tást adjon olvasmányos formá­ban. — Az Ünnepi Könyvhét ta­pasztalataként szűrtem le azt is — folytatta Szabó Pál —, hogy mind a pedagógusok, mind az ifjúság követeli az új ifjúsági könyveket. Ezen a téren íróink­nak valóban igen s­ok adóssá­guk van. Ezt a hiányt próbálom enyhíteni én is »Hajdu Klára« című, most elkészült ifjúsági regényemmel. Kedvező feltételekkel köthető sertéshizlalási szerződés A minisztertanács a lakosság hús- és zsírerlátásának javítása érdekében hozzájárult, hogy a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok a beadási kötelezettségükön felül üzemekkel, vállalatokkal és egyéb intézményekkel, vendég­látó vállalatokkal, üzemi konyhákkal közvetlenül kösse­nek sertéshizlalási szerződést. A 126 kilós és ennél nehe­zebb súlyú sertésekért, ha azo­kat 1953. december 31-ig át­adják, élősúlyban számított ki­lónként legfeljebb 20 forint fizethető ki — beleértve az át­adott moslék értékét. — Az 1954. évben fizethető árak ké­sőbb kerülnek szabályozásra. A szerződés feltételeit a fe­lek szabadon állapíthatják meg. Arra kell azonban törekedni, hogy a hizlalók az üzemi kony­hák moslékeit, konyhahulladé­­kait megfelelő térítés ellenében a szerződésben lekötött állatok részére hasznosítsák-Ilyen módon a termelőszövet­kezetek és egyénileg dolgozó parasztok a hideg idők beállta előtt hízóba fogott süldőket még az idén felhizlalhatják és kedvező áron értékesíthetik. Konyhamoslék­kal és az ősszel leginkább rendelkezésre álló vizenyős takarmányokkal, tök­kel, dinnyével, répával stb. az abraktakarmá­nyok­at kiegészít­hetik és ezzel a hizlalás lénye­gesen olcsóbbá is válik. A hizlalási akció megszerve­zése a megyei és járási mező­­gazdasági osztályok feladata. A szerződéskötéseknél a leg­messzebbmenően figyelembe kell venni az önkéntességet. (MTI) A prágai magyar képzőművészeti kiállítás sikere Prágában a Népművészet Há­zában szeptember közepén a XIX. és XX. század magyar képzőművészetét bemutató ki­állítás nyílt meg. A kiállítás iránt igen nagy az érdeklődés a csehszlovák fővárosban, ed­dig már több mint 16.000-en ke­resték fel. A kiállítás bezárása előtt a Csehszlovák Képzőmű­vészeti Szövetség a népműve­lési minisztériummal együtt an­kétot rendez. Ekkor fogják be­mutatni a Munkácsy Mihály életéről és munkásságáról ké­szült rövid színesfilmet is. A csehszlovák filmhíradó is ké­szített riportot a magyar kép­zőművészeti kiállításról s ezt már forgatják a prágai mozik­ban. A csehszlovák sajtó több terjedelmes cikkben foglalkozott a kiállítással, az »Obrana Lidu« vasárnapi számában dr. Fiala háromhasábos cikkben méltatta a magyar képzőművészet ha­gyományait és a felszabadulást követő évek jelentős művészi eredményeit.­­ A Műcsarnokban rendezett Népművészeti és Iparművészeti Kiállítást a nagy érdeklődésre való tekintettel november 1-ig meghosszabbították. A KOMLÓI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT üzemeihez nagy számban felvesz dolgozókat. A szorgal­mas, jó dolgozókból 3 hónap alatt betanított munkáso­kat, egy éven belül szakmunkásokat, vájárokat képe­zünk ki. Kereset a bányász kollektív szerint. Földalatti mun­kánál ehhez minden dolgozónak 20, illetve 30 százalék földalatti pótlék jár. Minden komlói dolgozó ehhez kü­lön fizetésének 10 százalékát „komlói pótlék* címén kapja. A nős és családos dolgozók, családfenntartók évi 40­0 ingyen illetményszénben részesülnek. A hiány nél­kül dolgozók minden év eltelte után egy teljes rend­ű hűségruhát­ és földalatti pótlékkal növelt alapkerese­tének 3—5 százalékáig terjedő összegben hűségjutalmat kapnak. Napi 8.70-ért háromszori bőséges ellátást bizto­sítunk. Legényszállás díjtalan. A nem önkényesen kilépettek és nem elbocsátottak — orvosi vizsgálat után — nyomban szerződést köthet­nek és 400­— forint toborzási jutalmat kapnak. A bevált és igényjogosult dolgozók és akik kitanul­ták a vájérságot jövő év első negyedében, a vájárok még ez évben lakást kaphatnak. A minisztertanács ha­tározata szerint a Komlóra munkára jelentkezőket az üzemvezetők kötelesek elengedni. Jelentkezni lehet Komlón, a Szénbányászati Trösztnél, vagy a Budapesti Kirendeltségen (Budapest, V., Somogyi Béla­ út 10.). KOMLÓI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT iiimiiiiiiiiiiiiminiiiiiiiiiiiHiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiHiuiiiiiiii

Next