Magyar Nemzet, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-01 / 281. szám
A vietnami javaslat Ebben a hónapban volt hét esztendeje annak, hogy francia hadihajók tűz alá vették Haifong kikötővárost. A francia hajóágyúk gránátjai húszezer embert gyilkoltak meg ezen a napon. Ezzel kezdődött a s-sale guerres, a szennyes háború, a gyarmati hódítás sötét és véres történetének legigazságtalanabb háborúja. Ho Si Minh-nek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, ez Expressen című svéd lapban megjelent nyilatkozata most megteremtette e háború befejezésének, a tisztességes fegyverszünet létrehozásának feltételeit.A francia kormánynak meg kell szüntetnie az ellenségeskedéseket, a fegyverszüret tehát ilyenformán valósággá válik — mondotta Ho Si Minh. — Ennek a fegyverszünetnek az alapja azonban az, hogy a francia kormány tiszteletben tartja Vietnam függetlenségét.* A szabadságáért s függetlenségéért emberfeletti hősiességgel küzdő vietnami nép vezetőjének nyilatkozatta döntő jelentőségű a jelenlegi nemzetközi helyzetben. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság békekezdeményezései nyomán létrejött a koreai fegyverszünet, a békén arc nagy diadala. A koreai fegyverszünet megmutatta, hogy még a legbonyolultabb kérdéseket is meg lehet oldani, nyugvópontra lehet juttatni tárgyalások útján. A koreai vérontás megszűntetése nyomán vi’.á'■'szerte hatalmas erővel csendült fel a követelés: vessettek véget a háborúnak Vietnamban is. Ho Si Minh novatkozata száz- és százmillióknak ezt a követelését fogalmazta meg olyan formában, hogy azt a francia kormánynak igen nehéz lesz viszsz® utasítania. A nyilatkozat nyilvánosságra hozása után jogga, állapította meg Marc Jacquet, az úgynevezett társállamok kérdéseivel foglalkozó francia államtitkár, hogy az „világjelentőségű hír«. Ho Si Minh nyilatkozata olyan időpontban történt, aikor a vietnami néphadsereg egységei mindenütts vereséget mértek az expedíciós haderőkre. Pedig az Indokínai Bank részvényesei, majd a nyomukba lépő amerikai üzletemberek a hét esztendő során mindent elkövettek, hogy letörjék a vietnami nép szabadságharcát. Amikor a háború elkezdődött, a vietnamiak csak hevenyészve felfegyverzett és jóformán semmi lőszerrel sem rendelkező önvédelmi csapatokat tudtak szembeállítani az expedíciós hadsereg alikig felfegyverzett egységeivel. A vietnamiaknak alig volt 1500 viszonylag új puskájuk. A háború első szakaszában, amely 1947 végéig tartott, a franciák gyalogos, motoros, valamint ejtőernyős osztagok összpontosításával és nem utolsósorban Diethelm SS-eivel igyekeztek döntő csapást mérni a szervezés alatt álló vietnami haderőre. Az offenzíva nem érte el célját. Az expedíciós csapatok állományuk és felszerelésük nagy részének elvesztésével visszavonultak. Ezzel a kudarccal a háború új szakasza kezdődött, amelyet a vietnamiak ronzerük egyensúlyai szakaszának neveznek. Erre az időre csitrai vietnami néphadsereg megszervezése kiképzése, felszerelése. A hadsereggel egyyik megerősödött a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a nép hallatlan akaraterővel a párás dzsungelek mélyén korszerű hadiüzemeket hozott létre és a front mögötti lakosság munkájának megszervezésével biztosította az ellátást. A háború harmadik szakasza 1950 ben kezdődött. Ennek jegzetessége az, hogy az újjászervezett vietnami néphadsereg e védelemből támadásba ment át. 1950-ben a néphadsereg egységei lerohanták a kínai határ mentén különösen kiépített francia erődrendszert. A menekülő gyarmatosító seregeket komoly bekerítő csatákban felmorzsolták, sorra szabadítaták fel a különböző őrállásokat, végül pedig Langsen városát is, amely már a hanoi térség védőövezetéhez tartozott. Ez a vereség rendkívüli riadalmat okozott Franciaország és az Egyesült Államok vezető köreiben- Amerika nem fukarkodott a dollárokkal, megindultak a fegyverszállító hajók az indokínai kikötők felé és az amerikai vezérkar parancsára az expedíciós hadsereg újabb támadásra indult. Ez a kísérlet is kudarcot vallott. A franci® hadvezetőség a kudarcok láttán újabb amerikai támogatást kért. Az amerikai kormány ígéretet is tett erre, majd 1951 őszén tárma-dásba parancsolta ismét a franciáikat. A vietnami néphadsereg főparancsnoksága azonban hatalmas vereséget készített elő a támadók számára. A néphadsereg egységei mindenütt visszavonultak és az immár híressé vált Hoah Binh térségbe csalták be az expedíciós ezredest. A francia hadvezetőség besétált a csapdába. 1952 tavaszán azután a vietnami néphadsereg elsöprő erejű ellentámadást indított, elfoglalta Hoah Binh erődöt, megtisztította a gyarmatosítóktól a Hanoi és Haiphong között fekvő Vöröses Fekete-folyók deltáját és a franciák fő katonai támaszpontjának, Hanoinak kapujához ért. Vietnam 350.000 négyzetkilométernyi területének 95 százalékát és 22 millió lakosából húszmilliót a vietnami néphadsereg felszabadított. Az ez év tavaszán megkezdett évszaknyugati Vietnamból Pater Laóbai (Laosz) dobtai vissza a franciái expedíciós csapatokat- Fellángolt si népi szabadságharc a másik ^társországban*, Khmerben (Kambodzsa) is. A francia arcvonal egész szélességében hatalmas rések tátongtak. A francia tábornokok által hangoztatott ^katonai megoldás* teljesen csődöt mondott. Ebben a helyzetben azonban — éppen a nemzetközi feszültség enyhítése, a tárgyalások megkönynyítése érdekében — a vietnami néphadsereg megállította offenzíváját. Egész Franciaországban újult erővel harsant fel a vietnami háború befejezésének követelése. Még a francia kormánykörök — így például Lemlel miniszterelnök is, beiktatási beszédében — kénytelenek voltak óvatos célzást tenni a háború esetleges befejezésére. A hadműveletek igazi vezetői azonban ekkor mér régóta a Pentagonban székeltek és az amerikai vezérkar hallani sem akart a koreai fegyverszünet után a vietnami fegyverszünetről. Washingtonban tehát új terveket dolgoztak ki, amelyet egy francia tábornok — Navarre — nevére kereszteltek. Az amerikai kormány újabb százmilliókat ígért további ágyútöltelék ellenében a franciáknak. A megerősített és feltöltött expedíciós haderőknek két hadműveletet, a »Sirály« és »Csukka« hadműveletet kellett volna diadalmasan végrehajtaniok. Az előbbi húsznapos harc után azzal járt, hogy a vietnami néphadsereg megsemmisített három zászlóaljat és Ifi századot. Az utóbbi, amelylyel a vietnami néphadsereg erőit átcsoportosításra akarták kényszeríteni, célját vesztette. Ebben a helyzetben következett tehát be Ho Si Minh javaslata, miután a francia hadsereg 1946 decemberétől 1953 júliusáig a háborúban 280.000 embert veszített, akik közül 217.000 elesett. Joggal mondhatta Fouerier gaulleista képviselő a francia nemzetgyűlés októberi indokínai vitájában, hogy »a múlt század szerencsétlen mexikói hadjárata valósággal a hadművészet remekműve volt az indokínai expedícióhoz képest. Befolyásos erők fáradoznak azonban az Egyesült Államokban és Franciaországban a tárgyalások útjának eltorlaszolásán. Az Indokínai Bank befektetéseinek roncsaiért küzdő francia monopóliumok, de elsősorban azok az amerikai társaságok, amelyek nagy konceszsziókat kaptak ón-, ólom- és wolframitelepek kiaknázására, amelyeknek kezébe vándoroltak át a francia gumiültetvények, elkeseredetten hadakoznak a megegyezésnek még a gondolata ellen is. Mindezen túl az amerikai katonai vezetés rendkívül fontos támaszpontnak tartja Vietnamot a Kína tetem agresszió tervében. A vietnami háborúra az amerikaiaknak azért is szükségük van, hogy abból adott esetben általános távolkeleti háborút robbantsanak ki. Dutles amerikai külügyminiszter a vietnami háború kiterjesztéséről szóló néhány héttel ezelőtti nyilatkozatában nyíltan fenyegetődzött ezzel az eshetőséggel. A világközvéleményt mindenekelőtt a francia nép határozottan követeli ennek a háborúnak, amelyet az Observateur bérmunkában végzett mészár-' lás«-nak nevezett, omladéktalan megszüntetését. Ho Si Minh is hangsúlyozta nyilatkozatában, hogy »a francia népnek aüggetlenségért, a demokráciáért, az békéért és a vietnami háború befejezéséért vívott, küzdelme egyike ezeknek a legomosabb tényezőknek, amelyek révén megoldható a vietnami kérdés«. A háború folytatás® mailéit ma már a francia polgári pártok tagjai nem merik felemelni szavukat. A francia némáé révül én vietnami vitájának lefolyása és most legutóbb november 22-én a Vietnammal való tárgyasok érdekében tartott párizsi országos értekezlet, amelyen a legkülönbözőbb pártállású politikusok szólaltak fel, egyaránt azt bizonyítja, hogy a francia hazafiak évek óta tartó küzdelme megteremtette Franciaországban a háború megszüntetésének feltételeit. A nagy kérdés azonban az, hogy a francia formáiny mennyiben engedtelmeskedik a háború folytatását elrendelő amerikai parancsnak, amelynek legutóbb Nixami, az Egyesült Államok alelnöke adott hangot Saigonban. A Szovjetunió legutóbbi, a négy külügyminiszter tanácskozását javasoló jegyzéke, a Panmindzsonban tárgyaló koreai-kínai fél tegnapi indítványa, amely a koreai politikai értekezlet még e hónapban Delhiben történő összehívását sürgeti, és Ho Si Minh fegyverszüneti ajánlata után a tárgyalások ellenségei sarokba szorultak. A koreai kérdés rendezése és a vietnami háború megszüntetése döntő lépés lenne a nemzetközi feszültség további csökkentésének útján. A Béke Világtanács legutóbbi bécsi ülésszaka éppen arra hívta fel szerte a világon a békeharcosokat, hogy fokozzák küzdelmüket a nagyhatalmak tárgyalásának megvalósításáért, azért, hogy e tárgyalások szellemét, a tárgyalások politikáját győzelemre lehessen vinni az erőszak politikája fölött Vietnamban is. A béke híveinek eddigi harca nagy mértékben hozzájárult a koreai vérontás megszüntetéséhez és a négyhatalmi tárgyalás reális lehetőségéhez. A további harcnak a vietnami háború befejezését és a vitás nemzetközi problémák rendezését kell eredményeznie. Pethő Tibor Két nagyjelentőségű békelépés Koreai-kínai javaslat a koreai politikai értekezlet összehívására No Li Minh nyilatkozata a vietnami fegyverszünet lehetőségéről A külpolitikai Helyzet A Szovjetuniónak a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet összehívása ügyében az Egyesült Államokhoz, Angliához és Franciaországhoz intézett újabb jegyzéke változatlanul a világközvétemény érdeklődésének középpontjában áll. Washingtoni kormánykörökhöz közelálló lapok beismerik, hogy a szovjet jegyzék Londonban és Párizsban egészen más visszhangot keltett, mint az Egyesült Államok hivatalos köreiben. Egyes lapok, mint a Washington Post, abból sem csinálnak titkot, hogyaz oroszok ténylegesen kiragadták a kezdeményezést az Egyesült Államok kezéből. A Washington Post hozzáteszi, hogy az amerikai külügyminisztériumnaka szovjet lépéssel a vállvonogatásnál valamivel lényegesebbet kell szembeállítania, mert afranciákhoz hasonlóan mások is helyesléssel fogadták azokat a szovjet javaslatokat, amelyek alapján mód kínálkozik Németország felfegyverzésének elkerülésére. Az amerikai lap cikke azzal végződik: »Teljesen nyilvánvaló, hogy a szovjet jegyzék Franciaországban reményt telt arra, hogy elérik a megegyezést és lehetővé válik az európai feszültség enyhítése, anélkül, hogy kötelezettséget kell vállalni Németország újrafefegyverzésére". A New York Times kifejti, hogy Washington s hűvös és határozatlan* állásfoglalása éles ellentétben áll a jegyzék kedvező londoni és párizsi visszhangjával. Az United Press és a Star rámutat arra, hogy az amerikai diplomatákatmegdöbbentette*, milyen derűlátó módon fogadták Angliában a szovjet jegyzéket. Washingtonban beismerik, hogy a szovjet jegyzék — mint az United Press közli —módosítja a bermudai értekezlet jellegét az értekezletnek a hónap elején előirányzott jellegéhez képeste. A londoni sajtó jelenti, hogy az angol kormány a 80. életévébe lépett Churchill elnökletével kétnapos minisztertanácson vitatja meg a bermudai értekezleten elfoglalandó angol álláspontot. A londoni rádió arról adott hírt, hogy az angol külügyminisztérium szóvivője bejelentette: ta Nagy-Britannia kormánya máris ismertette Párizzsal és Washingtonnal előzetes nézeteit az új szovjet jegyzékről. A külügyminisztérium szóvivője előzőleg kijelentette: »Anglia örömmel üdvözli a szovjet lépést«, majd — nyilván Adenauerék megnyugtatására — hozzátette, hogy a nyugati hatalmak,mielőtt elküldenék a választ a Szovjetuniónak, véleményt kérnek Adenauer kormányától is«. ]Tyuigati hírügynökségek egyetértenek abban, hogy az cstötörtöki szovjet jegyzékre, amely Berlint javasolta a külügymítosztwi ■ártekézlet *.jfihrtylai,--k nyugati választ hivatalosan Eiserhower, Churchill és Daniel pénteken kezdődő bermudai találkozóján vitatják meg. A Reuter washingtoni tudósítója már azt is tudni véli, hogy a bermudai értekezletnek — noha nem lesz hivatalos napirendje— mi lesz a fő tárgya. Eszerint első helyen szerepel a szovjet—nyugati kapcsolatok kérdése, majd ezt követik a többi problémák, amelyek az atlanti szövetséggel, a távolkeleti kérdéseikkel — különösen Koreával és Indokínával — és az atomfegyverrel kapcsolatosak. Az angol sajtó igen részletesen foglalkozik a szovjet, jegyzékkel és álialékban azt a felfogást képviseli, hogy nem szabad elszalasztani a nemzetközi kérdések békés rendezésének lehetőségét. Az Observer azt írja, hogy a nyugati hatalmak képviselőinek taládkozniuk kell a Szovjetunió képviselőivel. »Egy ilyen találkozó rendkívülkívánatos, mert megnyithatná, sőt meg is kell nyitnia azt az utat, amely az atomkorszakban a Kelet és a Nyugat közötti türelmes megértés felé vezet... Nagy-Britanniának a bermudai tanácskozások során a kezdeményező szerepét kell magára vállalnia... Igyekeznie kell, hogy leküzdje az amerikaiak ellenállásét minden kompromisszumos megegyezéssel szemben.* A Reynolds News kifejti: „Az orosz meghívás elfogadásának útjában csak az amerikai kormány makacs ellenkezése áll._ Nagy- Britanniának és Franciaországnak tehát a hármas találkozón nyíltan meg kell mondanduk az amerikaiaknak, hogy nem akarják elveszteni az oroszok által most nyújtott lehetőséget. Nem tehet tehát azt mondani, hogy a négyhatalmi megbeszéléseknek szükségszerűen meddőknek kell bizonyulniuk«. A Sunday Pictorials úgy véli: »Vagy Britanniának meg kell akadályoznia, hogy az amerikaiak szabotálják a négyhatalmi találkozót és meg kell mondania a Bermudáikon, hogy Nagy-Britannia elhatározott szándéka az oroszokkal való találkozás, bármi is tegyen az amerikaiak döntését. A Birminghami Post leszögezi, hogy ha szovjet jegyzék jelentős hozzájárulás a béke ügyéhez és mint Lyon, s megérdentii a Nyugat pozitív válaszát. A Yorkshire Post hangoztatja: »A ’nyugati hatalmak észszerűen járnának el, ha külügyminisztereidet elküldenék, hogy találkozzanak Molotovval. Daniel — magyarázza a Reuter kommentárja — kétségtelenül az angol álláspontot erősíti majd a Bermudákon, hiszen a francia nemzetgyűlés pénteki szavazása, ha Laniel forailag meg is kapta a bermudai tanácskozás előtt a »bizalmat«,erv állalám nem jelenti azt, hogy a francia parlament hajlandó lenne jóváhagyni az Európára vonatkozó amerikai terveket. ] Lantos számára — írja Harold King, a Reuter párizsi tudósítója — égető, hogy a Bermudákon előkészítsék a négy külügyminiszter értekezletét. A francia nemzetgyűlés által hozott határozat, amely hosszas tárgyalások után született meg, voltakép, »az európai ■ hadseregről ■ szóló szerződés* vereségét és‘az oroszokkal való tárgyalások támogatását jelenti. Laniel a Bermudákon sür- Igetni fogja, hogy a nyugati, szövetségesek járuljanak hozzá az öthatalmi értekezlethez is, amelyet az oroszok az ázsiai kérdések megvitatása érdekében óhajtanak*. A londoni rádió is megállapítja: Laniel és Bidatin, a francia nemzetgyűlés legutóbbi vitájának tapasztalatai után, a bermudai értekezleten nyilván telejtik majd, hogy azegységes Európa* létrehozását ugyan hajlandók elvben folytatni, de előbb be kell fejezni a tárgyalásokat a Szovjetunióval,"mert a francia nemzetgyűlés lényegében elutasítja azeurópai védelmi közösséget". A Libération szerint: az új szovjet jegyzékkel személy született, hogy elkerülhető a német háborús veszély újjáteremtése*. Cosic-Floret MRP-képviseő a Parisien Liberé munkatársa előtt kijelentette: a szovjet, jegyzékben reményt lát a Keet és Nyugat közötti, feszültség enyhülésére*. A Le Monde hangoztatja, hogy a szovjet jegyzék kétségkívül pozitív vonatkozásokat tartalmaz... Londonban és Párizsban a derűlátás kerekedik felül... Franciaország és Anglia kormányának igyekeznie kell kivívni amerikai partnerénak beleagyezését ahhoz, hogy a nemzetközi tárgyalásokon Kína is részt vegyen. Az 11 Paese így ír: »/ szovjet nyilatkozat újra megnyitja az optimizmus távlatait a nemzetközi látóhatáron«. A Stockholms Tidningen szerint: »A szovjet fé valóban nemcsak tárgyalásokat akar folytatni, hanem a megegyezést is el akarja érni". Adenauer kormányának tagjai és a nyugatnémet hivatalos körök riadalommal fogadták a szovjet jegyzéket A nagyhatalmak megegyezése semmikép sem tetszene Adenauernek. A pártjához közelálló Badisches Tageblatt be is vallja: »Talán most érkezik el a kancellár legnehezebb órája”. Ugyanakkor a Német Demokratikus Köztársaság hivatalos körei örömmel üdvözölték a szovjet jegyzéket. Johannes Dieckmanns, a népi kamara elnöke kijelentette: »A német nép mélységes hálával fogadta a Szovjetunió új békelépését és elvárja, hogy a nyugati hatalmak haladéktalanul elfogadják a világhácc biztosítását célzó szovjet javaslatot*. Ebert főpolgármester a berlini demokratikus elöljáróság által rendezett nagygyűlésen ráadtatok arra, hogy »Berlin a német nép számára sorsdöntő tanácskozások méltó színhelye lenne*. A koreai-kínai javaslat Keszon'vét jelenti az Új Kína. A koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozás részvevői november 16-át plenáris ülést tartottak, amelyek a koreaikínai fél általános javaslatot terjesztett elő mind az öt napirendi pontra vonatkozóan. Ki Szok Bök, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának megbízottja, a javaslat előterjesztésével egyidejűlen fontos nyilatkozatot tett. Bírálta az ameriteitak magatartását, amelynek az volt a célja, hogy elnyújtsa a két fél közötti tanácskozást és lehetetlenné tegye a felmerült kérdések rendezését. Hangsúlyozta, hogy a koreai-kínai fél e mesterkedések meghiúsítására és a tisztességes és méltányos alapokon nyugvó megállapodás érdekében általános javaslatot , terjeszt elő, hogy lehetővé tegye a politikai értekezlet mielőbbi összehívását. A koreai-kínai fél általános javaslata a következő: 1. A politikai értekezlet összetétele és színhelye: 1. A politikai értekezletnek a fegyverszüneti egyezményt aláírt két fél közötti, egyenlő alapokon nyugvó értekezlet formájában kell létrejönnie. A politikai értekezleten részt vevő két félnek teljes hatáskörrel kll rendelkeznie az értekezlet egész ideje alatt. A fegyverszüneti c'fejczmwryt aláírt, a politikai értekezleten részt vevő két fél oldalán érdekelt országok: egyrészről a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságés a Kínai Népköztársaság, másrészről pedig" az a 17 ország, amely fogy: Véres erőket bocsátott az ENSZ- haderők" parancsnokságának rendelkezésére, nevezetesen: Ausztrália, Belgium, Kanada, Columbia-, Etiópia, Franciaország, Görögország, Luxemburg, Hollandia, Új-Zéland, Fülöpszigetek, Thaiföld, Törökország, Délafrikai Unió, Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok és Dél-Korea. 2. A politikai értekezleten cuk idén határozatot a'fegyver'szüneti egyezményt aláírt két fél oldalán érdekelt , országok egyhangú megállapodásával kell hozni és minden határozat kötelező erejű minden egyes aláíró országra. 3- A politikai értekezlet — zökkenőmentes lefolyásának előmozdítása és biztosítása érdekében— hívjon meg öt érdetplt semleges országot — Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, India, Indonézia, Pakisztán és Burma —, hogy mint tagok, de nem a két fél valamelyikének oldalán részt vegyenek az értekezleten. A semleges országoknak minden korlátozás