Magyar Nemzet, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-20 / 43. szám

Szombat, 1954. február 20- A szovjet kulturális és művészeti küldöttség sajtófogadása TAARÁTI TALÁLKOZÓ volt. A Barátsági Hónapra hazánkba érkezett szovjet küldöttek és a sajtó képviselői beszélgettek el tegnap délelőtt a margitszigeti Nagyszálló derűs éttermében. A találkozó baráti jellege megmutatkozott a sajtókonferencia részvevőinek összetételében is: a magyar lapok szerkesztői, munkatársai, rajzolói és fényképészei között ott ült a TASZSZ, a Szovjet Tájékoztatási Iroda több budapesti munkatársa és ott voltak a népi demokratikus országok távirati irodáinak és lapjainak budapesti képviselői is. Az első pillanatokban — mint mindig — mintha valami távolság lett volna a hosszú fehér asztalnál ülő vendégek és a teremben elszórt kis asztaloknál helyet foglaló újságírók között. De ez az érzés csak percekig tartott: Mihályfi Ernő üdvözlő szavai és a szovjet küldöttséget vezető I. J. Gluscsenko kétszeres Sztálin-díjas biológus válasza után egyszerre feloldódott a hangulat . Gluscsenko professzor mosolyogva hívta fel a sajtó képviselőit, hogy szakkérdéseikkel ehhez és ehhez a küldötthöz forduljanak, a rajzolók ceruzája gyorsan suhant a papíron s még beszélt Gluscsenko akadémikus, amikor egy fürge kisasszony máris átnyújtotta első rajzát a szovjet vendégeknek. A küldöttség tagjainak bemutatása már olyan volt, mint amikor ismerősöket veszünk számba s mintegy a magunk megnyugtatására állapítjuk meg: az az orvos kinézésű, szemüveges férfi Kazakevics, a nagy író, a »Tavasz az Oderán« és a ■»Csalag« szerzője; az asztal szélén, az a pirospozsgás, őszhajú férfi Guzanov állattenyésztő, a kosztromai »Ogorodnyik« kolhozból; a másik szélén Naum Walter zongoraművész ül, aki előző este az Operában kísérte Szitkoveckij hegedűművészt és Szlobodkin csellistát és aki ott volt Berlinben azon a hangversenyen, amelyen szovjet művészek játszottak a négy külügyminiszternek. A tolmácsok lelkiismeretesen fordítanak, de néha nincs is szükség tolmácsolásra: a hallgatóság megérti az orosz beszédet, sőt, ki is javítja a tolmácsot, ha valamit helytelenül fordít. S a felzólalók nem csupán mint tudósok, írók, kolhozelnökök vagy hegedűművészek beszélnek: emberek is, szovjet emberek, akik vérmérsékletüknek, egyéniségüknek megfelelően válaszolnak a kérdésekre. Kazakevics például kijelenti, hogy inkább ír meg egy hosszú cikket, mintsem a sajtó előtt beszéljen, de azért alaposan válaszol a feltett kérdésre s közben módot talál arra is, hogy megnevettesse a jelenlevőket. Guzanov kolhozelnök a jó gazda büszkeségével ad számot kolhoza állatállományáról, a baromfiállomány szaporodásáról, mintha csak otthon lenne a kolhoz közgyűlésén, ahol egyévi munkáról kell számot adnia. Az oroszul tanuló és oroszul tudó újságírók előtt Oszipova asszony a legnépszerűbb: az ő kiejtése a legszebb, őt értik meg legkönnyebben azok, akik Magyarországon tanultak oroszul. Nyeprincev festőművész mosolyogva nézi a karikaturisták rajzait: egy-egy szóval mondja meg, tetszik-e a róla, vagy másokról készített rajz. A baráti légkörben lefolyt »hivatalos« sajtófogadás után kerül sor a még meghittebb, még barátibb beszélgetésre, feloszlik az ülésrend, egy-egy vendéget körülvesznek az újságírók s az előcsarnokban, az étteremben folyik tovább négyszemközt, hatszemközt a baráti beszélgetés, a problémák tisztázása. I. J. Gluscsenko kétszeres Sztálin-díjas, a kulturális küldöttség vezetője bejelentette, hogy a Barátsági Hónapra filmművész-küldöttség, valamint a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese is hazánkba érkezik, a szovjet birkózók egyik csoportja pedig már meg is jött. Elmondotta, hogy a Szovjetunióban széleskörűen ismertetik a magyar kulturális, tudományos élet eredményeit, a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjához hasonlóan irodalmi, film- és zeneesteket rendeznek. Február 27-én Moszkvában, a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában tartják meg a szovjet-magyar barátság nagyszabású ünnepi estjét. A VOKSZ meghívja Moszkvába az MSZT tizenöt főből álló küldöttségét. Elmondotta, hogy őt, mint tudóst, különösen a magyar tudományos élet s a tudománynak az az ága érdekli, amelynek feladata a mezőgazdaság elméleti és gyakorlati kérdéseinek megoldása. A.. N. Krutyikov a Szovjetunió kulturális ügyek minisztériumának képviselője, a művészeti delegáció vezetője, ismertette a művészeti küldöttség tagjainak munkásságát és magyarországi programmját. A Csajkovszkij-vonósnégyes első hangversenyét február 24-én tartja a Zeneakadémia nagytermében, ezután pedig az együttes tagjai szólókoncerteket adnak Budapesten és vidéken. A napokban érkezik Budapestre M. Rejzen operaénekes, a Szovjetunió Sztálindíjas népművésze és Sz. Richter zongoraművész. Ezután a szovjet vendégek válaszoltak a sajtó képviselőinek kérdéseire. , A. I. Guzanov, a kosztroma területi Kosztroma körzet »Ogorodnyik« kolhozának elnöke ismertette életútját: középparaszti családból származik, fiatal korában hajókovácsként dolgozott, 1930 óta tagja a kolhoznak, amelynek 1951-ben elnöke lett. Elmondotta, hogy gazdaságuk főleg zöldségtermeléssel és tehenészettel foglalkozik, ismertette az állatállomány emelkedését és a kolhoz pénzjövedelmének alakulását. A kolhoz pénzjövedelme 1953-ban — szemben az 1940-es 435.551 rubellel — 1.574.000 rubel volt. Az újságírók kérdéseire válaszolva ismertette, hogyan készíti el a kolhoz évi termelési tervét, majd részletesen, beszélt a premizálási rendszerről. Elmondotta, hogy a hozam alapján jutalmazzák a kolhoz dolgozóit. Az állattenyésztésben dolgozók közül a fejőnőknek tíz tonna tejet adtak az elmúlt évben prémiumként. J. Ty. Leszjuk, az OSZSZSZK kulturális ügyek minisztériumának munkatársa arról beszélt, hogy a szovjet kultúrotthonok menynyire támaszkodnak munkájukban a népi hagyományokra. . A szovjet kulturális élet valamennyi területe a népi művészetre, a népi hagyományokra épül. Mindig kiválasztják a hagyományok köréből azokat, amelyek előremutatóak, amelyek előremozdítják a kultúrát és a társadalmat. A Komszomol — megalakulásától kezdve — nagy figyelmet szentel a kulturális tömegmunka kérdésének, különösen a falusi lakosság körében. Külön beszélt a szovjet esztrádműsorok jellegéről és megállapította, hogy az esztrádműsor különböző műfajokat foglal egységes keretbe, kivéve azt, ami fékezi a haladást, ami hátráltatja az emberek öntudatának fejlődését. A szovjet esztrádműsorokon orosz klasszikus művészeti alkotások, a világ valamennyi népének klasszikus alkotásai, politikai szatirák, a mindennapi életről szóló szatirák, szovjet és más népek dalai, akrobataszámok, bűvészek játékai szerepelnek, egészen a füttyművészet mestereiig. Ilyen esztrádműsorok szervezésével és rendezésével a Szovjetunióban ilyen erőteljesen foglalkoznak s ezek az előadások nagy népszerűségnek örvendenek. ■ E. G. Kazakevics kétszeres Sztálin-díjas író, a Szovjet Írók Szövetsége vezetőségi tagja elmondotta, hogy a szovjet irodalmi életben nagy fellendülés mutatkozik, amely kapcsolatban van az össz-szövetségi második írókongresszus előkészítésével. A kongresszusra ez év őszén kerül sor. Az írók munkájának legnagyobb része mégsem az írószövetség tevékenységével kapcsolatos, hanem elsősorban a néppel. Elmondotta, hogy ez az év igen jelentős lesz a szovjet irodalomban, számos jelentős írói alkotás lát napvilágot. Fagyejev idén befejezi Magnitogorszkról szóló művét, megjelenik Solohov: Új barázdát szánt az eke című regényének második kötete és Groszman új regénye átdolgozott kiadásban. Kazakevics most dolgozik Ház a téren című, a második világháború utáni Németországban lejátszódó regényén, rövidesen megjelenik könyvalakban ,A barát szívet című alkotása is. Részletesen foglalkozott a szatíra kérdésével, elmondotta, hogy több író, köztük Virta, Mihalkov, Leonid Lenes, Zorin — ír szatirikus műveket, amelyek többek között az állami apparátus munkájában meglévő hiányosságokat ostorozzák. J. M. Nyeprincev, a Sztálin-díjas festőművész »Pihenő, harc után« című képéről beszélt, amely Tvardovszkij: »Vaszilij Tyorkin« című művének hősét ábrázolja. Képén egy csoport pihenő szovjet harcost akart bemutatni és kifejezésre juttatni legkiválóbb tulajdonságaikat. Részletesen elmondotta, hogyan kereste műve modelljét. Eleinte úgy gondolta, hogy könnyű lesz modellt találni, de sehol sem akadt megfelelő alakja, végül is több jellegzetes arcból komponálta meg a főszereplő alakját, amelyet jóformán minden nap átdolgozott, amíg végre megfelelőnek találta az ábrázolást. Munkája közben állandó kapcsolatban állott a közönséggel, az egyszerű szovjet emberekkel. J. K. Oszipova, a moszkvai Dzerzsinszkij kerület 243. számú középiskolájának igazgatója arról beszélt, hogyan valósítják meg a szovjet iskolákban a politechnikai oktatást. Ennek a feladata az, hogy megismertesse a tanulókkal a tudományok alapját és törvényeinek alkalmazását az iparban és a mezőgazdaságban. Különös jelentőségű a politechnikai oktatás megvalósításában a fizika, kémia, biológia, matematika tanítása. A középiskolákban elméletileg is és gyakorlatilag is megismertetik a tanulókat azzal, miképpen jön létre az elektromosság, a hő- és a mechanikai energia és hogyan használják fel a gyakorlatban. A politechnikai oktatásban nagy szerepet játszik a jó pedagógiai módszer: a tanulók növénytermesztési munkát végeznek és laboratóriumi munkákban vesznek részt. Az iskolán kívüli munkában is tükröződik a politechnikai oktatás: különböző estéket rendeznek fizikai, kémiai stb. témákból és kísérleteket is végeznek. Beszélt Oszipova a fiatalok esztétikai neveléséről, amely a kommunista nevelés fontos része. A szovjet iskola nagy gondot fordít arra, hogyan lehet továbbfejleszteni a gyermekeknél az esztétikai ízlést. Minden iskolában foglalkoznak a gyermekek művészi olvasással, rajzzal és kórusokban vesznek részt. A leányiskolákban balettcsoportok működnek. A gyermekeket minél jobban megismertetik a képzőművészettel, elviszik a különböző múzeumokba, a Tretyakovképtárba. Elmondotta, menynyire érdeklődnek a szovjet fiatalok a népi demokratikus országok kultúrája iránt: sok rendezvényre meghívják ezeknek az országoknak az ösztöndíjasait. Az ő iskolája által rendezett estélyen magyar diákok is részt vettek. A sajtófogadás Mihályfi Ernő zárószavaival ért véget. J. Szitkoveckij, az 1947-es prágai VIT művészeti versenyén díjat nyert hegedűművész, az új szovjet zeneművésznemzedék neveléséről beszélt. Elmondotta, hogy a gyermekek már az általános iskolában, de még azt megelőzően az óvodákban is megtanulják a legelemibb zenei ismereteket," majd az iskolai énekkarokban való részvételükkel elsajátítják a vokális kultúrát. Az országban működő igen széles zeneiskolahálózat biztosítja a hangszeren játszó tanulók továbbképzését. A zenei képzésnek ez a következetes és helyes rendszere lehetővé teszi, hogy mindenki, akiben zenei tehetség rejlik, kibontakoztathassa képességeit. i Bilikfenn A PATRÓNUS Már negyedik napja tart a vita s még mindig nem tudtak dönteni. De nem is könynyű a döntés. Kilenc emberből áll a tervkészítő bizottság s ahány ember, annyiféleképpen akarja. Az idő pedig egyre sürget, vasárnap már a közgyűlés elé kell a kész terveket terjeszteni. Ha nem lesznek készen vele, joggal a szemükre vethetik, hogy csak »agyonülésezték« magukat hiába. Ilyen gondolatokkal lépkedett Wolf Mihály, a paksi Vörös Sugár tsz idős elnöke a kultúrterem s raktár céljaira is használt iroda felé. Persze, nem volna ilyen nehéz dönteni, ha a dunaszentgyörgyi gépállomásra biztosan lehetne számítani. Dehát nem lehet. Az elmúlt év bebizonyította, hogy a dunaszentgyörgyi gépállomásnak nagyobb a füstje, mint a sültje. Különben nem hagyták volna őket éppen a legnagyobb dolog időben magukra. Aratáskor, kapáláskor, de még az őszi vetések ideje alatt is! Cukorrépa-termésükből is azért fagyott meg jónéhány vagonnal, mert a lovakat a vetéshez kellett irányítani s nem a répahordáshoz. Azért haladnak ilyen lassan a tavaszi terv elkészítésével, s azért vitatkozik már negyedik napja a kilenctagú bizottság. »Vendég« a tsz irodájában Ezen aztán úgy eltűnődött az elnök, hogy egyszercsak azt vette észre, odaért a tsz épülete elé. A többiek már vártak rá. Egy idegen ember is bent ült a szobában. Hát ezt meg mi a szél fújta ide? A vendég bemutatkozott. Somogyi Jánosnak hívják, a dunaszentgyörgyi gépállomás új agronómusa. Az elnöknek összerándult a szemöldöke. Tudja már, miről van szó. Alig néhány napja kapták meg a mezőgazdasági döntőbizottság határozatát: a gépállomást arra kötelezik, hogy a tavaly elmaradt munkáért is átvett búzából 182 mázsát adjon vissza. Ezért küldhette át ezt a fiatalembert Faludi Imre igazgató a nyakukra. Alkudja le a majdnem két vagon búzát. Már pedig abból nem lesz semmi. S máris ül az asztalhoz, mintha az agronómus ott se lenne. — Hát akkor kezdjük el — szedi elő zsebéből a füzetet, ceruzát. Arra számít, hogy a vendég majd csak elunja és elmegy. Ámde az agronómus is odatelepszik az asztalhoz s ceruzát, jegyzetfüzetet készít elő. Meg is szólal: — Ha nem veszik rossznéven, szeretnék részt venni a tervkészítésben, így sokkal könnyebb nekünk is. Előre látjuk, hová mennyi erőt kell majd fordítani. Nem akarjuk az elmúlt év hibáit megismételni. Erre már tágra nyílik az emberek szeme. Ez új dolog a Vörös Sugár tsz történetében. Tavaly még ők szaladgáltak az igazgató nyakára, most meg azok jönnek helybe. Tudni akarják előre, mikor s hová kell a gép... Hm! mégis csak jobban meg kell nézni ezt a fiatalembert — csak a búzaadósság elengedésével ne hozakodjon elő. . . — Rendben van — mondja az elnök —, legalább megtudja, hogy legjobban a gépállomás felől szorít a csizma. Mert a Vörös Sugár tsz-ben az a vélemény, hogy a hat kilépett tagot a tavalyi szervezetlenség kergette vissza az egyéni parcellákra. Hogyne, mikor mindnyájan látták előre, hogy a negyven hold gyapottal (amit a járás erőltetett rájuk) nem tudnak megbirkózni. A talaj sem neki való, munkaerő sincs hozzá elegendő. Nem hallgattak rájuk, azt válaszolták, majd segít a gépállomás. De az nem segített. A magukra hagyott emberek nem is tudták a gyapotnak a szükséges ápolást megadni. Nem lett belőle semmi: 26.000 forintot még a tsz kasszájából fizettek rá. De a gyapapusztai részleg kukoricaföldjén is a gépállomás tehetetlensége miatt nem termett több, csak holdanként nyolc mázsa. A nagy területhez kevés volt az ember, nem győzték a munkát. —No,mondd-e»akiel,Jön,»tar-«-e tünk — int az elnök Száraz István könyvelőnek. Hadd tudják meg a gépállomáson, hogy a szerződéses növények termelésétől azért húzódozik a tagság, mert az nagyobb munkával jár s nem bíznak a gépállomásban. — Már az őszi vetéseket is úgy terveztük — magyarázza a könyvelő —, hogy ha szükséges, a saját erőnkből is el tudjuk végezni. Ezért vetettünk összterületünkegyharmadán, 148 holdon búzát. Könnyebb a munka vele. Meg hát a tagok kenyérnek valóját is bőven akarjuk biztosítani. A kérdés az, amivel nem tudunk egyenesbe jönni, hogy ennyi gabona melett vessünk-e még tavaszit is, vagy térjünk át a jól jövedelmező szerződéses növények termesztésére. A beadás is könnyebb utána, a tagok jövedelmét is jobban növelné. Jönnek a gyáriak . — lehet tervezni Az embereknek az agronómusra irányul a tekintete. Ő tudja, hogyan állnak a javításokkal, lesz-e elegendő alkatrészük a gépekhez. Az meg csak jegyezget a füzetébe. A beállott csendből tudja meg, hogy biztató szót várnak tőle. — Szabad javaslatot tennem? — kérdezi csendesen. Most látja csak, mennyire a gépállomástól függ, hogy a Vörös Sugár tagjai ősszel megelégedetten mennek-e haza a zárszámadásról. — Hogyne, természetesen, csak tessék — biztatják többen is egyszerre. — Ott kezdem el — kezdi nyugodt hangon Somogyi —, hogy idén a gépállomások nem maradtak magukra. A mi gépállomásunkat például a faddi Dohánygyár patronálja. A gyáriakmég a vasárnapokat is felajánlották, csak ne maradjon a határban egyetlen hold sem megműveletlenül. A további tervezésnél tehát vegyék ezt figyelembe. Szinte hallatszik, hogy megkönnyebbült az elnök lélekzetvétele. Hát akkor mégis sikerül a terve, így már könynyebb lesz az embereket rábeszélni a cukorrépa, napraforgó, repce, pannonbükköny, csírázott krumpli termesztésére. Olyan jól megteremnek ezek a paksi határban. De az ötvenkét hold kukoricától sem húzódoznak tovább azzal, hogy nem győzik megkapálni. Majd meglátják őszre, mit nyernek vele. A 32 anyakoca szaporulatából olyan falka kövér disznót nevelnek, hogy zárszámadáskor győzzék majd a pénzt elkölteni... A jó elnöknek az emberek adnak is a szavára. Igaz, Wolffot ismerik még egyéni gazda korából. Tudják, milyen jól számító ember volt azelőtt is. De hiszen majd meglátja a község is, hogy mit lehet a gépek segítségével elérni. Biztos, hogy őszre nemcsak tizenhárman lépnek be a paksi gazdák közül a tsz-be, mint tavaly, hanem még a hat kilépettnek is visszafordul a szekere rúdja. Némelyiket nem is lehet csodálni, hogy kilépett Itt van például Rujder János. Nem adtak neki háztáji földet, persze, hogy elment a kedve. S ezt most azzal is tetézték-, hogy a neki járó 1790 forintot a mai napig sem fizették ki, így nem lehet az embereket a szövetkezet számára megnyerni. Az a baj, hogy ezt nem látja még a tagok közül mindenki. Lám, a könyvelő még most is hogy beszél: »úgy kell nekik, mi* nek léptek ki, miért hagytak el minket*. A kíváncsi agronómus Az agronómus csak hallgatja a vitatkozó embereket. Úgy gondolja, nem jött hiába. Kivárta a beszédszünetet, majd újra megszólalt: szeretné a gazdaságot megtekinteni. Kleithál János állatfelelős máris intézkedik. Valamelyik kocsis fogjon be, vendéget kell a gazdaságba kivinni. A sertésfiaztatónál aztán sokáig időzik Somogyi. Méregeti szemmel, hogy a 32 anyakocának nem szűk-e azól. Az állatfelelős szavaiból hamarosan kitűnik, hogy a fiaztató csak 22 koca számára épült. A kormány felhívására ezt a számot harminckettőre emelték, de az épület kibővítése csak idén került sorra. Büszkén mutatja az egyik anyakocát: tizenhárom malacot fialt a napokban. Előbb hat csíkoshátú feketét s öt napra rá hét vadasszínűt. A néhány napi előny a feketék növekedésében meg is mutatkozik. — Nem vagyok babonás —* mosolyog Somogyi —, de azért az ilyen dupla gyarapodást mégis csak jó jelnek lehet venni. A tehénistállóban annál szomorúbb kép fogadja. A szűk helyiségben tizenhárom tehén turkál a szénában, öreg, kivénhedt állatok, kár a drága szénát szétszóratni velük. — Mennyi a tehenek fejész átlaga? — kérdezi Somogyi. — Három liter. — Az bizony kevés! Pirostarka, fiatalabb állatokat kellene venni, de hamar. Ez a legjobb fajta ide, a Dunántúlra. Az embereknek egyre inkább megjön a beszélő kedve. Elmondják, hogy a teheneket még a régi tsz-elnök, Pintér Ferenc vásárolta, a tagok megkérdezése nélkül. Rengeteg pénzt adott ki értük, ahelyett, hogy jóltejelő teheneket vásárolt volna. (Csoda-e, ha az emberek nem érezték jól magukat a tsz-ben? Még többen is kiléptek volna, ha a tagság rá nem jön idejében, hogy az önhatalmúlag intézkedő elnökkel nem sokra haladnak, Le is váltották.) A lóistállóban aztán megtörténik a baj. Varga János, akit jó munkájáért választottak be a munkabizottságba, nem állhatja tovább, megkérdezi: mi a véleménye a gépállomásnak a döntőbizottság határozatáról. Vagyis a 182 mázsa búza visszaadásáról. Az emberek haragosan néznek az ügyetlen Vargára. Miért hozakodik most ilyennel elő? Mikor már úgy összemelegedtek ezzel a fiatal agronómussal, mintha régi barát volna, — Az is rendbejön majd valahogy — hárítja el óvatosan a súrlódást Somogyi. — Most az a fontos, hogy a tervezésbe és a végrehajtásba ne csúszszon semmi hiba, így még jobb. Hát akkor irány a baromfiól. Ott is beszélgetnek egy porciót s úgy körbefogják az agronómust, mintha el se akarnák engedni. Sorra szorongatják a kezét: — Hát, csak jöjjön el máskor is. — Jó, csak meg ne unjanak! Mert én a pártkongresszus tiszteletére a maguk termelőszövetkezetének a patronálását vállaltam. Várnagy József Országos értekezleten tárgyalják meg a mezőgazdasági termelés fejlesztésének soron következő feladatait Február 22-én, hétfő reggel nyolc órakor nagyjelentőségű értekezlet kezdődik Budapesten az építőipari dolgozók szakszervezetének székházában, a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtása soron következő feladatainak megvitatására. Az értekezletet a minisztertanács hívta össze és azon a mezőgazdaság tudósai, szakemberei, a tanácsok képviselői, mellett az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek legjobb vezetői és dolgozói, öaváló agronómusok és állattenyésztők, valamint a termelésben kitűnt egyénileg dolgozó parasztok vesznek részt. Az értekezlet elsősorban a tavaszi munkák maradéktalan és jó elvégzésével kapcsolatos feladatokat tárgyalja meg. (MTI) Készpénzért és bizományba (keleti magyar és gép) SZŐNYEGET VÁSÁROLNAK a Bizományi Áruház Vállalat boltjai FELVEVŐHELYEK: V., Felszabadulás-tér 3 (volt Apponyi-tér) VII., Lenin-körút 43 (Vörös Csillag mozi mellett)