Magyar Nemzet, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-17 / 91. szám
Apa-160 fillérMai Nemzet Az Oppenheimer-eset írtai Parragi György Közöltük, hogy dr. J. Robert Oppenheimer professzort, az amerikai atomtudósok legnevesebb egyéniségét az amerikai atomerőbizottság felfüggesztette az AEC (az Atomenergia Bizottság angol nyelvű rövidítése) mellett működő, úgynevezett általános tanácsadó bizottságában viselt elnöki tisztsége alól, törölte azoknak a névsorából, akiknek joguk van arra, hogy az atomkutatás, az atombomba- és hidrogénbombagyártás terén titkos adatokhoz jussanak. Oppenheimer felfüggesztése már a múlt év december 23-án bekövetkezett. Ezt a tényt több hónapon keresztül valóságos államtitokként kezelték és csak a napokban került nyilvánosságra. A hír nemcsak az Egyesült Államokban, de megérdemelt nagy felülést keltett mindenütt, ahol tudták, hogy Oppenheimer professzor volt az atombomba egyik létrehozója, az ő irányítása mellett folytak a newmexikói Los Atomosban a második világháború alatt, 1943 márciusától az atombomba gyártásának előkészületei. Ő készítette el az első kísérleti atombombát, amelyet 1945. július 16-án 5 óra 29 perckor robbantottak fel az ő intésére. A kísérleti bombarobbantás tapasztalatai alapján gyártották az augusztus 6-án és 9-én Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombákat. A múlt év decemberéig ő volt az atomenergiabizottság mellett működő legfontosabb bizottságnak, az úgynevezett általános tanácsadó bizottságnak, az »Advisory Comittee of tilt Atomic Energy Commission«-nak elnöke. Ugyanakkor, mint tanácsadó működött az amerikai hadügyminisztérium tudományos bizottságában és az Eisenhower elnök mellett működő tudományos tanácsadó testületben is. Oppenheimer professzor felfüggesztése tehát méltán keltett meglepetést, mert az amerikai tudományos élet égboltjának Zenit-pontjáról az egyik legismertebb csillag hullott alá eddig még be nem látható mélységekbe, titokzatos sötétségekbe. Aki azonban különösen a második világháború befejezése óta figyelemmel kíséri az amerikai tudományos élet militarizálását, az atom-, a hidrogénbomba, a baktérium- és vegyifegyverek gyártására való kényszerítését, aki ismeri, hogy az amerikai tudomány nagy része a hatalmas monopóliumoknak, az őket kiszolgáló boszorkányüldöző politikusoknak, háborús uszító tábornokoknak és admirálisoknak teljesen ki van szolgáltatva, az nem lepődött meg túlságosan az Oppenheimer-eseten. Hogy ennek az esetnek egyelőre még nehezen belátható hátterébe betekinthessünk, a kulisszák mögött mozgó és mozgató erőket felismerhessük szükséges elmondani néhány szót az amerikai atomenergiabizottság összetételéről, funkciójáról, az Oppenheimer által éveken keresztül irányított általános tanácsadó bizottság szerepéről, mindenekelőtt pedig Oppenheimernek a hidrogénbomba gyártásával szemben elfoglalt magatartásáról és emberi egyéniségéről is. Az AEC-t, az atomenergiabizottságot az egész amerikai atomipar ellenőrzésének, fejlesztésének korlátlan jogával ruházták fel. Ezt a korlátlan hatalmat papíron az Egyesült Államok elnökével osztja meg, aki a bizottság öt tagját kinevezi. Kinevezésüket azonban a kongresszusnak jóvá kell hagynia. Felügyeletet, ugyancsak papíron, a szenátus és a képviselőház közös atomenergiabizottsága gyakorol az AEC felett. Azért állíthatjuk, hogy ez a korlátlan nagyhatalom csak látszatra illeti meg úgy az AEC-t, mint a kongresszus közös atomenergia bizottságát, mert az AEC nem más, mint azoknak a hatalmas monopolkapitalista konszerneknek a csúcsszervezete, amelyek az amerikai atom- és hidrogén■ bombagyártás profitjait bezsebelik. A saját bizalmi emberei■két küldik az AEC-be és ezen keresztül saját maguknak adják a horribilis költségekkel járó megrendeléseket. Az AEC az a spanyolfal, amely mögött a Morgan-ék, Dupont-ék, a General Electric, a Westinghouse és más monopolkapitalista trösztök osztozkodnak az USA történetének legnagyobb, legkorruptabb és legbarbárabb üzletén, az atomgyártáson. Az AEC fedezi a monopolkapitalistákat, hogy törvényesen kifoszthassák az amerikai adófizetők zsebeit. Az AEC-nek ezidőszerinti elnöke Lewis Strauss nyugalmazott ellentengernagy, aki a hidrogénbomba gyártására utasítást adott, és aki a március elsejei hidrogénbomba robbanásáról Eisenhower sajtóértekezletén cinikusan válaszolt a feltett kérdésekre. Az ellentengernagyi címéhez úgy jutott, hogy a háború alatt otthagyta a Kuhn, Loeb & Co. bankházat, amelynek beltagja volt, kezébe vette a haditengerészet hadianyagellátását, most pedig a nagy monopóliumok bizalmi embereként ő forszírozza a legerélyesebben a hidrogénbombagyártást, ellenzi a leghevesebben a Szovjetuniónak és a világközvélemény egyre hangosabb követelésének megvalósítását a tömeggyilkos fegyverek gyártásánál, eltiltásáról, az atomenergia felhasználásának nemzetközi ellenőrzéséről. Az AEC mellett 17 tanácsadó bizottság működik, amelyek közül a legfontosabb az általános tanácsadó bizottság, amely 9 tagból áll. A tanácsadó bizottság több tagját az amerikai tudományos kutatóintézetek, egyetemi tanárok közül nevezik ki. Évek óta Robert Oppenheimer volt a bizottság elnöke. Elnöki tisztségét azonban inkább annak köszönhette, hogy Los Alamosban elméleti és gyakorlati atomfizikai tudásának sikerült létrehoznia az első kísérleti atombombát, és ennek alapján gyártani a többi atombombát. A businessmanek, de különösen az FBI-nek, az amerikai gestapónak vezetői, McCarthy bulldogjai már régóta bizalmatlanul néztek személyére. Túlságosan filozófusnak, hamleti természetűnek jellemezték. Nem jegyezték-e fel róla, hogy amikor 1944. július 16-án saját szörnyszülöttjének, az első kísérleti atombombának robbantása sikerült, nem ujjongott, hanem fanyarul az ősi hindu epiosznak, a Bhagabad- Gitának e sorait idézte: »íme elhoztam a halált, a világok megrázkódtatóját.-x Régi baráti kapcsolatait is felturkálták, családi életét sem kímélték az FBI emberei, akiknek végül is sikerült az ABC által leteríteni Oppenheimert. Az igazi oka ennek az üldöző hadjáratnak, amelyet Einstein professzor a legélesebben elítélt, az volt, hogy dr. Oppenheimer a hidrogénbomba gyártása körüli kérdésében más nézeteket vallott, mint az AEC, annak elnöke, Strauss ny. ellentengernagy és a mögötte álló hatalmas monopóliumérdekeltség. Mielőtt április 13-án nyilvánosságra került volna Oppenheimer decemberi felfüggesztéséről szóló hír, a Time című amerikai magazinnak április 12-i száma már szellőztette Oppenheimer és az AEC közötti mélyreható ellentéteket a hidrogénbomba gyártásának kérdésében. 1949-ben, amikor csúfosan összeomlott a gőgös amerikai atommonopólium, a megriadt halálgyárosok kórusban követelték úgy Truman elnöktől, folytatása a 2. oldalon) ( A külpolitikai helyzet ) Trulles külügyminiszter londoni és párizsi útjáról visszatért az Egyesült Államokba és a fogadására egybesereglett újságírók előtt ugyanolyan üres és kétértelmű általánosságokat hangoztatott útjának »eredményeiről«, amilyeneket a londoni és párizsi tárgyalásokról kiadott záróközlemények megfogalmazásánál is oly szembetűnő szándékossággal alkalmaztak. A homályos általánosságokba való menekülésnek nyilvánvalóan az a célja, hogy egyfelől leplezze Dulles kudarcát, ami a nagyhangon beígért "közös akcióval" kapcsolatban érte, másfelől az angol és a francia kormányköröknek lehetőséget nyújtson a közvélemény félrevezetésére, különösen az úgynevezett csendesóceáni paktumot illetően. A francia és az angol közvéleményt fokozott nyugtalansággal tölti el a Dulles által előterjesztett délkeletázsiai katonai szövetség terve. Egyes francia lapok kiemelik, hogy ez a terv Franciaországra nézve komoly veszélyeket rejt magában. Erre mutat rá többek között a Combat, amely így ír: »Az ilyesféle tervek Franciaországra nézve veszélyesek. Valójában olyan eszközt jelenthetnek, amelynek segítségével az Egyesült Államok igyekszik saját befolyási övezetébe vonni azokat az országokat, amelyeket Párizs szeretne megtartani a Francia Unió keretében. Más francia lapok arra figyelmeztetnek, hogy a csendesóceáni szerződés megalakításának terve ésaz indokínai konfliktus nemzetközivé tétéig– további bonyodalmakkal fenyegeti Franciaországot. A Le Monde arra hivatkozik, hogy az angol közvélemény sem helyesli az amerikai diplomácia új politikáját, amely azzal a veszéllyel jár, hogy a tervezett csendesóceáni szerződés átváltozik »a fehérek szent szövetségévé és politikai hatékonysága semmivé válik«. Rasszagyin, a Pravda párizsi tudósítója, nyugateurópai sajtókommentárokra hivatkozva megjegyzi, hogy a csendesóceáni szerződés tervezetének szerzői az új háborús tömbbe elsősorban a gyarmatosító hatalmakat akarják bevonni és azokat az ázsiai országokat, amelyekben bábkormányok vannak uralmon. Minden tárgyilagosan gondolkodó ember könnyen megérti, a csendesóceáni szerződés ilyenformán arra szolgál, hogy Ázsia egyik részét szembeállítsa a másik részével. Rasszagyin megállapítja, hogy az új agresszív szerződés tervei jogos óvatosságot váltottak ki mind Londonban, mind Párizsban. A Daily Telegraph párizsi tudósítója egyébként azt az értesülést közli lapjával, hogya francia kormány a genfi értekezlet befejezése után akar csak tárgyalni a távolkeleti védelmi szervezet létrehozásáról. A tudósító megírja, hogy a francia kormány azért kényszerül erre az álláspontra mert a különböző összetételű ellenzék — amelyben megtalálhatók a kommunisták, szocialisták, gaulleisták és más politikai csoportok — »erős nyomást gyakorol a kabinetre ebben a kérdésben. Éppen e nyomás következtébena francia, kor'mány a Dulles-tervel kapcsolatban a genfi tanácskozások előtt semminő olyan döntést nem kíván hozni, amely hátrányosan befolyásolhatná az értekezlet kimenetelét". A Dullesféle tervekkel szembehelyezkedő francia ellenzék álláspontját fejti ki Mendes-France radikális képviselő a Newsweek című amerikai hetilapban. Mendes-France megállapítja: »Ha van ma félreértés Franciaország és az Egyesült Államok között — és nyilvánvalóan van ilyen félreértés — ez nagyrészt azoknak a hibája, akik Franciaországot kormányozzák, mivel oktalan ígéreteket tettek szövetségeseinknek, különösen Indokínával kapcsolatban, s az események végzetesen megcáfolják majd ezeket az ígéreteket. Az angol és francia politikai körökben erősödő ellenállás hatására az amerikai agresszív irányzat képviselői most arra törekszenek, hogy fokozottabban aktivizálják a befolyásuk alatt álló ázsiai bábkormányokat. William Knowland szenátor, a szenátus republikánus többségének vezetője — az AFP jelentése szerint — szerdán nyilatkozott Dulles és Eden londoni tanácskozásairól és a közös amerikai-angol közleményről. Knowland jellemző módon azt kifogásolta, hogy a közleményben nem történt említés Dél-Korea és a tajvani kuomintangisták részvételéről a tervezett csendesóceáni szövetségben. Knowland ezzel összefüggésben azt is kijelentette, hogy véleménye szerintNagy-Britanniát terheli a felelősség, amiért a londoni közlemény nem tett említést sem Dél- Koreáról, sem Formozáról. Knowland hangsúlyozta, hogy »a Csendes-óceán térségében Dél-Korea és a Kuomintang-Kína nélkül nem lehet létrehozni kollektív biztonsági rendszert". Fiigyelemreméltó az Új Kínának az a jelentése, amely arról számol be, hogy az Egyesült Államok nyomására Bao Daj, vietnamicsászár* a háborús kormányt* alakított és elrendelte atotális mozgósítást". E mozgósítási parancs értelmében minden 20 és 25 év közötti vietnami ifjú köteles bevonulni a zsoldos hadseregbe, a mozgósítási parancs továbbá rendelkezéseket tartalmaz, amelyek értelmében a 18 és 45 év közötti vietnamiak nem hagyhatják el a Bao Daj uralma alatt álló területeket. Bao Daj egyébként azon a napon, amikor elrendelte a »háborús kormány« megalakítását, sietve Párizsba utazott... Útja — mint erre a lapjelentések rámutatnak — Dulles látogatásával áll összefüggésben. Bao Daj miniszterelnöke, Bun Koc harcias beszédet mondott, amelyben különösen hangsúlyozta az Egyesült Államok által nyújtott »értékes« anyagi és erkölcsitámogatást", Donald Heath szaigoni amerikai nagykövetnek pedig kifejezte »az Egyesült Államok iránt érzett háláját. A különböző bábkormányok aktivizálására irányuló amerikai politika egyik legtevékenyebb végrehajtója William Donovan, az Egyesült Államok thaiföldi nagykövete, az amerikai titkosszolgálat egykori hírhedt ügynöke, aki lázas tevékenységet fejt ki a csendesóceáni tömb létrehozása érdekében. Az International News Service washingtoni tudósítása rámutat arra, hogy Donovanma kulcsfontosságú személy azokban az amerikai tervekben, amelyek kommunistaellenes közös front létrehozására irányulnak Délkelet-Ázsiában. Donovan thaiföldi nagykövetté történt kinevezése óta tevékenyen dolgozik a csendesóceáni tömb megszervezésén és a »buddhista országok szövetségének” létrehozásán, amelybe az indokínai bábrendszerek is beletartoznának. Ezeknek a titkos ügynökök és gyarmati érdekcsoportok által kidolgozott terveknek azonban az a legfőbb gyengéjük, hogy nem számolnak az Ázsiában gyökeresen megváltozott helyzettel, az ázsiai népiek megerősödött nemzeti öntudatával. Megszívlelendő figyelmeztetést tartalmaz ebből a szempontból Ki Kok No-nak, a Koreai Népii Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlése alelnökének cikke, amelyet a Mincsu Csoszon című lap közöl. »Visszavonhatatlanul a múltba vesztese azok az idők, amikor az imperialisták könnyen gyarmati igában tarthatták Ázsia néptömegeit. Ma az Ázsia országaiban élő emberek százmilliói vagy már saját kezükbe vették sorsukat, vagy sikeresen harcolnak ezért. Ezzel kell számolniok mindazoknak, akik még nem mondtak le az ázsiai népek leigázásának terveiről* — írja Li Kok No. Az ENSZ kuerelési bizottságának Illése Visinszkij javaslatot tett az ENSZ leszerelési albizottságának kibővítésére New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ leszerelési bizottsága április 14-i ülésén folytatta a közgyűlés 1953. november 28-án hozott határozata értelmében (amelyet a berlini négyhatalmi külügyminiszteri értekezletről 1954. február 18-án kibocsátott záróközlemény is érintett), alakítandó albizottság összetétele kérdésének megvitatását. Anglia küldöttsége a kérdéssel kapcsolatban határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben albizottság alakítását indítványozza Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaország és Kanada képviselőiből. A határozati javaslat szerint az albizottságnak saját magának kell megállapítania programmját, valamint munkamódszereit és munkájáról legkésőbb július 15-ig beszámoló jelentést kell a leszerelési bizottság elé terjesztenie. A határozati javaslat védelmében Dixon, Anglia képviselője és a colombiai küldött szólalt fel. Libanon képviselője nem nyilatkozott az angol határozati javaslattal kapcsolatos magatartásáról. Ezután A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője szólalt fel. Rámutatott, hogy az albizottság összetételére vonatkozó kérdés ilyen egyoldalú megoldása nem felel meg sem a közgyűlési határozatnak, sem a berlini négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet közleményének. Az albizottságnak az a feladata — mondotta Visinszkij —, hogy elfogadható megoldást találjon. Ezzel kapcsolatban A. J. Visinszkij indítványozta, hogy az albizottságot a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, Anglia, Franciaország, India, Csehszlovákia és Kanada képviselőjéből alakítsák. A Szovjetunió — mondta Visinszkij — abból indul ki, hogy éppen az ilyen összetételű albizottság nyújt lehetőséget a reá háruló feladat megoldására. Az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és Új-Zéland képviselője a szovjet javaslat ellen foglalt állást. A vita végén A. J. Visinszkij ismét felszólalt és rámutatott a szovjet javaslat ellenzői állításainak alaptalanságára és teljes képtelenségére. A leszerelési bizottság következő ülését április 19-re napolták el Szombat 1954. április 17. év, 91. szám Szemjonov nagykövet • Német Demokratikus Köztársaság államközi kapcsolatainak rendezéséről Az MTI jelenti Berlinből. V. Sz. Szemjonov nagykövet, a Szovjetunió németországi főbiztosa, csütörtökön azonos szövegű levelet intézett a berlini volt ellenőrző tanácsnál akkreditált belga, holland, ausztrál, kanadai, dán, görög, luxemburgi, jugoszláv és néhány más katonai misszió vezetőihez. Szemjonov nagykövet levelében a következőket írja: »A szovjet kormány március 26-i nyilatkozatában, mint ismeretes, közölte, hogy a Német Demokratikus Köztársasággal ugyanolyan kapcsolatokat vesz fel, mint a többi szuverén állammal és a Német Demokratikus Köztársaság saját mérlegelése szerint maga dönthet bel- és külügyeiről, beleértve Nyugat-Németországhoz való kapcsolatainak kérdését is. Ebből következik, hogy most a Német Demokratikus Köztársaság és más államok kapcsolataival összefüggő kérdéseket is a Német Demokratikus Köztársaság kormánya közvetlenül rendezi. Ezért szükségesnek tartom értesíteni arról, hogy a jövőben a Német Demokratikus Köztársaság megfelelő hatóságaihoz kell fordulnia.* 1954 őszén parlamenti és kerületi képviselőtestületi választások lesznek a Német Demokratikus Köztársaságban Berlinből jelenti az MTI. A Német Demokratikus Köztársaságban működő Német Demokratikus Pártok és Tömegszervezetek Blokkjának képviselői tanácskozást tartottak. Az ülésről kiadott közlemény hangoztatja: a demokratikus pártok és tömegszervezetek képviselői egyetértenek a IV. pártkongresszuson elhangzott javaslattal, hogy 1954 őszén tartsanak parlamenti és kerületi képviselőtestületi választásokat a Német Demokratikus Köztársaságban. Angol lapvélemények Nagyvédelmi közösség'* számá: Londonból jelenti az MTI. Az angol lapok változatlanul bőségesen kommentálják azokat a ^kötelezettségeket*, amelyeket Anglia vállalt az »európai védelmi közösség" tagállamaival szemben. A polgári sajtó nem titkolja, hogy ezek akötelezettségvállalások* valójában alig jelentenek többet a semminél, ugyanakkor viszont aggodalommal ír arról, hogy Nagy-Britannia bizonyos mértékben mégis csatlakozik az "európai hadsereghez". A konzervatív pánthoz " közzelálló Yorkshire Post politikai szemleírója megállapítja: »Az alsóház csak óvatos helyesléssel fogadta Eden nyilatkozatát az Anglia által az európai védelmi közösség támogatására ajánlott kötelezettségekről. A képviselők a Ház mindkét oldalán megfelelő időt kívánnak a lépés összes következményeinek megfontolásához.* A The Times azt elemzi, Britanniának az -európaira adott -biztosítékairól** mily kevéssé meggyőzőek a franciák számára az angol »kötelezettségek". A lap így ír vezércikkében: »A franciák inkább azt akarják megállapítani, milyen politikai biztosítékokat ajánl az angol Fehér Könyv a német uralom ellen, semmint azt, hogy milyen katol Ikai biztosítékokat ajánl a szovjet támadás ellen. Ebben a tekintetben pedig az angol ajánlat nagyon csekély előrelhaladást jelent az előzőekkel szemben.* A Daily Telegraph teketória nélkül beismeri,hogy az angol "biztosítékokat" csaléteknek szánták Franciaország számára. Az angol ajánlatnak az a célja — írja a lap —, hogy Franciaországot olyasmire bírjuk, amit mi magunk nem vagyunk hajlandók megtenni. A konzervatív Daily Express Angliának azeurópai védelmi közösségégel nadd