Magyar Nemzet, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-18 / 116. szám

Kedd, 1954. május 18.» Magyar Nemzet A KONGRESSZUSI HÉT ELSŐ NAPJA ■III mm.............................................................................................................................. Mintha ünnepre virradt volna hétfőn reggel a főváros. Zászlók, hatalmas transzparensek, pattogó indulók fogadták a gyárak, üzemek kapuiban a munkába érkezőket s a zene, énekszó elkísérte őket a gépek, íróasztalok mellé is. S mikor zúgni kezdtek a gépek, megkezdődött a munka, a kultúrbrigádok, énekkarok szinte egymással versengve léptek sorompóba, hogy dallal, verssel, tánccal köszöntjék a kongresszusi hét első napjának eredményeit, új hőstettek, új munkasikerek születését. Délben már érkeznek az első győzelmi jelentések. Munkában vannak a hangoshíradók. Hirdetik Gulácsi Jánosnak, a MÁVAG mozdonygyár vésésének kimagasló teljesítményét, aki a kongresszusi műszak első óráiban 1000 százalékot ért el selejtmentes munkával. Hirdetik az Orion Rádió és Villamossági Vállalat dolgozóinak első napi szép sikerét, új kezdeményezésükben a »minőséget minden műveletnél« mozgalomban, délig túlszárnyalták minden eddigi csúcseredményüket s a hibák számát 1,2 százalékkal csökkentették. A sztálinvárosi kohászok, akik már vasárnap elkezdték a kongresszusi hetet, két nap alatt 33 tonna kiváló minőségű nyersvasat adtak terven felül a népgazdaságnak. De nem maradt el Diósgyőr sem a Központi Vezetőség zászlajáért folytatott versenyben: a hét első műszakján hat csapolással 400 tonnára növelték a terven felül gyártott nyersvas mennyiségét. Az ajkai Erőműben két kazán határidő előtti megjavítását fogadták meg a szerelők, hogy az ünnepi héten is üzemzavaroknélkül termelhessenek a gyárak, minél többet törleszthessen versenylendületük az első negyedévi adósságból. Soha nem látott versengés indult meg hétfőn reggel a borsodnádasdi hengerészek között. Délelőtt valamennyien túlszárnyalták tervüket s a hengermű első műszakja 131 százalékos eredményt ért el ezen a napon. Az ünnepi nap délutánján történt a kongresszusi őrség első napjának egyik legszebb eseménye Tatabányán. Hír érkezett az egy éve víz alatt álló síkvölgyi aknából, ígéretüket, hogy a kongresszusig újra üzembe helyezik az aknát , megtartották. Megszületett az ismét dolgozni kezdő síkvölgyiek első fogadalma is: a kongresszusi hét minden napján 50 tonna szenet adnak, a kongresszus megnyitása napját pedig külön 150 tonnával ünnepelik. S az esti órákban az eltemetett síkvölgyi aknából megérkezett az első csilleszén. A nagytétényi Sertéshizlaló Vállalat dolgozói ezen a napon kues...-zdték elmaradásuk behozását, hogy a 15 vagon hús, amivel adósai maradtak népgazdaságunknak, minél hamarabb a fogyasztók asztalára kerüljön. Újult erővel folytatódott a kongresszusi hét első napján a mezőgazdasági dolgozók versenye a zászlók elnyeréséért, a jó termésért. A munkát akadályozó eső ellenére, az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, gépállomások dolgozói és egyéni gazdák már az első nap bebizonyították: jó munkával köszöntik a pártkongresszust. Alighogy a nap vérvörös korongja a zöldbeborult határszéltől elrúgja magát, parasztszekerek kanyarodnak az alsószentiváni tanácsháza elé. A szekerekről ünneplőbe öltözött csizmás emberek ugrálnak le s indulnak a tornácos bejárat felé. Régebben dr. Karczag Pál alsószentiváni földbirtokos fogadta itt lakomára frakkos, nagyestélyi ruhás vendégeit. Most az őszhajú tanácselnök, Horváth Vince, a falu élenjáró gazdáitól követve, siet a korai látogatók elé. Úgy tűnik, mintha ezen a májusi vasárnapon vidám vásárra, vagy kultúrversenyre készülne a falu. Pedig ezúttal másról van szó. Az igazság a tanácselnök szobájában derül ki. A falu tavasz óta nemes vetélkedésben áll a szomszéd községgel. Alappal. Az ottani élenjáró gazdák, a versenybizottság tagjai, jöttek át a két falu közötti ver vetélkedő falvak seny jelenlegi helyzetét elbírálni. Mert hát csak úgy igazságos az, ha a versenytárs is látja, hogyan áll a másik fél szénája. Na, meg azt is, mit csináltak amazok jól, érdemes-e őket utánozni. A versenytársnak is kinyílt a szeme Rövid tanakodás után (sietni kell a munkával, délutánra zivatart jósolt a rádió) a két falu bizottsága kocsival indul a két tsz gazdaságát s az egyéniek parcelláit megnézni. Mert annyit már az alsószentivániak is, meg az alapiak is megtanultak, hogy nem szabad az ilyen munkát egyedül a versenytársra bízni. Még a szentnek is maga felé hajlik a keze. Lám, az előző értékelésnél is kiderült, hogy az alapiak húsz hold felszántatlan földet el akartak mismásolni s csak az alsószentivániak éberségén múlott, hogy fény derült a csínytevésre. — Megyünk mi még Alsószentivánra — zsörtölődtek az alapi gazdák, mikor megtudták, hogy a felszántatlan terület milyen sokat nyomott a latban. Amiatt maradtak le az alsószentivániaktól, 15 ponttal. S most, hogy itt vannak, úgy látszik, a »fenyegetést« valóban be is akarják váltani. Le-leszállnak a kocsiról s begyalogolnak a megkapált földekre. Hátha a gazdája (ilyet is látott már a világ) csak a végét »szegte« be. Az egyik kukoricatáblán vita kerekedik. Az alapi termelési bizottság elnöke szóváteszi, hogy ritkán kelt ki a kukorica. Horváth Vince máris bontja sor mentén a földet, a csírázó szemeket keresi. De hiába. Úgy látszik, a föld gazdája. Jági János, nem fogadta meg Cseh Lajos agro A Meteorológiai Intézet jelenti: Afrika felől közeledik a meleg Ebben az esztendőben a legizgalmasabb olvasmány majdnem mindig a Meteorológiai Intézet napi jelentése volt. Az újságolvasó legelőször azt nézte meg a lap alsó sarkában: milyen lesz az időjárás? A városi embert nemcsak azért érdekelte az időjárás, mert vasárnapját a szabadban szerette volna tölteni, hanem a vetés, a gabona sorsa is aggasztotta a hideg miatt. Ez az év szokatlanul változékony időjárást hozott. Hosszú volt a tél s a tavasz későn érkezett. Már a vége felé járunk a tavasznak és még mindig hűvös az idő. A néphit azt tartja, hogy a »fagyosszentek« hozzák a háromnapos lehűlést. A Meteorológiai Intézet szerint általábam minden májusban kapunk néhány napos hideghullámot az Északi-sarkról, úgyhogy a nép megfigyelése helytálló. Persze, ez a törés az időjárásban nem mindig a fagyosszentek tájékán jelentkezik, néha korábban, néha későbben. A legutóbbi hideghullám már kiadta az erejét. Délről, Afrika felől, meleg légtömegek közelednek hazánk felé s ezek hatására országszerte esik az eső. Pár napon belül, körülbelül a hét végére, kiderül az idő és komolyabb javulás várható, 20—25 fokos nappali felmelegedéssel. Sokan azt jósolgatják, hogy a hideg tavaszt hűvös nyár követi. A Meteorológiai Intézet távprognózis-osztálya más véleményen van. A nyárról egyelőre még korai beszélni, de az elmúlt téli és tavaszi időjárás azt egyáltalán nem befolyásolja. Lehet szép, meleg nyarunk a hideg és rossztavasz ellenére is. PORCELÁNT, DÍSZMŰÁRUT, KÉPEKET, BROKÁT- ÉS VERTCSIPKE TÉRÍTŐKET .ÁTVESZ A BIZOMÁNYI Áruház vállalat boltja FELSZABADULÁS-TÉR 3. (VOLT APPONYI-TÉR) s Három versenyző főmérnök Három évvel ezelőtt, 1951 februárjában a II. pártkongresszus versenyének lázában égett a Fémárú- és Szerszámgépgyár. Régi ismerősként, el nem felejtett emlékekkel indultunk hát útnak, hogy ezúttal beszámoljunk az üzem III. kongresszusi versenyéről. Vinczellér Dezsőné a munkaügyi osztályon azzal fogad, hogy bizony van behoznivaló adóssága a gyárnak: minden erőt erre kell összpontosítani a kongresszusi versenyben s különösen most, a kongresszusi héten. Elmondta, hogy bár a gyár az év első negyedében 113,8 százalékra teljesítette tervét — áprilisból mégis lemaradt. Nézzük meg hát közelebbről, mi volt a hirtelen visszaesés oka és mit tesznek a Fémárú- és Szerszámgépgyár műszaki vezetői azért, hogy májusban ne csak a tervet teljesítsék, de az áprilisi adósságot is letörlesszék. Az elvétett kalkuláció Az öntöde füstös csarnokától a végszerelde napfényes épületéig a legfiatalabb esztergályostanulótól, Pólyák József igazgatóig, mindenki az anyagot reklamálja. Ott állnak karcsún, ezüstöskéken a csaknem kész, új típusú revolver-esztergapadok, de nem indulhatnak el hosszú útjukra Argentínától Indiáig , mert nem érkezett meg határidőre a golyós csapágy-szállítmány. Ám nem mindig csak a másik a hibás. Hibát követett el a gyár fődiszpécsere, Príma József is. Nem gondolt előre, kissé elkalkulálta az anyagellátást. Korábbi tapasztalatok alapján, szokványos módon állapította meg a raktári anyagállomány nyugtáiból: ennyi és ennyi ideig elegendő az anyagkészlet. A hibát ott követte el, hogy figyelmen kívül hagyott egy igen fontos tényezőt: a kongresszusi munkaverseny sodró lendületét, így mondott csütörtököt a »preventív* kalkuláció ... Ezek szerint a meglehetősen vigasztalannak tűnő kép kezd derűsebbé válni. Sőt! Biztató jelek vannak arra, hogy behozzák a lemaradást: a gyárban most a házon belül* külön munkaverseny folyik s ettől sokat várnak. A vállalat vezetősége az ÜB javaslatéra négy vándorzászlót alapított s ezt még jelentős összegű prémiummal is megtoldotta. A háziversenynek köszönhető, hogy most fellángolt a harc a Rezsi-, az Edző-üzem- ■s a Szerszámgyártás között. A nagy küzdelmet rendszeresen értékelik. Először a Rezsiüzem kaparintotta meg a vándorzászlót, de hamarosan elvette tőlük a Szerszámgyártás, attól pedig az Edző-üzem. A Forgácsoló fiatal főmérnöke, Szabó Zoltán lelkes vezetésével a harmadik menetben ismét a Szerszámgyártás diadalmaskodott. Jelenleg mégis az Edző-üzem tartja a zászlót s a jelek szerint nemigen akarja kiengedni a kezéből, így hát a Fémárú- és Szerszámgépgyár mérnökeinek izgalmas versenyében egyelőre Schön Gyula főmérnök vezet. De Szabó Zoltán szívós versenyző, még korántsem adta fel a harcot. Amikor Muszka Imrét kihívta Porubszky Lajos kongresszusi brigádversenyre, Patkova Sándor munkaérdemrendes sztahanovista esztergályos köré héttagú brigádot kovácsolt, Patkováék bekapcsolódtak a két Kossuthdíjas esztergályos párharcába. Mind a hét esztergályos kitűnő szakember, a gyárban így mondják: »Nagymenők«. Persze, akadt olyan is, aki gúnyolódott. Mit akarnak ezek azesztergályos tudomány császáraitól?* Egy „milliomos" brigád Mit? Az első helyet Szabó Zoltán szakértelmével és lelkes segítségével meg is szerezték. A fiatal főmérnöknek oroszlánrésze van Pasckováék kiemelkedő győzelmében. Szabó híres arról, hogy embereinek jóelőre biztosít minden technikai feltételt. Az átható tekintetű fiatal mérnök hol Patkova, hol Illés Béla esztergapadja mellett tűnik fel s naponta sorra járja a hét versenyzőt. Előveszi a logarlécet, vizsgálja a munkadarab befogását, az esztergakések előtolását, köszörülését, a gép fordulatszámát. Semmi nem kerüli el a figyelmét, minden apró részletre ügyel és a helyszínen osztogat hasznos tanácsokat. A gyárban már »milliomos brigádnak" nevezik Patkováékat, hiszen a brigád »leggyengébb« tagja, Riscatti Sándor átképzés esztergályos is 2800 forintot visz haza a borítékban. Van egy harmadik üzemvezető-mérnök vetélytársa is Szabó Zoltánnak: Csermák Béla, az öntöde vezetője. Csermák hasonló fegyverrel küzd, mint Szabó: olyan kollektívát alakított ki, hogy üzemel az ország legjobb vasöntödéje* címért folyó küzdelemben április havában megszerezte az első helyet. A vállas, bogárfekete mérnökhallgató derűsen, önbizalommal telien fogadkozik: még nincs veszve semmi! Az öntöde helyzete valóban nem reménytelen: exporttervét 109 százalékra teljesítette — még májusban is lehet első! A finis — meg Zatopek — Csak Schön Gyuláékat tudnánk megelőzni! — ez most minden ambíciója Szabónak is, Csermáknak is. Ez viszont nem könnyű dolog, mert az Edzőüzem 130 százalékos teljesítményével úgy előreugrott, hogy a hasonlatokat szerető Vinczellér Dezsőné szavaival — »már csak Zatopek tudná utolérni«. A harc áll a három főmérnök között. A küzdelem nyílt, még egyáltalában nem dőlt el. Hogy ki lesz a győztes? Ez most, a kongresszusi hét finisében dől el. Majd azt is megírjuk. Egy azonban bizonyos: akármelyikük győz, közös lesz a győzelem , ha a Fémáru- és Szerszámgépgyár adóssága letörlesztésével ünnepli meg a kongresszust. Hunyady József nemus tanácsát, hogy az idei kemény tél után a szemeket a szokottnál sűrűbben vesse. Így a balul sikerült takarékosságot is odaírják a falu rovására. Egy harmattól csillogó, zöld gabonatáblán meg azt kifogásolják, hogy a gyomot még mindig nem irtották ki belőle. Márpedig, aki emiatt a gabonáját szárban tapodja le, többet árt vele, mintsem használna. Ezt is feljegyzik a rossz pontok lajstromára. Az alsószentivániak látják, hogy ezúttal a versenytársaknak is kinyílt,a szeme. Hiába, nem könnyű a vereséget elfelejteni. Úgy gondolják, most alkalmuk nyílik a kölcsönt visszaadni. A versenytárs — remélik — most nem tud olyan meglepetésekkel előállni, mint ez, első értékelésnél, azzal a halastóval. A furfangos agronómus Az történt ugyanis, hogy a falu határában kanyargó bővizű patak szemet szúrt a falu agronómusának. Törte is a fejét, hogyan lehetne a vizet a falu javára kamatoztatni. öntözésre a hullámos talajon aligha Talán egy halastavat még elgyőzne a vize. Addig-addig nézegette a tájat, míg rájött, hogy a Béketszcs földjén van egy mélyebben fekvő katlan, ahol vizet tárolni nem lenne nagy munka. Az ötlet a tszcs tagságának is tetszett. Hogyne, mikor kis befektetéssel jól jövedelmező pénzforráshoz jutnának. Nekifogtak hát. A patak vize hamarosan az öt holdnyi területen megépített tavat érintve csobogott tovább a hullámos Fejér megyei határba. Az alapiak meg is gyanusították a gépállomás agronómusát érte. A versenyben az alsószentivániakat a saját faluja rovására segíti. Ez persze nem így van. Az igazság az, hogy az agronómus mind a két falut egyformán támogatja. Kongresszusi vállalása is ezt tanúsítja. Jóllehet, furfangos módon időnként azzal a hírrel megy át egyik faluból a másikba, hogy jó lesz iparkodni, mert odaát már előbbre vannak. A kukoricájuk is már a negyedik levelét hajtja, a répát meg már másodszor kezdik kapálni. De hát éppen ezzel az állandóan ébrentartott versenylázzal éri el, hogy a két falu határában nem kell az idén lemaradástól tartani. Most, hogy a két falu élenjáró gazdái a szemerkélő esőben sem hagyják abba a vitát, csak mosolyog magában. Azt sem bánja, hogy bőrig ázva kerülnek vissza délután a tanácsházára. Pedig igen fontos dolog: a begyűjtés és az adófizetés összehasonlítása van hátra. A fiókokból előkerülnek a papírok. Horváth Vince máris diktálja, milyen munkát végzett a begyűjtési bizottság az előbbi verseny értékelése óta. Úgy néz ki, mintha a begyűjtésről a tanács a tavaszi munka lázában megfeledkezett volna. Nemcsak a hízott sertésnél mutatkozik lemaradás, de még a baromfibeadásnál is. Az alapiak egy ideig csak hallgatják a tanácselnök mentegetőzéseit, amivel a lemaradás, okát magyarázza. Aztán kérdéseket tesznek fel. Például azt, hogy hányan tettek kongresszusi felajánlást a faluban. Az alapiak keveslik. — Pedig behívattuk őket a tanácsházára — morogja lapítva az elnök. Ha a begyűjtési bizottság tagjai az otthonukban keresték volna fel az embereket, biztos, hogy most háromszorannyiról beszélnének... És a falu vezetőjének nem kellene a lemaradás miatt szégyenkeznie. Igaz ugyan, még most sem késő. A hibát helyre lehet hozni. Bár a várható eredményt már csak a következő értékelésnél veszik figyelembe. S éppen ez a lemaradás az oka, hogy a verseny második szakaszában mindössze nyúlfarknyi fél ponttal tudták az alapiakat megelőzni. Lehet, hogy a legközelebbi forduló a vesztesekből győzteseket, a győztesekből veszteseket csinál. Aztán kezdik élőtről. A munka pedig halad mind a két határban — önmaguk és az ország javára. Várnagy József Aki jár-kél az országban, saját tapasztalataiból megállapíthatja, hogy szállodaiparunk nem felel meg a korszerű követelményeknek. A legsúlyosabb probléma, amelylyel napról napra szembetalálkozunk, a túlzsúfoltság, a helyhiány. Szinte előre rettegett vállalkozás Miskolcra, Debrecenbe, vagy vidéki embernek Budapestre utazni. Még előzetes szobarendelés esetén is gyakran megtörténik, hogy a rövid válasz enynyi: szoba nincs! A zsúfoltság, a helyhiány oka elsősorban a háborús pusztítás, amely a szállodaipart megtizedelte. Sok szállodaépület rombadőlt, kiégett, a legtöbbnek elhurcolták berendezését. A felszabadulás után megindult ugyan a szállodák rendbehozása, évről évre növekedett a szállodai férőhelyek száma, a fejlődés azonban nem kielégítő, sőt a helyreállítással egyidőben súlyos hibákat is elkövettek: az újjáépített szállodák jelentékeny részét hivatalok foglalták el. Hogy csak néhány példát említsünk: hivatal foglalta el a budapesti Royal, Metropol, a nagykanizsai Carlton szállodákat, a bonyhádi, szekszárdi, paksi szállodákban a szobák jelentős részébe vállalatok, hivatalok költöztek. Debrecennek öt híres szállodája volt: az Aranybika, a Pannónia, a Royal, a Fehér ló és Az angol királynő. A megmaradt egyetlen Aranybika, természetesen nem tudja ellátni a megnövekedett forgalmat. A kisebb vidéki városokban, falvakban még rosszabb a helyzet. A legtöbb helyen becsukták a sokszor százéves múltra visszatekintő vendégfogadókat, szálláshelyeket is. Pétfürdőn például lehetetlen szállást kapni, mert a városka régi vendégfogadóinak szobáit kiutalták lakásnak. Változtatni, segíteni kell ezen az áldatlan állapoton." A gyors segítség egyik legjobb módja az lehet, ha a hivatalok, vállalatok minél hamarább visszaadják rendeltetésüknek az elfoglalt szállodaépületeket, a szállodaipar pedig gondoskodik gyors üzembehelyezésükről. Nem könnyű a probléma, de megoldható, ha a tanácsok, a szállodaipar és elsősorban a bel- és külkereskedelmi minisztérium kellő eréllyel lát munkához. A helyhiány, a túlzsúfoltság megszüntetése egymagában azonban nem old meg mindent. A szállodaiparban más természetű hibák is vannak, amelyeket röviden úgy jellemezhetünk, hogy nem elég kulturált a vendégellátás. Mit értünk kulturált szállodai ellátáson? A szálloda: ideiglenes otthon. Minél jobban megközelíti a szállodai gondoskodás az otthonét, annál jobb, kulturáltabb a szállodai dolgozók munkája. Ezt azonban számos esetben hiába óhajtja a szállodalakók népes tábora. Sok szállodában kényelmetlenek, rosszak az ágyak, gondozatlanok a szobák. Az ágynemű, törülköző gyakran nem tiszta, de az is előfordul, hogy »elfelejtenek« törülközőt adni a vendégeknek. Van úgy, hogy a melegvízellátás szünetel, vagy akadozik — még az olyan régi, híres szállodákban is, mint a debreceni Aranybika —, vagy a miskolci Kossuth-szálló. Egyéb apró, de mégis jelentős kényelmi eszközökben is vannak hiányok. Gyakran nincs olvasólámpa s a vendég csak akkor olvashat, ha elszánta magát, hogy felkel eloltani a villanyt Ha pedig nem hozott magával olvasnivalót, nem is olvashat; a kulturális igények kielégítésére még a legjobb szállodákban sem terjed ki a figyelem. A debreceni Aranybikában történt meg, hogy az egyik vendég könyvet kért a szálloda ügyeletes alkalmazottjától. »Nincs« — hangzott a válasz. A vendég erre a közeli irodahelyiség zsúfolt könyvszekrényére mutatott: »Ezekből a könyvekből nem kaphatok?« A válasz ismét tagadó: „ Azokat csak a szálloda dolgozói vehetik igénybe.« A kulturált szállodaipar fogalmához pedig hozzátartozik, hogy az ilyen irányú igényeket is kielégítsék. Beszélni kell még a vendégekkel való bánásmódról. A szállodák alkalmazottai — tisztelet a kivételnek — fölényesen, türelmetlenül beszélnek a vendégekkel, úgy viselkednek, mintha szívességet tennének a kiszolgálással. Sok esetben nem ügyelnek a vendégek nyugalmára, kora reggel zajt csapnak a takarítással. A szobák jelzőcsengőit általában leszerelték — valami megalázó kapitalista csökevénynek tartják. A szállóvendég félórákig keresgélhet, amíg megtalálja a szobaasszonyt. Ilyen és ehhez hasonló »apróságok« keserítik a felületesen kezelt szállodákban az utazókat. Pedig arra is felsorolhatnánk számos példát, hogy a felületesség és modortalanság nemtörvényszerű". A nagy vendégforgalom ellenére is kifogástalanul végzi munkáját a budapesti Palace-, a pécsi Nádor-szálloda és mások. Természetes és jogos igény tehát, hogy a vendéglátás mindenütt kifogástalan legyen. Ez logikusan következik a kormányprogram szelleméből. De nem utolsó sorban a magyar szállodaipar régi jó hírneve, hagyományai, eddigi eredményei is arra köteleznek, hogy továbbfejlesszük, magasabb, szocialista színvonalra emeljük a magyar szállodaipart. Földes József Kulturáltabb szállodaipart!