Magyar Nemzet, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-06 / 106. szám

Csütörtök, 1954. május 6.« S­OMO­G­YA SZALÓI MÉRLEG Az idei tavasz az egész országban az új élet szép ígéreté­vel indult. A kormányprogramm végrehajtása friss lendüle­tet adott a munkának, egészséges erjedés kezdődött a falvak­ban, fokozódó munkakedv tapasztalható és egyre erősödő ba­rátság egyéniek és tszcs­ tagok között. Derűsebbek a falvak, bizakodóbbak az emberek és ez megmutatkozik a termelő­­munkában is. Vannak azonban községek, ahol nem ilyen a helyzet, így van ez az ezerlakosú Somogyaszalón is, ahol mintha kedvét vesztette volna a falu egy része. Nem jó a viszony egyén­ek és tsz-tagok között és ez a kedvetlen hangulat megmutatkozik nemcsak a tavaszi munkánál, hanem a begyűjtésben és adó­fizetésben is. Sertésbeadását 19, marhabeadását 35 százalékra, az adófizetést pedig 30 százalékra teljesítette a község az e­ső negyedévben. Még tavaly ősszel állt be a változás a község életében, akkor, amikor a III. típusú »Március 15« tszcs feloszlott, majd ismét újjáalakult. Ennek következményei kavarták fel a falu nyugodt életét. Mi történt a „Március 15“ tszcs-ben ? A rossz vezetéssel elégedet­lenkedő tagság a múlt év ok­tóberében viharos közgyűlésen kimondta a „Március 15­-tszes feloszlását Azok is a felosz­lásra szavaztak akkor, akik szívesen maradtak volna to­vábbra is a csoportban, de nem merték véleményüket nyilvá­nítani, olyan fenyegető volt a minden áron kilépni akaró és a feloszlatás mellett állást­­foglalók magatartása. A tagok nagy része — a kilépéssel kap­csolatos törvényes intézkedé­sek alapján — mielőbb vissza akarta kapni földjét, állatait és bevitt szerszámait. A feloszlást kimondó köz­gyűlés után rögtön másnap tizenegy család — közöttük a volt elnök, a könyvelő, a pénz­tárnok és ezek rokonai — is­mét­ visszalépett a tszcs-be. (A Volt vezetőség, és maga az el­nök is minden munkából ki­vette a részét a múltban is s most, hogy Somogyaszalón jártunk, az elnököt éppen a határban találtuk: trágyát hor­dott.) A kívülmaradó negy­venöt család az újraalakulást az egyéniek kijátszásának te­kintette, mert erről a jelentős eseményről csak elkésve szer­zett tudomást. Ez okozta a legnagyobb elégedetlenséget a falubon, s így kerültek szembe egyöltassal a tszcs-tagok s egyéni parasztok. A továbbra is működő tszcs 135 hold föl­dön gazdálkodik, így hát nem mindenki kaphatta meg régi földjét a kilépők közül. A ki­lépőket a tszcs vezetősége megterhelte az adóssággal és ennek ellenértéke fejében a törvény értelmében vissza is tartotta a nekik járó gabona egy részét. Komoly hibát kö­vetett el azonban a vezetőség, mivel egy volt tag sem kapott részletes kimutatást arról, hogy a visszatartott gabona által mennyit törlesztett az adósságából. A kilépettek kö­­vetelődztek, fenyegetődztek, törvénysértést emlegettek, a visszalépettek nem hallgatták meg őket, elzárkóztak előlük és azt válaszolták: »Miért lép­tetek ki?« Történt-e valóban törvény­­sértés a somogyaszalói >Már­­cius 15«-ben? A rendelet ki­mondja, ha legalább tíz tag megmarad, a tszcs tovább mű­ködik. Somogyaszalón tehát a törvény betűjét betartották ugyan, de ez nem jelenti azt is, hogy a törvény szellemében jártak el. A vezetőség fel­adata az lett volna, hogy a tszcs továbbműködéséről min­den volt tagot értesítsen. Az lett volna a feladata, hogy ta­nuljon a múlt hibáiból. Ennek az elősegítése lett volna a feladata a termelőszö­vetkezet nehéz napjaiban az állami és pártfunkcionáriusok­­nak is. Mindez azonban nem történt meg, ezért romlott meg a viszony egyéniek és tizcs­­tagok között Somogyaszalón. öregek és fiatalok Nem a törvény szellemében járt el a régi vezetőség — de nem is nagyon akart. Az öre­gek és a fiatalok harcáról van itt szó. Keczeli Lajos, a »Már­­cius 15« tszcs elnöke maga is megmondja, hogy a tszcs-ben kevés volt a fiatal (egyke dí­vott a községben). Sok volt a föld, kevés a munkaerő, emiatt nem tudtak megfelelő eredményt elérni. A laza mun­kafegyelem is ebből adódott. A fiatalok szabadulni szeret­tek volna az idősebb tagoktól és a feloszlást kimondó köz­gyűlés kapóra jött. A fiatalok is a feloszlás mellett szavaz­tak ugyan, de aztán meggon­dolták magukat, örültek, hogy az idősebbek jórészt kiléptek és a bennmaradók, akik több­sége fiatal, »új életet« kezdhet­nek. Az elnök, a könyvelő, a pénztárnok és a többiek, akik most is tagjai a csoportnak, munkabíró emberek és a meg­maradó 135 holdat példásan megművelik. Állatállományuk is szép: 16 lovuk, 19 szarvas­marhájuk és 29 sertésük ma­radt s ezt most tovább szapo­rítják. Tehát valóban a maguk hasznára alakították meg is­mét a csoportot, de ennek a haszonnak részese lehet az egész ország, ha a fiatalok áll­ják a sarat és példát mutatnak a termelésben. A munkával nincs is baj, de a magatartással annál több. A csoport tagjai nem mutatnak semmi hajlandóságot a kibé­külésre az egyéniekkel. Maga az elnök is — akinek a veze­tésben ugyan van hibája, de a tszcs mindennapjáért foly­tatott jó munkáját mindenki elismeri — nagyban felelős azért, hogy a tszcs tagsága és az egyéni parasztok még mindig nem kerültek köze­lebb egymáshoz. A kilépett tagok azzal is vádolják az el­nököt, hogy kiszántatott 20 hold lucernát. Keczeli Lajos tagadja ugyan a lucernát, de azt elismeri, hogy 7 hold bal­­tacímot és 2 hold lóherét va­lóban kiszántatott. Ez bizony nem a megbékélést elősegítő cselekedet volt, inkább olaj a tűzre. Az egyéniek joggal vár­ták, hogy a lucernát (vagy a baltacímot, amit tavaly még ők vezettek), ha arra nincs szüksége a tszcs-nek, kioszt­ják a volt tagok között, állat­­állományuk vagy birtokuk ará­nyában. Ha ezt az elnök bosz­­szúnak szánta az egyéniek el­len, akkor visszafelé sült el. Ez nem nevezhető másnak, mint súlyosan elítélendő cse­lekedetnek a népgazdaság el­len. Vagy az elnök nem hal­lott még az állattenyésztés fejlesztésének tervéről? A tanácselnök furcsa tanácsa A rossz légkör kialakításá­hoz hozzájárult az is, hogy az egyéniek egy része nincs meg­elégedve a visszakapott föld­del. Ebben az esetben a me­gyei földmérő bizottság a ren­delkezések betűjéhez ragasz­kodott. Először úgy szólt a rendelkezés, hogy a kilépők­nek egy tagban kell visszaadni a földet. Egy hónap múlva úgy módosult ez, hogy két tag­ban is ki lehet adni, majd később, három vagy több par­cellában, így, aki elsőnek kapta vissza a földjét, annak még egy tagban mérték ki. Ké­sőbb ez már lehetetlen volt, mert nem volt egytagban any­­nyi föld. Emiatt sokan nem a régi földjüket kapták vissza, hanem össze-vissza, ahol ju­tott föld a határban. A tanács, különösen maga a tanácselnök, Kodó Endre a földek igazságos szétosztásánál sokat segíthetett volna, ezt azonban több esetben elmu­lasztotta, annak ellenére, hogy a járási tanács mezőgazda­­sági osztályától erre határo­zott utasítást kapott. Így tör­tént meg, hogy többek kö­zött Bejczi Károly 12 holdas gazdának olyan föld jutott, aminek egy része megműve­lésre alkalmatlan. Évek óta senki sem munkálta és em­­bermagasságú gaz lepte el, s ezen belül kis része teljesen hasznavehetetlen, vízmosásos terület. Ugyanakkor Bejczi régi földjeit Hegedűs József­nek, Bíró Kálmánnak, Morocz Ferencnek adták. Ezek föld­jeit viszont megint más kapta. Amikor Bejczi emiatt felke­reste a tanácselnököt, az így válaszolt: »Vagy elfogadja a rossz földet, vagy menjen visz­­sza a tszcs-be! Azért kapott rossz földet, hogy visszamen­­jen. Az újságírónak viszont így beszélt: »Nekem már többször a szememre vetették fölöttes hatóságaim, hogy nagyon együttérzek és segítem az egyéni parasztokat!■* Vájjon ki vethette ezt a szemére? Kinek nem tetszik, hogy a tanácselnök segíti az egyénieket a termelésben? A járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője éppen az ellenkezőjét mondja ennek. Tehát nem valószínű Kodó tanácselnök mentegetődzése. Ezt csak azért mondja, hogy az elégedetlenkedő, igazságu­kat és törvényesen megillető jogukat kereső egyéni parasz­tok előtt jó színben tüntesse fel magát. Ez a kézmosás azonban nem hatásos és egy cseppet sem meggyőző. A hibák megtörténtek, meg­vannak, most nem mentegetőd­­zésre van szükség, hanem ezek sürgős kijavítására, a munkakedv fokozására és a megbékélés előmozdítására. Jó vezetőket! A súlyos hibák gyökere Somogyaszalón abban rejlik, hogy a községnek nincsenek megfelelő vezetői. A tanács­elnök nem ismeri a községet, mert egy éve sincs Somogy­aszalón. A tanácstitkár sem tud segíteni, mert ő még ke­­vésbbé ismeri. (Az sem egész­séges dolog, hogy a tanács­­titkár felesége lett a begyűj­tési osztály vezetője! Kapos­vár szomszédságában van So­­mogyaszaló, 11 kilométerre, erről a kinevezésről nem tud­nak a járásnál?) Nem kisebb hiba, hogy a községben a pártszervezet jó­formán csak papíron létezik. A régi párttitkár helyett min­dent a tanácselnök intézett, ami egészségtelen dolog, hi­szen ellenőrzés nélkül dol­gozhatott. Új párttitkárnak pedig olyan embert választot­tak, aki nem lakik a község­ben, mert foglalkozása egy gépállomáshoz köti. Tehát je­lenleg párttitkár nélkül van Somogy­aszaló. Ez a helyzet a községben. A kedvetlenség a mérleg egyik serpenyőjében, a másik­ban ennek hatására a rossz beadás, az elmaradó adófizetés és a gyenge munka a határ­ban. Meg kell találni a meg­békéléshez vezető utat, hogy kedvük legyen az emberek­nek a munkához. Olyan ve­zetőkre van szüksége Somogy­­aszalónak, akik kijavítják az elkövetett hibákat, békét te­remtenek és megértést az egyéniek és tsz-tagok között. Ezt kívánja a község népe, ezt kívánja népgazdaságunk érdeke is. Illés Sándor /7|C­ HANGVERSENY- 10(1)) NAPTÁR MÁJUS 6.. CSÜTÖRTÖK. Zeneaka­démia, 8. Magyar Állami Hangver­senyzenekar „J" bérlet 3. est. — Bartók-terem, fél 6. Verdi: Figo­letto (III. mikrobarázdás bérlet 5. előadás). MÁJUS 7.. PÉNTEK. Zeneakadé­mia, 8. MÁV Szimfonikusok XV. bérleti estje. — Bartók-terem, 8. Bach—Beethoven—Bartók kamarazene bérlet ..A" sorozat 3. est. MÁJUS 8­, SZOMBAT. Zeneakadé­­mia, d. u. 5. ..Monteverditől — nap­jainkig" (Főiskolás bérlet 8. est). — Zeneakadémia, 8. Magyar Állami Hangversenyzenekar Beethoven— Bartók bérlet 3. est. — Bartók-terem, 8. Banyák Kálmán hegedűestje. — Színművészeti Főiskola nagyterem (Vasú. 2/c.), d. u. 5. ..Régi meste­rek muzsikája" (Ifjúsági bérlet a IX. kerületi tanulók részére, 1. hang. verseny). — A Rákosi Mátyás Mű­vek Kultúrotthonában, d u. fél 4. „Régi mesterek muzsikája" (Tanuló ifjúsági bérlet 1. hangverseny). — Magyar Optikai Művek Kultúrottho­­na, d. u. fél 5. „Régi mesterek mu­zsikája" (Tanuló ifjúsági bérlet 1. hangverseny). — Árpád gimnázium, d. u. 5. „Régi mesterek muzsikája" (Tanuló ifjúsági bérlet 1. hangver­seny). — Árpád­ gimnázium, 8 „Ope­ra-irodalom mesterművei" (üzemi dolgozók bérlet 1. hangverseny). — XX. kerületi Erke­ Kultúrotthon, d. u. 5. „Régi mesterek muzsikája" (Tanuló ifjúsági bérlet 1. hangver­seny). — MÁV Északi Főműhely, d. u. 4. „Régi mesterek muzsikája" (Tanuló ifjúsági bérlet 1. hangver­seny). — Vasas Szakszervezet kul­túrterem, 8. „A romantikus század zenéje" (üzemi dolgozók bérlet 1. hangverseny). .Iso Wienzes. Május 29-én és 30-án lesz a Nemzetközi Gyermeknap Idén a Nemzetközi Gyer­meknapot május 29-én és 30-án rendezik meg. A Nemzetközi Gyermeknapon az MNDSZ, a DISZ, az MSZT és a tanácsok népművelési osztályai adnak gazdag műsort. Egész népünk magáénak vallja Jókait Emlékünnepség Jókai Mór halálának 50. évfordulója alkalmából Jókai Mór halálának 50. év­fordulóján szerdán este a Ma­gyar Írók Szövetsége, a Ma­gyar Irodalomtörténeti Társa­ság, a Társadalom- és Termé­­szettudományi Ismeretterjesztő Társulat és a Budapesti Vá­rosi Tanács emlékestet rende­zett a Magyar Néphadsereg Színházában. Az emlékesten megjelent Nagy Imre, a mi­nisztertanács elnöke és Ács Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Andics Erzsébet, Hor­váth Márton és Rónai Sándor, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagjai, Boldoczki János külügyminisz­ter, Erdey-Grúz Tibor oktatás­ügyi miniszter, Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese, Veres Péter, Szabó Pál, Kónya Lajos, Barabás Tibor, Devecseri Gábor Kos­suth-díjas írók, Földessy Gyula és Király István Kossuth-díjas irodalomtörténészek, Péter Já­nos református püspök, a Béke Világtanács tagja, továbbá so­kan a magyar irodalmi élet kiválóságai közül. Részt vett az ünnepségen Jarmila Glaza­­rová, a hazánkban tartózkodó csehszlovák Állami-díjas író­nő és Eusebiu Camilar Állami­díjas román író. Megjelent az emlékesten a budapesti diplomáciai képvi­seletek számos vezetője és tagja. Az emlékestet Jánosi Fe­renc, a népművelési minisz­ter első helyettese nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy 1954-ben Jókainak már tizen­hat művét adjuk ki csaknem 320.000 példányban, a követ­kező három évben pedig az írónak mintegy harminc műve jelenik meg 700.000 példány­ban. — Népünk szívébe fogadta Jókai Mór halálának 50. év­fordulóján, szerda délelőtt ko­­szorúzási ünnepséget rendez­tek a nagy írónak a róla el­nevezett téren álló szobránál. Az ünnepségen megjelent a politikai és kulturális élet szá­mos vezetője. Kossuth-díjas írók, akadémikusok, a társa­dalmi szervezetek képviselői. Az ünnepségen Veres Péter Kossuth-díjas író mondott em­lékbeszédet: — Hozzáértő és okos irodal­márok, kritikusok s még az irodalomban járatos művelt emberek is sokszor feltették a kérdést, már a múltban is, fel­teszik ma is és valószínűleg holnap is: Mi a titka Jókainak? Mi benne a halhatatlan, mi az, ami az egymást felváltó nem­zedékek ifjait és öregeit újra és újra Jókaihoz vonzza? — Én erre itt röviden csak azt tudom válaszolni, hogy az érdekes és jóízű meseszövésen túl, az a nemes lelki derű, ami szinte kivétel nélkül minden írását áthatja és az az ember­szeretet vagy általában sze­retet, amellyel az életet, a ter­mészetet, a népet és a neki mindennél kedvesebb magyar nemzetet nézte. — Ez a lelki derű és ez a szeretet ma is él és ma is hat az írásaiban, ma is megfogja az emberi szíveket, de különö­sen a magyar emberek szívét, akiknek mindig jólesett a zord önszidás is — legalább is utó­lag —, ha azt Csokonai, Petőfi, Arany János és Ady Endre mondta, de a simogató jó szó is, ha Mikszáthtól vagy Jókai­tól hallották. — Jókai a legnagyobb és legmúlhatatlanabb erényt, a szeretetet adta az írásaiban az olvasóknak. Szeretetet az élet iránt, a nemes eszmények iránt, a bátor és lovagias fér­fiasság, az erényes és okos nőiesség iránt és legfőképpen a magyarság, a magyar nem­zet iránt. — Ha néha túlozott, a ha­záért, a nemzetért, az igaz­ságért és az emberi erényekért túlozott. Vannak, akik azt mondják, jobb lett volna, ha nem túlozott volna. Ki tudja? Amikor ő a magyar nemzet ébresztője és indítója lett, nagy illúziók kellettek hozzá és nagyon harsányan kellett mondani, hogy: lesz feltáma­dás! Nem első eset a történe­lemben, hogy az erős harsonák hangjára leomlottak Jericho falai. Mindenkit csak a saját korában lehet igazán látni. Aki ott elvégezte a maga dolgát, az elvégezte a történelem számá­ra is. Mi pedig Jókait már a történelemben látjuk. És lát­juk, hogy nagy munkát vég­Jókait — mondotta. — Nap­jainkban a népkönyvtáraktól az országházig megújult erő­vel csendül fel szerte e hazá­ban Jókai neve és fénylőn ra­gyog íróknak és olvasóknak egyaránt példamutató művé­szete. Hiszünk benne, hogy a mutatott példa — követett példa lesz íróinknál is, olva­sóinknál is. — Magáénak vallja Jókait egész népünk: tanul mélysé­ges humanizmusából, legyűr­­hetetlen bizakodásából, tanul hőseitől mind előbbre, mind magasabbra törni, tervezni és végezni. Legjobb, legszeretet­­­tebb fiait megillető tisztelettel és hálával hajtja meg előtte fejét az egész nemzet! Ezután Sőtér István Kossuth­­díjas egyetemi tanár, az iro­dalomtudományok doktora mondott ünnepi beszédet. Az est második felében mű­vészi műsorra került sor. An­tal István zongoraművész elő­adta Liszt­ XI. rapszódiáját. Palotai Erzsi előadóművésznő részletet mutatott be Jókai Mór önéletleírásából. Ilosvai Katalin Jókai: »Jaj, de olcsó minálunk a föld« című írását adta elő. Szabó Sándor »Egy kis tréfa a Cabinet Noirban" címmel részletet mondott el az »Új földesúriból. Dayka Margit Kossuth-díjas kiváló művész, Gordon Zsuzsa, Hor­váth Jenő és Pataki Jenő Jó­kai Mór—Földes Mihály: »A kőszívű ember fiai« című színművéből játszottak el rész­letet, majd Petőfi Sándor: »Jó­­kai Mór« című versét Horváth Ferenc adta elő. A nagysikerű műsort Molnár István: »Ma­gyar képeskönyv“ című népi táncképe zárta be a SZOT népi együttesének előadásá­ban. tett. . Egy nemzetet tanított meg az olvasásra és arra, hogy higgyen önmagában. Az igazi nagy író mindig a nemzet szív­verésén tartja a kezét és meg­érzi, hogy abban az időben mi a legfontosabb. Ha nincsenek akkor Jókai Mórjaink és Arany Jánosaink, egészen el­borított volna bennünket az osztrák-német kultúrimperia­­lizmus és a Habsburg-kozmo­­politizmus áradata. A szabad­ságharc bukása után, amikor már Vörösmarty és Petőfi nem élt, ők adták a nemzeti talpra­­álláshoz a legnagyobb lelki­erőt. De közöttük is talán leg­többet Jókai adhatott, mert az ő könyveit csakugyan milliók olvasták. Arany a legjobbakon keresztül hatott a népre, Jókai Szerdán délután ünnepélyes keretek között megnyitották a Nemzeti Múzeumban Jókai halálának 50. évfordulója al­kalmából rendezett emlékkiál­lítást. A Múzeum dísztermé­ben rendezett ünnepségen megjelent Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Béres An­dor, a külügyminiszter első he­lyettese, Szántó Zoltán, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke, valamint a politikai és kulturális élet szá­mos vezető személyisége. Ott Jókai Mór halálának 50. év­fordulója alkalmából az egész országban megemlékeznek a nagy íróról, előadásokon is­mertetik életét, munkásságát. Az ünnepségek már május első napjaiban megkezdődtek. Sze­geden az írószövetség helyi csoportja koszorúzta meg a nagy író szobrát, kedd délután pedig Jókai-emlékkiállítás nyílt meg, ahol sok eredeti Jókai-kéziratot, leveleket, drá­matöredéket állítottak ki. Kecskeméten, ahol az író két legszebb diákesztendejét töl­tötte, megkoszorúzták a Jókai ott-tartózkodására állított em­léktáblákat, vasárnap pedig Jókai-emlékkiállítás nyílik a városban. Pápán a május 15- től rendezett Petőfi—Jókai-hé­ten ötezer fiatal lampionos felvonulása teszi látványossá az ünnepségeket. A szabadságharc leverése után Jókai a Bükk rengetegé­ben megbújó kis községben, Tardonán talált menedéket. A község lakói most főutcáju­kat róla nevezik el s a név­adást vasárnap nagyszabású ünnepség keretében tartják meg. Ünnepségeket rendeznek a héten Győrött, Mohácson, közvetlenül, úgyszólván négy­­szemközt az olvasó magyarra. Nekik köszönhető, hogy a Ti­szák idejére kicsit már meg­erősödtünk a magyarságunk­ban is, még mielőtt az igazi nemzeti politikusok szóhoz juthattak volna. Mert azok ke­rülgetőzve és hangfogóval be­szélhettek, de a Baradlay Ri­­chárdok és a többi Jókai-hősök megdobogtatták az emberi szíveket. És úgy tudták meg­dobogtatni, úgy tudta Jókai a magyar embert lelkesíteni, hogy nem keltett gyűlöletet más nemzet iránt. Ez pedig nagy dolog. — És ez tanulság a mai és mindenkori írók számára is. Ismerheted a világot, ismerhe­ted az embereket, ismerheted az írás művészetét, ismerheted az éppen érvényes, vagy akár a jövőre szóló politikai és tár­sadalmi leckét is, ha nincs benned szeretet az emberi nem iránt, a néped, nemzeted iránt, ha nem hiszel se eszmékben, se eszményekben, homokra építsz. Ha csak magadat szere­ted, addig élsz, amíg magad élsz. — Azt hirdesd hát, amiben csakugyan hiszel. Amit hiszel, arra pedig tedd fel az életedet. Akkor is, ha rövid, akkor is, ha hosszú. A Jókai élete hosz­­szú volt. Hisszük és reméljük, hogy a magyar nép megbe­csülő emlékezete a hosszúnál is hosszabb lesz: addig tart, míg él magyar földön — fe­jezte be beszédét Veres Péter. Ezután a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében Ács I­ajos, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa nevében Erdey- Grúz Tibor oktatásügyi mi­niszter, a Magyar Írók Szövet­sége nevében Barabás Tibor Kossuth-díjas író, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége nevében Szakall József, a DISZ Köz­ponti Vezetőségének első tit­kára, a Budapesti Városi Ta­nács nevében Pomgrácz Kál­mán, a végrehajtó bizottság el­nöke, a Magyar Tudományos Akadémia nevében Ligeti La­jos Kossuth-díjas akadémikus, alelnök és Tolnai Gábor leve­lező tag, a Magyar Irodalom­történeti Társaság nevében Földessy Gyula Kossuth-díjas irodalomtörténész, a Társada­lom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat nevé­ben Molnár Erik Kossuth­­díjas, a Népköztársaság Leg­felsőbb Bíróságának elnöke helyezett el koszorút Jókai szobrán, majd megkoszorúzták a szobrot a VI. kerületi tanuló­­ifjúság képviselői is. volt az ünnepélyen a buda­pesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. A kiállítást Bóka László egyetemi tanár, az irodalom­­tudományok doktora nyitotta meg, majd a megjelentek meg­tekintették a kiállítást, ame­lyet az Országos Széchenyi Könyvtár, az Országos Ma­gyar Történeti Múzeum, a Petőfi Sándor Irodalmi Mú­zeum, a Magyar Irodalomtör­téneti Társaság munkatársai rendeztek. Hódmezővásárhelyen, Balaton­­füreden, Szombathelyen, Szé­kesfehérvárott, Debrecenben, Sopronban és Sztálinvárosban. Az évforduló megünneplésé­ből kiveszi részét tanuló ifjúsá­gunk is. Szerte az országban a tanítási órák alatt pedagógu­sok, diákok ismertetik Jókai munkásságát. Sok iskolában közösen tekintik meg ezekben a napokban »A kőszívű ember fiai« előadását. Ünnepélyesen megkoszorúzták Jókai Mór szobrát Megnyitották a Jókai-emlékkiállítást Jókai-ünnepségek országszerte » A szovjet sajtó dolgozóinak gyűlése Moszkvában Moszkva, május 5. (TASZSZ) A szovjet sajtó dolgozói má­­jus 5-én a Szakszervezetek­­lá­zának oszlopcsarnokában gyű­lésen emlékeztek meg a szov­jet sajtó napjáról. A gyűlésen Mihail Sztrepuhov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága ,Propa­­ganda és Agitációs Osztályá­nak helyettes véze­ mon­dott beszédet. A gyűlésen megjelentek a lapok, folyóiratok, a kiadóvál­lalatok, a nyomdák dolgozói­­s a lapok moszkvai levelezői.

Next