Magyar Nemzet, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-11 / 137. szám
I Csen En-laj nyilatkozata az Indokínai kérdésben a genfi értekezlet június 9-i ülésén Genfből jelenti a TASZSZ. Az indokínai béke helyreállítása kérdésének tárgyalása május 8-án kezdődött meg a genfi értekezleten. A kérdés vitája már több mint egy hónapja tart. Az elmúlt hónap folyamán nem kevés nyílt és zárt ülés volt. A tanácskozás részvevőinek közös beleegyezésével Franciaország küldöttségének május 8-i és a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének május 10-i javaslata szolgált az indokínai béke helyreállítása kérdése tárgyalásának alapjául. Tagadhatatlan az a tény, hogy a sokszoros tárgyalás eredményeképpen bizonyos haladást értünk el és a május 29-i ülésen elfogadtuk az Egyesült Királyság küldöttségének javaslatát. Ha azonban azt nézzük, hogy mennyi időt töltött el és milyen gyakorlati eredményeket ért el a tanácskozás az elmúlt hónap alatt, akkor kiderül, hogy a sikerek még távolról sem kielégítőek. A tanácskozás igen lassú ütemben halad. Munkája még nem elégítheti ki a világ népeinek reményeit. A tanácskozás elején a Kínai Népköztársaság küldöttsége kijelentette, hogy az indokínai háborút éppúgy meg kell szüntetni, ahogyan megszűnt a koreai háború. A Kínai Népköztársaság küldöttsége ezzel kapcsolatban május 27-én, Franciaország és a Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslataira, valamint azokra a kiegészítésekre támaszkodva, amelyeket a Szovjetunió küldöttsége előterjesztett, hat pontból álló indítványt terjesztett a tanácskozás elé az indokínai háború megszüntetésének kérdésében. Egyidejű tűzszünet egész Indokínában Csou En-laj elismételte az általa benyújtott javaslat pontjait, majd így folytatta: Szeretném most megvilágítani a Kínai Népköztársaság küldöttségének hat pontból álló javaslatunkra vonatkozó álláspontját. Az 1. pontra vonatkozóan: Az Egyesült Királyság képviselőjének javaslatai, amelyeket a jelen tanácskozás május 29-én elfogadott, világosan megszabják a mielőbbi és egyidejűleg végrehajtandó indokínai tűzszünet elvét. A Kínai Népköztársaság küldöttsége úgy véli, hogy mivel ezt az elvet már megállapították, az elv alapján meg kell tárgyalni a három indokínai államban — Vietnamban, Khmerben és Pater Laóban végrehajtandó mielőbbi és egyidejű tűzszünet megvalósításának konkrét kérdését. Egyesek azonban még mindig úgy vélik, hogy nincs szükség az egyidejű tűzszünetre Vietnamban, Khmerben és Patet Laóban. Ez természetesen helytelen. A 2. pontra vonatkozóan: Az Egyesült Királyság képviselőjének a jelen tanácskozáson május 29-én elfogadott javaslatai szerint a két harcoló fél parancsnoksága képviselőinek feladata megtárgyalni azt a kérdést, hogy miként helyezzék el haderőiket a hadműveletek megszüntetése után, kezdve a vietnami csapatátcsoportosítási körzetek kérdésével. A Kínai Népköztársaság küldöttsége feltételezi, hogy a hadműveletek megszüntetése utáni csapatelhelyezés kérdése megvizsgálásának elvét feltétlenül alkalmazni kell Indokína egész területére. Tekintetbe vesszük azt a körülményt is, hogy a három indokínai államban — Vietnamban, Khmerben és Pater Laóban — nem teljesen egyforma a helyzet. Éppen ezért a helyzet rendezésének módozatai is némileg különbözők. Az ellenőrzés nem vonatkozhat csak Vietnamra A 3. pontra vonatkozóan: Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője vetette fel azt a kérdést, hogy szűnjön meg az új fegyveres alakulatoknak és mindenfajta katonai személyzetnek Indokínába való szállítása, az Indokína egész területén végrehajtandó hadművelet-beszüntetéssel egyidejűleg. A Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttsége kijelentette, hogy egyetért Fam Van Dongnak erre a kérdésre vonatkozó véleményével. Minthogy a tanácskozás valamennyi részvevője egyetértett ezzel az elvvel, a konkrét kérdés ezen elv megvalósítása és az ellenőrzés végrehajtása módozatainak meghatározása. Egyesek úgy vélik, hogy ezt az elvet Indokínának csak egy államára lehet alkalmazni, de nem alkalmazható egy másikra. Világos, hogy ez az állítás tarthatatlan. Az ellenőrzés és felügyelet kérdése Csou En-laj ezután foglalkozott a vegyesbizottságok és a semleges nemzetek felügyelőbizottságának kérdésével; a) az összetétel. Ezzel a problémával kapcsolatban Csou En-laj feltette a kérdést: mi a semleges államok helyes meghatározása? Ezt a meghatározást — mondotta — egészen pontosan kifejti a koreai fegyverszüneti egyezmény 37. szakasza, amely így szól: »A semleges államok meghatározást itt azoknak az államoknak megjelölésére használják, amelyeknek fegyveres erői nem vettek részt a koreai ellenségeskedésekben«. Csou En-laj megállapította, ha az ideológiát és a társadalmi rendszert fogadják el a semleges államok meghatározásának kritériumául, akkor semleges állam egyáltalán nem lehet a világon. b) a kölcsönös kapcsolatok. A Kínai Népköztársaság külügyminisztere rámutatott, hogy a hadműveletek beszüntetéséről szóló egyezmény következetes végrehajtásának ellenőrzéséért a vegyesbizottságoknak kell a fő felelősséget viselniök. A semleges felügyelőbizottságnak és a vegyesbizottságoknak párhuzamosan kell működniük, kizárva, hogy az egyik bizottságot alárendeljék a másiknak. c) az egyhangúság elve. A Kínai Népköztársaság küldöttsége — folytatta — nem érthet egyet azzal, hogy a semleges felügyelőbizottságnak egyszerű szótöbbséggel lehet megoldania a kérdéseket. Úgy véljük, hogy az egyhangúság elve a legigazságosabb, légi ]n IWaiiifiat60 illIOP f IlII IRWilH lil 111 V II Év] IVOI. j IMI Sfim 11 nlUgJUl A francia kormány a nemzetgyűlés indokínai vitája során felvetette a bizalmi kérdést A külpolitikai helyzet Az egész nemzetközi helyzetet érinti a francia kormány legutóbbi kettős veresége. A parlament leszavazta a kormány napirendi javaslatát, amely követelte, hogy az indokínai vitát ne minősítséksürgős kérdésnek.* A második vereség a nemzetgyűlés külügyi bizottságában érte a kormányt, amely, mint ismeretes, azeurópai védelmi közösség* ratifikálása ellen foglalt állást. Ezek a tények, valamint a 11 millió tagot számláló angol szövetkezeti kongresszus határozata Nyugat-Németország felfegyverzése ellen és az olasz képviselőház döntése a csaló választójogi törvény hatálytalanításáról egyöntetűen mutatják az amerikai politika növekvő nehézségeit Európában. A francia belpolitikai helyzet alakulása emellett kétségkívül jelentékeny hatást gyakorolhat a genfi értekezletre is. Ami már most a francia kormány első vereségét illeti, az szerdáról -csütörtökre virradó éjjel Jacques Soustelle exgaulleista képviselő felszólalásával kezdődött. Soustelle kijelentette, hogy »az egymást követő kormányok sem békét, sem sikeres háborút nem csináltak Indokínában*. A képviselő rámutatott, hogy »Franciaországnak nem szabad katonai erőforrásait Indokínában kimerítenie*, majd ezt hangoztatta: »Meg akarnak fojtani bennünket az európai hadseregben, mialatt tengerentúli területeinket és saját függetlenségünket is elveszítjük.« Loustelle befejezésül kijelentette, nem bízik abban, hogy a kormányképes biztosítani a békét és Franciaország függetlenségét. A kormány politikáját bírálta Loustainau-Lacau parasztpárti képviselő is. A már előbb említett kérdésben a nemzetgyűlés 324 szavazattal 269 ellenében vetette el a kormány napirendi javaslatát. Emiatt Laniel miniszterelnök az ülés egyórás felfüggesztését kérte és rendkívüli minisztertanácsot hívott össze. A minisztertanács ülése után a sajtóval közölték, hogy a kormány napirendi javaslatának leszavazása miatt Laniel szombaton délelőtt felveti a nemzetgyűlésben a bizalmi kérdést. Igen éles bírálatot gyakorolt a kormány politikája felett Mendes-France radikális-szocialista képviselő. Kijelentette, hogy az egymást követő kormányválságok ellenére a kormánypolitika hét év óta egyhelyben topogott. Az egyedüli változás csak az volt, hogy az egyik válságtól a másikig új miniszterelnök vette át az ügyek vitelét. A továbbiakban bírálta Bidault genfi politikáját és hangsúlyozta, hogy nem ismerheti el Bidault jóhiszeműségét, amelyre a külügyminiszter annyit hivatkozik: »Miért kell részt venni egy nemzetközi konferencián, ha nem akarunk találkozni azokkal, akikkel konfliktusban vagyunk?* — vetette fel a kérdést Mendes- France.Márpedig Bidault külügyminiszter a genfi tanácskozások kezdete óta egyetlen komoly kísérletet sem tett, hogy felvegye a közvetlen érintkezést a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőivel. A tárgyalási készség helyett azonban Bidaultnak volt egy másik terve éspedig az amerikai légierő beavatkozásának terve.A Mendes-France a továbbiakban hangoztatta, a francia politikának — ha igazán Franciaország biztonságát tartja szem előtt — gyökeresen szakítania kell a kibúvók és ürügyek diplomáciájával, hogy ilymódon eloszlasson minden kétséget az őszinte tárgyalási készség felől. Elítélte Frédéric Dupont kinevezését, majd hangsúlyozta: a kormánypolitika oda vezetett, hogy fokozatosan le kellett építeni a költségvetés polgári célokat szolgáló előirányzatait.A Szovjetunió — mondotta — a legnagyobb erőfeszítéseket teszi a szovjet nép életszínvonalának emelésére. Nekünk is inkább erre kellene gondolnunk és felül kellene vizsgálnunk egész politikánkat«. A külügyi bizottság »Európa-hadsereg«-ellenes állásfoglalása az AFP szerint nyugtalanságot keltett francia politikai körökben. Az amerikai rádió kommentátora bevallotta: „Csökkentek a kilátások, hogy a francia nemzetgyűlés ratifikálja az európai védelmi közösségről szóló szerződést*, majd hozzáfűzte, hogya francia kormánynak igen nehéz helyzete lesz a nemzetgyűlésben*. A Szocialista Párt végrehajtó bizottsága egyébként értekezletet hívott össze, amelyen megvitatták a párthatározattal ellentétben szavazó szocialista képviselők ügyét. Orest Rosenfeld képviselőt megfosztották mandátumától. Azeurópai védelmi közösséget* ellenző volt frontharcosok bizottsága sajtóértekezletet tartott, melynek során Anselme tábornok kijelentette, hogy a harcosok »feláldozhatják magukat a hazáért, de nem egy nemzetek feletti elgondolásért*. Tridault ugyan a francia parlamentben elmondott beszéde során igyekezettmegmagyarázni a genfi politikáját, június 8-i genfi beszédének szövege azonban ismét bebizonyította azt a tényt, hogy a francia kormány kezdettől fogva két vasat tart a tűzben s miközben Genfben békéről beszél, valójában a háborúra gondol. így például, miközben elismerte, hogy az értekezlet sikere a két harcoló fél katonai képviselői között létrejött kapcsolat, nem tett említést arról, hogy a francia fél nem hozott semmiféle intézkedést a két fél parancsnokságának képviselői közötti helyi kapcsolatok megteremtésére, jóllehet az értekezlet május 29-én ilyen értelmű határozatot hozott. A francia külügyminiszter elismerte, hogy helyes az az elv, amely szerint a hadműveletek beszüntetése után tilos külföldi csapatokat és külföldi fegyverzetet szállítani Vietnamba, ugyanakkor egy szót sem szólt ilyen ellenőrzésnek Khmerben és Patet-Laóban történő megteremtéséről. A khmeri és patetlaói kérdés különválasztása mögött egyébként az amerikaiaknak az a szándéka húzódik meg, hogy a két országban amerikai katonai támaszpontokat létesítsenek. Bidault emellett továbbra is azt hangoztatta, hogy az indokínai fegyverszünet betartásáért kezességet vállaló országoknak a kérdések megoldásánál nem kell az egyhangúság elvéhez tartaniuk magukat.Több érdekes gondolatot tartalmazott Eden angol külügyminiszter beszéde. Eden kijelentette, hogy az értekezlet az indokínai kérdés megvitatásánál elért valamelyes eredményt, azonban rendkívül jelentősek maradnak az egyes kérdésekben megmutatkozó eltérések. Hangsúlyozta, hogy a május 29-én elért egyezmény fontos lépés volt, de fenntartotta a való tényeknek ellentmondó előző kijelentését, amely szerint a laoszi és kambodzsai háborút a Vietnami Demokratikus Köztársaság csapatainak beavatkozása okozta. Az angol külügyminiszter javasolta, hogy a nemzetközi ellenőrző bizottság tagjai a nemrégiben Colombóban megrendezett konferencián résztvett országok — vagyis India, Pakisztán, Burmát Indonézia és Ceylon — legyenek. Szerinte ez az öt állam nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot sem a Vietnami Demokratikus Köztársasággal, sem az úgynevezett társállamokkal. Az értekezlet egyébként csütörtökön nyílt ülésen folytatta az indokínai kérdés vitáját. Ma ismét a koreai kérdés lesz a megbeszélések tárgya, mégpedig zárt ülésen. Az amerikai vezető körök immár alig tudják leplezni afeletti ingerültségüket, hogy a genfi értekezlet még mindig együtt ül és hogy az értekezlet nem az Egyesült Államok elképzelései szerint fejlődik. A Newsweek szerint: »A kísérlet, amellyel az amerikai diplomácia kézben akarja tartani az indokínai problémát, hasonlít ahhoz, hogy valaki megpróbálja erősen markában tartani a vizet«. Az amerikaiak az értekezlet jelenlegi szakaszában a Franciaországra gyakorolt nyomással akarják keresztülerőszakolni elképzeléseiket. A Libération rámutat, hogy az Egyesült Államok kormánya a következőket ajánlotta Franciaországnak: 1. az indokínai kérdés semmiféle végleges rendezéséhez ne járuljon hozzá Genfben; 2. ezzel egyidejűleg minden eszközzel segítse elő a csendesóceáni katonai egyezmény létrejöttét; 3. fokozza Indokínában a hadműveleteket, átadva az amerikai tiszteknek a baodajista hadsereg oktatását. Ezek a körülmények magyarázzák meg, hogy miért olyan hosszadalmas és nehéz előrehaladást elérni a genfi tárgyalásokon. A genfi értekezlet csütörtöki ülése Genfből jelenti az MTI. Iljicsov szovjet szóvivő sajtóértekezleten ismertette a genfi értekezlet csütörtök délutáni ülését. A következőket mondotta: Csütörtökön teljes ülésen folytatták az indokínai kérdés megvitatását. A csütörtök délutáni ülésen Eden angol külügyminiszter, majd Kambodzsa képviselője, továbbá Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője szólalt fel. Utána újból felszólalt Kambodzsa képviselője, majd Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere mondott beszédet. Ezután Laosz, majd a Bao Daj-féle Vietnam képviselője, végül Bedell Smith, az Egyesült Államok külügyminiszterhelyettese szólalt fel. — Mint látjuk — jegyezte meg Iljicsov —, a csütörtöki ülésen élénk vita folyt az indokínai kérdésről. Eden felszólalásában általános áttekintést próbált adni a vita jelenlegi állásáról. Megállapította: Abban megegyeznek a vélemények, hogy szükséges az indokínai tűzszünet megkötése és az ellenségeskedések megszüntetése. A hadműveletek megszüntetésére vonatkozó egyezmény végrehajtását ellenőrző bizottság szükségességében sincs nézeteltérés. Nézeteltérések csak abban vannak, hogy milyen legyen e bizottság összetétele. Edén azt javasolta, hogy a bizottság a colombói értekezleten résztvett államok képviselőiből álljon. Edén véleménye szerint a két fél parancsnokságának képviselőiből álló vegyesbizottságnak a nemzetközi felügyelő bizottság alárendeltjének kell lennie. Edén végül kijelentette, hogy az értekezlet részvevői most már tudják, miben van közöttük nézeteltérés és most az előtt a válaszút előtt állnak, hogy vagy áthidalják a nézeteltéréseket, vagy elismerik az értekezlet sikertelenségét. Éden hozzátette, hogy az angol küldöttség nem ellenezné, ha áttérnének újra a zárt ülésekre, hogy ott próbálják megtalálni a megoldást azokra a kérdésekre, amelyekkel kapcsolatban nézeteltérések mutatkoznak. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, aki a csütörtök délutáni ülésen hosszabb nyilatkozatot tett, ebben a nyilatkozatában érintette Edén felszólalását. Kijelentette: amennyiben Edén felszólalása elősegíthetné az indokínai hadműveletek megszüntetését és az indokínai béke helyreállításával kapcsolatos alapvető kérdésekben való megegyezést, akkor Edén felszólalása megfelelne a genfi értekezlet alapvető célkitűzéseinek. Az indokínai kérdéssel kapcsolatban a csütörtök délután lefolyt vita legfontosabb mozzanatainak egyike Fam Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőjének felszólalása volt. Laosz, Kambodzsa és a Bao Daj-féle Vietnam képviselőinek felszólalásától eltérően, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége vezetőjének felszólalása kitűnt érvelésének erejével, tényeinek meggyőző voltával és azzal, hogy reálisan értékelte azt a helyzetet, amely Indokínában az indokínai népek nemzeti szabadságmozgalma révén állt elő. Fam Van Dong csütörtöki beszédében javaslatokat terjesztett a genfi értekezlet elé, amelyekről el lehetne mondani, hogy észszerű és gyakorlati tervet jelentenek az indokínai béke helyreállítására, valamint valamennyi indokínai állam nemzeti függetlenségének és szuverenitásának megteremtésére. Fám Van Dong kijelentette, hogy az indokínai kérdés megoldásának alapját ennek az elvnek kell alkotnia: az a nép, amely egy másik népet elnyom, nem lehet szabad. Fám Van Dong beszéde mély hatást gyakorolt. Anynyira meggyőző volt, hogy Laosz, Kambodzsa és a Bao Daj-féle Vietnam képviselői újabb felszólalásaikban nem is tudtak semmiféle józan érvet felhozni vele szemben, hanem csak annak az általánosan ismert és vitathatatlan ténynek a tagadására szorítkoztak, hogy az indokínai nemzeti szabadságharc folyik. Ezután Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere emelkedett szólásra és tette meg nyilatkozatát. (Molotov beszédét holnapi számunkban közöljük. Szerk.) Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének felszólalása után az elnöklő Eden közölte, hogy pénteken a koreai kérdést tárgyalják teljes ülésen. Ami az indokínai kérdés további megvitatását illeti, a genfi értekezlet két elnöke tanácskozik majd egymással a legközelebbi ülés időpontjáról. Ezután Iljicsov szovjet szóvivő válaszolt az újságírók kérdéseire. Az MTI kiküldött tudósítója felvetette a kérdést: Egy amerikai lap arról írt, hogy 1950. április 12-én állítólag szovjet-kínai egyezményt kötöttek. Iljicsov szovjet szóvivő válaszában kijelentette: Ismeretes előtte ez a közlemény, amely az amerikai Hearstsajtó orgánumainak egyikében, a »New York Journal and Americans június 9-i számában jelent meg. Ez a közlemény akínai nacionalisták és az angol kémszolgálat értesüléseire hivatkozva közölte, hogy 1950. április 12-én Moszkvában valamiféle szovjet-kínai egyezményt írtak alá. Iljicsov ezután idézett a lap közölte egyezményből, amely szerint a Kínai Népköztársaság felhívta volna a Szovjetuniót arra, hogy nyújtson segítséget »vörös Kínának ahhoz, hogy egész Ázsiára kiterjeszsze uralmát«. Ebben az állítólagos egyezményben az is szerepel, hogy »mivel a Kínai Népköztársaság lakosságának anyagi erőforrásai csekélyek, Kína lakosságát százmillióval kell csökkenteni, különben a Kínai Népköztársaság nem maradhatna fenn. Iljicsov szovjet szóvivő ezzel kapcsolatban kijelentette: 1. Amit az említett amerikai lap közölt, az szemenszedett valótlanság. 2. Nincs és nem is volt semmiféle olyan egyezmény, amiről az amerikai lap ír. Ez azok közé a szokásos hamisítványok közé tartozik, amelyekkel egyes amerikai lapok a genfi értekezlet légkörét próbálják megmérgezni.