Magyar Nemzet, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

­ Boldog újévet! írta: Parragi György »Boldog újévet!« Ezzel a régi, hagyományos köszöntés­sel üdvözlü­k ma egymást az emberek, szóval, csókkal, írásban, telefonon, táviratban, a rádió hullámain keresztül. Az emberi kifejezésmód min­den eszközével kívánjuk egy­másnak a boldogságot az új esztendőben. Távolélő édes­anyánknak küldött párszavas üzenet többet fejez ki minden hosszú levélnek A szívünk dobogása lüktet a rövid jókí­vánságban. A bölcsőben szen­dergő vagy játszadozó cse­csemő még nem érti meg e szavakat. A szülők, a nagy­szülők ráhajló szerető tekin­tete, gyengéd simogatása fe­jezi ki, hogy különösen neki kívánnak boldogságot az új évben. Ezek az újévi kívánságok, amelyek most sokféle módon, ezerféle nyelven jutnak­ el világszerte mindenkihez, az emberiség egyik legtisztább vágyát, legtermészetesebb ösz­tönét fejezik ki: a boldogság iránti vágyat, a boldogsághoz való emberi jogot. Ez a vágy idesemdül a legősibb mitoló­giákból éppúgy, mint a leg­régibb eposzokból, régi és új költők verseiből, művészek nagy alkotásaiból, tudósok, filozófusok átvirrasztott éj­szakáiban született eszmékből, nagy gondolatokból, a huma­nizmus törekvéseiből, az em­berek boldogulásáért, a saját életüket, a saját életük bol­dogságát is kockára tevő hu­manista, szocialista politiku­sok, gondolkodók harcaiból. Ebben a néhány szóban: •Boldog újévet!*, benne fe­szül tehát az emberisé­g leg­tisztább vágya, az emberek iránt érzett szeretete, az em­beri történelem legnagyobb tetteinek, legnagyszerűbb erő­feszítéseinek foglalata. A boldogságra való szünte­len, az emberi szívekből ki­­téphetetlen törekvés, az em­beriség történelmének egyik legnagyobb hajtóereje, ame­lyet egyszerűen és emberien fejez ki a »Boldog újévek«, a reménységnek hajnalcsillaga. A boldogság fogalma, tar­talma, élménye azonban na­gyon sokféle. A gyermeke éle­téért harcoló anya a maga boldogságát teljes mértékben azonosítja gyermekének bol­dogságával, és sokszor kész le­mondani saját egyéni boldog­ságáról, hogy megszerezze ezt gyermekeinek. A nagy szabad­sághősök a maguk egyéni éle­tének nyugalmáról, békés éle­­téről szívesen lemondtak, vál­lalták a hányatott sorsnak, a börtönnek, a bürök-pohárnak, nemcsak a boldogságról, de az életről való lemondásnak em­berfeletti áldozatát csak azért, hogy nemzetük vagy az egész, emberiség minden tagjának ezzel az áldozatukkal meg­könnyítsék a boldogság meg­szerzését, az emberi jogok, a szabadság biztosítását. És most ne vitassuk azt, hogy mi volt nagyobb, az egy­szerű, névtelen anyák áldozat­­hozatala-e, avagy az emberi boldogság legnagyobb előhar­­cosainak önként vállalt már­­tíromsága? A boldogság filozófiája sokkal mélyebb, sokkal tágabb, semhogy ezt egy újságcikkbe lehetne tö­möríteni. Viszont valamennyien fel­fogjuk, átérezzük, hogy a •Boldog újévet* kíván?;.­in éppen úgy benne foglaltz­ik a boldogság filozófiájának­é­­nyege, mint ahogy Descartes »Cogito, ergo sum«-tétele (gondolkodom, tehát vagyok) kifejezi az egész cartezianus­­filozófia lényegét. A boldogságnak ezt az egy­szerű emberi filozófiáját a magyar nép számára Petőfi Sándor fogalmazta meg a leg­közérthetőbb módon Bolond Istók című költeményében, a derűlátásnak, az emberi élet értelmébe vetett hitnek a reménységnek e ragyogó re­mekművében. A boldogság törvénye szerinte így hangzik : »Itt a törvény: »várj sorodra.« És nem vársz hiába; Mint a nap a föld körül, úgy Vándorol jósága. S nincsen akit elkerülne, Ha ma nem jött, eljön [holnap... Mig az ember boldog nem volt. Addig meg nem halhat. S a boldogság sosem késő, És ez oly bűvszer, mitnl — Essék esőik egy csepp [beléje — Egy tenger megédesül.« Nincs olyan Szilveszter, vagy újév, hogy Petőfi Bolond Is­tókját elejétől végig ne olvas­nám. És velem együtt sokan vannak, akik lelki szükségét érzik annak, hogy Petőfi élet­­szeretetéhez, biztatásához for­duljanak az esztendők váltása idején. Ilyenkor mi is magunk mögött érezzük az elmúlt esz­tendőnek zimankóit, viharait, nehéz óráit, felhős napjait. De érezzük a munkának, a küzde­lemnek nagy győzelmei fölött érzett elégtételt, jogos büsz­keséget is. A számadás az esz­tendő végén elsősorban egyéni számadás. Arra a kérdésre kell válaszolnunk, mit tet­tünk a magunk életpályáján, a magunk munkakörében, hogy megközelítsük nemcsak a hozzánk közelállóknak, szeret­teinknek boldogságát, de azt is, hogy az egész magyar nép­nek, az egész emberiségnek boldogulásához mennyiből já­rultunk hozzá. T­ermészetesen egy szű­kebb körben könnyebb gyakorlati­lag szolgálni a velünk élők boldogságát. És sokan talán arra gondolnak, hogy az egyénnek alig van módja ar­ra, hogy az egész emberiség boldogulását szolgálja a maga cselekedeteivel, állásfoglalásai­val. Amikor az új esztendő elő­estéjén elvégezzük egyéni számadásainkat és visszate­kintünk a haldokló esztendőre, arra a meggyőződésre kell jut­nunk, hogy amikor boldog új­évet kívánunk őszinte szívvel az új esztendő napján, akkor nemcsak családunkra, a ma­gyar nép tágabb családjára, de az egész emberiség nagy csa­ládjára is kell gondolnunk, arra, hogy mindegyikkel szem­ben nagy felelősséggel tarto­zunk. Ha Petőfivel együtt valljuk, hogy addig, "amíg az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat­", akkor ezt a re­ményt nemcsak magunkban kell erősítenünk, ezt a nagy erkölcsi törvényt nemcsak a magunk és hozzátartozóink életére vonatkozóan kell szem előtt tartanunk és ennek ér­dekében mindent elkövetnünk, hanem a földkerekség minden tisztességes emberének életére kell alkalmaznunk, általános emberinek kell tekintenünk ezt a törvényt. Ha ebből a szempontból mondjuk el újévi jókívánsá­gunkat, akkor kilépünk a szűk körből és az óévi számadá­sainkat, az újévi feladatainkat az egész emberiség családjá­nak szempontjából szemléljük. Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy minden jóakaratú ember számára kívánjuk az új esztendőben a boldogságot. De mi a huszadik század emberi­sége boldogságának nélkülöz­hetetlen előfeltétele? Már nem a vagyon, a gazdagság, mint ahogy azt a XIX. században kialakult burzsoá társadalom csak a pénznek hódolva, a mammont imádva hitte és kö­­vette. A XX. század emberisége két szörnyű imperialista világ­háború katasztrófáján, a fasiz­mus barbarizmusán keresztül megtanulta, hogy az emberek boldogságának legfontosabb­­ (Folytatása a 2. oldalon) . ---------- « F 1 , F...R­O­M­T­I K. J. Vorosilov újévi rádióbeszéde Nagy Imre válássá a „Jugopress66 kérdésére Az újév alkalmából a Jugo­­press tudósítója azzal a kérés­sel fordult Nagy Imréhez, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökéhez, hogy válaszoljon a jelenlegi nemzetközi helyzetről feltett kérdésére. A kérdést és Nagy Imre vá­laszát a következőkben közöl­jük: KÉRDÉS: "Hogyan értékeli a jelenlegi nemzetközi hely­zetet és mi a véleménye a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok közötti békés együtt­élés megvalósításának kilátá­sairól és ennek hatásáról a világ békéjére?* VÁLASZ: »Az új, 1955-ös esztendőben a nemzetközi helyzet fejlődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének további kibontakozása irányában, de veszélyes fordulatra is sor ke­rülhet, amely a jövő háború lehetőségét rejti magában. Nem kétséges, hogy a német­­ kérdés az, amelynek rende- s zése elsősorban befolyásolja a­­ nemzetközi helyzet alakulását. A második világháború óta a békeszerető emberiség fo­kozza erőfeszítéseit a béke megszilárdítása és a békés együttélés érdekében. A béké­re való törekvésnek állandóan ható tényezője és erőforrása, hogy a Szovjetunióban, Kíná­ban és több más országban, köztük a Magyar Népköztár­saságban is, olyan társadalmi rendszer valósult meg, amely­­lyel összeegyeztethetetlen a támadó háború, az agresszió politikája. Egyre nagyobb azoknak a felelős államfér­fiaknak száma is, akik — bár világnézetük különböző — ké­szek közös erőfeszítéseket tenni a béke biztosítására. Közismertek a Szovjetunió és a szocializmust építő országok vezetőinek a békés együttélés kérdésében történt állásfogla­lásai. Kapitalista országok te­kintélyes politikusai is egyre erőteljesebben állnak ki a békés együttélés eszméje mel­lett, mint például Nehru, vagy legutóbb Herriot, a francia parlamentben a párizsi egyez­mények ratifikációs vitájában. Mindezeknek a nyilatkoza­toknak, valamint az emberiség mintegy felét felölelő béke­­világmozgalomnak, amely a második világháború után a nemzetközi politika hatalmas, új tényezője lett, az a közös alapja, hogy szükséges és le­hetséges a békés együttélés a különböző társadalmi rend­szerű országok között. A békés együttélés elve a gyakorlat­ban érvényesült az utóbbi évek számos vitás kérdésének megoldásában, így például a koreai és az indokínai háború befejezésében, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti diplomáciai, gazdasági, kulturális és sportkapcsolatok fejlődésében, ez az elv tette lehetővé Kína és India, a vi­lág két legnépesebb országa viszonyának elmélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a különböző társadalmi rend­szerek békés együttélése és a német militarizmus feltámasz­tása nem egyeztethető össze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista cso­portok Ny­ugat-Német­ország felfegyverzésével a háborús veszélyt növelik. E fenyegető veszély elhárítására jött létre a Szovjetunió által kezdemé­nyezett moszkvai értekezlet, amelyen a részvevő országok biztos utat mutattak a német kérdés tárgyalások útján való békés rendezésére és az euró­pai kollektív biztonság meg­teremtésére. A moszkvai ér­tekezlet által mutatott úton a béke és a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés együttélése megszilár­dulhat az egész világon. Eh­hez azonban feltétlenül az eddigieknél nagyobb erőfeszí­tésekre van szükség az új esztendőben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság és a Magyar Nép­köztársaság népeinek és kor­mányának érdeke a béke biz­tosításában és a békés együtt­élés döntő kérdésében azonos. Az ilyen békés együttélés a béke erőinek komoly megszi­lárdulását jelenti.* Dobi István újévi rádióbeszéde Dobó István­.. .A Magyar Nép­­köztársaság E­leki Tanácsá­nak elnöke az újév alkalmá­ból a­­következő rádióbeszédet mondotta: / Kedves Barátaim/ Kedves Elvtársak/ Éppen hogy elütötte az óra éjfelét, és elhangzottak nem­zeti himnuszunk jókedvet és bőséget kívánó szavai. Az egész országban vidám hangu­latban, a jövőbe vetett biza­lommal köszöntik a magyar dolgozók az új, 1955-ös esz­tendőt. Ismét gazdagabbak lettünk egy évvel, népünk egy újabb lapot írt a történelem könyvébe. Szabad hazánkban, szabad népként immár tized­szer kívánunk egymásnak bol­dog új esztendőt, abban a szi­lárd hitben és meggyőződés­ben, hogy két kezünk mun­kája immár valóban népünk, mindannyiunk boldogságát és felemelkedését építi. Szabad­ságunk tizedik évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos ér­zésével gondolhatunk vissza arra a hatalmas útra, amelyet nagy pártunk bölcs vezetőé­vel ez alatt az egy évtized alatt megtettünk. A pusztulás és a romok országából vi­rágzó, szabad hazát terem­tettünk. A szabadság tíz éve alatt hatalmasan megnőtt és szélesen kibontakozott népünk alkotóereje és lendülete, s ezt a hatalmas erőt pártunk szer­vezte és vezette egész dolgozó népünk felemelkedése érdeké­ben. Az új év küszöbén, a hála és a szeretet szavával köszönt­­jükk a nagy szovjet népet, amely leverte kezünkről a rabbilincseiket és szabaddá tette előttünk az utat a nem­zeti felemelkedés, a szabad és boldog élet felé! * Szerencsekívánatainkat fe­jezzük ki a népi demokra­tikus országok, a nagy Kína dolgozó népeinek. Kívánjuk, hogy az új esztendő újabb si­kereket hozzon számukra a szocializmus építésében, a népjólét emelésében. Sok szerencsét és sikert kí­vánunk a többi népnek a bé­kéért, a társadalmi haladásért folytatott harcukban. Kedves Barátaim?­­ - / Büszke szívvel gondolhatu­­k vissza a megtett út nagyszerű eredményeire. Az elmúlt év­ben öregbítettük eddigi sike­reinket. Munkásosztályunk ál­dozatos munkája, dolgozó pa­rasztságunk lelkes munka­­kedve, népi értelmiségünk al­kotóereje megteremtették az alapjait annak, hogy sikereseb­ben és gyorsabban mehessünk­­ előre a népjólét emelkedése útján. Hazánk történetének legdemokratikusabb választá­sai, a Hazafias Népfront ki­bontakozó lendülete bizonyít­ják, hogy népünk egy fejjel megnőtt az elmúlt években, és hozzáértő, felelős irányítója saját sorsának. Az újév köszöntésének ün­nepi hangulatában gondol­junk arra, hogy az új eszten­dőben még nagyobb feladatok, még felelősségteljesebb mun­ka áll előttünk. Tartsuk szem előtt az új esztendőben is, hogy jólétünk olyan mérték­ben fog emelkedni, amilyen mértékben nő a javak terme­lése, amilyen mértékben gaz­daságosabban, jobban, szeb­ben dolgozunk. Tőlünk, és csak tőlünk függ az, hogy mennyivel fogunk jobban, bol­dogabban élni az új esztendő­ben. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy hős munkásosz­tályunk, dolgozó parasztsá­gunk és népi értelmiségünk minden erejét megfeszíti, hogy az új évben is sikereket ér­jen el új életünk építésében. Ezért bizakodó a mai újévi köszöntőink, ezért vagyunk mindannyian szilárdan meg­győződve arról, hogy előre és csakis előre fogunk menni az új esztendőben is. Kedves Barátaim! Míg mi az eredményes munka jóleső boldogságával szívünkben és a további fel­­emelkedés bizakodó hangula­tában köszöntjük az új esz­tendőt, ne feledjük egy pilla­natra sem, hogy tőlünk nyu­gatra, éppen ezekben a na­pokban lázas tevékenység fo­lyik a népek átkának, a né­met militarizmusnak a feltá­masztása érdekében. A veszély komoly, de még komolyabb a­­ népek békeakaraata és elzánt­­­­­sága, hogy megfékezzék az új háború sötét erőit. Erősítsük népünk egységét, összeforrott­­ságát a párttal és a kormány­nyal, fejlesszük hazánk gazda­sági erejét, szilárdítsuk hon­védelmünket, mélyítsük barát­ságunkat a Szovjetunióval, a béketábor összes országaival és a világ minden dolgozójá­val — ezt követeli tőlünk a béke érdeke, népünk bizton­sága és boldogsága. Ehhez kívánok mindany­­nyiunknak, minden magyar dolgozónak teljes sikert és boldog új esztendőt! Szilveszter-est az Országházban A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Magyar Népköz­társaság Minisztertanácsa pén­tekről szombatra virradóra szilveszteri estet adott az Or­szágházban. Az esten megje­lent: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára, Nagy Imre, a Minisztertanács elnö­ke, Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Hidas István, Ács La­jos, Szalai Béla, az MDP Po­litikai Bizottságának tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségé­nek titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Bol­­doczki János külügyminiszter, Piros László belügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Csergő János kohó- és gép­ipari miniszter, Czottner Sán­dor szénbányászati miniszter, Szabó János város- és község­gazdálkodási miniszter, Erdei Ferenc földművelésügyi minisz­ter, Pogácsás György, az állami gazdaságok minisztere, Háy László külkereskedelmi mi­niszter, Bognár József bel­kereskedelmi miniszter, Szó­­bek András begyűjtési minisz­ter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajos közle­kedés- és postaügyi miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Béres Andor, az Or­szágos Tervhivatal elnöke. Szabó Pál, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nöke, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke, Vas Zoltán, a Minisztertanács tit­kárságának vezetője, Szántó Zoltán, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nöke. Jelen volt a szilveszteri es­ten a politikai, gazdasági, kul­turális élet sok kimagasló képviselője, a tömegszerveze­tek vezetői, a néphadsereg tábornoki karának több tag­ja, a szocialista termelő mun­ka kiváló dolgozói, vállalati igazgatók, a tudomány, az iro­dalom, a művészet kiváló képviselői, köztük Rusznyák István Kossuth-díjas, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke, Ligeti Lajos, Lukács György, Jánossy Lajos, Gille­­mot László, Varga József, Törő Imre Kossuth-díjas aka­démikusok, Veres Péter Kos­­suth-díjas, az írószövetség el­nöke, Gergely Sándor, Illyés Gyula, Barabás Tibor, Kónya Lajos Kossuth-díjas írók, Heltai Jenő, Bölöni György írók, Kisfaludy Stróbl Zsig­­mond, Székely Mihály Kos­­suth-díjas kiváló művészek, Pór Bertalan, Ék Sándor, Kadosa Pál, Somogyi László, Fodor János, Szabó Ferenc Kossuth-díjas érdemes művé­szek, Uray Tivadar kiváló mű­vész, Picker Ignác, Muszka Imre Kossuth-díjasok, a szo­cialista munka hősei, Bihari Andor, a szocialista munka hőse, Kisslinger József Kos­­suth-díjas sztahanovista és még sokan mások. Részt vett az esten a buda­pesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Az est során neves művészek ünnepi mű­sort adtak elő. A szilveszteri est vidám hangulatban folyt le. (MTI)

Next